Sziasztok.

Azt hiszem itt végleg pontot teszek a dolgokra. Egy ideje már nagyon nem  foglalkozom evvel a bloggal. Tulajdonképpen semmi ihletem sincsen ehhez.... Szóval ennyi volt... Amúgy is olyan egyértelmű az egész!
DE azért vannak jó hírek is nálam! 1. A könyvemet elkezdték lebétázni, és hamarosan megvan, aztán pedig nyomás vele kiadókhoz. Drukkoljatok!!! 2. Van egy másik történet amit félve őrzök gépen, és azon gondolkodom, lehet netre is feltenném. One Dorectionról szól, csak... One Direction nélkül! *hát ez meg értelmes lett!* Zayn Malik a főszereplője! Lenne olyan emberke akit érdekelne?

22. fejezet

Ezt a blogot befejezem és utána valószínű nem fog több lenni! Remélem így mindenkinek megfelel! 

MÉG EGY KÉRÉS!!!!!!!! Esetleg nincs itt kiváló nyelvtan tudással rendelkező emberke???? A könyvem átjavításához kellene egy vállalkozó szellemű valaki! Könyörgöm, nagyon fontos lenne!! 

Előre is köszönöm! Elizabeth xx

Ajánlat! 

Az ablakon át beszűrődő napfény keltett fel mesés álmomból. Mozdulni akartam, de kér kéz hirtelen erősen kezdett magához szorítani. Szemeim azonnal kipattantak, és a mellkasomon fekvő göndör fürtöket tudtam csak beazonosítani. Azonnal beugrottak a tegnap este képei, arcomra mosoly húzódott. Fejem visszadöntöttem a párnára, és Harry fürtjeivel kezdtem el játszadozni. Ő egyenletesen szuszogott, és olyan jó érzés volt, hogy a kezeivel szorosan ölel magához. Mocorogni kezdett, s egyből elengedtem a haját.

- Folytasd... - nyöszörögte.

Kezeim újra hajába szántottak. Halkan morgott, majd felsóhajtott és mellém feküdt le, szorosan ölelve magához.

- Jó reggel Bébi. - nyöszörögte rekedtes hangjával.

- Neked is. - vigyorogtam.

Keze hajamba túrt, és szemeimbe nézett. Egy apró csókot lehelt a számra.

- Fáj nagyon? - duruzsolta a fülembe, miközben magához ölelt.

- Nem. Őszintén rosszabbra vártam. - vallottam be. - Köszönöm!

Nyomtam egy puszit a nyakára. Egy férfias morgás hagyta el a száját amitől mosolyogni tudtam csak. Hátrébb toltam magam, hogy szemébe tudjak nézni. Mosolyogva figyelt engemet és én is őt.

- Keljünk fel. Suliba is kellene menned. - motyogta kicsit lehangoltan.

- Dani nem fog haragudni ha ma itt leszek veled! - bújtam oda hozzá.

Ő hangosan felnevetett, majd pedig magához ölelt. Ahogy fejem a mellkasához ért a csengő éles hangja szakított félbe minket. Harry morogva bújt ki mellőlem és húzta fel az alsóját. Kilépett az ajtón, én pedig mosolyogva bújtam ki a meleg takaró alól.

Kivettem a táskámból tiszta fehérneműt amit gyorsan magamra aggódtam.

- Bébi öltözz. Danielle van itt. - kiabálta fel Harry.

Azonnal befutottam a fürdőbe és gőzerővel nekiláttam felöltözni, majd pedig elpakoltam a táskámat, a hajamat felkötöttem.

Sietősen futottam le a lépcsőn.

- Mehetünk? - nézett rám vidáman Danielle.

Bólintottam, ő pedig kiment, én pedig egyenesen Harryhez sétáltam. Kezeimet mellkasára tettem, egy kicsit felnyújtózkodtam és ajkaimat az övére nyomtam, és csak édesen falták egymást. Harry átkarolta a derekamat s közel ölelt magához.

- Ne menj el. - nyögte bele a csókba.

- Sietek vissza. - mosolyogtam.

Elengedett és a nyakán lévő nyaklánccal ügyetlenkedett. Amikor meglett a csatja, leemelte magáról a papírrepülős nyakláncát, és felém nyújtotta. Mosolyogtam és megfordultam. A nyakláncot rám helyezte és becsatolta majd pedig ujjaim közé fogtam a kis repülőt és csak néztem. Átölelt hátulról, majd megcsókolt, én pedig csak vigyorogtam.

- Köszönöm! - suttogtam a repülőt nézve.

- Mindig veled leszek. - mondta a nyakam csókolgatása közben.

Ettől csak felkuncogtam és vártam, hogy engedjen el.

- Lizzy. - kiabálta Danielle.

- Pillanatromboló. - morogta Harry.

Ettől még inkább nevettem, majd adtam neki egy csókot, a nyakláncot elrejtettem és már mentem is kifelé. Kiérve Daniellere vigyorogtam, aki csak felhúzott szemöldökkel nézett, de indultunk is. Sietősen szedtük a lábainkat.

Hamar beértünk a munkahelyemre. Danielle közölni akar velem dolgokat, és gőzöm sincs, hogy miket. Leültünk az asztalhoz, kértünk két kávét majd pedig elővett egy borítékot.

- Gőzöd sincs miért ugrottam át olyan hamar? - vigyorgott rám.

- Nem! - mormoltam.

Amikor lekerültek elénk a kávék én beleittam majd vártam, hogy mondjon valamit.

- Felvételt indítanak a tánciskolában, modern táncot. És először rád gondoltam. Nem balett, modern tánc. - mondta.

- Nem, kizárt. - mondtam határozottan. - Semmi érzékem nincs a tánchoz. Van munkám, ami pénzt is hoz, így Niallnek be tudok segíteni, hogy ne ő fizessen mindnet. H  suliba járnék ő neki kellene mindent fizetni, ezt nem fogom megengedni.

Danielle felsóhajtott és áttolta hozzám a borítékot.

- Gondold át. Én számítok rád!

Megitta a maradék kávéját, majd letette a pénzt és ment is. Én csak ott ültem és a borítékot néztem. Most mi legyen? Tánc vagy munka? hagyjam másod dolgozzanak miattam? Nem! Munka az első! nem járhatok most egyenlőre még iskolába! 

Döntés

Sziasztok.

Eldöntöttem mi is lesz a blog sorsa. A bezárás! Egy hát alatt két ember döntött komment mellett, és most sem csalódtam bennük, mert ők mindig is írtak! Még pár napig elérhető lesz a blogom, de ha továbbra sem fog változni a helyzet végleg bezárom a blogot. Sajnálom de nem tudok mást tenni, ugyanis nincs már választásom. Másrészről pedig nem fogom azért írni a blogot, hogy két ember kommentel, és akik még olvassák lopják a történetemet. Erre végképpen nincs szükségem.

Elizabeth xx

21. fejezet

Sziasztok. Megint késtem tudom. Úgy hiszem magyarázattal kell szolgálnom amit meg is teszek nektek. Azért jönnek ilyen ritkán a részek mert gőzerővel dolgozok a könyvemen és elég kevés időm van bármi másra. Ezt a hírt később akartam közölni, de mivel a blogra is kihat a késés ezért úgy érzem ezt közölni kell veletek. Úgy hiszem mostantól minden vasárnap lesznek részek, de lehet ha időm adatik rá, a hét közben is bele-bele dobok párat. Remélem meg tudok nekem bocsátani. í

Kellemes olvasást! ♥ 

Do: Nagyon szépen köszönöm! ♥ 

Dorinaa: Hihih, köszönöm! :D 

Stefii: Majd ki fog derülni minden! ;) 

Izii: Több mint rendben! :P

Egy este vele! *+18*

Harry mosolyogva dobta le magát a kanapéra én pedig vigyorogva ültem le mellé. Átkarolta a nyakamat és odahúzott magához.

- És mik a hátsószándékaid? - néztem fel rá.

Arcán még nagyobb vigyor ült ki.

- Nem lehetek együtt a csajommal? - mondta. - Több mint egy hónapig nélküled kellett elboldogulnom. Eddig bírtam.

Ettől nevetnem kellett.

- Nem ér kinevetni! - duzzogott, és lenyomott a kanapéra.

A levegő is bennem maradt mikor fölén nehezedett. Szemi éhesen néztek a szemeimbe. Kezeivel könnyen támasztotta meg magát mellettem. Arcával közelített enyém felé, majd finoman rá nyomta az ajkait az enyémre. Kezeim az arcára simultak, majd a tarkójára. Harry egyre vadabbul kezdett el csókolni, én pedig finoman beletúrtam rakoncátlan göndör fürtjeibe. Egy férfias morgás hagyta el az ajkait, amitől én is belenyögtem a csókba. Ő hirtelen  felült, de magával rántott engem is. Az ölébe helyezett, majd felállt. A fenekemnél fogott, és folyamatosan csókolt. Éreztem ahogy elindul velem, a lépcsőn, de nem volt ez ellen ellenvetésem.

Hirtelen puhát éreztem a hátam alatt. Harry egy pillanatra elvált az ajkaimtól, míg jobban feltett az ágyra, de én végig szorosan kapaszkodtam bele.

- Akarlak. - morogta a fülembe.

Finoman beleharapott amitől nyögnöm kellett. Egyik keze becsúszott a pólóm alá, a másikkal pedig a fejemnél támaszkodott. Lábaimmal átkulcsoltam a derekát, ő pedig nyögve nyomta hozzám az ágyékát. Azonnal megéreztem a dudorát. Kezei gyorsan siklottak felfelé az oldalamon, majd egy gyors mozdulattal le is kapta rólam a felsőmet. Kezeim előre nyúltak, és levettem róla a felsőjét, amit ő egy mosollyal díjazott.

- Biztos vagy benne? - hajolt oda hozzám.

- Teljesen! - duruzsoltam a fülébe.

Nem mondott semmit csak a nadrágom gombjához nyúlt, és lassan kezdte el rólam lehámozni a ruhát. Nem tudom mennyire van tisztában a dolgokkal, hogy nekem ő lesz az első, de nem fogom neki elmondani, nem érdekel. Nem akarom, hogy csak ez miatt más legyen. Felkelt rólam, majd lehúzta a nadrágot, és szépen visszamászott rám. Kezeimet arcára simítottam, mire ő szinte úgy bújt bele kezeimbe. Elmosolyodtam.

- Nagyon rossz volt nélküled... - motyogta a fülemhez hajolva.

- Tudom mit éreztél. - motyogtam.

Sok minden történt mikor nem volt velem. Tudatában voltam mindennek.

- Miért akartál meghalni kicsim? Miért? - harapott bele a fülcimpámba.

Felnyögtem, és erőt gyűjtöttem ahhoz, hogy beszélni tudjak.

- Anyám miatt, miattad. - nyögtem ki.

Félretolta a melltartópántomat, majd óvatosan csókokkal lepte el a helyét.

- Miattam? - dörmögte.

- Egyedül voltam, nem volt erőm visszajönni... - nyögtem ki.

Lehámozta rólam a melltartómat, majd ajkaimra tapadt. Vadul csókolt, és közben kezeivel elkalandozott a testemen. Ahol kezei érintettek, szinte felforrt a bőröm.

Percek múlva már mind a ketten meztelenek voltunk, és Harry csodálattal nézett végig rajtam, amitől elpirultam.

- Biztos vagy benne? - kérdezte.

Bólintással jeleztem akaratomat, ő pedig elvigyorodott, majd pedig az éjjeliszekrényhez nyúlt, és egy ezüst csomagolást vett elő. Egyből tudtam mi is, majd fogaival feltépte. Feltérdelt, én pedig csak lehunytam a szememet. Arra lettem csak figyelmes, hogy újra felettem van, és egyik lábamat finoman a csípőjére simítja.

- Ez lehet fájni fog... - duruzsolta a fülembe.

Átkaroltam őt, és hamar éreztem is a kíméletlen fájdalmat. Karima felszántották a hátat amitől felnyögött, és csak a nyakamat csókolta. Belőlem sikoly szaladt ki, és még inkább vert a szívem. Nem mozdult, bennem maradt, kicsit várt, hogy megszokjam őt, majd lassan megint rákezdett a tempójára. Lassan mozgott, miközben hol a nyakamat, hol pedig ajkaimat csókolta. A fájdalom elég sokáig megmaradt, de egy idő után fokozatosan minden gyönyörré alakult át. Folyamatosan nyögtem alatta, ő pedig néha egy- egy morgást hallatott magáról.

***

Reggel arra ébredtem fel, hogy valaki a hajamat babrálja. Hirtelen villantak be a tegnap este mozzanatai, és csak mosolyogtam ezektől. Óvatosan nyitottam ki a szememet. Harry mosollyal az arcán nézett engem, haja kócos volt, szemei csillogtak.

- Jó reggelt. - mosolygott, és egy puszit nyomott a homlokomra.

- Jó reggelt. - ásítottam, és közelebb bújtam hozzá.

Lábaimmal átkaroltam az ő csípőjét. Nadrág van rajta, tehát nem aludt végig velem.

- Mennyi az idő? - kérdeztem miközben mellkasán kuporodtam össze.

- Kilenc, méghozzá reggel.

- Végig aludtam a tegnap délutánt? - néztem fel rá.

Mosolyogva bólintott.

- Basszus. - nyakába fúrtam a fejemet.

- Nem baj. Én örülök neki. Legalább most kipihented magadat! - simított végig hátamon.

Elmosolyodtam, de a fejemet nem húztam el a nyakától.

- Amúgy csináltam kávét, meg lent vár a reggelid is. - csókolt bele a hajamba.

- Köszönöm. - duruzsoltam.

Persze semmi kedvem sem volt kikászálódni mellőle. Fájt minden porcikám, és megnyugtatóan hatott rám, a tudat, hogy tegnap este ő volt az akivel megosztottam a pillanatot.