4. fejezet

Sziasztok. Itt is lennék igaz nem a megszokott formámban. A laptopom szerelőnél van és most anyámék gépét koptatom. xDD Elég vicces! :P Nah de a lényeg. Eléggé elkeseredtem a komikon, de mindegy, ez megszokott! :P Köszönöm aki írt!!!! ♥  Kellemes olvasást! 

Dorinaa: Elég sok izgalom lesz, de az még odébb lesz! :P 
Stefii: Sajnos de, bár azt hiszem még pár rész nagyon ellene lesz ennek... :P xDD
Izii: Én azt mondom nem.... de a fejik még egy darabig igent fognak mondani.! :P 



Suli...

Reggel a telefonom ébresztője keltett fel. Kinyomtam, és egy nagyot nyújtózkodtam. Kikászálódtam az ágyamból, majd pedig bementem a fürdőbe. Elvégeztem a dolgomat, és a ruháim között kezdtem el matatni. Egy mintás cicanadrágot, szürke felsőt, rá pedig egy feketepulcsit húztam fel. A hajamat kifésültem, és kiengedve hagytam. Tettem fel fülbevalót, a karkötőt pedig magamon hagytam. A szobámba érve gyorsan összepakoltam a táskámat. A tegnapi nadrágomból kivettem Niall telefonszámát, majd a telefonommal a kezembe,  elindultam lefelé. Lent nem volt senki sem. Felsóhajtottam, elkezdtem magamnak egy szendvicset csinálni, amit alaposan becsomagoltam, s egy vizes üveget is tettem el melléje. A táskámat a vállamra vettem, majd pedig már indultam is a suliba.

Ahogy a suli elé értem, a parkolóban már elég sokan voltak, és amint közelebb értem, összepusmogtak páran. Lehajtottam a fejemet. Bementem a suliba, majd egyenesen a terembe. Leültem a helyemre, majd csak gyorsan beírtam a telefonomba Niall számát, és már írtam is neki gyorsan egy SMSt.

"Szia. Aileen vagyok. Holnap lehet mégsem megyek..."

Elküldtem neki. Törökülésbe felültem a székre, és alig pár perc múlva már rezgett a telefonom, Niall neve villogott rajta. Megnyitottam az SMSt.

"Mi? Miért? Szekálnak a suliban?"

Gyorsan írtam neki.

"Összepusmognak, és úgy néznek rám mint akit menten megölnek..."

Időközben elég sok mindenki jött be, de amint valakire ránéztem, az illető azonnal el is fordult azonnal el is fordult. A telefonom megint rezegni kezdett.

"Kérlek ne foglalkozz velük, és nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztalak, nem akartam. De... Én már nagyon beleéltem magam, hogy jössz. A srácoknak is mondtam. Kérlek gyere el!!!!!"

Ezen elmosolyodtam, de már írtam is neki vissza.

"Talán. Még ezt ma megbeszéljük!"

Elküldtem,  de már írt is vissza.

"Twitteren írtam."

Nem írtam neki vissza, hanem gyorsan bekapcsoltam a wifimet, és már mentem is fel netre. Kicsit kikapcsoltam a többieket, nem akartam egyszerűen érezni, hogy figyelnek engem, és rólam beszélnek. Felmentem twitterre, ahol egyből az üzeneteimre mentem rá, mert semmi amit rólam írnak, vagy bármi más. Ahogy megnéztem, tényleg Niall írt nekem.

"Figyelj... Kérlek ne törődj senkivel sem. Mert most ez a fontos. Amúgy lenen itt még valami..."

Már gyorsan írtam is.

"Mi?"

Elküldtem, és vártam, hogy írjon vissza. Pár pillanat múlva halkan rezgett a telefon, és már néztem is.

"Ma délután kellene indulnunk, mert holnap tervbe van más programunk...Mikor végzel?"

"Rendben... Délben."

Mire visszaírtam, már be is csengettek. A telefont a zsebembe tettem, majd vártuk a tanárt, aki pár perc múlva már meg is jelent. Minden rendesen ment, szerencsére. Kicsengetéskor, indultam is a következő órámra. Ahogy kiléptem szinte kezdődött a terror. A folyosón nem tudtam végig menni úgy, hogy ne lökdöstek volna. Kezdtem egyre inkább bepipulni erre. A terembe érve leültem a helyemre. Osztályfőnöki óra. Legalább most tudok egy kicsit lazulni. A telefonom már egy ideje rezeg. gyorsan megnyitottam mi is van. Niall egy csomó üzenetet küldött, hogy miért nem válaszolok neki. Éppen írtam volna neki vissza, mikor csörgött a telefon, és Niall neve villogott rajta, gyorsan fel is vettem.

- Szia te kis nyugtalanka. - nevettem.

- Bocsáss meg ha aggódom. - nevetett ő is.

- Órám volt azért nem válaszoltam.

- Bocsika, ez őszintén nem fordult meg a fejemben. Amúgy eléd menjek?

- Nem kell. Még nagyobb baj lenne szerintem így is eléggé gyűlölködő a hangulat. Inkább majd nálunk találkozunk, vagy a reptéren.

- Érted megyek, négyre.

- Rendben.

Pár szót beszéltünk, majd le tettem. Csengetéskor már sokkal többen jöttek be. Amint a tanár is bejött, és mondta, hogy foglaljuk el magunkat, és már mentem is oda hozzá.

- Tanárnő... Szeretném kikérni magamat a következő két hétre. - mondtam.

- És mégis minek? - förmedt rám.

A tanárnő gyűlöl engem. Anyám miatt, mert ő is modelkedett de elutasították a kérését a modellügynökségnél, és engem is, mivel a lánya vagyok.

- Elutazom.

 - Mégis hová?

- Magának ahhoz semmi köze. - mondtam.

- Maga meg leülhet a helyére.

Én a szemeimet forgattam. Leültem a helyemre. Nem mondtam semmit sem, csak összepakoltam a cuccaimat és vártam, hogy csengessenek. Engem most már úgy semmi sem érdekel. Inkább hazamegyek, és összepakolom a cuccaimat. Máskor is el szoktam menni csak úgy a suliból. A táskámból elővettem Bryan pulcsiját amit magra húztam.

Ahogy megszólalt a csengő már álltam is fel és mentem is kifelé. Kiérve velem szembe már jött is egy csaj, akinek a kezében egy starbuckos kávé pihent. Ahogy meglátott csak a szemét forgatta és cöccögött. Nagyon elegem lett ebből, majd hirtelen a kávéja a pólómon landolt. Hirtelen elkapott az ideg, ő pedig csak nevetett a hülye haverjaival.

- Pont olyan dinka vagy mint az öcséd! - röhögött.

Nekem betelt a pohár, megragadtam a csodás kis vasalt szőke loboncát, és erősen tépni kezdtem neki.

- A helyedben kussolnék. - mondtam majd meglöktem és elengedtem őt.

Ő hátra esett, ami nem is csoda ha legalább égig érő tűsarkúban mászkál az illető. A barátai már nyúltak is utána, de ő csak a földön volt és sírt. Sokan mosolyogtak rám, de én csak dühösen mentem kifelé. Soha nem szoktam ilyen lenni, de amióta Bryan meghalt elég sokszor van dühkirohanásom. Bár ez engem nem zavar. Egyben biztos voltam. Ezek után tuti, hogy egy jó időre kitiltanak a suliból. Felszálltam a buszra, majd már hazafelé tartottam. Alig vártam, hogy otthon legyek, és elfelejtsem egy időre a sulit, és a körülötte forgó dolgokat.