47. fejezet

Sziasztok. Hát... Túl vagyunk a világvégén, és én nagyon elvagyok. Ma volt az ajándékozás, és úgy mentem majd jöttem haza, hogy majd megszakadtam, egyszóval tele volt mind a két kezem, a vállam meg a táskától, szóval tök jó volt minden, meg amúgy is tök jó napom volt. remélem nektek is! ♥ Jah és amúgy ma énekkaron énekeltünk is, a karácsonyi műsorban és eléggé izgultam de jó volt! Kellemes olvasást! ♥

Dorinaa: Jaj ez csak természetes! ♥ Hihihi köszönöm! ♥ 

Stefii: Jaj ezt fejezd be te dinka!!!!! 

Izii: Hihihi, tudom, hogy váratlanul jött, de örülök, hogy tetszett! ♥

Kellemes meglepetések... ♥

/December 21/

A srácoknak ma van az év utolsó koncertje, és utána januárig semmi koncertezés. A terhességem pedig... Soha nem lehetnék ennél boldogabb. A szüleim eleinte kicsit rosszul fogadták, de most már kicsattannak az örömtől, hogy útban az unokájuk. Niall szülei is tudják már, akik kezdettől fogva mellettünk állnak. Niallhez is már odaköltöztem, és teljesen flottul megy minden. Mintha mindig is erre születtünk volna. Tudjuk mikor mire van szüksége a másiknak. Szóval panaszkodnom sem kell. A média is kezd rájönni a dolgokra, mert egyre több hír kering arról, hogy terhes vagyok. ezt onnan veszik ők, hogy nagyon sokat vegyünk Luxal, a nyilvánosság előtt, és tényleg nagyon sokat foglalkozom vele, és Niall is rengetegszer a hasamat simogatja. Mi persze erről még semmit sem mondtunk, de még egyenlőre nem is akarok.

Reggel elég későn keltem fel.

- Jó reggel! - húzott magához Niall.

- 'Reggelt... - mormoltam, és csak oda bújtam hozzá.

- Ideje felkelni, ha el akarsz jönni a koncertre. - csókolgatott.

Nyújtózkodtam, majd mind a ketten felkeltünk és nekiláttunk öltözködni. Egy vajszínű nadrágot húztam fel, fehér felsőt, egy szürke pulcsit, majd a hajamat kifésültem és leengedve hagytam. Egy sálat tekertem a nyakam köré, majd csak összepakoltam egy kisebb táskába, felhúztam a cipőmet, a telefonomat zsebre tettem majd már mentem is le.

Lent Niall már müzlivel várt rám.

- Nem kellett volna. - mosolyogtam rá.

- De igen. - adott egy csókot.

Leültem és megettem mindent, majd felhúztam a kabátomat, és kézen fogva mentünk ki. Amit még talán érdemes megemlíteni, hogy az idők elteltével, Niall letette a jogsiját, ami szerintem tök jó. Beültünk a kocsiba, majd már mentünk is.

Ahogy megérkeztünk, már elég sokan voltak kint.  Mi kiszálltunk, megfogtuk egymás kezét, majd bementünk. Bent mindenki üdvözölt, és pedig rettentően boldog voltam. Hamarosan Ed is feltűnt.

- Had gratuláljak. - kacsintott rám.

- Te meg honnan tudod?

- Dani elmesélte nekem, mert tudatni akarta velem.

- Ez esetben nagyon köszönjük. - kuncogtam.

- Azért megnézem kire fog hasonlítani...

Ezen csak nevettünk, majd a srácok mentek a maguk dolgára, majd Dynamot láttam meg hirtelen.

- Az normális, hogy megláttalak és a Hottest Girl In The World számotok jutott az eszembe? - néztem rá.

- Szerintem nem. - ölelt meg.

- Akkor jó. - sóhajtottam. - Többiek?

- Hamarosan...

Vágott nagyon idióta fejet. Én csak nevettem, majd lementünk és leültünk. A két srác közé ültettek be, vagyis ők mondták ezt. A srácok elkezdték játszani a Live While We're Young számukat én pedig felnevettem majd a srácokkal ökörködtünk.

Amikor végeztek a bemelegítéssel, mindenki hátra ment. Mindenki el volt foglalva a maga dolgával. Én Niall karjaiban voltam, és csak beszélgettünk a többiekkel.

***

Másnap reggel nem indult minden fényesen. Eléggé émelyegtem, és a fejem is nagyon fájt. Összegömbölyödtem és csak szenvedtem. Iszonyatosan hasogatott a fejem, és a hasam sem kicsit kezdett el görcsölni.

- Hoztam reggelit... - hallottam meg Niall hangját. - Minden rendben.

A tálcát a földre tette, majd sietett is oda hozzám.

- Valery... - simogatta az arcomat. - Hívjak valakit?

- Nem.... De van reggeli? - szimatoltam bele a levegőbe, és mintha rántottát éreztem volna.

- Igen van. - mosolygott.

Felállt majd odahozta nekem a tálcát.

- Ha megetted, gyere le, van egy meglepetésem. - nyomott egy csókot a számra.

- Mit mondtam neked? Nincs meglepetés... - durcáskodtam vele.

- Ígérem tetszeni fog.

Bólogattam, majd csendben elkezdtem enni, ő kivett egy pulcsit majd elment. Én csendesen megreggeliztem, majd én is nekiláttam felöltözni. Egy melegítő nadrágot választottam, majd egy felsőt, és megláttam Niall pulcsiját. Felvettem a székről, beleszagoltam és teljesen beleborzongtam. Fogtam és egy mozdulattal magamra kaptam, és csak fogtam a tálcát majd már mentem is lefelé. Amint leértem, letettem a tálcát a konyhába majd a nappaliba érve a szám tátva maradt a döbbenettől.

- Meglepi... - mosolygott Niall.

Mosolyogtam én is, és az ölében pihenő kiskutyust. Ahogy engem nézett csak csóválta a farkát, és a nyelvét lógatta kifelé. Olyan hihetetlenül aranyosan nézett rám.

- Jaj ez de kis aranyos... - hitetlenkedve mentem oda.

Leültem Niall mellé és a kiskutyus egyből engem kezdett el szagolni, és átmászott az ölembe. Én csak simogattam, és figyeltem mit is csinál.

- Ez nem az a kutyus amikkel még hónapokkal ezelőtt fogózkodtatok? - kérdeztem tőle.

- De igen. És mivel annyit szoktad mondani, hogy kellene kiskutya így beszereztem neked egyet.

- Ezt igazán nem kellett volna. - mondtam.

- Pedig de. - ölelt magához.

- Nagyon szépen köszönöm!

Azonnal megcsókoltam őt.

- És mi a neve? - kérdeztem.

- Picur, vagyis amikor elhoztam ezzel a névvel búcsúztak el tőle.

- Isten hozott nálunk Picur.

A kiskutyus hamar elszenderedett a kis pokrócon ami a kanapéra volt letéve. Gyorsan lefényképeztem őt, majd twitterre töltöttem föl.

"@NiallOffical csodás karácsonyt megelőző ajándéka. Imádom ezt a kis aranyost. Ismerős? Hihihi nem csodálom kedves Directionerek :P"

Kiléptem és csak Niall vállára hajtottam a fejemet.

- Szerintem kezdjük el lassan a fát díszíteni... - mosolygott.

Nagy nehezen de sikeresen felállítottuk a fát a nappaliban, majd kezdetét vettem a díszítése, ami nagyon jó hangulatban telt el. Milliónyi kép készült, és Picur is nagyon élvezte. hamar lestoppolt magának egy díszt amivel játszott, és amikor el akartuk tőle venni csak ugatott, de végül is megadta magát.

Délután a bátyámék is átjöttek, és Danivel áthozták az ő kiskutyájukat is, és a két kiskutya kint a kertben játszadoztak, mi pedig bent maradtunk.  Én főztem forró csokit, majd mindenkinek adtam belőle, és kezdetét vette a nagy beszélgető parti. Liammel megbeszéltük mikor megyünk haza, meg, hogy az ajándékokat egyszerre adjuk oda. Dani is mondta, hogy majd velünk jön. Niall beszélt az anyukájával, hogy mikor megy haza, de egy kicsit rossz volt, mert nagyon nem volt szívem hazamenni.