2. fejezet

Sziasztok. Először is nagyon köszönöm, hogy írtatok másodszor pedig. Gondolkodom azon, hogy befejezem a blogolást, mert bár van 24 rendszeresem *amit rettentően köszönöm* csak 4-5 komment jön, míg másoknál 10-13 jön ennyi rendszeressel amennyi nekem van. Szóval kérlek titeket kommizzatok, mert engem nagyon de nagyon érdekel a véleményetek. Főleg, most, hogy új blogba kezdtem bele! 

Trixi: Patricia... hát inkább meghagytam Patriciának. Háháh, a tied jobb, jobban megy a sorsa mint az enyémnek! ♥ Én is szeretlek, és a célzás átjött, de nem ígérek semmit sem! :P 
Stefii: Remélem nem szomorítalak el, de nem Niall lesz, pár pár feji erre fog utalni még de nem ő lesz! :) A fejik szerintem két naponta, bár ez a kommentektől is függ. 
Izii: Miért más? :/ Köszönöm! :) 
Lena: Wááá van egy Sibuna haverom! ♥ 




Beilleszkedés....

Az igazgató utamra engedett, én pedig hihetetlenül örültem ennek. Adott egy kevés pénzt a taxira, amiből szerintem még maradni is fog egy kevés. Visszamentem a szobámba, ahol már a szobatársam bent volt. Kedvesen rá mosolyogtam, majd elővettem a táskámat, meg a nagy bőröndömet, amibe már neki is láttam bepakolni. A szobatársam egy szót nem szólt, én pedig csak pakoltam a holmijaiamt. Alig volt valami cuccom, ezért elég hamar megvoltam mindennel, és hamarosan már csak egy üres kis szobának az egyik része látszott meg. Fogtam a nagy bőröndöt, és a táskámat, majd elindultam lefelé.

- Itt a taxi. - kiabálta az egyik nevelőnő.

Én megöleltem őt, majd pedig  bepakoltam, és beültem a taxiba. Elmondtam, hogy hová is megyek, majd ő gázt adott és mentünk is. Nem szóltam hozzá egy szót sem, csak bámultam kifelé az ablakon és azt vártam, hogy végre odaérjünk, és láthassam milyen is az iskola, vagyis inkább a kollégiumi része. Bő fél óra utazás során meg is érkeztünk, egy hatalmas kastélyszerű ház elé. Csodálkozva álltam, ott kifizettem a taxit, kivettem a cuccaimat, aztán pedig csak ott álltam a bejárattól jó pár méterre, és vártam, hogy legyen valami. Csak néztem a házat, s azt sem tudtam, hogy most mi is legyen. Közelebb mentem, majd benyitottam, és egy kellemes kis környezet fogadott engem. Minden olyan nagyon barátságosan nézett ki. Hirtelen a lépcső tetején megjelent egy magas mogorva pasas. Picit megijedtem tőle, főleg amikor elindult lefelé.

- Maga kicsoda? - jött oda hozzám.

Én átnyújtottam neki a papírt amit kaptam.

- Jöjjön. - mondta.

És fogtam a cuccaimat, és láttam, hogy pár ember engem figyel, de én elkaptam róluk a fejemet, és egyenesen mentem a férfi után aki gondolom Viktor lehet. Amint felértünk, balra fordultunk ahol egy kisebb ajtó fogadott, amin belépve egy kisebb rendetlenség fogadott, de ő nem is zavartatta magát. Az asztalához lépett, majd rendezgetni kezdte a papírokat. Én csak ott álltam az ajtóban, és vártam, hogy mi is lesz.

- Gyere beljebb... - szólt rám.

A cuccaimat ott hagytam, majd beljebb mentem, és leültem az asztala előtt lévő székre. Ő is leült, majd az egyik fiókban valamit matatni kezdett. majd pár lapot nyújtott át felém.

- Az órarendet, a szobádnak a száma, és a szobatársad neve, akkor még pár információ amit jobb ha tudsz. És érezd jól magad! A lányok hálótermei egyenesen! - mutatott kifelé.

Én csak bólintottam, majd megköszöntem és a cuccaimat megfogtam, majd egyenesen az adott irányba igyekeztem. Csendben mentem, és próbáltam rájönni, hogy most merre is kell menjek.

- Segíthetek?

Egy sötétbarna rövid hajú lány jött oda hozzám.

- Partica Williamsont keresem.

- Én vagyok. - mondta.

- A szobatársad vagyok... - mondtam nem túl hangosan.

- Akkor biztos te vagy Elizabeth. - mosolygott, majd átvette tőle ma bőröndömet. - Gyere csak!

Én követtem, őt majd az egyik szobába bementünk. Amikor megláttam kicsit meglepődtem mennyire otthonos az egész, és hogy mennyire kellemes érzés.

- A te ágyad ott van. - mosolyogva mutatta meg a helyet.

Mosolyogtam majd kinyitottam a bőröndömet és a táskámat, majd nekiláttam kipakolni. Elég gyorsan meg is voltam, hiszen amennyi cuccot hoztam, elég hamar végzek vele az biztos. Csendesen pakolgattam a kevés cuccomat. Az íróasztalra kitettem pár füzetet, a tolltartómat, és a papírokat amit Viktor adott nekem. Patricia az ágyán ült, majd pár perc múlva el is ment, és egyedül maradtam. Folytattam a kipakolást. Senki sem jött be, aminek nagyon örültem, ezek szerint itt végre nyugodtabb lesz minden mint az árvaházban. Bő egy órán belül végeztem a pakolódással, majd fogtam magamat és elindultam lefelé. Amikor leértem a lépcsőn, egy helyről beszélgetéseket hallottam és elindultam a hang irányában. Egy tágas kis ebédlőbe értem, melyből jobbra a konyha, balra egy nappali vezetett. Amint beléptem minden szempár rám szegeződött.

- Sziasztok. - mondtam halkan, majd egy szőkés hajú nő lépett oda hozzám.

- Szia én Vera vagyok.

- Elizabeth. - mondtam.

- Srácok ő itt az új diákunk, Elizabeth, lehetőleg kíméljétek őt. - morogta Viktor.

kicsit megijedtem amikor meghallottam a hangját, majd el is ment.

- És Trudy vagyok. - jött oda egy alacsony nő.

Én csak mosolyogva fogtam vele kezet. Majd a többieken néztem végig. Mindegyikükön nagyon csinos ruha van, és a srácok sem panaszkodhatnak. Mindegyik nagyon jós jól néz ki.

- Gyere csak... - intett felém Patrica.

Én félénken oda mentem mellé.

- Akkor ő itt a barátom Eddie, ők pedig Alfie, Amber, Nina, Fabien, Jerome, Mara és Joy.

- Elizabeth Jade Morgen. - mondtam könnyedén.

- Remélem tudod, hogy a hajad eléggé borzalmas, nem is foglalkozol vele? - kérdezte egyből Amber. - A feléről már lenőzz a vörös hajfestéked...

Lehajtottam a fejemet, és csak tűrtem amit mond.

- Tudom... - mondtam halkan.

- de miért nem festeted be megint? - kérdezte.

- Öhhm.. - gyerünk Elizabeth. - Nem tudom.

Oké, hát ezt nagyon jól megmondtam. Mert azért mégsem mondhatom azt, hogy azért nem festetem be mert nincs rá pénzem. Azért ez kicsit nem lett volna jó. Szerencsémre, Trudy közbeszólt, hogy kész a vacsora, így mindenki leült, én pedig a maradék szabad helyre ültem le, egyenesen Jerome mellé. Kicsit feszülten ültem le, az ujjaimmal babráltam, majd amikor mindenki mert, én is mertem magamnak.

- Hé nyugodtan vegyél ám, nem hiszem ennyivel jól laksz. - nézte a tálamat Jerome.

- De jól lakok... - mondtam halkan.

- Nem hiszem! - erősködött tovább, majd megvajazott ég egy pirítóst és a tányéromra tette.

- Ne erőszakold belé a kaját... - mondta Alfie és elvette az a pirítóst amit oda tett nekem Jerome.

Ettől csak elmosolyodtam, és nekiláttam a vacsinak. Elég hamar végeztem vele, és meg kell mondjam istenien finom.

- Trudy ez nagyon finom volt! - mondtam.

- Köszönöm.

- Ez még semmi. A sütijei rabja leszel. - mondta Alfie.

Ettől elnevette magamat, és a többiek is csak mosolyogtam, majd hirtelen megcsörrent a telefonom a zsebembe. Kivettem, Danielle neve villogott rajta. Felkeltem és a nappali szerűségbe mentem, egyenesen az ablakhoz. felvettem, és tudtam, hogy a többiek ebből mindent hallani fognak.

-  Szia. - szóltam bele.

- Mégis merre vagy? Itt jártam az árvaházban ,de azt mondták már nem laksz itt.

- Igen, mert eljöttem onnan.

- Mégis merre vagy?

- Mondtam neked, hogy felvételiztem egy suliba... Felvettek.

- Az Anubisz?

- Igen.

- Először is gratulálok, legközelebb  pedig szólj. Holnap háromkor próba. Ugye ott leszel.

- Persze, eszem ágában sincsen kihagyni.

- Nem is ajánlom.

- Dani ne mond ezt...

- De mondom. Szia.

Majd egyszerűen lecsapta. Felsóhajtottam a telefont pedig visszatettem a zsebembe.

- Jó éjt!

Mondtam és felsiettem az emeletre, egyenesen a szobámba. Betettem az ajtót az ágyamhoz mentem, aztán elővettem a piszimet. Hamarosan Patricia is feljött. gyorsan felöltöztem, aztán pedig  bebújtam az ágyikómba, és egy ütött kopott könyvet kezdtem el olvasgatni.