54. fejezet

Üdv mindenkinek. Bocsássatok meg maiért nem tegnap volt friss, de tegnap nem voltam itthon, és kb. alig pár perce értem csak haza, lefagyott mindenem... Szép tavaszi idő van nem? Utálom .. :'( Na... De remélem hamarosan szebb lesz minden. Nah de itt is a friss fejezet. Kellemes olvasást! ♥ 

Stefii: Nyáháháááá... Én elképzeltem és tiszte libabőr voltam! :D Köszönöm! :) 
Dorinaa: Köszönöm! :D 
Trixi: Köcönöööööm! :D 
Izii: Köszönöm! :D 



Egy este, és a reggel!

Már az előadóteremben vagyunk, és alig pár perc múlva már táncolunk is. hazudnék ha azt mondanám, hogy nem félek, ugyanis nagyon félek. Zayn fogja a kezemet, és azért érzem ő is fél egy kicsit. Beharangozták a mi osztályunkat, majd pedig egy gyors pillantást váltottunk Zaynnel. A zene elindult, és mi is indultunk már kifelé. Beálltunk, és neki is álltunk táncolni. Nem figyeltem senkire sem csak Zaynra, és a külvilágot megpróbáltam kizárni több, kevesebb sikerrel. Zayn végig remekül táncolt. Elmosolyodtam, és ő is csak mosolygott rám, de nagyon ügyes volt. Viszont eléggé kivirított a többiek közül. Csak rajta volt fekete ing, és szinte csak én voltam az akinek szög egyenes a szoknyája.

Ahogy vége lett a táncnak, szinte megkönnyebbülve jöttünk le  a színpadról, és mentem oda a szüleimhez. Niall volt felelős a vidóért ugyanis egy videó kamerával a kezében mosolygott ránk, míg anyuék fényképeztek. Az öcsémék is odajöttek, és ők is nagyon örültek. hamar észrevettem Pault is aki odajött hozzánk. Kicsit furcsán figyeltem őt.

- Te? - kérdeztem.

- A srácok kértek meg rá. - mosolygott.

Egy nőnek a kezét fogta, akire én csak kedvesen mosolyogtam.

- Coldag ő itt a barátnőm Lizzy, Lizzy ő itt Paul felesége Coldag. - mutatott be neki Zayn.

- Nagyon örülök. - mosolyogva kezet fogtunk.

- Én is örülök Lizzy, amúgy gratulálok a szalagavatóhoz is. - mosolygott rám.

időközben a nagyit is megláttam akinek bemutattam Zaynt, és a nagyim azonnal elmondta mennyire sármos srác, és nagyon is tetszett neki, akit választottam. Örültem, ennek, és annak is, hogy Zayn szüleit is láttam, és kezdett egyre inkább olyan érzésem lenni, hogy egy hihetetlen buli lesz majd otthon. A szülei is odajöttek és gratuláltak nekem, majd pedig már indultunk is kifelé. Adil bűnbánóan elnézést kért tőlem, és már majdnem sírt, hogy bocsánatot kérjen amiért nem velünk lesz. Én nem bántam, bár anyuék nagyon is mérgesek lettek ezért, de nem akartak veszekedni vele mindenki előtt, így elengedték őt, majd már ment is. Elég sok kocsi indult útnak hozzánk.

Otthon elég hamar mindenki nagyon jól érezte magát, a zene bömbölt, éppen Safaaval táncoltunk és csak egyszerűen minden jó volt. A nappaliból el lett pakolva a kanapé a falhoz, és minden más is. A srácok ittak, és a barátnőikkel táncoltak, vagy éppen a szüleimmel beszéltek. Zaynt kerestem a szememmel aki éppen kint a cigijét szívta.

- Safaa most egy kicsit kimegyek Zaynhez! - adtam egy puszit neki, majd felvettem egy kardigánk és kimentem hozzá.

Amint meglátott Zayn egy kicsit elmosolyodott, majd beleszívott a cigijébe.

- Bocsi... - mondta mikor kifújta a füstöt.

- Ne kérj bocsánatot. Engem nem zavar. - mosolyogtam.

Elé léptem.

- Kérlek mond el. Mond el mit akarsz tovább tanulni, tudni szeretném. - bújt ki belőle hirtelen.

- Szeretnék tánctanár lenni,  de ebben még nem vagyok biztos. - mondtam halkan.

- Féltelek... - nyomta el a csikket, és magához ölelt.

- Miért? - kérdeztem.

- Dani elmesélte mennyi minden sérülése volt már, és hogy mennyire veszélyes ez az egész, és féltelek, hogy valami baj lesz.

Ebben igaza volt, de mindig is figyeltem magamra. Amit nem tudtam nem csináltam meg.

- Én is félek néha mikor úgy van... De már nem. Nem kell félned! - mondtam.

- De miért nem tudod?

- Nagyon drága az egyetem.

- Simán ösztöndíjas lehetsz, és én is besegítek! - mondta.

Fejemet a vállára hajtottam.

- Ezt nem szeretem... - mondtam.

- Mit?

Felnéztem rá.

- Azt ha valaki pénzel akar támogatni, és olyan akit nagyon szeretek. Olyan rézésem van mintha semmi nem lennék... - hajtottam le a fejemet. - Ezért nem akarom elfogni az ajándékokat sem, mert... Tudom, hogy megteheted, hogy költekezz.

- Én ezt... - láttam rajta, hogy váratlanul érte. - Nem tudtam, és sajnálom.

Egy csókot adtam neki.

- Szeretnék majd csinálni valamit, és... - mondtam. - Ez magamon lenne, de miattad lesz. És szeretném ha erről tudnál.

- Aggódnom kéne? - kérdezte.

- Nem. - mosolyogtam. - Szerintem még tetszeni is fog.

Elég sok tervem volt. Már elég régóta gyűjtök egy tetoválásra, amit vele kapcsolatban tervezek. Lényegében kettő kicsi lesz. Holnap megyek el megcsináltatni, és az öcsémmel együtt. Remélem nem felejtette el, mert ha igen akkor megverem. Na jó nem ,de azért remélem itthon lesz addigra.

***

A bulizás eléggé elhúzódott, majdnem hajnali háromig mindenki talpon volt. Mi Zaynnel majdnem kettőkor elvonultunk, a szobánkba, hogy kettesben legyünk. De azért azt meg kell mondjam, hogy talán a második legszebb estém volt. Az első amikor elvette a szüzességmert, és a mostani, ugyanis most is csak én voltam a főhangsúly, és olyan finom, és lassú szex volt, és egyszerűen minden tökéletesen sikerült.

Majdnem dél volt mikor felkeltem, de Zayn már nem feküdt mellettem. Pont akkor lépett be a szobába, egy tállal a kezében, és isteni rántotta szag kíséretében. Felültem, és a kezembe adtam a felsőjét. Én gyorsan magamra kaptam ,majd leült elém, közelebb húzott, és letette közénk a tálcát.

- Te csináltad? - kérdezte.

 - Igen. A szüleid már felkeltek, és takarítanak. - mondta.

Bólogattam, majd adott egy villát, és a hatalmas adag rántottát kezdtük el enni ketten.

- Amúgy mikor mész? - kérdezte.

- Kettőre kell mennem. Adil hazajött?

- Igeeen! - kiabált hirtelen.

- Bejöhetsz ám. - röhögte Zayn.

Az öcsém be is jött, majd betette az ajtót, és leült mellém. Felvettem egy adagot, és az öcsém felé mutattam, ami már ette is le róla.

- Már csak egy etetőké kéne eléd! - röhögött Zayn.

- Kösz haver. - nevetett vele együtt az öcsém is. - Amúgy úgy gondoltam egybe fizetjük ki azt a dolgot.

- Rendben. Ott van az alsó fiókban a részem.

Zayn csak nagyokat pislogott de nem szólt semmit sem. Amint megreggeliztünk Adil is kiment, én pedig nekiálltam felöltözni. Egy farmert vettem fel hozzá, pedig egy rövid ujjút majd a kardigánt. Zaynnek adtam egy csókot, megköszöntem neki a reggelit, és mentünk is. Kicsit féltem, de valamiért nyugodt is voltam egyben. Féltem ,hiszen ez az első tetoválásom, de nyugodt voltam mert tudtam, hogy olyat csinálok amit soha nem fogok megbánni.

Amikor megérkeztünk, és láttam Edet aki kedvesen int felénk, kicsit megijedtem. Közelebb mentünk, majd mind a kettőnket üdvözölt, míg az öcsém egy másik tetkóshoz került át, és Edel maradtam.