58.fejezet

Sziasztok. Nem fogok itt mentegetőzni, hogy miért nem volt friss. Aki nézte a blogot, az tudni fogja ennek az okát. De mindegy is. Kellemes olvasást! ♥

Stefii: Köszönöm! :D
Dorinaa: Én elképzeltem, és sztem brutál jóóó! :D 
Izii: Köszönöm! :D Amúgy lesz ezután is új történet! 



Hazajöttek!

/Június leje/

Most a leges legnehezén már túl vagyok. A vizsgákat letettem, s mind jelesre sikeredtek. Már csak az előadás van vissza, amit már iszonyatosan várok. Lucel és a bandájával próbálok, míg Danielle és a csapat segítenek nekem a háttértáncot kialakítani. Vagyis inkább teszik amit kérek, mert tudják ez lesz most a legfontosabb. Az osztályfőnököm beszervezte a Royal igazgatóját, és még pár embert, hogy jöjjenek el megnézni az előadást. A végzősök közül én vagyok az egyetlen aki tovább fog tanulni, ami egy kicsit rossza, de egyben nagyon is jó. Sokan valami táncegyesülethez fognak menni, valaki nekiáll már dolgozni, vagy valamelyik csatornánál segédkezik. A jelentkezésem már rég fel lett adva, és ez lesz a végleges választás. Ha itt maximumot teljesítek ösztöndíjas lehetek.

Az utolsó két hetet nem kell mennünk, mert már a fellépésre koncentrálunk teljes erőnkből. Reggel ahogy felkeltem, egyből felöltöztem. Kint elég jó idő volt. Felvettem a melegítőnadrágomat, és a sportmelltartómat. A fülesemet a fülembe tettem ,a telefonomat a kezembe fogtam. Leérve ittam egy korty vizet, szóltam, hogy elmegyek, és már mentem is. Rá pillantottam Zayn házára. Iszonyatosan hiányzik már. Lassan két hónapja, hogy nem járt itthon. Mind a ketten nagyon nehezen bírjuk ki, de tudjuk, hogy ez nm fog közénk állni. Az annál jobb mikor itthon van. Akkor elmegyünk vacsorázni, sétálni, és csak kettesben vagyunk, senki nem zavar minket. Zayn megígérte, hogy a fellépésen itthon lesz, és ha tud még előbb is haza fog jönni. Ami jó lenne mert alig pár nap és itt a nagy nap.

Az utcán futva, nem sok ember lézengett, hiszen a legtöbben suliban ülnek. Alig pár ember volt a parkban, de én most inkább a csarnok felé igyekeztem, ahol egy elég nagy pálya van kialakítva. Az olimpia után nem bontottak le semmit, inkább a sportolni kívánóknak hagyták meg. Beérve, gyorsan a pályához mentem, majd nekiláttam lefutni pár kört. Alig volt pár ember, meg a lelátón is. Volt pár lány is akik mosolyogva figyeltek, gondoltam ők is Directionerek. A zene szólt a fülembe és róttam  a köröket. Olyan hat kör lefutása után úgy döntöttem, hogy most elmegyek haza, mert még tusolnom is kell, meg még próba is. Lejöttem majd a csaphoz mentem és ittam belőle egy kicsit. Amint ezzel megvoltam, már mentem is hazafelé.

Otthon egy gyors tusolás után, ettem, majd már mehettem is a próbaterem felé. Odaérve, nem egy ember állt kint, és gőzöm nem volt, hogy miért is. Beérve Danielle már mosolyogva jött oda hozzám.

- Lenne egy meglepetésem.

- Mi? - kérdeztem kicsit zavartan.

- Csak csukd be a szemed és ne leskelődj.

Tettem is amire kért. Felmentünk nagy nehezen a lépcsőn, majd valahol megálltunk, ajtó nyitódást hallottam, aztán pedig megint elindultunk, és ajtó csukódás mögöttem. Hirtelen több lélegzést hallottam, de nem értettem most mi is van. Hamarosan a kellemes mentol szag és a cigi füst csapott meg, és egy kéz simított végig az arcomon. Nem nyitottam ki a szemem, mert fölösleges volt.

- Zayn! - borultam a nyakába.

Szemeimet még jobban összecsuktam, és ő csak a derekamnál fogott. Könnyek folytak végig arcomon. Kicsit lazított a szorításomon, én pedig elengedtem őt, és a szemeibe néztem. Elmosolyodott, majd letörölte a kifolyt könnyeimet.

- Hiányoztál. - suttogtam.

- Te is nekem! - mosolygott rám.

Ajkait az enyémre nyomtam s hosszas csókot váltottunk. Ahogy elengedett, csak akkor jöttem rá, hogy nem lehetünk egyedül. A srácok it itt voltak, meg a táncosok is. Letöröltem a könnyeimet.

- Na akkor próbáljunk! - mosolygott Dani.

Zayn nyomott egy puszit a fejemre, majd arrébb állt. Én gyorsan felkaptam a cuccomat, és kimentem a mosdóba. Felvettem a magas sarkút, és a szoknyát. közben nekiálltam egy kicsit melegíteni a hangomat.

Visszaérve, mindenki felállt a helyére. Én megfogtam a mikrofont, bekapcsoltam. A srácok ott ületek és figyeltek. Luce indította a zenét, majd a srácok is kapcsolódtak, én pedig már énekeltem is. Végig mosolyogtam, egyszerűen nem bírtam abbahagyni. Szerencsére, hamar vége is lett a számnak. Mindenki szerint tökéletesen sikerült, ezért áttérhettem a tánc részre. Ettől már egy kicsit jobban féltem, mert olyan mozdulatot is tettem bele amiket eddig még soha nem csináltam. Ledobtam a magas sarkút és nekiálltam bemelegíteni. Danielle már jött is oda hozzám. Segített,és még tanácsokat is adott. A többiek leléptek már. A srácok, Luce és Dani meg én maradtunk már itt. A fiúk már látni akarták a táncot, és nem bírtak várni sem.

- Biztos nem maradsz a fekete hattyúnál? - kérdezte Dani.

- Ha le akarom nyűgözni a Royal igazgatóját,nem megyek semmire sem egy unalomig ismételt darabbal. - mondtam.

Ő csak felsóhajtott, majd intett Lucenek. Mivel rajongója vagyok a Twilight filmeknek, ezért a zeném természetesen erre esett. Luce elkezdett játszani, én pedig tettem amit kellett. A mozdulatok követték egymást. Nagyon is jól ment minden. Úgy éreztem semmit sem rontottam el.

A szám végén tapsvihart kaptam ami nagyon is jólesett. Elmosolyodtam.

- Most már az igazi fellépés érdekel de nagyon. - mondta Niall.

- Én csak attól félek, hogy baj lesz. - sóhajtotta Dani.

- Nem rontom el,nyugi! - mosolyogtam.

Ő is mosolygott. Danival mi úgy döntöttünk még egy kicsit bent maradunk, hogy gyakoroljak. Liam és Zayn is bent maradtak, de a többiek inkább leléptek.

- Van az a mozdulat a vége felé... - kezdett bele Dani.

Egyből tudtam mire gondol. Elmondott pár tanácsot, én pedig amennyire csak tudtam meg is próbáltam ezen csiszolni. Alig egy órán keresztül voltunk bent,de a kintről jövő visítások a próbánkat sajnos berekesztették. Én átöltöztem, majd visszaérve Zaynnel átkaroltunk egymást, s már indultunk is kifelé.

- Hoztam neked amúgy valamit. - mosolygott.

- Szerintem imádni fogod! - nevetett Liam mögöttünk.

- Már várom! - nyomtam egy puszit Zayn arcára.

Láttam, hogy elmosolyodik. Kiérve nem nagyon foglalkozott a rajongókkal,csak odamentünk a kocsijához, beültünk,majd már indultunk is. Alig vártam, hogy otthon legyünk már. Hátranéztem a kocsiban ahol elég nagy csomagok voltak.

- Még nem is voltál otthon?- kérdeztem.

- Nem! Előbb téged akartalak látni. - mosolygott.

Ezen én is csak mosolyogtam. Újra csak előre figyeltem,és egy kicsit nagyon hamar otthon akartam lenni, hogy lássam mit is akar adni.