44. fejezet

Sziasztok. Ma megint itt vagyok, és remélem holnap is tudok jelentkezni. hamarosan megyek ezért csak feljöttem hozni nektek a frisst. Az egyik barátnőm is itt van, szóval írok és megyek. Kellemes olvasást! ♥

Dorinaa: Köszönöööm! :) 

Trixi: Hát most nem kapod meg, talán legközelebb! :P Köszönöm! :) 

Stefii: Köszönöm! ♥

Izii: Mintha magamat hallanám! :P Köszönöm! :) 

A nagy hír!

A srácok szállodájába érve egyre jobban kezdtem izgulni. Hiszen nem tudhatom, hogy ki hogyan reagál majd arra, hogy itt akarom hagyni a sulit. Egyenesen Liam szobájába mentünk, s megkértem a többieket ha lehet egy ideig most nem zavarjanak minket. Ők csak engem figyeltek, én pedig csak őket, majd lehajtottam a fejemet és már kezdtem is.

- Tudom, hogy ezt nem fogjátok díjazni, de szeretnék visszamenni Londonba. - mondtam ki.

- Tessék? - kérdezte apu.

- Itt akarom hagyni New Yorkot. Otthon szeretnék lenni, és veletek lenni. Ez az álom igen, de... Nem bírok itt lenni...

Nagyon nehéz volt kimondani, mert szerettem az iskolát, de a otthon  mégis jobban húzott magához. Niall lépett oda hozzám és karolta át a derekamat. Mellettem van, ahogy ígérte. Felnéztem rá, és csak mosolyogtunk egymásra.

- Kicsim, ha te ezt akarod akkor ezt lesz, s senki sem erőlteti, hogy maradj itt. - mosolygott anyu. - De miért most?

- A fellépést még meg akartam csinálni... Nem hagyok cserben senkit sem. - mondtam.

Megöleltem a szüleimet akik nagyon örültek, hogy többet leszek velük, és Liam sem akadt ki ami miatt még inkább örültem.

Mindenki elvonult a szobájába, majd csak Liam és én maradtunk. Rég beszélgettem vele egy jót, úgyhogy szerintem most erre szükségem lesz. Leültem egy székbe.

- Büszke vagyok rád. - mondta

- Miért is? - kérdeztem.

- Mert a húgom vagy!

Erre mind a ketten csak nevettünk.

- Amúgy meg azért mert fontos döntéseket voltál képes meghozni, és mert igazán tényleg felnőttél már. - mosolygott.

- Köszönöm.

- És mesélj mi is van most pontosan veled és Niallel? - kérdezte.

- Pontosan mit? - kérdeztem.

Ő egy pillanatra elgondolkodott.

- Minden rendben? - kérdezte.

- Teljesen. Annyira jól esik, hogy semmi veszekedés nincs köztünk, megértjük egymást...

- Ezt örömmel hallom, és igazán édes páros vagytok, szerintem. - mosolyogott.

Ettől egy kicsit elpirultam, de belül nagyon is jól esett.

- Örülök, hogy ennyire boldog vagy, és Niallön is látszik, hogy mennyire boldog. Tudod... Amikor szakított anno a barátnőjével, egy ideig teljesen maga alatt volt, de most. Teljesen kicsattan az örömtől. - kuncogott. - És te is más vagy.

Megöleltem őt, és csak engedte. Nagyon is jól esik, hogy elmondja mit gondol rólam, rólunk, mert anno én is elmondtam neki, hogy mi a véleményem róla és Daniról.

- De most pihenj, menj Niallhöz... Nagyon hiányolt mát.

Adtam az arcára egy puszit, majd kimentem. Kint Paul állt, és csak figyelte a járkálókat a szinten.

- Niall? - kérdeztem.

Az ajtóra mutatott.

- Köszönöm! - mosolyogtam.

Kopogtam az ajtón majd beléptem. bent Niall éppen az ágyba dőlt le, majd amikor meglátott csak mosolygott. Betettem az ajtót, majd bedőltem mellé, és hozzá bújtam. A tv-ben valami hülye film ment, de engem nem érdekelt. Fejemet a nyakához hajtottam, és már kábított az illata. kezemet a mellkasára tettem, ahol összegyűrten fogtam a pulcsiját, majd csak felhúztam a lábamat. Ő kicsit felnevetett, de én nem voltam hajlandó elengedni őt.

- Maradj így, ezt le kell kapni...

Nem is akartam ezen változtatni. Teljesen kényelmesen feküdtem, és már teljesen Niall szagától függöttem. Hallottam, hogy valamit pötyög majd egy picit eltávolodott, és hallottam, hogy leteszi a telefonját, majd visszahelyezkedik. Elkezdtem csókolgatni a nyakát, amit tudom, hogy imád. Egy kellemes sóhaj hagyta el a nyakát, majd kezeit a derekamon éreztem.

- El sem hiszed, mennyire képes vagy elcsavarni az agyamat... - néztünk egymás szemébe.

Kicsit kérdőn néztem rá.

- Mennyi erőt kell ahhoz gyűjtenem, hogy ne támadjalak le azonnal, hogy ne vessem rá magamat rád....

Hirtelen meglökött és felém tornyosult. Ládaimat a derekára tettem.

- Ne küzdj... Nem éri meg... - mondtam mosolyogva.

- Mondjuk ebben van valami...

Mormogta  miközben a nyakamat csókolta.

- Az ajtó nyitva... nem félsz? - simítottam végig a hasán, és csak az övét piszkáltam.

- Nem félsz, hogy megőrjítesz?

- Öhhm. Nem!

- Talált!

Felnevettem majd egy könnyed sóhaj hagyta el a számat.

- Niall gyere... - püfölte az ajtót Paul.

- Bassza meg... - káromkodott Niall.

- Nem beszélünk csúnyán.

Magamhoz húztam és megcsókoltam. Paul újra püfölte az ajtót, mi pedig kénytelenek voltunk menni. Összekulcsolt ujjakkal mentünk kifelé.

- Köszi... - morogta oda Paulnak.

Ő csak értetlenfejet vágott, én pedig csak mosolyogtam. Másik kezemmel is átkaroltam a kezét, majd csak a többiekhez mentünk. Mondták, hogy a rádióhoz mennek, és megengedték, hogy én is menjek. Végig Niall kezét fogtam, akivel csak beszélgettünk.

A kocsiban az út nagyon gyorsan telt el. Mindenki beszélgetett mindenkivel, és minden olyan jól telt el.

Ahogy beléptünk a srácok már kapták is a füleseket, és leültek a helyükre. Paullal csak ott álltunk és figyeltük őket. Kezdetét is vette a show.

- Köszöntelek titeket itt így estére hangolva már lassan. - kezdett bele a srác. - Niall látom elhoztad a barátnődet is...

Ettől én csak mosolyogtam. A srácok faggatásába kezdtek, mi pedig csak ott álltunk, mosolyogtam, és nevettem amikor csak okot adtak rá. Egy kis szünetet tartottak. Egy dalt indítottak le és a srácok letették a fülest.

Niall a kezét nyújtotta én pedig odamentem hozzá.

- Ülj le... - húzott a lábaihoz.

Kicsit hezitáltam végül leültem. Az egyik lábán ültem, ő pedig a kezeivel derekamat karolta át. A srácok visszatették a füles, de nem engedett el Niall.

- Niall mesélj egy kicsit. Le sem lehet vakarni azt a hatalmas mosolyt az arcodról. - kuncogott.

- Nagyon boldog vagyok, hiszen egy ilyen gyönyörű lánnyal mint Valery nem is lehetnék boldogabb.

Ettől teljesen el is pirultam.  .

- Júj de elpirultál Valery..

- Nee....

Nyöszörögtem, és a fejemet a két kezembe temettem el. Eléggé jól esett, de egyben zavarban is voltam ettől. Még nevettek rajtam, majd ment minden a rendje szerint, és én végig csendben voltam, és hagytam őket, had beszéljenek.