19. fejezet

Ezer bocsi miért nem volt tegnap fejezet, csak a gépem úgy döntött behal, és egész nap nem volt hajlandó netre felengedni. Remélem elnézitek nekem ezt a kis csúszást! Tényleg nagyon sajnálom!!! 
♥Kellemes olvasást mindenkinek!♥ 

Dorina: Hát igen... Kis csavart akartam, és azt hiszem talán kicsit sok is lett... :/
Dorka B.: Nagyon köszönöm, és nem fog meghalni! Boldog véget akarok majd a blognak! :D 
Stefii: Köszönöm!
Izii: Hát nem kell sajnálnod... Tudtam, hogy ez lesz majd! :) Harryn min döbbentél le???? Köszönöm! :) 



Út a gyógyuláshoz

*Harry Styles szemszöge*

Egész éjjel alig aludtam valamit. Úgy éreztem mikor felkelek nem lesz itt velem. Gőzöm sincs még most sem mit művel velem ez a lány ennyi idő alatt, de nagyon is beleszerettem, és ezt nem fogom tudni visszafordítani. Nem engedtem el a kezét, és nem is fogom. Nagy nehezen sikerült lehunyom a szemeimet.

Arra lettem reggel figyelmes, hogy a kezeim között fogott kéz ki akarja magát húzni az enyémből. Villámgyorsan nyitottam ki a szemeimet és egy félős lány nézett rám. Fejét lehajtotta amint rá néztem. Kellett pár perc mire felfogtam mi is történik. Aileen ott volt, élt, és éppen fülig pirult. Felpattantam, és azonnal kezeim közé zártam őt.

- Pisilnem kell. - suttogta.

Elnevettem magamat.

- Segítsek, vagy fel tudsz állni? - gyorsan fogtam meg őt.

Kezeivel belém kapaszkodott, és lassan felsegítettem őt a magas ágyról. Végig fogtam mikor elértünk a mosdóhoz. Megkapaszkodott az ajtóban majd bemente és kattant a zár. Ott álltam és vártam rá. Vajon mikor kelt fel, és mennyi az idő? Nem érdekelt, jobban örültem, hogy ő él. 

Amikor nyílt az ajtó, megint megfogtam őt, és visszafektettem az ágyra. Felült, én pedig közel ültem le hozzá. Mosolyogtam mint egy idióta.

- Mikor keltél fel? - kérdeztem.

- Úgy két órája. Téged láttalak először ahogy alszol. Fel akartak ébreszteni de nem engedtem. - mondta.

- Olyan más vagy... - simítottam meg az arcát.

Lehajtotta a kezét, és kezét a kezemre tette.

- London óta minden más. - motyogta. - Anyukám meghalt aznap este, apámat lecsukták.

Rázkódott a teste. Odabújtam, ő pedig azonnal karjaimba omlott, és csak sírt. Átöleltem őt, és ringatni kezdtem őt. Nem zavart semmi sem, csak ő érdekelt.

- Most már rendben lesz, itt vagyok veled, és a többiek is.

Szorosan magamhoz öleltem őt. Ő két kezeivel átölelte a derekamat, fejet a mellkasomra hajtotta, s csak sírt. Én a hátát simogattam, s vártam, hogy mikor nyugszik majd meg.

- Nem lesz baj. - suttogtam a fülébe.

Percek múlva kezdett csak nyugodni. Én végig ott voltam, s a hátát simogattam, s az ölelésem cseppet sem lazult. Amikor sikerült megnyugodnia, kicsit elengedett majd letörölte a szemeit és rám nézett.

- Megbocsájtasz nekem? - kérdezte.

- Ez egyértelmű, de ígérd meg, hogy mindig velem maradsz. - mosolyogtam.

- Meg kell szoknom, hogy itt van valaki mellettem. - mondta lehajtott fejjel.

Elmosolyodtam és egy puszit nyomtam a fejére. Kicsit felkuncogott, majd csak eltűrte a haját.

- Húgi! - rontott be Niall.

Aileen ijedten kapta fel a fejét, majd megdöbbent mikor Niall hirtelen letámadt. Egy pillanatig megdermedt, majd mosolyogva visszaölelte őt. Maura és a srácok jöttek be. Sorba mindenki megölelte őt, én pedig végig őt néztem. Szemei alatt kis karikák jelentkezték, hogy már egy ideje nem aludt rendesen. Amikor megvolt a szeretgetés, újra a kezeit fogtam meg, és végig a szemébe néztem.

- Valamit mutatok. - szólalt meg Maura.

Odajött és egy lapot nyomott a kezébe. Aileen arca folyamatosan letisztult, majd egy mosoly jelent meg rajta.

- Köszönöm! - mondta. - Megnézed?

Odanyújtotta hozzám, elvettem és olvasni kezdtem. Egy gyámos papír volt, ami az ő nevére szólt. Ahogy olvastam kezdett minden letisztulni, főleg a tegnapi nap után. Maura felvette mint nevelő Aileent.

- Ez igazán kedves. - mondtam.

- A húgom. - vigyorgott Niall.

Ő elmosolyodott és kicsit lehajtotta a fejét. Annyira furcsa volt nekem.

- Olyan ááá... megszokom. - nevettem.

- Adj időt. Vissza kell rázódnom. - mondta.

- Csak mond, hogy nem teszed ezt többet.

Simogattam meg az arát.

- Egyszer már megígértem, megszegtem. - motyogta.

Kicsit felnevettem.

- Az mondjuk úgy... elveszett. Két fontos embert vesztettél el. Ez olyan érthető, hogy ezt teszed.

- Megígérem. Soha többet nem fogom ezt csinálni. - mosolygott.

Odahajoltam és egy puszit nyomtam a fejére. Ő még mindig a kezeiben szorongatta a lapot. Valamin nagyon is gondolkodott. látszott rajta, de inkább rá sem mertem kérdezni. Majd ha a többiek nem lesznek itt.

Louis egész reggel ontotta magából a vicceket, és szinte már sírva röhögtünk. Volt, hogy mi is beszálltunk, bár én inkább Aileenel feküdtem az ágyon, ő pedig rám dőlt. Lassan kettő volt, mikor Aileen már csak halkan szuszogott, én pedig a hajával babráltam.

- Mi lépünk. - suttogta Niall.

Odajött és óvatosan buszit nyomott Aileen fejére. Mosolygott, és ez engem is boldoggá tett. Niall mindig is mondogatta, hogy szeretett volna egy kishúgot, de ez neki nem adatott meg. Szerintem most a legboldogabb. Én is egy kicsit elbóbiskoltam. Arra lettem csak figyelmes, hogy valaki zörög mellettem.

- Bocsi... - pirult el Amelia.

- Semmi baj. - suttogtam. - Mit keresel itt? Várj ne. Niall.

Kaptam a fejemhez.

- Is, meg Aileen. Aggódtam miatta. - ült le a székre.

- Mindenki. de már jól van. Louis mára kicsinálta őt.

- Miért? - nézett rám.

- Legyen elég annyi, hogy sírtunk a nevetéstől. - mosolyogtam.

Kis csend lett, majd Aileen is lassacskán felébredt. 

18. fejezet

Sziasztok. Itt is lennék. Erre a reakcióra számítottam tőletek! :D Elég sokan kitaláltátok már mi is fog történni, de nem mondom el. Olvassátok és megtudjátok! :D ♥ Kellemes olvasást! ♥ 

Lena: Hihih, majd mond el, hogy a tipped jó lett-e! :P 
Dorinaa: Azt hiszem tudom mire is számítottál, és nem mondom el. Olvasd el és mindent megtudsz!
Stefii: Kasözönöm, és igen mond el mi volt!!!!!!
Dorka B.:  Drága Borka! :P Semmi baj nincsen! :D Örülök, hogy írsz és nem feleded el a blogot. Amúgy nem mondom el olvasd és megtudod! 
Izii: A tippjeid jók, de olvad el! :P Köszi, a kirándulás szar volt, de mindegy.... Nem ez a fontos most! :D 



A halál után!

*Harry Styles szemszöge*

 Azt hiszem már értem miért bánkódnak annyira a nagy csöpögős filmekben annyit, mikor a csaj dobja őket. Most is valami ilyesmit érzek. Aileen elmenetele óta összezuhantam. Itt hagyott... Elment és gőzöm sincs miért. Mikor rákérdeztem, ordibált velem, és megállíthatatlan volt. összepakolt, és elment. Niall és a többiek is megpróbáltuk visszahozni a cuccokat amiket már eltett, de egyszerűen csak... Nem lehetett. Azóta szüntelen zaklatom őt, bár a telefonszámát megszüntette. De én minden nap azzal kezdek, hogy felhívom őt. Lassan elment már egy hete. Az első napok borzalmasak voltak nélküle. Soha sem gondoltam volna, hogy egy csaj miatt fogok olyan mélypontra jutni mint most. A kezemet felvágtam, napokig nem ettem, egyszerűen ami lement kijött. Mélypontra kerültem teljesen. Niall beszélt az anyjával is. Ő tud mindent, de semmit sem mond el, mert nem teheti meg, nem engedi neki Aileen. Kimenni sem engedi meg, mert nem akarja, hogy most jelenjünk meg. Mi a franc történt akkor este? Mit mondtak neki ami ennyire kiborította. A mai napig ezen gondolkodom. Soha sem felejtem el azt az arcom amit produkált amikor a telefonból beszéltek neki. Az arcából az összes vér eltűnt, szemei könnyel teltek meg. Akkor tudtam, vele kell lennem, de mégsem voltam. Gyűlölöm magamat amiért nem voltam ott neki mikor kellett volna.

A csengő éles hangja rázott fel a kanapéról. A franc már megint itt aludtam... Ugyan az a pokróc mint mikor utoljára itt járt ő. Felsóhajtottam, és már mentem is.

- Mit akarsz? - dühösen nyitottam ki az ajtót.

- Nyugi haver csak mi vagyunk. - mosolygott Liam.

Félreálltam, a haverjaink pedig bejöttek. Én visszaültem a kanapéra.

- Anyu idejön egy kicsit. - mondta Niall komoran. - Azt mondta, hogy ő is teljesen kikészült már, és Aileen is kezd...

- Mit kezd? - kiabáltam.

- Harry.... Azt akarja. Azt! - hangsúlyozta.

Szemeim kitágultak.

- Anyu szerint, egyre inkább elveszíti az önkontrollt. - mondta.

- Nem... - kezeimmel a fejemet fogtam.

*Egy hónappal később*

- Bárcsak tudnád, hogy itt vagyok, hogy fogom a kezed. Szeretlek bassza meg. - suttogtam zokogva a kórházi ágya felett.

Ott feküdt teljesen élettelenül. Teste jéghideg, és olyan erőtlen. Sírtam, és nem is érdekelt ki tud erről. Nem érdekelt, hogy Maura az miatt aggódott, hogy Aileen kiakad ha felébred. Nem érdekelt, hogy Zayn el akart vinni mellőle.

- Harry... - érintette meg a vállamat Louis.

- Rendbe jön? - néztem a legjobb haveromra. - Ugye vissza fog jönni?

- Igen!

Megölelt, én pedig a vállára hajtottam a fejemet és sírtam. Itt akart hagyni, pedig megígérte. Azt mondta velem marad. Túladagolás miatt hozták ide, minket pedig Bobby értesítet, és azonnal repültünk is. A srác aki hívta a mentőket, annyira megijedt mikor a falhoz préselve fenyegettem, annyira remegett. Elmondta, hogy Aileent nem ismerte, csak megkérte adjon neki anyagot. Azt mondta amikor beadta neki elsírta magát. Valamit mondott Bryanról meg ilyenek. De ő sem tudott többet. Louis a hátamat simogatta, mintha meg tudott volna vele nyugtatni. Elengedtem Lout majd leültem az ágy szélére. Aileentől lógtak a csövek a hülye műszerek csipogtak körülöttünk, amivel próbáltam nem igazán foglalkozni. A kezét fogtam csak.

- Hiányzol nekem. - sóhajtottam.

- Te is neki. - mondta Maura. - Tudom nem kellene beleavatkoznom, de nagyon sokat voltam vele. És mindig mesélt valamit rólatok, és... Egyszerűen belesajdult a szívem mikor folyamatosan láttam elfogyni őt, de szó szerint. Az elején még volt benne élet, majd mintha szépen lassan mindent elvennének tőle. Borzalmas.

Niall nevelőapja átölelte őt, majd Niall is odament és megölelte az anyukáját. Én még mindig csak őt néztem.

- Valaki elmondja mi történt? - kérdezte Louis.

- Ezt nem nekem kell elmondanom.

- Anyu kérlek. - kérlelte Niall.

- Tudnom kell miért akart az öccse után menni. - motyogtam.

- Te tudsz erről? - döbbent le Greg.

- A barátnőm. - mosolyogtam.

- A bátya után ment az anyja is.

Sokkolva hullt ki a kezeim közül Aileen keze. Nem akartam elhinni amit mondott Maura.

- Az apja halálra verte. - odafordultam felé.

Niall szemeiből már folytak a könnyek.

- Brutális gyilkosság miatt életfogytiglanra is ítélték őt. Aileen az anyja temetése után sírva könyörgött, hogy ne engedjem őt el, mert inkább hal meg mintsem, hogy otthonba kerüljön. Meg akart lepni evvel Niall... - borult a fia nyakaiba.

- Nem haragszom anyu. - mondta Niall.

Hangjában most is ott volt a vidámság.

- Mond tovább kérlek. - motyogtam.

- Hát én belementem, és azóta az idegeire mentek a sok hivatali dolgok, és mi-egyebek. Az iskolából kiiratkozott, mert máshová akar majd menni.

Felsóhajtottam.

- Ébredj fel... - nyöszörögtem.

Finoman fölé hajoltam majd egy puszit nyomtam a fejére. Nem akartam elmenni tőle. Csak ott ültem és nem tudtam mit kellene tennem. Hibásnak éreztem magamat. 

17. fejezet

Sziasztok. Holnap utazom... Édes istenem, hogy erre rávettek, pedig én nyertem. De most őszintén. Inkább megyek Balatonra mintsem bent dekkoljak a suliban. Elég durva lenne. xDD Na a lényeg. Mivel elutazom, ma hoztam a részt, és remélem vasárnapra hazaérek, és akkor teszem is ki a frisst! :D 
U.I.: Meg fogtok ölni... xDD

Stefii: Hát... Majd a következőkben ki fog derülni! :) Köszönöm.
Dorinaa: Sajnos elég komoly lesz, de az idő mindent meggyógyít! ♥ Ksözönöm! 
Izii: Kikészülsz az biztos. xDD Köszönöm! :D 


Fordulópont!

Amikor Harry leparkolt a drága kinézetű étterem elé kicsit megrémültem. Oké, hogy megteheti, de én erre nem vágyom.

- Harry... - nyafogtam.

- Na gyere már. Nyugi nem fogod megbánni. - mosolygott.

Felsóhajtottam majd pedig kiszálltam én is. Ő odajött mellém, majd pedig összekulcsolta az ujjainkat. Mosolyogva ment, én pedig követtem őt. Kinyitotta az ajtót és előre engedett. Amint beléptünk elég sokan felfigyeltek , de Harry ezzel nem éppen törődött. Harry odalépett a pincérhez, aki már igazított is el minket. Egy eléggé eldugott, gyéren megvilágított helyre ültünk be. Velem szembe ült le és csak mosolygott.

- Mit hozhatok? - jött oda a pincér.

- Nekem egy teát.

- Nekem is.

Elment mi pedig néztünk is az étlapot. Salátát választottam, mert az valahogy most olyan jól hangzott. Amint visszajött a srác, letette elénk a teát, majd felvette a rendelést, és megint eltűnt. Harry nagy unalmában csinált egy képet rólam, és megkuksoltam mit is tett fel.

"Ebéd vele.... Nagyon nagyon szeretem! @AileenElizabeth!"

- Köszi. - mosolyogtam.

Egy gyors csókot nyomtam a szájára, és beleittam a teába. Isteni finom volt, és azt hiszem ide máskor is el kell jönnöm, bár a salátát is meg kell kóstoljam még, hogy eldöntsem mennyire finom.

- Hamarosan lesz egy fellépésünk. Lenne kedved eljönni? - kérdezte.

- Jól hangzik, de...

- Nincs de. Miattam meg Niall miatt gyere el, és ne miatta mert tudom kiakad de szarom le. - morogta.

- Én is. - nevettem.

Ő is elmosolyodott. Én is csak mosolyogtam. Alig pár perc múlva már hozták is ki nekünk az ebédünket. Amikor letették, enni kezdtem belőle. A villámmal felvettem egy adagot belőle majd a számhoz emeltem. Nagyon finom volt az el kell ismerni, de anyu salátájának a nyomába sem érnek.

- Tetszik a hely? - kérdezte Harry.

- Igen. - mosolyogtam.

- Akkor többet hozlak majd ide! - vigyorgott.

- Tetszik az ötlet. - vigyorogtam.

csendben megettük az ebédet, néha egy-egy szót váltottunk, de csak élveztük egymás társaságát. Amikor észrevettük, hogy kezdenek kint gyülekezni, jobbnak láttuk a távozást. Kifizette az ebédet, majd átölelt.

- Bármit tesznek mondanak, maradj mellettem. - mondta.

Finom csókot nyomtam ajkaira.

- Így lesz. - mosolyogtam.

Ő is elmosolyodott, majd kimentünk a tömegbe. A telefonom hirtelen szüntelenül pittyegett, üzenetek. A fenébe, minek kell ennyi? És ki az? Nem foglalkoztam evvel. Harry szorosan ölelt a rajongóik megrohamoztak. Láttam amint a hólyag a távolban beszél a biztonságiakkal, akik karöltve figyeltek, majd amint a hólyag elment, ők ott maradtak. Ideges lettem ettől. Miért teszi ezt? Ezzel nem csak nekem árt hanem Harrynek is. Amikor végre sikerült beülnünk a kocsiba, és elhajtani felsóhajtottam. Kivettem a telefont, és belenéztem a rengetek SMSbe ami szüntelen jött. Tele volt gyűlölködő SMSekkel. Tudtam ki teszi ezt. Hirtelen idegesített fel azaz idióta.

- Ez mind annak a hibája! - fakadtam ki.

- Nem olyan biztos. - védekezett Harry.

- Nem láttál semmit sem? - kérdeztem.

- Mit kellett volna? - kérdezte.

- A biztonságiak jöttek volna, de a hólyag mondott nekik valamit. Aztán a két melák csak álltak és figyeltek, a telefonszámomat meg valahová feltette, mert folyamatosan jönnek az utálatos SMSek. - morogtam.

- Először is... - sóhajtott fel. - Kinyírom a férget, másodszor kérlek nyugodj meg, harmadszorra pedig veszek egy új kártyát, hogy ne zaklassanak. - mondta.

- Nem kell. Kibírom. - mondtam.

Kezét az enyémre tette, én pedig egy mély levegőt vettem és kifújtam. Teljesen megnyugtatott már avval is ahogy hozzámért. Nem is tudom mit volt velem eddig. Ilyen hatással még senki sem volt rám. Lehunyt szemmel vetettem hátra a fejemet a támlának, és próbáltam kizárni mindent, csak annak a tudatnak élni, hogy vele vagyok és ez így is fog maradni.

- Minden oké bébi? - kérdezte.

Kicsit megszorította a kezemet. Én mosolyogva néztem rá.

- Persze.

Ő is egy kis mosolyt mutatott nekem, de tudtam, hogy azért aggódik, amit meg is értek. Amikor leparkolt a háza elé, nem lepett meg. Volt egy érzésem, hogy ma itt fogunk kikötni. Mosolyogva mentünk be a házba. Hirtelen elfogott egy furcsa érzés, de gőzöm sem volt, hogy hova tegyem. idegesség lett úrrá rajtam, amit próbáltam leplezni Harry előtt. Bent leültünk a nappaliba, ahol betett valamilyen filmet. Levettem a cipőmet, és mire visszajött, ő is zokniban volt, és egy pokróc volt a kezében. Leült majd alaposan betakart minket. A telefont a takaró alatt a kezemben fogtam. Olyan érzésem volt, hogy itt nincs minden rendben. Gyomoridegem egyre csak fokozódott.

- Elmondod mi van? - állította le a filmet. - Folyton a telefonodat birizgálod, és nem is figyelsz.

- Nem tudom, olyan... Rossz érzésem van. - suttogtam.

Átölelt és a fejemre nyomott egy puszit. Hirtelen felvisította a telefonom. Harry közel maradt hozzám. Én megnéztem, de nem volt szám, gyorsan felvettem.

- Igen tessék? - kérdeztem.

- Aileen Elizabth Wilkonsonnal beszélek? - kérdezte egy ismeretlen hang.

- Igen én vagyok. Miben segíthetek? - tettem fel a kérdés.

- A Mullingari kórházból hívom önt. Nagyon sajnálom, de rossz hírt kell közölnöm.

16. fejezet

Sziasztok. Elsőnek annyit, hogy lehet csütörtökön hozom a kövit, mert pénteken kirándulni megyek. Fonyódra akit érdekelne. Amúgy pedig fogadásból áll az egész. Szóval ha a barátnőm nyer mennem kell, és ma este lesz meg az eredmény. Szóval erről ennyit. A következő pedig, hogy nagyon de nagyon szeretlek titeket! ♥♥♥ Köszönöm a kommeneteket nagyon jól este! ♥ Kellemes olvasást! ♥ 
U.I.: A köviben *17. fejezet* izgalmas lesz a vége, és utálni is fogtok miatta, vagyis így tippelem! :P 

Stefii: Háháhá, köszönöm! :D És nem fog menni sehová egy kis darabig! :) 
Dorinaa: Köszönöm, és maradni marad, de nem mondok semmit sem inkább, legyen minden meglepi! :D 
Csajszeee: Köszönöm! :D 
Henikee: Köszönöm! :D 
Henriette: Jaj köszönöm szépen! Nagyon aranyos vagy! ♥ 
Izii: Akkor garantálom a következő pár fejezetben kiakadsz és tépni fogod a hajadat, mert annyira ki leszel borulva! ;) ♥ 



Egy fenyegetés!

Harryvel sokat barangoltunk, de végül a jó időnek köszönhetően a St. James Park egyik kicsit elhagyatottabb részén dőltünk le a fűben. Vagyis én ültem, ő meg rám. Leültem, ő a fejét pedig az ölembe hajtotta, és kényelmesen elhelyezkedett. Engem nézett, én pedig csak göndör fürtjeibe túrtam belel. Féloldalas mosollyal nézett engem, én pedig mint egy megbabonázott kis tini lány pislákoltam az ő zöldeskék szemeibe, teljesen elvarázsolódva.

- Remélem tudod, hogy még aggódom. - mondta halkan.

- Mi miatt aggódsz? - kérdeztem.

- A Byran ügy miatt. - sóhajtott. - Nem szeretném, hogy itt hagyj!

Elmosolyodtam, és kicsit zavarba jöttem. Kezét tarkómra csúsztatta és odahúzott közel magához.

- Nem hagylak itt. - suttogtam.

Alig pár centire volt tőle az arcom.

- Ajánlom is.

Kicsit elmosolyodott, majd felemelkedett, és ajkait finoman az enyémre nyomta. A kezét nem vette le tarkómról, lágyan simogatta, míg a másikkal megtámaszkodott. Átengedtem magam az érzésnek, és alig pár pillanaton belül pillangók ezreit éreztem a gyomromban. Egy kicsit elmosolyodtam, ő pedig mosolyogva engedett el, és a szemembe nézett. Ő is mosolygott.

- Mi lenne ha ma együtt ebédelnénk? - mosolygott.

- Benne vagyok.

- Az jó. Most hazaviszlek. - mosolygott. - Nekem még el kell addig intéznem pár dolgot.

 pizzázni.

- Nyugi!

Mosolyogva felállt majd engem is felhúzott. Átölelte a derekamat, én is az övét, majd mosolyogva hazakísért. A ház előtt kicsit nehéz volt elválni, Ő a derekamat ölelte én pedig a nyakát, de valahogy sehogy sem tudtam őt elengedni. Egy hosszas csók után azért csak sikerült leindulnia, én pedig bementem, és mosolyogva felmentem a szobámba. Benyomtam a laptopomat, majd skypra mentem fel. Anyu fent volt és gyorsan hívtam is. Ő elfogadta és már mosolyogva integetett nekem, és én is neki.

- Hogy vagy bogárka? - kérdezte mosolyogva.

- Nagyon jól. - vigyorogtam.

- Hát azt látom. Az a fiú tette ezt veled?

- Nem olyan régen ment el. - mosolyogtam. - Együtt fogunk ma ebédelni.

- Ezt örömmel hallom. De vigyázz magadra kérlek.

- Vigyázok is.

- Sok rosszat írtak róla, remélem tudod.

- Tudom. - felsóhajtottam. - De nem foglalkozom evvel, sem amit rólam mondanak. Megpróbálok csak rá figyelni, és nem a múltjával. Tudom az is az élete része, de most nem érdekel.

- El sem hiszem, hogy ennyire okos kislányom van. - mosolygott.

Még jó félórán keresztül beszélgettünk. Jól esett, végre megint közel voltam hozzá. A beszélgetést azért fejeztük be mert neki mennie kellett, én pedig nem akartam rabolni az idejét. Ahogy végeztünk, egy gyors pillantást vettem twitterre. Egyből a sok levélen akadt meg a szemem. Némelyiket elolvastam, de ez tele volt mindenféle gyűlölettel, és semmi kedvem nem volt evvel. Előkészítettem a ruháimat, és gyorsan letusoltam, majd átöltöztem. Kényelmes ruhát húztam magamra, a hajamat pedig az egyik oldalamra tűztem át. Kellemesen éreztem magamat, s mosolyogva néztem a tükörbe. A telefonomat lenémítottam és a zsebembe tettem, majd már mentem is le. Lent megint az a barom volt, és Niallel beszélgetett meg Amelievel de nevetgéltek. Most akkor őt bírja engem nem? Oké ez azért kicsit durva. Amint észrevett engem is arcáról lefagyott a vigyor és komoran figyelt rám.

- Most megyek. - morogta.

Felém jött, majd a fülemhez hajolt.

- Bármit megteszek, hogy eltűnj, hamarosan meglátod.

Majd felegyenesedett és ment is. Kirázott a hideg tőle, és egy pillanatig behunytam a szememet, majd vettem egy mély levegőt és kinyitottam.

- Mit mondott? - kérdezte Niall.

- Nem lényeg. - fordultam hátat.

Mondott volna valamit mikor megint vágódott az ajtó.

- Csövi, egy a hólyag már megint mit akart? - morogta Harry.

- Amelievel barátkozott... - motyogta Niall.

- Nyugi, téged azért bír mer látja rajtad, hogy mennyire cuki vagy, és hogy Niallt boldoggá teszed. - mondta Harry a barátnőmnek. - Téged meg azért nem mert én szeretlek, viszont ez a hólyag azt hiszi csak felkurlak és...

- Oké értem. - intettem, hogy maradjon csöndben.

Bocsánatot kért tőlem, hogy ilyet mondott, majd pedig már indultunk is. A kocsijába ültünk, majd már indultunk is. Az út csendben telt el és a hólyag mondata keringett a fejemben. Vajon mikre képes? Tényleg képes lenne elküldeni? Egy nagyot nyeltem, féltem, hogy anyuval fog művelni valamit, vagy az isten se tudja mit fog majd csinálni. Kezem izzadt, és remegett egy kicsit.

- Mi történt? Olyan nyugis vagy, nem szoktál ilyen lenni. - mondta Harry néha 1-1 pillantást vetve rám.

- Semmi. Kicsit ideges vagyok. Aggódom anyu miatt, ennyi.

- Biztos? Ha van valami, tudod nekem elmondhatod. - mondta.

- Igen tudom, és köszönöm! - mosolyogtam rá kedvesen.

Bármennyire is el akartam neki mondani mik történtek, tudtam, hogy nem lesz szabad, ha nem akarom, hogy a banda szétszéledjen csak miattam.