47. fejezet

Sziasztok. Hát... Túl vagyunk a világvégén, és én nagyon elvagyok. Ma volt az ajándékozás, és úgy mentem majd jöttem haza, hogy majd megszakadtam, egyszóval tele volt mind a két kezem, a vállam meg a táskától, szóval tök jó volt minden, meg amúgy is tök jó napom volt. remélem nektek is! ♥ Jah és amúgy ma énekkaron énekeltünk is, a karácsonyi műsorban és eléggé izgultam de jó volt! Kellemes olvasást! ♥

Dorinaa: Jaj ez csak természetes! ♥ Hihihi köszönöm! ♥ 

Stefii: Jaj ezt fejezd be te dinka!!!!! 

Izii: Hihihi, tudom, hogy váratlanul jött, de örülök, hogy tetszett! ♥

Kellemes meglepetések... ♥

/December 21/

A srácoknak ma van az év utolsó koncertje, és utána januárig semmi koncertezés. A terhességem pedig... Soha nem lehetnék ennél boldogabb. A szüleim eleinte kicsit rosszul fogadták, de most már kicsattannak az örömtől, hogy útban az unokájuk. Niall szülei is tudják már, akik kezdettől fogva mellettünk állnak. Niallhez is már odaköltöztem, és teljesen flottul megy minden. Mintha mindig is erre születtünk volna. Tudjuk mikor mire van szüksége a másiknak. Szóval panaszkodnom sem kell. A média is kezd rájönni a dolgokra, mert egyre több hír kering arról, hogy terhes vagyok. ezt onnan veszik ők, hogy nagyon sokat vegyünk Luxal, a nyilvánosság előtt, és tényleg nagyon sokat foglalkozom vele, és Niall is rengetegszer a hasamat simogatja. Mi persze erről még semmit sem mondtunk, de még egyenlőre nem is akarok.

Reggel elég későn keltem fel.

- Jó reggel! - húzott magához Niall.

- 'Reggelt... - mormoltam, és csak oda bújtam hozzá.

- Ideje felkelni, ha el akarsz jönni a koncertre. - csókolgatott.

Nyújtózkodtam, majd mind a ketten felkeltünk és nekiláttunk öltözködni. Egy vajszínű nadrágot húztam fel, fehér felsőt, egy szürke pulcsit, majd a hajamat kifésültem és leengedve hagytam. Egy sálat tekertem a nyakam köré, majd csak összepakoltam egy kisebb táskába, felhúztam a cipőmet, a telefonomat zsebre tettem majd már mentem is le.

Lent Niall már müzlivel várt rám.

- Nem kellett volna. - mosolyogtam rá.

- De igen. - adott egy csókot.

Leültem és megettem mindent, majd felhúztam a kabátomat, és kézen fogva mentünk ki. Amit még talán érdemes megemlíteni, hogy az idők elteltével, Niall letette a jogsiját, ami szerintem tök jó. Beültünk a kocsiba, majd már mentünk is.

Ahogy megérkeztünk, már elég sokan voltak kint.  Mi kiszálltunk, megfogtuk egymás kezét, majd bementünk. Bent mindenki üdvözölt, és pedig rettentően boldog voltam. Hamarosan Ed is feltűnt.

- Had gratuláljak. - kacsintott rám.

- Te meg honnan tudod?

- Dani elmesélte nekem, mert tudatni akarta velem.

- Ez esetben nagyon köszönjük. - kuncogtam.

- Azért megnézem kire fog hasonlítani...

Ezen csak nevettünk, majd a srácok mentek a maguk dolgára, majd Dynamot láttam meg hirtelen.

- Az normális, hogy megláttalak és a Hottest Girl In The World számotok jutott az eszembe? - néztem rá.

- Szerintem nem. - ölelt meg.

- Akkor jó. - sóhajtottam. - Többiek?

- Hamarosan...

Vágott nagyon idióta fejet. Én csak nevettem, majd lementünk és leültünk. A két srác közé ültettek be, vagyis ők mondták ezt. A srácok elkezdték játszani a Live While We're Young számukat én pedig felnevettem majd a srácokkal ökörködtünk.

Amikor végeztek a bemelegítéssel, mindenki hátra ment. Mindenki el volt foglalva a maga dolgával. Én Niall karjaiban voltam, és csak beszélgettünk a többiekkel.

***

Másnap reggel nem indult minden fényesen. Eléggé émelyegtem, és a fejem is nagyon fájt. Összegömbölyödtem és csak szenvedtem. Iszonyatosan hasogatott a fejem, és a hasam sem kicsit kezdett el görcsölni.

- Hoztam reggelit... - hallottam meg Niall hangját. - Minden rendben.

A tálcát a földre tette, majd sietett is oda hozzám.

- Valery... - simogatta az arcomat. - Hívjak valakit?

- Nem.... De van reggeli? - szimatoltam bele a levegőbe, és mintha rántottát éreztem volna.

- Igen van. - mosolygott.

Felállt majd odahozta nekem a tálcát.

- Ha megetted, gyere le, van egy meglepetésem. - nyomott egy csókot a számra.

- Mit mondtam neked? Nincs meglepetés... - durcáskodtam vele.

- Ígérem tetszeni fog.

Bólogattam, majd csendben elkezdtem enni, ő kivett egy pulcsit majd elment. Én csendesen megreggeliztem, majd én is nekiláttam felöltözni. Egy melegítő nadrágot választottam, majd egy felsőt, és megláttam Niall pulcsiját. Felvettem a székről, beleszagoltam és teljesen beleborzongtam. Fogtam és egy mozdulattal magamra kaptam, és csak fogtam a tálcát majd már mentem is lefelé. Amint leértem, letettem a tálcát a konyhába majd a nappaliba érve a szám tátva maradt a döbbenettől.

- Meglepi... - mosolygott Niall.

Mosolyogtam én is, és az ölében pihenő kiskutyust. Ahogy engem nézett csak csóválta a farkát, és a nyelvét lógatta kifelé. Olyan hihetetlenül aranyosan nézett rám.

- Jaj ez de kis aranyos... - hitetlenkedve mentem oda.

Leültem Niall mellé és a kiskutyus egyből engem kezdett el szagolni, és átmászott az ölembe. Én csak simogattam, és figyeltem mit is csinál.

- Ez nem az a kutyus amikkel még hónapokkal ezelőtt fogózkodtatok? - kérdeztem tőle.

- De igen. És mivel annyit szoktad mondani, hogy kellene kiskutya így beszereztem neked egyet.

- Ezt igazán nem kellett volna. - mondtam.

- Pedig de. - ölelt magához.

- Nagyon szépen köszönöm!

Azonnal megcsókoltam őt.

- És mi a neve? - kérdeztem.

- Picur, vagyis amikor elhoztam ezzel a névvel búcsúztak el tőle.

- Isten hozott nálunk Picur.

A kiskutyus hamar elszenderedett a kis pokrócon ami a kanapéra volt letéve. Gyorsan lefényképeztem őt, majd twitterre töltöttem föl.

"@NiallOffical csodás karácsonyt megelőző ajándéka. Imádom ezt a kis aranyost. Ismerős? Hihihi nem csodálom kedves Directionerek :P"

Kiléptem és csak Niall vállára hajtottam a fejemet.

- Szerintem kezdjük el lassan a fát díszíteni... - mosolygott.

Nagy nehezen de sikeresen felállítottuk a fát a nappaliban, majd kezdetét vettem a díszítése, ami nagyon jó hangulatban telt el. Milliónyi kép készült, és Picur is nagyon élvezte. hamar lestoppolt magának egy díszt amivel játszott, és amikor el akartuk tőle venni csak ugatott, de végül is megadta magát.

Délután a bátyámék is átjöttek, és Danivel áthozták az ő kiskutyájukat is, és a két kiskutya kint a kertben játszadoztak, mi pedig bent maradtunk.  Én főztem forró csokit, majd mindenkinek adtam belőle, és kezdetét vette a nagy beszélgető parti. Liammel megbeszéltük mikor megyünk haza, meg, hogy az ajándékokat egyszerre adjuk oda. Dani is mondta, hogy majd velünk jön. Niall beszélt az anyukájával, hogy mikor megy haza, de egy kicsit rossz volt, mert nagyon nem volt szívem hazamenni. 

46. fejezet

Hajaj közel a vég, de azért remélem kellemesen olvastok. Holnap utolsó tanítási nap! Wíííí ♥♥♥ Nekem annyi dolgom van mg holnapig és OMG, na majd mesélek holnap ha érdekel valakit! Kellemes estét és szép holnapot! ♥

Dorinaa: Akkor Dorina maradsz nekem! :D Nagyon jól megy, és komi is ment! :D de válaszoltál is szóval... xDDD
Stefii: Itt is van a várva várt rész, és azt hiszem örülni fogsz ennek! :D 
Izii: Hidd el jól döntöttem! :D Remélem nem vagy örült! :D 



Választás, de kellemes fogadtatás!

Amíg nem jött vissza, a fejemben százszor lejátszódott, mit is kapok majd otthon. Anyu totálisan ki fog akadni, és lehet apám olyan pofont lekever nekem... Bár ebben annyira nem hiszek, de bármi meglehet. Liam biztosan jól leordítja a fejemet és Niall fejét is, és... Félek hazamenni.

Ahogy visszajött Molly kiszólt Daninak aki bejött, és betette maga után az ajtót. Mellém lépett, majd a doktornő már mondta is.

- Valery, gratulálok, terhes vagy! - mosolygott rám.

Hirtelen én is csak mosolyogtam, majd megköszöntünk neki mindent és már mentünk is. Kiérve egyből lefagyott az arcomról a mosoly. Kezdtem felfogni mi is van, és kint nem egy fotós várt már minket. Mi Danival siettünk is vissza hozzájuk.

Amint visszaértünk becsukta az ajtót, én lehúztam a cipőmet, és a kabátomat, majd leültem a fotelbe. Csak néztem ki a fejemből és nem tudtam mi a fenét is csináljak most. Vettem egy mély levegőt majd hátradőltem.

- És most mit fogsz csinálni? - kérdezte.

- Fogalmam sincs.

- Mikor mondod el?

- Karácsonykor. - adtam a választ azonnal.

Ő csak mosolygott. Én is elmosolyodtam. És a fejemet csak hátrahajtottam. hamarosan el is aludtam.

Hirtelen ajtócsapódásra lettem figyelmes, és felriadtam.

- Niall halkabban... Alszik..

- Minden rendben van vele? - aggódott.

- Csak aludtam... - motyogtam.

- Minden rendben van?

Rohant oda hozzám Niall, és az arcomat simogatta. Kék szemei tele voltak aggodalommal, és csak engem figyeltek.

- Persze... Miért vagy ennyire ideges? - kérdeztem.

- Tele van veletek a hírek, hogy téged kórházba vittek, mert nem voltál jól meg mit tudom én még mi... - mondta.

Felvontam a szemöldökömet, majd csak őt néztem. A többiek is beértek, és Liam is aggódva figyelt rám. Kezemet Niall arcára tettem.

- Minden rendben van. - hazudtam neki.

Soha nem tettem még ilyet de, most meg kell tennem. Csak pár hetet kell kibírnom így.

- Nem mondasz igazat... Látom rajtad.  szemeid tiszta karikásak napok óta nem alszol, valami biztos van... Dani mond már el. - szinte már sírt úgy kérlelt minket.

Ettől az én szemeimet is ellepték a könnyek.

- Niall semmi baj sincsen. Ez olyan csajos dolog. - mosolygott Dani.

Niall felállt, de én nem bírtam ki. Gyűlölök hazudni azoknak akiket szeretek.

- Várj... - álltam fel én is.

Szemeim már könnyben úsztak.

- Üljetek le mert... Mert szükség lesz rá.

Ők leültek majd csak rám néztek.

- Terhes vagyok...

Ők tágra nyílt szemekkel néztek rám.

- Ez most vicc igaz? - kuncogott Niall.

Dani az asztalra vágta a lapokat akit Niall azonnal nézte is, én pedig rögtön a szobámba futottam, és becsaptam magam mögött az ajtót, az ágyra dőltem le és csak sírtam. Hogy nevethetett ki? Ilyen nincsen... A szemeimből megállás nélkül folytak a könnyek.

- Valery... - hallottam meg egy hangot, amihez Niall társult.

- Hagyj egyedül... - zokogtam.

Hamarosan az ajtó zárjának a kattanását hallottam és felnéztem rá.

- Mit nem értesz abból, hogy hagyjál? - kérdeztem sírva.

- Nem hagylak...

Jött közelebb hozzám.

- Sajnálom, hogy nevettem, nem akartam csak... Sokkolt a dolog...

Leült elém majd az ölébe húzott, én pedig csak a fejemet a vállára hajtottam.

- Nem is kiabálsz... Nem vagy kiakadva... Ez furcsa... - mondtam a könnyeimmel küszködve.

- Miért legyek kiakadva? - kuncogott. - A barátnőm terhes a kisgyerekünkkel. Ez több mint tökéletes!

Puszit adott a fejemre, amitől elmosolyodtam.

- Ez most komoly? - kérdeztem.

- Haljak éhen ha nem...

Ettől mind a ketten csak nevetni tudtunk.

- Liam? - kérdeztem.

- Szerintem éppen Danit ölelgeti örömében.

Dülledt szemekkel figyeltem őt.

- Az igazat mondom. Mindenki örül.

- Pedig én már teljesen biztos voltam benne hogy mindenki kicsinál. - mondtam és visszahajtottam a fejemet.

- Bár nem így akartam, de egyszerűen tökéletesen jött ki. Később szerettem volna, de nem érdekel. A fő, hogy megtörtént, hogy jól vagy, és minden rendben lesz! - mosolygott.

Olyan nagyon jól esett, hogy ezt elmondta nekem.

- Én sem, de annyira örülök, hogy mindenki örül... - sóhajtottam.

A pólójába markoltam, majd felnéztem rá, és ő csak egy csókkal válaszolt rá. A csókban benne volt minden amit csak tehetett. A szenvedély, a vágy, de egyben a gyengédség és a féltés is. Egymásra néztünk, és csak mosolyogtunk.

- Költözz hozzám. - mondta.

- Nem adod fel igaz? - kérdeztem.

- Kérlek... - nézett rám.

- Rendben!

- Igeeen!

Hirtelen maga alá fordított és felém tornyosult.

- Mindennél jobban szeretlek téged! - mondtam majd ajakaimra tapadt.

- Én is téged! - mormoltam a csókba, ő pedig elmosolyodott.

Kezeimet a nyaka köré fontam, és engedtem, hogy csókoljon. Nem hittem volna, hogy ennyire könnyedén fogadja majd, és hogy ennyire örülni fog neki. De talán a legnagyobb dió még most van hátra. A szüleim és egyszer a média is. De azt hiszem ez miatt most nem kell aggódnom. 

45. fejezet

Sziasztok, nagyon örülök, hogy érkeztek komik, mert mikor tegnap felnéztem, majd nem sírtam mert senki sem írt... De ez most lényegtelen. Köszönöm annak aki írt, és előre elmondom, hogy már megírtam az összes fejezetet, és Wííí nagyon boldog vagyok mert igazán tetszik nekem a vége, és remélem nektek is tetszeni fog. Viszont lehet az utolsó kettőt össze fogom vonni, és most sem lesz meg a -en d törekszem a pontosságra, és szerintem az utolsóba még pár gondolat kerülni fog. De nem rabolom tovább az időt. kellemes olvasást! ♥ 

Dorinaa vagy Dodó: Oké melyikkel írjalak most? Amúgy köszönöm, és örülök, hogy írtál! 

Stefii: MEGJÖTT A LEVELED! Facen kint a kép is! ♥ Köszönöm! ♥

Izii: Az a jó ha hasonlítunk, és remélem hamarosan kiderül, hogy még miben is! :D Igen... de ígérem tetszeni fog a vége is és a következő történet is. 

U.I.: ne öljetek meg a vége miatt! :P ♥

Hogy lehetek ekkora hülye? De msot akkor igen vagy nem? 

Már december közepe van van, s lassan egy hete, hogy hazajöttem. A sajtóba is eljutotta a hír, hogy otthagytam a sulit, és hát nem kis gondot okoz ez most nekem. Teljesem rám van mindenki szállva, hogy miért is hagytam ott mindent, és hogy ekkora lehetőséggel a kezemben egy idióta vagyok. Persze nem egy ember mellettem áll, és ez nagyon is sokat jelent nekem.

Amióta hazajöttem, Eddel nagyon sokat vagyok együtt, mert már panaszkodott, hogy elhanyagolom őt. Persze a barátaimmal is tartom a kapcsolatot, ezért holnap be is megyek a suliba hozzájuk. 

Az időm nagyrészt Luxal töltöm el, mert én teljesen beleszerettem a kis csöppségbe, és amikor csak tudok vigyázok rá, meg minden amit csak Lou megenged nekem.

Niallel tökéletes a kapcsolatunk mint mindig. Imádunk együtt lenni, és most amit a leginkább várunk az nem mád mint a karácsony. Bár szerintem mind a ketten otthon leszünk a magunk családtagjával, de azért az előtte lévő napokat biztos együtt töltjük, és nagyon is várom már. Szinte már tényleg nála lakom. Nagyon sok időt töltök a házában, de ő már azzal erősködik, hogy költözzek oda. Ezt én pedig teljesen fontolóra is veszem, hiszen nekem tényleg nagyon sokat jelentene, ha együtt lehetnénk végre. Ma kivételesen Harry lakásán punnyadtam. Lux a földön ült és Harryvel játszott. Liam mellettem ült, a többiek eddig fogalmam sincsen. Ők majd később érnek ide, mert ki tudja merre járnak éppen. Niall persze tudom merre van, ő otthon Mullingraban, mert kapott pár napot, hogy haza tudjon menni.

- És akkor jössz ma velünk nem? - kérdezte Liam.

Ma este lesz egy valamiféle találkozó amire engem is meghívtak, hogy tartsak velük.

- Nem hiszem. Nem érzem magam valami jól. - vallottam be.

Tulajdonképpen már napok óta ilyen vagyok. Nem tudom miért, de csak fáj a hasam, de biztos csak valami rossz kaja miatt, vagy mit tudjam én.

- Minden oké? - kérdezte aggódva a bátyám.

- Jaj persze! - mosolyogtam.

Beszélgettünk, majd nekik készülődni kellett, én így hazamentem inkább.

Otthon már eléggé fájt a hasam, így gyorsan bevettem egy gyógyszer majd egy bögre teával leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tvt. Betakaróztam, majd csak figyeltem a képernyőt. Hirtelen nagyon rosszul kezdtem magamat érezni. Felpattantam és kifutottam a fürdőbe, ahol a WC fölé hajoltam és csak hánytam. A fene sem tudja mit ehettem ami ennyire elcsavarta a gyomromat.

- Jesszusom jól vagy? - hallottam meg Dani hangját, aki már rohant is oda.

Kezét éreztem a hátamon, mait finoman simogatja.

- Azt hiszem igen...

Húztam le az undormányt majd felegyenesedtem.

- Mi történt? - kérdezte.

- Szerintem valami rosszat ehettem... - mondtam.

Elkezdtem fogat mosni, de Dani nem net ki hanem végig ott maradt velem. Amikor végeztem a fogmosással a konyhába mentem, hogy megnézem mi is csavarta el a gyomromat. Kinyitottam a hűtőt és csak nézegettem.

- Mit figyelsz ennyire? - kérdezte Dani.

- Hát hogy mit ehettem.

- De akkor Niall is rosszul lenne nem? De tudtommal egészséges mint a makk. - nézett.

Felsóhajtottam. Ebben igaza volt, teljeséggel. Tényleg nem értettem, hogy mi is lehetett. Csendben beültünk a nappaliba, majd a kezembe fogtam a teámat, és ittam egy kortyot belőle. Dani folyamatosan engem nézett.

- Mi van? - néztem rá.

- Semmi...

Fordította a fejét a tv felé. Vajon mit gondolhatott?

- De valamin nagyon gondolkodtál. Min? - kérdeztem.

- Hülység... - mondta.

- Nem az, mond már! - kérleltem őt.

- De őszintén válaszolj!

Szemeivel mintha belém látott volna, de én csak bólogattam neki.

- Lefeküdtél mostanában Niallel, de védekezés nélkül...

Kicsit zavart a téma amitől el is vörösödtem, de visszagondoltam az elmúlt napokra. Amikor hazajöttem... akkor volt. Akkor feküdtünk le. Csendben bólintottam, majd szemeimet ellepték  a könnyek. Hogy lehetek ennyire felelőtlen barom, hogy nem figyeltem oda.

- Héé semmi baj sincsen...

Átölt mellém és megölelt. Könnyeimnek utat engedtem és a vállán sírtam. Ő simogatta a hátamat, amivel nem nagyon sikerült megnyugtatnia.

- Elmegyünk egy orvoshoz jó? - nézett rám.

Én bólogattam és letöröltem a könnyeimet. Felhúzott a kanapéról, majd csak felhúztuk a kabátot, és már mentünk is. Fogalmam sincsen hogy kihez megyünk, de egy picit félek, vagyis eléggé. Terhes vagyok.... Minden bizonnyal, hiszen nem ettem romlott kaját, mert amikor ettem, valaki mindig evett velem együtt, és akik ettek, senki sincs rosszul. Ahogy haladtunk az utcán egyre inkább kezdett tudatosulni bennem minden.

és ha ténylg terhes vagyok? Anyu kinyír, Liam élve megesz, és Niall... Szerintem ő is ki fog készülni ettől. És mi van ha szakítani fog velem? Ha ő ezt nem akarja, és itt hagy. És a szüleim? Szerintem olyan szidást kapok mint még soha, és Liam is meg fog utálni. A szívem a torkomban dobogott, majd a kórház elé érve kicsit visszahúztam Danit.

- Én félek... - nyögtem ki nehezen.

- Nem kell félned, a legjobb kezekben leszel.

- Nem is ettől... Mi van ha pozitív... Nem merek hazamenni.

- Én melletted leszek, nem bánthat senki sem. - mosolygott rám.

Beérve, beszélt valamit a pultossal, majd intett felém, én pedig oda is mentem hozzá. Elindultunk felfelé, de még mindig nem tudtam, hogy pontosan hová is megyünk.

Egyenesen a harmadikig mentünk majd egy női orvos ajtaján kopogtatott, akinek nem tudtam teljesen végig olvasni a nevét, mert már nyitotta is nekünk az ajtót. Beléptünk.

- Szia Dani... - ölelték meg egymást.

- Szia Molly.

- Mi a baj? - nézte végig őt.

- Nem velem, hanem a barátnőmmel.

Mind a ketten rám néztek.

- Valery igaz?

Én bólintottam, majd csak kezet fogtunk.

- Molly. - mosolygott.

Én nem mondtam semmit , csak kedvesen mosolyogtam.

- És mi lenne a gond?

Daninra nézett, majd rám.

- Napok óta nincs jól, és ma hányt is, és van egy olyan érzésünk, hogy terhes.

- Erre hamar fényt derítünk. - mondta barátságosan.

Kicsit tényleg ellazultam, hiszen nagyon lazán, és kedvesen kezelt, elkezdte mondani mit csináljak, és én tettem is amire kért. Dani közben ki is ment, így ketten maradtunk. Nekilátott vizsgálódni, én pedig nyugodtan ültem ott.

- Most hogy nincs bent Dani, tudod mit fogsz tenni ha terhes vagy? - kérdezte.

- Először is felfogom, és túlélem amit otthon meg amit másoktól kapni fogok, aztán nem tudom...

- Nem bántásból, de remélem nem látlak viszont ez miatt, csak ultrahangnál, ha pozitív.

Én csak kedvesen mosolyogtam, majd visszaöltözhettem, ő pedig elvonult. Csak ott ültem és vártam, hogy visszajöjjön. 

44. fejezet

Sziasztok. Ma megint itt vagyok, és remélem holnap is tudok jelentkezni. hamarosan megyek ezért csak feljöttem hozni nektek a frisst. Az egyik barátnőm is itt van, szóval írok és megyek. Kellemes olvasást! ♥

Dorinaa: Köszönöööm! :) 

Trixi: Hát most nem kapod meg, talán legközelebb! :P Köszönöm! :) 

Stefii: Köszönöm! ♥

Izii: Mintha magamat hallanám! :P Köszönöm! :) 

A nagy hír!

A srácok szállodájába érve egyre jobban kezdtem izgulni. Hiszen nem tudhatom, hogy ki hogyan reagál majd arra, hogy itt akarom hagyni a sulit. Egyenesen Liam szobájába mentünk, s megkértem a többieket ha lehet egy ideig most nem zavarjanak minket. Ők csak engem figyeltek, én pedig csak őket, majd lehajtottam a fejemet és már kezdtem is.

- Tudom, hogy ezt nem fogjátok díjazni, de szeretnék visszamenni Londonba. - mondtam ki.

- Tessék? - kérdezte apu.

- Itt akarom hagyni New Yorkot. Otthon szeretnék lenni, és veletek lenni. Ez az álom igen, de... Nem bírok itt lenni...

Nagyon nehéz volt kimondani, mert szerettem az iskolát, de a otthon  mégis jobban húzott magához. Niall lépett oda hozzám és karolta át a derekamat. Mellettem van, ahogy ígérte. Felnéztem rá, és csak mosolyogtunk egymásra.

- Kicsim, ha te ezt akarod akkor ezt lesz, s senki sem erőlteti, hogy maradj itt. - mosolygott anyu. - De miért most?

- A fellépést még meg akartam csinálni... Nem hagyok cserben senkit sem. - mondtam.

Megöleltem a szüleimet akik nagyon örültek, hogy többet leszek velük, és Liam sem akadt ki ami miatt még inkább örültem.

Mindenki elvonult a szobájába, majd csak Liam és én maradtunk. Rég beszélgettem vele egy jót, úgyhogy szerintem most erre szükségem lesz. Leültem egy székbe.

- Büszke vagyok rád. - mondta

- Miért is? - kérdeztem.

- Mert a húgom vagy!

Erre mind a ketten csak nevettünk.

- Amúgy meg azért mert fontos döntéseket voltál képes meghozni, és mert igazán tényleg felnőttél már. - mosolygott.

- Köszönöm.

- És mesélj mi is van most pontosan veled és Niallel? - kérdezte.

- Pontosan mit? - kérdeztem.

Ő egy pillanatra elgondolkodott.

- Minden rendben? - kérdezte.

- Teljesen. Annyira jól esik, hogy semmi veszekedés nincs köztünk, megértjük egymást...

- Ezt örömmel hallom, és igazán édes páros vagytok, szerintem. - mosolyogott.

Ettől egy kicsit elpirultam, de belül nagyon is jól esett.

- Örülök, hogy ennyire boldog vagy, és Niallön is látszik, hogy mennyire boldog. Tudod... Amikor szakított anno a barátnőjével, egy ideig teljesen maga alatt volt, de most. Teljesen kicsattan az örömtől. - kuncogott. - És te is más vagy.

Megöleltem őt, és csak engedte. Nagyon is jól esik, hogy elmondja mit gondol rólam, rólunk, mert anno én is elmondtam neki, hogy mi a véleményem róla és Daniról.

- De most pihenj, menj Niallhöz... Nagyon hiányolt mát.

Adtam az arcára egy puszit, majd kimentem. Kint Paul állt, és csak figyelte a járkálókat a szinten.

- Niall? - kérdeztem.

Az ajtóra mutatott.

- Köszönöm! - mosolyogtam.

Kopogtam az ajtón majd beléptem. bent Niall éppen az ágyba dőlt le, majd amikor meglátott csak mosolygott. Betettem az ajtót, majd bedőltem mellé, és hozzá bújtam. A tv-ben valami hülye film ment, de engem nem érdekelt. Fejemet a nyakához hajtottam, és már kábított az illata. kezemet a mellkasára tettem, ahol összegyűrten fogtam a pulcsiját, majd csak felhúztam a lábamat. Ő kicsit felnevetett, de én nem voltam hajlandó elengedni őt.

- Maradj így, ezt le kell kapni...

Nem is akartam ezen változtatni. Teljesen kényelmesen feküdtem, és már teljesen Niall szagától függöttem. Hallottam, hogy valamit pötyög majd egy picit eltávolodott, és hallottam, hogy leteszi a telefonját, majd visszahelyezkedik. Elkezdtem csókolgatni a nyakát, amit tudom, hogy imád. Egy kellemes sóhaj hagyta el a nyakát, majd kezeit a derekamon éreztem.

- El sem hiszed, mennyire képes vagy elcsavarni az agyamat... - néztünk egymás szemébe.

Kicsit kérdőn néztem rá.

- Mennyi erőt kell ahhoz gyűjtenem, hogy ne támadjalak le azonnal, hogy ne vessem rá magamat rád....

Hirtelen meglökött és felém tornyosult. Ládaimat a derekára tettem.

- Ne küzdj... Nem éri meg... - mondtam mosolyogva.

- Mondjuk ebben van valami...

Mormogta  miközben a nyakamat csókolta.

- Az ajtó nyitva... nem félsz? - simítottam végig a hasán, és csak az övét piszkáltam.

- Nem félsz, hogy megőrjítesz?

- Öhhm. Nem!

- Talált!

Felnevettem majd egy könnyed sóhaj hagyta el a számat.

- Niall gyere... - püfölte az ajtót Paul.

- Bassza meg... - káromkodott Niall.

- Nem beszélünk csúnyán.

Magamhoz húztam és megcsókoltam. Paul újra püfölte az ajtót, mi pedig kénytelenek voltunk menni. Összekulcsolt ujjakkal mentünk kifelé.

- Köszi... - morogta oda Paulnak.

Ő csak értetlenfejet vágott, én pedig csak mosolyogtam. Másik kezemmel is átkaroltam a kezét, majd csak a többiekhez mentünk. Mondták, hogy a rádióhoz mennek, és megengedték, hogy én is menjek. Végig Niall kezét fogtam, akivel csak beszélgettünk.

A kocsiban az út nagyon gyorsan telt el. Mindenki beszélgetett mindenkivel, és minden olyan jól telt el.

Ahogy beléptünk a srácok már kapták is a füleseket, és leültek a helyükre. Paullal csak ott álltunk és figyeltük őket. Kezdetét is vette a show.

- Köszöntelek titeket itt így estére hangolva már lassan. - kezdett bele a srác. - Niall látom elhoztad a barátnődet is...

Ettől én csak mosolyogtam. A srácok faggatásába kezdtek, mi pedig csak ott álltunk, mosolyogtam, és nevettem amikor csak okot adtak rá. Egy kis szünetet tartottak. Egy dalt indítottak le és a srácok letették a fülest.

Niall a kezét nyújtotta én pedig odamentem hozzá.

- Ülj le... - húzott a lábaihoz.

Kicsit hezitáltam végül leültem. Az egyik lábán ültem, ő pedig a kezeivel derekamat karolta át. A srácok visszatették a füles, de nem engedett el Niall.

- Niall mesélj egy kicsit. Le sem lehet vakarni azt a hatalmas mosolyt az arcodról. - kuncogott.

- Nagyon boldog vagyok, hiszen egy ilyen gyönyörű lánnyal mint Valery nem is lehetnék boldogabb.

Ettől teljesen el is pirultam.  .

- Júj de elpirultál Valery..

- Nee....

Nyöszörögtem, és a fejemet a két kezembe temettem el. Eléggé jól esett, de egyben zavarban is voltam ettől. Még nevettek rajtam, majd ment minden a rendje szerint, és én végig csendben voltam, és hagytam őket, had beszéljenek.