45. fejezet

Bocsi, de ez nagyon lightos feji lett, remélem azért megtiszteltek a kommentekkel! :$ 

Előreláthatólag még 4-5 fejezet van vissza! :D És remélem az is nagyon tetszeni fog majd nektek. Ebben más sok minden ki fog derülni, ennyit elmondok. 

Amit még el kell mondjak, hogy a következő blog főszereplője még kilátástalan, mert ki Miley ki Mollyra voksolt. Kicsit nagyon nem tudom eldönteni! De hát majd lesz ami lesz! :) 

Dorinaa: Nyugalom, nem tervezek semmi ilyet! :) 

Stefii: Ilyen lesz! Hát azért az még nem olyan biztos, de igyekezni fogok! 

Trixi: Csitt van! Most meg fogod tudni! Szóval viruuulj! xDD 

Izii: Ezt jó hallani! Amúgy én őszintén elmondom neked, hogy szerintem a való életben is ilyen kedvesek lehetnek, de ez csak az én véleményem! 

Zsófii: Kösziii! :) 

Bogi: Hát nem nagyon tervezem... :) Kezdek félni tőled, te mindig fenyegetsz engem! xDD De azért szeretleeek! :) 

Remélem kislány!!!! 

/ Pár hónappal később/

Jelen pillanatban majdnem hét hónapos hónapos terhes vagyok, és elég szépen ki is kerekedtem már. Annyira boldog vagyok, és mindenki aki körülöttem van. Zaynnel madarat lehetne fogatni annyira felpörgött az utóbbi hetekben. A srácok is nagyon boldogok, és mindenki valamivel besegít nekünk, Amit nem is értek, hiszen mindenünk megvan. Zayn és a csapat tovább koncertezik, mert nem engedtem meg Zaynnek, hogy miattam lefújják a koncerteket. Egyetlen elvárásom csak az volt, hogy lehetőleg amikor eljön  a nagy nap, legyenek ott.

A sajtó a vártnál is jobban kezelte ezt az egészet. Eddig csak jókat hallottam vissza, és őszintén remélem, hogy ez a végéig így is marad. Hamarosan újra orvoshoz kell majd mennem, ultrahangra, és akkor már képeket is kapunk a kicsiről, és nagyon is remélem, hogy a nemét is ki tudjuk majd deríteni. Mivel még most fogjuk ugye megtudni a kicsi nevét, még semmit sem vásároltunk, de amint megtudjuk, biztos, hogy elmegyünk vásárolni.

A rajongóimat sem hagyom persze cserben. Folyamatosan videó naplókat csinálok, meg persze amit kapok kérdéseket is megválaszolom. Képeket is sokat teszek fel, és ez rettentően jól esik, mert mindenki olyan kedvesen reagál ezekre.

Zayn kezében a gépe meg mindig kattog, és meg kell mondjam egészen nagyon jó képeket csinál. Nagyon sok kép készült már eddig rólam, és persze kettőnkről is.

Reggel elég nyúzottan keltem fel. Alig aludtam, mert hát a kicsi nem nagyon engedte. Eléggé mozgott, és nagyon rugdalózott. Próbáltam csendesen viselni a dolgokat, hiszen Zayn mellettem aludt, ezért átmentem a másik szobába, és próbáltam lenyugodni.

Kikászálódtam az ágyból, és visszabotorkáltam a másik szobába. Mire benyitottam volna Zayn már jött is.

- Jó reggelt! - öleltem meg őt mosolyogva.

- Hol voltál?

- A kicsi nem hagyott, a másik szobában aludtam, nem akartalak felkelteni a mozgolódásommal. - néztem fel rá.

Ő a szemét forgatta, majd pedig beengedett a szobába. Én egy laza fekete melegítőnadrágot húztam fel, föléje egy pántos felsőt. Még Danival voltam el vásárolni egy pár ilyen mamaruhát, de amúgy nem nagyon éreztem fontosnak, mert hát Zayn felsőiben is remekül elvagyok, ő meg örömmel adja nekem. Felvettem még egy pulcsit, majd pedig fogtam a táskámat és a telefonomat, majd lementem. A fürdőben megigazítottam a hajamat, aztán pedig Zayn által készített reggelinek ugrottunk neki.

Ahogy beültünk a kocsiba, izgalom lett rajtam úrrá. Alig vártam, hogy ott legyünk, behívjanak, és megtudjuk, hogy a kisbaba fiú-e vagy lány. Most leginkább ez a gondolat foglalkoztatott.

Amikor odaértünk, kézen fogva mentünk be. Leültünk ahová, kell majd pedig vártunk. Volt néhány kislány akik odajöttek hozzánk, de mi vidáman tettük amire kért minket. Nem telt el sok idő mikor hívtak, majd Zaynnel karöltve bementünk.

- Látom megint együtt jöttek! - mosolygott kedvesen az orvosom.

- Ez egyértelmű! - karolt át Zayn.

Még beszélgettünk, majd le kellett vennem a pulcsimat, felfeküdni az ágyra, és feltolni a felsőmet.

- Akkor kezdjük.

Összeszorítottam a szemem, mert nagyon hideg volt az a valami amit rám kent. majd újra kinyitottam a szememet, és figyeltem a képernyőt. Hamarosan fel is tűnt a csöppség. Anynira jó volt őt úgy ott nézni.

- Úgy nézem, hogy kislány lesz!

Zaynre néztem aki mosolyogva figyelte a képet. Még mondott pár dolgot, de alig bírtam figyelni, az a pici bogárka érdekelt csak.

A képekkel a kezünkben mentünk ki.

- Akkor mi legyen, akarunk venni már holmikat? - kérdeztem.

- Én persze, de te? Nem vagy fáradt? - nézett rám.

- Egyáltalán nem! - nevettem.

Beültünk a kocsiba, Zayn a képet nézte, majd a táskámba tette, aztán pedig mentünk is valami bolt felé. Ahogy a bolthoz értünk én teljesen felpörögtem.

Először elmentünk nekem venni inni, majd utána tértünk át a babaruhás részlegre. Én egy csomó mindent találtam, amibe azonnal bele is szerettem. Olyan sok jó holmi volt, hogy szinte extázisba esett az ember. Zayn is nagyon sok minden érdekes dolgot talált, és elég sok mindent össze is szereztünk.

Otthon eddig csak az ilyen ágy, pelenkázó, szekrény, ilyenek vannak meg. De úgy tervezem, hogy Zayn egy hétig nem lesz itthon, hogy addig én teljes mértékig kialakítom a szobát, mert még a vendégszobába van pakolva minden. Ezt persze Daniellel és Eleanorral is lebeszéltem, és jönnek is segíteni. Mondjuk majd a festékeket meg ezeket szerintük majd valamikor holnap, vagy a közeljövőben fogjuk beszerezni.

Egy csomó ruhát beszereztünk, és pár még fontosnak mondható dolgot. De ami tényleg nagyon, de nagyon kelleni fog, azt majd inkább a következő hónap vége felé. Hiszen nem mindent azonnal kell beszerezni.

Amikor hazaértünk felpakoltunk mindent a szobába, aztán a kicsi leendő szobájába mentünk be.

- Nem tudom te hogy vagy vele... De én már a nevén gondolkodok! - mondtam.

- Én, és még ötletem is lenne rá.

- Na ki vele! - mosolyogtam rá.

Átkaroltam a derekát és ő is az enyémet.

- Mi lenne ha egy angolos és egy muszlim jelentésű neve is lenne...

Az ötlet nekem roppant jól hangzott.

- És mi az ötleted? - kérdeztem tőle.

- Farhana  - olyan szépen csengett az ő szájából.

- És a jelentése mi? - kérdezte.

- Boldogság.

Arcára egy hatalmas mosoly kúszott fel.

- Kamilah Farhana Malik! 

44. fejezet

Úgy döntöttem, hogy nem fogom olyan hamar befejezni a blogot. úgy kb. próbálok úgy tervezni, hogy 5-6 legyen, de azt garantálom, hogy a befejező rész dupla lesz, vagyis úgy tervezem... Na jó, ezt inkább majd később, nem rabolom a drága olvasó időt! :P 

Trixi: Nem biztos! Köszönöm! :) ♥

Dorinaa: Semmi baj! :) Remélem azért tetszik! Köszii! 

Stefii: Köszönöm! :) De sajnos egyszer minden jónak vége szakad, de ígérem, próbálom a másik blogot ugyan ilyen jóra írni! 

Izii: Hatalmas! De már nem akarok semmi depis részt, most már happy lesz minden! :) 

Lena: Háhá! Ez Zayn szerencséje, áldott jó szülők! :) 

Zsófii: Köszönöm! :) Nem fogok... Vagyis nem tervezem, úgy tervezem, hogy csak 2-3 hónapos ugrással, és az sztem bőven bele fog majd férni, és garantálom, hogy imádni fogod! ;) 

Bogi: Köszönöm! :) 

Egy könnyed világközlés! 

A napok eszméletlen gyorsasággal pörögnek a szemem előtt, hiszen már február eleje van... És hát a sajtó élesen ellenem kezd fordulni. Már mindenki azt találgatja, hogy milyen okokból mondtam le a koncerteket, dedikálásokat. Persze volt aki már rátapintott a terhességre, de én végső szavam lesz a döntő ezek felett. Ami nem is olyan sokára lesz. Egy tv-s showra fogok hamarosan elmenni, és a srácokkal is megyek majd egy rádióba is. Ezt az a teher amit még be tudok vállalni, és az orvos szerint is ezt még nyugodtan megtehetem. A hasam már egy keveset nőtt, és ez nagyon is tetszik. És mi a helyzet Zaynnel? Teljesen felpörgött. Annyira örül, hogy apuka lesz, és már alig várja, hogy a nagy pocakommal, kézen fogva járhassunk az utcán és büszkélkedhessen. Én persze mosolygok ezen, mert nagyon jól esik, hogy így érez. Őszintén szólva sokkal rosszabban reménykedtem. Patricia és Yassar is amiben tudnak segítenek nekünk, és még Safaa is nagyon izgatott a kicsi miatt. Persze én is nagyon izgulok, és egyben rettegek a szülés miatt, de azt hiszem képes leszek evvel megbirkózni. Viszont még azzal kell sokat várnunk, hogy megtudjuk a babánk pontos nemét. Én abban reménykedem, hogy kislány lesz, viszont ez még Zayntől meg sem kérdeztem.

A srácok amikor megtudták, hogy terhes vagyok azt hitték viccelek velük és kinevettek. Majd elmondtam nekik még sokszor, majd már felfogták, hogy teljesen komolyan beszélek nekik. Harry nagyon örült, bár Niall annyira nem, viszont a barátnőm annál is jobban. A többiek pedig aránylag nagyon jól fogadták, még Eleanor is. Amikor elmeséltem, hogy mi is a helyzet, nagyon aggódni kezdtek, persze a mai napig aggódnak is. Van, hogy Louis felhív egy nap többször is, de a többiek is. Elég vicces, de már valamennyire jobba helyzet.

Reggel nagyot nyújtózkodva keltem fel.

- Jó reggel álomszuszék! - mosolygott Zayn.

- Reggelt! - nyomtam el egy ásítást.

A hátamon feküdve maradtam, ő pedig az oldalára fordult, és a hasamat simogatta.

- Szerinted fiú lesz vagy lány? - kérdeztem.

- Lány, és olyan szép lesz mint az anyja! - mosolygott rám.

Ezen csak mosolyogtam és egy puszit nyomtam az arcára.

- Izgulsz a délután miatt? - kérdezte.

- Egy kicsit...

Délután lesz a tv-s szereplésem, és hát nem kicsit parázom.

- Nem kell aggódnod, mindenki örülni fog! - fölém tornyosult, és csak csókolt.

Lábam azonnal a derekára fonódott, és kezeimmel a hátát simogattam.

- Szeretlek! - néztem a szemébe.

- Nem szeretlek, én imádlak! - kuncogott, és a nyakamat csókolgatta.

Én felnevettem, majd egy halk sóhajt fojtottam el magamban.

- Nyomás, csinálok reggelit! - ki akarsz szállni mellőlem, de megragadtam a csuklóját.

- Majd én... Ne mindig te fáradozz... - mondtam.

- Pihenned kell..

- Nem fogok pihenni! - mondtam megemelve a hangomat.

- Jó oké! - nevette el magát.

Én mosolyogva adtam neki egy csókot, majd nevetve mentem le a konyhába. Amikor leértem nekiláttam a rántottának. Elég rég ettem már, és nagyon is megkívántam. Nekiláttam, majd hamarosan Zayn is lejött az emeletről. Átölelt, és szinte alig hagyta, hogy reggelit csináljak.

- Mikor kell menned orvoshoz? - kérdezte a nyakamat csókolgatva.

- Pár nap múlva, most pontosan nem tudom, majd megnézem a papírt. De miért?

- Mert most én is veled megyek! - mondta.

Elmosolyodtam ezen, aztán pedig hagyott tovább reggelit csinálni.

Reggeli után ő elmosogatott, én pedig elhatároztam, hogy felmegyek és nézek valami ruhát.

***

Délután, visszamásztam a szobámba, majd a kikészített ruhákat kezdtem el magamra húzni. Egy fekete cicanadrág, hozzá illő lila kis rojtos szoknyával, majd egy szürke pántos felső.

- Ez mégsem lesz olyan jó választás. - mondtam.

Zayn csak értetlenül nézett rám.

- Nézd a hasamat!

Oldalra álltam, és ő csak hatalmas mosolygott húzott az arcára.

- Szerintem csodás! - kuncogott.

- De még senki sem tudja, azt hiszik majd, hogy csak meghíztam. - húztam el a számat.

- Akkor vannak olyan bő felsőid is.

- Egy zseni vagy! - nevettem.

A szekrényhez mentem, és kihúztam belelő egy szürkés darabot, amit magamra kaptam.

- Csodás! - jutalmazott meg egy csókkal.

Egy kevés kis sminket tettem fel, majd jöhetett pár kiegészítő, aztán Rich is megjött. Elköszöntem Zayntől, aztán felkaptam a cipőmet, és a kabátom, majd a kocsiba ültünk, és már úton is voltunk a stúdió felé.

Ahogy odaértünk, engem egyből bekísértek, lesegítették a kabátomat, aztán jöhetett még egy kis igazítás a sminkemen. Rám szerelték a mikrofont, bekísértek, váltottam néhány szót pár emberrel, majd a kényelmes kanapén helyet is foglaltam. Jött a szokásos bemondó szöveg, aztán pedig már én voltam a képben.

- Elizabeth... December óta teljesen eltűntél... És pár napja az összes előreírt koncertedet is lemondták... Mégis miért? - jött a sokadig kérdése.

- Egy ideig el is fogok tűnni, ugyanis most a párom, és a család a legfontosabbak! - mosolyogtam.

- Pár napja Daniellel egy kórháznál láttak titeket, és sokak szerint felettébb vidáman mászkáltatok, biztos van erre valami magyarázat.

- Elég családcentrikus ember vagyok. És most úgy tűnik a tervink valóra válnak.

- Ez azt jelenti... - mosolygott a nő.

- Igen, terhes vagyok, és már lassan három kerek hónapja. - mosolyogtam.

Egy pillanatra csend lett, majd hirtelen tapsvihar, én pedig csak virultam.

- Gratulálok de tényleg. Nem gondolod, hogy kicsit fiatal vagy még. Hiszen 18 éves érett nő vagy, aki előtt egy fényesebbnél fényesebb karrier volt.

- Nem. Zayn egyik unokatestvére hamarosan 4 éves lesz, nagyon sok időt töltöttem vele, és Luxal is, és még ha d me mondjam hány kicsire vigyáztam már életem során. De nem érzem azt, hogy ez korai.

- És az apuka Zayn mint szólt hozzá.

- Először alig hitte el, de nagyon boldog, és ez a legfontosabb.

- Szülők?

Még ezer kérdéssel bombáztak meg, de nem zavart. Örömmel válaszoltam amire csak tudtam, és remélem ,hogy mindenki ennyire jól fogja fogadni mint ahogy ez a nő is. 

43. fejezet

Egy kicsit elszomorított a kommentek száma, viszont szokásosan itt vagyok a frissel, és remélem ez talán jobban fog tetszeni, és több kommentet kapok majd! :D 

Trixi: Akkor rendben van! :) Akarni és megírni két külön világ! De megnyugtatlak... az egyik vagy mindkettő / kit tudja/ meg lesz! 

Izii: Minden rendben lesz, csak nyugalom! :) 

Zsófii: De azért remélem tetszett! 

Bogi: Csak nyugalom, a kicsinek semmi baja nem lesz! ;) 

Lena: Hát persze! :) 

Vajon elfogadnak? 

Reggel teljesen kisírt, piros szemekkel keltem fel. Nem valami sokat aludtam, de amit aludtam azt sem nyugalomban. Ahogy a szemet óvatosan kinyitottam a kezem a hasamra csúszott, majd finoman simogattam. Egy picit elmosolyodtam, kimásztam az ágyból majd a fürdőbe mentem. Megmostam az arcomat, majd a nagy tükör elé álltam. felhúztam a felsőmet, majd a hasamat nézegettem. Szintem ég semmi sem látszott rajta, de mégis az a tudat, hogy ő már ott van, és most ő a legfontosabb, rá kell vigyáznom teljes erőmmel.

Mosolyogtam, majd pedig letűrtem a felsőmet, fogtam a telefonomat és lementem. Lent még nem volt senki sem, így úgy döntöttem felhívom Zaynt. Este nem tette, szóval lehet egy kicsit mérges.

- Jaj kicsim... Annyira aggódtam... -  szólt idegesen a telefonba. - Mikor hívtalak kinyomtad!

- Nagyon sajnálom. - mondtam remegő hangon.

- Minden rendben? Olyan furcsa a hangod?

- Igen, csak egy kicsit fáradt vagyok még. Alig várom, hogy lássalak. - mosolyogtam.

- Én is! Nagyon rossz nélküled!

Még vagy fél órát beszélgettünk, de nagyon jól esett!

***

Eljött a nagy nap... Reggel egy jó bíztató öleléssel köszöntem el Danielletől, majd a táskámat a kocsiba tettem, és már indultam is Bradford felé. Bekapcsoltam a rádiót, hogy hamarabb teljen az idő. De akkor is roppant lassan teltek el a percek, órák.

Ahogy a ház elé parkoltam le, már láttam, hogy Zayn is itt van. Mosolyogva kaptam fel a táskámat, majd kopogtam be. Pár pillanat múlva Zayn már nyitotta is az ajtót. Egyből a nyakába borultam, majd pedig ő átkarolta a derekamat, behúzott, majd betette az ajtót. Csak öleltük egymást.

- Csak nem hiányoztam? - kérdezte nevetve.

- Nem, csak jó ölelni! - nevettem én is.

Egymásra néztünk, kezem az arcfára siklott, majd megcsókoltuk egymást. Leírhatatlan újra a karjaiban lenni, és csak ölelni, csókolni egymást. Beljebb húzott, a többieket is köszöntöttem, aztán pedig felpakoltam a cuccomat. Patricia megkért minket, hogy maradjunk fent, vagyis engem kért meg, hogy tartsam fent Zaynt.

- Már nagyon érdekel mit kapok tőled... - mondta miközben a hajamat simogatta.

- Hát lehet nem fogsz örülni neki. - sóhajtottam meg.

- Írd körül! - kuncogott.

- Annyit mondok csak nem most kapod meg, hanem később! - mondtam.

Nagyon sokáig beszélgettünk, de ő csak próbálta kihúzni belőlem, hogy mi is az ajándéka. Nem sokkal később pedig Patricia kiabált fel, hogy mennyünk le. Lementünk, és a család, meg pár rokon volt lent. Én beálltam hátrább és hagytam, hogy ők köszöntsék fel először. Nekitámaszkodtam a kanapénak, így jobb volt.

Amint mindenki megölelte őt, és tele puszilgatták, kapta az ajándékokat. Én féltem... Egyre jobban úrrá lett rajtam a félelem. Azt hittem csak a család lesz itt, a többiekre nem számítottam. Én közöltem, hogy később adom át az ajándékomat. Tulajdonképpen, inkább csak menekültem az egész előle. Kívül belül remegtem...

Nem telt el sok idő, mikor a rokonok indulásnak eredtek. Amint elfogytak, mi a nappaliban telepedtünk le. Nevettek a többiek, és csak hátradőltek.

- Szeretném átadni most én az ajándékomat... - álltam fel hirtelen.

Idegesen a többiek elé mentem, majd megfordultam, a kezem izzadt, és idegesen a hajamba túrtam.

- Nem is tudom hol kezdjem. Először is senki se akadjon ki, ha nem kívánatos személynek fogtok tartani elfogadom, csak annyit kérek, hogy ne kiabáljatok... - néztem rajtuk végig.

Zaynra pillantottam aki értetlenül pislogott.

- Terhes vagyok.... - nyögtem ki.

Nem bírtam rájuk nézni. Nem jött egy hang sem, én pedig idegesen az ujjaimat piszkáltam.

- Tessék...? - tette fel a kérdést Yassar.

- Terhes vagyok... - mondtam.

Szemembe könnyek szöktek. Most az lesz, hogy elküldenek...

- Ez csodálatos! - hallottam meg Zayn hangját.

Felnéztem ő pedig hatalmas mosollyal lépett elém majd felkapott és megpörgetett a levegőben. A szüleire néztem akik mosolyogva néztek minket.

- Életem legszebb ajándéka... - nézett rám majd megcsókolt.

- Khhm... itt kicsik is vannak... - duzzogott Safaa.

Elnevettem magamat. Mindenki megölelt és gratulált nekünk, majd Safaa és Waliyha felmentek, én Zayn, Yassar, Patricia és Doniya maradtunk lent. Leültünk az ebédlőben, mert beszélgetni akartunk. Vagyis inkább én velük. Zayn átölelt, míg a másik kezével a kezemet fogta.

- Hányadik szakaszban vagy? És minden rendben vele? - tette fel a kérdést Patricia.

- 1 és fél hónap, és nem... - mondtam elcsukló hanggal.

- Tessék? - ijedt meg Zayn.

- Előkerültek a vér szerinti anyukám kórlapjai, és abból, meg a saját eredményeimből kikövetkeztették, hogy veszélyeztetett terhes vagyok. - mondtam.

- Akkor pedig otthon fogsz maradni, és én fogok rád vigyázni! - nyomott egy puszit a fejemre.

Ettől csak mosolyogni tudtam. De jó lett volna ha ilyen egyszerűen kezelek mindnet.

- Aznap este azért nem vettem fel a telefont... - néztem Zaynre. - Nem bírtam beszélni. Aznap voltam orvosnál, és rám zúdítottak mindnet. Anyámmal történeteket, a kicsivel, és ez nekem sok volt... - szöktek könnyek a szemembe.

- Nem baj... Most már semmi baj nem lesz!

Csókot nyomott a számra.

- És mi is itt vagyunk! - mondtam Patricia. - Nem utálunk meg ezért, régóta a család tagja vagy te is! Segítünk amiben csak tudunk, csak egy szavatokba kerül!

Egész estét végigbeszélgettük, ettem a tortából, és megnéztem miket kapott ajándékba, de nem nagyon hagytak, mert ágyba parancsoltak, hogy pihenjek. Szerintem ők még nálam is jobban aggódnak.

Másnap reggel együtt indultunk haza, mivel nekem még le kellene mondanom a koncerteket és minden mást is.

Ahogy elértük Londont, Zayn javaslatára, egyből Rich elé mentünk. Ahogy odaértünk, bementünk, és már mosolyogva ölelt meg.

- Lenne egy rossz hírem... - mondtam kicsit félénken.

- Na ki vele! - mosolygott.

- Le kéne mondanunk az eddigi össze összeszervezett előadást... - mondtam.

- Tessék? Megörültél? - emelete fel a hangját. - Kérem a magyarázatot!

- Terhes vagyok. - néztem rá.

- Ez így már más! - lágyult el az arca. - Gratulálok!

kezet fogott velünk, majd pedig intézkedni kezdett.

- Na addig pedig egy videót fogunk csinálni, elnézést kérsz mindenkitől.

Én bólogattam, majd pedig tettem amire kért. Egy srác jött oda, aki segít majd nekünk.

- Sziasztok. - intettem a kamerába. - Először is mindenkitől őszinte elnézésemet szeretném kérni a lemondott koncertek miatt. Ígérem hamarosan mindenről be fogok számolni, és elmesélem mi is a baj! Addig is bocsássatok meg!

Amikor ezzel megvoltunk, Rich tovább szervezte a dolgokat, én pedig Zayn kíséretében végre elindulhattunk hazafelé. 

42. fejezet

Nagyon jól estek a komik, viszont már olyan 3-4 fejezet van vissza, vagyis előreláthatólag! Ha bármi történne írok nektek ezt tudom. Ami pedig ezt a fejit illeti... kicsit szomorkásra sikeredett, de remélem tetszeni fog majd nektek! 

Stefii: Hát köszi, felkeltem, élek, és elég sok dolgom van ma is, de leültem és hoztam a friss mint mindig! ;) Jaj semmi baj... :) Neked ezt megbocsátom! :P

Trixi: Sok a Waaa de azért nagyon köszönöm! :D 

Lena: Hát majd hamarosan erre is fény derül! Örültem, hogy tetszik! :) 

Zsófii: Hát igen! Aranyosak... :) Köszönöm! :) 

Bogi: Én iis! :) Hát ha elolvasod megtudod az igazságot! 

Izii: Hát ebben még nem derül ki, hogy mit reagálnak, de az is ki fog derülni hamarosan! 

Szép igazság, szörnyű igazsággal! 

Másnap reggel megint borzasztó hasfájásra ébredtem fel. Próbáltam, rezzenéstelenül bírni a fájdalmat, hogy Zayn ne vegye észre rajtam.

- Kicsim, minden rendben van? - nézett rám.

- Igen persze! csak egy kicsit fáj a fejem! - mondtam egy kis mosollyal az arcomon.

- Hozok be gyógyszert... - ki akart kelni az ágyból.

- Nem! - húztam vissza őt az ágyba. - Nem akarok, majd elmúlik.

- Akkor hozok fel teát! - mosolyogva nyomott egy puszit a fejemre.

Elmosolyodtam, ő kiszállt az ágyam mellől majd pedig elindult kifelé. Én visszadőltem az ágyba, majd amikor kiment, arcomról lefagyott a mosoly és a hasamat fogtam. Fájt, nem is kicsit, de sajnos ez az ára annak, hogy terhes vagyok.

Amint visszaért, én felültem az ágyban. Ő leült közel elém, majd átadta nekem a gőzölgő teát. Én mosolyogva megköszöntem, aztán pedig óvatosan beleittam.

- Hmm, mézes tea... - mosolyogtam és egy nagyobb kortyot ittam bele.

Zayn felkuncogott.

- Hihetetlen, hogy ennyi év után is mindig ez a kedvenced! - mosolygott.

Én is elmosolyodtam, ő pedig elment letusolni, én pedig csak ott ültem és ittam a teámat. Az órára néztem és már majdnem tizenegy volt. Egy pillanatra összeugrott a gyomrom, majd csak egy mosoly kúszott az arcomra. Tudtam, hogy hamarosan fény derül az igazságra, vagyis hogy terhes vagyok vagy sem. Tulajdonképpen legszívesebben már most mentem volna.

Zayn egy száll alsógatyában lépett ki a fürdőből, amin elmosolyodtam. Én is elmentem lefürdeni, majd csak egy farmert húztam fel, rövid ujjút, majd egy pulcsit. A hajamat kifésültem, majd pedig lófarokba összefogtam. Ahogy kiléptem, Zayn már nem volt lent. Én a telefonomat a zsebembe tettem, majd én is elindultam lefelé. Ahogy leértem már tette is elém a reggelit.

- Nem kéne ennyit fáradoznod... - simogattam meg az arcát.

- Érted mindent!

Egy hosszas csókot nyomott a számra, amibe én bele is mosolyogtam. Később ő leült elém majd pedig mind a ketten nekikezdtünk, csendben a reggelinek. Reggeli után vállaltam, hogy elmosogatást, ő pedig addig kiment elszívni egy cigit.

Már nagyon rég láttam őt cigizni, de nem is zavart, hogy most rágyújt. Mert tudom, hogy ez kell neki, és nem is szidom ez miatt. Miközben bepakoltam a mosogatóba, a fájdalom kezdett enyhülni, és én is okkal jobban éreztem magamat.

***

Délután három óra felé, már Danielle rám csörgött, hogy jobb lesz ha indulok, mert különben el fogok késni. Összepakoltam pár holmit, vagyis inkább papírt, aztán pedig elköszöntem Zayntől, fogtam a kocsi kulcsaimat, majd már mentem is a kocsimhoz. Ahogy beültem, kezdtem egyre idegesebb és idegesebb lenni.

A kórház elé érve, megláttam Danit, és egy picit nyugodtabb lettem. Leparkoltam, majd pedig fogtam a kistáskát, és egyenesen odamentem hozzá. megöleltük egymást, aztán bementünk. Megtettük amit kell, leültünk majd vártuk, hogy hívjanak. Nem telt el sok idő, mikor mondták a nevemet, én pedig idegesen bementem.

Bő 20 perc múlva már Danivel együtt ültünk bent és vártuk, hogy a doki visszajöjjön. Nem telt el sok idő, mikor a papírokkal jött vissza.

- Tehát... Elizabeth, örömmel közlöm, hogy terhes. Egy és fél hónapos a kicsi! - mosolygott a doki.

Én majd ki csattantam örömömben.

- Viszont van itt más is... - fagyott le arcáról a mosoly.

- Mi? - kérdeztem idegesen.

- Észrevettünk egy aggasztó jelent, és van okuk arra gyanakodni, hogy... Hogy nagyon könnyen elvesztheti a kicsit. Más szóval veszélyeztetett terhes.

Megfagyott bennem minden...

- Jobb ha kerüli a stresszes helyzeteket, és lehetőleg semmilyen fellépésre vagy hasonlóra ne menjen el.

A szavai sokként értek. Szinte fel sem fogtam mit is mondott. Olyan hihetetlen volt.

- Az édesanyja régi aktáit előkerestük, és van okunk ezt feltételezni, hiszen a maga vér szerinti édesanyja is veszélyeztetett terhes volt.  Több vetélésen esett keresztül az idők során.

Sok mindenről felvilágosított, és elmagyarázott mindent. Én sokkolva ültem... Most kilenc hónapig semmit sem vállalhatok el... Pedig rengetek koncert, fellépés és más várt még rám. Szerencsére február elején kezdődik majd a koncert, ami azt jelenti, hogy mikor közlöm Zaynnel a dolgokat, az után fogok mindent lemondani. És a sajtó... Előre vélek mennyire nem fognak békén hagyni.

Amikor kimentünk beültem a kocsiba, és még most is nagyon nehéz volt mindent felfogom. Danielle folyamatosan nyugtatott, majd pedig elindultunk hozzánk. Ha jól tudom Zayn most három napig nem lesz itthon, mert a srácokkal koncertezni mennek... Csak már azt felejtettem el, hogy hová. Azt beszéltük, meg hogy mivel a szülinapján jön haza, Bradfordban fogunk találkozni.

Út közben megértem, Danit, hogy maradjon ott velem, aki vidáman bele is egyezett ebbe.

Este nem bírtam aludni. A vér szerinti anyám története kavargott a fejemben. Olyan sok mindent mondott nekem az orvos... Sok rosszat, amit alig bírtam felfogni. Egyedül ültem az ágyban, és csak sírtam... Nem akartam elhinni. Olyan hihetetlen volt, de mégis.. Ez az igazság! Muszáj elfogadnom ezt a tényt, és semmi mást sem tehettem. Az is kiderült, hogy neki is volt egy daganata, csak neki a veséjén, nekem pedig a gyomromban.

Csak ültem az ágyban, és sírtam...