46. fejezet

Sziasztok! Először is köszönöm a komikat, és bocsi, hogy ilyenkor, de hulla vagyok, a tegnapi nap kicsit lefárasztott.... Trixikém imádlak, hogy elrángattál, és ügyi voltál amúgy meg...Lacival álmodtam... :/ xDDDD Kellemes olvasást mindenkinek! ♥

Stefii: Köszönöm, és az a jó ha bolond vagy! :P 

Csajszeee: Köszönöm! :D 

Szimonszii: Köszönöm, és én is beleszerettem! :)

Henkiee: Hihih, köszi! :) 

Henrietta: Köszönöm! :D 

Izii: Ha ez megható, akkor innentől, már a sivárság jön, még olyan 2-3 fejezeten keresztül! xDD És Tay már végre eltűnik innen! 

Utazás, és egy új barát! 

/Január 13/

Túl vagyunk már a szilveszteren is és már rettentő sok minden dolog történt errefelé. Harry szakított Taylorral, amitől mindenki fellélegzett, és még örültünk is neki, és így utólag még jót is nevetünk ezen. Harry a szakítás utáni napon már jött is oda hozzám, hogy bocsánatot kérjen, és nem is akár hogy. Kaptam tőle egy nagy csokit, meg egy pici macit, hogy tényleg nagyon sajnálja, ahogy viselkedett velem, meg a srácokkal is, de leginkább tőlem. Azóta már nagyon jóban vagyunk, és rettenetesen örülök, hogy már minden rendben van. A szalagavatóra is készülünk már, és az első próba is megvolt a múlt héten. Meg a srácok is gőzerővel próbálnak már, és ami az egészben olyan nagyon jó, hogy megengedték, hogy velük tartsak még Tokióba is, a szüleim az elején tiltakoztak, de sikerült őket rábeszélni, hogy értesítem őket mindenről.

A szilveszter csodás volt. Együtt szilvesztereztünk, és még befogadtunk egy kiskutyát is akit hazafele menet, Zayn háza előtt találtunk, és már azonnal be is illeszkedett hozzánk, és Hachi lett a neve a picikének. Viszont ami nagyon jól sikerült az Zayn szülinapi bulija volt. Én inkább azt mondtam otthon leszek anyuékkal, mert semmi áron nem akarok bulizni, de csak rávettek, hogy menjek el velük, mert, hogy Zayn szülinapja, és akkor esz a legboldogabb, ha engem is ott lát velük. Hát, nem bántam meg az biztos. Liamtől, kapott még egy kiskutyát, és olyan édes feje van neki, az már biztos. Sok olyan ember volt akit nem ismertem a bulin, de Zayn nem tágított mellőlem, végig fogta a kezemet, vagy a derekamat, és alig akart elengedni.

Zayn, Harry és én ma utazunk Ghánámba, és kicsit már izgatott vagyok. A fiúk elmondták, hogy mit is fogunk csinálni, és olyan jól hangzik ez az egész, és alig várom, hogy ott találkozzam a kicsikkel, meg az emberekkel. A többiek majd vasárnap jönnek. Aztán megint London és Tokió. Iszonyatosan várom már. Életemben először ülök majd repülőre, és azt hiszem ez igazán merész lesz. De ezért megéri. Segíteni azoknak akik megérdemlik.

Csendben pakoltam otthon a cuccaimat, és már kezdett úrrá lenni rajtam a félelem. Egy bőröndbe belepakoltam, majd pedig felhúztam a farmeromat, egy pántos felsőt, fölé pedig egy pulcsit. AQ hajamat kifésültem, majd a fésűt visszatettem a cuccaimhoz.

- Kicsit Zayn megjött. - jött be hozzám apu.

- Köszönöm.

Megfogta a bőröndömet, majd lementünk.

- Amint ott vagytok értesítsetek... - aggódva fogta az arcomat anyu.

Közben Zayn felvette az útlevelemet, és egybefogta az övével, és Harryt is megpillantottam, amint az öcsémmel beszélget, és Bellával.

- Lehet nem hívok majd, de twittelni biztos fogok... Adilnak, szólj, hogy legyen fent, mert írni fogok. - mosolyogtam. - Kérlek anyu ne aggódj már, minden rendben lesz. A srácok már rengeteget utaznak lés még semmi bajuk sincsen!

- Vigyázz magadra! - ölelt meg.

Én is megöleltem őt, és elmondtam neki, hogy feleslegesen aggódik, majd elköszöntem a többiektől is, és Bellától is egy nagy öleléssel, és nevetéssel.

***

Ahogy leszállt a gép gyorsan küldtem egy üzenetet anyuéknak. Amint kiléptünk, a döbbenet határát súroltam, vagy inkább már át is léptem rajta. A szegénység hihetetlen mennyiségben volt jelen, és én azt sem tudtam mit tegyek. Elszomorított ez az egész, de nem volt nagyon időm nézelődni, mert már várt minket a kocsi, és elvitt minket a szállásunkra. Út közben végig csak az ablakon néztem kifelé, és a könnyeimmel küszködtem. Olyan mértékben lesújt a látvány, hogy az már tényleg hihetetlen.

A szállásra érve, bepakoltunk, és Zaynnel el is foglaltuk a szobánkat, majd nekiálltunk kipakolni, meg átöltözni. Fogtam a könnyed ruháimat, és bementem a fürdőbe, majd neki is láttam átöltözni. A farmeromat, egy bokáig érő karamella színű szoknyát vettem fel, és hozzá egy vajszínű spagetti pántos felsőt. A hajamat a bal oldalamra fogtam fel, és befontam, és a végét összegumiztam. Megmostam az arcomat, aztán pedig már mentem is kifelé. Kint már Harry és Zayn vártak rám.

- Csinos! - mondták egyszerre, majd csak nevettünk.

- Köszönöm. Nem megyünk egy kicsit sétálni... Látni akarok mindent! - mondtam.

Felhúztam egy sarút, majd indultunk is. Kint hétágra tűzött a nap, és most annyira jól esett. Zaynen is egy rövidnadrág, fehér felső és a kedvenc sapkája. Harry is ilyesmiben, csak neki a haja el volt tűrve. Zaynnel összekulcsoltuk az ujjainkat, és így haladtunk az utcákon. Ő Harryvel beszélgetett, de szorosan magánál tartott, én pedig csak nézelődtem, és egy másik nővel beszélgettem aki a repülőtér óta velünk van, és beszél a helyről.

- Rengeteg ember éhezik itt... - mondta.

- Sajnos az látszik. - mondtam könnyes szemekkel.

Hirtelen egy nagyon pici kislány jött oda hozzám, és a szoknyába markolt, majd kezét felém nyújtogatta, és kérlelte, hogy emeljem fel. Elég sok ember van körülöttünk amióta csak itt vagyunk, de nem tiltakoztam a lánynak. Mosolyogva nyúltam a hóna alá, és emeltem az oldalamra. Zayn csodálkozott, hogy mér engedtem el a kezét, de amint meglátta mit csinálok már nem tiltakozott. A lány arcán hatalmas mosoly lett, de annyira szívszorító volt látni, milyen kis vékony teste van, és mennyire féltőn kapaszkodik a nyakamba. Az anyukáját is láttam, aki először félt, majd csak látta mennyire mosolygott, ő is mosolygott.

- Mi a neved? - kérdeztem tőle.

- Abana - mondta hatalmas büszkeséggel.

- Gyönyörű neved van! - mosolyogtam rá.

Közben a srácok is a kicsik kezét fogták, és csak haladtunk a nyomornegyedben.

- Tudod, én beteg vagyok, nézd....

Amint felhúzta a pólóját, és a hasán láttam a sebet, azt hittem itt bőgőm el magam.

- Anyu szerint ha hiszek az álmaimban meg fogok gyógyulni.

- És mik az álmaid? - kérdeztem remegő hangon.

- Szeretek táncolni. Anyukám is, és szerinte ha hiszek ebben, minden rendben lesz.

- El mondok egy titkot, én táncos vagyok. - mosolyogtam rá.

Letettem őt, majd karon ragadott, és húzni kezdett, majd mind a ketten csak futottunk, és egy házhoz értünk el.

- Anyu. - kiabálta a kicsi lány. 

- Jól vagy? - futott ki az anya. - Ohh jó napot, maga biztosan Elizabeth!

Én csak kedvesen bólogattam neki.

- Kicsim menj most egy kicsit játszani. - küldte el az anya tőlem Abanat.

Amint a pici elment, a nő felsóhajtott, majd elmondtam mindent amit a kislány mondott, és a nő is elmesélte nekem a kislány kórtörténetét. Azt mondta, hogy akár már ma este bemehet vele a kórházba úgy, hogy onnan a lány nem jön ki. Az élete lányegében a levegőben repked, ami bármikor leeshet onnan, előjelek nélkül. A könnyeim folyni kezdtek és ő csak megölelt engem.

- Annyira rossz, hogy nem tudok segíteni, pedig én annyira akarok! - mondtam.

- Te tud. Kérem táncoljon vele... Lehet nem tudod, de itthon mindenki ismer téged, hiszen a One Direction is nagy sikernek örvend nálunk.

Bólintottam, majd megtöröltem az arcomat, és Abana csak táncikált kint, én pedig csatlakoztam hozzá. Zayn és Harry énekelni kezdtek, és mi csak táncoltunk, majd egyre többen álltak be hozzánk, és az egyik velünk érkező emberke fényképezett és volt aki videózott is, de nem bántam. Végig Abana arcát néztem és mosolyogtam.