53. fejezet

Sziasztok. Itt is lenne a friss, ami remélem mindenkinek tetszeni fog majd. Eléggé közel a vég, de igyekezem nagyon de nagyon jól megírni. A következő blogról csak annyit, hogy egy kicsit másabb lesz mint eddig, vagyis legalább a kezdése, mert engem is meglepett mennyire máshogy írtam mint eddig, de remélem majd tetszeni fog mindenkinek. Kellemes olvasást! 

Stefii: Köszönöm szpen, és Nem Niallös! :P 
Dorinaa: Remélem elég gyors voltam! :D 
Saciika: Persze mutatok képet! :D És csak is csodásakat fog szólni! :P 
Izii: Az vicces mert én szarom le a szalagavatót, mert csak az érettségin kattog az agyam meg a továbbtanuláson... A francba jövőre lesz és kurvára tojok tőle! xDD Köszönööm! :D 



Szalagavató!

Ma van a szalagavató napja. A suliban a végzősök ezen a napon semmit sem tanulnak, sőt egy percnyi szabadidejük sincsen. Most is csak rohangálunk, mert a tablóképek készülnek, s az egyéb más képek is. Mindenki csinosban mászkál, mert időnk nem lenne átöltözni sem. Bella és én egész végig együtt lófrálunk, és minden olyan jó. Ő is izgul már az este miatt, és én is. Háromkor kezdődik a szalagtűzés, és a többi is.

Éppen a nagyteremben ültünk, mert a színpadon csinálják a képeket, s közben a rádió is szól, hogy azért kicsit jobb legyen a hangulat. Luce, én és Bella egy kicsit eltávolodva a többiektől ültünk a székekben, és röhögtünk. Hirtelen egy már jól ismert szám csendült fel, a lányok ujjongtak, mi pedig csak fapofát kezdtünk el vágni a Kiss you hallatán, majd röhögni kezdtünk, és ide-oda dülöngélve, örültködtünk. Lucel énekeltünk, és majd megszakadtunk a röhögéstől.

- Elizabeth te jössz! - szóltak.

- Folyt köv. - mondtam nevetve.

Kimásztam mellőlük, és elindultam a színpad felé.  Felmentem, majd csináltak pár képet, és már mehettem is. Elég gyorsan ment minden, majd amikor Bella is megvolt, mind mehettünk a dolgunkra. Ennek nagyon is tudtam örülni, mert most siethetek haza. Elméletileg Niall jön majd értem és megyünk el hozzám. Befutottam a cuccomért, és már futottam is kifelé.

Kint nem egy fotós volt, de Niall it láttam és már siettem is oda hozzá. Megöleltük egymást, beültem és indult is. Út közben nem beszéltünk sokat. Nem kérdezett, így én sem tudtam mit mondjak neki. A házunkhoz érve megköszöntem a fuvart, ő pedig sok sikert kívánt, majd csak bementem a házba.

Bent anyukám már a konyhában sürgött forgott, apu pedig a nagyival telefonált. Egyszer láttam csak őt, amikor ide jött az öcsémmel együtt. Szerintem kicsit furcsa lesz megint látni őt, de végül is a nagyim. Megöleltem a szüleimet, majd felmentem a szobámba. Ahogy felértem és az ágyon megláttam a ruhámat, egyre idegesebb kezdtem lenni. Beljebb lépve a fürdőre pillantottam, ahol még mindig egy kicsit kupi volt a tegnapi hajfestés után, de nem érdekelt. ledobtam a cuccaimat, majd a fürdőben egy kicsit rendet tettem, és előpakoltam a sminkes cuccokat, és pár kiegészítőt.

Ledobtam a ruháimat, és egyenesen a zuhany alá léptem. Nem siettem, inkább nagyon is lassú voltam. De nem érdekelt. Percekkel később léptem ki a zuhany alól, és egy köntösbe bugyoláltam magamat, a hajamat pedig kiengedve hagytam. Belebújtam a papucsba, és lementem. Eléggé korgott a hasam, és enni akartam. Bementem a konyhába, és gyorsan csináltam egy szendvicset.

- Kicsim... Nem akarnál mondjuk már készülődni? - kérdezte apu.

- Üres hassal? Nem! - vágtam rá.

Apu csak nevetett és a többiek is. Szendvicsemmel a kezemben mentem vissza a szobámba, ahol magamra zártam az ajtót. Danielle akart nekem segíteni a készülődésben viszont én nem engedtem meg neki. Inkább egyedül készülök fel.

Gyorsan megtörölköztem, majd Zayn egyik felsőjét kaptam magamra. Meg a fehérneműemet, és a fürdőbe vonszoltam magam. Kapcsoltam egy kis zenét, és nekiláttam a hajam szárításának. Kezd rajtam a félelem úrrá lenni, de egyben rettentően örülök is.

A hajammal is kezdtem valamit. Oldalra tűrtem el, és egy nagyon kicsit be is göndörítettem, majd a sminknek is nekiálltam. Elég szolid lett, de nekem nagyon is tetszik. Ékszerbe úgy döntöttem, hogy a tegnap kapott fülbevalómat veszem fel.

A tegnapot Zaynnel töltöttem, és egy szívecskés fülbevalót adott nekem elő szalagavatós ajándéknak, amit egyáltalán nem akartam elfogadni de ő nem volt hajlandó nemet elfogadni. Végül amint megláttam beleszerettem, és elhatároztam, hogy a mai napomnak szerves része lesz. Több ékszert nem is aggattam magamra, mert a ruhám így is gyöngyös darab. Kimentem érte, levettem a felsőt, majd lassan belebújtam. Olyan jó volt érezni, hogy a könnyű anyag végigsiklik rajtam, majd gyorsan felhúztam a cipzárt rajta, és megigazítottam. A hozzá passzoló magas sarkúmba bújtam bele, aztán a nagy tükörben megnéztem magamat. Elmosolyodtam, és a hajamat igazgattam még egy kicsit. Furcsa volt ennyire kiöltözve látni magamat. És miért? Mert soha nem szerettem, és meghívni sem hívtak olyan eseményre amire ki kellett volna öltöznöm. Nem vonultam végig vörös szőnyegen, és semmi hasonlón sem, de ezt a nap amikor most mindet élvezni fogok. Gyorsan csináltam egy képet magamról, amit ki is tettem.

"Hamarosan indulás... Izgulok..."

A cuccaimat, egy kistáskába pakoltam bele, ami úgy is anyunál lesz majd, de nem baj.

- Kicsim megjött Zayn! - kiabálta fel anyu.

Az órára pillantottam. Pont időben jött meg. Elmosolyodtam, majd kijöttem a szobámból, és már mentem is lefelé. Úgy éreztem magamat mint a filmben. Zayn és a szüleim ott voltak a lépcső alján és rám vártak. Én mosolyogva lementem, és láttam, Zayn jó alaposan végignéz rajtam, és egy kicsit le is van döbbenve, de arcán hatalmas mosoly mutatja, hogy tetszik neki. Leérve ő már ölelt is magához, és váltottunk egy csókot, majd pedig anyuék már kattogtatták is a gépet, amin csak nevettünk. Összekulcsoltuk az ujjainkat, majd Zayn odahajolt a fülemhez.

- Olyan gyönyörű vagy... - suttogta.

Egy kicsit elpirultam ettől. De hiszen ő sem panaszkodhat. A fekete nadrág, fekete ing, és a kabát. iszonyatosan dögösen néz ki, főleg hogy a haját most nem olyan rég kicsit még le is vágatta, és nem nyalta fel, hanem hagyta előre lógva. Ettől még inkább jól nézett ki.

- Induljunk, mert szerintem az öcsédék már ott lesznek. - nézett az órájára apu.

Igaza lehetett. Zayn felsegítette a kabátomat, majd pedig elindultunk kifelé. Kint már nem egy fotós leskelődött, de nem igazán törődtem velük. Beültünk a kocsiba, és az iskola irányába siettünk.

Ahogy ott voltunk, már a parkoló szinte tele volt. A lányok csinosan habos babos ruhákban, a fiúk szmokingban. Eléggé érdekes volt az egész. Hamar láttam már Bellát és az öcsémet is, meg Luce és a barátját is. Luce hűn magához egy fekete ruhába, míg Bella egy halványkékes darabban virított. Ahogy leparkoltunk, már szálltunk is ki, és a családdal együtt a barátinkhoz mentünk. PErsze sok lány visongott amikor meglátták Zaynt.

- És milyenek lesznek mikor majd veled fogok táncolni, csókolni, érinteni... - búgta a fülembe Zayn.

- Szerintem fejezd be. - mondtam lehajtott, vörös fejjel.

Amikor odaértünk mindenki csak beszélgetésbe elegyedett, és Zayn hirtelen arrébb állt mellőlem.

- Mi van? - kérdeztem.

Erre midnenki mosolygott, majd csak annyit éreztem ,hogy valaki hirtelen megragadja a nyakamat.

- Megvagy! - mondtam Niall.

Én annyira megijedtem ettől, hogy torokszakadtából visítani kezdtem. Hirtelen mindenki minket nézett.

- Te idióta! - csapkodtam Niall aki nevetett amennyire csak tudott.

Csak ekkor láttam, hogy a srácok mind eljöttek, még Eleanor és Danielle is.

- Nem kapsz kaját! - mondtam.

- Oké, bocsi nem akartam. - ölelt magához szorosan.

- Még meggondolom. - mondtam.

- Nyugi Niall. Majd a maradékot megkapod! - röhögött Liam, és lepacsizott Louisal.

Ezen én is csak nevettem, majd bementünk az iskolába, mindenki minket követett. Én Bella és Luce mentünk előle. A hangosban halk zene szólt, és csak viccelődtünk rá. Először mindenkinek a saját termébe kellett mennie, mert valami hülyeség lesz, és ott kell lenni. Ahogy beléptünk a terembe Luce is jött velünk, de Bella inkább az öcsémmel leültek, és beszélgettek, meg Bella az osztályban lévő barátaival beszélgetett. Én és Luce hátra mentünk, és a többiek is jöttek. A szüleim leültek, mi pedig csak egy kis körben álltunk és társalogtunk.

- Amúgy nálatok most a továbbtanulást nyomatják nem? - kérdezte Luce.

- Jah... - mondtam.

Lehajtottam a fejemet, mert nem éppen akartam erről beszélni. Voltak elképzeléseim, de ezeket még senkivel sem beszéltem meg. Mert még magammal sem tárgyaltam le, hogy mi is legyen. Megkértem őket, hogy inkább váltsunk témát.