59. fejezet

Sziasztok. Meghoztam a fejezetet. Jelenleg a gépemen 62 fejezet van kész, de még nem fejeztem be. Úgy néz ki durván 65. fejezet lesz! Nah de nem húzom az időtöket... Kellemes olvasást mindenkinek! ♥ 

Dorinaa: Hihihih, valami hasonló lesz! :D köszönöm! 
Lena: Most ez egyszer semmi rossz nem lesz! :D 
Stefii: Egy nagyon szép ajándékot! :P
Izii: Majd kiderül! :P Köszönöm! :D 



Interjú és aggódás!

Hazaérve Zayn hátizsákkal, és egy nagy szatyorral jött be hozzánk. Anyuékat is sokkolta a sok cucc,de inkább nem mondtak semmit sem. Adil is itthon volt,akit azonnal meg is öleltem. Mindenki a nappaliban ült le. Mi is csatlakoztunk hozzájuk. Leültünk, és Zayn már nyitotta is a táskát. Három kisebb doboz nyugodott benne. Felállt, majd a szüleim irányába ment, és odaadta nekik az ajándékot, majd egyet az öcsémnek.

- Zayn ezt nem fogadhatjuk el! - mondta a bontatlan dobozra anyu.

- De igen! Hiszen azért hoztam. - huppant le mellém Zayn. - Neked pedig...

Elővette a szatyorban nyugvó virágos kis, vagyis inkább nagy dobozt és odarakta az ölembe.

- Mennyit költekeztél te hülye! - nevettem.

- Annyit amennyit megérdemelsz, de még így is kevés. - nyomott egy csókot a számra.

Anyu, és a többiek arcán is láttam a döbbenet, és a boldogságot az ajándékok miatt. Óvatosan kezdtem el leszedni a kis masnit a dobozról. A tetejét finoman leemeltem, és egy rózsaszín ruha tárult a szemem elé.

- Atyám... - ennyit bírtam kinyögni.

Óvatosan kiemeltem a pánt nélküli darabot, és csak csodálkoztam rajta. nem tudtam semmi mást sem tenni.

***

Eljött a fellépés napja, és én úgy döntöttem, hogy a csodás új ruhámban fogok fellépni, amit Zayn hozott nekem. Egyre jobban kezdek félni. Reggel óta le sem lehet lőni. Az ének folyamatosan megy a fejemben, de ha ezt elfelejtem egy időre, akkor pedig a mozdulatokon agyalok. Ahogy Megreggeliztem, ezután szinte minden ki is jött belőlem.

- Biztos jól vagy? - kérdezte anyu.

- Jah... - sóhajtottam. - Csak le kéne nyugodnom végre.

Nem nagyon volt időm vele beszélgetni mert jött Luce. Felmentünk, s segített nekem összepakolni. Fogtam a már jól becsomagolt ruháimat, és a táskámat, majd már mentem is le. Lent elköszöntem anyuéktól, akik jól megöleltek, és sok sikert kívántak, majd már mentem is. Betettem a cuccaimat a hátsó ülésre, majd láttam, hogy a srácok is éppen akkor jönnek ki, mert valami interjúra mennek.

- Luce egy pillanat.

Gyorsan odafutottam a srácokhoz. Mindenkit jól megölelgettem.

- Minden oké? - kérdezte Zayn. - Tudnál enni?

- Nem. Nem marad meg bennem semmi. - mondtam.

- Tessék a csokim, ezt edd meg! - nyomott a kezembe Niall egy csokit.

- Köszönöm! - mosolyogtam.

- Siessetek már! - mondta Paul.

- Ott leszünk ma este! - mondta Zayn.

Gyorsan adott egy csókot, majd mind a ketten mentünk a magunk útjára. Gyorsan beültem Luce mellé. Kinyitottam a csokit és enni kezdtem. Szerencsémre, ez már nem jött ki belőlem, aminek nagyon is örültem. A suli elé érve, egy nagyot sóhajtottam, majd bementünk. Az első utunk a termünkbe vezetett. Még van jó sok idő kezdésig, és addig meg szeretném nézni a srácokat. Ahogy beléptünk, a lánycsapat már ott volt, de még nem mindenki. Köszöntünk nekik, majd láttam, hogy a tv már be volt kapcsolva. Kicsit felnevettem, mert láttam, hogy ők is azt akarják nézni amit én. Felültünk Lucel a szabad padra. Alig pár perc múlva már kezdődött is az adás. A lányok csak tapsoltak, amin csak nevettem.

- Köszöntök mindenkit. - kezdett bele a pasas. - A mai vendégeink nem mások mint a One Direction!

megvárták míg ott is kiőrjöngik magunkat.

- Srácok. hamarosan vége lesz a turnénak. Mit a tervek utána?

- Pihenek... - mondta azonnal Niall.

- Meg kajálsz nem? - mondta Louis.

- Azt hittem az egyértelmű!

Ezen mindenki csak röhögött.

-  A részemről család és Elizabeth, többet nem tervezek. - mosolygott Zayn.

Ezen én is csak mosolyogtam.

- Ha már Elizabeth. Úgy tudom ma egy fontos este áll előtte. Miről is van szó?

- Ma este van az utolsó vizsgája. Egy fellépés az egész, tánc és egy másik produkció. - mondta Zayn.

- Szeretne tovább menni?

- Igen nagyon. És ez is szerepe a ma estének. De tudom, hogy tökéletes lesz majd!

Ettől elpirultam és a többiek is csak ooo-zni tudtak. A többieket kezdte el faggatni. Én mosolyogva néztem végig az interjút. Elég sok mindenről volt szó. Néha egy-egy osztálytársam befutott, és ők is csatlakoztak hozzánk.

- Zayn. Te és Elizabeth elég keveset vagytok média központban, így elég keveset is tudni rólatok.

- Nem is baj. - kuncogott Zayn.

- Pedig mások bolondulnak a figyelemért.

- Ő nem ilyen. Sok dologban más mint a többiek, és talán ezért olyan különleges! - ettől csak mosolyogni tudtam.

- Legyél őszinte. Mit gondoltál róla mikor először találkoztatok?

Erre Louis felröhögött.

- Én egyből a répákról kérdeztem. - röhögött. 

Ezen én is elnevettem mert eszembe jutottak az emlékek.

- Hát az elején nagyon rossz volt, mert Niallel volt mindig. A kis manóval hamar kijöttek. Emlékszem a kirohanásaimra, mert egyszerűen dühített az egész. Emlékszem az első fellépésén...

Eszembe jutott az a pillanat. Ő volt aki segítette a fűzőmet feltenni. Soha nem felejtem el.

- Na mesélj! - nyafogott Louis. - Ezt még mi sem hallottuk.

- A lényeg annyi, hogy azon a napon döntöttem el, hogy bármit is tenni fogok az miatta lesz.

- Ez nagyon aranyos. - mondta a pasas.

Én még mindig ott ültem és mosolyogtam, az emlékek peregtek le előttem.

- De mi volt a löket ami összehozott titeket? - kérdezte a pasas.

- Az hogy a családját kutattuk.

Még volt pár perc, majd vége lett az egésznek.

- Ha elmondta volna mi volt, én kitekerem a nyakát! - kuncogtam.

Nem kérdeztek a többiek semmit sem, majd mindenki leözönlött a nagyterembe. Hátul elfoglalta mindenki a maga helyét. A gyomrom kezdett összeszorulni. Fogtam a kis vizes palackomat, de valamiért semmit sem tudtam vele kezdeni.