6. fejezet

Először is nagyon szépen köszönöm mindenkinek a jókívánságokat. De hát ma suliban sem voltam, mivel reggel olyan hányingerrel ébredtem, hogy nagyon szar volt. De már jobban vagyok és szerintem holnap már suliba is megyek! De nem is rabolom az időtöket, itt is a friss! 

A másik közlendőm, az, hogy tegnap beszélgettem a drágámmal /Trixi/ és elmeséltem neki, milyen fordulatot szeretnék a blogba. Szerinte kurva jó lenne.... Hát megfontoltam, és nagyon nagyon de nagyon remélem, hogy igaza lesz és tetszeni fog. Ez a fordulat még odébb van de azért gondoltam elmondom nektek is! 

Lena: háháhá! Köszönöm! :)

Trixi: Há, ez vagyok én, és a beszólásom! xDD Nem baj ez Hazza így kell őt szeretni! Az én beszólásomat ne lopd teee... PomPádré Perfektó! ♥

Dorinaa: Részben igen! :P De szerepelni fog de majd csak későbbiekben. Igen elhiszem, mivel Liam hivatalosan is bejelentette pár napja. 

Fruzsi: Nagyon szépen köszönöm! :D

Stefii: Köszönöm! :) Na majd hamarosan megtudod! Háháháh! Értettem, és meggyógyulok! :D 

Izii: Nagyon köszönöm! :) Miért okoztam csalódást? :O :( 

Zsófii: Köszi! :) tudtam, hogy tetszeni fog! :D 

Bogi: Milyen fajta kutya? xDD Háháh! :) 

Első iskolakezdési nap! 

Amikor felsikolt egy picit ledöbbentem, majd már megértettem, hogy miért. Egy kicsit megharaptam őt, és persze a répa miatt, vagyis csak gondolom.

- Ez megharapooot! - visított mint egy kislány!

- Túléled! - puszilt meg a kezd Harry.

Én teljesen lehökkentem, majd kitört belőlem a röhögés. Alig bírtam elhinni amit az előbb láttam. A hasamat fogtam, és csak röhögtem.

- Ez nekem még új... - röhögtem.

- Szokd meg. - dugta ki rám a nyelvét Louis.

Én is kidugtam rá. Nevettem, majd leültem a fotelbe, s a telefonomat piszkáltam. Hol Harryt vizslattam, hol pedig csak a telefonom kijelzőjét figyeltem. Egyszerűen nem bírtam semerre sem nézni. Alig bírtam magammal. Legszívesebben elvonulnék Harryvel, hogy beszélgessünk... És a mi azt illeti... Talán rákérdezek, arra is, hogy hogyan legyen tovább...

***

Másnap reggel korán keltem. Végre mehetek iskolába, és ami a legjobb, Liam azt mondta, hogy nyugodtan bent maradhatok a városba, ha sikerül valakikkel összehaverkodnom. A srácok elég későn mentek el, én már aludtam mikor ők elmentek.

Felkeltem, majd pedig a szekrényemhez léptem, hogy valami ruha után nézzek. Gondoltam, hogy most egy kicsit csajosabb összeállítással kéne kezdenem a napomat. Hamar meg is találtam azt ami a legjobban tetszett. Egy fehér trikó, rá egy vajszínű V alakú felső, csőfarmer, és egy zakó. nagyon is tetszett az összeállítás. A fürdőbe mentem, kifésültem a hajamat, és kiengedve hagytam. Az órarendem szerint ma nem is lesz tánc, ami még jobb. Bár nagyon szeretek, de azért jó hogy nem az első kezdésemen kell agyon táncolnom magamat. Egy kisebb táskába tettem el pár holmit, majd a telefonomat a zsebre vágtam, s egy kék tutyit húztam fel. Ahogy belenéztem a tükörbe nagyon tetszett az összeállítás.

Mosolyogva mentem le a lépcsőn, a táskát a konyhapultra tettem le. Amint beljebb léptem, láttam, hogy Liam éppen a kávéját szürcsölni.

- Hát te? - kérdeztem döbbenten.

- Csak nem azt hiszed, hogy ilyen könnyen engedlek el... - nézett rám. - El akarok köszönni... Nem tudom mikor érek ma haza s látni szerettelek volna!

elmosolyodtam majd megöleltem őt. Ő a legeslegjobb bátyus a világon. Adott egy puszit a fejemre, és csak öleltük egymást.

- És miért is nem leszel itthon? - kérdeztem és öntöttem magamnak a teából.

- Egy tvs szereplésünk lesz, majd pedig át kell beszélni pár dolgot az új klippel kapcsolatban. - sóhajtott.

- Az tök jó! Aztán ügyes legyél! - kacsintottam rá.

- Én mindig! - húzta ki magát büszkén.

Ezen csak mosolyogtam, majd adott egy kis pénzt, amit nem akartam elfogadni, de ő nagyon erőlködött. De nem is baj, így legalább finom vacsorát tudok csinálni mikor majd hazaér.

Amint az órára néztem, gyorsan összeszedtem magam, elköszöntem a bátyámtól, majd pedig már mentem is. A suli szerencsére nem volt olyan messze, és Danielle segítségével hamar el is találtam a suliig. Elég sokan voltak már. A táskát a vállamra tettem, a papírt a kezembe fogtam, majd pedig egyenesen bementem. A folyosó széles, és minden hol sürgött a nép. A papírra pillantottam, majd pedig egyenesen a szekrényemet kerestem meg, amit hamar meg is találtam, de nem nagyon tettem vele semmit sem. Majd pedig a titkárság felé vettem az irányt.

Amint elintéztem a papírokat, az osztályfőnököm a szárnyai alá vett, vagyis ő lesz a francia tanárnőm is. Becsengettek, mikor együtt indultunk el az osztályterem felé. Mint kiderült itt általában minden osztálynak egy terme van, csak az ilyen táncos s másmilyen órákon vagyunk átvonultatva másik termekbe. Ez nagyon is tetszett.

Amint beléptünk a terembe egy kicsit megijedtem, de amint végig néztem az osztályon úgy láttam, hogy lesz pár barátom, bár ez még nagyon nem biztos.

- Mint említettem, ő itt Sarah az új osztálytársatok... - mondta a tanár. - Sarah, itt van egy elég különös szokás. Ki kell ide ülnöd, s válaszolnod a kérdésekre.

Ez vicces lesz... Gondoltam magamba majd pedig leültem a tanári székbe, majd a tanár leült az első üres padra. A tanárnőm egész fiatal, de hogy nagyon is csinos az is biztos. Szerintem nem is olyan rég diplomázhatott le, de ez csak az én meglátásom.

- Hogy hívnak? - jött az első kérdés.

- Sarah Valery Payne.

Amint kijelentettem a Payne nevet láttam, hogy többen megdöbbennek és egy kicsit összesúgnak a padtársukkal.

- Milyen zent hallgatsz? - jött a másik kérdés.

- Rockot inkább, de sok pop zenét is hallgatok.

- Várj... - mondta az egyik csaj, s rá néztem. - Liam Payne tesója vagy?

Ezen elmosolyodtam.

- Igen! - válaszoltam.

Még bombáztak hülye kérdésekkel majd a tanárnőm is kérdezett tőlem.

- És mi motivált, hogy át gyere ebbe az iskolába? És mióta táncolsz?

- Amióta tudok járni azóta táncolok! - mosolyogtam . - Nagyon kicsi korom óta ez az iskola az, amiről mindig is álmodtam. De nem nagyon voltunk olyan anyagi helyzetben, hogy felvételit tegyek. Amikor jelentkeztem, akkor is csak én tudtam erről. Teljesen egyedül jelentkeztem, felvételiztem, és nagyon boldog voltam amikor a levélben az ált, hogy átvettek! - mosolyogtam.

- Egyéniben vagy társastánc megy jobban?

- Inkább az egyéni. Világéletemben egyedül táncoltam.

Hamarosan megszólalt a csengő, én pedig fellélegeztem. A széket a helyére tettem, majd láttam egy teljesen üres padot, ahová letelepedtem.

- Szóval rock... - hallottam megy egy hangot, és páran körém gyűltek.

Én elmosolyodtam. Bólintottam.

- Nem nagyon látszik rajtad. - mondta az egyik srác.

- Hát azért mégsem kezdhetem az első napomat Korn felsőbe, acélbetétes bakancsban s piros gatyában!

Ezen ők is csak nevettek. A csapatban volt összesen két lány és négy fiú. Nem olyan sok, de ahogy elnéztem őket, elég erős egy csapat lehetnek. Ők sem néztek ki úgy mint egy vad kemény rockerek, csak egyedül a fekete összhangból következtethette ki az ember. Bemutatkoztak, én pedig örömmel válaszolgattam nekik, vagy kérdezgettem tőlük. Kiderült, hogy a srácok deszkáznak is, aminek én nagyon is megörültem.

Ahogy véget ért a napom eléggé le voltam döbbenve. Egy csomó olyan dolgot vettek már, amit én már a kisujjamból kirázok, és a spanyol tanár pedig olyan szeleburdi, de jól eltársalogtam vele. A többi órám is elég jó hangulatban telt el. Amikor vége lett az óráimnak, elindultam hazafelé. Az újonnan szerzett barátaim is hazafelé indultak el, elköszöntem tőlük, majd gyalog indultam hazafelé. Hamar letértem, mert elmentem egy boltba is bevásárolni, hiszen szeretnék finom vacsorát főzni mire  Liam hazaér.

Amikor kiléptem a boltból, láttam pár fotóst de megpróbáltam nem foglalkozni evvel. A két szatyorral a kezemben, mentem tovább haza. Amint a ház elé értem, gyorsan előkerestem a kulcsomat, majd kinyitottam az ajtót, s bementem. A házban hatalmas csend uralkodott. De én ezen gyorsan változtatni akartam...