49. fejezet

Először is fájón, de azt kell mondjam, itt az utolsó fejezet! Kicsit furcsa volt írni az utolsó részt, de csak abban tudok reménykedni, hogy tetszeni fog nektek, mert nekem ez annyira nem jött át, mármint nekem nem annyira tetszik. Bár én mindegyikkel így vagyok. És ahogy ígértem, az utolsó dupla fejezet!!! Remélem sok vélemény érkezik így végére, és mivel mindenki ennyire akarja, hétfőn jön a vadonatúj, mai azt jelenti, hogy a blog hétfőn teljes átalakításon megy majd keresztül. 

Egy kis összegzés: A blogot június 10-én vasárnap nyitottam meg, és azóta több mint 10ezer megtekintés volt, és több száz komment! El sem hiszitek mennyire boldog vagyok ettől, remélem s ezt a szintet folytatni tudjuk! ÉS szeretném ha ezeknek a kedves kommentelőknek a száma nőne, de ha nem az sem baj! 

Trixi: Akkor jóóó van! :D A Balaton számomra egy olyan trauma, amit soha nem felejtek el! /persze jó értelemben/ 
Lena: Tudooom! Nekem is nagyon tetsziiiiiikkkk! :D 
Stefii: Köszi! :) Húhúa... Én nem vetemedek rá, mert tuti, hogy nem lenne jó! Hát remélem, hogy fele ennyire tetszeni fog majd! :D 
Izii: Örülök, hogy tetszik! :) Én is ezt gondolom! :D 
Zsófii: Nagyon köszönöm! :) 
Bogi: Ez de aranyos tőled! Köszönöm! ♥




A fájó véget érés!

/Pár évvel később/

Az évek pillanatok alatt peregtek le előttünk. A kislányunk már ovis, és imádja. Rengetek barátja van. De ezt nem is csodálom, gyönyörű pici lány, és imád a figyelem középpontjában lenni. Folyamatosan produkálja magát, és olyan beszólási vannak, hogy az valami hihetetlen.

Mind a kettőnkből örökölt sok mindent, és remélem ilyen is marad mert már most kész bombázó egy lány. Haja olyan mint az apjáé, sötét, és kicsit hullámos is. Szemei egészen tengerkékek, pont mint nekem. Viselkedésileg inkább az apjára ütött, bohóckodásában pedig rám. De hát nem csak nálunk indult már be a gyerekprogram, hanem már Danielléknél is. Eleanor még várni akar evvel.

Zayn és a csapat visszatértek a koncertezésekhez, a dedikálásokhoz, és teljes mértékig a rajongótáboruk megvan, sőt még több is lett mint volt. Én is valamilyen szinten visszatértem az énekléshez, de sokkal kevesebb időm van, hiszen a lányom is ott van, és neki nagy szüksége van rám, és az apjára is. Nem olyan régóta, Kamilah akaratát teljesítve elmentünk a  koncertjükre, azóta pedig már rendszeresen menni kell vele, mert ő nem akarja kihagyni. Amikor először a nyakába tették a V.I.P kártyát mindenkinek evvel dicsekedett, és mindenki olyan kedves volt vele.

Zayn és én remekül megvagyunk. Ugyan úgy szeretjük egymást, mint az elején. Amikor tehetjük, Zayn szüleire bízzuk a kicsit, mi pedig egy kis időt kettesben töltünk. Igazából a házasság nagyon még meg sem fordult a fejemben, ugyanis így is tökéletes életem van. Mind a kettőnk ujján ott a gyűrű, és most jelen pillanatban ennél többre nincs is szükségünk. Amit pedig az idő hoz, azt a z idő hozza, és tudom, az akkor amikor úgy érezzük, hogy igen, ez most kell, akkor meglesz, de egyenlőre semmi ilyet nem akarunk. Viszont gondolkodunk még egy kicsiben, de ebből még egyenlőre semmi sem lesz.

Reggel miután Kamilaht elvittem oviba, egyből hazamentem, és egy kicsit rendbe tettem a házat. Hát egy négyéves hiperaktív lány elég sok felfordulást tud okozni, de szívesen takarítom fel utána a dolgokat. Zayn délután jön majd haza, és Kamilahval megbeszéltük, hogy meglepjük őt egy kis késői ebéddel a kertben.

***

Kettőkor kocsiba ültem és útba vettem az óvodát. Bementem, és Kamilah már futott is oda hozzám. Én egy határozott mozdulattal felvettem őt, és egy jó nagy puszit adtunk egymásnak, majd az egyik nő jött oda hozzám, aki a kicsikkel foglalkozik.

- Jó napot. - kezet fogtunk.

Mind a ketten csak mosolyogtunk.

- Csak annyit szeretnénk, hogy Kamilah nagyon ügyes, és hogy roppant nagy az érdeklődése. Otthon is ilyen?

- Igen teljesen. - mosolyogtam.

Letettem, ő pedig még visszament egy kicsit a barátaihoz.

- És otthon is minden rendben van, csak az apja miatt kérdezem..

- Persze, hogy minden rendben van! - kuncogtam egy kicsit. Az apja roppantul szereti a lányunkat, és amennyit vele... - mosolyogtam.

- Ennek örülök.

Még sokat beszélgettünk, majd már késésben voltunk, így szóltam a kicsimnek, aztán pedig megfogta a kezemet, és már mentünk is kifelé. Először az egyik hipermarketbe mentünk, mert be kellett vásárolni pár dolgot.

Amint hazaértünk, Kamilah segítségével nekiláttunk főzni. Persze ő még egy csomó mindent nem tud megcsinálni, így a segítségemmel pár apróbb feladatot csinált csak meg. Segített a terítésnél, majd amikor meghallotta az ajtó zörgését egyből futott is oda. Én mosolyogva az ajtófélfának dőlve néztem őket. Szorosan ölelték egymást, és Kamilah szája be sem állt.

- Kicsim, egy pillanatra fel tudsz menni? - kérdezte Zayn.

Egy pillanat alatt elindult felfelé, majd amint hallottuk, hogy beteszi az ajtót, Zayn odajött hozzám.

- Minden rendben? Olyan gondterheltnek látszol. - simogattam meg az arcát.

- Persze, csak már hiányoztatok!

Elmosolyodott, és azonnal ajkaimnak esett. Egy picit belemosolyogtam a csókba, majd pedig csak hagytam, had tegye amit tennie kell.

/Kamilah szemszöge, 16 évesen/

Az életem mindig is egy álom volt számomra. Van egy csodás anyukám, és egy csodás apukám, akiket a világon is jobban szeretek. Nem is tudom mivel érdemeltem ezt ki. Viszont, annak ellenére, hogy mind a két szülőm énekes, mindig jut rám idejük, több mint egy átlagos szülőnek, amit néha nem is értek. Anyukám a legjobb barátnőm. gyakran járunk el vásárolni, sétálni, biciklizni, vagy bárhova máshová. Persze vannak elvárásai mint minden szülőnek, de ő mégsem olyan. Lehet vele úgy beszélni mint egy barátnővel, és lehet vele úgy is mint anyuval. Ő tud minden tikromról, minden pasi ügyről, a rossz jegyekről, és mindenről de tényleg. Apu kicsit más tészta. Ő a pasi dolgokról, meg ezekről nem tud, mert félt engem. De ő is pont olyan mint egy minta, tökéletes apa. Neki és a bandájának köszönhetően egy csomó helyen jártam már, és anyu is velünk jött. A srácokkal is nagyon jóban vagyok. Mondhatni egyszerre négy nagybácsim, és négy nagynéném van. Ugyanis a csapattal, és a barátnőikkel, feleségükkel is nagyon jóban vagyok. Az idők során Danielle és Liam összeházasodtak, és van egy kisfiúk is.

Ami pedig az én családomat, és tesóimat illeti... Anyuék pár éve házasodtak össze! Úgy döntöttek, hogy most már ideje van ennek is. Persze mindenki nagyon örült ennek, és anyu egyszerűen gyönyörű volt. Nem terveztek nagy esküvőt, csak a család, barátok voltak itt, de az is sok hiszen apunak nagy családja van. A nagyiékat és a család többi tagját is szeretem, és mindenki nagyon kedves velem. Ennek azért örülök, mert az egyik barátnőm nagyszülei nem is foglalkoznak vele, én pedig örülök, hogy nekem ennyire szeretetteljes családom van.

Viszont testvérem is van, és imádom őket. Van egy 10 éves kishúgom, és egy 6 éves kisöcsém is. A húgomat Faraah Linleetynek hívják a kisöcsémet pedig Zain Davidnek. Anyu erősködött, hogy a kisöcsém az ő nevét vegye fel. Apu pedig csak úgy ment bele ha a régi írási módon adják meg neki, de mi persze csak Davidnek hívjuk őt.

Anyu szerint egy különleges lány vagyok. Én a kinézetem miatt szoktam ezt hinni. Hiszen elég sötét, majdnem fekete a hajam, és a szemem pedig tengerkék. Ez már nem mindennapi, de én szeretek különleges lenni. Imádom hogy ilyen vagyok. De sok más külső, és belső tulajdonságok örököltem még a szüleimtől. Tiszta bohókás vagyok mint aki, és egyszerre komoly is mint amilyen apu szokott néha lenni. Tánctudásom nem a legjobb, amit feltehetően apámtól örököltem. Ami pedig a külső jelleget illeti, kicsit szeplős vagyok, ami úgyszintén anyu, viszont apu tiszteletére, nekem is lett a hajamban egy szőke tincs. Persze csak a viccelés kedvéért, de imádom. Deszkázom is, de csakis apu deszkáival, mert én mást nem is vagyok hajlandó használni. Egy éve pedig kificamítottam pont a jobb bokámat, pont mint apu amikor fiatal volt.

Anyuék hírnevét soha nem használtam ki, viszont nagyon jó akkor, amikor olyanokkal találkozom akiket imádok. Találkoztam már Conor Maynarddal, Leona Lewissel, Miley Cyrussal, Demi Lovatoval, Rachel Crowal, és még sorolhatnám kikkel. Persze mikor kicsi voltam nem nagyon foglalkoztatott ez, de most, hogy nagy vagyok, igenis érdekel.  A nagy többségükkel a mai napig jóban is vagyok,v szerintem nagyon is jó dolog.

A szüleimnek mindig van rám ideje, bármi is legyen a bajom. Anyuval este szoktunk beszélgetni, minden este, miután Davidet az ágyba tette. Faraaht apu szokta lefektetni, mivel nagyon apás. Én anyás vagyok, apu szerint azért mert én voltam az első kicsi, és anyu minden egyes percét nekem szentelte.

A suliba holnapra kell csinálni egy fogalmazást a családunkról, és én már nagyon várom, hogy felolvashassam az enyémet. Egy hete kaptuk meg a feladatot, de én pár nap alatt megírtam, és azóta várom, hogy mindenki előtt elhangoztassam. Persze mindenki tudja, hogy a hírhedt Zayn Malik és a hírhedt Elizabeth Momsen az anyukám, de azt hiszik, hogy tök jó az egész meg minden. Pedig nagyon sok minden volt ami nem esett jól. Voltak szülinapok amin apu nem volt ott, volt olyan hogy anyuk veszekedtek, mondjuk ez egyszer volt, mikor 10 éves voltam, de azóta egy rossz szót nem tudok mondani. Azóta makulátlan egy család vagyunk!

Reggel izgatottan keltem fel az ágyból, és kezdtem neki az öltözködésnek. Mivel ma egész nap ezekkel a fogalmazásokkal leszünk elfoglalva így nem is pakoltam el semmilyen cuccomat. Ez azért kérte a tanárnőnk, mert tudni szeretné, hogy mennyire vagyunk képesek fogalmazni, és érdekli is a családi hátterünk, hogy kire kell több figyelem, és kire kevesebb. Én mindent leírtam mait csak tudtam, de az egyik osztálytársam, azt hiszem nagyon de nagyon sokat írt szóval elleszünk vele egy darabig.

Egy fekete farmert húztam fel, és egy kék pántos felsőt, majd egy kicsit kopottabb inget, és a tornacipőmet. A táskát magamra kaptam, és már mentem is le. Az ing és a nadrág még anyué volt. Amikor pakolt egy csomó cuccot hozott át hozzám, hogy válogassam ki, ami kell neki. Én szeretem a régebbi darabokat, és nem is baj, hogy az ő cuccai. Szívesen hordom, és legalább ennyivel kevesebbet kell rám költeni.

Lent anyu már reggelivel várt egem, a két tesóm pedig már az asztalnál ült. Adtam egy puszit neki, majd kettőt a tesóimnak, és leültem reggelizni.

- Apu? - kérdeztem.

- Még alszik. Későn jöttek haza a stúdióból. Szóval ha lehet akkor csendesen rendezkedni! - figyelmeztetett minket.

Mi csak bólogattunk. Reggeli után csendben távoztunk a házból, a kocsiba ültünk, anyu pedig már indult is. Davidnek be nem állt a szája. Most első és imádja a sulit, vagyis még imádja.

A gimi elé érve, megöleltem anyut, majd pedig már mentem is befelé. Út közben össze futottam a legjobb barátnőmmel, majd nevetve mentünk be a terembe. Egyből megláttam a kis minden lében kanál Lolát. Ő a pom-pon csajok edzője és nem mellesleg egy beképzelt kis ribanc. És a hobbija, hogy gúnyt űz belőlem ,s  a családomból. Anyu arra ösztönöz és apu is, hogy ne foglalkozzam vele, de elég nehéz.

- Csak nem megint anyuci levetett ruhái? Nincs pénz ruhára? - nevetett a kis csicskáival együtt.

- Tudod... Nekem nincs szükségem arra, hogy minden nap másban legyek, és nem szeretem ha olyan ruhákat dognak ki amik még teljesen jók. Lehet hülyének tartani. - mutattam végig az osztályon. - De én büszke vagyok ezekre a ruhákra, mert az én anyukámé, mert ő hordta, mert ő tudja milyen az amikor nincs pénze az embernek, megbecsüli a dolgokat! Nem úgy mint te! - mutattam rá. - Több pasid volt mint már mint az egész ruhakollekciód, és szégyen, hogy mennyi embert gyalázol meg!

Elfordultam, majd idegesen a helyemre mentem és letettem rá a cuccaimat. Mindenki mosolygott rám, amitől én is mosolyogtam.

Amint becsengettek, elkezdődött a fogalmazások felolvasása. Amikor Lola olvasta fel, sokszor majdnem hangosan felnevettem, olyan hülyeségeket írt, és olyan hülyén fogalmazta meg. Látszott rajta, hogy nem sok időt szentelt neki.

- Kamilah Farhana Malik! - mondta ki a nevem az osztályfőnök.

Én felálltam, majd a fogalmazásommal együtt kiálltam, és már olvastam is fel.

- Kamilah néven láttam meg a napvilágot, az egyik Londoni kórházban. Bár nem volt könnyű a szülés, mégis köszönetet kell mondanom, amiért itt vagyok, és felolvashatom az írásomat. A gyerekkorom, életem legszebb időszakának számított. Bár apu és anyu hírnevének köszönhetően lépten nyomon követtek minket, engem nem zavart. Hiszen semmit nem értettem ebből, hiszen még pici voltam. De már akkor tudtam, hogy különleges vagyok. Hiszen nem véletlenül vett körbe öt srác, apukámat is beleértve. Nem volt véletlen, hogy a tv-ben mindig őket néztem, és ahogy énekeltek, én a kanapén ugráltam, anyu pedig próbált a helyemre ültetni. Az sem véletlen, hogy a keresztanyukám modell, és hivatásos táncosnő, a keresztapukám pedig apu haverja, és nem mellesleg együtt zenélnek. A One Direction hírnevének köszönhetően apukámmal tarthattam a koncerteken, és még anyu is velünk jött. Voltam már Párizsban, ahol megmutatták a szüleim, hol is jegyezték el egymást, Los Angeles, New York, és még sok más gyönyörű hely ahol megfordultam. Amikor végre elég nagy voltam, anyu és apu belementek, hogy eljárjak a koncertekre, persze szigorúan csak hátul, és jól kell viselkednem. Hát persze ez nem így volt, mert felpörögtem, és alig bírtam magammal. Emlékszem egyszer még az egyik asztalt is sikerült magamra borítanom aminek persze kórház lett a vége, de nem tudtak rám haragudni. Majd ahogy idősödtem, kezdtem megérteni, hogy mi is ez az egész. Hogy ki Niall, Liam, Harry és Louis. Lassan megtanultam, hogy oda kell figyelnem a tetteimre, hogy viselkedem és arra, hogy mit teszem másokkal. Majd hamarosan megérkezett a kishúgom is. Már akkor tudtam, hogy egy remek család tagjává fog válni. Rengetegszer vigyáztam rá, mert volt hogy anyut behívták egy felvételre, hol pedig aput. De nem bántam, a húgom sokat jelent nekem, csak úgy mint a kisöcsém David is. Mi hárman, csak a csodás Malik fivéreknek hívjuk egymást. Rengeteget vagyunk együtt, és nagyon jó a kapcsolatunk egymással. A szüleim kapcsolata is tökéletes, a sok hülye pletyka ellenére is. Boldogok, és élvezik a házas életet. Anyu fiatal volt mikor apukámmal találkozott, és azóta is éppen úgy szeretik egymást mint akkor. Veszekednek csak egyszer hallottam őket, és soha többet sem. Kicsi koromban sem vitatkoztak, és most sem. Ha valami bajuk van, leülnek és csendben megbeszélik. Apukám részéről nagyon tág a családi kör. Mivel muszlim, nagyon sok mindenki van a családban. A nagyiék a legjobb nagyik a világon, és az egész család olyan nagyon jó. Ha náluk vagyok általában agyon jó a hangulat, és mindenki nevet. A szüleim mint említettem énekesek, de nem terelnek erre a pályára. Ők úgy gondolják, majd eldöntöm én, hogy mit látok helyesnek, és mit helytelennek. Eddig sok minden megfordult már a fejemben. Orvos, angoltanár, esetleg drámatanár. Sok szakma van ami érdekel, és amit szívesen csinálnék is. De még van egy kis időm ezen agyalni, amit ki is fogok használni. Apukámmal  elég jó a viszonyom. Sokat beszélgetünk, vannak közös programjaink, és állítom, hogy a One Directionnak hála már nincs ellenére ha egy nyaralás a víz közelben van. Anyukámmal nagyon szoros a kapcsolatunk, szerintem szorosabb mint átlagban egy tinédzser lánynak. Sok mindent csinálunk együtt, mindent megbeszélek vele, tanácsokat ad, és nem kezeli felháborodva a félrelépéseimet. Jelszava: "Nem baj ha elrontasz valamit, hiszen ebből tanulsz! Tedd meg amit meg kell tenned, és soha ne bánd meg, csak tanulj belőle!" Meg is fogadom, hiszen ő már nagyon sok mindent átélt, és annak ellenére, hogy fiatal anyuka, én mindenben hallgatok rá. Családi programjaink és szinte mindig vannak. Közös vacsorák, ebédek, és néha a reggelik is. A tanulásban, mind a ketten segítenek, és mindent megadnak nekem amit csak tudnak. Nem haragszanak, ha szótlanul beállítok a barátnőmmel, vagy akár kettővel. Nagyon sok időt töltünk el együtt, és a barátaim is nagyon bírják a szüleimet, vagyis én erről tudok! Anyukámat rendszeresen ösztönzöm, hogy térjen vissza az énekléshez, hiszen sok millió rajongója várja őt, de nem mindig hallgat rám, amit meg is értek, hiszen három gyereke van, és még ott a háztartás is, és a munkája. De állíthatom, hogy hamarosan újra felcsendül Elizabeth neve! Apu pedig a One Direction oldalán ugyan olyan lendülettel és erővel folytatják mint mindig. És én? Hát én élem az életemet, iskolába járok, az érettségire tanulok, barátkozom, és teszem amit a korombeliek, és büszkén hordom a Malik nevet, mert büszke vagyok arra aki vagyok, és aki a családom. Büszke vagyok amit eddig elértem, és mait még el fogok érni. De addig is élem az életemet...