46. fejezet

Hajaj közel a vég, de azért remélem kellemesen olvastok. Holnap utolsó tanítási nap! Wíííí ♥♥♥ Nekem annyi dolgom van mg holnapig és OMG, na majd mesélek holnap ha érdekel valakit! Kellemes estét és szép holnapot! ♥

Dorinaa: Akkor Dorina maradsz nekem! :D Nagyon jól megy, és komi is ment! :D de válaszoltál is szóval... xDDD
Stefii: Itt is van a várva várt rész, és azt hiszem örülni fogsz ennek! :D 
Izii: Hidd el jól döntöttem! :D Remélem nem vagy örült! :D 



Választás, de kellemes fogadtatás!

Amíg nem jött vissza, a fejemben százszor lejátszódott, mit is kapok majd otthon. Anyu totálisan ki fog akadni, és lehet apám olyan pofont lekever nekem... Bár ebben annyira nem hiszek, de bármi meglehet. Liam biztosan jól leordítja a fejemet és Niall fejét is, és... Félek hazamenni.

Ahogy visszajött Molly kiszólt Daninak aki bejött, és betette maga után az ajtót. Mellém lépett, majd a doktornő már mondta is.

- Valery, gratulálok, terhes vagy! - mosolygott rám.

Hirtelen én is csak mosolyogtam, majd megköszöntünk neki mindent és már mentünk is. Kiérve egyből lefagyott az arcomról a mosoly. Kezdtem felfogni mi is van, és kint nem egy fotós várt már minket. Mi Danival siettünk is vissza hozzájuk.

Amint visszaértünk becsukta az ajtót, én lehúztam a cipőmet, és a kabátomat, majd leültem a fotelbe. Csak néztem ki a fejemből és nem tudtam mi a fenét is csináljak most. Vettem egy mély levegőt majd hátradőltem.

- És most mit fogsz csinálni? - kérdezte.

- Fogalmam sincs.

- Mikor mondod el?

- Karácsonykor. - adtam a választ azonnal.

Ő csak mosolygott. Én is elmosolyodtam. És a fejemet csak hátrahajtottam. hamarosan el is aludtam.

Hirtelen ajtócsapódásra lettem figyelmes, és felriadtam.

- Niall halkabban... Alszik..

- Minden rendben van vele? - aggódott.

- Csak aludtam... - motyogtam.

- Minden rendben van?

Rohant oda hozzám Niall, és az arcomat simogatta. Kék szemei tele voltak aggodalommal, és csak engem figyeltek.

- Persze... Miért vagy ennyire ideges? - kérdeztem.

- Tele van veletek a hírek, hogy téged kórházba vittek, mert nem voltál jól meg mit tudom én még mi... - mondta.

Felvontam a szemöldökömet, majd csak őt néztem. A többiek is beértek, és Liam is aggódva figyelt rám. Kezemet Niall arcára tettem.

- Minden rendben van. - hazudtam neki.

Soha nem tettem még ilyet de, most meg kell tennem. Csak pár hetet kell kibírnom így.

- Nem mondasz igazat... Látom rajtad.  szemeid tiszta karikásak napok óta nem alszol, valami biztos van... Dani mond már el. - szinte már sírt úgy kérlelt minket.

Ettől az én szemeimet is ellepték a könnyek.

- Niall semmi baj sincsen. Ez olyan csajos dolog. - mosolygott Dani.

Niall felállt, de én nem bírtam ki. Gyűlölök hazudni azoknak akiket szeretek.

- Várj... - álltam fel én is.

Szemeim már könnyben úsztak.

- Üljetek le mert... Mert szükség lesz rá.

Ők leültek majd csak rám néztek.

- Terhes vagyok...

Ők tágra nyílt szemekkel néztek rám.

- Ez most vicc igaz? - kuncogott Niall.

Dani az asztalra vágta a lapokat akit Niall azonnal nézte is, én pedig rögtön a szobámba futottam, és becsaptam magam mögött az ajtót, az ágyra dőltem le és csak sírtam. Hogy nevethetett ki? Ilyen nincsen... A szemeimből megállás nélkül folytak a könnyek.

- Valery... - hallottam meg egy hangot, amihez Niall társult.

- Hagyj egyedül... - zokogtam.

Hamarosan az ajtó zárjának a kattanását hallottam és felnéztem rá.

- Mit nem értesz abból, hogy hagyjál? - kérdeztem sírva.

- Nem hagylak...

Jött közelebb hozzám.

- Sajnálom, hogy nevettem, nem akartam csak... Sokkolt a dolog...

Leült elém majd az ölébe húzott, én pedig csak a fejemet a vállára hajtottam.

- Nem is kiabálsz... Nem vagy kiakadva... Ez furcsa... - mondtam a könnyeimmel küszködve.

- Miért legyek kiakadva? - kuncogott. - A barátnőm terhes a kisgyerekünkkel. Ez több mint tökéletes!

Puszit adott a fejemre, amitől elmosolyodtam.

- Ez most komoly? - kérdeztem.

- Haljak éhen ha nem...

Ettől mind a ketten csak nevetni tudtunk.

- Liam? - kérdeztem.

- Szerintem éppen Danit ölelgeti örömében.

Dülledt szemekkel figyeltem őt.

- Az igazat mondom. Mindenki örül.

- Pedig én már teljesen biztos voltam benne hogy mindenki kicsinál. - mondtam és visszahajtottam a fejemet.

- Bár nem így akartam, de egyszerűen tökéletesen jött ki. Később szerettem volna, de nem érdekel. A fő, hogy megtörtént, hogy jól vagy, és minden rendben lesz! - mosolygott.

Olyan nagyon jól esett, hogy ezt elmondta nekem.

- Én sem, de annyira örülök, hogy mindenki örül... - sóhajtottam.

A pólójába markoltam, majd felnéztem rá, és ő csak egy csókkal válaszolt rá. A csókban benne volt minden amit csak tehetett. A szenvedély, a vágy, de egyben a gyengédség és a féltés is. Egymásra néztünk, és csak mosolyogtunk.

- Költözz hozzám. - mondta.

- Nem adod fel igaz? - kérdeztem.

- Kérlek... - nézett rám.

- Rendben!

- Igeeen!

Hirtelen maga alá fordított és felém tornyosult.

- Mindennél jobban szeretlek téged! - mondtam majd ajakaimra tapadt.

- Én is téged! - mormoltam a csókba, ő pedig elmosolyodott.

Kezeimet a nyaka köré fontam, és engedtem, hogy csókoljon. Nem hittem volna, hogy ennyire könnyedén fogadja majd, és hogy ennyire örülni fog neki. De talán a legnagyobb dió még most van hátra. A szüleim és egyszer a média is. De azt hiszem ez miatt most nem kell aggódnom.