21. fejezet

Sziasztok! Először is köszönöm a komikat mindenkinek, másodjára pedig ha minden okés lesz holnap akkor kaptok frisst, bár ez attól is függ, hogy mennyi tanulnivalóm lesz holnap, mert kettőig suli, aztán fél ötig angol, hatig énekkar. Szóval.... Elég későn érek majd haza. Ezért ha holnap esetleg nem teszek ki újat ne haragudjatok érte, de igyekezni fogok ígérem! 19 rendszeresem van aminek nagyon de nagyon örülök, mert ez azt jelenti, hogy tetszik amit olvastok. Nagyon de nagyon köszönöm nektek, és jó olvasást! :) 

Trixi: Az biztos! Kis őrjöngősöm! ♥ Köszönöm! :) 

Stefii: Nekem is tök jó fej tanárom volt általánosban, csak akkor még nem kapott el ennyire az írás mánia! xDD Inkább énekkar, és nagyon jól megy! Azért nem köszönt el mert zavarban érezte magát, ami előzőekben történt! 

Dorinaa: A legjobb barátnők már csak ilyenek egymással! D: 

Izii: Köszönöööm! :D Hát a próbát már olvasni fogod, de azt nem mondom, hogy jó vagy sem, azt majd te eldöntöd! :) 

Zsófii: Ajánlom is! :P Hát nem olyan sokáig fognak, de egy darabig most biztos! Köszönöm! :) 

Bogi: Úgy már értem! Ennek nagyon is örülök! :D Nem csak neked ismerős, nekem is! Csak a Bambit ne... xDD 

Első próba, aztán nyomás haza egy picit! 

Ahogy vége lett az óráknak, mentünk is Mayaval kifelé. Kint már egy fekete kocsi várt minket. Ezt onnan tudtuk, hogy egy lég nagydarab emberke intett nekünk, hogy menjünk  és hamarosan Edet is láttuk a kocsiból. Mi beültünk, és Maya nagyon boldog volt, hogy találkozhat vele, elég jól el is beszélgettek.

Ahogy megérkeztünk, már kezdetét is vette a munka. Gyorsan átöltöztem, majd pedig a hajamat összefogtam. Maya valahol fent ült, mi pedig a színpadon voltunk.  Egy lap hevert a földön amin a számok voltak. Csendben olvastam végig. Elég lassú szám mond, szóval komolyabb bajom evvel nem lesz. És melyikeken gondoltad, hogy együtt táncoljunk?

- Kiss Me, Give Me Love és a Sunburn!

Én csak bólogattam. Az elsővel nem lesz sokk problémám. mert eléggé érzelgős a szám és szinte végig el sem kell engedünk egymást.

- Nagyon ragaszkodni akarsz a számban való vonatkozásokra? - kérdeztem.

- Pontosabban...

- Hát például a Kiss Me-be. Ajkaid a nyakamhoz nyomva...

- Hát... ha megvalósítható, és ha Niall nem öl meg akkor szerintem igen. - mondta.

Én csak bólogattam. Ha nem is Niall de az Ed rajongók biztos ki fognak gyűlölni engemet. Megkértem, őket, hogy kezdjék el játszani a dalokat, én pedig addig próbáltam valamit kitalálni, hogy hogyan is lenne tökéletes a tánc.

Órák óta bent lehettünk mikor Mayának mennie kellett, de még előtte egy gyors kép készült Edről, és Mayáról, de én sajnos még nem mehettem el. Eddel próbáltam diskurálni a tánccal kapcsolatban. Nem is olyan botláb mint ahogy mondta, csak egyszer lépett rá a lábamra, de azt is csak azért mert valaki elég szépen becsapta az ajtót és mind a ketten majdnem szívrohamot kaptunk.

- Szerintem nagyon jó lesz. - mondta.

- Még mennyi időm van a táncokra?

- Még jó sok... Csak nyugodtan.

Én bólogattam, aztán olyan hét óra felé, már eléggé fáradtan, Ed hazavitt, majd elköszöntem tőle, és bementem a házba. Ettem pár falatot, és a gép elé ültem le. Amint bekapcsolt Liam már hívott is skypon. El is fogadtam.

- Mizujs veled? - kérdezte.

- Azt leszámítva, hogy hulla vagyok semmi érdekes.

- Miért, a dogák miatt? - kérdezte.

- Nem, Eddel egész délután próbáltam, egy fél órája értem csak haza.

Elég sokáig beszélgettünk, de közben anyuit is felhívtam, hogy holnap megyek haza, ő pedig nagyon is örült ennek.

***

Reggel olyan nyolc felé ébredtem fel. Nem nagyon voltam fáradt, viszont a fejem az kicsit fájt. Kikászálódtam az ágyból, majd elpakoltam pár holmit, bevettem egy orvosságot. A táskámat, letettem a nappaliba, én pedig felmentem, hogy átöltözzek. Barna nadrág, fehér top, majd egy kötött felső, és csizma. Telefonomat zsebre tettem, pár kiegészítőt feltettem, s már mentem is lefelé. Mindnet lekapcsoltam, majd a táskámat felvettem a hátamra, a kulcsot megfogtam, s már mentem is. Bezártam magam után az ajtót, s gyalog indultam el le a pályaudvarra. Nem kellett sok idő, hogy leérjek, és nagy szerencsémre alig voltak. Megvettem a jegyemet, aztán pedig már mondták is be a vonatomat, és siettem, hogy elérjem. Elég hosszú út vár rám, de azt hiszem ennyit bőven megér. Elfoglaltam, egy üres kis helyet, bedugtam a fülesemet, és a könyvembe meredtem. Amikor néha felnéztem s körbenéztem, elég sokan voltak a közelemben, és mint rájuk néztem ők elfordultak. Elmosolyodtam, s láttam olyat is aki a telefonjával fényképezett. Eléggé érdekes egy helyzet az biztos.

Ahogy megérkeztünk, én a könyvemmel a kezemben, táskával a hátamon szálltam le a vonatról, és már láttam is apukámat. Mosolyogva siettem oda hozzá, és öleltem meg őt. Apu felnevetett és ő is mosolyogva ölelt magához.

- Kellemesen utaztál?

- Eltekintve attól, hogy páran megbámultak, nagyon jól! - mondtam.

Ahogy a kocsiba ültünk, apu faggatott, én pedig mosolyogva meséltem neki, mi van Liammel. Nem is igazán meséltem magamról, inkább csak a Los Angelesben töltött pár óráról, mert szeretném akkor elmesélni neki a dolgokat, mikor anyu is velünk lesz.

Nem volt hosszú az út. Amikor a házhoz értünk, mosolyogva mentem be. Belépve egyből anyu isteni főztjének az illata csapott meg. bementem a konyhába.

- Szia anyu!

- Kicsikém!

Megöletünk egymást, majd a nővéreim is lejöttek, és ők is mosolyogva üdvözöltek. olyan jó volt őket újra látni, és itthon is elég régen voltam már.

- Mesélj milyen kint? - mondta Nicola

- Nagyon jó. Azt hittem el fogok én ott veszni, de egyáltalán nem. Még az sem zavar, hogy egyedül vagyok Liam házában.

Még meséltem nekik, meg persze a Los Angelesi kiruccanásról is.

- De mutasd már meg azt a csodás tetoválásodat! - mondta anyu.

- Ne haragudj rám. - mondtam lehajtott fejjel.

- Jaj dehogy haragszom kincsem! Ameddig te így jól érezed magadat, addig nem zavar!

Megmutattam nekik, és tényleg mindenkinek tetszett.

- Amúgy... Ed Sheeran felkért, hogy lépjek fel a koncertjén, mint táncos!

- Ez csodálatos! - örült meg anyu.

Mindent elmeséltem nekik, persze a Niall témát nem hoztam fel, mert még egyenlőre semmit sem akarok előre elkiabálni. Hiszen anyut ismerve biztos nem nagyon engedne vissza hozzájuk. A Harry eset után is eléggé kétséges érzései voltak avval kapcsolatban, hogy visszamenjek-e.

felpakoltam a szobámba, majd leültem az ágyra. Kivettem a zsebemből a telefonomat, és felmentem twitterre. Egyből Ed twittere jelent meg.

"@valery_payne... Köszönöm, hogy megmutattad mégsem vagyok olyan szerencsétlen! @mayya örülök, hogy megismerhettelek, gyere legközelebb is!"

Elmosolyodtam, majd az üzeneteimet néztem. Egyből megörültem mikor megláttam, hogy Niall írt nekem, Megnyitottam és már olvastam is.

"Remélem minden oké veled, és épségben hazaértél. Ha lesz időd akkor írj vissza, hiányzol...!"

A szavakba elpirultam de már írtam is neki vissza.

"Igen, itthon vagyok már, és te is nekem. De hamarosan megint fogunk találkozni... És tudod a számom, bármikor elérhető vagyok!"

Elküldtem majd twittelni kezdtem.

"Vannak dolgok az életben ami nélkül nem létezünk, és vannak olyanok is amik miatt próbára tesz minket az élet! De én küzdeni fogok ameddig csak lehet!"

Elküldtem majd kiléptem. Lementem majd ettem pár falatot, aztán pedig nekiláttam egy kicsit körbenézni a városba. Felmentem és pár dolgot egy kisebb táskába pakoltam, aztán lementem.