6. fejezet

Sziasztok. Azt hiszem nem fogok azért mentegetőzni, meg hazudni, hogy mért nem volt tegnap rész, mert szerintem egyértelmű. A lényeg, hogy ma hoztam és remélem több komi érkezik ide! Kellemes olvasást! ♥ 

Dorinaa: Hihih köszönöm, és én is de hidd el minden oké lesz! :D 

Stefii: Semmi baj drágám! :P Örülök, hogy írtál és a sejtéseid nagyon is jók! :P Amúgy meg igen, az ok amiért nem volt tegnap! 

Izii: És ki a tipped? :D Igen az élet már csak ilyen! :P 

A csapat! 

Lassan egy órája már, hogy itt vagyok Niall gyönyörű házában, ahol a következő két hónapot tölteni fogom, ami pont olyan lesz mint egy nyaralás. A repülőn történtek őt a egy szót nem szólt hozzám, és én sem hozzá. Kicsit rossz amiért így bánik velem, de tudom, hogy ezt most egy kicsit meg kell emésztenie.

Este mikor lementem éppen a konyhában volt, és fagyit evett. Kivettem egy kanalat, és odamentem én is. Mind a ketten ennyi kezdtünk.

- Sajnálom azt a csókot. - mondta Niall.

- Ha még egyszer bocsánatot fogsz kérni a képedet belenyomom a fagyiba.

Ezen mind a ketten csak nevettünk.

- Én nem bántam meg, és ha tovább haladt volna az a dolog, azt sem bántam volna meg.

Láttam rajta hogy ledöbben. Legyek őszinte? igen voltak bulik amikor pár sráccal smároltam, taperoltak, de azt hiszem ez normális főleg, ha az ember még egy kicsit be is van csiccsentve. Úgy fél éve pedig az öcsém egyik haverja vette el a szüzességemet, és úgy három hónapig voltuk együtt. Úgyhogy azt hiszem semmitől sem kell tartanom már.

Niall nem mondott semmit és én sem. Ettem még egy kis fagyit majd a kanalat a mosogatóba tettem bele. Visszanézve Niallre mosolyogtam, majd felmentem a szobámba. Betettem magam mögött az ajtót. Kint már eléggé besötétedett. Behúztam a függönyöket, majd fogtam a törölközőmet, és bementem a fürdőbe. Bezártam magam mögött az ajtót, ledobtam a ruháimat, majd pedig beálltam a zuhany alá. Miközben folyattam magamra a vizet kicsit elgondolkodtam. Az öcsémre gondoltam, meg anyura. Nagyon megbántottam tudom, és nem is direkt csináltam. Egyszerűen csak kiszaladt a számon.

gyorsan végeztem majd egy melegítőt, és Bryan felsőjét vettem fel és kijöttem, egyenesen a telefonomhoz mentem. Az ajtóm nyitva volt, és nem értettem miért. Az asztalhoz érve láttam, hogy pár kép van rajta, és már megértettem, hogy Niall volt itt. Felvettem a telefont, és azonnal hívni kezdtem anyut is. Leültem az ágyra, és kicsöngött kettőt, majd már vette is fel.

- Szia kicsim. - hallottam meg mosolygós hangját.

- Szia anyu. Épségben megjöttünk, és már fürödtem is. - mosolyogtam.

- Ennek örülök.

- Nagyon sajnálom, hogy kiabáltam veled, és amit mondtam...

- Mondj el most mindnet. - mondta.

- Úgy terveztük... - kicsit megakadtam.

Esküdni mertem volna, hogy láttam valakit kintről.

- Úgy terveztük, hogy túladagoljuk magunkat. - folytattam. - Nem bírtunk már elviselni titeket.

Szemeimet ellepték a könnyek.

- Jesszusom... - ijedt meg anyu. - De te nem akarod...

- Amikor meghalt akartam, de már nem.

Mind  a ketten sírtunk, de én inkább azért mert őt hallottam. Kicsit megnyugtattam majd letettük. Én sírni kezdtem, mert mást már nem tudtam magammal kezdeni.

- Hé minden oké? - a hangja agyon rekedtes volt, de egyszerűen  a könnyeimtől semmit sem láttam belőle.

- Nem... - szipogtam.

Hallottam hogy közelebb jön, és megölel. Én a fejemet a vállára hajtottam és sírtam. Nem tudtam ki ő, de most ez nem érdekelt. Nem lökött el magától, hanem itt volt velem. Percek múlva már kezdtem lenyugodni, és elengedtem őt, majd megtöröltem a szememet. Egy nagyon lenyírt hajú fiú ült velem szemben.

- Te biztos Aileen vagy...

Finoman bólintottam.

- Liam. Minden oké? Miért borultál ki ennyire? - faggatózott azonnal.

- Ez elég hosszú és bonyolult is. - szipogtam.

Ő finoman bólintott.

- Gyere le, szerintem Niall már aggódhat.

Bólintottam, majd a felsőmbe megtöröltem a szemem és Liammel együtt elindultunk lefelé. Lent már többen voltak, de nem mentem be a nappaliba, hanem inkább a konyhába mentem. Beszélgetés hallottam, de én csak öntöttem egy kis vizet, majd belekortyoltam.

- Liam azt mondta valami baj van. - hallottam meg Niall hangját.

- Beszéltem anyuval.

Megfordultam és a konyhapultnak dőltem.

- Mit? - kérdezte.

- Bocsánatot kértem tőle, és elmondtam mit terveztünk arra az estére, mikor a baleset volt. - sóhajtottam.

- És... Mit mondott?

- Abban reménykedik, hogy nem fogom túladagolni magamat! - mondtam.

- Te drogozol? - jött be hirtelen egy srác és mögötte még négyen.

Aki kérdezett tőlem, kreolos bőre volt, és sötét haját felnyalta az égbe.

- Nem. De ez hosszú... - mondtam.

- Aileen bemutatom a csapatot. Liamet már ismered, ők itt pedig Zayn, Harry, és Louis.

Bólogattam és kezet fogtam velük. Harryre pillantva, féloldalas mosolyt vetett rám, és a kelleténél is jobban szorította a kezemet. Már értem miért kell vigyáznom evvel akis göndörrel. Már most nyomul rám... Hihetetlen egy srác. Kirántottam a kezem a kezéből, majd Louisal is kezet fogtam. Megint végignéztem a srácokon, és Harry arcán egy cseppet megbánást láttam. Meg kell mondjam mind nagyon jól néznek ki. Végig gondolva a mondottakat akkor Liam, Louis és Zayn az akinek barátnője van, és ha így végig nézek rajtuk nem is csodálom. Mind a hárman nagyon jóképűek, és Zaynben van valami rosszfiús is, ami nekem mondhatni bejön. Harryn is végignéztem, és hát, érthető, hogy bomlanak utána a csajok. Göndör fürtök, zöld szemek, rózsaszín ajkak, eléggé jó test.

- Ki az aki éhes? - kérdezte Niall.

- Én!- vágtam rá azonnal és rá néztem.

Ő hirtelen kicsit furcsán nézett rám.

- Komolyan úgy néztél mint aki totál nincs képben mi is van. - röhögött.

- Majd reggel nézz meg, na akkor aztán van egy fejem. - mondtam neki.

- Alig várom. - nevetett.

Én is csak nevettem a saját magamon,majd mind a ketten bent maradtunk a konyhában, míg a többiek... Hát fogalmam sincs de szerintem a nappaliba mentek be. Megittam a vizet, majd Niall neki állt szendvicseket csinálni. Nem szóltam bele. Amint végzett egy külön tálra tettem párat, majd fogtam és visszamentem vele a szobámba. Letettem az asztalra majd leültem a laptopom elé, és bekapcsoltam. Beleharaptam a szendvicsbe, majd nekiálltam felmenni twitterre. Láttam a drága kis osztálytársnőm már mindennek lemondott, de gondoltam akkor már én is írok pár sort neki.

"Két hónap Londonban, imádom a kizárásokat. Megérte az a pár hajszál!"

Elküldtem, de csak nevettem. Megnéztem hányadika is van, és amikor megláttam a hónapot, még inkább mosoly fakadt az arcomra. Alig egy és fél hónap még a suliból. De hisz akkor... Elmosolyodtam, d eazt hiszem ezt inkább majd holnap kérdezem meg Nialltől, most a srácokkal van elfoglalva. Elnézegettem még a gépemen dolgokat, ahol már elég sok minden jelent meg. Én és Niall voltunk nem egy helyen a téma, ami engem kicsit zavart, hiszen csak barátok vagyunk. Felsóhajtottam, és csendesen elfogyasztottam a szendvicset. Felhúztam a lábaimat, és nekiláttam egy filmet megnézni.