15. fejezet

A nagy utazóóó hazatért! Üdv mindenkinek. És ahogy ígértem itt a fejezet is. Elég ügyes voltam  és eléggé durva is. Muhahaaaaa. Csak remélni tudom, hogy tetszeni fog, és innentől visszaáll a kétnapos rendszer. Bocsi hogy a hosszú hétvégében nem hoztam gyakran frisst, de tényleg senki földjén éleztem az életet. Nagyon jól éreztem magamat de most hulla vagyok. De jó volt a suli mert megdicsért a tanárnőm, és csupa jó jegyeim vannak! Nagyon büszke vagyok magamra! Nem húzom tovább az időt. Jó olvasást! 

Stefii: Nagyon köszönöm szépen! :) ♥ Holnap tudok csak felnézni hozzád és olvasni... Bocsáss meg nekem ezért. 

Dorinaa: Köszönöm :) 

Trixi: Nekem is nagyon tetszik a kutyus, és köszikeee! :) 

Izii: Háháhá! Köszönöm. 

Zsófii: Júúúj? És mennyire súlyos, mármint hányas cukorbetegséged van? Köszönöm szépen! ♥

Bogi: Zsííír! Kis vizsgás... Muhahaaaa! xDD Amúgy sok sikert! Köszönöm! :) 

Azt hiszem a lépést tartani kell, sőt legyél mindig egyel előttem! 

Ahogy kiértünk a térre mindenki nekilátott pakolni, és időm sem volt arra gondolni, hogy pár perc múlva fellépés lesz s izgulnom kellene. A srácok hamar végeztek, aminek én is eléggé örülni tudtam. Kezembe nyomták a mikrofont engem pedig elfogott egy furcsa érzés, de csakis jó értelembe. Aztán jött egy kis bemelegítés, és a nép is egyre jobban kezdett minket nézni, pusmogtak is.

Kellett még egy kis idő amíg késznek mondhattuk magunkat, de olyan sok tömeg nem volt, de talán ez nem is baj. A távolból láttam a szüleimet, és a csapatot is hamar kiszúrtam.

- Ti hogy álltok a Nirvánával? É nagyon bírom őket... - mondtam mint aki nem is tud magáról. - Ezért is esett elsőként a választás egy Nirvana számra ami hozzám nagyon közel áll, és elég ismert is. Smilles Like Teen Spirit.

Sokak tapsoltak, majd mi is belehúztunk nem is kicsit. Sok járókelő megnézett minket, majd tovább ment, volt akik énekeltek velünk együtt, és még sorolhatnám a változatokat. De a hangulat az ott volt nagyon.

- A másik egyik kedvenc együttesem az... Bon Jovi s tőlük is az It's My Life!

Majd ez is elég hamar lement, de azt láttam, hogy Niall is énekel velem együtt, vagyis csak tátog, vagy nem is tudom. De nagyon jól esett.

Már csak durván három szám volt vissza, de előre éreztem, hogy nagyon jól fogunk elszórakozni.

- A következő számhoz egy haverom is segíteni fog nekem... - mondtam mire Adam letette a gitárt majd már jött is mikrofonnal oda hozzám.

- Ez a dal inkább a drága énekesünk Valery érdeme, ugyanis egyik kedvenc száma... Rihanna és Eminem - Love the way you lie

Elkezdtünk énekelni, és majdnem az egész szám alatt lecsukva volt a szemem. Nagyon jól esett, és még élveztem is.

/Niall szemszöge/

Ahogy ott állt és énekelt egyből tudtam, hogy a dalt Harry felé küldi. Hiszen a szám is erről szól. Amint vége lett a számnak Adam a helyére ment, de láttam, hogy ő fogja elmondani a kövi számot, vagyis csak sejtettem, mert azonnal szóhoz jutott.

- Hát a következő számról csak annyit... Bakker ha nem veszi észre az a srác akinek meg én falnak megyek... De tényleg. Valery... Told neki.

- Ezért még meglakolsz gonosz bácsi! - nevetett Valery elpirulva.

Majd pedig egy Taylor Swift szám következett a Youn Belong With Me. Kicsit összezavart a dolog, de vajon akkor ezt most rám érti? Hiszen amikor vele voltam, olyan kedves volt velem mindig, nyugodt, kicsit félénk, de ahogy közelebb értem hozzá ő mindig elpirul, vagy csak magához ölel. Nagyon beleszerettem  de soha sem merek lépni, egy kicsit félek, de ami ezt illeti, ma biztosan tenni fogok ezért. Szeretném ha velem lenne, ha mindig mellette lehetnék, hogy megöleljem őt, hogy szorosan magamhoz húzzam, csókot akarok neki adni... Nem csak két puszit neki... Annyira nagyon szeretném őt. Eddig egy lány iránt sem éreztem így mint iránta. Ő több mint amit Holly iránt éreztem. Érzem azt a szenvedélyt amit vele nem, azt az akaratot amit nem vele töltök el, a hiányérzetet, amikor nincs velem. Egyszerűen nagyon de nagyon akarom őt, mindennél jobban...

***

Nem sikerül nekem semmi sem. Mikor elhatároztam ,hogy na akkor ma megteszem a lépést, hát nem közbejött más? Mindenki Liam lakására gyülekezett, és időm sem volt vele beszélgetni. Gratulációk hadát kapta, és kicsit sem tudott elszabadulni. Bő kilencre járhatott mikor a szülei elvonultak aludni, és a haverjai is leléptek.

Hirtelen egy kezet éreztem a csuklómon, oda pillantottam, és már csak annyit éreztem, hogy Valery fog és húz ki a többiek közül. Én tettem is amire akart, és követtem őt. Egy pillanatra sem engedtem el őt, csak hagytam, had fogja a csuklómat. Annyira jól esett, hogy hozzám ér, egyszerűen pezsdítő érzés.

Kimentünk a kert végébe, és egyik fa mögé telepedtünk le. Egymással szemben álltunk.

- Ezt szeretném visszaadni neked. - mondta, majd megfogta a kezemet és beletette a nyakláncomat.

- Örömmel adtam neked oda. Remélem segített. - mosolyogtam rá.

- Nagyon sokat. - mosolygott rám.

Itt az idő... Most kell megtennem amit meg kell tennem.

- Valery... - kezdtem bele.

Egy pillanatra megakadtam, csak egymás szemébe néztünk, majd egy ösztönnek hála, egyenesen felé irányultam. Arcomat közelítettem felé, és éreztem ,hogy hirtelen kapkodni kezdte a levegőt, és hogy elpirult.

Ajkaimat az övére nyomtam. Egy pillanatig vártam, hogy elhúzódik-e vagy sem. Azt hittem igen de nem. Még nagyobb bátorságot adott ez nekem, és próbáltam kicsit elmélyíteni a csókot. Kezeimet a derekára tettem, és közelebb húztam magamhoz. Ő a kezét a mellkasomra tette, és pont ugyan úgy csókolt vissza, amitől nagyon megörültem. Gyönyörű ajkait az enyémnek adta, és nem is tiltakozott a csókunk ellen.

Percekig csókolózhattam vele mikor ajkaink elváltak. Egy mámor ért számomra véget. Annyira akartam őt újra megcsókolni, hogy újra csak szorosan hozzám simuljon. Rá pillantottam és láttam, hogy óvatosan az ajkába harap. Teljesen elvette már ezzel is az agyamat. Hogy lehet valaki ilyen borzasztó hatással rám? Hiszen ő is egy csaj... De ő más... Ő az akit én szeretnék örökre magamnak.

- Ugye tudod... - kezdett bele angyali hangjával.

- Szeretném ha eljönnél velem egy randira, és nagyon nem érdekel, hogy nem jó ötlet... - hadartam.

Ő elmosolyodott.

- Olyan aranyosan hadarsz. - nevetett. - És örömmel benne vagyok.

Hatalmas mosoly virult az arcomra. De ez nem tartott sokáig mert be kellett mennünk, meg ő eléggé fázott, és szerinte a többiek bent is ki lehetnek, hogy mit csinálhatunk. Én csak bólogattam. Bent elköszönt mindenkitől, mert neki holnap suli és nagyon fáradt.

/Valery szemszöge/

Egyszerűen nem bírtam aludni. Végig a csókon járt a fejem, és azon, hogy randira hívott. kattogott az agyam, és el nem tudtam képzelni, hogy ő most hogyan érzi magát, vagy hogy egyáltalán tényleg így gondolta-e. Harryvel történt eset óta kicsit nagyon félek pasizni, jah és Adamot holnap ki kell nyírnom, de aztán megszeretgetem, mert ezt neki köszönhetem.

Reggel mosolyogva keltem fel, alig vártam, hogy suliba menjek. Ma csak táncom lesz ami még jobb. Felkeltem, majd felhúztam a harisnyámat, és egy laza szoknyát, egy pántos felsőt majd egy bolerót, és egy nagy sálat tekertem magamra, a hajamat erősen felkontyoltam, lábszármelegítő, majd a magas sarkúm. A táncos cuccomat, aztán a telefonomat kézbe vettem és már mentem is.

- Biztos az én tesóm vagy? - mondta lent Liam. - Nagyon dögös vagy!

- Köszönöm! - mosolyogtam rá kedvesen.

- Most én viszlek sulibaaa! - kiabálta Harry a nappaliból.

Én csak nevettem, majd tettem el inni, meg kevés kaját, majd szóltam Harrynek is, és már indulásra készen beültem a tök jó kocsijába.

- Nagyon jók voltatok tegnap... - törte meg a csendet.

- Köszi. - válaszoltam egyszerűen.

Még egy nagyon de nagyon kicsit haragszom rá, de nem tehetek róla. Nem találom már vele a közös hangot mint régen. Egyszerűen nem ment, és most kedvem sem volt hozzá. Amint megérkeztünk én csak megköszöntem a fuvart, majd láttam, hogy nem is kevesen vannak a suli előtt... Fotósok voltak. Felsóhajtottam, majd kiszálltam, és már mentem is. Harry egyből el is ment, így legalább vele már nem volt dolgom. A tervem, hogy egyből bemegyek nem jött össze. De idejében jött Tyler és Adam, és kimentettek, és sikeresen bejutottunk, és egyből mentem is öltözni.

A többiek gratuláltak, de volt aki lehordott, főleg amikor meglátták a piercingemet és a tetoválásomat. Amikor becsengettek, én már a teremben melegítettem. Amint megláttam a tanár a frász jött rám. A tanárnőm megint beteg és akit mostanában leküldenek egy hárpia és utáljuk egymást. Elkezdődött az óra...

- Valery Payne, maga jöjjön csak ide ki, és nézze a többieket. Itt sem volt az elmúlt hetekben, pedig tudtommal semmi baja nem volt.

Könnyeden elengedtem a fülem mellett és csináltam amit kellett.

- A fülén ül maga tán? - emelete fel a hangját.

- Minek menjek ki ha lassan egy hónapja ugyan azt vesszük és tudom? - feleseltem vissza.

Normális esetben nem teszek ilyet, csak vele.

- Ne feleseljen. Jöjjön ki és üljön le, nézze a többieket. De egy magyarázattal igazán jöhet miért nem jött be az iskolába. - mondta.

Kiálltam.

- Tudja tanárnő, nekem van egy bátyám aki híres énekes a csapatával, és amíg itthon van szeretnék vele lenni... - mondtam.

- Ez nem elfogadható válasz.

- Magának talán nem de nekem igen. Hónapokig nem is láttam őt... Maga ezt nem értheti..

- Most azonnal távozzék! - kiabált rám.

- Ahogy parancsolja.

Idegesen jöttem ki, és mást sem akartam csak elhúzni innen. De az öltözőben egy nagyon de nagyon meglepő meglepetés ért engem...