32. fejezet

Sziasztok. Újra itt a friss. Kellemes olvasást mindenkinek, jah s a jövő heten egy kis desing frissítés várható mert nekem ez a mostani nagyon nem tetszik, de ha ügyes vagyok akkor lehet még ma. Tehát... Kellemes olvasást mindenikek. Sziasztok! ♥♥♥♥♥

Trixi: Ezzel nem mondasz ujjat. :P Köszönöm mind a két kommentet Baba! ♥

Stefii: Nyugi nem lesz rossz, de egy elég kemény fordulat, és vagy örül neki az ember vagy nem! 

Dorinaa: Köszönöm! :) ♥

Izii: Hidd el lenne csak annyira profi még nem vagyok, hogy tudjak csinálni de rajta vagyok... Animáción nagyon sokat tanulok! :D Amúgy köszönöm! :D 

Fergeteges ajánlat.... Vagy nem? 

Amikor hazaértünk, vagyis egyenesen a srácok közös házához, kicsit fellélegeztem, de még mindig egy hatalmas gombóc volt a torkomban. Belépve a ház ki volt csinosítva, kaja az asztalon amin csak mosolyogtam.

- Mit mondtak? - kérdezte anyu.

Nagyot nyeltem.

- Egy kicsit mindenki.

Mindenki rám figyelt.

- Akik ott voltak ők, a Juilliard egyetemről jöttek. Ösztöndíjat ajánlottak fel... - mondtam nem éppen boldogan.

- De hisz ez csodás! - ujjongott Elenor.

- Nem! - vágtam oda mérgesen.

Szemeimet ellepték a könnyek. Miért nem értik meg, hogy ez nem jó.

- Erről álmodtál mindig is, táncról... - mondta Liam.

- Igen, de nem így. - folyt végig egy könnycsepp az arcomon.

- Miért olyan rossz ez? - kérdezte Maura.

- Azért mert... Eddig is rossz volt a szüleim nélkül, pedig csak pár órányira voltak tőlem. És most utazza a világ másik felére, csak azért, hogy olyan oktatásban legyen részem mait itt is megkapok? És hagyjam itt Liamet, Niall, a szüleimet... Nem... - mondtam könnyes szemekkel.

- Jaj kicsim! - ölelt magához anyu.

Egy kicsit pityeregtem, majd apu is megölelt. Liam ellátott még pár atyai tanáccsal, majd pedig kicsit jobb kedvem lett. Ettem pár falatot, majd a gőzölgő teámmal egyenesen kimentem a hátsó udvarra. Leültem a hintaszékbe, és csak bámultam az eget. Most mi lesz velem? Előttem ál életem lehetősége, a Juilliard de nem tudom mi legyen. Nagyon szeretnék menni, hiszen álmom, hogy táncosnő legyek, de nem tudom... Talán aki a legjobban hiányozna az Niall és Liam.

Halk lépteket hallottam, és amint az irányába fordítottam, Niall ült le mellém.

- Minden rendben édesem? - kérdezte.

Egy elégedett fejrázással válaszoltam, ő pedig átkarolta a vállamat és magához húzott. Egy pillanatra sem szakad el a tekintetem a csillagokról.

- Az egyetemen aggódsz? - kérdezte

Bólintottam.

- Valery... - fordította a fejemet az övvel szembe.

- Túl régóta ismerlek, a bárnőm vagy, mindennél jobban szeretlek! - szavai a teljes igazságról árulkodtak. - Tudom, hogy neked a tánc a mindened, hiszen mindig is táncoltál, és táncolni is fogsz. És miattam ne aggódj. Soha sem cserélnélek le, ez miatt ne merj aggódni. Én itthon leszek, és várni foglak, én csakis a tied vagyok... - mosolygott.

Szavai teljesen meghatottam, és finoman egy csókot leheltem ajkaira. Beˇlesimította a hajamba, és éreztem ahogy elmosolyodik.

- Fogalmam sincs, hogy fogom neked ezt a sok kedvességet meghálálni... - suttogtam.

- Szeretsz, mész a főiskolára, jó tanuló leszel, és harcolsz az álmodért!

Elmosolyodtam, és a fejemet a vállára hajtottam. Óvatosan belekortyoltam a teámba. Niall ajkait a hajamban éreztem, és elég hosszú időig időztek is, majd mind a ketten bementünk. Beszélgettem mindenkivel, de anyuk hamar elmentek, csak úgy mint Niall családja, kivéve Greg. Amint elmentek, én leültem és enni kezdtem pár falatot.

- Akkor mi lesz húgi? - jött oda Liam.

Elmondtam, hogy egy próbát megér, de még átgondolom. Én volt az első aki benyomta a szunyát, amin meg sem lepődök. Holnap évzáró.

Reggel arra keltem, hogy valaki mellettem szuszog. Óvatosan megfordultam, és Niall édesen szuszókáló arcával találtam szembe magamat. Elmosolyodtam, majd a kezemmel finoman végig simítottam az arcát, mire ő nagyon finoman felnyitotta a szemét. Egyből elmosolyodott. Én egy picit zavarba jöttem, de nagyon is jól esett.

- Este sokat forgolódtál, ugye minden oké? - kérdezte aggódva.

- Csak a sulin járt a fejem... - sóhajtottam és szorosan hozzá bújtam.

Ő csak a hátára dőlt, és átölelt.

- Nem kell félned. - simogatta a hátamat. - El kell fogadnod, hiszen nagyszerű tehetség vagy. És amikor csak tudok ott leszek veled!

Kicsit elgondolkodtam.

- Amúgy... - mondtam halkan. - Arra is gondoltam, hogy esetleg dráma tagozatra is bemerészkedem.

- Ez még jobb édesem! Olyan jó lenne ha te lennél ott az aki mindig mindenkinél jobb! - kuncogott. - De tényleg. A szüleid már így is olyan büszkék rád a bátyáddal együtt, ha felvennének mind a két szakra, szerintem kicsattannának örömükben. Max elájulnak. - röhögött.

- Niall... - morogtam rá. - Ez cseppet sem ilyen egyszerű....

- Jaj ne idegeskedj már ennyit.

Fölém nehezedett.

- Tegnap adni akartam valamit...

Mosolyogva felkelt rólam, majd kiszállt, én pedig felültem az ágyból, és én is kibotorkáltam. Amikor megfordult, egy halvány rózsaszínes dobozt nyújtott át nekem.

- A fellépésed és az ösztöndíj örömre! - mosolygott.

Átvettem tőle, s amikor kinyitottam azt hittem ott ájulok el. Egy csodás fejhallgató lapult benne aminek a füles része teljesen kövekkel volt telerakva.

- Ezt nem fogadhatom el, ez egy vagyon volt.

- Nem is, rád örömmel költök.

Karolt át hátulról.

- De nem... Én még semmit sem vettem neked, ez így nem... Te meg már annyi mindent!

Potyogtak a könnyeim.

- Ne mert sírni mert akkor mérges leszek rád. És nekem nem kell semmi, Itt vagy és ez elég. De most menjünk mert neked hamarosan évzáród lesz.

Gyorsan lekaptam a fülesemet és feltöltöttem twitterre.

"Reggeli ajándék.  Most komolyan... Én ezt mivel érdemeltem ki? Szeretlek életem @NiallOffical!"

majd csak lementünk, ahol a srácok a tv előtt voltak és valami rajzfilmet néztek. Niall is csatlakozott hozzájuk, n pedig a konyhába mentem ahol Eleanor s Danielle egy bögre kávé mellett beszélgettek.

- Jó reggelt. - köszöntem nekik.

Ők is üdvötöltek, majd a még gőzölgő teára vetettem magamat. Öntöttem egy bögrébe, ami szerintem Niallé lehetett hiszen zöld volt s egy lóhere díszelgett rajta. Leültem eléggé távol a lányoktól.

- Tudod már mit fogsz csinálni? - kérdezte Dani.

- Elfogadom, és drámára is jelentkezem. - mondtam.

- Ez komoly? - hitetlenkedett Eleanor. - Egyszerre két szak? te aztán merész vagy.

- Nem tudom még... - halkabb lettem, kicsit megijesztett Eleanor reakciója.

- Szerintem menni fog! - mosolygott Dani.

nem akartam tovább beszélgetni, mert kicsit megijesztett Eleanor. Gyorsan megittam a teát, felmentem és fogtam az ajándékot majd lent felhúztam a cipőmet.

- Hazamegyek egy kicsit... - mondtam.

- Megyünk mi is. - mondta Niall, Liamre nézve.

- Most ne, egyedül akarok lenni, át akarok gondolni pár dolgot.

Mielőtt még kimehettem volna Niall egy hosszas csókot adott, aztán meg kellett nyugtatnom, hogy semmi bajom, míg végül elengedett, és egyenesen hazafelé vettem az irányt.