Halihóóó! Bocsássatok meg, hogy tegnap nem hoztam, de későn kezdtem neki a fejlécnek meg a mindennek és este tíz körül végeztem -oké este nyolckor álltam neki - Remélem nem haragszotok.
Az új blogról pedig ejtenék néhány szót ami FONTOS. Anubisz ház rajongója vagyok mai ebben meg is fog majd mutatkozni, de továbbra is a One Direction lesz előtérben. De ők csak olyan harmadik max ötödik fejezet felén fognak nagyobb jenvetőséget kapni, maiért remélem nem esztek meg, és remélem tetszeni fog majd. Kellemes olvasást
U.I.: Az Karácsonyi feji, lurkók előtt volt! ♥
Pokoli élet, de vajon sikerül?
Akik olyan
sorsba születtek mint én, mindenhol lennének csak nem az én helyemben. Az
életem lefelé való hanyatlása már csecsemő koromban elkezdődött. Amikor megszülettem, egyenesen árvaházba
kerültem. Elméletileg édesanyám kint hagyott a semmi közepén, és egy arra
járókelő nő talált rám. Kb. nyolc éves koromig egy árvaházban voltam, majd 13
éves koromig egy családnál voltam, majd csak két hónapra visszaküldtek,
arra borzadályra ahonnan eljöttem.
Utálom az árvaházat. Soha sem voltam bátor lány, de amikor eljöttem innen
felbátorodtam, amikor visszajutottam ide, újra csak egy szótlan lány lettem, és
azóta sem beszélek semmit, csak 1-2 szót néha napján. Nincs sok kedvem az itteniekkel beszélgetni,
mert az itteniek, vagyon vadak. Nekik a hétvége a féktelen bulizásról,
piálásról, és drogozásról szól. Az ittenieknek több mint a háromnegyede már ült
sitten és én nagyon nem szeretnék ilyen körökben végezni.
Ezért is
intézkedem abban, hogy minél előbb elkerüljek innen. jelentkeztem egy iskolába,
aminek a kollégiumára is pályáztam, és ha minden jól megy, ingyért sikerült
bejutnom, aminek nagyon is örülnék. Amivel nagyon bajom nem is lenne, mivel
mindenből teljesen ötös vagyok, és soha semmilyen problémám nem adódott, a
sulival, vagy a tanáraimmal.
Reggel korán
keltem. A tervem a szokásos volt. Felkelni, felöltözni, enni egy-két falatot,
majd menni a táncpróbára. El is kezdtem a tervek megvalósítását. Felkeltem az
eléggé kényelmetlen ágyból, majd fogtam a ruháimat, és nekiláttam felöltözni.
Egy ütött, kopott melegítőnadrág, és egy szakadt felső. Sajnos evvel kell
beérnem, mert nem éppen holnap fogok új ruhákat kapni. Kifésültem a hajamat,
majd pedig, fogtam a kopott kis hátizsákomat, amibe már tegnap elpakoltam majd
már mentem is lefelé. Lent az ebédlőbe akartam menni, de már nagyon hamar
megtorpantam. Két rendőr nézett velem szemben,
a konyhában pedig kiabálás hallottam.
- Egy
bizonyos Miranda Millert keresünk. te lennél az? - kérdezték.
Én csak
megráztam a fejemet.
- És merre
van.
A konyha
felé mutattam ahonnan a kiabálás jött.
- Megvan! -
kiabálta valaki, majd a két rendőr a hang irányába kezdett el futni.
Én inkább
úgy döntöttem, hogy kihagyom a reggelit, majd pedig el is indultam kifelé, ahol
a földön heverő posta fogadott, a tetején egy levél mely az én nevemre volt
címezve. Felkaptam aztán egyenesen a próbaterem felé igyekeztem.
Gyorsan
fordultam be az utcákon, és csak néztem, az ide-oda mászkáló embereket. Kicsit
idegennek tűntem, kiríttam közülük. Mindenki olyan csinosan van felöltözve,
ruhájukon alig pár volt, mindenki makulátlan, és egyszer csak beléptem én, a
ruhám szakadt, és rég látott már mosást. A hajam volt talán az egyetlen ami
normálisan állt rajtam. Nem siettem sehová sem, mert úgy is nagyon hamar fogok
beérni.
Amikor
beértem, ledobtam a cuccaimat. Alig voltunk egy páran, én pedig a sarokban
kuporodtam le, és figyeltem a kinti világot. Vajon milyen lenne ha mindenem
meglenne amit csak akarok? Milyen lenne nem kilógni a sorból, divatos ruhákban
járni, és ha lennének barátaim. olyan igazi barátaim, akikre mindig is
számíthatok.
- Örülök
Elizabeth, hogy időben beértél. - morgott rám az oktató Danielle.
Felsóhajtottam,
majd hagytam az álmodozásomat.
Danielle
soha sem értette meg az én helyzetemet. Soha semmit sem ért meg ami velem
kapcsolatos. Mindig szekál az miatt ahogy öltözködöm, az miatt, hogy lassan
megtiltja mindenkinek, hogy segítsenek nekem, ruhát beszerezni a fellépésre,
vagy valami. Egyszóval nagyon nem bír elviselni.
Beálltam a
helyemre és nekiláttunk próbálni. Mindenki a megfelelő lépésekkel csinált
mindent így sok nehézségünk nem is nagyon volt, de azért belém Danielle
folyamatosan belém kötött. Én csendesen tűrtem, hogy mindig belém köt. Nem
akartam vele vitatkozni, főleg azért sem mert tudom, hogy ebből csak ő jönne i
jól, és tutira kitenne engem a csapatból amit nem szeretnék.
Próba után
felvettem a táskámat, majd indultam volna kifelé, mikor Danielle visszahúzott.
- Figyu,
tudom, hogy sokat szekállak, de...
Én csak
megráztam a fejemet.
- Tényleg ne
haragudj.
Megráztam a
fejemet, majd elindultam kifelé. Nem akartam semmit sem beszélni. Elég gyorsan
haladtam kifelé. Amikor leértem, egy pillanatra hátra néztem, hogy lássam amint
az egyik csaj a másik srác nyakába ugrik. Megforgattam a szememet, majd csak
sietősebbre fogtam, de hirtelen valaki beleütköztem, és hátra is estem, annyira
váratlanul ért.
- Jesszusom
annyira sajnálom... - hallottam meg valakinek
a hangját.
Amikor oda
néztem, egyenesen egy kék szempár köszönt vissza rám.
- Minden
rendben van? - kérdezte, miközben felsegített a földről. Én csak néztem őt, de
nem mertem semmit sem mondani.
- Niall...
Ő felnézett
én pedig kaptam a lehetőségen és elfutottam.
- Várj már!
- hallottam ahogy utánam kiabál, de nem érdekelt.
Kifutottam
az épületből, egyenesen az árvaházba. A hasam már rázendített, amit meg is
értek, hiszen vacsorát is alig ettem, és most a reggelit is kihagytam.
Amint
visszaértem, a konyhába mentem, csináltam egy szendvicset, majd egyenesen fel
az emeletre, és leültem az ágyamra. Ledobtam magam elé a táskámat, majd
kivettem belőle a borítékomat. Beleharaptam a szendvicsbe, majd félretettem, és
a levelet kezdtem el kibontani. Eléggé izgultam, hogy mi is lehet ez, de amit
kihúztam a borítékot tartalmazó kis levelet, és megláttam rajta az iskola
logóját ahová jelentkeztem egy fokkal megkönnyebbültem. Kinyitottam, majd eddig
olvasni kezdtem a sorsokat. Annyira nagyon nem érdekelt ami benne van inkább
az, hogy felvettek-e vagy sem.
"Sikeresen
jelentjük be, hogy felvették ön az Anubisz Bentlakásos Iskolába"
Arcomra
hatalmas mosoly kúszott fel, és csak olvastam, hogy mit írnak még.
"Kérjük
holnap reggel jelentkezzen Mr. Eric Sweet igazgatónál, és még ha teheti akkor
ma estik jelentkezzen Rufus Zeno Bentlakásos szállás vetőjénél."
Ennek nagyon
de nagyon megörültem, azonnal rohantam a vezetőhöz, hogy elmondjam neki a jó
hírt, és végre elmehessek innen örökre. Mosolyogva futottam az árvaházban, és
alig vártam, hogy elmehessek, és egy sokkal jobb élet várjon rám. Ha elmegyek,
végre megváltozik minden. Talán lesznek új barátaim is, keresek munkát is, és
végre olyan leszek mint a többi normális tini.
RESPECT.!
VálaszTörlésNagyooon de nagyooon jó lett^-^ S lőn, tényleg nem Patrica lett a főszereplő.!
Mindenesetre, nagyon de nagyon várom a következő részt, hiszen, ki ne várná egy ilyen jó blognak a következő részét?!
És Viktor itt is olyan zsémbes öregember lesz?! mert akkor bleeee..
Deeee, a jó hír, szeretleeek és várom a következményeket♥
Jah, és még valami, remélem jóban lesz Jeromemal;D /enyhe célzásnak szántam/♥
Wow! Fantasztikusan kezdődik! Niall lesz t is a szerencsés ugye? Hamaar köviit! milyen gyakran lesznek az uj fejik?
VálaszTörlés