29. fejezet

Újra itt vagyok! Kicsit szét vagyok esve mostanság, a sok tanulni való miatt, de rátok és a blogra mindig van időm. Na de röviden és tömören. Új twitterem van szóval bárki kövessen aki csak tud, és aki eddig is követett! Ennek az új twitternek van egy elég sokat mondó jelentse, de hát akit érdekel kérdezzen facen vagy twitteren! De ha érdekel akkor Weheatitom is van! Szóval örömmel kövessetek, kérdezzetek és mindenkinek a számára készen állok, még itt is! :D 

https://twitter.com/elizabeth_givem

http://weheartit.com/elizabeth_givemelove

Két-három olvasóm teljesen eltűnt, de azért remélem olvastok, és a nem komizás azt jelenti, hogy attól mg jól írok, és tetszik nektek! :) 

Stefii: Ajaj.... Félek tőled! xD Amúgy semmi baj, ilyen reakciókat vártam! :P 

Trixi: Ez a kirohanás meg sem lep, de azért csak finoman a szereplőkkel, drága a fizetésük. xDD

Dorinaa: Teljesen igazad is van! Hiszen a mai világban ez már természetes...

Izii: amúgy én is rühellem az ilyeneket. Köszönöm! :) ♥ Love forever! ♥

Az élet jó oldala, eljöttök? 

/ Valery szemszöge/

Niallel való beszélgetés után, nekiláttam valami ennivalót csinálni. Maradtam a spagettinél, amit a konyhába érve el is kezdtem csinálni. Danielle a pultnál ült és egy újságot lapozgatott.

- Mi jót csinálsz vacsira? - kérdezte mosolyogva.

- Spagettit. - válaszoltam elég halkan.

Nem beszéltünk többet, csak csináltam amit kell. Amikor kész lettem a vacsival, egyszerűen csak megterítettem majd kipakoltam mindent. Megkajáltam, és Dani vállalta, hogy elmosogat, én pedig felmentem  és bezárkóztam. Semmi kedvem nem volt semmihez sem. Bekapcsoltam a tvt s arra lettem figyelmes, hogy mindenki teletett mindnet linkekkel, hogy a srácok élőben vannak meg minden. egyből rá is menetem, és már javában tartott az adás.

- Niall elég feldúltan jöttél, minden rendben? - kérdezték tőle.

- Igen. - válaszolta.

- Valeryvel vagy amint te ezt pár napja megerősítetted. Liam és te is meséljetek mi van vele, Ed Sheeran koncert után egy kicsit keveset hallani errefelé róla.

- Jól van, a koncert óta, az év végi koncertre készül amin ők lesznek az első nem végzős osztály, és az egész koreográfiát ő és az osztály találja ki. Mind nagyon büszkék vagyunk rá! - mondta Liam.

- 16 évesen nagyon sokra képes...

Miközben hallgattam miket mondanak, a kommenteket is olvastam s csak jót láttam magamról, ami nagyon is feldobott. Nem nagyon néztem tovább, kiléptem majd egy képet tettem fel és már írtam is hozzá.

"Kedves kommentek... Imádlak titeket!"

Elküldtem és hallottam, hogy valaki jött, hallgatóztam, és hamar Perrie nevetését hallottam meg. Elmentem letusolni, majd az ágyamba dőltem le.

Reggel kicsit nyúzottan, de kipihentem ébredtem. Amikor kiszálltam az ágyból, egyből a fürdőbe mentem, ahol gyorsan letusoltam. Felhúztam egy fekete harisnyát, egy virágos kis szoknyát, fekete felsőt, a fehér sálamat, és egy kék felsőt. Egy kistáskába beletettem pár holmit, a hajamat kifésültem, a fejhallgatómat feltettem, a telefonomhoz csatlakoztattam fogtam  a kulcsot és már mentem is. Bezártam magam után az ajtót, majd kapcsoltam egy kis Nirvanát és lassan haladtam a suli felé. Volt egy pár fotós akik jöttek velem együtt, de nem nagyon érdekelt.

A suliba érve, a szekrényemhez mentem amiből egyből a balett cuccomat vettem ki. Fogtam és egyenesen a tánctermek felé mentem. Átöltöztem, és bementem egy üres terembe. A többieknek még óráik vannak, majd akkor jönnek amikor végeztek. Nyomtam egy kis zenét, és hagytam, hogy a ritmus vezessen. Elég sokáig ezt csináltam.

/Niall szemszöge/

Arcomon határtalan mosoly. Valery csak áradozott a telefonba, és teljességgel megnyugodtam, hogy minden rendben van vele. Arról mesélt, hogy mennyire jól megy nekik a fellépés amire minket is meghívott, és mi teljesen biztos, hogy ott leszünk vele. Annyira sokat jelent ez neki, és nekem is. Hiszen ez neki egy esély, hogy igazi táncosnő legyen, és felfigyeljen rá valaki, aki értékelni tudja azt a tehetséget amilyen tehetség ő.

Mosolyogva mentünk a folyosón, éppen kifelé... Vissza a szállodába.

Amikor visszaértünk, már egy riporter csoport készen állt az interjúzára. Mind beálltunk, majd forogtak a kamerák, és a csajszi már bele is vágott a közepébe.

- Srácok... Hamarosan vége az Up All Night turnénak. Mi lesz utána, a további munkálatokon kívül.

- Hazamegyek, Perrievel leszek és sokat pihenek! - nevetett Zayn.

- Hát én azért haza még nem, mert először is a húgom előadására megyek, aztán Daniellevel leszek nagyon sokat és a családommal rengeteget! - mondta Liam.

s a többiek is így mondták majd jöttem én.

- Én is ott leszek Valery előadásán, és utána vele is leszek, meg haza is megyek, hiányoznak már az otthoniak! - mosolyogtam.

- Mind menni fogtok az előadásra. Miben reménykedtek?

- Iszonyú tehetséges... - mondtam azonnal. - igazi táncosnő pont mint Danielle, csak az a baj, hogy vannak olyan emberek akik lenézik őt azért mert... Mert Liam a bátya, és jóban van velünk, és ez szerintem szánalmas. - vágtam rá.

- ezek szerint ő is kapja a leveleket.

- Igen, és elég rosszakat. De ha Niall nem lenne most vele... Nem tudna kimászni ebből. - mondta Liam. - Rengeteget beszélnek ,többet mint amennyit a húgom velem szokott! - nevetett. - De nem bánom. Niall mellett igazán jó helye van!

Ezek után le nem lehetett törölni a vigyort az arcomról. Bement mindenki a szobájába, de én nem tudtam elülni a seggemen. Fogtam a tárcámat, zsebre vágtam, mint a telefonomat, és már mentem is. Paul velem tartott, és végig a nyomomban volt. Elég nyugis volt az ékszerboltig vezető út. Elég sötét is volt, és csak remélni tudom, hogy senki sem vett észre. Belépve, egyből nézelődni kezdtem.

- Miben segíthetek? - jött oda az eladó.

- Egy karkötőt szeretnék venni, egy lánynak. - mondtam, és az ajánlatokat nézegettem.

- Milyen alkalomra?

- Hónapfordulóra lenne. - mondtam és felnéztem rá.

- Egy pillanat. - mosolygott rám a férfi.

Tovább nézegetődtem, és nem mindegyik tetszett annyira, meg szerintem Valerynek sem tetszene. Hamarosan a férfi is kijött egy rózsaszín csíkos dobozzal a kezében. Letette majd kinyitotta, és az arcomra hatalmas mosoly kúszott. Egyszerűen tökéletes ajándék lesz neki. Még egy picit gyönyörködtem benne, majd megkérdtem, hogy csomagolja el, és arra is hogy ha esetleg kérdeznék rólam, semmit se mondjon el. Ő kedvesen egyetértett velem, de azért arra megkért, hogy a lányának adjak egy autogramot amit ötömmel meg is tettem. Amint a kis szatyorral a kezemben mentem vissza azon járt a fejem, hogy a fellépésre is kéne neki vennem valamit, hiszen mégis csak egy nagy jelents az letében.

- Szerinted Paul a fellépésre is kapjon valamit? - kérdeztem.

- A tenyereden hordod azt a lányt... - kuncogott.

- Nagyon szeretem őt! - mondtam.

- Ha úgy érzed, hogy igen, megérdemli és akarok neki venni mert nem sajnálom rá a pénzt akkor természetesen igen.

A visszaút csendben telt el. Az agyam kattogott, hogy mit is kéne neki vennem.

Visszaérve a szobába mentem ahol benyomtam a gépet, hogy tudjak beszélni egy kicsit anyuval is.

- Szia anyu! - köszöntem neki mosolyogva.

- Szia kincsem. Nem aludnod kéne? - kérdezte.

- De igen, csak... voltam egy kicsit lent a városa vettem valamit, aztán gondoltam feljövök egy kicsit.

- Na és mi az a valami? Csak nem a barátnődnek? - mosolygott.

Anyu mindig tudja mi jár a fejemben, le sem tagadhatnám őt. Nagyon szeretem.

- Igen neki. - mosolyogtam.

- Mutasd meg! - kérte.

Kinyitottam a dobozt, és a kamerába mutattam.

- Ez gyönyörű fiam. - mondta ámulkodva.

- Szerinted neki is tetszeni fog?

- Imádni fogja. - nevetett.

Visszatettem a dobozba, majd a szatyorba.

- Azon gondolkodom, hogy esetleg a évzárójára is veszek valamit.

- Miért? - kérdezte.

- tudod mondtam, hogy a balett iskolába jár... - ő csak bólogatott. - És ők a suli első nem végzős osztálya aki fellép és ráadásul nem is nagyon balettozni fognak.

- Akkor mindenképpen. - mosolygott. - biztos nagyon ügyesek lesznek.

- Gyertek el ti is. Be tudtok jönni ti is. Eljöttök? - kérdeztem mosolyogva.

- Ti?

- Te, apu és Greg. - mondtam.

- Szerintem igen. De ezt velük is beszéld meg.

Még egy kevés ideig beszélgettünk, majd letettük és aput hívtam fel, hogy eljönnek-e a bátyámmal együtt. Ők belementek, n pedig hatalmas mosollyal az arcomon aludtam el.