18. fejezet

Sziasztok. Itt is lennék. Erre a reakcióra számítottam tőletek! :D Elég sokan kitaláltátok már mi is fog történni, de nem mondom el. Olvassátok és megtudjátok! :D ♥ Kellemes olvasást! ♥ 

Lena: Hihih, majd mond el, hogy a tipped jó lett-e! :P 
Dorinaa: Azt hiszem tudom mire is számítottál, és nem mondom el. Olvasd el és mindent megtudsz!
Stefii: Kasözönöm, és igen mond el mi volt!!!!!!
Dorka B.:  Drága Borka! :P Semmi baj nincsen! :D Örülök, hogy írsz és nem feleded el a blogot. Amúgy nem mondom el olvasd és megtudod! 
Izii: A tippjeid jók, de olvad el! :P Köszi, a kirándulás szar volt, de mindegy.... Nem ez a fontos most! :D 



A halál után!

*Harry Styles szemszöge*

 Azt hiszem már értem miért bánkódnak annyira a nagy csöpögős filmekben annyit, mikor a csaj dobja őket. Most is valami ilyesmit érzek. Aileen elmenetele óta összezuhantam. Itt hagyott... Elment és gőzöm sincs miért. Mikor rákérdeztem, ordibált velem, és megállíthatatlan volt. összepakolt, és elment. Niall és a többiek is megpróbáltuk visszahozni a cuccokat amiket már eltett, de egyszerűen csak... Nem lehetett. Azóta szüntelen zaklatom őt, bár a telefonszámát megszüntette. De én minden nap azzal kezdek, hogy felhívom őt. Lassan elment már egy hete. Az első napok borzalmasak voltak nélküle. Soha sem gondoltam volna, hogy egy csaj miatt fogok olyan mélypontra jutni mint most. A kezemet felvágtam, napokig nem ettem, egyszerűen ami lement kijött. Mélypontra kerültem teljesen. Niall beszélt az anyjával is. Ő tud mindent, de semmit sem mond el, mert nem teheti meg, nem engedi neki Aileen. Kimenni sem engedi meg, mert nem akarja, hogy most jelenjünk meg. Mi a franc történt akkor este? Mit mondtak neki ami ennyire kiborította. A mai napig ezen gondolkodom. Soha sem felejtem el azt az arcom amit produkált amikor a telefonból beszéltek neki. Az arcából az összes vér eltűnt, szemei könnyel teltek meg. Akkor tudtam, vele kell lennem, de mégsem voltam. Gyűlölöm magamat amiért nem voltam ott neki mikor kellett volna.

A csengő éles hangja rázott fel a kanapéról. A franc már megint itt aludtam... Ugyan az a pokróc mint mikor utoljára itt járt ő. Felsóhajtottam, és már mentem is.

- Mit akarsz? - dühösen nyitottam ki az ajtót.

- Nyugi haver csak mi vagyunk. - mosolygott Liam.

Félreálltam, a haverjaink pedig bejöttek. Én visszaültem a kanapéra.

- Anyu idejön egy kicsit. - mondta Niall komoran. - Azt mondta, hogy ő is teljesen kikészült már, és Aileen is kezd...

- Mit kezd? - kiabáltam.

- Harry.... Azt akarja. Azt! - hangsúlyozta.

Szemeim kitágultak.

- Anyu szerint, egyre inkább elveszíti az önkontrollt. - mondta.

- Nem... - kezeimmel a fejemet fogtam.

*Egy hónappal később*

- Bárcsak tudnád, hogy itt vagyok, hogy fogom a kezed. Szeretlek bassza meg. - suttogtam zokogva a kórházi ágya felett.

Ott feküdt teljesen élettelenül. Teste jéghideg, és olyan erőtlen. Sírtam, és nem is érdekelt ki tud erről. Nem érdekelt, hogy Maura az miatt aggódott, hogy Aileen kiakad ha felébred. Nem érdekelt, hogy Zayn el akart vinni mellőle.

- Harry... - érintette meg a vállamat Louis.

- Rendbe jön? - néztem a legjobb haveromra. - Ugye vissza fog jönni?

- Igen!

Megölelt, én pedig a vállára hajtottam a fejemet és sírtam. Itt akart hagyni, pedig megígérte. Azt mondta velem marad. Túladagolás miatt hozták ide, minket pedig Bobby értesítet, és azonnal repültünk is. A srác aki hívta a mentőket, annyira megijedt mikor a falhoz préselve fenyegettem, annyira remegett. Elmondta, hogy Aileent nem ismerte, csak megkérte adjon neki anyagot. Azt mondta amikor beadta neki elsírta magát. Valamit mondott Bryanról meg ilyenek. De ő sem tudott többet. Louis a hátamat simogatta, mintha meg tudott volna vele nyugtatni. Elengedtem Lout majd leültem az ágy szélére. Aileentől lógtak a csövek a hülye műszerek csipogtak körülöttünk, amivel próbáltam nem igazán foglalkozni. A kezét fogtam csak.

- Hiányzol nekem. - sóhajtottam.

- Te is neki. - mondta Maura. - Tudom nem kellene beleavatkoznom, de nagyon sokat voltam vele. És mindig mesélt valamit rólatok, és... Egyszerűen belesajdult a szívem mikor folyamatosan láttam elfogyni őt, de szó szerint. Az elején még volt benne élet, majd mintha szépen lassan mindent elvennének tőle. Borzalmas.

Niall nevelőapja átölelte őt, majd Niall is odament és megölelte az anyukáját. Én még mindig csak őt néztem.

- Valaki elmondja mi történt? - kérdezte Louis.

- Ezt nem nekem kell elmondanom.

- Anyu kérlek. - kérlelte Niall.

- Tudnom kell miért akart az öccse után menni. - motyogtam.

- Te tudsz erről? - döbbent le Greg.

- A barátnőm. - mosolyogtam.

- A bátya után ment az anyja is.

Sokkolva hullt ki a kezeim közül Aileen keze. Nem akartam elhinni amit mondott Maura.

- Az apja halálra verte. - odafordultam felé.

Niall szemeiből már folytak a könnyek.

- Brutális gyilkosság miatt életfogytiglanra is ítélték őt. Aileen az anyja temetése után sírva könyörgött, hogy ne engedjem őt el, mert inkább hal meg mintsem, hogy otthonba kerüljön. Meg akart lepni evvel Niall... - borult a fia nyakaiba.

- Nem haragszom anyu. - mondta Niall.

Hangjában most is ott volt a vidámság.

- Mond tovább kérlek. - motyogtam.

- Hát én belementem, és azóta az idegeire mentek a sok hivatali dolgok, és mi-egyebek. Az iskolából kiiratkozott, mert máshová akar majd menni.

Felsóhajtottam.

- Ébredj fel... - nyöszörögtem.

Finoman fölé hajoltam majd egy puszit nyomtam a fejére. Nem akartam elmenni tőle. Csak ott ültem és nem tudtam mit kellene tennem. Hibásnak éreztem magamat.