50. fejezet

Sziasztok. Úgy érzem, hogy lassan ennyi volt. Nem szeretnék   többet azért rimánkodni, hogy írjatok, mert ez egy fejezetig maradna csak így. Nekem fontos amit mondok, de így, hogy ennyi rendszeressel három-négy ember hajlandó írni, úgy érzem semmit sem érek. Elkezdtem írni a következő történetet, de nem hiszem, hogy valaha is napvilágra fog kerülni. Eléggé bánt, hogy olyan hagyott cserben aki nekem fontos, és egyszerűen az én "szárnyaim" alá vettem, és most úgy nem érdekli mi van. Az utóbbi napokban balról  és jobbról kapom a rosszat... Ezt nem rajtatok akarom levezetni, de innen is kapok eleget. Szóval ha most valaki nekem sérteni akar magában tegye. Ha valakit elolvasta egyáltalán ezt a sorokat, kérem írni a fejezethez pár szót, meg ha egyáltalán érdekli majd a következő történet is, de nem kötelező, csak szeretném a véleményeket. Bocsánat amiért itt elríttam a bajaimat.... :/ Kellemes olvasást mindenkinek!

Steffi, Dorinaa, Izii: Nagyon köszönöm csajok!!!! ♥♥♥♥



Tokió,és gondolatok!

Alig egy napja érkeztünk meg  a nagyvárosba de a fiúknak megint ide-oda kell rohangálniuk. Szerencsére én sem unatkozom, ugyanis a szállodában találtam egy kis termet, ahol tudok próbálni, mármint táncolni. Reggel úgy döntöttem nem várom meg míg felkelnek, mert úgy is el fognak menni, inkább fogtam a holmimat, és lementem a terembe. Felvettem a cipőmet, majd nekiláttam nyújtani, aztán pedig csak a csendben ugráltam, pörögtem, és lépés lépést követett.

Leültem a padlóra, és csak azt figyeltem, hogy az ajtó kicsapódik.

- Basszus Lizzy mindenki téged keres. - idegeskedett Liam.

- Miért is? Nektek már nem el kellett volna menni? - kérdeztem.

- Zayn nem szólt? - kérdezte.

- Miről is? - kérdeztem.

- Gyere inkább! - nyafogott.

Nem engedte, hogy visszaöltözzek, hanem egyenesen felmentünk a szobámba. Amikor beléptünk, Zayn éppen idegesen járkált, de amint meglátott felsóhajtott. Liam hátat fordított majd már ment is ki.

- Mi van? - kérdeztem őt.

- Meg akartalak lepni, de megijedtem mikor nem találtalak. - hadarta.

- Várj... Mivel akartál meglepni? - értetlenkedtem.

- Ma megyünk egy kicsit várost nézni, és te is jössz velünk! - mosolygott.

Bólintottam, majd odabújtam hozzá, mert láttam, hogy azért még mindig remeg a keze egy kicsit.

- Sajnálom... - motyogtam.

- Mégis mit? - kérdezte a szemeimbe nézve.

- Hogy így eltűntem... - mondtam.

- Csak ne csináld még egyszer.

Szorosan magához ölelt, majd egy puszit nyomott a fejemre, aztán nekiálltunk felöltözni. Egy szúk fekete farmert választottam, aztán egy kicsit merészebb melltartót, Zayn egyik felsőjét választottam ki hozzá, ami egy ujjatlan darab volt. Szerencsére ő nem vette észre, hogy kicsórtam a cuccai körül aminek örültem, majd pedig Danielletől kapott virágos magas sarkút húztam fel. A hajamat kifésültem, és kiengedve hagytam. Feltettem egy leheletnyi sminket, pár kiegészítőt, és már mentem is kifelé a fürdőből.

- Azta... - nézett rajtam végig Zayn.

- Nem jó? - kérdeztem. - A felsőért bocsi.

- Sokkal jobban néz ki rajtad! - kacsintott.

Elmosolyodtam, és odamentem hozzá. A többiek is bejöttek, és ők is egy kicsit megnéztek.

- Öltözzetek... - nyelt egy nagyot Harry.

Elpirultam, majd felvettem egy kötött felsőt, és a kabátomat. Zaynnel kézen fogva indultunk, de lent egy kisebb tömegbe ütköztünk bele. Ahogy kijutottunk nekiláttunk a város felfedezésének. Közben még forgattak is, és elég röhejes volt az egész, legalábbis én rengeteget nevettem. Olyan egy idióták mind, de még is komolyak, és annyira jó fejek.

Ebédkor az egyik kínai étterembe ültünk be, ahol elég meleg volt, és a hangulat is kellemes volt. leültünk egy asztalhoz, majd mindenki nekiállt ledobni a kabátját, én magamon hagytam a kötött pulcsit, csak az ujját húztam fel. Rendeltünk, és csak örültködtünk. Zayn keze a combomra csúszott amin elmosolyodtam, és kezemet a kezére tettem. Halk zene szólt a rádióban, és minden olyan megnyugtató volt, eltekintve attól, hogy Harry és Louis éppen egy ötéves szintjén viselkednek. Nem mással mint az evőpálcákkal harcoltak.

- Hát nektek sem volt gyerekszobátok! - mondtam nevetve.

- Csak egy nővérem... - vigyorgott Harry.

- Nekem meg négy kishúgom!

Olyan hülyén, és büszkén mondta Louis, hogy mindenki nevetni kezdett. Körbenéztem, és elég sokan néztem ki úgy mint én, vagyis olyan lenge öltözetben voltak. Én is levettem a felsőmet, és tovább örültködtek a többiek. Amikor kihozták az ebédünket, én lefotóztam, és már tettem is fel.

"Akkor most együnk, szerelme, barátok, és két idióta kisgyerek társaságában! Jó étvágyat!!!"

***

Késő este értünk vissza, és én már eléggé fáradt voltam. Mikor hazaértünk a srácok a turnéról kezdtek el beszélné, és én teljesen lelombozódtam ettől. Novemberig el lesznek, és... Alig fogom látni Zaynt. Bedőltem a szobába, és csak a pizsimmel együtt letusoltam. Nem beszéltem egy szót sem Zaynnel. Mikor letusoltam, ő már az ágyban volt, és az igazak álmát durmolt  Odaléptem az ablakhoz, és finoman neki dőltem, majd bámultam az esti fényekben pompázó Tokiót. Könnyek szöktek a szemembe, mert bele sem akartam gondolni, mi lesz velem nélküle. Mocorgást hallottam, el akartam menni, de ő gyorsabb volt, és már ölelte is át a derekamat hátulról.

- Mi a baj Picúr? - fordított maga felé, és letörölte a könnyeimet.

- Semmi... - szipogtam.

- Ez rossz álca. Mióta visszajöttünk nem szólsz hozzám. Rosszat tettem? - kérdezte. 

- Nem akarom, hogy elmenj! - borultam a kezei közé.

Ő szorosan magához ölelt, és a hátamat simogatta.

- Nem megyek sehová sem. - mondta.

- De mész! Jövő hónapban! - mondtam, és a fejem a nyakába temettem.

- Ez miatt nem kéne aggódnod... Én mindig veled maradok. Örökre, és amúgy is egy csomószor jövök haza, az internet is ott van, mindig hívlak. Ne aggódj kérlek. Egyszer már majdnem elvesztettelek... Ez többször nem fog előfordulni.

Szorosan öleltük egymást, majd elkezdett az ágy felé tologatni, hogy le kell feküdnünk. Én be is dőltem mellé, de egy pillanatra sem engedett a szorító ölelésből. Betakart minket majd hamarosan én is elaludtam.

Reggel elég később keltünk fel, de nem is volt baj. Sokat lustálkodtunk Zaynnel az ágyban. Ő háttal feküdt, a fejem a hasán, lényegében keresztben voltam, és csak a kezeinkkel babráltunk.

- Nem akarunk felkelni? - kérdeztem.

- Határozottan nem! - kuncogott.

- Jó reggelt! - jött be hozzánk Harry.

Beszélgettünk, és lényegében csak ők, mert a mai programot vesézték ki, de így is olyan jól esett Zayn arcát figyeltem, ahogy mosolyog, ahogy beszél, és szinte mindent kizártam magam körül, csak ő érdekelt és semmi más.