63. fejezet

Sziasztok. Ahogy ígértem itt is a friss! Éppen Stefiivel beszélek Skypon és nagyon jóóó! :D Akit még érdekel esetleg majd többen is lehetne, és akkor majd faggathattok! :D Na de addig... Kellemes olvasást! ♥♥ 

Dorinaa: Hihih, köszönöm! :D 
Stefii: Ne sírj... Most már csak jobb lesz! :D ♥♥♥ 
Orsolya Brigitta Ádám: Jaj nagyon köszönöm! De remélem nem okozok csalódást avval, hogy nem Zaynnes lesz.... De remélem nem lesz baj. 
Izii: Nagyon köszönöm! :D 



Esküvő

*1 hónap múlva*

Danielle és Liam kisbabája kislány lett és a Lilly nevet adták neki. Meg kell mondjam, hogy gyönyörű már most.  Olyan jó érzés, hogy a keresztanyja vagyok, és igazán amit tudok időt velük töltöm, pont úgy mint Niall. Rengeteget van a kicsivel, és látszik rajta, hogy nagyon imádja ezt az egészet. Az iskolát nem hagytam ott, csak kicsit kíméletesebben veszem magamat ha táncról van szó. Az eljegyzés, és a várandóságom eléggé nagy dobra lett verve a média által. Az első pár hát elég kemény volt, sokszor kiborultam, és legszívesebben elbújtam volna az egész világ elől. De Zayn és a család itt vannak velem, és ennél többet nem is kérhetnék. Meg persze a rajongók is. Mikor kellettek, mert padlón voltam, ők itt voltak és bíztattak, gratuláltak, és nagyon is jól esett. Sajnos még fogalmam sincs hogyan fogom kibírni az utolsó hónapokat szülés előtt. Mert imádok táncolni, mozogni, és furcsa lesz, hogy nagy hassal már nem nagyon tudok mit tenni.

Ma újra nagy nap lesz. Ma lesz, hogy hivatalosan is Mrs. Malik lesz a nevem. Nagyon is izgulok, de megpróbálok azért nyugodt is lenni a pici miatt. Úgy döntöttünk, hogy itt Londonban lesz az esküvő. Ma egész nap nem fogom látni Zaynt, csak a templomban. Reggel már úgy keltem, hogy teljesen gyomoridegem volt. Persze anyu mindent megtesz azért, hogy ez ne legyen.

Trisha hozta át a ruhámat, mert anyu a kezemet mehedizi ki éppen. Én annyira nem akartam, de mivel ő neki is volt az esküvőjén, és szerette volna ha nekem is, ezért belementem. De ahogy elnézem a kezemet, nem is nagyon bánom, mert gyönyörű. Trisha leült mellém.

- Izgulsz már? - kérdezte.

- Reggel majdnem kidobtam a taccsot. Szerinted? - kérdeztem nevetve.

- Csak nyugalom. - karolta át a vállamat. - A ruha csodálatos, tényleg jól választottál.

Ezen csak mosolyogni tudtam. Vártam amíg anyu végez, majd megnézhetem a ruhámat és végre indulhatunk is. Ahogy megvolt én már álltam is felé s a nappaliba mentem ahol apu és az öcsém beszélgettek, és indulásra készen voltak. Én gyorsan megnéztem a ruhát, és tényleg nagyon jól nézett ki. Anyu hozta a táskát, Trisha pedig fogta a ruhámat, én pedig csak mentem, és apuk is jöttek. Kiérve már volt pár rajongó. Anyuék nekiláttak pakolni és már beültek a kocsiba. Én is be akartam ülni mikro az egyik lány odajött hozzám.

- Lizzy van egy kis időd? - kérdezte félénken.

- Persze mondjad csak. - mosolyogtam rá.

A többi lány is odajött hozzánk.

- Ezt neked hoztam. - nyújtott felém egy plüssmacit amin láttam egy kis levelet is.

- Jaj nagyon köszönöm! - átvettem, és megöleltem őt.

Éreztem, ahogy remeg. A többi lány is átadott nekem egy-egy apróságot, majd pedig már mentünk is. A kocsiban a plüssmacin lévő levelet nyitottam ki és kezdtem el olvasni. Elmosolyodtam.

- Ezt hallgassátok. - mondtam majd már kezdtem is olvasni. - Kedves Elizabeth, vagy inkább Lizzy, mert tudom ezt jobban szereted. Amióta ismerlek, azóta tudom, hogy megéri küzdeni az álmainkért. Hiszen te is a semmiből nőttél fel, pont mint én. Ma családod van, híres vagy, azt tanulod amit akarsz, és minden tökéletes. Zaynnel vagy, esküvő, és gyerek. El sem tudod hinni mekkora példakép vagy nekem. - amint végig olvastam a levél, az arcomon még mindig hatalmas mosoly volt.

Olyan jól estek a sorok, de mire észbe kaptam már meg is jöttünk. Elég sokan voltak már, de a javuk mind rajongó volt. Gyorsan pakoltunk befelé, majd bementünk a nekünk kijelölt helyre, és nekiláttam átvenni a ruhámat. Nem engedtek tükör elé, ami bosszantott, főleg, hogy Trishanak el kellett mennie. Bár nem voltam sokáig egyedül, mert hamarosan Eleanor jött be. Megöleltem őt, ő pedig a hajammal segédkezett be anyunak. Hamar kész voltak mindennel. A cipőmet felhúztam, majd végre megnézhettem magamat egy tükörben. Kicsit ledöbbentem. Ott álltam a gyönyörű fehér ruhámban, a hajamba már beleaggatva a fátyol, a hajam apró loknikban omlik a vállamra le, és a smink is gyönyörű, és a kezemen végig futó mehedi is. Elmosolyodtam, és úgy éreztem ez lesz a mai egyik legtökéletesebb nap. Apu kivitte a cuccokat, majd pedig nekem is mennem kellett. Zayn és a vendégek már bent vannak, én pedig apu kíséretében fogok majd bemenni. Ahogy kiértünk a rajongók kiabáltak, és tapsoltak. Én csak mosolyogtam és kicsit intettem feléjük.

Apu már a karját nyújtotta, én pedig finoman belekaroltam. Vettem egy mély levegőt, majd indultunk is. Idegesen markoltam bele apu zakójába, de ő bátorítón rám mosolygott. Belépve mindenki ránk figyelt, de én csak őt bírtam nézni. Fehér ing, csodás zakóban, és egy kicsike virággal a zakójára tűzve. Elmosolyodott, és én is csak mosolyogtam rá. Apu lassan vezetett végég, és mindenki engem nézett. Olyan furcsa érzés volt, de próbáltam ezt avval kompenzálni, hogy csak Zaynre figyeltem, meg néha Lillyre is, aki nagy szemekkel figyelt rám. Amikor odaértünk, apu adott egy puszit a fejemre, Zaynnel kezet fogtak, majd leült a helyére. Egy pillanat mögé néztem, hogy lássam ki lesz a vőfélye és elmosolyodtam maikor Limmel találtam magam szemben. Zaynre figyeltem és a papra.

Hamar ment minden. A gyűrűt felhúzta az ujjaimra, majd én is az övére, majd jöhetett a csók is. Kicsit felnevettem mikro Zayn odahúzott magához, majd mind  a ketten megcsókoltuk egymást. A többiek csak tapsoltak és éjjeneztek. Én elnevettem magamat, majd megfordultunk, és Zaynnel összekulcsoltuk az ujjainkat. Elindultunk kifelé, kiérve pedig még inkább nagyobb hangulat volt. A rajongók is ott voltak, de nem voltak szerencsére nagyon modortalanok, inkább örültek nekünk.

- Eldobhatom közéjük?- néztem Zaynre, majd anyura.

Ők bólintottak. Lassan mindenki kijött a templomból.

- Lányok... - léptem oda a rajongók felé. - Felkészültetek?

Mondtam felemelve a csokromat.

- Ez a tied... - mondta az egyik lány.

- Ti ugyan úgy részesei vagytok az életemnek, a srácok életeinek. Megérdemlitek! - mosolyogtam.

Felemeltem, majd eldobtam, és a lányok egyszerre ugrottak, majd az egyiknek sikerült is elkapnia. Megindult felém, majd intettem Paul felé, hogy nem baj, a lány pedig odajött, és azonnal megölelt, és éreztem a könnyeit.

- Hé semmi baj! - mosolyogtam.

- Köszönöm. - nézett rám.

- Ne sírj! - adtam az arcára egy puszit, majd mennem kellett így intettem neki, és visszamentem Zayn mellé.

A kocsiban ülve végig nevettünk Zaynnel, és teljesen hülye dogokról beszélgettünk. Úton vagyunk a buli helyre, ahol remélem minden jól fog alakulni.

Odaérve egy csomó képet csináltak, majd már mennem kellett, hogy átvegyem a ruhámat, amit nagyon nem akartam, de anyu mondta, hogy nagyon fog vigyázni rá. Egy egybe részes könnyed inkább nyárias ruhát vettem fel. Nagyon jól néz ki, és talán ezért is esett rá a választásom. Beérve a nagyterembe egy hatalmas asztal volt nekünk felállítva, ahol én, Zayn, és a szüleink ültünk le a többiek meg szerte szét. Leültem Zayn mellé, aki a kezét azonnal combomra helyezte, a kezemet pedig az övére. Elmosolyodtam, és kellemesen rá dőltem.

- Had kezdjem én. - állt fel Liam.

Megtapsoltuk.

- Először is Elizabeth. Örülök, hogy már akkor ismertelek, mikor még elveszett voltál. Mert te ne ismertél akkor minket, és azért szereted Zaynt, mert ő Zayn Jawaad Malik, és nem azért mert Zayn a One Directionból. Sok rosszat megéltél, sok mindenben én is ott voltam. Tudom milyen az amikor nincs meg az amit meg kellene, hogy érdemelj. - szemeim könnybe lábadtak. - De Elizabeth egy rettentő jó példa az álmok küzdésére. Elizabeth, én és a srácok nevében is mondhatom, hogy örülünk, hogy megismerhetünk. Zayn te pedig nagyon vigyázz rá, és legyetek boldogok.

Megtapsoltuk őt, majd Zayn állt fel, és ment ki a mikrofonhoz.

- Drága egyetlenem... - mosolygott rám. - Nem indult valami zökkenőmentesen az életünk, és voltak nagyon rossz pillanatok is. De ezek a mélypontok segítettek rájönni, hogy mennyire is fontos vagy nekem. Ingen, beismerem én is félreléptem, de nem akartam. - evvel eszembe juttatta azt a pillanatot amikor Perrie még tönkreakart minket tenni. - Sokan szenvedtek miattam, de te a legjobban. De...Örülök, hogy ennek végre, és végre minden rendben. Most már az enyém vagy és sokan nem foglak elhagyni téged, titeket! - kacsintott rám.

Elmosolyodtam, majd ahogy visszajött megcsókoltam őt. Én következtem, mert nekem is lett volna még mondanivalóm.