5. fejezet

Sziasztok. Előre is elnézést akarok kérni a rövidke rész maiért, de beteg vagyok, szóval nátha, a torkom és minden bajom van már. De azért a tegnapi napom jó volt, mert képzeljétek énekkaros lettem! És barátnőm kijelenti "Niall az oka, igaz?" Ez részben igaz részben nem! De hát ma is volt szép napom, Dupla infón szenvedtem, aztán óra végén tanár hazaküldött mire én: "Elnézést tanárnő de nem!" Úgyhogy ez is megvolt. Holnap írok matekból s lényegében forró drót van mert mindenki tőlem kér segítséget. De ez is már téma. Szóval nézzétek el nekem, hogy ez most ilyen rövidke lett! 

Köszönöm a jobbulást kívánó üzeneteket! :) 

Trixi: Amint elkezded olvasni megtudod! ;) Jól van na! Nem lehet mindig happy, abból annyira mindig jót nem tudok kihozni... xDD /Oké ez vicc volt/

Dorinaa: Hát... talált süllyedt! :D Köszönöm. 

Fruzsi: Jaj bocsika! :$:$ Háháhá! Sajnos 2 naponta van friss! Szóval várni kell az új részekkel. 

Lena: Köszönöm! :) 

Zsófii: Nagyon szépen köszönöööm! :) De a jobbulás nem jött be, rosszabbul vagyok.... 

Bogi: Csak nem Louis fannal állok szemben? :P Köszönöm! 

Izii: Szeretetek másokat kínozni! Muhahahaaaa! ♥ Köszönöm! :) 

London... Miért vagy ennyire csajozós????

"Szia. Alig várom, hogy újra lássalak. Nem tudom miért de nagyon várom. Azt sem tudom miért itt mondom el, de valami furcsát érzek mikor veled vagyok... Remélem hamarosan megint találkozunk, és beszélgetünk!"

Amint megnéztem a feladót, még jobban megdobbant a szívem. Harry küldte, s mosolyogva válaszoltam is rá.

"Szia. Én is nagyon várom már, hogy találkozzunk és beszélgessünk. Kellemes veled együtt lenni..."

Elküldtem majd pedig kiléptem, s próbáltam elterelni erről a gondolataimat.

Elárasztott a melegség, s a jókedv együttvéve. Mosolyogva dőltem le az ágyamra.

***

/Pár nap múlva/

Ma délkörül értem ide a drága bátyám lakására, és most öt óra van, s alig pakoltam ki valamit. Egyszerűen teljesen be vagyok zsongva. Mi nem igazán szoktunk Londonba jönni, és ez nekem tök jó, meg persze az a tudat is, hogy a bátyámmal lakhatok... Hát ez a legjobb az egészben. 

Soha nem volt még nagyobb alkalmam körbejárni a helyet, de most biztos meg fogom tenni, de hogy kivel azt még nem tudom. Ugyanis már ahogy ide jöttem, annyi csaj rohamozta meg a bátyámat, a fotósokról nem is beszélve. Ez nagyon is rossz, hiszen nagyon jó lenne ha a bátyámmal tudnék elmenni várost nézni, de ahogy elgondolom, erre nem hiszem, hogy sor fog kerülni. De majd talán ha végre elkezdem a sulit és lesznek barátaim akkor majd talán tudok kezdeni ezzel a vágyammal is valamit. 

Annyira fel vagyok pörögve, hogy az egyszerűen hihetetlen. A szobámban voltam és csak álmélkodtam, hogy végre itt vagyok.

- Húgi... Itt vannak a srácok! - jött be hozzám Liam.

Egymásra néztünk, majd amikor végignézett rajtam kicsit megdöbbent.

- Nem így akarsz lejönni igaz?

Egy hosszított kötött felső volt rajtam, zokni, a hajamat pedig felkontyoltam.

Elnevettem magamat, majd gyorsan felvettem a fekete cicanadrágomat még a felső alá. Liam mindig is az a féltős típus volt, és ez nem változott, de nem is bánom. Amikor lementem a srácok ott voltak. Én megöleltem mindegyiket, és Harryre csak mosolyogtam mint a tejbe tök.

- Dani merre jár? - néztem körbe.

- Ő is hamarosan itt lesz! - mosolygott Liam.  

Annyi minden köszönettel tartozom neki, hogy az már fáj. Elhozta a suliból a könyveimet, és még az órarendemet is lerendezte. Amikor ezt Liam elmondta, azonnal meg akartam neki köszönni de sajnos nem tudtam, így talán maikor ideér meg tudom neki köszönni.

Hamarosan így is lett! Amint belépett az ajtón, és bejött hozzánk, én egyenesen a nyakába borultam.

- Köszönöööm! - örültem meg neki.

Éreztem, hogy ő hirtelen hátra hőköl, de sikerül elkapnia, és csak öleljük egymást.

- Ezt miért kapom? - kérdezte döbbenten.

- Gyere! Szeretnék Danivel négyszemközt beszélni!

nem vártam meg Liam válaszát, egyenesen a hátsó kertbe mentünk, ahol leültünk a székekre.

- Először is azt szeretném megköszönni, hogy elhoztad a cuccaimat és elintézted amit kell.

- Jaj ez semmiség! Örömmel tettem. - mosolygott rám kedvesen.

- Meg lenne itt még valami.

Kicsit zavarba jöttem. De tudom, ha valakitől segítséget kell kérjek pasi ügyben az csak ő lehet. Ő már elég tapasztalt, és ami azt illeti, ismeri is már valamennyire a fiúkat.

- Mesélj csak! - dőlt hátra a székében.

- Hát van egy srác... - pirultam el.

- Ki lenne?

- Harry.... Olyan kedves s olyan aranyos...  - pirultam el.

Felnéztem rá, láttam, hogy egy kicsit tűnődik.

- Nem akarok bunkó lenni veled.... - kezdett bele. - De Harryvel nagyon de nagyon vigyázz! Én nem szindi vagy sérteni akarom őt, hiszen neki köszönhetem, hogy Liammel vagyok. De ő egy nőcsábász. Ha tehetné az első melyes csajt aki az útjába került megdugná.

- Igen, erről olvastam. - sóhajtottam.

- Tényleg nem akarlak elkeserítetni. - mondta, és a vállamat fogta meg. - De fiatal vagy, ne engedd, hogy kihasználjon! Ennél sokkal több vagy! Gyönyörű vagy... - mosolygott rám.

Hirtelen felnevettem.

- Gyönyörű? És ezt pont te mondod... - néztem rá komolyan. - Ez csak vicc volt igaz?

Ő is elmosolyodott majd a szemét forgatta. Felálltunk, majd bementünk mind a ketten. A srácok a kanapén terültek le.

- Képzeld Liam, a csajod azt mondta nekem, hogy gyönyörű vagyok! Miss Tökély ezt mondta nekem! Még mindig sokkos vagyok... - sóhajtottam.

- Egyé répát! - mutatta fel Louis a kis darab répáját.

- Hiszen szép is vagy húgim! - mosolygott Liam.

Én egyszerűen fogtam és a Louis kezében lévő répát gyorsan megettem, mire ő felsikoltott!