17. fejezet

Sziasztok. Holnap utazom... Édes istenem, hogy erre rávettek, pedig én nyertem. De most őszintén. Inkább megyek Balatonra mintsem bent dekkoljak a suliban. Elég durva lenne. xDD Na a lényeg. Mivel elutazom, ma hoztam a részt, és remélem vasárnapra hazaérek, és akkor teszem is ki a frisst! :D 
U.I.: Meg fogtok ölni... xDD

Stefii: Hát... Majd a következőkben ki fog derülni! :) Köszönöm.
Dorinaa: Sajnos elég komoly lesz, de az idő mindent meggyógyít! ♥ Ksözönöm! 
Izii: Kikészülsz az biztos. xDD Köszönöm! :D 


Fordulópont!

Amikor Harry leparkolt a drága kinézetű étterem elé kicsit megrémültem. Oké, hogy megteheti, de én erre nem vágyom.

- Harry... - nyafogtam.

- Na gyere már. Nyugi nem fogod megbánni. - mosolygott.

Felsóhajtottam majd pedig kiszálltam én is. Ő odajött mellém, majd pedig összekulcsolta az ujjainkat. Mosolyogva ment, én pedig követtem őt. Kinyitotta az ajtót és előre engedett. Amint beléptünk elég sokan felfigyeltek , de Harry ezzel nem éppen törődött. Harry odalépett a pincérhez, aki már igazított is el minket. Egy eléggé eldugott, gyéren megvilágított helyre ültünk be. Velem szembe ült le és csak mosolygott.

- Mit hozhatok? - jött oda a pincér.

- Nekem egy teát.

- Nekem is.

Elment mi pedig néztünk is az étlapot. Salátát választottam, mert az valahogy most olyan jól hangzott. Amint visszajött a srác, letette elénk a teát, majd felvette a rendelést, és megint eltűnt. Harry nagy unalmában csinált egy képet rólam, és megkuksoltam mit is tett fel.

"Ebéd vele.... Nagyon nagyon szeretem! @AileenElizabeth!"

- Köszi. - mosolyogtam.

Egy gyors csókot nyomtam a szájára, és beleittam a teába. Isteni finom volt, és azt hiszem ide máskor is el kell jönnöm, bár a salátát is meg kell kóstoljam még, hogy eldöntsem mennyire finom.

- Hamarosan lesz egy fellépésünk. Lenne kedved eljönni? - kérdezte.

- Jól hangzik, de...

- Nincs de. Miattam meg Niall miatt gyere el, és ne miatta mert tudom kiakad de szarom le. - morogta.

- Én is. - nevettem.

Ő is elmosolyodott. Én is csak mosolyogtam. Alig pár perc múlva már hozták is ki nekünk az ebédünket. Amikor letették, enni kezdtem belőle. A villámmal felvettem egy adagot belőle majd a számhoz emeltem. Nagyon finom volt az el kell ismerni, de anyu salátájának a nyomába sem érnek.

- Tetszik a hely? - kérdezte Harry.

- Igen. - mosolyogtam.

- Akkor többet hozlak majd ide! - vigyorgott.

- Tetszik az ötlet. - vigyorogtam.

csendben megettük az ebédet, néha egy-egy szót váltottunk, de csak élveztük egymás társaságát. Amikor észrevettük, hogy kezdenek kint gyülekezni, jobbnak láttuk a távozást. Kifizette az ebédet, majd átölelt.

- Bármit tesznek mondanak, maradj mellettem. - mondta.

Finom csókot nyomtam ajkaira.

- Így lesz. - mosolyogtam.

Ő is elmosolyodott, majd kimentünk a tömegbe. A telefonom hirtelen szüntelenül pittyegett, üzenetek. A fenébe, minek kell ennyi? És ki az? Nem foglalkoztam evvel. Harry szorosan ölelt a rajongóik megrohamoztak. Láttam amint a hólyag a távolban beszél a biztonságiakkal, akik karöltve figyeltek, majd amint a hólyag elment, ők ott maradtak. Ideges lettem ettől. Miért teszi ezt? Ezzel nem csak nekem árt hanem Harrynek is. Amikor végre sikerült beülnünk a kocsiba, és elhajtani felsóhajtottam. Kivettem a telefont, és belenéztem a rengetek SMSbe ami szüntelen jött. Tele volt gyűlölködő SMSekkel. Tudtam ki teszi ezt. Hirtelen idegesített fel azaz idióta.

- Ez mind annak a hibája! - fakadtam ki.

- Nem olyan biztos. - védekezett Harry.

- Nem láttál semmit sem? - kérdeztem.

- Mit kellett volna? - kérdezte.

- A biztonságiak jöttek volna, de a hólyag mondott nekik valamit. Aztán a két melák csak álltak és figyeltek, a telefonszámomat meg valahová feltette, mert folyamatosan jönnek az utálatos SMSek. - morogtam.

- Először is... - sóhajtott fel. - Kinyírom a férget, másodszor kérlek nyugodj meg, harmadszorra pedig veszek egy új kártyát, hogy ne zaklassanak. - mondta.

- Nem kell. Kibírom. - mondtam.

Kezét az enyémre tette, én pedig egy mély levegőt vettem és kifújtam. Teljesen megnyugtatott már avval is ahogy hozzámért. Nem is tudom mit volt velem eddig. Ilyen hatással még senki sem volt rám. Lehunyt szemmel vetettem hátra a fejemet a támlának, és próbáltam kizárni mindent, csak annak a tudatnak élni, hogy vele vagyok és ez így is fog maradni.

- Minden oké bébi? - kérdezte.

Kicsit megszorította a kezemet. Én mosolyogva néztem rá.

- Persze.

Ő is egy kis mosolyt mutatott nekem, de tudtam, hogy azért aggódik, amit meg is értek. Amikor leparkolt a háza elé, nem lepett meg. Volt egy érzésem, hogy ma itt fogunk kikötni. Mosolyogva mentünk be a házba. Hirtelen elfogott egy furcsa érzés, de gőzöm sem volt, hogy hova tegyem. idegesség lett úrrá rajtam, amit próbáltam leplezni Harry előtt. Bent leültünk a nappaliba, ahol betett valamilyen filmet. Levettem a cipőmet, és mire visszajött, ő is zokniban volt, és egy pokróc volt a kezében. Leült majd alaposan betakart minket. A telefont a takaró alatt a kezemben fogtam. Olyan érzésem volt, hogy itt nincs minden rendben. Gyomoridegem egyre csak fokozódott.

- Elmondod mi van? - állította le a filmet. - Folyton a telefonodat birizgálod, és nem is figyelsz.

- Nem tudom, olyan... Rossz érzésem van. - suttogtam.

Átölelt és a fejemre nyomott egy puszit. Hirtelen felvisította a telefonom. Harry közel maradt hozzám. Én megnéztem, de nem volt szám, gyorsan felvettem.

- Igen tessék? - kérdeztem.

- Aileen Elizabth Wilkonsonnal beszélek? - kérdezte egy ismeretlen hang.

- Igen én vagyok. Miben segíthetek? - tettem fel a kérdés.

- A Mullingari kórházból hívom önt. Nagyon sajnálom, de rossz hírt kell közölnöm.