56. fejezet

Sziasztook! :D Annyi mindent mondanék most, de olyan keveset tudok. xDD Először is nagyon de nagyon örülök annak, hogy ennyi embert érdekel mit is írtam. De evvel csak az a baj, hogy nincs hangom, hogy felvegyem... De ha valakit megnyugtat a barátnőm szerint slágergyanús. xDD Most értem haza egy pár perce és pörgök ezerrel. *ami annyit tesz fáradt vagyok és ilyenkor jobb nem beszélni velem mert az fáj. xDD* Kellemes olvasást mindenkineeeeek! ♥♥♥

Lena: Háháh, tudom, hogy én egy manó vagyok! :D Köszönöm! 
Dorina: Köszönöm! :D 
Stefii: Köszönöm! :D 
Csajszeee: Semmi baj! :) Köszönöm! :D
Izii: Nincs para! :D Köszönöm! 


A család...

/Április/

Zayn és a többiek már nagyon rég elmentek, és így n is nagyon egyedül érzem magamat. persze Zaynnel mindig beszélünk telefonon, skype, de ez mégsem olyan. Már borzasztóan hiányzik. Sok ember kezdte el megint mondani, hogy fogytam, és egyre zárkózottabb leszek, de én ezt nem érzem magamon. Persze az már lehet benne van, hogy soha nem szoktam eljárni itthonról, max futni. De hogyan legyen időm? Készülök az érettségire, a fellépésre, és még a tánccsapatban is teljesítenem kell. Kicsit sok ez egyszerre, de eddig mindent megoldottam, úgyhogy ez is menni fog.  A továbbtanulásban eldöntöttem, hogy megpróbálkozom az egyetemmel, és lesz ami lesz. Ösztöndíjra hajtok, és eddig nagyon is jól megy. Már a tanáraim is mondták, hogy meg kell próbálni a Royal egyetemet, és én csak bólogatok erre, mert meg fogom tenni.

A fellépésemet az iskolában már nagyjából tudom, hogy hogyan is lesz. Luce segít nekem, mert tud szerezni embereket, és akkor már élő zene lesz. Ennek pedig nagyon örülök. A táncot már megcsináltam, mármint megvan a zene, a koreográfia, már csak finomítok a mozdulatokon. Nagyon izgulok, de szerintem minden menni fog a rendje szerint.

Időközben a családban is történtek váratlan fordulatok. Megtudtam, hogy van két unokabátyám, és három unokanővérem, s két unokahúgom. Tudtam, hogy az ilyen családok hatalmasak, de hogy ennyire, azért azt nem gondoltam. Anyu és apu szülei megbékéltek a tudattal, hogy nem lehet a szüleimet elválasztani, és azt hiszem, hogy hamarosan el is jönnek hozzánk. Jelenleg annyit tudok erről, hogy az egész bagázs el fog jönni, és pont akkor amikor a fellépés lesz. A srácok hazajönnek egy hétre, de még mindig semmit sem sejtenek az egészből.

Pár napja Daniellevel felszereltük magunkat One Directionos dolgokkal. Pólók, karkötők. Elég vicces volt fizetni, de a csajszi nem szólt semmit sem. Én egy fehér pólót választottam, amint a 1D felirat volt, csodás virágos mintával, meg a fekete fehér karkötőket.

Reggel korán keltem fel. ma lesz a nagy nap. Zayn tegnap este jött haza, vagyis úgy tudom. Nem fogom most zavarni, had pihenjen. Nekem annyi minden dolgom van amúgy is. Felkeltem, majd gyorsan felvettem egy hosszú melegítőt, és egy pántos felsőt. Hajamat kifésültem és felkötöttem. Lementem a nappaliba, de hatalmas meglepetés fogadott. Zayn szülei és tesói már itt voltak, és éppen rendezkedni próbáltak valahogy.

- A szomszédok tuti feljelentenek majd. - sóhajtottam, majd csak röhögni kezdtem.

A rádióban egy Ed Sheeran szám szólt meg hirtelen, én pedig halkan énekeltem, és táncikálva kimentem a konyhába. Öntöttem magamnak a még gőzölgő teából, s visszamentem a nappaliba.

- Amúgy ha már itt vagytok, akkor ma délután mindenki eljön az itteni kis színházba. - mosolyogtam.

- Minket? - kérdezte Yassar.

- Csak. Meglepetés! - mondtam hatalmas mosollyal.

Amikor megittam a teát nekiláttam segíteni, mert alig pár óra és itt lesznek a rokonok. Daniellevel megbeszéltük, hogy énekelek is egy számot, rögtön az elején, a Trudy Madly Deeply számot, amit egy picit átírtam. Pár embert hívtunk csak meg. A rokonokat anyu hívta meg az én nevemben akik boldogan jönnek el, aminek pedig én még jobban örültem. Amikor kihűztük az asztalokat, már csengettek is. Anyu nyitott ajtót. Hallottam, hogy mennyire örülnek egymásnak, de gőzöm nem volt róla, hogy most ki is fog jönni. Az öcsém meglepően nincs itthon mert Bellával tölti az idejét. De szerintem csak a rokonok elől akart meglépni.

Beljebb jöttek, és egy rakás ember jelent meg. Apu is üdvözölte őket. Én csak pislogtam, gőzöm sem volt semmiről sem. Egyedül a nagyit ismertem csak fel az egész tömegből. Ő barátságosan mosolygott rám.

- Kicsim ők itt a szüleim. - mondta anyu. - Ő itt Elizabeth.

Sok emberen láttam a döbbenetet, amitől még inkább megijedtem, és nem tudtam mit mondani, csak lehajtottam a fejemet.

- Jesszusom de nagy lány már... - mondta anyunak az anyukája.

Odajött és hirtelen megölelt.

- Mennyi idős vagy kincsem? - simította el a hajamat.

- 17. - válaszoltam halkan.

- Már nő! - mondta valaki más.

- Én Marie vagyok, ő pedig David. - mosolygott anyunak az anyukája.

Kedvesen mosolyogtam rájuk, de gőzöm nem volt mit is kéne mondanom nekik. Ezek után az egész családfa be lett nekem mutatva, és rá kellett jönnöm, hogy mindenki olyan kedves. Persze hirtelen elég sok volt ez a muszlim néváradat, de idővel mindent meg fogom jegyezni.

A rádióból folyamatosan ömlött a zene, és mindenki beszélgetett mindenkivel. Nem nagyon volt szívem itt hagyni őket, de sajnos mennem kellett. Felmentem a szobámba, ahol felvettem egy vékony pulcsit, majd a cuccaimat egy hátizsákba gyömöszöltem bele. Felvettem majd már mentem is le. Anyuhoz mentem oda.

- Akkor gyerek majd! - adtam neki egy puszit.

- Vigyázz magadra! - mondta.

Elmosolyodtam, majd már mentem is.

- Én is akarok menni! - mondta az egyik unokahúgom, aki alig volt még csak három éves, Inaya.

- Hamarosan látjuk egymást. - guggoltam le hozzá.

- Én most megyek. - kapaszkodott bele a nyakamba.

- Kicsim... - jött ki hozzánk az anyukája.

- Eljöhet velem? - kérdeztem, és felemeltem őt.

- Biztos? Nem lesz útban?

- Nem! - mosolyogtam.

Bólintott. Elindultunk, majd csak az oldalamra fogtam őt, é pedig fogta egyik kezemmel a nyakamat, a másikkal a pulcsimba kapaszkodott. Út közben elég sok paparazzi volt körülöttünk, de szerencsére csak távolból figyeltek minket. Busszal mentünk, és nagyon élveztük az utat. Mesélt nekem nagyon sok mindent, és én csak hallgattam őt.

Amikor megérkeztünk, a többiek már vártak rám.

- Bocsi a késésért, csak a kisasszony nem maradt otthon! - kuncogtam.

- Semmi baj! - mosolygott Dani.

Belépve, Eleanorral is találkoztunk. Leültünk legelőre.

- Inaya most itt kell maradnod a barátnőmmel.

- Rendben.

- Okos legyél. - mondtam.

Ő csal bólogatott. Eleanor mosolyogva ültette az ölébe az unokahúgomat. Mi felmentünk, majd csak nekiálltunk próbálni.