38. fejezet

Sziasztok. Ma itt vagyok, és hoztam is a frisst. Kicsit hulla vagyok, mert ma egész délután próba volt, aztán kórházba mentem anyuval, és vagy három óráig nem láttak a lábaim ülőhelyt, de ez nem lenne baj, de úgy, hogy délelőtt ettem egy szendvicset olyan 1 felé, az azért jobban aggasztott... De élek, és holnap este fellépés! Juhiii! Na de nem rabolom az időtöket. Kellemes olvasást! ♥ 

Dorinaa: Köszönöm, de hát így korrekt, hogy kétnaponta lesz friss. :/
Eszkii: Hihih,köszönöm! :) 
Stefii: Köszönöm...És megint agyalok rajta,szóval lehet lesz belőle valami.
Lena: Elnézem.. :D Köszönöm!:) 
Izii: Igen,  két naponta.Köszönöm! :D 
Tixi: Furcsa... Nah mindegy majd máskor elmondom.... Miért is ne bírnád... xDD Egoista! Köszönöm! :) 


Út Londonból el!

Reggel arra keltem fel, hogy fáj az alhasam, de amint kinyitottam a szemem, csak mosolyogni tudtam, hiszen a még alvó Zayn arcával találtam szembe magamat. Az éjjeliszekrényen láttam a telefonját. Odanyúltam, hogy megnézzem mennyi az idő. Ahogy megnyomtam csak mosolyogtam, mert a közös képünkkel találtam szembe magunkat, de az időre nézve, már nem voltam ennyire boldog. Alig volt fél órám. Finoman kimásztam szerelmem mellől, adtam neki egy kis puszit, majd a fürdőbe mentem, ahol csak lezuhanyoztam, mert most nagyon jól esett. Végig a tegnap este történései ugrottak be, és végig csak mosolyogtam.

Amikor kijöttem, gyorsan magamra tekertem egy törölközőt, majd csak csendben kimentem.

- Miért ke... - kezdett volna bele Zayn de amikor meglátott, csak egy nagyot nyelt. - Húha...

- Suliba kell mennem. Késésben vagyok... - motyogtam.

Felszedtem a cuccaimat, majd mikor beléptem volna Zayn hirtelen visszarántott. Magához húzott.

- Ne menj... - nézett a szemembe.

- Sajnos mennem kell, anyu megöl ha kimaradok. - mondtam.

- Akkor elkísérlek!

Nem ellenkeztem. Beléptem, gyorsan felöltöztem, majd megszárítottam a hajamat. Feltettem a nyakláncot amit Edtől kaptam, a hajamat kifésültem aztán már mentem is lefelé. Zayn már müzlivel várt rám.

- Köszönöm. - mosolyogtam.

Elkezdtem enni, ő pedig csak mögém lépett, eltűrtem a hajamat, s csak a nyakam csókolta, a derekamnál fogva magához húzott. Elnevettem magamat, s csak próbáltam a reggelimre figyelni, ami elég nehéz volt.

- Zayn... - motyogtam.

Mint aki meg sem hallotta volna. A szemem forgattam mosolyogva, majd letettem a tálat, és kivergődtem az öleléséből.

- Menjünk mert elkésem! - nyomtam egy csókot az arcára.

Felvettük a cipőnket, majd a kabátot. A táskát felvettem, majd az ajándékos kis zacsekomat Zayn fogta meg.

Egymást ölelve mentünk az iskolám felé, és végig csak beszélgettünk.

- Délután indulunk, várod már? - kérdezte.

- Basszus, el is felejtettem, hogy ma megyünk. - mondtam.

Tényleg teljesen kiment a fejemből, hogy ma indulunk majd Bradfordba. Zayn csak nevetett rajtam, én pedig a hasába ütöttem.

- Ne nevess már ki! - morcos voltam.

A sulimhoz érve csak maga felé fordított. Elég sokan figyeltek minket, ami nem érdekelt.

- Szeretlek, és köszönöm a tegnapit! - néztem a szemébe.

- Én köszönöm, hogy velem osztottad meg... - mondta.

Elmosolyodtam, majd csak egy kis csókot nyomtam a szájára.

- Jó napot gerlék...

Odakaptam a fejemet, és Luce vigyorgó fejével találtam szembe magamat.

- Jó reggelt. - köszöntem. - Zayn ő itt Luce.

Kezet fogtak, majd csak Zayn engem ölelt át.

- Amúgy ma elmarad az utolsó két óra, a tánc, mivel a tanárnő még mindig nincs itt. - mondta Luce.

Megköszöntem, majd ment is. Zayn még adott egy csókot, majd már mentünk is. Ő hazafelé, én pedig az órámra.

Ahogy beértem a terembe, leültem a helyemre, majd elővettem a telefonomat, és írtam egy SMS-t anyunak, hogy korán végzem, és megyek haza segíteni pakolni. Majd pedig előpakoltam, és csak meredtem magam elé. Ami viszont meglepett, hogy senki sem szekált. Mindenki a maga dolgával foglakozott, és ez egy picit furcsálltam.

***

Ahogy vége lett az óráimnak csendben pakoltam össze és indultam el kifelé. Ma azért kaptam egy pár beszólást, de nem volt olyan sok mint eddig. Kiérve anyut láttam csak, aki mosolyogva intett felém. Elmosolyodtam majd odafutottam, és megöleltem anyut.

- Jesszusom kincsem... Ennyire hiányoztam? - nevetett.

- Csak egy kicsit! - nevettem én is.

- Gyere szállj be és indulunk is. Összepakoltam már neked, és Zayn szerintem már ott  is van, szóval...

- Köszönöm!

Beszálltam hátra az öcsém mellé, majd felkészültem, a három órás útra. Kivettem a telefonomat a zsebemből, és twitterre mentem fel. Egyből írtam is ki.

"Három óra és Bradfordban leszek. Istenem de várom, hogy ott legyek már. Hiányzol @zanymalik1D!!"

Elővettem a fülesemet, majd hallgatni kezdtem egy kis zenét.

***

Mire észbe kaptam már apu át is ment a Bradfordot jelző tábla mellett, és én ennek nagyon megörültem.

- Mikor érünk oda? - kérdeztem.

- Egy olyan tíz perc... De lehet korábban! - mondta apu.

- Adil ébredj... - rázogattam az öcsémet.

Ő csak nyöszörgött, majd nagyon nehezen, de felébredt. hamarosan apu leparkolt, én pedig egy gondos kishát előtt találtam magamat. Olyan ismerős volt, de nem igazán értettem miért.  Kiszálltunk a kocsiból, majd az ajtóban egy nőt láttam meg, mögötte pedig Yassar tűnt fel. Elmosolyodtam, majd anyuék csak egymás, nyakába vetődtek. Adil és én csak ott álltunk, és vártuk, hogy legyen valami. Hamarosan három lány tűnt fel, és Zayn is felbukkant. Én csak mosolyogva mentem oda, és megöleltük egymást.

- Anyu, apu.... - szólt Zayn.

Szülei felénk fordultak.

- Ő itt a barátnőm Elizabeth. - mosolygott Zayn.

- Szia... Istenem mennyit nőttél... - pityergett Zayn anyukája. - Amúgy én Trisha vagyok.

Kedvesen mosolyogtam, de ő már szorosan magához ölelt és Yassar is.

- És mielőtt még komoly gond lenne, tegezz minket, mert mérges leszek ha egy magázást meghallok felőled! - ezen csak nevetni tudtam.

hamar ki is derült kik a mögötte álló lányok. Zayn nővére Doniya, és a két húga Waliyha és Safaa. Nagyon kedvesen fogadtak minket, aminek pluszban örülni tudtam.