8 .fejezet

Sziasztok. Kicsit nagyon de nagyon köszönöm a komikat, teljesen meghaltam örömömben szinte! :P 8 komment, és 30 szavazás. Nagyon de nagyon köszönöm nektek, és remélem ez meg is fog majd maradni, mert el sem tudjátok képzelni, hogy ez mennyit jelent nekem! Imádlak titeket! :D ♥♥♥♥♥

Ez a fejezet most egy kicsit másabb lesz, de remélem tetszeni fog! :D 

Kellemes hétvégét és jó olvasást! ♥♥♥

Dorinaa: Hidd el.... Nekem is kellene egy Niall, de eddig még nem kaptam meg, de figyelj, ki tudja! :P Köszönöm!♥

Trixi: Köszönöm, s örülök, hogy tetszik. Értem mire gondolsz, és jó volt nagyon!:D Sztem tudod  ki,bár lehet nem. xDD Köszönöm! ♥

Eszkii: Köszönöm,és hát sajnos megesik az ilyen!:D Meg néztem és komiztam is! ♥

Henikee: Örülök,hogy tetszett, s hogy édesnek találod őket! ♥

Szimonszii: Köszönöm, és igen, de Zaynnel képzeltem el az egészet, és már nem tudom hány fejezet már meg van írva jó sok xDD Júúúúj köszönöm! ♥

Stefii: Semmi baj, remélem jól érezted magadat! Köszönöm, s örülök, hogy ennyire feldobtak a fejik! ♥ 

Lena: Köszönöm, és tuti szeretni fogja majd mindenki őt! :D ♥

Izii: Hihihi.Hát ez Niall! :P Örülök, hogy tetszett!♥

A bátorság mindig jól jön! 

/Zayn Malik szemszöge/

Azt szokják mondani, ha az ember szerelmes a fellegek felett jár, nem is tudja miért kellett eddig nélküle élnie, és egy csomó marhaság amiben nem hiszek. Kb. két hete annak, hogy Perrie lényegében kidobott. Egy kis hülye nyáfic senki miatt dobott ki, és lényegében azt sem értem mit szeret benne. Én beletörődtem, de megmondtam neki, ha lehet soha a büdös éltbe ne keressen engemet. Nagyon is szerelmes voltam Perriebe, és milyen már mikor éppen mikor az hatodik hónapfordulónkra készülődök, és ő meg közli velem, hogy vége.

Napokig nem beszéltem senkivel, és egész nap szívtam a cigimet, és ki sem mozdultam. Végül is Laim húzott ki itthonról, miszerint Danielle áthozza az egyik táncos csajt, és muszáj vele találkoznom. Nem nagyon akartam menni, de belementem. Hiszen ha Perrie bepasizott, akkor én is képes vagyok egy nála sokkal jobb csajt keresni.

Ez volt az a nap amikor találkoztam VELE. A kicsit félénk, de szeretni való lánnyal. Dani el is mesélte a történetét, és bennem egy hatalmas űrt hagyott. Hirtelen hibásnak kezdtem érezni magamat amiért nem segítettem rajta, amiért szenvedett. Liam volt az első aki észrevette, hogy teljesen máshogy viselkedem amióta vele találkoztam. Amikor elmondtam neki, hogy mennyire furcsán érzem magam a közelében, és hogy milyen elbűvölőnek találom, a vörös haját, iszonyat szexi külsejét, a hangját és mindenét, Liam elnevette magát, és csak annyit mondott nekem:

"Haver... Te belezúgtál, ami tök jó, de szerintem lassíts egy kicsit. Elizabeth még nem ismer minket, és szerintem bőven elég neki az is, hogy új suli. Ráadásul kapásból öt új srácot is kapott a nyakába..."

Egyet is értettem vele. Persze valamennyire meg is fogom ezt fogadni tőle, de azért még sem tarthatom magam távol egy ilyen csajtól, hiszen bárki lecsaphat rá, amit nem szeretnék.

Ezekben a napokban, folyamatosan azon kattogott az agyam, hogyan lehetnék vele kettesben, vajon felbátorodna, vagy ugyan olyan kis félénk csaj maradna. Bár ahogy elnéztem Niall is eléggé rámozdult... Ez eléggé idegesített, de tutira nem akarja, mert én úgy emlékszem azt mondta, hogy nem bírja az olyan csajokat akik festi a hajukat.

A fellépés... Valami hihetetlenül magával ragadott az egész. Nem csak azért mert én voltam az aki Lizzy felsőjét segítettem felhúzni  hozzáérhettem gyönyörű alakjához, hanem mert úgy mozgott a színpadon, mint akit csak úgy oda teremtettek volna. Egész idő alatt le sem vettem a szemem róla. És amikor pedig Danielle fényképet is csinált, örültem, mert meg is lenne az első közös képem vele.

Egyenesen haza mentem, bezárkóztam, és neki láttam egy kicsit rendbe tenni a házat, hogy lenyugodjak. A takarítás alatt végig Elizabeth járt a fejemben. Beszélnem kellene velem, vagy a fene sem tudja... De beszélni kell vele!!!

Befejeztem mint, a nappaliba telepedtem le a laptopommal, majd gyorsan be is kapcsoltam. Egyből twitterre másztam, ahol már kint is volta kép, méghozzá Elizabeth tette fel.

"Egy remek nap.... Jó volt a fellépés, köszönöm @DaniellePeazer a lehetőséget, és a képet nektek:@zaynmalik1D @Louis_Tomlinson!!"

Egyből retweeteltem is, és írtam is.

"Mint mondtam, csodás volt. Örülök, hogy készült kép! :D"

Amint elküldtem már írtam is üzenetet neki.

"Szia. Nem zavarok? Gondoltam beszélgethetnék..."

Elküldtem és teljesen idiótának kezdtem magamat érezni. Alig gondoltam végig magamban ezt az egészet de már jött is egy üzenetem, és nagyon de nagyon örültem mikor láttam, hogy ő az.

Ezen csak mosolyogni tudtam de írtam is neki vissza.

"Ügyes! :) De ha fárad vagy szólj ám, mert hagylak akkor."

Alig vártam ,hogy válaszoljon, és az egész beszélgetés alatt ez volt. Már vagy 10 perce teljesen értelmetlen dolgokról kezdtünk el beszélgetni, mikro hirtelen az egyik üzenetemre már nem érkezett válasz. Danielle kezdett el hívni skypon amin meglepődtem, de elfogadtam. Majd csak Danielle és Lizzy tűnt fel, de Lizzy eléggé messze volt.

- Hali Zayn! - mosolygott Dani.

- Hy. - mondtam.

- Láttam dumáltatok és gondoltam akkor már skype! - nevetett.

Lizzy is hamarosan leült, s láttam, hogy eszik valamit.

- Jó étvágyat! - mosolyogtam.

- Kérsz, nem kapsz! - mondta a második felét undokon amin csak nevetni tudtam.

Danielle hamarosan felállt, és közölte, hogy elment Liamehez. Amint kiment belül nagyon megörültem ennek, bár fogalmam sincsen még, hogyan is érhetném meg arra, hogy jöjjön el velem randizni...

- Egy pillanat... - mondta.

Felállt, majd valahová elment, és csak egy kis zajt hallottam, de már jött is vissza.

- Amúgy... Amit az öltözőben mondtál nekem... - kezdett bele, de nem nézett egyszer sem fel.

- Pontosan mire célzol?

Igazából tudtam, hogy mire gondol,de tőle akartam hallani.

- Hát hogy... Nem találkoztunk előbb meg, hogy nem engedsz oda visszajutni.

- Teljesen őszintén mondtam! - mondtam egy kis mosollyal.

Egy kis csend lett köztünk.

- Ma mi lesz az esti terved? - kérdeztem.

Ő egy pillanatra fel nézett, majd rám.

- Hát nem tudom... - mondta. - Itt leszek végig. 

Gondolkodj Zayn... Szánalmas vagyok az már biztos.

- Lehetne kicsit személyes kérdésem? - kérdeztem.

Ő csak bólogatott.

- Sosem próbáltad megkeresni a szüleidet? - ettől én hajtottam le a fejemet.

Arra számítottam, hogy kiakad és leteszi, mivel tudom, hogy nem szereti, ha erről beszél valakivel. De nem tette, csak egy kis sóhajt engedett fel, de már mondta is.

- De már gondolkodtam rajta, de soha nem lenne annyi erőm, hogy felkeressem őket.

hangján kristály tisztán hallottam a bánatot, de ötletem az volt bőven.

- És ha valaki lenne melletted? - kérdeztem.

- Akkor már erősen fontolóra venném. - mondta.

- Segíteni akarok neked!

Ahogy kimondtam, teljesen magabiztos voltam magamban. Tudtam, hogy segíteni akarok neki, hiszen a család a legfontosabb dolog az életben, s joga van tudni, miért nem fogadták el. Számomra mindig is a család volt az, akit a legjobban szeretek. Bele se mernék gondolni milyen lenne ha nem lenne se apám se anyám, a nővérem, nah meg a húgaim. Nem lenne teljes az életem.

-  Tényleg? - mosolyogva kérdezte.

Láttam a csillogást a szemeiben, és ettől én is nagyon de nagyon boldog lettem.

- Naná! Hiszen jogod van tudni kik ők, és én meg örömmel fogok neked ebben segíteni, de esetleg van képed a szüleidről?

- Persze, és mikor kezdjük? - kérdezte.

- Hát holnap esetleg?

- Nekem tökéletes!

Ez volt az a kezdő lökés ami kellett mind a kettőnknek. Ezek után mind a ketten nagyon jól elbeszélgettünk, majdnem két órán keresztül. Lizzy egy idő után nagyon elfáradt, így mind a ketten inkább mentünk. Amint letettük, megkajáltam ,aztán pedig elmentem fürdeni, végül az ágyamba dőltem ki. Aludni viszont egyáltalán nem tudtam, csak forgolódtam, végig Lizzy járt a fejemben. 

7.fejezet

Jóóó napot kívánok! Ma tök jó napom volt a suliban, ugyanis gitárral mentem, és hát eléggé jól sikeredett az egész napom, kapásból bezsebeltem egy szereplést is, meg még egyé érdekes dolgokat is! Amúgy mg fáradt vagyok, mert ma délutánt a drágámmal Trixivel töltöttem és készen vagyok de teljesen! xD Amúgy szeretlek te örült! ♥ Amúgy készült a bloghoz egy videó amit hamarosan meg is fogok mindenkinek mutatni ha érdekel titeket!:D
Kellemes olvasást mindenkineeek! ♥♥♥

Eszkii: Köszönöööm! Remélem elég hamar jött! :P♥
Trixi: Hát mit vártál, ó Zayn! :P Öhhm...igen,de nem baj... Szeretjük azért Louist! :D ♥
Dorinaa: Amúgy meg... Hidd el nem kell, mert hamarosan mindenre fény fog derülni!:D Elolvastam és írtam is! ♥
Henikee:  Köszönöm, és igen Zayn lesz az :D ♥
Szimonszii: Hihihih, örülök, hogy tetszett, és hamarosan beindul majd minden.♥
Izii: Köszönöm!:)  Nem csak te örülnél annak! :P♥



Fellépés, és szerintem nagyon különleges!

Dél felé Daniellevel nekiálltunk összepakolni a cuccokat, vagyis inkább csak segítettem neki. Odaadta nekem a ruháimat, majd pedig csak mosolyogva megköszöntem neki.
Amikor elindultunk, és a helyszínre értünk, eléggé a torkomban dobogott a szívem. Amikor kiszálltunk a kocsiból Alfie tűnt fel nekem legelőször. Elmosolyodtam. Gyorsan bevittük a cuccokat.
- Mikorra kellene itt lennem? - kérdeztem.
- Kér órát kapsz! - mosolygott.
Én megköszöntem neki, és mentem is kifelé. Amint siettem ki, láttam a srácokat is, akiknek csak integettem, de nem mentem oda. Amint kiértem, egyből Alfiet kezdtem el megint keresni, de csak Amber szőke hosszú haját láttam. Egyből oda is mentem.
- Sziasztok. - mosolyogtam amikor megláttam, hogy itt van mindenki akivel annyira jóban vagyok.
- Sziaaa! - nevetve ölelt meg Amber.
Annyira jól esett. A többiek is megöleltek, majd csak beszélgetni kezdünk tök felesleges dolgokról, én meg a sulira is rákérdeztem, ők elmondtak mindent, de nem nagyon sok dolog történt. Elég sokat voltam kint, majd amikor egyre többen gyülekeztek, én már siettem is vissza. Bent már elég nagy nyüzsgés fogadott. Danielle a kezembe nyomta a ruhákat majd elküldött öltözni. Én tettem is amire kér. Felhúztam a harisnyát, majd a mini nadrágot, de a fűzős felsővel nem sokra jutottam.
-Danielleeeee! - kiabáltam.
- Ne kiabálj, nincs... - amint megfordultam Zaynnel néztem szemben.
- Öhhm... Segítnél... - kérdeztem miközben teljesen zavarban voltam.
Ő csak bólogatott. Újra hátat fordítottam neki, és a tükörből láttam, hogy odajött mögém, s már húzta is a fűzőt. Nagyot nyeltem, és csak próbáltam lenyugodni. Zayn egész idő alatt alig ért hozzám, de amikor hozzám ért olyan finom és egyszerűen gyengéden.
Amikor sikerült befűzni, éreztem, ahogy végig simít rajta a kezével.
- Köszönöm! - mondtam halkan.
- Gyönyörű vagy... - suttogta.
Egy pillanatra lehunytam a szememet majd újra kinyitottam. Ő a tükörből nézte az arcomat, és én is az övét. Hirtelen megfordultam, majd ő a kezét csak a derekamra csúsztatta.
- Elizabeth... - rontott be Dani hirtelen.
Zayn egyből leengedett, majd hátat fordított és kiviharzott.
- Ennek meg mi a baja, s mi történt itt? - nézett rám.
- Engem ne kérdezz.... - mondtam.
Felhúztam a cipőmet, majd már mentem is. Kint voltam ég egy kis időnk, én pedig csak Zaynt kerestem a szemeimmel. Hamar rá is találtam éppen Liammel beszélgettek. Zany is felém fordult, majd hirtelen visszakapta a fejét, de megint rám nézett. Meglepetésemre egy kis mosolyt húzott az arcára amitől én is elmosolyodtam, majd csak a színpad felé figyeltem. Most láttam őt először mosolyogni, vagyis amióta találkoztam vele.
***
A fellépés teljesen zökkenőmentesen ment végig. Én élveztem, hogy táncolhatok, és nagyon jól esett, a taps is amit mi mind kaptunk, és olyan de olyan büszke voltam magamra. Amikor lejöttünk, én csak ugráltam, és Danit idegesítettem vele, aki a végén már velem együtt ugrált.
- Nagyon jók voltatok! - jött oda Niall, akinek a nyakába borultam.
Elengedtem, őt majd egyenesen Zayn nyakába borultam, aki egyből ölelt is magához.
- Jó voltál! - suttogta a fülembe.
- Lehetek egoista? - engedtem el.
Ő csak bólogatott.
- Tudoooooom! - örült a fejem.
Ő még egyszer csak magához ölelt, majd csak ketten nevettünk. Dani elküldött felöltözni, majd amikor kijöttünk, kellett egy közös képet csinálnom a srácokkal. Beálltam Zayn mellé, majd egy másik csak beállt mellém, a csaj mellé pedig Louis. Dani csinált egy képet. Én még gyorsan visszafutottam az öltözőbe a táskámért, amit gyorsan össze is rendeztem.
Amint megfordultam, Zayn lépett be.
- Szia... - mondtam.
Betette maga mögött az ajtót.
- Beszélhetünk? - kérdezte.
- Persze! - mondtam.
Egy kicsit féltem, hogy mit is akar mondani, vagyis inkább beszélgetni. nekitámaszkodtam az asztalnak.
- Azt mesélted, hogy neked soha sem voltak igaz barátaid... - láttam rajta, hogy ezen egy kicsit elgondolkodik, de belekezd megint. - Pedig olyan kedves vagy meg minden, ezt nem teljesen értem.
Felsóhajtottam, majd egy picit elmeredtem, de már mondtam is.
- Tudod az árvaházban, nem igazán voltak olyan emberek akikkel önmagam tudtam lenni. A suliban ahová jártam egy lány volt akivel igazán jóban voltam, és szerinte iszonyat normáltalan vagyok... - elnevettem magamat, és láttam Zayn arcán, hogy ő is mosolyog. - De ott akik drogok, és pia közt élnek... Az nem az én világom...
Lehajtottam a fejemet. El sem tudom hinni, hogy tudtam ott kibírni az letemet. Nem tartom magamat erősnek, de azért, hogy abból a helyzetből ennyire jól kilábaltam, az már tényleg valami.
hirtelen két kezet éreztem a derekamon, ami szorosan magához húzott. Én a kezemet a mellkasára tettem, és hirtelen annyira elöntött a forróság, de csakis jó értelemben. Teljesen össze zavarodtam, de úgy éreztem a karjaiban teljesen lenyugodtam, és minden olyan békésen hatott rám.
- Olyan rossz, hogy nem előbb találkoztunk, kihoztalak volna onnan... - mondta.
- Ez nagyon... kedves tőled. - pirultam el, de őrülök, hogy most nem látja a fejemet.
Percekig állhattunk ott ölelkezve, és engem ez nagyon de nagyon nem zavart. Éreztem a ahogy a hátamat kezdi el finoman simogatni. Teljesen libabőrös lettem tőle.
- Nem engedem, hogy visszajuss oda. - suttogta.
Rekedtes hangja villám csapásként ért, főleg amikor megéreztem a leheletét a nyakamon. Lehunytam a szememet, és közelebb bújtam hozzá.
- Lizzy. - rontott be hirtelen Niall.
Zayn egyből elengedett, megköszörülte a torkát, majd már ment is kifelé.
- Rosszkor jöttem? - kérdezte.
- Nem... - mondtam. - Lizzynek hívtál?
Ezen egy kicsit megdöbbentem. Senki sem szokott becézni, kivéve egy lányt, de ő már egy nagyon de nagyon régi történet.
 - Igen... Miért? - kérdezte furcsán.
- Nem szoktak becézni. - mondtam és felvettem a táskát. - De csak nyugodtan, engem nem zavar!
- Rendben, amúgy azért jöttem mert a haverjaid várnak!
Kicsit furcsán néztem rá, majd mind a ketten kimentünk, s kint az ott voltak Amberék.
- Zseniális előadás! - ölelt meg Jerome.
- Ne csak nekem köszönd! - mondtam.
Nem sokáig tudtunk beszélgetni, mert Danielle szólt, hogy haza kellene mennünk, én pedig egyetértettem vele.

6. fejezet

Good Afternoon Everyone! Remélem mindenkinek jó napja van eddig, nekem holnap suli...De én már mindent megtanultam szóval már semmi nincsen. *dancedance* Amúgy meg mostanában a gitáromba vetettem magamat... Áááá.. Egyre jobb vagyok szóval, eléggé happy vagyok ettől! :D Na de nem húzom az időt tovább! Csókoltatok minden komizót és olvasót! Kellemes olvasást! ♥ 

Trixi: Igen a Lajosod. xDD A te férjed... neveld meg ha elmebeteg! xDD Nekem milyen szóbotlásom volt? Jahh Louis éppen smárolt Louissal! xDDD ♥

Eszkii: Nagyon de nagyon köszönöm, örülök, hogy ennyire tetszik a történet! És szerintem ebben a fejezetben már eléggé egyértelmű lesz, hogy ki is lesz a későbbiekben a választottja! :P ♥

Szimonszii: Hihihih! Örülök, hogy tetsziiik! ♥

Henikee: Jaj... Ez WOW. Köszi! ♥ Igen, mindegyik egy szívtipró! :D 

Dorinaa: Örülök, hogy tetszett. És sajnos el kell keserítselek de nem... :'( De remélem attól még tetszeni fog majd... ♥

Izii: Köszönöm, de hidd el, van egy másik felsőm is amit csináltam az jobban teszik, a nyaklánc pedig... beleszerettem a saját alkotásomba! :D  Azt hiszem tudom ki a két tipp, de itt most már remélem egyértelmű lesz! :P Remélem még nem őrültél meg! xDD

Lana: Azért nem de nagyon köszönöm! :) Szeressük Lousit amiért ilyen hülye! :D 

Rosszat mondtam? Fellépés előkészületek!

Reggel korán keltem fel. Felvettem az egyik új farmeromat, hozzá egy aranyos pántos felsőt, majd egy pulcsit. A hajamat kifésültem, aztán pedig eltettem a legfontosabb cuccaimat, felhúztam a cipőmet és már mentem is le. Ahogy lementem, leültem az asztalhoz, és már reggeliztem is. Nem nagyon figyeltem a többiekre, inkább csak az incsiklandozó reggelimre koncentráltam.

- Miért nem vagy az egyenruhádban? - kérdezte Amber.

- Nem megyek suliba, próbára kell mennem.

- Ekkora cuccal?

- Nem jövök vissza, mert szombaton fellépés és egy táncos barátnőmnél alszok.  Trudy isteni volt!

Megittam a maradék teámat.

- Jó reggelt... - hallottam meg Louis hangját.

- Azt a... - fojtotta magába Joy.

- Miért nem lepődök meg, hogy te jöttél.

- Hölgyem a fuvarja kész! - mondta hülye hangon.

Felnevettem, majd elköszöntem mindenkitől, fogtam a táskámat és már mentünk is. A kocsiba beülve, elővettem a telefonomat és a twitterre mentem fel. Egyből vagy 20 követőm volt.

 - Húh...  - döbbenten figyeltem, majd csak nézegettem kik is követtek.

Megnéztem kik is  és csak mosolyogtam. Egy csomó iskolás társam követett, és még a srácok is, meg egy lány akit még nem is ismerek, valamilyen Eleanor. Elmosolyodtam, és visszakövettem őket. Dani házához mentünk, aminek egy kicsit örültem. Kiszálltunk a kocsiból, és bementünk. bent a srácok a kanapén terpeszkedtek, és ha őszinte akarok lenni, ennek nagyon is örültem. Elmosolyodtam, majd Louis leült Harry mellé. Én nekem már nem volt hely.

- Gyere csak ide. - mosolygott Dani.

Én odamentem, csak leültem a földre.

- Megígértél nekem tegnap egy képet, de még mindig nem látom. - kuncogott Niall.

Kivettem a zsebemből a telefont, megkerestem a képet amit ki akarok tenni, majd azt kezdtem el keresgélni, hogy hogyan is tudnám feltölteni, amit hamar meg is találtam. Feltöltöttem, beállítottam háttérnek, majd láttam, hogy írt valaki amit meg is néztem. Nagy meglepetés ért amint láttam, hogy Jerome írt nekem.

"Holnap hol lesz a fellépésed? Szeretnék elmenni megnézni!!!"

"A Trafalgar téren lesz. És köszi, hogy eljössz!"

Mosolyogva elküldtem, majd letettem a telefont az asztalra.

- Az egyik osztálytársam eljön. - mondtam Daninak.

- Ez tök jó. Legalább fiú?- kérdezte.

- Igen... De csak a... a haverom. Csak az a furcsa, hogy nekem soha sem voltak barátaim most meg... Puff... - mutogattam hülyén a kezemmel.

Erre Zayn felállt és el is viharzott.

- Valami rosszat mondta? - kérdeztem halkan.

- Nem dehogy! - mondta Liam. - az utóbbi napokban elég furcsa....

Én csak bólogattam és újra a tvre néztem. Kicsit rosszul esett, mert mi van ha n mondtam valamit ami nem tetszik neki, vagy a fene sem tudja, hogy mi. Daninál megebédeltünk, majd pedig elmentünk egy kicsit bemelegíteni a próbára. Nem értettem mit is akartak ezzel, majd beavattak, hogy ha van kedvem akkor elmehetünk futni. De én inkább nemet mondtam. Amikor ők elmentek, n gyalog indultam el a próbateremhez. Még bő egy és fél órám volt kezdésig, de sebaj, addig én tánccal bemelegítek.

Amikor beértem, letettem a táskámat, felhúztam a harisnyát, és a szoknyát, majd a balett cipőmet. Gyorsan kapcsoltam zenét, és nekiláttam lenyújtani, majd már csináltam is a lépéseket. Nem nagyon szokott zavarni ha rontok, mert a rontásból kitalálok valami újat és így épül fel nálam minden.

Egy kis idő után Dani is beért s a többiek is, majd elmondta, hogy pár dalban nekem akarja majd adni a vezér szerepet.

- Mi? Ennek a kis senkinek akarod adni az én szerepeimet? - háborodott fel a csaj.

Lényegében én soha sem bírtam őt. Azt hiszi magáról kiváltságos mert az apja dúsgazdag, és mert ő táncol mindig a középpontban. ha általában megállunk tánckor az azért szokott lenni, mert neki valami nem tetszik, és ez annyira idegesítő szokott lenni.

Dani a veszekedés alatt végig kiállt mellettem.

- Oké, én kiléptem! - fogta a cuccát. - Vannak nálatok sokkal tehetségesebb egyesületek is. - elviharzott.

- Imádlak!

Futott oda az egyik csaj és megölelt, majd mindenki egy hatalmasat sóhajtott.

- Végre elment. - mondta Dani.

Én csak egy picit mosolyogtam, majd átcseréltem a cipőmet. Dani elmondta, mit hogyan kell csináljak, én pedig tettem is. Az elején mindenki leült a szélére, míg Danielle betanította a mozdulatokat. Én hatalmas örömmel tanultam, és csak próbáltam a legeslegjobban teljesíteni. Soha sem adott még nekem ennyire nagy szerepet, de ennek nagyon de nagyon örültem.

Késő estig bent voltam, és csak táncoltam, és táncoltam. A mozdulatokat csináltam, és próbáltam minél könnyedebben és kifinomultabban csinálni őket.

Amikor visszaértem Danielléhez, halkan mentem be mert azt hittem alszik már. Amikor felértem ő és Liam a nappaliban smároltak. Én nagyon csendesen a konyhába osontam, kivettem egy szelet kenyeret, majd öntöttem innivalót, és csendesen felmentem a szobámba. Csendben betettem magam mögött az ajtót. Amikor megfordultam majdnem szívrohamot kaptam. Zayn felem szemben állt, nem is olyan messze tőlem. Egyből a bögrémhez nyúlt, mait majdnem kiejtettem a kezemből. Ahogy hozzámért teljesen kirázott a hideg, de ő azonnal elengedett, és már ki is ment.  Én csak ott álltam, és nem is tudtam felfogni, hogy mi történt. Döbbenten letettem a cuccot az asztalra, majd csak az ágyba ültem le. Mégis mit keresett is Zayn? És miért éreztem azt a furcsa érzést amikor rám nézett, s mikor hozzám ért?

Reggel csak arra ébredeztem ,hogy valaki a nevemen szólít és rázogat.

- Hm.. - húztam magamra a takarót.

- Kész a reggeli, gyere. - hallottam Liam hangját.

- Aludni akarok... - nyafogtam. - Mennyi az idő.

- Nyolc óra.

Akkor összesen aludtam négy órát. Tök jó.

Percek múlva csak azt éreztem, hogy kiemel az ágyból és a vállán landoltam, sikítottam annyira hirtelen jött, majd csak röhögtem. Ütögettem, hogy tegyen le, de nem tett, csak vitt, lefelé.

- Itt is van. - tett le.

- Gonosz. - néztem rá csúnyán.

- Mikor jöttél haza? - kérdezte Dani.

Egyből Zaynt láttam meg. De egyenesen Danihoz fordultam.

- Szerintem olyan hajnali egy felé. - mondtam.

- Ettél valamit egyáltalán? Mert nem látom, hogy ettél volna bármit is. - mondta aggódva.

- Egy szelet kenyeret, meg ittam teát.

Dani arcán láttam, hogy akart volna valamit mondani, de nem mondott mégsem. Furcsa, hogy van olyan aki aggódik miattam, mert nem kell, de azért ez nagyon kedves tőle. Mindannyian az ebédlőbe mentünk ahol leültünk, én pedig segítettem Daniellenek a reggelik kiosztását. Niall mellé ültem le, csak egy baki volt ebben, hogy Zayn velem szemben ült, és én egy kicsit már tényleg nem tudom mi is volt tegnap este. Néha-néha félve rá pillantottam, és a tekintetünk mindig találkozott. Kezdtem egyre inkább belezavarodni ebbe az egészbe. 

5. fejezet

Tádááááá. Az év elő bejegyzése. Remélem senki sem nyomja már az ágyat a másnapossága miatt...mert hát nem szabad sokat inni... Mondjuk ezt n mondom aki gyerekpezsgőtől teljesen becsiccsentett, de lehet a fáradság volt ám /Trixinek szólt/ Egy szó mint száz. Jó kis szilveszterem volt, éjfélkor anyuékkal koccintás, majd kint ugráltam rövid ujjúban, hogy tűzijáték, meg sikonyáltam. Oké, ez kb olyan Louis szint. Elég érett vagyok de néha tudok  öt éves is lenni. Tegnap ígértem a felsős dolgot, és meg is csináltam  s mivel pár ember kért képet ezért TÁDÁÁÁÁÁÁ! A nem éppen remekmű. xDD Amúgy készült egész kép is, és Trixi szerint hasonlítok a képen Perriere, de sztem nem! XDD U.I.: Rohadt nagy indián fan vagyok, amit a póló és a nyakláncom is tükröz! 

Tehát.... Kellemes olvasást!!! ♥♥♥ *Köszönöm akik megtiszteltek a komikkal* 

Trixi: Azért annyira nem, de tudom, hogy cukiii! :D Az én agyam? Hát sok mindent.... Muhaaaaaa! Köszönöm, és itt már lesznek nyugalom! :) ♥

Dorinaa: Hihihih. köszönöööm! ♥ A póló... Ronda lett, de azért itthonra elhordogatom sztem.... 

Henikee: Jaj köszönöm! ♥ Igen rosszul esett neki, de hát lesz mg majd ennél rosszabb is, de nem mondtam semmit... :P 

Szimonszii: Júj ez nagyon kedves tőled! Inkább én örülök, hogy tetszik neked, és hogy olvasol! :) 

Lana: Hát sajnos ez a média. : Hihihihih. Ennek örülök, hogy Zayn fan vagy! :) ♥Sibuna♥

Izii: Kíváncsi vagyok rájössz-e. Bár nem tudom... xDD Inkább nem mondok semmit sem! ♥

Cikk, kedvesség, és a csapat! 

"Akik ide járnak azok nagyon nem ismernek árvaházat, szegénységet, fájdalmat és kínt. De most itt az idő, hogy megtudd az én történetemet  Tudod milyen érzés az, mikor nem tudod miből is lettél? Mikor egy rossz napod van, nincs kihez odamenj, hogy megbeszéld, nincs ki segítsen megírni a házit, nincs ki óvjon amikor el akarsz menni egy haverodhoz, hogy nincs aki elkergesse a kérőidet, és ha van is testvéred aki neked adná a kinőtt ruháit, az elhasznált dolgait, te erről nem tudsz. Életemet árvaházban töltöttem. De en megy normális kis és kedves fajtában. Az élet a drogokról, a bűnözésről, és a mérhetetlen szemétségről szólt. Miközben szenvedve kételkedtem a kilétemben, s erősen bizonyítottam az iskolában, meg kellett küzdenem az ottani helyzettel is. Számomra soha sem létezett a márkavilága, az igaz barátság fogalma, csak a küzdelem, a kitartás. De volt abban szerencsém, hogy ne kanászodjak el. Megtaláltam azt a hobbit amiben magamat is megleltem, s ez a tánc. Pár éve egy társulatban táncolok, és igazán magamat adhatom, de az hiszem csak a mostani év az ami minden idők legjobb éve  lesz. Az Anubisz ház csodálatok, mindenki kedves és aranyos, a tanárok szint úgy, és azt hiszem lassan megértem mit is jelent az, hogy Igaz barátság!

Elizabeth..."

Daninál vagyok, és most tettem ki az én kis történetemet a suli honlapjára, a sok Sakál bejegyzést követően. Amióta itt vagyok, Dani már be is festette a hajamat,de nem engedte, hogy összefogjam.

Amint kitettem, megköszöntem Daninak,hogy használhattam a gépét. Csak ketten voltunk a házban, én pedig csak gyönyörködtem mennyire szép is a ház.

- Megmutatod akkor nekem a One Directiont? - kérdeztem tőle.

- Persze! - mosolygott.

Átment Youtubera majd már hallgattuk is a srácokat, s meg kell mondjam, hogy nagyon jók. Elég sok számot hallgattunk tőlük ,mikor berontottak hozzánk. Egy kicsit megijedtem ettől, de Dani csak nevetett ahogy reagáltam.

- Sziasztok. - jött oda Niall és egyből engem ölelt meg.

Ettől egy picit zavarba jöttem, de nagyon is jól esett.

- Sicc a géptől.

Niall félre hessegette Danit.

- Előbb elrabolom, aztán megkaphatod. - ragadta meg a csuklóm Dani. 

A három ismeretlen srác elé vezetett. Mind nagyon de nagyon jól néztek ki ezt nem is tudnám letagadni.

- Ők itt Harry, Zayn és Louis!

- Elizabeth. - intettem nekik.

- Szereted a répát! - mondta komolyan Louis és szinte a képembe bújt.

- Igen...

- Akkor jóban leszünk!

Hirtelen megölelt, és én azt sem tudtam, hogy mit csináljak.

- Megijeszted szegényt! - mondta Zayn.

A hangja nagyon édesen csengett.

- Támogatom! - mondta Harry.

A hangja olyan volt, mint aki teljesen be van állva.

- Olyan a hangod mint aki betépett! - mondtam.

- De hogy.

Ezen csak nevettünk, majd visszaültem Niall mellé. Niall egyből magyarázni kezdett, majd csináltuk is a twittert. Fogalmam sincs miről is magyarázott mert csak arra tudtam összpontosítani, hogy valaki figyel engem. Amint egy picit megfordultam, egy barna szempárral találkoztam össze, ami Zaynhez tartozott, de én gyorsan visszakaptam a tekintetemet.

- Amúgy csináltunk pár képet, szóval csak lopd el a telefont és lesz kép is. - mondta Dani.

- És mi lenne ha majd én megcsinálnám a képet a kollégiumban?

Ajánlottam fel, és szerencsére mindenki belement. Amint Niall megcsinálta telóról is beléptem, majd csak megköszöntem neki. A nappaliba mentünk, leültünk és a tvt néztük csak.

- És melyik suliba jársz? - kérdezte Zayn.

- Anibusz.

Feleltem egyszerűen.

- Az egy bentlakásos suli, nem? - kérdezte Harry.

Én csak bólogattam. Úgy nagyon nem akartam nekik semmi különöset sem mondani, csak hagyatkoztam inkább arra, hogy oda járok, s semmi érdekes. Hét óra felé, kezdtem el összeszedni a cuccaimat.

- Elviszlek. - ajánlotta fel Louis.

- Köszönöm... - kicsit értetlenül néztem.

Megöleltem Danit, majd Niall is kért magának egy ölelést, s már indultunk is. A kocsiban ülve nem nagyon tudtam mit is mondjak. Nem szoktam fiúkkal beszélgetni.

- Danielle elmesélte nekünk a történetedet. - törte meg a csendet Louis.

- Remek... - sóhajtottam.

- Ő csak jót akar neked. Ezért is mutatott be neked minket. Mondta, hogy nem ismersz minket, és mennyire király lenne ha haverkodnánk.

- De hogyan, ti sztárok vagytok, én meg egy pénz nélküli árva.

- A barátságban nincsenek pártok, csak barátság! - ezt teljesen mosolyogva mondta, amitől én is kicsit felengedtem. - Amúgy Niall nagyon jól elvan veled. - kuncogott.

- Igen, nagyon kedves. - mondtam.

Amikor leparkolt a kollégium elé, egy pillanatra még megragadta a kezemet.

- Nem erőltetjük mi ezt, de tényleg örülnénk vagyis én és Niall tutira, hogy megismerjünk téged. Szóval remélem még összefutunk!

- Hát ha nem lesz tánc, meg sok tanulnivaló lehet róla szó. Köszi, hogy el hoztál.

Elköszöntem, majd ő is, és már indult is visszafelé. Bementem, és amint beléptem csend lepett el mindent.

- Oké...  - én egyenesen felsiettem.

Tutira elolvasták amit kiírtam. Amint beértem a szobámba, kiráztam a táskám tartalmát. A könyveket, füzeteket az asztalra tettem, csak a táncos cuccom maradt az asztalon. Leültem, és neki is láttam a tanulásnak. Hirtelen jött egy SMS-em amit azonnal is meg is néztem.

"A helyedben készülnék, holnap suli után próba, este nálam alszol szombaton fellépés!! Puszi Dani!"

Felkeltem, majd Vikrot irodája felé igyekeztem.

- Elizabeth... - szólt Jerome.

- Egy perc... - mondtam.

Bekopogtam, majd bementem az irodába.

- Miben segíthetek? - kérdezte.

- Szombaton fellépésem lesz, és pénteken el szeretnék kéretőzni.

- Ha be tudja pótolni az iskolai kimaradását akkor természetesen mehet.

- Köszönöm. 

Mosolyogva jöttem ki, majd lementem. Lent egyenesen a nappaliba kellett mennem.

- A cikk amit írtál nagyon de nagyon jó lett. - dicsért meg Mara.

Én csak kedvesen mosolyogtam rajta.

- Így már sokkal jobb a hajad! - mosolygott Amber. - A smink is.

- Nem az én érdemem. - mondtam.

- Mióta táncolsz, és mit? - jött a kérdés Trudy felől.

- Olyan nyolc éves korom óta,és balett és modern tánc.

Annyi mindent kérdeztek tőlem, de szerencsére én is kérdezhettem, és a végre egész jó kis nevetés kerekedett ki mindenkiből, ezt persze Alfienek köszönhetjük. Mily meglepő.