41. fejezet

Sziasztok. Először is. A következő fejezet csütörtökre várható ugyebár... Viszont nekem versenyem lesz akkor, szóval nem tudom hogyan végzem, és mennyire fog padlóra küldeni az egész, de este mindenképpen fent lesz a friss. Na szóval... Mit is akartam evvel? Estére várjátok a frisst! :D Kellemes olvasást! ♥ 

*Amúgy van itt még olyan valaki Stefin kívül akit érdekel a könyvem? Még nagyon messze állok a kiadástól, csak érdeklődöm, hogy érdekelne-e valakit*

Trixi: Való életben is pöcs volt velük, na én itt ezt tükrözöm! ;) 

Lena: Köszönöm! :) 

Csajszeee: Nem szándékozom, mert annyira bunkó még nem vagyok! :) Köszönöm! :) 

Dorinaa: Köszi! :) 

Stefii: Egy picikét fog! :) Én is szeretem őt, csak mivel mikor még Harryvel volt bunkó volt asrácokkal, így én is követem ezt a példát! Köszönöm! :) 

Izii: Végre egy ember aki úgy vélekedik mint én! ♥ Mi a szám címe??? Mert én még nem hallottam de érdekelne nagyon. xDD Köszönöm! :) 

/December első hete/

Annyi minden történt ebben a pár hónapban. Adil és Bella azóta is együtt vannak, és iszonyatosan édesek együtt. Lucel azóta is nagyon jó barátok vagyunk, pont úgy mint Bellával. Daniellevel és a tánccsapattal már sok fellépésen túl is vagyunk, és ennek roppant mód örülök, mert gyűlik a pénz a karácsonyi ajándékokra. Az iskolával most egy karácsonyi produkcióval készülünk, de engem nem vettek ebbe bele. Ami annyiból nem baj, hogy aznap pont a csapattal lesz egy fellépés, és így minden nagyon jó lesz. Perrievel rengeteget beszélünk, és rá kell jöjjek, hogy nagyon kedves lány, bár még nem bocsátottam meg neki, és nem is fogok. Szerencsére vannak ötletek, hogy milyen dalt fogunk felvenni, és ami még jobb, hogy Luce is beszállt, szóval egy duett is lesz ebből. Egy karácsonyi kis számot fogunk felvenni, amit meg egyedül az pedig egy Marieh Carey szám lesz. Egy olyan szám lesz, amit elég kockázatos énekelni, de ezzel is meg akarom mutatni, hogy képes vagyok rá. Részben az osztálytársaimnak, részben pedig magam miatt is. A számot amit én írtam az is már kész van, a zenét Niall segítségével össze is rajtuk, és nagyon jó lett. Igaz, még messze van az előadás de azért jobb hogy most már minden megvan hozzá.

És mi van velem meg Zaynel? Ennél jobban már meg sem lehetnénk. Minden hétvégén vele vagyok, mivel hát közben annyira nincs sok időm, viszont hétvégén nem lehet minket elválasztani. Van, hogy ő alszik nálunk, vagy én nála. Soha egy rossz vagy egy hangos szót nem szólunk a másikra. Én megértem, hogy mostanság neki egyre több dolga van, a próbák és minden más, és ő is megérti, hogy tanulnom kell, mivel ez az utolsó évem. Jah ezt mg nem is mondtam. Ez az iskola csak két éves, és engem a végződök osztályába tettek, ezért kell év végén azt a produkciót csinálni. Meg hát a vizsgákra is készülni kell, szóval most minden olyan vészes.

Mivel én nem szerepelek a műsorban, egy hét pihim van, aminek rettenően örülök, mert így legalább valamennyi időm lesz, hogy tanuljak, és Zaynnel legyek, meg az öcsémmel járkáljak.

Hétfő reggel van, és elég későn is keltem fel, de ezt nem bánom. Senki nincs itthon, ami viszont egy picit jó is. Így bőven van időm elkészülni, és elmenni Zaynhez. Kikászálódtam az ágyból, majd fogtam a ruháimat, és bementem a fürdőbe. Gyorsan letusoltam, majd felhúztam a nadrágot, pulcsimat, majd csak a hajamat megfésültem, és egy sapka alá rejtettem. Kiérve megsimogattam a macskámat, majd egy sálat tekertem magamra, felhúztam a cipőmet, és már indultam is.

Kiérve a házból, elég hideg fogadott, de hát már december van, szóval ez annyira nem is meglepő. Átbaktattam Zayn házához, majd finoman lenyomtam a kilincset és beléptem a házba.

- Zayn... - kiabáltam, de nem éppen jött válasz.

Gyorsan leszedtem magamról a fölösleges darabokat, majd elindultam befelé. Zaynt a kanapén feküdve találtam meg és éppen az igazak álmát aludta. Lassan odamentem, majd letérdeltem a kanapéhoz, és az arcát simogattam.

- Édesem kelj fel... - suttogtam, és arcát nyomkodtam tele puszival.

Láttam, hogy egy kicsit elmosolyodik.

- Reggeli picúr. - motyogta a rekedtes hangján.

- Lassan inkább delet! - kuncogtam.

Ő egyből felhúzott, s magára fektetett, amin csak nevettünk.

- Nem vagy éhes? - kérdezte.

- Egy picit! - mosolyogtam. - Te?

- Én is...

Fölé hajoltam, és megcsókoltam őt. Ő azonnal kapcsolt, majd csak csókoltuk egymást.

- Menjünk, elmegyünk egyet ebédelni! - mosolygott.

Leszálltam róla, majd ő felment az emeletre. Én az ablakhoz léptem, majd egy kicsit kinéztem rajta. A hátsó udvarra láttam, és eléggé szép látványt nyújtott. Eszembe jutott, hogy Zayn is meg kéne kérnem arra, hogy táncoljon velem a szalagavatón. Nem tudom mit fog rá mondani, főleg, hogy táncról is szó van.

Hirtelen csak azt éreztem, hogy két kéz ölelt át engem.

- Mind gondolkozol? - kérdezte.

Felé fordultam.

- Tudod... Esetleg lenne kedved engem elkísérni a szalagavatóra, és táncolni velem? - kérdeztem.

A szívem kalapált ezerrel, de hát nem is tudtam mit tenni ez ellen. Féltem, hogy nemet fog majd mondani.

- Örömmel! - mondta hatalmas mosollyal az arcán.

- Tényleg? - lepődtem meg.

- Ha senki sem fog kiakadni, hogy nem tudok táncolni. - kuncogott.

- Tudsz te táncolni! - öleltem meg.

Ő is megölelt, majd már indultunk is. Ő végig a derekamat ölelte, én is az övét, és beszélgettünk. Próbálta belőlem kiszedni, mire is készülők Perrievel, meg azt is elmondta, hogy nem nagyon örül, hogy vele barátkozom. Ezzel egyet kellett értenem vele, de egyben tiltakoztam is, mert azért elég kedves is velem. Beültünk egy kis étterembe, majd csak rendeltünk.

- De végre elmondod mi va? Mert engem nagyon aggaszt! - mondta.

- Holnap egész végig vele leszek, és szerintem pár nap múlva már te is megtudhatod. Csak szeretném ha meglepetés lenne!

- Rendben. - felsóhajtott. - De nyugtass meg, hogy minden rendben van.

- Minden rendben van, és örülni fogsz neki az biztos! - mosolyogtam. - De legalábbis én örülök ennek nagyon!

- Ha te örülsz akkor én is! - mosolygott.

Amint kihozták az ebédünket, mind a ketten csendben maradtunk, és nyugodtan fogyasztottuk el.