21. fejezet

Sziasztok. Megint késtem tudom. Úgy hiszem magyarázattal kell szolgálnom amit meg is teszek nektek. Azért jönnek ilyen ritkán a részek mert gőzerővel dolgozok a könyvemen és elég kevés időm van bármi másra. Ezt a hírt később akartam közölni, de mivel a blogra is kihat a késés ezért úgy érzem ezt közölni kell veletek. Úgy hiszem mostantól minden vasárnap lesznek részek, de lehet ha időm adatik rá, a hét közben is bele-bele dobok párat. Remélem meg tudok nekem bocsátani. í

Kellemes olvasást! ♥ 

Do: Nagyon szépen köszönöm! ♥ 

Dorinaa: Hihih, köszönöm! :D 

Stefii: Majd ki fog derülni minden! ;) 

Izii: Több mint rendben! :P

Egy este vele! *+18*

Harry mosolyogva dobta le magát a kanapéra én pedig vigyorogva ültem le mellé. Átkarolta a nyakamat és odahúzott magához.

- És mik a hátsószándékaid? - néztem fel rá.

Arcán még nagyobb vigyor ült ki.

- Nem lehetek együtt a csajommal? - mondta. - Több mint egy hónapig nélküled kellett elboldogulnom. Eddig bírtam.

Ettől nevetnem kellett.

- Nem ér kinevetni! - duzzogott, és lenyomott a kanapéra.

A levegő is bennem maradt mikor fölén nehezedett. Szemi éhesen néztek a szemeimbe. Kezeivel könnyen támasztotta meg magát mellettem. Arcával közelített enyém felé, majd finoman rá nyomta az ajkait az enyémre. Kezeim az arcára simultak, majd a tarkójára. Harry egyre vadabbul kezdett el csókolni, én pedig finoman beletúrtam rakoncátlan göndör fürtjeibe. Egy férfias morgás hagyta el az ajkait, amitől én is belenyögtem a csókba. Ő hirtelen  felült, de magával rántott engem is. Az ölébe helyezett, majd felállt. A fenekemnél fogott, és folyamatosan csókolt. Éreztem ahogy elindul velem, a lépcsőn, de nem volt ez ellen ellenvetésem.

Hirtelen puhát éreztem a hátam alatt. Harry egy pillanatra elvált az ajkaimtól, míg jobban feltett az ágyra, de én végig szorosan kapaszkodtam bele.

- Akarlak. - morogta a fülembe.

Finoman beleharapott amitől nyögnöm kellett. Egyik keze becsúszott a pólóm alá, a másikkal pedig a fejemnél támaszkodott. Lábaimmal átkulcsoltam a derekát, ő pedig nyögve nyomta hozzám az ágyékát. Azonnal megéreztem a dudorát. Kezei gyorsan siklottak felfelé az oldalamon, majd egy gyors mozdulattal le is kapta rólam a felsőmet. Kezeim előre nyúltak, és levettem róla a felsőjét, amit ő egy mosollyal díjazott.

- Biztos vagy benne? - hajolt oda hozzám.

- Teljesen! - duruzsoltam a fülébe.

Nem mondott semmit csak a nadrágom gombjához nyúlt, és lassan kezdte el rólam lehámozni a ruhát. Nem tudom mennyire van tisztában a dolgokkal, hogy nekem ő lesz az első, de nem fogom neki elmondani, nem érdekel. Nem akarom, hogy csak ez miatt más legyen. Felkelt rólam, majd lehúzta a nadrágot, és szépen visszamászott rám. Kezeimet arcára simítottam, mire ő szinte úgy bújt bele kezeimbe. Elmosolyodtam.

- Nagyon rossz volt nélküled... - motyogta a fülemhez hajolva.

- Tudom mit éreztél. - motyogtam.

Sok minden történt mikor nem volt velem. Tudatában voltam mindennek.

- Miért akartál meghalni kicsim? Miért? - harapott bele a fülcimpámba.

Felnyögtem, és erőt gyűjtöttem ahhoz, hogy beszélni tudjak.

- Anyám miatt, miattad. - nyögtem ki.

Félretolta a melltartópántomat, majd óvatosan csókokkal lepte el a helyét.

- Miattam? - dörmögte.

- Egyedül voltam, nem volt erőm visszajönni... - nyögtem ki.

Lehámozta rólam a melltartómat, majd ajkaimra tapadt. Vadul csókolt, és közben kezeivel elkalandozott a testemen. Ahol kezei érintettek, szinte felforrt a bőröm.

Percek múlva már mind a ketten meztelenek voltunk, és Harry csodálattal nézett végig rajtam, amitől elpirultam.

- Biztos vagy benne? - kérdezte.

Bólintással jeleztem akaratomat, ő pedig elvigyorodott, majd pedig az éjjeliszekrényhez nyúlt, és egy ezüst csomagolást vett elő. Egyből tudtam mi is, majd fogaival feltépte. Feltérdelt, én pedig csak lehunytam a szememet. Arra lettem csak figyelmes, hogy újra felettem van, és egyik lábamat finoman a csípőjére simítja.

- Ez lehet fájni fog... - duruzsolta a fülembe.

Átkaroltam őt, és hamar éreztem is a kíméletlen fájdalmat. Karima felszántották a hátat amitől felnyögött, és csak a nyakamat csókolta. Belőlem sikoly szaladt ki, és még inkább vert a szívem. Nem mozdult, bennem maradt, kicsit várt, hogy megszokjam őt, majd lassan megint rákezdett a tempójára. Lassan mozgott, miközben hol a nyakamat, hol pedig ajkaimat csókolta. A fájdalom elég sokáig megmaradt, de egy idő után fokozatosan minden gyönyörré alakult át. Folyamatosan nyögtem alatta, ő pedig néha egy- egy morgást hallatott magáról.

***

Reggel arra ébredtem fel, hogy valaki a hajamat babrálja. Hirtelen villantak be a tegnap este mozzanatai, és csak mosolyogtam ezektől. Óvatosan nyitottam ki a szememet. Harry mosollyal az arcán nézett engem, haja kócos volt, szemei csillogtak.

- Jó reggelt. - mosolygott, és egy puszit nyomott a homlokomra.

- Jó reggelt. - ásítottam, és közelebb bújtam hozzá.

Lábaimmal átkaroltam az ő csípőjét. Nadrág van rajta, tehát nem aludt végig velem.

- Mennyi az idő? - kérdeztem miközben mellkasán kuporodtam össze.

- Kilenc, méghozzá reggel.

- Végig aludtam a tegnap délutánt? - néztem fel rá.

Mosolyogva bólintott.

- Basszus. - nyakába fúrtam a fejemet.

- Nem baj. Én örülök neki. Legalább most kipihented magadat! - simított végig hátamon.

Elmosolyodtam, de a fejemet nem húztam el a nyakától.

- Amúgy csináltam kávét, meg lent vár a reggelid is. - csókolt bele a hajamba.

- Köszönöm. - duruzsoltam.

Persze semmi kedvem sem volt kikászálódni mellőle. Fájt minden porcikám, és megnyugtatóan hatott rám, a tudat, hogy tegnap este ő volt az akivel megosztottam a pillanatot.