31. fejezet

Sziasztok. itt is lenne a friss. A kommenekről nem beszélek, inkább csak köszönöm aki írt nekem! :) nagyon sokat jelent nekem. Szerdán képzeljétek el fotózás volt, amire öten mentünk el, és ebből hárman velem együtt, olyan szinten elvoltunk, hogy az kész! Röhögtünk, meg minden. Ma egész nap agyon dicsérgettek  szóval egész jó napom volt! Na de... Kellemes olvasást mindenkinek! :D 

Dorinaa: Őszintén nekem mis az a rész tetszett a legjobban a 30. fejezetből! :D Köszönöm! :) 

Stefii: Ezt megbeszéltük, és még egyszer semmi baj és gyógyulj meg! Köszönöm! :) 

Izii: Akkor ennek örülök! :D xDD Annak örülök... xDDD ♥

Fellépés, de kik voltak azok? 

Ahogy reggel felkeltem a nap haloványan sütött be. Elmosolyodtam egy kicsit, viszont a mellettem lévő hely eléggé üres volt. Ettől elszomorodtam, de örültem, hogy nem álom volt a tegnapi. Kikászálódtam majd fogtam pár ruhát, és a fürdőbe mentem be. Letusoltam, és a farmeromat, s Niall felsőjét vettem fel. Kijöttem és az asztalán egy cetlit találtam a egy kulcsot is, cetlit a kezembe fogtam.

"Olyan édesen aludtál, hogy nem akartalak felkelteni, és remélem nem haragszol. Az este isteni volt, és... Nagyon szeretlek! Millió csók, a kulcsot pedig tedd el, a tied! Szeretlek, Niall!"

Arcomon hatalmas mosoly, lett, majd a kulcsot az én kulcscsomómra tettem majd egyenesen lementem. A tegnapi vacsorából ettem pár falatot, majd felhúztam a cipőmet és mosolyogva mentem is. A fejhallgatómat feltettem és kapcsoltam egy Rebecca Ferguson számot, és kis mosollyal az arcomon mentem az iskola felé. Út közben beugrottam egy Starbucksba is. Amikor kértem egy kicsit várnom kellett. Ahogy megkaptam mosolyogva megköszöntem és mentem is tovább a suli felé. Amikor beértem a megbeszélt helyre mentem. Már elég nagy nyüzsgés fogadott bent. 

/A fellépés napja/

Egy nagy hátizsákkal a hátamon indultam el a suliba, ahol már a másik végzős osztály is készülődött. Amikor beléptem egyből az engem szabályosan gyűlölő csajt vettem észre. Felemelt fejjel haladtam el mellette. Egyenesen a nekünk kijelölt terembe mentem, majd a csajokkal már üdvözöltük is egymást. Mindenki nekikezdett felöltözni. Nekünk bőven van időnk, hiszen mi a végzősök után fogunk jönni. Az első számunk a Sweet Dreams lesz. Egy fekete hosszú ruhám van amit viselni fogok, és az öve egy fehér szalag lesz. Hozzá pedig magas sarkú. Ez a szám az amit a legtöbbször gyakoroltunk el, hiszen elég magasból fogok leesni, vagyis inkább ugrani. A fejemben folyamatosan énekeltem, és egy kicsit járkáltam is a folyosón. Nem voltak sokan, akik járkáltak. Úgy döntöttem egy kicsit belenézek a produkcióba, ezért bementem. A sorok tele voltak, hamar meg is pillantottam azt a sor ahol ott ültek azok akik nekem mindent jelentettek. Liam, és a csapat, a szüleim, Niall szülei és a bátya, az én tesóim, Eleanor, Perrie, és Danielle, még Lou is eljött, ami mg jobb volt. A másik sorban Pault láttam meg még két melákot, amin csak mosolyogtam. Hamar visszamentem.

Amikor lejöttek a végzősök, már mehettünk is fel pakolni, és én voltam az aki bemondta az osztályt.

- Jó estét mindenkinek! - mentem fel mosolyogva és álltam a közönséggel szemben.

Niall arcán mosolyt láttam, és intett a szüleinek is, akik csak mosolyogtak.

- Az idei évben egy kicsit belezavartuk az iskolát. A mi osztályunk még nem végzős, de esélyt kaptunk arra, hogy megmutattuk mit tudunk. Gondolom vannak itt olyanok is akik a szeptembert itt fogják kezdeni... Nekik akarjuk megmutatni, hogy ez az iskola nem csak a balettról szól. Itt mindennel megismerkedhetsz ami csak tánc, de még ezer másban is kipróbálhatod magadat. Szóval most egy kicsit elszakadunk a balettól, és fogadjanak minket sok szeretettel... - mondtam mosolyogva.

megtapsoltak minket, feltették a mikrofonomat, felültem a nekem kikészített helyre, majd pedig a magasba húztak. Elindulta zene, én pedig tettem amit kell. A sikítós résznél egyenesen a földre zuhantam, majd felálltam, a többiek is feljöttek és kezdett vette a műsor. Táncoltunk, majd énekelni kezdtem, és minden ment a maga ütemében. Egyszerűen élveztem nagyon, és ahogy láttam mások is. Sokak arcán mosolyt is láttam, de ezt annyira biztosra nem tudnám venni. A szám végén a balett része jött mindennek, elkezdődött a Halo szám és rajtam már cipő sem volt, mezítláb járkáltam és csináltam a mozdulatokat a táncpárommal Tylerrel. Nagyon élveztük, és minden rendben is ment, senki semmit sem rontott el. Jött egy kis rész amikor lerohantam és gyors ruhacsere, majd vissza a színpadra. Egy kendőt tettek a hajamba meg össze is fogták. Egy mini nadrág, magas sarkú, laza póló, és már indult is a Countdown. Ennél sok is volt a tánc, s csak a hátérrel mókáztunk. A közönség mosolygott, és mindenki nagyon élvezte. Egy kicsit előre is félek a következő számtól, mert ott lesznek eléggé szép kis mozdulatok, amit Harry biztosan félre fog érteni amilyen kis perverz.

Az utolsó számunk következett a Love on top, amire egész műsor alatt vártam. Csipkés harisnya, fekete cipő, mini nadrág, és egy kivágott fekete felső. Amikor a színpadra léptem, indult a zene és már kezdődött is az utolsó számunk. Mosolyogva táncoltam, s énekeltem végig. Amint véget ért annyira nem akartam, mert olyan jól éreztem magamat. Egymás mellé beállt az osztály és majdnem mindenki állva tapsoltak minket. Mosolyogva jöttünk le. Mindenki a saját öltözőjébe ment, de nálunk csajoknál valami eszméletlen jó hangulat kerekedett ki. Az egyik csaj elindított egy számot, és mindenki csak táncolt. Nagyon boldogok vagyunk, és ezt senki sem tudja elrontani. Amikor felöltöztem, gyorsan összetettem a cuccomat, majd elmentem a másik terembe ahol ledobtam a cuccaimat. Hamar az egész kis bagázsom begyűlt és anyu és apu már szorosan öleltek magukhoz.

- Jaj kicsikém, olyan ügyes voltál, annyira büszkék vagyunk rád! - pityergett anyu.

Még kaptam pár ilyen nagyon kedves kis kommentet. Majd csak Niall lépett oda hozzám.

- Gyönyörűek voltatok! - mosolygott és egy apró csókot nyomott a számra.

Mosolyogtam rá kedvesen majd a szülei felé forgatott.

- Ők itt a szüleim, és a bátyám Greg! - mondta.

- Nagyon örvendek! - fogtam velük kezet.

- Tegezz csak minket, Maura, Bobby... - mosolygott Bobby.

Halványan mosolyogtam.

- Valery zseni... - lépett be Tyler. - Hoppá... Bocsika.

- Gyere csak. Mond mi az a zseniális dolog. - mosolyogtam.

- Az van Baba, hogy kitaláltuk, hogy mi lenne ha... - mosolygott. - Újra összeállnánk a gyárra, a V fesztiválon fellépnénk. Csupa pörgős, számokkal, és te énekelnél, mi zenélnénk, a többiek táncolnának... - magyarázta.

- Még meglátom... - mosolyogtam.

- Ha nem mész bele, mind szomorúak leszünk! - kiabálta kintről Maya.

- Majd holnap megbeszéljük, most menj mert a csajod vár!

Megölelt majd már ment is. Mondjuk annyira nem is rossz ötlet, ugyan is ez a fesztivál nagyon is új még, és jó esély lenne ezen fellépni,de nem tudom a többiek mennyire lenének benne ebben, és hogy ki merre megy el nyaralni, meg hogy Niallel mik lesznek a terveink meg a családdal.

- Bocsánat... - néztem kicsit zavartan a többiekre.

- Mióta hív babának? - kérdezte Niall.

- Húha... - zavarba jöttem. - Amióta Mayának ott a kishúga, és egyszer olyan fáradt volt, hogy lebabázott, azóta babáznak. - mosolyogtam.

- Baba... - kuncogott Niall, és a többiek is.

elég sokáig beszélgettünk, majd Liam megfogta a cuccaimat, és anyuék mellett indultam el kifelé.

/Greg Horan szemszöge/

Valery, az öcsikém csaja, valami hihetetlen tehetség. Olyan showt nyomott le az osztályával, hogy tátva maradt a szám is. És elég csinos is ami azt illeti, félénk, amit az öcsikém annyira szert. Már értem miért is szeretett bele. Okos, tehetséges, félénk, nagyon barátságos. s ahogy elnézem eléggé olyan is aki inkább az öcsémet szereti mintsem Niall Horant! Ahogy kifelé igyekeztünk az iskolából, Valery a szülei mellett jött, és Niall végig csak őt nézte, alig vette le róla a szemét. Ahogy kiértünk, egy nő jött oda hozzánk, és elhívta Valeryt, aki mosolyogva ment is. Egy csapat jól öltözött társasághoz vitte, mi pedig beültünk a kocsikba. Amikor a mi kocsinkba beült Valery, teljesen más volt az arca. Nem tudnám megmondani milyen volt, csak annyit, hogy valamin nagyon erősen gondolkozott....