41. fejezet

Sziasztoook. Hát mivel csak három komment jött, ezért jött csak ma a friss. A kommik számára nem mondok semmit sem mert nem érek el vele semmit sem, inkább örülök annak aki ír nekem! Pontosan még nem tudom megmondani, hogy hány fejezet lesz, de lehet nem lesz meg kereken az ötven, de most törekedem a kerekségre! :P 

Dorinaa: Persze mutatok, és köszönöm! :) 
Stefii: Hihihi igen az! :) Lisa... hát ő egy semleges egyed. Senkiről sem mintáztam csak úgy jött. 
Ha vége lesz, akkor egy két napra rá jönni fog majd az új blogrész! :) 
Izii: Hidd el én is... :( Köszönöm! :) 



Otthon, egy eldöntött kérdés!

/Hétvége/

Ahogy leszálltam a gépről, egyből Niall nyakába ugrottam örömömben. Ő csak megpörgetett a levegőben, én pedig hihetetlenül boldog vagyok az már biztos. Csak öleltük egymást, és el nem akartam őt engedni.

- Srácok... - nevetett Liam.

Elengedtem Niallt, majd a bátyámat s a többieket is megszeretgettem, vagyis csak Perriet és Zaynt. Mert a többiek stúdióban vannak.

- És milyen a suli? - kérdezte Perrie, mikor már a kocsiban ültünk.

- Nagyon jó, egyszerűen nagyon élvezem az ottlétet! - mosolyogtam.

- Osztály? - kérdezte Liam.

- Egy barátnő Lisa. - mondtam. - Az osztályom többi része Directioner, és egyszerűen nem bírom őket. Csak az érdekli őket, mikor beszélek valamelyikkőtökkel, meg azért ismerkednek velem mert titeket akarnak. Ez nekem meg nem kell. - mondtam.

- A lényeg, hogy minden oké... - ölelt magához Niall.

Elmosolyodtam és a fejemet a vállára hajtottam. Paul közölte, hogy egy dedikálásra megyünk, ahol majd el kell foglalnom magamat valamivel. Nem zavart, kicsit sem.

Amint odaértünk már sok ezren sikoltoztak. Egy kicsit elmosolyodtam, majd amikor kiszálltunk én egyenesen elvonultam, és hagytam a srácokat "dolgozni".

***

Reggel elég korán keltem fel, és a mellettem még alvó srácra figyeltem csak. Kellemes meleg uralkodott a szobában, és kezei a derekamon pihentek a takaró alatt. Keze hirtelen végig siklott fedetlen oldalamon.

- Rég fent vagy? - hangja rekedtes volt, és kék szemeivel csak engem nézett.

- Nem. - mosolyogtam és hozzá bújtam.

- Nem akarom, hogy visszamenj.... - szorított magához.

Felsóhajtottam. Legbelül éreztem ,hogy ez lesz ha hazajövök, de sajnos ezt én is így éreztem. Legszívesebben örökre itt maradnék vele, de tudom ,hogy ez nem éppen lehetséges. A nyakát kezdtem el simogatni.

- Délután lesz egy bemutató, eljössz velem? - kérdezte.

- De nincs semmi ruhám... - próbáltam mentegetőzni.

- Azzal ne törődj. Jössz vagy sem? - kérdezte.

- Igen. - mosolyogtam.

- Akkor öltözz és lent találkozunk! - nyomott egy csókot a fejemre. Felkapta a ruháit, majd lement.

Felsóhajtottam majd csak mosolyogtam. Alig pár perc múlva ajtócsapkodásra lettem figyelmes. A kíváncsiságom húzott ki az ágyból. Felkaptam a ruháimat, aztán lementem a lépcsőn. Mivel a nappaliban nem találtam senkit, a konyhába mentem.

Amint beértem a lábam egyenesen le is gyökerezett. Eleanor éppen akkor tette le a kabátját, és engem figyelt.

- Most viccelsz igaz? - kérdeztem Nialltől.

Niall átkarolt és behúzott a fürdőbe.

- Nem megyek... - válaszoltam.

Kezeimet a mellkasomon fontam össze.

- Kérlek életem. Eleanor nekem mindent elmondott, és engedd meg neki, hogy elmondjon mindnet,  

Nagy morcosan visszabarangoltam, majd felhúztam a cipőmet és a kabátomat. Niall egy csókot adott nekem, és csak mosolygott.

- Induljunk... - mondtam Eleanor felé.

Ő azonnal jött is, majd gyalogolni kezdtünk a pláza felé.  Ő nem szólt semmit így én sem szólaltam meg. Amikor elértünk a plázába, az üzleteket nézegettem. Végül is először egy kávézóba ültünk le mert Eleanor mindenképpen akarta, hogy reggelizzek valamit. Kezdek egyre jobban összezavarodni ettől.

- Ok, most már elegem van, elmondanád mi a bajod? - kérdeztem a reggelim után.

- Tudom bunkó voltam akkor veled... De... Ez hülyén fog hangzani, nagyon is féltékeny voltam és vagyok most is rád. - mondta.

- Oké ezt nem értem. - néztem rá.

- Niall ahogy rád néz. Látszik rajta, hogy szinte vetkőztet a szemeivel, felfal téged a puszta tekintetével. Ahogy bánik veled s egyszerűen minden...

- Te totál idióta vagy... - kuncogtam. - Louis a világot is körbefutná érted, csak... Eleanor, te nem vagy normális. Oké vegyük úgy meg sem hallottam mait mondtál... - ittam bele a kávémba. - Szeresd Louist és ne törődj mással! - kacsintottam rá. 

El sem tudom képzelni mi a fenét is gondolhatott ez. Csak mosolyogtam, s ittam a kávémat, s egyre inkább beszélgetni kezdtünk. Nem is értettem miért történt ez így. Ahogy elmondta nekem amit kell, egyből felnyílt, és teljesen normálisan kezdett el velem beszélgetni. Mesélgettünk egymásnak, majd fizettem és már mentünk is vásárolgatni.

Az első üzletben már találtunk olyan ruhákat amik nagyon is jól néznek ki.

- El ezt neked ajánlom. - mutattam neki egy nagyon kis aranyos darabot.

- Jaj ez nagyon jó! - mosolyogva vette át tőlem.

 Majd ő is talált nekem egy mini fekete ruhát, mait örömmel próbáltam fel, és szerintem nagyon is jól állt, s szerintem is. Fizettünk, és visszamentünk Niall házához, ahol már a srácok ott is voltak és Lou is a kicsi Luxal.

- Valery.... - totyogott felém Lux

Mosolyogva kaptam föl a picit.

- Jaj már mekkora vagy. - mosolyogtam rá majd kaptam tőle egy nagy puszit.

- Lux alig akarta megérteni merre is vagy. - mondta Lou. 

- Iskolába járok, messze innen...

- Nem! - mondta.

Elmosolyodtam majd bementünk a nappaliba, ahol kapott egy csókot Niall majd leültem a fotelba, Lux pedig csak az ölemben ült. Elkezdett mondogatni dolgokat én pedig csak figyelmesen hallgattam őt, és válaszoltam neki. Felállt a két lábát, majd csak a lábamon ugrálgatott, míg a kezét fogtam.

- Egész nyugodtan elmehettek, én itt maradok Luxal! - ajánlottam fel.

- Már elígérkeztél nekem. - kacsintott Niall.

Felsóhajtottam.

- Amúgy meg dögös a rucija. - röhögött Eleanor.

- Louis kemény menet lesz este! - kacsintottam rá.

Mi csak nevettünk és Lux is nevetett velünk együtt. Elindult Gangnam Style. Lux egyből ugrál, én pedig csak nevettem rajta. Olyan hihetetlenül aranyos ahogy ugrál. Lemászott rólam majd az asztal előtt kezdett el táncolni. Olyan édes volt. Hirtelen Niall ült le a karfára.

- Egyszer majd mi is... - suttogta a fülembe.

Ettől csak elpirultam de jól esett, hogy ilyenen is jár a feje.

- Egyszer.... - felsóhajtottam.

- Mit egyszer? - kérdezte Zayn.

- Semmi... - sóhajtotta Niall.

Elmosolyodtam, és hagytam, hogy átöleljen, közelebb bújtam hozzá. Nem érdekelt, hogy rájöttek-e vagy sem. Egyvalami teljesen biztossá vált bennem. Niall az akivel örök időre együtt akarok maradni, és semmi másnál nincs fontosabb mint ő!