7. fejezet

Sziasztok. Újra itt vagyok, de most már a saját kis laptopomon. Tegnap végre hazaért a kis édesem aminek örülök! Főleg most, hogy le is betegedtem. De mindegy. Kellemes olvasást mindenkinek! :D ♥

Dorinaa: Hihih, köszönöm! ♥ 

Stefii: Tegnap nem voltam itthon, ma pedig eléggé sok minden volt, de holnap esetleg megpróbálhatjuk, de beteg vagyok ez remélem nem fog zavarni. :D Köszönöm! ♥ 

Izii: Köszönöm szépen, és annyira azért nem írok jól sajnos... :) 

Bevásárlás

Reggel meglepően a napsütés ébresztett fel. Nagyot nyújtózkodtam, és kiszálltam az ágyból.

- Tényleg furcsa a fejed. - hallottam meg egy hangot.

 Azonnal felsikítottam rémületemben. Annyira megijedtem, hogy hirtelen megingottam, és a földre estem le.

- Jesszusom Aileen...

Most már jobban felismertem a hangost ami Niall szájából vándorolt el felém. Kezem után nyúlt, majd felsegített. Olyan furcsa volt... Most először figyeltem meg őt jobban, és meglepődve vettem észre, hogy majdnem egy fejjel nagyobb nálam.

- Persze, de ezt többet ne. - mondtam és hátra léptem.

- Bocsi. - nevetett.

Bocsánatot kért, majd pedig kiment a szobából. Elmosolyodtam, majd fogtam a kopott kis farmeromat, egy pántos felsőt, és gyorsan bementem a fürdőbe, ahol sietve átöltöztem. Jobb lesz ha valami munka után keresek, mert nem élhetek mindig Niall nyakán főleg ha megengedi, hogy itt maradjak nyárra. Amit remélek, mert most valahogy nincs kedvem az egész nyaramat otthon tölteni a négy fal között. A hajamat megfésültem, majd pedig egy kis sminket tettem fel. Pár kiegészítőt még tettem magamra, aztán már mentem is lefelé a fekete topánkámmal a kezemben. Lent Niall már az ebédlőben volt, és láttam, hogy két főre terített meg.

- Köszönöm. - mosolyogtam.

- Semmiség. Amúgy tegnap felhívtam anyudat. - mondta. - Gondoltam ha már itt a suli vége, itt maradhatnál nálam nyárra.

- Ugye tudod, hogy ezt pont most akartam megkérdezni?

Ezen csak mind a ketten nevettünk.

- Amúgy megengedte, hogy maradj!

Elmosolyodottam, majd pedig enni kezdtem.

- Hová készülj? - kérdezte Niall.

- Keresek valami melót... - mondtam. - Még sem élhetek a te pénzeden, nekem is kell valamit keresnem.

- Pedig engem nem zavar ám. Simán ellenénk, kényelmesen meg minden.

- Tudom... Csak nem szeretem, ennyi.

Ő nem mondott semmit csak bólogatott. Amikor megettem, elvettem az ő tálát is, majd gyorsan elmosogattam ,és inkább úgy döntöttem, hogy elindulok valami meló után nézni. Nagyon sokáig gyalogoltam a városba, de nem bánom, mert megint csak elképesztő volt a látvány. Délfelé bementem egy sturbucksba ami elég közel volt Niall házához is.

- Elnézést érdeklődni szeretnék... - mondtam.

- Mondjad csak. - mosolygott rám egy olyan harmincas nő.

- Van esetleg egy szabad állás? - kérdeztem.

- Pont jókor. Igen lenne itt.

Én mosolyogtam, és örültem, hogy ilyen jó sikerrel jártam. A nő mondta, hogy menjek vele, és valami irodás rész felé mentünk. Én csendben lépkedtem mögötte. Az egyik ajtónál megállt, majd a kulcsit piszkálta, kinyitotta és beléptünk. Kellemes vajszínű falak köszöntek vissza rám, és egy kicsit kicsi szobácska, ami szekrényekkel egy nagy asztallal, és pár székkel volt tele. Leült az asztalhoz, én pedig arra a székre amelyikre mutatott. leülve elmondta, hogy egy pincérnői állás az egész, meg kikellet töltenem egy lapot, meg ilyenek. Kellett egy pár szót mondani magamról, meg minden, de ez könnyen ment. Sikerült annyival kimagyaráznom az itt tartózkodásomat, hogy egy barátomnál vagyok, és szerencsére nem is kérdezett rá.

Alig egy óra alatt mindent elintéztünk. Elmondta, hogy mindegy milyen ruhában jövök dolgozni, csak érezzem benne jól magamat, meg kaptam egy felsőt ami viszont kötelező volt. Elől egy kicsi embléma, hátulján pedig egy nagyobb. megköszöntem neki, majd mondta, hogy holnap hányra jöjjek és már mehettem is. Egyenesen hazafelé mentem, mert mára ennyi elég is volt. Belépve viszont szinte kongott az ürességtől a ház. Beljebb mentem, s a hűtőn egy cetli fogadott.

"El kellett mennem... Remélem minden jól ment. Hagytam pénz szóval rendelhetsz ha akarsz, vagy ha találsz valamit főzz. Niall xx"

Én csak nevettem, majd a hűtőben akartam keresni valamit, de enyhén üres az egész. Megnéztem a pénzt amit hagyott,és azt hittem rosszul látok. Ennyiből pár napnyi kaját simán elraktározok magamnak. Felmentem és fogtam a válltáskámat, majd letettem a munkás cuccaimat, majd eltettem a pénztárcámba, és már indultam is.

Bezártam magam után az ajtót, de a háznál pár rajongó várakozott, de én csak kikerültem őket, és elindultam valami hipermarket felé. Elég hamar odaértem, majd beérve fogtam egy kosarat, és elindultam befelé. Igazából gőzöm sincs, hogy mit enne szívesen Niall, ezért inkább csak nézegetődtem, hogy mi lenne jó. Percek múlva valaki hirtelen eltakarta a szememet. A szabad kezem azonnal a kezére tettem, elég hideg volt.

- Meglepi! - mondta egy hang, majd elengedett, és megfordultam.

Hirtelen Harry arcát láttam, mögötte pedig Liamet és egy másik lányt.

- Sziasztok. - mosolyogtam rájuk.

Harry azonnal megölelt, amitől kicsit ledöbbentem, de visszaöltem őt. Liam a másik lány kezét fogta, és mind a ketten csak mosolyogtak.

- Aileen ő itt Danielle. - mondta.

Mosolyogva kezet fogtunk.

- Srácok segítsetek. Mi az a kaja amit Niall nagyon szeret? - kérdeztem.

- Ő mondhatni mindenevő. - röhögött Harry.

- Köszi. - mondtam kicsit morogva.

- Minek kell? - kérdezte Liam.

- Mert okoska hagyott pénzt hogy rendeljek, de annyit, hogy inkább bevásárolok, és főzök.    

A srácok persze utána segítettek nekem, és közösen folytattuk tovább a vásárlást. Elmondták, hogy ők is csak alig egy órát kaptak, lazításra, mert az új albumot veszik fel. Ezen mosolyogtam, majd megköszöntem nekik.

Amikor sikerült mindent kifizetnem, két szatyorral a kezemben indultam kifelé. Harry és Liam köré már elég sokan gyűltek, én pedig ebbe nem akartam beletartozni, így gyorsan mentem kifelé. Kiérve sietősen indultam hazafelé. Semmi kedvem nem volt még tovább velük lenni. Bár nagyon kedvesek velem, vagyis eddig Liam volt az akivel több időt tudtam eltölteni, de ő nagyon kedves velem. Harry meg hát... Inkább nem is akarok róla semmit sem mondani.

Csendben haladtan az utcákon, és alig vártam, hogy visszaérjek, és nekiálljak főzni, mert most már én is kezdek kicsit éhes lenni.