3. fejezet

Ohh yeeeh! I'm Gentlemeeeeeen! *bocsi a barátnőmmel ez a mániánk* 7 komment, kb egy hidat levágtam és táncoltam mint Zayn Malik. Hihih. Ez rímel. Wow remélem tartjátok ezt a szintet, mert akkor napi frissek lesznek! És wááá! Oké lenyugszom. Amúgy köszöntöm, az úgy rendszereseimet!!!! ♥♥♥ I Loye Ya everyone!!!! Na csak annyit még, hogy nagyon de nagyon köszönöm mindnekinek aki komizott, és hihetetlenül de tényleg hihetetlenül boldog vagyok ettől, és nagyon de nagyon IMÁDLAK titeket! ♥

U.i: Kinek ki a kedvence az Anubisz házból és kit miért utál?

Lena: Ebben már változni fog Danielle, ígérem! És köszönöm! ♥

Dorinaa: Írtam amúgy a blogodba! :P  Ez lesz a legizgalmasabb? Hát talán, de az eleje annyira nem, majd később mikor... Na ezt nem árulom el! :P Köszönöm! ♥

Stefii: Nem fogom abbahagyni! ♥

Trixi: Poppy hívja Zserbónak, és ez rám is átragadt nah. xDD Nem láttam még retardált fókát.... de ha te mondod! xDD Köszönöm, és én is nagyon bírom Ambert... ♥

Eszkii: Wiiii! ♥ Köszönömööööööööm! Remélem elég gyors voltam! :D ♥

Izii: Semmi baj, örülök, hogy írtál, és ilyen hosszút. húha. xDD El is felejtettem, mit akartam befejezni? :P Hihihih. Hát a választásom remélem tetszeni fog, és örülök, hogy tetszett! ♥

Lana: Még egy Sibuna haver.A célzás átjött. hihihi! Nem buta, csak okos! :D Amúgy kapizsgálod, már a dolgokat! hihihih! ♥ Sibuna ♥

Változás szele!

Egész este csak annak a srácnak a szemei jutottak az eszembe. Vajon ki volt ő, esetleg Dani pasija, mivel Dani szólt utána. Biztos a pasija, hiszen a srác nem semmi egy srác. Felsóhajtottam, majd nem tudom mikor de elaludtam.

Reggel Patrica ébresztett fel.

- Itt van az egyenruhád!

Megköszöntem neki. Kimásztam az ágyból, bementem a fürdőbe, és gyorsan felöltöztem. A hajamat kifésültem és lófarokba felkötöttem.

- Ez a maximum amit ki lehet hozni magamból.

Felsóhajtottam, s visszasétáltam a szobámba. Megnéztem az órarendemet, eltettem pár füzetet, a tolltartómat, aztán pedig elindultam lefelé. Lent már mindenki az asztalnál ült. Én is leültem, majd ettem egy szelet kenyeret. Senki sem szólt egy szót sem, én meg pláne nem. Csendben haraptam bele a szendvicsemet, és csak ültem ott.

- És Elizabeth, mind csak honnan is jöttél ide? - kérdezte Patricia.  

- Öhhm, London egyik külvárosából, kb. fél órányira innen. - mondtam majd ittam egy kortyot a narancslevemből.

Nem mondtam többet.

- Nah akkor menjünk. - mondta Alfie.

Mindenki nekiindult majd, így én is felkeltem, fogtam egy almát, majd a táskámba tettem. A többiek elindultak előre, én pedig csak ott kullogtam mögöttük. Nagyon nem volt kedvem senkivel sem beszélgetni, meg amúgy is csak azon a srácon járt a fejem. Niall... Valamiért kicsit érdekesen csengett a neve. vajon miért? És miért pont most feledkezek meg ilyen fontos dolgokról? Magamban tűnődtem mire megérkeztünk az iskolához.

- Merre találom az igazgatót? - kérdeztem Eddietől.

- Megmutatom.

A többiektől elváltunk, Eddie mellé léptem, és közösen indultunk el Mr. Sweet irodájához.

***

Az első napomat teljességgel kipipálhatom, Senki sem tudta meg, hogy milyen rossz sorsból jöttem, egyedül Mr. Sweetnek kellett elmesélnem mindent, de ő csak bátorított engemet. Az osztály is tök jó volt, és egyből Alfie mellé ültettek le aminek örültem ,hiszen ahogy ebben az egy napban megismertem elég bohókás. Az óráim többségében mellette ültem, amelyikben nem akkor pedig Amber mellett. Szerencsémre a bemutatkozásom nem telt sokba, csak pár mondatba, aminek nagyon de nagyon is örültem.

Amikor vége lett az óráimnak, siettem vissza a szobámba, átöltöztem, majd eltettem a cuccaimat. Lesiettem, amikor a többiek jöttek be, felkaptam megint egy almát, és már siettem is a próbára. Elég sokat futottam, de ez egy jó kis bemelegítés, az biztos.

Ahogy beértem, időben voltam, mert volt pár egy-egy ember aki még be sem ért. Letettem a táskámat, és csak kifelé néztem megint az ablakon.

- Milyen az új suli?

Megijedtem amikor hozzám szólt, de amikor megláttam Danit, csak mosolyogtam.

- Eddig nagyon jó. Mindenki kedves, és a szobatársam is, szóval nagyon jó! - mosolyogtam.

- Ez hülyén fog hangozni, de szeretnék neked segíteni.

Megdöbbenten néztem rá, de nem kezdett bele, mert kezdetét vette a próba. de vajon mit akarhat nekem segíteni? hiszen ő engem nagyon nem szeret. Tudtommal gyűlöl engemet, vagyis most már nem tudom.

A szokásosnál is többet rontottam mint szoktam, mert egész végig csak azon a hülye segítséges bigyón járt a fejem. hamarabb befejeztük a próbát majd csak ketten maradtunk fent.

- Sokat rontottál... - mondta a szokottnál is barátságosabban.

- Gondolkodtam, mit akarsz tőlem. - mondtam és a vállamra vettem a táskámat.

- Csak tudod... Tudom mennyire szarban vagy. Mármint pénzileg.

Felsóhajtottam.

- És ha szeretnéd ha nem, elmegyünk szépen bevásárolni! - mosolygott.

- Miért vagy ilyen? - kérdeztem.

- Tegnap sokat beszélgettem a barátommal, s meséltem neki rólad... - felsóhajtott.

Ááá a szöszike... magamban kuncogtam, és hallgattam ahogy folytatja.

- És elmondtam neki mennyire rossz körülmények vannak magad mögött meg, hogy most felvettek ebbe az új suliba és, hogy mennyire örülsz ennek. Ő csak lehordott, hogy eddig miért voltam veled olyan kegyetlen, és rá kellett jöjjek, hogy tényleg nagyon bunkó voltam mindig is veled.

- Tudod... Igen az voltál velem, de azt hittem van okod rá, azt hittem azért mert lenézel amiért milyen kis szegény csaj vagyok, meg minden.

- Jaj dehogy is.

Felsóhajtott, majd megint rákezdett.

- Inkább az miatt, hogy mennyire ügyes vagy.

Hirtelen úgy éreztem mintha fejbe ütöttek volna. Ezt most komolyan nekem mondta? Ő aki már akkor táncolt amikor én meg sem születtem? Ez most komolyan durván érintett.

- Oké ez meglepett.

- Engem tudod mi? Az hogy ennyit még soha nem beszélgettünk.

Ettől mind a ketten csak nevettünk, majd valaki bejött. Mind a ketten odanéztünk. Megdöbbenten láttam, hogy az a srác is köztük van akibe tegnap belerohantam. Nagyot nyeltem, majd a másik srácra pillantottam. Ő magasabb volt, haja egészen barnás, és égnek állítva. Dani egyből ennek a srácnak a karjaiba rohant, és megcsókolta. Hupsz. Ezek szerint tévedtem, de ahogy őket néztem egy picit elmosolyodtam. Olyan aranyosak együtt, és valami hihetetlen, hogyan is nézhettem ennyire mellé a dogokat. Lehajtottam a fejemet, majd a táskám másik pántját is a vállamra kaptam, de mire mentem volna, Niall jött oda hozzám.

- Még egyszer bocsi a múltkori miatt, a telefonomat nyomkodtam. - mondta.

- Semmiség. - mondtam halkan.

- Niall. - nyújtotta felém a kezét.

- Elizabeth. - mondtam könnyeden.

Kezet fogtam vele, majd Dani és a barátja is csatlakoztak hozzánk.

- Örülök, hogy találkozunk. Dani sokat mesélt rólad. És nagyon is sajnálom a helyzetedet.

- Milyen helyzet? - kérdezte Niall.

- Semmi. - vágtam rá azonnal. - Azt hiszem nekem most mennem kell.

- Nem, mert eljössz velünk vásárolni, megígérted! - mosolygott Dani.

A szememet forgattam csak ezen, de sajnos semmit sem tehettem most másképpen. Muszáj volt ebbe belemennem.