34. fejezet

Sziasztok. Ma nem voltam suliba, így mindenre volt időm. Új desingra, fejezet írásra, és olyan boldog vagyok, mert szerintem sokkal jobb lett, és remélem ti tetszéseteket is elnyeri! Ez a fejezet annyira nem lett izgalmas, na jó de, de ígérem ezek után már csak pörögni fog minden. Jah és ha tartjátok magatokat az öt kommenteket napi frissek jönnek ,de ha csak négy lesz akkor két naponta. Na de kellemes olvasást, és komizást mindenkinek! ♥

Dorinaa: Hát... Egyenlőre úgy néz ki nagyon, s ehhez egyenlőre mg tartom magamat! :D 

Trixi: ebből megtudod, hogy összejött-e neki vagy sem! :) A szamárt nem kell kitalálnom honnan jött... xDD

Stefii: Ez is szép kihalásvolt, vagyis részemről elég nagy, jókat nevettem! :D nehéz lesz az biztos... :/

Szilvi: Nagyon szépen köszönöm! :) ♥

Izii: Köszi, amúgy meg azért nem mert úgy pár hónapja tanulok angolt! xDD És 2014-ben végzem, és kétlem, hogy meg tudnék tanulni ilyen rövid idő alatt profin angolul, másrészt pedig, tuti nem vennének fel!

Felvételis meglepetés! Szeretem!!!!!!!!

/Egy héttel később/

Hát a harmadik napomat töltöm itt New Yorkban. Elméletileg Niall ma kijön hozzám, de nem hiszem, hogy ez össze fog jönni, mert a stúdiózás elveszi minden idejét, aminek és nagyon de nagyon nem örülök. Két napja egy szállodában vagyok, és járok a Juilliardra. Ez a harmadik napom, és ma jön az utolsó felvételi tantárgyam ,aztán pedig vissza megyek Londonba és gőzerővel az augusztusi fesztiválra, és az előtte lévő fellépésekre koncentrálok majd. Amikor felkeltem, nyújtózkodtam, és a telefonomra néztem ami hét órát mutatott. Még van egy kis időm elkészülni. Gyorsan megnéztem mennyi lehet otthon, majd hívni kezdtem Niallet. Pár csengetés után fel is vette.

- Szia édes! - szólt bele mosolyogva.

- Szia, bocsi, hogy zavarlak, csak akkor jössz? - kérdeztem.

- Jesszusom, teljesen kiment a fejemből...

- Ezek szerint nem... - sóhajtottam fel.

- Sajnálom.

- Mindegy. Szia.

Nem vártam választ, csak egyből letettem a telefont. Letettem az asztalra és a szemeim könnybe lábadtak. Tudtam, hogy ennyire nehéz lesz, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Rezegni kezdett a telefonom, és amikor megláttam, hogy Niall az egyből kinyomtam, majd pedig ki is kapcsoltam a kis készüléket. Elvonultam a fürdőbe, gyorsan letusoltam, és engedtem a könnycseppimet végig folyni arcomon.

Amikor sikerült megnyugodnom és lefürdenem, gyorsan felöltöztem. Egy egyszerű farmer, topánka, és egy ujjatlan felső. A táskámba eltettem a kikapcsolt telefonomat, majd a fejhallgatót a nyakamra akasztottam, és eltettem pár lapot, meg fontosabb iratot, és dolgokat is. Bezártam az ajtót, és ahogy a liftbe szálltam, bekapcsoltam a telefonomat.

Leérve a fejhallgatót feltettem, s indítottam egy kis zenét, majd a suli felé vettem az irányt. Lassan ebben a három napban megszokom, hogy fotósok lépkednek utánam. Most is ugyan így van ez. Az elején idegesített, de már annyit járkáltam városban, hogy nem tud érdekelni.

Amikor beértem a suliba, egyből a nagyterembe kellett mennünk mai inkább egy színház terem mint sem nagyterem. Leültem az első sorba, és még páran leültek mellém. Amióta itt vagyok, össze is barátkoztam egy lánnyal, Lisaval, aki ugyan úgy két szakra jelentkezett, és nagyon jóban lettünk ebben a pár napban. Igazán olyan mint, és imádunk örültködni. Ő is mellém ült le és azonnal beszélgetni kezdtünk. Nem sokáig tudtunk, mert jött is a tanárnő aki elmondta, hogy mi lesz a feladatunk. Párokat alkottunk, ami nekem annyit jelentett, hogy Lisaval leszek. Kaptunk lapokat amiken a monológ volt.

- Nem kell megtanulni most kívülről, csak olvasgassátok el, és amelyik csapat késszen áll, az jöjjön fel és elkezdhetik! - mondta.

Kiderítettük, hogy mindenkinek más a szerepe, amit annak tituláltam be, hogy ne egymást utánozzuk le. Elolvastam jó párszor, majd Lisara néztem.

- Mi szeretnénk kezdeni! - mondtuk egyszerre.

- Biztos? Még olvashatjátok.

- Biztos! - mondtam.

Felkeltünk és felmentünk a színpadra. Elkezdtünk eljátszani a szerepünket, és mindent beleadtunk amit csak tudtunk. Amikor végeztünk a tanár és még pár ott lévő valaki irkáltak valamit, majd megköszönték a részvételt, és már mehettünk is. Lisaval csak össze viszsa nevetgltünk, majd a fülesemet visszatettem a nyakamra, a telefonomat pedig elővettem, s már hívtam is Liamet.

- Szia húgi, annyira... - nem engedtem, hogy elmondja mert közbevágtam.

- Hali, csak annyit akarok, hogy kettőkor megy innen  a képem haza. Örülnék ha valaki ki jönne elém...

- Rendben, Paul ott lesz.

- Köszi, Szia

- Szia, de...

Letettem és visszatettem a zsebembe a telefont. Kint leköszöntem Lisatól, akivel azonnal számot is cseréltünk, és már mentem is vissza a szállodába. Amikor visszaértem, gyorsan megrendeltem a jegyet. Még több órám is van, ezért nagyon lassan nekiláttam pakolni, és az itt vett ajándékokat is elcsomagoltam. Még gyorsan át is öltöztem, ugyanis eléggé aggódtam, hogy otthon hideg lesz. Egy zöld nadrág, fekete felső, szürke zakó, majd egy szemüveg. A magas sarkum, és egy táskába a legfontosabb dolgokat tettem bele.

Amikor idő volt, fogtam a cuccaimat, lent fizettem, majd pedig kint fogtam egy taxit, és egyenesen a reptér felé igyekeztem.

Amikor odaértem, kifizettem a jegyet, majd pedig fel is mehettem a gépre.

***

Amikor leszálltam fogtam az összes cuccomat, és csak keresgettem Pault a szemeimmel. hamar meg is találtam.

- Szia. - köszöntem neki mosolyogva.

- Szia. na milyen volt? - kérdezgetett, miközben kifelé haladtunk.

- Hát nagyon jó. Remélem fel is vesznek!

Kiérve, betettük a cuccaimat, majd beültem előre, és már mentünk is. Nem szóltunk egymáshoz, csak mentünk. Akkor figyeltem csak fel, mikor nem a megfelelő utcán fordult le, hanem egy másikon.

- Paul.. mégis hová viszel? - néztem rá.

 - Csak nyugodj meg és bízz bennem! - mondta, de nem nézett rám.

Idegesen piszkáltam az ujjaimat, ugyanis fogalmam sincs mégis hová visz engem. Egyre idegesebb lettem, de amikor megláttam, hogy egy étterem elé parkol le, tudtam, hogy Niall keze van az egészben. Elmosolyodtam, a szemüvegemet gyorsan levettem és a kocsiba tettem csak le, majd éreztem ,hogy valaki nyitja nekem az ajtót. Az ajtó irányába néztem és láttam, hogy egy elég szépen kiöltözött Zayn Malikkal van dolgom. Kicsit furcsán néztem rá, de ő a kezét nyújtotta amibe bekaroltam. Az ajtóban megláttam bátyámat, Harryt és Louist akik mind ki voltak öltözve. Oké, mi a fene folyik itt?

- Elmondaná valaki mi van itt? - kérdeztem tőlük.

- Csak gyere be. - mosolygott Niall.

Zayn odavezetett hozzá, majd megöleltük egymást, és azt vettem észre, hogy csak mi vagyunk itt.

- Most viccelsz igaz? - néztem körbe.

- Inkább örülj! - adott egy puszit a homlokomra.

- Megbeszéltük, hogy nincs több ajándék... - mondtam.

Ehhez képest az amit tőlem kap semmit sem ér. Elengedett, majd pedig felugrott a kis színpadra. A gitárját felvette, majd csak annyit láttam, hogy Louis a zongorák mögött ül. Kicsit furcsán néztem, majd Harry jött oda és kezdett el a fülembe suttogni.

- Új számunk, és hát...Nagyon rád lett kitalálva!

Elmosolyodtam, majd Niall nekilátott gitározni, és hamarosan Louis is becsatlakozott, majd felcsendült a dal is. Végig csak Niall énekelt, és a szemeim teljesen könnybe lábadtak, és végig is folytak arcomon. Ezek határozottan örömkönnyek. A dal pedig a kedvencem, és olyannyira illik rám. Sok helyen felismertem magamat, és olyan jól esik. Könnyeim patakokban folytak, és alig akartam elhinni, hogy ez most velem történik meg. Amikor vége lett a számnak, Niall letette a gitárt majd egyenesen odajött hozzám, és maghoz ölelt.

- Köszönöm... - szipogtam. - hihetetlenek vagytok... - mondtam a többieknek is.

Ők is megöleltek majd elvonultak hátra, Niallel pedig továbbra is csak ott álltuk és öleltük egymást.

- Gyere üljünk, le és együüünk! - nevetett Niall, amin én is csak nevettem.

Leültünk, de egyszerűen nem tudtunk betelni egymás tekintetével. Nem kellett szavak, csak egymásra néztünk és megbabonázott csodás kék szeme. hamarosan a bátyám tálalta a vacsorát, és csak mosolyogtam ezen. Nem hiszem el, hogy Niallért és értem bevállalták ezt. Hihetetlen egy csapat, de azt hiszem nagyon imádom mindegyiküket.

Vacsora közben folyamatosan beszéltem vele, elmeséltem a New Yorki kis utamat, a kalandokat, a suli, felvételit, és Lisaról is beszéltem neki.

- És mikor fognak értesíteni? - kérdezte a vacsora végén.

- Azt mondták napokon belül. És remélem minél hamarabb! - mosolyogtam.

Amikor befejeztük a vacsorát, csak a dal járt a fejemben, s hihetetlenül vidám és boldog vagyok. Majd én is odaadtam neki az ajándékomat, ami egy nyakláncból, parfümből és felsőből állt. Nagyon is örült ennek, de én tudtam ,hogy ez még közel sem olyan szép és jó ajándék mint amivel ő lep el engemet.