13. fejezet

Sziasztok! Remélem jól van mindenki, és már várja a szüneteeet! Én nagyon, de erről majd a kövi fejinél mesélek bővebben! A könyvemmel kapcsolatban csak annyit, hogy a történet az már megvan, és már írom is, csak még a címen agyalok. Ma irodalomórán életrajzot olvastunk, nekem meg egyszer csak hoppááá beugrott egy cím. Szóval elég érdekesen tudok kijönni az ilyen dolgokból. De hát ez van. na nem rabolom az időtöket. Jó olvasást kívánok! 

*Kommentek pedig.... Hát... Lehet meggondolom a heti friss gondolatát..* 

Trixi: Az is csoda lenne ha találkoznánk... Hiányzol már :'(♥

Dorinaa: Köszönöm szépen, ez kedves! És hagyni fogom őt úgy ahogy van! 

Stefii: Háháhá! köszönöm! ♥♥♥ Mi lenne a kérésed? Mondd csak! :) 

Izii: Itt már ki fog derülni, ezt ígérem!

 A harag soha sem volt Payne erősség!

Amint sikerült Adamnek még egy gyors telefont lezavarnia - amint nem értek mert lassan már éjfél - mosolyogva nézett ránk, s alig vártuk, hogy mondja, hogy mi is a helyzet.

- Jövő hétre sikerült egyeztetnem egy időpontot. Színpadunk igaz nem lesz, de a többit mind meg lehet oldani. A bátyám bevállalta, hogy fuvaroz minket! - hadarta, de még semmit sem fejezett be. - Annyi lenne csak a dolgunk, hogy egy-két plakátot nyomtatunk, és terjesztjük a dolgokat. Annyira jó lesz!

- Ez annyira jó. - mondtam. - Köszi Adam...

Felkeltem s megöleltem őt.

- A plakátot bízzátok rám, én megcsinálom! - ajánlottam fel.

Ők is belementek, majd pedig fáradtan mindenki a helyére ment aludni.

Reggel Maya keltett mindenkit. Nagyon nyúzottak voltunk, de úgy döntöttem, hogy azért most én is elmegyek velük suliba. Kaptam kölcsön ruhákat, majd pedig már mentünk is a suliba. Egész jól eltelt az idő a suliig. Végig beszélgettük az időt, s a dalokat nézegettük, s próbáltam minél szívesebbeket és változatosabb dalokat találni.

Amikor beértünk, mindegyikünk ment a szekrényéhez.

- Na végre, hogy meg vagy... Merre voltál? - jött oda egyből Danielle.

- Hát nem otthon... - mondtam gúnyosan.

- Mi a baj? - nézett rám.

- Semmi... - mondtam.

- Úgy elrohantál, csak van valami, azt hittem valami bajod esett, Eleanor is aggódik érted.

- De jól vagyok.

- Liam hívott. Ma este érnek haza.

 - Remek... - becsaptam a szekrényajtót.

Mit sem törődve vele, mentem órára...

Délben csörgött a csengő, én pedig szóltam a srácoknak, hogy hamarosan találkozunk Adamnél. Fogtam a táskámat, majd gyalog indultam haza. Amikor a távolban láttam a fekete kocsit, felsóhajtottam. Ezek szerint mégsem este érkeznek meg. Nem túl nagy örömmel mentem be a házba. Hangos nevetés törte meg a csendet. Felsóhajtottam. Ledobtam a cipőmet, majd csendben bementem a konyhába.

- Szia. - mosolygott rám Niall.

- Szia! - köszöntem neki.

- Hogy vagy húgi. - jött a kérdés Liam felől.

- Jól... - válaszoltam flegmán.  - Eleanor és Danielle sajnálom a tegnapit, bunkó voltam... - mondtam.

- Haragszol rám? - jött oda hozzám Liam.

- Csak egy kicsit... - mondtam.

- Nagyon de nagyon sajnálom... - mondta.

- Semmi baj, jövő héten fellépünk. - mondtam.

Láttam, hogy egy kicsit elmosolyodik.

- Ügyes vagy...

- Köszi. - motyogtam.

- Figyi húgi... Tényleg nem akartam elrontani ezt az esélyedet. Mikor elvállaltam akkor jöttem rá, hogy mi is van.

- Ez van... Majd máskor jobban odafigyelsz.

- Utálok veled haragba lenni...

Elmosolyodtam ettől, s csak megöleltük egymást. Persze... Még mindig van bennem egy bizonyos mennyiségű harag de azt hiszem, egy olyan emberre mint Liam nem lehet haragudni. Felmentem a szobámba, majd egy táskába nekiláttam összepakolni.

- Hová készülsz? - jött be a bátyám.

- A bandához. A hétvégén ott leszek náluk... - mondtam. - De ha baj..

- Jaj dehogy baj... Csak vigyázz nagyon magadra.

- Én mindig.

Elpakoltam a cuccaimat, majd pedig még egy gyors pillantást vettem a teknősömre, majd már menni is akartam.

- Zsíír, gitározol? - állított meg Niall.

- Ha pár akkord annak számít! - nevettem.

- Nekem igen. Ha lesz időd örömmel meghallgatnám mit tudsz.

- Szavad ne feled! - mosolyogtam rá.

Elköszöntem tőlük, majd egyenesen Adamék felé vettem az irányt. Alig vártam, hogy ott legyek, s elmeséljek nekik mindent, meg persze a próbát is őrületesen vártam. Annyi ötletem lenne amit előadhatnánk, hogy az már hihetetlen.

Amikor odaértem, Adam kiskutyája egyből futott is hozzám. Én mosolyogva vettem a kezembe és simogattam őt. Majd csak a nappaliba mentem, de a szülei fogadtak.

- Szia Sarah. - mosolygott rám Adam anyukája.

- Jobban szeretem a Valeryt... - jöttem egy kicsit zavarba.

- Rendben, Adam és a többiek kint vannak a garázsban.

Letettem a kiskutyust, majd pedig egyenesen a garázs felé mentem. Az egy hónap alatt nagyon jártas lettem a házban, de kicsit jó is, mert nem érzem elveszetnek magamat. Ahogy közeledtem a garázs felé, már hallottam, hogy Tyler eszeveszett hülye módjára püföli a dobokat.

- Csak óvatosan, még szükségünk lesz rá! - nevettem.

Ők mind rám figyeltek, én pedig gyorsan felvázoltam, az ötleteimet. Egy csomó ötletet adtam, hogy mit kéne, és miért, meg ők is, hogy miért nem. Eléggé vészesen néztünk ki, de a végére csak összejött 6 dal amit mind a négyen el akartunk játszani. Annyira nagyon fel voltam már dobva. Ők annyira nem, mert már többször is zenéltek közönség előtt. Én eddig csak táncoltam nagyszínpadon, de énekelni, még nem. Nem is kicsit félek, de azt hiszem minden rendben fog majd menni.

A próba után a nappaliba mentünk, ahol Adam szülei hamar elpateroltak, és közölték velünk, hogy csak majd a hétvége végén jönnek vissza. Én nem mondtam semmit sem. Leültem a kanapéra, majd csak a kiskutyussal foglalkoztam.

- Még elkényezteted azt a dögöt! - mondta s leült mellém.

Rágyújtott a cigijére, majd pedig csak ő is megsimogatta a kutyust.

Nagyon de nagyon sokáig elbeszélgettünk. Egyszerűen nagyon jól esett az egész. Olyan sok minden feljött téma, vagy éppen olyan dolgok amikről eddig nem is beszegettünk. Nagyon jó hangulat volt. Persze Tyler és Adam folyton azt a hülye cigit szívta, de most nagyon nem tudott zavarni, mert röhögtünk ezerrel, és szerintem a kutyus is hülyének nézhetett minket.