10. fejezet

Sziasztok! Elnézést a késői frissel, de barátnőmnél voltam és hát... Jól esett egy kis kihagyás után vele lenni! De nem rabolom az időtöket! Jó olvasást kívánok, s köszönöm szépen mindenkitől a kommentet! 

Fruzsi: Hát meg is értem felmosni... D eha lehet, először húzd le a sáros cipőt, s adok neked egy kényelmes mamuszkát, s akkor már bátran mászkálhatsz! Amúgy én voltam azaz elvetemült aki tegnap előtt bejelölt téged egy Dóra néven! xDD 
Beaa: Köszönöm, ez nagyon kedves. 
Dorinaa: Nem csak neked! :P Az már biztos! :D 
Trixi: Hát... ölelgesd csak, de kérem viszsa! :P Háháháh! Igen, ez vagyok én! :D 
Stefii: Örülök, hogy tetszett! ♥
Izii: Ennek csak örülni tudok! :D 



Egy kis beszélgetés....

A koncert alatt végig csak Niallt néztem. A szólója után lement, én pedig könnyekkel küszködve próbáltam valami értelmeset Maya felé mondani, de nem ment. Nem tudom miért váltott ki belőlem ilyen reakciót, és azt sem értem, hogy miért viselkedik így ő.

A koncert végén hátramentünk a srácokhoz. Niall nem volt sehol, pedig ha őszinte akarok lenni miatta jöttem be. Maya is velem tartott, Eleanor és Dani pedig már ott voltak. Liam egyből magához húzott.

- Minden oké? - kérdezte.

- Igen! Nagyon jók voltatok! - mosolyogtam rá kedvesen.

Majd amikor nem figyeltek elsurrantam és Niall öltözője felé vettem az irányt, vagyis csak próbáltam. Hamar megleltem. Furcsa hangokat hallottam, a fülemet az ajtóhoz tapasztottam, és szipogást hallottam, majd csak hogy kifújja az orrát. Sír? De mégis miért? Miattam? Ez nem normális dolog. Az én szemeimet is ellepték a könnyek, majd finoman kopogtam az ajtón, de semmi választ nem kaptam.

- Valery vagyok... - mondtam.

Az ajtó zárja halkan kattant, majd nyílt is az ajtó. Nem mondott semmit, csak intett a fejével, én pedig könnyeden bementem. Egy kis villany égett csak. Leültem az egyik székbe, ő pedig egy másikba ami egy asztalhoz volt közel. Percekig csend volt. Rajta egy kockás ing, és egy bő gatya volt, és a haja kócos, a kinti rendezett külsővel ellentétben.

Fogalmam sem volt, hogy mit kéne mondjak neki. Semmit sem értettem jelent pillanatban, csak azt tudtam, hogy itt kell legyek vele, mert nagyon nincs jól.

- Kérlek mondj valamit... - törtem meg a hosszas csendet.

- Sajnálom... - motyogta. - Fogalmam sincs mi ütött belém, és megértem, ha utálsz vagy ha rosszat tettem és ez miatt, de nem tudom...

- Levegőt is vegyél azért! - mosolyogtam rá kedvesen.

Ő vett egy mély levegőt majd lassan kifújta. Egyszerűen nem értem miért kellene rá haragudnom, csak azt tudom, hogy nem bántam meg, vagyis nem eset rosszul, hogy nekem énekelt.

- Nem haragszom, nincs miért! - mondtam lehajtott fejjel.

Egymásra néztünk, és láttam, hogy mosolyog.

- De én most megyek!

Felálltam, de mielőtt mehettem volna, Niall visszahúzott és megölelt. Én is megöleltem őt, majd pedig kimentem. Arcomon hatalmas mosoly volt, és nem is akartam, hogy ez másképp legyen. Csatlakoztam a többiekhez.

 - Merre voltál? - kérdezte Liam.

- Niallel beszélgettem. - mondtam és Maya mellé léptem.

Maya furcsán nézett rám, majd mind a ketten csak mosolyogtunk.

- Maya, mi is pontosan ez a fellépés és a húgomnak mi köze ehhez? - kérdezte Liam.

- Hát van egy bandánk, ami már nagyon régen alakult, az énekesünk pedig lassan fél éve itt hagyott minket, mert hogy ő szólóban akarja nyomatni. - kezdett bele a regélésbe Maya. - Aztán jött Valery, és hát arra gondoltunk, hogy mivel a te tesód tuti nagyon jól énekel...

- Énekelsz? - mondta Louis.

- Igen! - nevettünk egyszerre a barátnőmmel.

- Had haljuk! - csatlakozott Niall.

- Majd ha eljöttök... - nevettem.

- Biztos, hogy Liam tesója vagy? - vakarta a fejét Zayn. - Nem vagy te olyan kis ártatlan.

- Ártatlan? Ő? - nevetett Maya. - Ő egy démon, szexi démon!

Azt hittem, hogy ott helyben felpofozom őt, de majd megszakadtunk a nevetéstől. Ezt nekem Adam mondta, nem olyan régen, mikor deszkáztunk, és hát én voltam az egyetlen csaj ott.

- Maya muszáj ezt a bátyám előtt? - nevettem.

- Persze, meg kell tudnia, milyen aranyos a kishúgicája. Úgy deszkázik, mint egy álom... Vagyis a srácok szerint.

Remek, Liam így sem rajong ha srácokkal lógok...

- Srácok, mégis mennyi? - láttam az arcán, hogy aggódik értem.

- Adam, és Tyler, meg akik a parkban lógnak. De nyugalom, senki sem piszkálja őt!

Ölelt át Maya. Én csak nevettem. Elég vicces volt a helyzet, de hát most ez van.

Késő este értünk haza, Mayat is hazavittük, majd a mikor hazaértünk, fáradtan dőltünk be az ágyba.

Reggel arra keltem, hogy valaki éppen kiment a szobámból. De olyan fáradt voltam, hogy erre nem nagyon tudtam megnézni ki is volt. Hirtelen rántotta szag csapta meg az orromat. Lassan felöltem, majd az asztalomon megláttam a tálcán a reggelimet.

Felkeltem az ágyból, és az asztalomhoz mentem. Az asztalon ott volt a reggeli, és egy cetli is.

"Liamék elmentek, engem kértek meg, hogy ma legyek veled, gondoltam csinálok reggelit, jó étvágyat! Zayn!"

Elnevettem magamat, majd pedig fogtam a tálcát, befeküdtem az ágyba, benyomtam a tv-t. Gyorsan lekaptam a reggelimet, és már tettem is fel twitterre.

"A bébi csőszöm csinálta! Köszönöm @zaynmalik!"

Amikor elküldtem, neki is kezdtem enni, és hamarosan Zayn jött be hozzám.

- Köszönöm! - mutattam az üres tálra.

- Örülök, hogy ízlett.

Levitte a tálcát, én pedig felöltöztem. Amikor én is már felöltözve lent voltam, megkértem Zaynt, hogy menjünk már egy kicsit a városba, mert nem éppen tudtam még megnézni a várost. Zayn mosolyogva ment bele, majd pedig fogtunk magunkat, és útnak eredtünk. Nem sokan a városban, aminek mind a ketten örültünk.

- Mond csak, mi a helyzet Niallel? - kérdezte.

- Hát... - köszörültem meg a torkomat. - Nagyon jó fej srác...

- Légy velem őszinte, nem fogok semmit sem elmondani senkinek sem.

- Elég helyes, és olyan kedves volt, hogy énekelt, és végig engem nézett.

Zavarba jöttem, s lehajtottam a fejemet. Hallottam, hogy ő halkan felkuncogott. Én egy kicsit vállba bokszoltam őt, mire ő odakapott, de még nevetett tovább egy kicsit.

- Nem vicces... - morcosodtam.

- De nemek az. - majd csak komolyra váltott. - De viccet félretéve, Niall a haverom, és nem szeretném ha bárki bántaná őt. Elég mélyen érintik az ilyen dolgok.

- Zayn, még én magam sem tudom mit érzek!

- Akkor tedd rendbe a gondolatidat... - mondta.

Még nagyon sokat beszélgettünk, majd csináltunk egy közös képet amit twitterre már tettem is fel.

"Nagyon köszönöm @zaynmalik! Jól esett a beszélgetés... És hallgatok rád!"

Elküldtem majd pedig hazaballagtunk, ahol Liam már otthon volt. Megöleltem őt, majd felmentem a szobámba. Bezárkóztam , majd leültem az ablakba. Éppen elkezdett esni az eső... Csendben nekidöntöttem a fejemet az ablaknak, majd pedig Niallen kezdtem el gondolkodni. Teljesen összezavart bennem mindnet, és ez eléggé rossz is.

Érzek valamit iránta, de még magam sem tudom, hogy mit. Nem sokat beszéltem vele amióta ismerem őt személyesen is. Pár mondatnál, csak az öltözőben lehangzottak voltak többek. Újra csak a szám csendült fel a fejemben, lehunytam  szememet, és csak Niall járt a fejemben. Éreztem, hogy a szívem hevesebben ver. Kezdett egyre értelmetlenebb lenni bennem ez a dolog.

A szívem hevesen vert, s végig csak ő járt a fejemben.