3. fejezet

Sziasztok. Elnézést az esti részért, de a gépem valamiért nem akarja a neten csatlakoztatni, így anyuéknál gépezek, itt meg annyira nem akar jönni semmi ihlet, de azért megírtam, és remélem jó lett! Remélem vasárnapra már könnyebben tudom majd feltenni. Holnap senki se keressen mert Budapesten leszek és éjfél felé érek haza! Vagy ha nagyon fontos akkor facebook vagy twitteren megírja és én vasárnap valamikor válaszolok majd! 

Trixi: Jaj nagyon köszönöm édes! :D ♥♥♥♥♥

Dorinaa: Eltaláltad, de nem pontosan a fiúkhoz, de majd ha elolvasod megtudod! ;) 

Stefii: Hát remélem be is fog igazolódni, mert ebben a fejiben már nagyban lehet találgatni kivel fog összejönni, bár sztem nagyon egyértelmű lesz! :P 

Izii: Hát ez vagyok én! :P Köszönöm! ♥

Zsófii: Hihihi! Hát persze! :P Naaaa... azért nyomás aludni, amúgy meg ha én is ilyen rész olvasok én mindig tovább alkotom a saját meglátásom alapján. Nem tudom miért, a fantáziám kicsit el szokott szabadulni álmomba! xDD 

Bogi: Hogy érted, hogy ilyet nem mutattam? Köszönöm! :)

Egy különleges Új barát! 

Idegesen piszkáltam az ujjaimat.

- Kicsim erről szó sem lehet! – mondta, majd apu felé nyújtotta a lapokat.

Bennem egy egész alaposan felépített világ kezdett összedőlni.

- Miért nem? Semmi baj sincsen a jegyeimmel, és ez az amiről én mindig is álmodtam! – mondtam.

Ruht és Nicole inkább elmentek, mert szerintük ez rájuk nem tartozik, és nem is szeretnének ebbe belekavarodni.

- Nincs rá elég pénzünk… - mondta bocsánatkérően anyu.

- Nem baj! – jelentette ki Liam. – A húgom, én segítek neki! – kacsintott rám.

- Én pedig bármi másban segítek, hidd el. – mosolygott Danielle. – Én is itt végeztem, ha gondolod szólok az érdekedben! Láttam mire vagy képes, még nagyon is sokra viheted!

***

Amint megbeszéltük, én elmentem az erdőbe, és végig csak össze-vissza járkáltam. Olyan fél órája lehetettem az erdőben mikor láttam, hogy Liam éppen utánam tart.

- Hát te? – kérdeztem és bevártam őt.

- Gondoltam lehetnénk együtt egy kicsit!

Én csak bólogattam.

- Mi a baj? Olyan szótlan vagy már egy ideje… Esetleg tettem valamit ellened? – kérdezte.

- Jaj dehogy is! Csak olyan furcsa, hogy alig vagy itthon velünk a banda meg a vele járó elfoglaltságok miatt! – vallottam be neki.

- De hát a húgicámra mindig lesz időm!  - ölelt magához.

Csak ott álltunk és öleltük egymást.

- De van itt még valami! – nézett le a szemeimbe.

- Mi? – néztem fel rá.

- Szeretném ha már egyszer London, akkor odaköltöznél hozzám!

A szavaitól teljesen lefagytam, és csak néztem rá bambán.

- Tessék? – kérdeztem vissza.

- Gyere hozzám Londonba. Nem kell koleszban lenned! Mindig lesz hová hazamenned! És én is ott leszek veled! – mosolygott rám.

- Nem tudom, csak útban lennék én ott neked… - húztam a számat.

- Jaj dehogy lennél. Én lennék a legboldogabb, ha velem lakhatnál!

Percekig csak győzködött mire végre belementem ebbe, ő pedig szinte megkönnyebbül, amin csak nevetni tudtam. Együtt mentünk haza, hol elújságoltuk, hogy mi is van, és láthatóan a srácok is örültek neki, vagyis Niall az igen, miszerint végre lesz ki főzzön, mert azt szeri ha főznék neki. Amit kicsit benézett, mert szerintem én amennyit tanulni fogok, a főzés lesz a legkevesebb, amit el tudok majd végezni.

Még aznap felhívtuk az iskolát, hogy igen, elfogadom a felvételt, és azt mondták a jövő héten már kezdhetek is! Ennél boldogabb nem is lehettem volna, de eszembe jutott, hogy itt van a legjobb barátnőm is, akit itt kel hagyjak. Egyedül felmentem a szobámba, betettem az ajtót, majd az ablakomba ültem le. Fejemet az ablaknak támasztottam, és bámultam az éppen esős időt. Hirtelen kopogtak, oda néztem és Harry dugta be rajta a fejét.

Az arcomra hirtelen mosoly kúszott mikor a gyönyörű zöld szemeibe néztem bele. Egy furcsa érzés kerített maga alá, de meg nem tudtam volna magyarázni, hogy mi! Egyszerűen csak jó volt és kész.

- Zavarhatok egy kicsit? – jött be mosolyogva.

- Persze, csak nyugodtan!

Betette maga után az ajtót, közelebb jött, majd csak az ágyam szélére ült le, és egymással szembe fordultunk.

- Olyan szomorúnak tűntél, csak érdekelt, hogy minden oké-e! – láttam hogy elpirult egy kicsit.

Őszintén szólva én is zavarba jöttem, de hát mi mást tehettem volna.

- Persze, minden oké csak….- csuklott el a hangom.

- Csak? – kérdezett.

Úgy nézett a kék szemeimbe mintha a vesémig belelátna  én pedig csak bárgyattan bámultam a szemébe, és szinte olvadtam ott helyben. Nagyon tetszett nekem, vagyis…Olyan leírhatatlan ez az egész!

- A legjobb barátnőmet itt kell hagynom. És nem szeretném. – sóhajtottam.

- Ha igazán jó barátnők vagytok, akkor ő ezek után is nagyon jó barátnőd lesz! – hangjában egy kis mosolygást véltem felfedezni.

- Ezt miből gondolod?

- Hát… - vakarta meg egy kicsit a fejét. – Nekem is vannak barátaim, akikkel a mai napig jóban vagyok. Őket nem érdekli, hogy Harry Styles vagyok a One Directionból, ő nekik csak az a régi Harold vagyok aki voltam!

A Harld hallatán elmosolyodtam.

- Harold… - nevettem.

- Na nem röhög! – mondta.

- Ezentúl így foglak hívni! Harold! – röhögtem.

A hasamat fogtam, és a végén már ő is csak röhögött az egészen.

Órákat töltöttünk együtt a szobámba, és csak beszélgettünk. Olyan kedves, megértő, és egyszerűen odafigyel rám, és arra amit mondok, arra amit teszek, és szinte már itta a szavaimat. Ezt elég furcsa, hogy így kell mondanom, de ez van. Láttam rajta, és azt is, hogy alig vette le rólam a szemét, de ez nagyon is kölcsönös volt, hiszen megértem nem őt nézni. A haja, a szeme, az nézése, egyszerűen mindene. Mind a ketten csak mosolyogtunk egymásra, és iszonyatosan jól éreztem magamat. A jókedvnek Liam vetett véget, miszerint most menniük kell, de majd a hétvégén jön, hogy pakolni tudjunk együtt.

Ahogy lent álltunk, Niallel, Zaynnel kezet fogtam, Louis egyből jó szorosan megölelt, Harry is, bár ő már kedvesebb volt, és én teljesen el is pirultam ettől a kedves kis gesztusáról. Majd jött Liam is, hosszasan megölelt majd a szemembe nézett.

- Nem csinált Harry semmi rosszat? – nézett mélyen a szemembe.

- Jó kisfiú volt! – nevettem.

- Csak vigyázz vele, nagy nőcsábász! Nem akarom hogy bántson.

Itt lesokkoltam. Harry nőcsábász? Hiszen nem is viselkedett úgy velem mintha csak egy kis kalandra kellenék neki.

Bólintottam, majd ment is. Nem vártam meg míg elmennek, csak fogtam magam, bementem majd megvacsoráztam csendben. Senkihez sem szólta, Harryn járt a fejem, és azon a mit Liam mondott. Elhatároztam amint felmegyek utána nézek neki, és ebből nem is tágítottam. Csendben elköszöntem mindenkitől, a nővéreimet megöleltem, majd bemásztam a szobámba és egyből a gépem elé telepedtem le. Felmentem internetre, és már kerestem is amit akartam.

„Harry Styles egy nála jó pár évvel idősebb lánnyal kavar…”

„Harry határozottan az idősebb lányokat kedveli…”

Olyan éjfél lehetett mikor könnyes szemekkel kapcsoltam ki a laptopomat. A szemem csak azért könnyezett mert már fájt, vagyis csak ezt akartam bemagyarázni magamnak. Befeküdtem az ágyamba, és a túl sok információval a fejemben forgolódtam. Nem tudtam elaludni… Harryn járt a fejem és azon amiket olvastam. Annyi minden volt fent, hogy az már szinte túl sok. Olyan sok minden, és olyan részletességgel…

Nagy nehezen de mikor elaludtam végre mindent kizártam a fejemből és csak aludtam!