15. fejezet

Sziasztok. Hozzáfűznivalóm nincs a fejezethez. A kommenteken nem csodálkozom. Kellemes olvasást! 

Stefii: Hihih... :D Köszönöm! :D 
Henikee: Köszönöm szépen! :D 
Izii: Sokáig fogja bírni azért az eddigiekhez képest! Hát igen, a rajongók már csak ilyenek. Köszönöm! :D 



A menedzser.

Másnap reggel kicsit kómásan de sikerült felkelnem. Harryvel sokáig voltunk együtt, és elég kevésnek éreztem azt az alvást amit produkáltam. A telefonom megnéztem az időt, de csak egy csomó nem fogadott hívás fogadott anyutól. Gyorsan megkerestem a számot, a készüléket a fülemhez tettem, visszadőltem és lehunytam a szememet.

- Kicsim aggódtam. - mormolta anyu megkönnyebbültem.

- Bocsi, csak későn értem haza, és eléggé fáradt vagyok. - morogtam.

- Gondolom. De mesélj nekem egy kicsit. Ki is ez a Harry?

A szemeim azonnal kipattantak.

- Hát te ezt honnan tudod? - ültem fel.

- Internet, és nem egy újság fogadott reggel.

- Baszki. - morogtam. - hát Niall bandatársa, és nagyon jó fej.

- Boldog vagy vele? - tette fel a kérdést.

- Igen. - válaszoltam mosolyogva.

- Akkor nem bánom, de ha erre jártok, hozd haza! - kuncogott.

- Anyu. Most megyek. Szia.

- Vigyázz magadra. Szia.

Letettük, én pedig mosolyogva huppantam vissza. Kimásztam az ágyból, és csak nagyot nyújtózkodtam. bementem a fürdőbe ahol felvettem a cicanadrágot, és egy ruhát, majd a hajamat kifésültem. A telefonommal a kezemben indultam meg lefelé. Lent hangos kiabálás fogadott. Összeráncolt homlokkal léptem be a nappaliba, ahol éppen Harry ordítozott valakivel.

- Ne akard megszabni mit teszek. - kiabálta.

Én csak pislogtam.

- Csak hogy megjöttél. - morogta felém a pasas.

- Őt hagyd ki ebből. - morogta Niall.

Én még mindig nem tudtam mit mondjak.

- Jobb ha hazamész. - morogta rám az idegen.

- Maga meg ki? - nyögtem ki.

- Az aki most azonnal haza fog téged küldeni. - morogta rám.

- Mondom fogjad be. - Harry ökölbe szorította a kezét. - Ő nem megy sehová sem.

- Valaki elmondaná mi ez az egész? - kérdeztem egyre ingerültebben.

Az a valaki hozzám vágott egy újságot, én pedig fogtam és kinyitottam. A címlapon ott virított a képünk, mikor a munkahelyemen volt, és megcsókolt. Elmosolyodtam. Elolvastam a többit is amit írtak.

"Harry Styles becsajozott, és a választása egy meglehetősen furcsa lányra esett."

- Furcsa? - néztem fel.

- Ez a baja ennek a hólyagnak. - morogta Harry, de nem nézett rám. - Az a baja, hogy nem vagy elég idős, és nincs elég hírneved.

- A banda az első, és ha még többet akartok akkor fel kell csípned valakit aki menő. - mutatott rám.

- Neki van neve is. Aileen. - kiabált Niall.

Meglepődtem, hogy ilyen erőszakos, de jól esett, hogy miattam ilyenek.

- Nem megy el. - morogta Harry. - Nem fogom miattad elcseszni magam. Anyám már így is pikkel rám. Nem kell, hogy még te tedd tönkre amit eddig felépítettem. És Aileen nem megy el.

Egyre jobban dudorodott ki Harry ütőere. Megtorpantam. Az a valaki csak pufogott majd trappolva elhagyta a házat, és csak úgy csattan mögötte az ajtó, én pedig összerezzentem. Döbbenten figyeltem a srácokra.

- Oké... - mondtam. - Most szépen leülünk és elmeséltek nekem mindent töviről hegyire.

Végig higgadt voltam. Leültem a fotelbe a srácok pedig a kanapéra.

- Ez a hólyag azért jött ide, mert meglátta az újságokat, és azt akarta, hogy szakítsak vele, mert árt a csapat imidzsének. - macskakörmözött a levegőben Harry. - Mert Danielle táncos, Eleanor pedig modelkedik, de a picsát érdekel ez? És nem...

- Oké nyugi. - mosolyogtam. - Köszi, hogy megvédtetek.

- Mi lenne ha húznánk az agyát? - kacérkodott Harry.

- Akkor azt fogja csinálni mint velem. - sóhajtott Niall.

- Mit tett veled? - döbbentem le.

- Ki akart tenni a bandából, mert nem tudok énekelni, meg miegyéb. De a rajongók megvédtek, mert a srácok is beolvastak neki, hogy ha kitesz, a többiek is kilépnek. Elég vicces volt, ez a rész, de a többi nem. Olyanokat tett mint pl lehalkította a mikrofonom, de ekkor Louis odaadta az övét.

- És ugyan ezt megtenné veled is? - néztem Harryre.

- A szart tetszi meg. - morogta. - Akkor be fogom koszolni a kis vasalt öltönyseggét.

Ezen csak nevetnem kellett, de ők is nevettek.

- Én most lépek... - pirult kicsit el Niall.

Egyből tudtam miért, ezért csak intettem. Harry rám mosolygott, és a mellette lévő helyre ütögetett kezével, én pedig gyorsan odakúsztam, rátérdeltem a kanapéra, hogy pont vele legyek szemben. Ő a kezét a kanapér támlájára támasztotta, az egyik lábát felhúzta és odafordult felém.

- Köszönöm, hogy kiálltál mellettem.

Odahajoltam hozzá, és nagyon finoman megcsókoltam.

- Figyi. - kicsit elhúzódott. - Megígéred, hogy nem fogsz kiakadni?

- Min? - kérdeztem.

Elvette a telefonomat, és valamit ügyködött vele, majd felém fordította. A twitterem volt, de egy kicsit sokkolt. Átvettem tőle. Csomó mindenhol ott szerepelt a nevem, a követőm szinte triplázódtak, üzenetekből is volt bőven.

- Mi a szar? - döbbentem le.

- A csajom vagy. - sóhajtott. - Annyira...

- ha bocsánatot akarsz kérni megpofozlak. - kuncogtam.

Ő is felnevetett.

- Mi lenne ha elmennék valamerre? Idegelni akarom a hólyagot! - vigyorgott.

- Átöltözöm.

Gyorsan adtam neki egy csókot, és felsiettem a szobámba. Egy kicsit még mindig sokkolt ami történt, és amit akartak tőlem. Vajon ugyan ezt ette Amelievel is. Idegesen fogtam a telefont. Lehet nem jó ötlet, ott van Niall. Remélem őt megkímélte ez a hólyag, akárki is legyen, de van egy olyan érzésem, hogy menedzserféle. Felkaptam egy kopott farmert, és egy laza felsőt, majd a hajamat átfésültem, és a telefont a zsebembe tettem. 

14. fejezet

Sziasztok. Nem mondok sokat, nem volt jó napom, de inkább ezért csináltam egy kis új desinget. Remélem tetszik majd! Kellemes olvasást! ♥

Dorina: Köszönöm! :$ 
Stefii: Köszönöm! :D 
Dorka B.: Köszönöm! :D 
Izii: Remélem elég gyors voltam! :P Köszönöm! :D 



Munka és vélemény!

Reggel mosolyogva ébredtem fel. Egész este a tegnapi járt a fejemben. Harry végig olyan jó fej volt, és tényleg kezdem már elhinni, hogy tetszem neki, mert ha nem lenne így nem lett volna a tegnapi ilyen hihetetlenül jó. Mosolyogva szálltam ki az ágyból, s mentem be a fürdőbe, ahol egy gyors tusolás után magamra vettem egy fekete cicanadrágot, meg a pántos starbuckos felsőmet. A hajamat kifésültem, és az egyik oldalamon fogtam össze. Direkt arra az oldalra ahol Harry kiszívta. Eléggé nyomot hagyott maga után, de nagyon is tetszett, bár fájt ha hozzáérek, de most nem nagyon zavart. A kis táskámba dobáltam a cuccaimat, majd miközben lefelé igyekeztem a lépcsőn írtam egy SMSt anyunak, hogy minden oké, meg most megyek dolgozni, meg, hogy imádok itt lenni. Ahogy leértem meglepődtem, mert Ameleie már ott ült a bárszéken, Niall pedig a konyhapult mögött volt, és egy gőzölgő valamit tett le elé.

- Jó reggelt. - mosolyogtam.

- Neked is.

- Minden oké? - nézett Niall aggódva.

- Minden. - vigyorogtam.

- Nem történt semmi? - kérdezte Amelie.

- Vigyáztunk Luxra, ukuleztem, mulattam, röhögtem, lelkiztem, és imádtam a tegnapot. - mondtam végig egy szuszra.

- Láttam a képeket. - nevetett Niall. - Mi van a nyakadon?

- Ennyire látszik? Nem baj.

Legyintettem. és Niall megvizsgálta, de csak a szemét forgatta. Én ittam egy kávét, levettem a topánkámat, majd Amelievel karöltve elindultunk dolgozni, bár a menetel kicsit nehezen indult, mert Niall nem nagyon akarta őt leengedni, de ennek örültem, mert ezek szerint semmi baj nem volt tegnap. Amikor sikerült elindulni, pár perc alatt lent is voltunk. Gyorsan elpakoltunk, majd már nyitottunk is. Hamarosan már majdnem tele is volt a helyiség, mi pedig ide-oda forgolódtunk, Adammel és Marievel, akik szintén pincérekként voltak itt, de alig csak pár napja. Jó fejek, viszont nem nagyon beszélgetünk velük, csak néha egy-két szót. Ahogy dél felé kezdett elmenni a népek, már készültünk hogy egykor megint egy futam lesz, az ebédidők miatt, de akkor általában elviszik a sütiket. Délkor minekünk is volt pár percünk, én pedig kifújtam magam, majd csak leültem, mert alig voltak. Ahogy jöttek be felálltam rendelést vettem fel, majd hátra adtam, Amelie pedig a pénztárnál ücsörgött, és valami újságot olvasott. Ahogy megindultak újra az emberek, egy srác jött be. Arcomra hatalmas mosoly kúszott. Még így napszemüvegben és sapkában is képes voltam őt felismerni, főleg a kilógó fürtjei miatt.

- Amelie négy kávé lesz elvitelre, meg valami sütiket tegyél még el Niallnek.

Amelie csak bólintott majd pedig már tette is amit kell. ég sok lány hirtelen megugrott ettől, de én végig csak higgadt volt. Odalépett hozzám.

- Miben segíthetek? - kérdeztem nevetve.

Ő levette a napszemüveget.

- Mondjuk adsz egy csókot. - kacsintott rám.

Felhúztam magamat, ő pedig odahajolt, majd egy csókot nyomtam a szájára. Nagyon nem érdekelt ki mit szól ehhez.

- Milyen a nyakad? - pillantott oda rá, ahogy elfordítottam a nyakamat. - Hmm, tetszik

- Nekem meg fáj, na ezt kapd ki. - nevettem.

Ezen ő is csak nevetett, majd Amelie letette a kis kartont a négy dobozkával rajta meg a zacskóval. Harry kivette a tárcáját, majd kifizette.

- Jah amúgy szükség van majd rád is a stúdióban. Mikor végzel? - kérdezte.

- Egy óra múlva. - mondtam kicsit elhúzva a számat.

- Akkor egy óra múlva várunk. Csörgess meg mert nem biztos beengednek.

- Rendben! Ezt megtartom.

Nevetve kivettem a pólójára tűzött napszemüveget, és felvettem.

- Cuki. - kacsintott. - De most megyek mert szöszi megöl.

Odahajoltunk egymáshoz, és egy hosszas csókot váltottunk, majd ment is, a napszemüveget nálam hagyva. Ahogy kilépett sietve beült a kocsiba, és már ment is. Nem csodálom ,hogy kocsival jött, nem tudom hogy jutott volna el épségben a stúdióba ennyi lánnyal az oldalán.

- Olyan jól kezeled. Látnod kellett volna, hányan akartak megfojtani. - kuncogott Amelie.

- Nem nagyon zavar. Éltem mg ennél nagyobb traumákat is. - mosolyogtam.

Gyorsan még lehúztuk a műszakot, és igaza volt. A lányok olyan lenézőek voltak, de szartam le őket. Egyszer észről nem érdekelt, mert boldog vagyok és nem hagyom, hogy ők elrontsák, míg másrészről kicsit bántott, de próbáltam nem evvel törődni. Amint végeztünk Amelie sietett haza, én pedig a stúdió felé vettem az irányt. A stúdió elé érve már elég sok lány állt a kerítés előtt. Kicsit nézegettem hogy jutott itt át, majd csak azt láttam az egyik biztonságis int nekem, én pedig átvergődtem oda magamat.

- Gyere Aileen. - mondta.

- Köszönöm. - mondtam.

Ő besegített, majd csak elindult, én pedig mentem vele. A másodikra mentünk, ahol már hallottam is a zenét.

- Srácok. - nyitott be.

- Kösz Paul. - vigyorgott Harry.

Átölelt, majd Paul kiment, én pedig bejöttem hozzájuk. Leültem, Harry pedig mellém ült le. Csak mi voltunk bent, meg még valaki de őt nem ismertem.

- Amúgy Johs. - mosolygott. - A srácok dobosa.

- Aileen. - mondtam. - De minek is kellettem?

- Kellene a vélemény.

Elindítottak egy számot, ami nagyon is jól szólt. A szám végén csak ott ültem.

- Ez a szám... Gyönyörű. - mosolyogtam.

Láttam rajtuk, hogy tetszik a dicséretem. Tényleg iszonyatosan jól szól a szám, a lassúsága, és a mondanivaló fájdalmának ellenére is. Harry kezét a kezembe tett,e és ujjaink finoman összefonódtak.

- Te nem akarsz egyet énekelni? - kérdezte Liam.

- Isten mentsz. - kuncogtam.

- Kérlek. - motyogta Harry rám nézve.

- Nem. Ennyire szörnyű hangot még ti sem hallottatok. - mondtam.

- Nem hinném, hogy szörnyű. Szintem csodás. - nyomott egy puszit az arcomra Harry

Mosolyogtam csak ettől.

- Amelie? - húzta fel a szemöldökét Niall.

- Hazament. Valami dolga van.

Ő felállt, és láttam telefonját nyomogatja. 

13. fejezet

Sziasztok. Őszintén mondom, még ti is okoztok nekem meglepetést. Tegnap estéhez közeledve úgy mentem el innen, hogy nem reménykedtem semmiben sem. Most meg leülök gép elé, és látom mennyien írtatok. Nagyon szépen köszönöm nektek! Imádlak titeket! ♥ Kellemes olvasást! ♥ 

Dorinaa: Sajnálom ha nagyon hasonlít, őszintén mondom nem direkt van ez, ez a blog már rég meg volt írva. Ha esetleg baj lenne szólj!!!!!! 
Stefii: Hihihi köszönöm! ♥ 
Dorka B.: Nagyon köszönöm! :D 
Eszkii S.: Nem te vagy az egyetlen aki így gondolta! :P De remélem azért tetszik! :D 
Henikee: Köszönöm nagyon! :D 
Henrietta J.: De az túl egyértelmű lenne, így egy kis csavarral tuningoltam! :P 
Izii: Ohh.. Hát úgy látszik még egy rejtélyes képességem van a sok közül. xDD Köszönöm! :) 



Randi egy kicsit kettesben!

Lux csak késő délután ébredt fel. Amikor pedig Lux aludt, mi csak beszélgettünk kint a teraszon. Elég sok mindent elmondtam magamról, még a bátyámmal történt dolgokat, és azt is mit is tettünk volna mind a ketten. Nagyon megrázta őt, látszott rajta. Azután azt kellett vele folyton elhitetnem, hogy semmi baj sincsen, mert ő folyton miattam aggódott. Jól esik, hogy ennyire törődik velem, mert evvel csak azt mutatja, hogy tényleg akar engem, és nem csak egy lányt a sok közül.
Ahogy Lux felkelt megint csak pörögtünk, mert ez a lány nem bírt elmaradni a seggén, de nem is volt baj, mert nagyon élveztem. Harry leült a kőpadlóra Lux pedig a lábánál járkált, de én csak egy képet csináltam, és már tettem is fel.

"Bébiszitterkedés @Harry_Style Jó kis nap! :D"
Elküldtem majd megnéztem mik jöttek, és láttam egy képet feltett Harry amit gyorsan meg is néztem.
"@AileenElizabeth Nagyon csinos! :P Lux pedig olyan édesen figyeli!"
Bár a képen nem volt rajta Lux, az arca előttem volt, hogy is nézhetett. A többivel nem nagyon törődtem. A telefont visszatettem a zsebembe s leültem hozzájuk. Hirtelen csengettek, és Harry már pattan is. Ahogy felkelt Lux odatotyogott hozzám, és pedig felálltam, és a kezeimbe vettem a kislányt. Belém kapaszkodott majd követtük őt. Kintről már hangok szűrődtek be. Kiérve alig nálam egy kicsivel magasabb nő állt és kedvesen mosolygott. Lux már mosolygott.
- Ana, ana...
Ezt már én is értettem, és óvatosan átnyújtottam Lounak.
- Elizabeth. - mosolyogtam kedvesen.
- Lou. Már annyi mindent hallottam rólad. Örülök, hogy végre találkozhattunk.
Fél kézzel is de átölelt, és kedvesen én is megöleltem őt.
- Bocsi, hogy így elrontottam a napotokat. - motyogta.
- Én élveztem nagyon. - mosolyogtam.
- És én is! - mondta Harry.
Lou alig pár perc alatt elpakolt, majd már ment is. Amint elhagyta a házat, a nappaliba mentem, ahol a kis bunki még mindig állt.
- El kéne pakolni. - mondtam.
- Szerintem meg nem! - mondta hatalmas mosollyal az arcán.
Betuszkolt, majd pedig, megint csak bent ültünk, és nevettünk.
- Kérlek mesélj még. - kért meg Harry.
- Mit tudnék? Elmondtam mindent, rád jobban kíváncsi vagyok! - mosolyogtam rá.
- A szüleim elváltak, nevelőapámmal és az anyukámmal laktam, amíg Londonba nem költöztem.
- Sajnálom, hogy elváltak. - mondtam.
- Imádom nevelőapámat. Apámmal nagyon ritkán találkozom, de nem is baj.
Ahogy rám mosolygott én is megnyugodtam. Én is kedvesen rámosolyogtam.
- Nem mondtad el miért kellett pszichológushoz menned. - mondta kicsit halkan Harry.
- Végig kellett néznem apám, hogy veri anyámat, Bryan is itthagyott, és egyszerűen nem bírtam, de a fenének sem jártam el. Inkább mindig vonatra ültem és lementem a tengerpartra. Anyu mindig kiakadt rám. - kicsit elmosolyodtam. - De engem ez nyugtatott meg.
Harry odaült mellém, és finoman magához húzott. Kezei átkaroltam, és szinte átáradt rám a nyugalmasság. Felsóhajtottam és odasimultam hozzá.
- Egyszer majd mi is lemehetnénk, megmutathatod, hol szoktál lenni. - mondta majd egy puszit nyomott a fejemre.
Ettől elmosolyodtam.
- Örömmel. - mondtam.
Még inkább ölelt magához, én meg kellemesen elhelyezkedtem. Óvatosan ránéztem. Ő kicsit elmosolyodott, majd óvatosan ajkait az enyémre helyezte. Sokkal finomabb volt velem. Kellemesen jól esett. Percekig csak ültünk ott és csókolóztunk. Hirtelen megragadott, és maga alá gyűrt, ő fölém tornyosult, de mind a ketten csak nevettünk.
- Lehet egy kérdésem? - nézett rám.
Finoman bólintottam, és csodás zöldeskék szemébe néztem.
- Lennél a barátnőm? - mosolygott rám.
Kicsit megilletődtem, de csak hatalmas mosoly futott az arcomra, és bólogattam.
- Mond ki kérlek. - simította meg egyik kezével az arcomat.
- Igen leszek a barátnőd. - mondtam kicsit nevetve.
Az ő arcára is kis mosoly kúszott, majd csak megint megcsókolt, de most kicsit vadabbul, de ezt még engedtem neki. Hirtelen megcsörrent a telefonom, majd Harry morogva elengedett, és felültünk mind a ketten. Bocsánatkérőn néztem rá, majd csak kivettem a zsebemből, és Amelie neve villogott rajta. Azonnal fel is vettem.
- Szia. - köszöntem kedvesen.
- Szia, öhhm izé, nem zavarok? - kérdezte kicsit megszeppenve.
- Mondjad csak. - mondtam.
Törökülésbe ültem, és Harry velem szemben ült le, és csak figyelt rám.
- Otthon vagy már? - kérdezte.
- Nem még Harrynél vagyok.
- Akkor...
 - Amelie fejezd be és mond. - nevettem.
- Csak izé... Ez kényes.
Valamiért elképzeltem, hogy most fülig pirult.
- Mond, nyugi nem hall semmit sem. - mosolyogtam Harryre.
- Hát Niall azt akarja, hogy menjünk el mindenfele, mert meg akar mutatni mindenkinek... de..
- Te nem akarod mert félsz...
- Igen... - mondta kicsit halkan.
- Szerintem mond el neki is mi az amitől félsz. Meg fog érteni, ő nem olyan aki ott fog hagyni. Szeret téged csajszi. De mond el neki is amit nekem.
- Mi lesz ha kiakad.
- Egy tábla csokiba fogadok, hogy nem akad ki, és itt lezárom. Kérem majd a csokit. Sziaaa.
Letettem. Most biztos mérges, de nem érdekel. Nem értem miért hiszi azt amit hisz, Niall megérti, nem olyan hülye. Visszatettem a telefonomat. Harry az ölébe húzott, én pedig csak átkaroltam a nyakát. Ő a nyakamhoz hajolt, és azonnal éreztem, ahol ajkai lecsapnak, és erősen harapja és szívni kezdi. Felszisszentem, de ő nem hajolt el. Amikor felhajolt tőlem, eltűrte a hajamat, és csak féloldalas mosollyal nézte a nyakamat.
- Enyém. - mosolygott rám.
Én csak kuncogtam, mert volt egy olyan érzésem, ennek a nyoma nem egy nap alatt múlik majd el.
- Harry nekem lassan indulnom kellene vissza.
- Elviszlek. - mosolygott.
Mind a ketten felálltunk, majd kijöttünk a kis bunkiból. Harry az asztalról felvette a mobilját, amit a zsebébe tett, a slusszkulcsot a kezébe fogta majd pedig már mentünk is kifelé.  Az ajtót bezárta, én pedig megvártam őt. A kocsihoz lépve kinyitotta nekem az ajtót, én beültem és vártam, hogy csatlakozzon, és hazavigyen.

12. fejezet

Üdv minden olvasónak! :D Ki lakik Pécsen? :P Holnap Pécsen leszek csak ezért + akit érdeklem azzal össze is futhatunk. Bővebb infóért itt keressetek: https://www.facebook.com/dora.fekete.14?ref=tn_tnmn xDD Amúgy skypos csoportos beszélgetésen is gondolkodtam már, aki faggatna engemet, meg ilyenek miatt. Írjatok tényleg, hogy ha tetszik az ötlet. Mindenre vevő vagyok! ♥ Kellemes olvasást! ♥ 

Dorka B.: Köszönööööm! ♥ 
Dorinaa: Niallös dolgok inkább csak csavarok voltak a történetben. Köszönöm!  ♥
Destiny Bonnie P.: Semmi gond, a blogodat pedig még ma este szemügyre veszem! ;) Azért ilyen lett a stílus, mert az előzőekben mindig csak a kétbalkezes csajok voltak, de most vadócot akartam! :) Örülök, hogy tetszik, köszönöm! ♥  
Stefii: Ksözönöm, és semmi baj! ♥ 
Izii: Én megmondtam! :P És hidd el még lesz egy pár ilyen édes része! :P Elég sokáig bírják, már ha nem azt vesszük, hogy egy harmadik ember matat köztük... Hoppá ezt nem kellett volna... :P 



Randi kicsit máshogy!

Közeledett az idő én pedig egyre bizonytalanabb lettem. Amelie is átjött, mert Niall megkérte, és így én is tudtam vele beszegetni. Ő sem tartotta ezt jó ötletnek, de már késő volt, hogy megfutamodjak, bele kell mennem ebbe az egészbe, ha akarom ha nem. Nagy nehezen nekiláttam felöltözni. Semmiről sem volt fogalmam ezért inkább kényelmes ruha mellett döntöttem. Egy farmernadrág, és egy kicsit szabdalt New Yorkos felső. hajamat kivasaltam, majd csak egy kevés sminket tettem fel. A telefonomat elővettem és felhívtam anyut.

- Szia kincsem. Minden rendben? - kérdezte.

- Peresze. Csak gondoltam felhívlak. Otthon minden rendben? - kérdeztem.

- Igen. Rengeteg a munka, szóval nem unatkozom. És Anglia?

- Ennél szebb hely nincs. - nevettem. - Már van munkám, össze is barátkoztam már egy emberkével, vagyis többel de hát gyorsan alkalmazkodom.

Sajnos nem tudtam vele annyit beszélni amennyit kellett, mert nemem indulnom kellett, és neki is voltak még elintézni valói. A telefont a zsebembe csúsztattam, majd egy kardigánt vettem magamra, és lementem. Amelie és Niall a konyhában voltak, és beszélgettek. Niall a lány derekát karolta át, és mintha már ezer éve minden estét így töltöttek volna el, iszonyatosan illenek egymáshoz. Mosolyogtam csak ezen.

- Bocsi, hogy zavarok, csak inni szeretnék. - osontam be.

Rám mosolyogtak, én pedig öntöttem magamnak vizet.

- Még mindig aggódom, hogy elmenj. - mondta Niall.

Amiele pedig csak bólogatott.

- Én is egy kicsit. De nem fogok meghátrálni, én nem vagyok olyan.

Megittam a vizet, majd a poharat félre tettem. Csengettek.

- Akkor majd valamikor. - motyogtam.

Gyorsan belebújtam a topánkámba, majd már nyitottam is az ajtót. Harry teljes életnagyságban állt előttem. Most láttam csak, hogy mennyivel is nagyobb nálam, szinte már nyakamat kicsavarva figyeltem őt. Kicsit nyúzott feje volt. Egy kopott farmert, fekete felsőt, és egy inget visel.

- Mehetünk? - kérdezte mosolyogva.

Bólintottam. Figyelmesen kinyitotta nekem a nagy fekete Rand Rower ajtaját, ahová beültem, és hamar ő is beült. Alig, hogy elindultunk, már kezdett is beszélni.

- A terv kicsit változott. - mosolygott. - A délelőtt váratlan programom volt. Vigyáznom kellett Baby Luxra, és hát...

- Baby Lux? - néztem rá zavartan.

- A stylisztunk kislánya. - mondta hatalmas mosollyal. - És hát a kicsi lány bunkit akart, és mi építettünk egyet. És mivel nagyon állat lett, ezért gondoltam hozzánk mennénk.

- Én benne vagyok. - mosolyogtam.

- És még kellene egy kicsit vigyázni is rá. - mosolygott. - De ha baj akkor...

- Nem dehogy.

Oké, ez most végleg ledöngölt. Harry kicsi babákra vigyáz, és még el is van velük? Talán ez a nőcsábász nem is annyira faszívű mint hittem.  Jó pár percet utaztunk mikor aztán leparkolt egy hatalmas ház előtt. Én nem mondtam semmit sem. Kipattant majd mire ki szállhattam volna, ő már nyitotta is az ajtót és kisegített.

Belépve a házba egy srác éppen egy nagyon de nagyon édes kisbabával az oldalán jött oda hozzánk.

- Kösz haver. - mondta Harry és átvette a kicsit.

- Semmiség. De most rohanok. Jó babázást!

Nem nagyon tudtam róla semmit sem, mert már futott is kifelé.

- Erre mondják azt, hogy gyorsan jött, gyorsan ment. - nevettem.

- Lux ő itt Aileen. - mosolygott a kicsire.

- Ai... - dadogta Lux.

Mosolyogtam és átvettem Harrytől. A kislány megkapaszkodott a nyakamban, majd egy hatalmas cuppanós puszit nyomott az arcomra.

 - Oh köszönöm. - mosolyogtam.

Én is adtam neki egy puszit, mire ő csak felnevetett.

- Gyere megmutatom a remekművet.

Elindultunk a nappaliba, de hát... Kicsit megdöbbentem mikro a hatalmas sátort láttam. Mármint, csak az alapja volt meg, a többi pedig annyiból állt, hogy rajta volt egy vagy több lepedő. Elnevettem magamat. A nappali többi része televolt Lux játékaival.

- Hölgyek befelé. - mondta Harry.

Letettem  Luxot aki azonnal beszaladt. Én is bebújtam és leültem, majd csak Luxot néztem aki a plüssével szórakozott. Harry is beült hozzánk.

- Tényleg bocsi, nem így terveztem. - mondta kicsit halkan.

- Semmi baj. Úgy is rég vigyáztam már kicsikre. - mosolyogtam rá. - Engem nem zavar.

- Akkor jó. Amúgy meg. Nem szoktam ezt a tündért visszautasítani. Lényegében a bácsikája vagyok, és a csapatból velem van a legtöbbet, Lou meg mindig rám bízza.

- Valamit biztos jól csinálsz ha így rád hagyja. - mosolyogtam.

Elnevettük magunkat.

- Ai, Ai, Ai. - csapdosott Lux.

- Mondjad. - mosolyogtam rá.

Kezembe adott egy kis plüsst. Megköszöntem neki. Kifelé pislogtam és egy kis ukulelet pillantottam meg.

- Az a tied? - kérdeztem.

- Mi? - nézett. - Nem, Niall itt hagyta.

Kimásztam és gyorsan megfogtam majd bevittem, és csak játszottam rajta. Láttam amint Harry lefényképez, majd pötyög valamit, de nem igazán foglalkoztam evvel. Kicsit játszottam még.

- Lux gyere eszünk egy kicsit. - mosolygott Harry. - És te is. - kacsintott rám.  

Mind kimásztunk, Lux pedig csak szaporánk szedte a lábait. Csináltunk pár szendvicset. Mind leültünk az asztalhoz, Harry az ölébe emelte a kicsit, és a bébi étellel kezdte etetni. Én elkezdtem ennyi egy szendvicset. Közben végig néztem ahogy eteti, és azt hiszem eléggé édesek voltak. Mosolyogtam ahogy Harry nyitotta a száját, és vele együtt Lux is csinálta, majd csak beletömte a kicsibe a kaját.

- Harry finoman. - mosolyogtam.

Ő csak kidugta rám a nyelvét amin nevettem, és etette tovább Luxot. Evés után Harry letette Luxot aludni, én pedig kicsit rendbetettem a konyhát.

- Most fejezd be. - jött be halkan. - Nem kell takarítani, majd megcsinálom.

Kikapta a kezemből a poharat, majd a mosogatóba tette bele. Elnevettem magam. Pedig örömmel megcsináltam volna. Ő csak a pulthoz szorított engem. Féloldalas mosolyt vetett rám, és mozdulni sem tudtam.

- Unatkozol? - néztem rá.

- Csak egy kicsit. - mosolygott.

Átöleltem a nyakát, és a fejemet a nyakába vájtam. Ő is átölet. Mosolyogtam, és éreztem ahogy ő egy puszit nyom a fejemre. Kirázott a hideg, viszont nagyon jól esett.