42. fejezet

Sziasztok. Mivel megvan a négy komment itt is a friss fejezet. Nem nagyon szeretnék most semmit sem mesélni, mert nem vagyok abban az állapotba. Csak annyit... Köszönöm a kommenteket és kellemes olvasást mindenkinek! 

Dorinaa: Szeretem mikor ilyen aranyos, csak azért. Köszönöm! 

Stefii: Köszönöm.

Trixi: Semmi baj. Köszönöm szépen, és.... hát egyszer tudod, sajnos minden jónak vége szakad, de nálam jön az újabb jó majd. 

Izii: Ezt majd hamarosan megtudod, de ebben már szó lesz erről is. Hidd el, nem lesz olyan egyszerű a jövő, de többet ennél nem mondhatok! Köszönöm! 

Ajánlatos meglepetés! 

Szerda van javában szeptember vége. Már most agyilag teljesen készen vagyok. Dráma óra van és kb. ez annyiból áll, hogy folyamatosa gyakorlatok, és mindenki halálra röhögi magát. Vagyis az a három fiú s öt lány. Elég szép eloszlásba lettünk, de nem is baj. Éppen a srácok a gyakorlatot csinálták, mi meg csak nevettünk, mert elég vicces volt a helyzet.

Szerencsémre a többiek szépen befogadtak, és mindenkivel jóban vagyok már. Elfogadták a tényt, hogy Liam húga vagyok és Niall a barátom. Persze még mindig vannak olyanok akik kérdezősködnek, de csak mosolyogva válaszolok.

- Srácok gyertek mind ide! - szólt a tanárnő.

Mi felkeltünk, és felmentünk a színpadra a többiekhez.

- A kétszakosok kapták azt a megtisztelő feladatot, hogy egy adott együttestől, énekestől, énekesnőtől előadjanak számokat, énekeket, táncot, és mindent amit lehet.

- Ez tök jó... - ujjongott az egyik lány.

Én egy lépéssel hátrább léptem, hogy nem én akarok lenni aki énekel, mert sok más lány van aki tud énekelni.

- Van olyan aki szeretne esetleg énekelni?

- Valery... - mondta az egyik srác.

Majd mindenki bólogatott, és az én nevemet mondta.

- Van rajtam kívül más is... - mondtam.

- Mindenki téged akart... - nevetett a tanárnő. - Szóval kitől szeretnél?

- Mivel ez egy elég művelt és fegyelmezett suli Beyonce.

Mindenki belement a választásomba. Furcsa, hogy szinte az összes csaj rajong a bátyámékért engem meg nem tépnek ketté.

- Jó napot... - csapott meg egy ismert hang.

Amint az ajtó felé néztünk a szívem egy ütemet kihagyott. Felnevettem, és mindenki rám pillantott majd az ismert idegenre. Felmosolyogtam, majd rohanni kezdtem, egyenesen a karjaiba futottam. Niall szorosan ölelt magához, és csak nevettünk. Amikor elengedtem őt, kapott egy puszit majd a bátyámat is megöleltem. Niallel kézen fogva mentünk vissza.

- Tanárnő ő a bátyám Liam. - mondtam.

Üdvözölték egymást, majd Niallt is bemutattam neki.

- Liam a húgod éppen most készül élete talán eddigi első legnagyobb koncertjére.

- Mi? - kérdeztem idegesen. - A fesztiválon is voltak páran...

- Akkor lehet nem. - kuncogott.

Ő a kedvenc tanárom mindenki közül. Ő tanítja még a drámatörténetet is, és nagyon jó fej. Képes minket normális emberként kezelni, és viccelődni is.

- Srácok üljetek le, nekünk még óra van... - mondta a tanárnő.

Ők engedelmesen leültek, mi pedig fent maradtunk a színpadon.

- Ha jól tudom éppen egy Beyonce számot táncoltok?

Mi csak bólintottunk erre. Mi kértük meg a táncos tanárainkat, hogy tanítsanak be nekünk egy ilyen számot, mert kicsit fel akarjuk dobni a hangulatot.

- Esetleg menne ez most is? - kérdezte.

Mindenki nézett mindenkire majd bólogattunk. A többiek elmentek felhúzni a cipőiket, én pedig kaptam egy mikrofont. Kicsit teszteltem, majd leültem a földre és csak bámultam ki a fejemből. Kicsit rossz, hogy nem táncolhatok majd a többiekkel, de azt hiszem ezt csak ki fogom majd bírni, és máskor csakis táncolni fogok. Amikor kijöttek a többiek a tanárnő ügyködött valamit majd indult is a zene. A többiek nekikezdtek táncolni, én pedig csak improvizáltam.

Amikor vége lett az órámnak, nem nagyon volt kedvem menni a többire, így inkább a bátyámmal és szerelmemmel inkább elmentünk a szállodájukhoz. A fiúk nagy örömmel fogadtak, majd csak kettesben elvonultunk Niall szobájába.

- Nem lesz ebből baj... Mármint, hogy eljöttél. - ölelt magához.

- Most valahogy nem érdekel. - sóhajtottam. - Nem szeretek itt lenni... Már mint szeretek, csak te, meg a többiek... Nagyon hiányoztok...

Éreztem, hogy könnyek lepik el a szememet.

- Te is nekem...

Éreztem ,ahogy egy könnycsepp végig folyik arcomon, de Niall ezt nem hagyta, hanem egyből letörölte az arcomról.  

- Annyira azt akarom, hogy gyere haza, de... - sóhajtotta.

- Mennék.... - mondtam a szemeibe nézve.

- De nem engedem, hogy miattam tedd tönkre az álmaidat. - simogatta az arcomat.

- Megvan már minden amire vágytam... - mondtam.

- Csak a fellépésig... Ha az után is vissza akarsz jönni, ígérem támogatlak mindenben, és megvédelek mindenkitől.

- Szeretlek! - karoltam át a nyakát.

- Én is szeretlek! - mormolta a nyakamba.

Régen soha sem értettem miért mondják azt, hogy Niall ölelése a legjobb, de mára már nem tudnék ez nélkül élni.  Ahogy fejét a nyakamba fúrja, és a meleg levegő végigjárja egész testemet. Még inkább öleltem magamhoz és engedtem, hogy a derekamat simogassa.

- Itt maradsz igaz? - nézett rám.

- Egy ideig... Holnap egy csomó dolgozatot írok.

- Maradj itt... - kérlelt.

Nagy nehezen de belementem. Hoztak nekem egy forró teát, amivel kimentem az erkélyre. Kicsit sötétedett már, és a hideg szél csípte az arcomat. Beleittam a teába, majd hirtelen két kéz ölelt át.

- Nem fázol? - kérdezte és a nyakamat csókolta.

- Már nem... - kuncogtam. - Teát? - kérdeztem.

Ő csak bólintott majd ivott egy kortyot, de nem engedte, hogy kint maradjunk, egyenesen behúzott vissza a szobába.

Az agyam csak azon kattogott, hogy haza kell mennem, hiszen otthon van az éltem, és nem itt. Niall és Liam, meg a szüleim és szinte minden Londonhoz köt. De fogalmam sincsen mit is tegyek. New York az ahol egy álmom teljesülhet. nem tudom mit is tegyek.