12. fejezet

 Sziasztok. Először is köszönöm a komikat, másodszor pedig pár rendszeresemről nem is hallok. Remélem jól vagytok... Háháh! Amúgy nem egyszer kaptam elég rossz megjegyzést azt illetően, hogy Sarah és Niall nem illenek össze. Sajnálom, hogy ennyire... Nem jól választottam. Először be akartam zárni a blogot, d emár nem nagyon tudok újat elkezdeni. Mert ötletem lenne, csak időm nem az előzményeket, meg minden mást megírni. Remélem nem baj... További szééép olvasást mindenkinek! 

Dorinaa: Hát, nem fogja az biztos... :)

Trixi: Nagyon köszi a "két" kommentet!

Stefii: Lényegében... Az egész csapatot szeretem, de az örök szerelmem Niall... Már ha lehet ezt mondani! Aranyos, hogy kérdezed. Lassan haladok vele a suli miatt... De azt hiszem elég szépen alakulgat, és nagyon remélem majd a nagyközönség is így fog erről vélekedni.

Fruzsi: El is fogom mesélni... Bár csak leírás szerint de el fogom... hamarosan meg is csinálom, és egy külön oldalon "Amanda" neve alatt lesz majd megtalálható!

Izii: Hidd el nagyon jó! ;) Hát... ebben nem reménykedem, inkább Niall az igazi! Háháháh! ♥

 Utálom a bátyámat!!!

Amint sikerült jobban lennem, egyből a szekrényemhez mentem, hogy valami ruhát húzzak magamra. Nagyon egyszerű összeállítást választottam. Egy csőrfarmer, egy fehér pántos felső, és egy baglyos szürke felső. Megy egy szürke cipő. Tettem fel pár kiegészítőt, majd pedig egy kis táskába elpakoltam néhány cuccot, majd pedig már mentem is. Lent már a lányok készen voltak. Danielle bezárta az ajtót, majd gyalog eredtünk neki az útnak, ami nagyon nem volt sok. Először a lányok úgy döntöttek, hogy nézünk ruhákat. Amikor beléptünk a hatalmas áruházba tele volt minden szép alkatú csajokkal, kik a pasik hadában voltak, magas sarkú a lábukon, és egyszerűen tökéletesen néztek ki. Lehajtott fejjel haladtam el mellettük.

- Mi ez a nagy csöndesség? - kérdezte Danielle.

- Semmi... - válaszoltam rá egyből.

Hirtelen csak annyit éreztem ,hogy két kéz karol át hátulról.

- Megvagy! - röhögött Adam.

Megijedtem, majd csak én is nevetni kezdtem. Megfordultam, és Tyler meg Maya is ott voltak. megöleltem őket.

- Mikor jössz próbára? Tudod... Hamarosan fellépés! - kacsintott rám Tyler.

- Ma mikor értek rá? - néztem rájuk.

- Olyan hat felé gyere át hozzám. - mondta Adam.

Még egy pár szót beszéltünk, de Danielle hamar elrángatott tőlük. Én csak nevettem, majd pedig csak rájuk figyeltem. Elég sok helyen voltunk, de ők egyszerűen... Egyszerűen körülvettek minket, nem is kevesen. Egy kávézóba mentünk, majd pedig csak rendeltünk, és csendesen beszélgettünk. Amint kihozták a kért italt, beszélgetni kezdtünk. De ezt a telefonom eszméletlen zörgése hamar megakadályozta.

- Igen tessék? - szóltam bele a telefonba.

- Jó napot Valery. - a hangot egyből felismertem. Az igazgató volt az.

- Jó napot... - mondtam.

- Lenne egy kis problémánk... - mondta.

Nem szóltam közbe, engedtem, hogy mondja amit mondania kell.

- Mivel a verseny alatt itthon lesz a maga bátya, s a csapata, felkértük őket zsűrizni az estére. És mivel ők örömmel vállalták, így sajnos a maga csapatát ki kell hogy zárjuk.

- Tessék? - sokkolva ültem a helyemen.

- Érvénytelen lenne, ha a maga bátya értékelni a maga produkcióját.

- Ezt most nem mondja komolyan! Karácsony óta erre készülünk! - mondtam teljesen könnyes szemekkel.

- Sajnálom... A csapattársait már értesítettük erről...

Én idegességemben egyből kinyomtam a telefont.

- Mi a baj? - kérdezte El aggódva.

- Utálom a bátyámat, utálom az egész csapatot! - fakadtam ki, sírva.

Fogtam magamat, majd egyszerűen csak futásnak eredtem. Nem érdekelt semmi sem, csak hogy minél előbb odaérjek a legjobb barátnőmhöz.

Annyira boldog voltam... Megtaláltam azt amit szerettem volna csinálni, megmutatni, hogy én is képes vagyok erre. És nem csak az álmom, de még a barátaimat is cserben kellett, hogy hagyjam. Ez a legrosszabb. Én soha sem szeretem cserbenhagyni azokat, akiket szeretek, s akikre mindig számíthatok.

Amint odaértem csengettem.

- Valery... - hallottam meg Maya hangját.

- Nagyon de nagyon sajnálom... Nem tudtam, hogy ez lesz...

- Hülye vagy? Nem haragszom, sem én, sem a srácok. De te meg gyere be... - állt arrébb.

Amikor beléptem, ő egyből betette az ajtót, s szorosan megölelt.

- Annyira hülye vagy! Rád nem lehet haragudni! - mosolygott rám.

- De..

- Semmi de. Na gyere a srácok bent vannak.

Bementünk a nappaliba ahol Tyler éppen Maya macskájával vitatkozott. Én csak mosolyogtam rajta. Majd ők is üdvözöltek, és elmondták, hogy egy cseppet sem haragszanak rám, viszont én igen, a bátyámékra. Tudták, hogy ez lesz, s mégis elvállalták... Ez nagyon szemétség volt tőle. Leültem a kanapéra Maya mellé, és a cicája egyből engem vett birtokba. Kényelmesen elhelyezkedett a lábaimon, és csak kifeküdt, én pedig teljes nyugodtsággal simogattam őt.

- És most akkor mit csináljunk? - kérdezte Adam.

Hirtelen támadt egy nagyon jó ötletem.

- Nekem van pár ötletem... - mosolyogtam.

Mindegyikük rám nézett.

- Mi lenne ha a Trafalgar téren lenne egy produkciónk? - kérdeztem.

- Te zseni vagy! - pattant fel Adam. - Elintézem! - nevetett majd perceken belül le is lépett.

- Ok, ez mi volt? - kérdeztem.

- Ilyenkor éppen lép, hogy a csapatunk felfedezésre kerüljön! - nevetett Maya.

Én is nevettem, majd egyre jobban idegesített, a szüntelenül rezgő telefonom. Előhúztam a zsebemből, s Liam neve villogott. Nem törődtem vele. Felmentem twitterre.

"Köszönöm, hogy elcsesztétek a fellépésünket, de meg lehet nyugodni, a csapatunk hamarosan fel fog lépni. Az érteni fogja akire vonatkozik. U.i.: Ne hívogass, jól vagyok, senkire nincs most szükségem csak Mayára, Tylerre és Adamre! "

 Elküldtem majd pedig anyut hívtam fel.

- Kicsikém, Liam aggódik érted... - szólt bele egyből aggódva.

- Nem érdekel. Csak annyit akartam mondani, hogy nem kell eljönnötök, nem lépünk fel.

- Liam elmesélte... - sóhajtott.

- Jah akkor jó. Most megyek, a barátaim várnak!

Letettem, majd pedig kikapcsoltam a telefonomat. Az asztalra tettem le.

- Maya, esetleg itt aludhatok? - kérdeztem.

- Nyugodtan, a srácok is itt maradnak éjszakára, vagyis szerintem most már csak Tyler! - nevetett.

Mind nevettünk, majd csak beszélgettünk, és filmet kezdtünk el nézni. Én elég hamar ráuntam, így megkérdeztem, hogy használhatom-e a laptopját.

A kanapén ültünk mind a hárman, én pedig a laptopon piszkáltam. Skypra mentem fel.

"Annyira sajnálom..." jött azonnal Nialltől az üzenet.

"Niall... Most nincs kedvem erről beszélgetni, de ha tudni akarod a bátyámra haragszom."

"Akkor jó, akkor megyek..."

Egy szomorú smylit is küldött, és egyáltalán nem volt kedvem őt itt hagyni.

"Ne menj..."

Egyből hívott is.

- Fogadd el... - röhögött Tyler.

Nem tudom tudja-e hogy egyáltalán kivel beszéltem de tettem amire kér.

- Jó látni... Liam teljesen ki van... - mondta. - Oké befejezem...

- Semmi baj. És gondolom, de nagyon pipa vagyok rá.

- Nem jó haragban lenni olyannal akivel a találkozást soha sem kerülheted el.

- Tudom Niall... De... Egy olyan hónap munkáját tette tönkre amire én iszonyatosan büszke voltam.

- Hogyhogy? - kérdezte.

- Karácsony előtt nem sokkal, Maya vett be a csapatba...

- Az kemény.

- Bár így sem tudjuk felülmúlni a ti teljesítményeteket! - nevettem.

- Az akkor is más. Mi teljesen vagyunk mind. Ti megy egy csapat, dobos, gitáros, énekes. Gondolom ők már jól összeszokottak, s neked kellett alkalmazkodni.

Nem sokat beszéltünk mert Tyler nem bírt magával, s Adam is befutott. Nialltől kicsit szomorkásan váltam meg de alig vártam Adam szavait.