4. fejezet

Sziasztok, el sem tudjátok hinni mennyire megörültem a kommenteknek. És ááájj de happy vagyok. Remélem most is kapok ennyit vagy még többet! :D 

A történet most kezd majd fordulatot venni remélem értékelni fogjátok. Puccaaaa!

demon: Hát jó felé jársz, és hidd el minden ki fog derülni! :D 

Evelyn: Örültem, és tényleg románc az lesz bőven...! :D 

Mini: belepirultam ebbe de tényleg. Nagyon jól esetek a szavak! Köszönöm! 

Dorinaa: Köszönöm! :$ 

Heni és stanci: Ti ketten... Ájj, szeretlek titeket, és köszönöm! :D ♥ 

ja meg még infó, ebben a fejiben mivel fordulatot vesznek a dolgok Megan Nicole helyett Miley Cyrus az énekhang, de majd kiderül miért! Vagyis remélem érthető lesz. 

Különleges, visszasatusíthatatlan késés, meg egy dal! 

Miközben ittam ő addig rágyújtott.

- Ez a Louis pont olyan mint te! - mosolygott Miriam és beleszívott a cigijébe.

- Csodálkozol, hogy jóban voltam vagyis vagyok vele? - nevettünk.

Nem nagyon beszéltünk többet. Nekem meg egy kicsit már kezdett fájni a lábam ebben a cipőben.

- Ha egy percig viselnem kell meghalok!

Mondtam Miriam felé és levettem a lábamról a cipőmet. Kezembe fogtam majd elindultunk vissza az ebédlőbe. Amikor beléptünk egy pasi lépett ki elém. Én pedig későn kapcsoltam és belerohantam.

- Ohh bocsánat! - kértem tőle elnézést.

- Semmi baj Danielle. Tulajdonképpen pont téged kerestelek!

Felnéztem rá, de nem volt éppen ismerős.

- De várj egy pillanatot hívom a fiúkat is! - mondta

 Oké egyre inkább nem értettem mit akarhat. Visszabújtam a cipőmbe de újra csak fájdalom vette át a hatalmat. Hamarosan egy rajongó tömeg indult meg, de az a pasi és Paul is elindultak felém. Mögöttük pedig a srácok voltak. Amikor a pasas és a fiúk is odaértek, megszólalt.

- Most mennyünk, beszélni akarok veletek! - mondta.

Ránéztem Zaynre aki csak értetlenül pislogott rám. A fiúk elindultak, én pedig csak követtem őket. Kint egy hatalmas kocsi fogadott minket, vagyis csak engem. A fiúk előre engedtek, és beszálltunk a kocsiba. Ahogy beültünk már indultunk is. De még mindig nem tudtam ki az a fickó, és hogy mit akarhat. A fiúk egymást nézték és nem értettek semmit.

- Will, mi a baj? - kérdezte Liam és a férfi felé fordult. 

Ááá, szóval Will a neve, de mégis kije vagy mije a srácoknak? Na majd azt is ki fogom deríteni.

- Ezt nem itt akarom megbeszélni... - mondta majd a telefonjába merült el.

Ez a pasas sem normális. Én is kezdtem kicsit ideges lenni. Rezgett a telefonom a zsebembe így előkaptam és anyu neve villogott, azonnal fel is vettem.

- Kincsem, hogy ment az előadás? - kérdezte.

- Nagyon jól ment! - mondtam, nem olyan nagy érdeklődéssel.

- Minden rendben? - kérdezte.

- Öhhm, igen persze, de most megyek mert a srácok hívnak... - hazudtam és letettem a telefont.

Nem éppen volt kedvem vele most beszélgetni. Kikapcsoltam a telefonomat és visszatettem a zsebembe. A fiúkra néztem, majd csak kinéztem az ablakon és figyeltem kifelé. Ki tudja meddig utaztunk, de a kocsi fékezni kezdett. Will ment ki először, aztán pedig mi. Niall mellé álltam, és el is pirultam olyan közel álltam hozzá. Nagyon jól esett, de már mentünk is.

A ház pont az volt ahová el kellett jönnöm. Beléptünk de Will csak ment előre. Mi szedtünk utána a lábunkat. A nappaliba ment, leültünk, ő pedig elénk állt. A telefonját a kezébe fogta és csak minket nézett.

- Arra gondoltam, én és még páran, hogy mi lenne ha Elizabeth csatlakozna hozzánk az Amerikai turnéhoz! - közölte a hírt Will.

Hogy mi van? Elnézést de én csak egy 16 éves kislány vagyok aki.... Mi? Turné? One Direction? Ez komoly?

Annyira sokkolt a hír, hogy csak ültem és bambán bámultam magam elé. Láttam ahogy a fiúk súgnak valamit, majd Louis szólalt meg.

- Mi mind nagyon de nagyon örülnénk ennek! - mondta hatalmas örömmel.

Én még mindig csak ültem ott és nem tudtam mit mondani. Láttam ahogy mindenki aki ott volt engem néz.

- Most ez vicc? - kérdeztem halkan. - Én turnézzak velük? - felálltam és idegesen járkálni kezdtem. - Ők a legsikeresebb banda, én meg... Egy kisvárosi csaj vagyok, és mi a biztosítás arra, hogy egyáltalán szeretni fognak? Őket nem én érdeklem hanem ők! - mutattam a srácokra.

- Először is nyugodj meg! Ezzel a hanggal sikered lesz, nyugodj meg! - mondta Will és egyik kezét a vállamra tette.

- De ott van még anyukám és apám is...

- Apád? Ez most komoly? Amikor nálatok voltam én soha nem láttam őt! - morogta Zayn.

- Akkor meg anyám... Nem olyan biztos, hogy elenged! - szomorodtam el.

- Azt csak bízd ránk! - mondta Will.

Pár perc csend állt be. Ők még mindig engem néztek.

- Oké megyek! - mosolyogtam. - De maga ki is pontosan?

Ők ujjongásba kezdtek én pedig csak Willt néztem.

- Will, a srácok menedzsere! - mondta mosolyogva.

- De én hogyan megyek? Mármint kocsi vagy mi... - mondtam halkan.

- Én úgy gondoltam a srácokkal a busszal, van egy üres hely még ami csak rád vár. Ha meg rosszul viselkednek megverheted őket! - nevetett.

- Te mondtad! - kacsintottam rá.

- Viszont a feldolgozások helyett kéne saját szám is!

- Meglesz!

Ekkor jutott eszembe régebben mennyi verset írtam, és ha minden igaz akkor a füzetem is megvan valahol. Azokat átalakítva nagyon jó kis dalokat tudnék összehozni. Leültem a srácokhoz akik azonnal őrületbe is kergettek engem. Mindenfélét mondtak amivel kicsit elriasztottak, de egyben már vágyakoztam is az útra.

- Oké! - álltam fel idegesen. - Én most hazamegyek, lepihenek, és anyámmal közlöm a dolgokat. Majd beszélünk este! - mondtam és már le is léptem.

Nem vártam választ csak menni akartam. A fiúk kicsit nagyon idegesítettek most. Főleg Louis. Na ő most nagyon kikészített. Olyan hülyeségeket mondott, és a koncertek, főleg amiket művelnek. Ki fogom én egyáltalán bírni? De az még durvább... Én? Velük... Turnéra megyek, az eszem eldobom lassan.

Miközben hazafelé baktattam, éreztem, hogy egyre jobban feltör a cipő, de jó, legalább holnap már tornacipőt vehetek fel. Hazaérve egyből anyuhoz mentem, éppen a konyhában főzött, Ashely és Dylan pedig ott voltak vele. Ashelyre már annyira nem is haragudtam, kedvesen mosolyogtam rá, ő pedig viszonozta és odajött hozzám.

- Sajnálom, hogy olyan bunkó voltam veled, nem akartam... - kért tőlem bocsánatot.

Oké, ez a nap egyre furcsább és furcsább.

- Semmi baj... - mondta.

Megöleltük egymást majd csatlakoztam hozzájuk.

- Anyu, lenne valami amit el kénem mondanom... - mondtam.

- Mond kincsem! - mondta és felém nézett.

Dylanék is engem néztek, én vettem egy mély lélegzetet. 

- A One Direction menedzsere Will egy remek ajánlatot adott nekem, amit a srácok és én is elfogadtam... - mondtam, és még egy nagy lélegzetet vettem. - Will meghívott az Amerikai turnéra, a fiúkkal fogok fellépni...

Lehunytam a szemem és vártam anyu sikítását és aggodalmas monológját, de nem kezdte el.  Kinyitottam a szememet, ős csak mosolygott.

- Hisz ez nagyszerű! - mondta nevetve.

- Mi van? - kérdeztem értetlenül.

- Minden álmod, hogy sikeres énekesnő legyél, hát most megkaptad, és meg is érdemled! És tudom, hogy az a kelekótya banda vigyázni fog rád! - mondta mosolyogva.

Megöleltük egymást, adott egy puszit én pedig mentem is a házhoz. Belépve kicsit kupi fogadott de most nem nagyon tudtam evvel foglalkozni. Ledobtam a cipőmet majd a papucsomba bújtam bele. Felsiettem a szobámba és gyorsan előkerestem a füzetet amibe írtam. Amikor megtaláltam szegényem kicsit elég poros volt. Leporoltam majd az ágyamra dobtam le. Felvettem egy mini nadrágot, lila pántos felsőt és föléje egy csíkos pulcsit. Hajamat pedig összefogtam, a sminket lemostam magamról. Fogtam a piszkos ruháimat - bevallom volt belőle sok - Levittem és bedobtam őket a mosógépbe. Vissza felmentem, fogtam a füzetet egy tollat és a gitárom majd lementem a nappaliba. Ekkor jöttem rá, hogy lehet a laptopomra is szükségem lesz. Azért visszamentem és leérve csak letettem az asztalra.

Ahogy a verses kis részeket olvastam kezdett bennem megfogalmazódni mibe is vágtam bele a fejszémet. Elég sok dalt kell írnom, megzenésítenem ha tartani akarom a lépést velük. Mi lesz ha nem sikerült? Egyáltalán bírni fogom a folyamatos idegeskedést és a többit? Egy próbát megér, ha nem meg kiszállok.... Ami viszont biztos, hogy Niall is ott lesz, és együtt lehetek vele, még ha csak nem is úgy ahogy belül akarom.

Ahogy a sorokat írtam, lassan kezdett bennem minden összeállni. A dal már majdnem megvolt, és a zene is kezdett valamilyen formában megragadni bennem.

A dal olyan öt felé el is készült. Ahogy olvastam lassan már énekeltem és próbáltam minél jobban megírni. Fogtam a gitáromat és játszottam rajta, próbálgattam az énekkel, és hogy mi illene hozzá a legjobban. Nyolc felé viszont már kicsit idegesített az egész. A gitáromat félre toltam és a laptopomat az ölembe tettem. Twitterre mentem fel elsőnek.

"Dalírás jellemzői: Idegtépő sorok, megzenésíthetetlenség, muzsikaság, őrület! Azt hiszem ennyivel jellemezném a mai délutánomat!"

Elküldtem és nézegettem a fiúk kiírásait. A One Directionos oldalon már hivatalosan is fent volt, hogy csatlakozom a bandához. Nem sokkal később már sok ember írt is a kiírásomhoz. Niall volt az egyik.

"Kösd fel amid van, holnap meghallgatjuk!"

Ezen csak nevettem. Felnéztem még facebookra, de ott semmi érdekes nem volt. Kikapcsoltam a gépet, majd csak átöltöztem és aludni mentem. 

3. fejezet

Sziasztok.Örülök nagyon, hogy olvassátok, de arra kérnélek titeket, hogy egy komit vagy legalább a komment alatt lévő kis "kedvelési" gombot nyomjatok.

Köszönöm azokat akik olvassák és valami formában ezt is megnyilvánítják... ♥

Evelyn: Imdát örömmel tölt elnek el a szavak, és bocsi, csak most tombol a nyár és ezer felé figyelek, de persze, örömmel benne is vagyok! ♥ 

A csodás találkozás, fellééépééés! :D 

Nem értettem mit mondott. Ház? Mégis melyik? Aztán beugrott. Itt Bradfordban volt egy ház amit mindig is meg akart venni. Végül is közel van, és tippnek egész jó. Felvettem egy melegebb pulcsit és már mentem is. Láttam, hogy anyuék már itthon vannak így észrevétlenül elosontam a háztól, és egyenesen az álomház felé vettem az irányt. Egy pillanatra mikor átvágtam a parkon azt hittem eltévedtem, de amint megláttam a házat ami mellett reggelente elmegyek picit megnyugodtam, de ugyanakkor egy még nehezebb súly került a vállamra. Az ajtó előtt álltam.

Szívem majd kiugrott a helyéről. Kezemet a kilincsre tettem és benyitottam. Egyre jobban remegtem, és amint az ajtó kinyílt egy nagyon kellemes illat csapta meg az arcomat. Beléptem, betettem az ajtót.

- Halihó! - mondtam rekedtesen.

Ekkor a az egyik helyről zajt hallottam, Zayn tűnt fel, mögötte pedig még páran. Amint megláttam őt könnybe lábadt a szemem. Azonnal egymás felé futottunk. Átkaroltam a nyakát és könnyeim útnak eredtek. Ő szorosan karolta át a derekamat majd megpörgetett a levegőben. Nem akartam elengedni őt.

- Istenem... - suttogta a fülembe. - El sem hiszem...

- Én sem... - szipogtam.

Elengedtem és csak egymás szemébe néztünk.

- Hiányoztál, és sajnálom, hogy nem kerestelek... - kezdett el mentegetőzni.

Én a kezemmel azonnal befogtam a száját.

- Ne hogy mentegetőzz. - mosolyogtam.

Ő is mosolyogott, elvettem a kezem és megint megöleltük egymást.

- Szóval, megvetted! - elengedtem őt.

Letöröltem a könnyeimet majd csak körbepillantottam amennyire csak tudtam.

- Szerinted tétlenül nézzem, amint kézről kézre jár? - kérdezte nevetve.

- Az nem te lennél!

Nevettünk, majd beimitált a nappaliba. Elég nagy volt. Páran a tv előtt ültek.

- Srácok! - mondta Zayn. Ők felkeltek.

A kanapé mögé léptek, s csak neki dőltek. Láttam rajtuk, hogy nem igazán tudják ki vagyok. Egyedül Louis mosolygott úgy mint egy őrült. Ahogy a srácokon végignéztem, egy gyönyörű kék szemű fiúval találkozott a tekintetem. Bájosan mosolyogtunk egymásra, de fogalmam sem volt miért ragadtam le ennyire. Niall egyszerűen megbabonázott.

- Ő itt Danielle Elizabeth M... - Zayn nem tudta végig mondani.

- Zsííír! - ujjongott Louis majd egyből megölelte. - Végre, azt hittem sosem látlak!

- Kösz Louis, te is hiányoztál! - mondtam nehezen.

Alig kaptam levegőt annyira szorított.

- Húh, de megváltoztál, mármint... - mondta kicsit zavartan Niall.

Elpirultam ettől.

- Ez bóknak veszem! - mondtam halkan.

A többiek nem mondtak semmit sem.

- Zayn, emlékszem lém Miriamre?

- Igen! - mondta.

- Holnap mikor jöttök a sulihoz, ő hozzá menjetek!

- És te? - hallottam a kérdést Niall felől.

- Én is ott leszek nyugi! - nevettem. - De bármennyire is maradnék nekem mennem kell!

- Maradj már itt! - mondta Louis.

- Nem lehet! pedig maradnék, hiszen Louis, azokat a napokat soha nem lehet elfelejteni, de pihennem kell!

Nem vártam meg a válaszokat. Nyomtam egy puszit Zayn arcára és már el is viharoztam. A parkon ár haladva emlékek hada romozott meg.  A pillanat amikor először találkoztam Louissal. Azonnal egy hullámhosszon voltunk, és a többiek idegeire mentünk. Azok után nagyon jó barátok lettünk, de sajnos semmi nem tart örökké.

Hazafelé egy kicsit pityeregetem, majd amikor a házba értem ettem egy-két falatot, majd letusoltam és kidőltem az ágyban.

***

Reggel a telefonom csörgése előtt sikerült felkeltenem. Nagyon jól éreztem magamat, és tele voltam energiával. kapcsoltam a telefonomon egy kis zenét és neki is kezdtem a készülődésnek. Egy fekete elől tépett cicanacit vettem fel, föléje pedig egy hosszabb szürke pulcsit. Fölé egy piros ujjatlan felsőt amit egy övvel dobtam fel. Hajamat kivasaltam, egy kis sminket is tettem fel. 1-2 kiegészítőt is tettem magamra majd csak gyorsan megnéztem magamat a tükörben. Hiányzott még valami... Hát persze, egy kalap. Előkotorásztam a kis barna kalapomat, aztán csak a fejemre tettem. Most már teljesen tökéletes volt. Amint elmentem a tükör előtt fogtam a gitáromat, lementem és elővettem a fekete magas sarkúmat. Felvettem. Mentem benne egy kicsit, és amint megbiztosoztam benne, hogy tök jó, már indulásra készen álltam. De eszembe jutott a CD is. Visszafutottam a házba, majd gondosan eltettem a CD-t és már mentem is a suliba.

A suliba haladva elég sokan megnéztek, de valahogy nem érdekelt. A sulihoz érve már el volt kerítve kordonnal, amit több őr védett. Amikor odaértem, kedvesen beengedtek, és a barátnőimhez mentem.

- Itt aztán vannak páran! - nevettünk.

- Mit vártál? One Direction! HÚÚÚÚ! - ujjongott Paul.

Ezen mind csak nevettünk. De hamar véget ért a nevetés mert menni kellett befelé. Ahogy mentünk be gyorsan elhadartam Lizának, hogy mik a tervek, és csak mosolyogva bólogatott. Mi besiettünk, majd a szépen berendezett ebédlőt láttuk meg. Már jócskán voltak bent, de csakis a kijelölt vonal mögött.  A rajongók előtt pedig ott volt két asztal összetolva és 5 szék. Az asztalon One Direction képek, és ficek voltak kitéve. előre féltem, hogy mi lesz itt. Kintről hatalmas sikolyokat lehetett hallani, tudtuk, megjöttek. Hirtelen özönleni kezdett mindenki. Paullal azonnal odaadtuk a CD-t akinek kell mi pedig 1-1 mikrofonnal elbújtunk a helyünkre. Láttam amikor a fiúk bejöttek, és leültek a helyükre. Miriam lépett ki.

- És most, fogadjátok iskolánk aranytorkú pacsirtáját, a szépséges Elizabethet és mai partnerét Pault!

A szám is elindult. Én léptem ki a közönség soraiból először. A fiúk elé sétáltam és énekelni kezdtem. Láttam Zayn arcán a döbbenetet. Majd Paul is feltűnt. Hátrább léptünk és csak énekeltünk, aztán a kis táncunkat is előadtuk. A fiúkra pillantottam, Niall tátott szájjal nézett, a többiek csak döbbenten figyeltek, egyedül Liam nézett emberien. Nagyon jónak éreztem ezt a dalt, és Paul is egyszerűen remek. Jobb daltársat nem is választhattam volna magamnak.

A dal végén tapsvihar fogadott, a fiúk pedig felálltak és úgy tapsoltak. Alig bírtam elhinni, hogy ezt csinálják, ez nekem egy teljes elismerés. Paulala egymás kezét fogtuk, meghajoltunk majd rajtam volt a sor a köszöntővel.

- Eljött ez a nap is, a One Direction itt jár nálunk, Zayn Malik hazatért! Isten hozott Zayn, fiúk, érezzétek remekül magatokat itt nálunk. És még annyit hozzátennék, hogy talán én érzem magam a legjobban meghatva, hogy itt vagytok, és hogy tetszett az előadásom. De most a rajongók!

Intettem a többieknek. A lányok azonnal eléjük futottak majd megrohamozták őket. Én addig fogtam magam és a barátaimmal egy egyik félretett asztalhoz mentünk és oda telepedtünk le. Mi voltunk azok akik a talán nem a srácoktól voltunk annyira feldobva - na jó engem kivéve. -

A padon voltunk és hülyéskedtünk. Én és Miriam a padon ültünk vagyis inkább álltunk, és össze vissza ontottuk magunkból a hülyeséget. Elindítottak egy Nicki Minaj számot mi meg ugráltunk és táncoltunk mint az elmebetegek.

- Ha nem ezt csinálnád letagadnálak Liz! - hallottam meg Louist!

Megfordultam, ő a széken állt és minket nézett.

- Késő! Már le vagyok tagadva, te kedves répazabáló idegen! - integettem neki viccesen!

Velem van a baj, de én nem tekintem őket sztároknak. Talán azért mert  annyi időt voltam velük a népszerűség előtt, vagy nem tudom. Egyszerűen ők nekem csak 5 tök átlagos srác.

- Foglalkozz a rajongókkal, én ráérek! - mondtam.

Ő visszaült, én pedig a barátaimmal foglalkoztam. Miriam és én kimentünk egy kicsit, kint még mindig sokan voltak, és elég sok fotós is volt. Kezembe nyomott egy üveg vizet, én pedig kinyitottam és ittam belőle. 

2. fejezet

Itt is lenne a második adag. Remélem tetszeni fog, és köszönöm a 4 rendszeret és az egy komizót is! Nagyon sokat jelent ez nekem! :D ♥♥♥


Evelyn: Én örülök, hogy tetszik, és a folytatás is remélem pont ennyire fog majd tetszeni, vagy még egy picit jobban! :)




Egy izgalmakkal teli nap!




Zayn Malik nekem twittelt.
"@danielle. lizzy a bölcsességeim mind a tied, pont mint a szívem!"
Be volt téve még egy kép is, gyorsan azt is megnyitottam. Egyik közös képünk volt, amikor éppen ő ad nekem egy puszit, az arcomra. El sem bírtam hinni. A telefont az asztalra tettem le, majd Miriam kezébe nyomtam. Ő csak döbbenten nézett rám. Én a döbbenetből, mosolygásra és örömre váltottam át. Visszavettem a telefonomat, és kommenteztem is.
@zaynmalik ami akkor volt mélyen belém égett, fáj..."
Majd kiléptem és a többiekre figyeltem. Vagyis inkább próbáltam.Alig tudtam mert Zaynen agyaltam. Mosolyogtam és egyszerűen csak nem bírtam megmaradni.
- Te aztán szerelmes vagy! - nevetett Zora.
- Nem csak... Alig egy éve nem hallottam róla semmit sem. És amit most írt istenem...
- Jesszusom de elpirultál!- nevetett Steven.
Nevettünk mind, de próbáltuk nagyon halkan tenni. Az osztályból láttam többeken, hogy figyelnek engem. Ettől kicsit megijedtem, ezek szerint ők is látták, vagy mi? És ha igen akkor mi lesz? Mármint tudtommal, vannak páran akik Zayn után epekednek. Az óra végéig beszélgettünk, és a srácok kifaggattak a Zayn ügy miatt.
Amint kicsengettek már mentünk is tovább. Én elváltam a többiektől, mert mennem kellett a buli szervező brigádjával találkozni. Mosolyogva mentem a tornaterembe. Bent már hangos beszélgetést hallottam. Belépve minden felé papírok és egyéb cuccok voltak.
- Kedves jó napot! - kiabáltam.
Láttam ahogy páran összerezzennek, amin csak nevettem. Ők is köszöntöttek engem. Egy kört alkottak, én pedig csatlakoztam. A cuccaimat egy zsámolyra tettem le, majd leültem törökülésbe és csak hallgattam a fejleményeket.
- One Direction belement, hogy itt legyenek a bulin és már holnap jönnek.
Lizát néztem. Ő volt az egyik tanárunk, és egyben a szervezés elnöke is. Ahogy közölte, hogy ki jön a szívem eszméletlen dobogni kezdett. Mert ez azt jelenti, hogy Zayn is itt lesz.
- Danielle mi pedig téged szeretnénk arra megkérni, hogy vezesd körbe őket! - mosolygott rám.
- Istenem köszönöm! - felpattantam, adtam neki egy puszit, felkaptam a gitárom és rohantam órára.
Pault már egy csomószor hallottam énekelni és most pont rá van szükségem. Rohantam a folyosón, és nem tagadom, jó párszor meg is botlottam. Az ajtó elé érve, kopogtam. Amikor a tanárnőm is válaszolt benyitottam.
- Elnézést, Pault szerezném elrabolni! - nevettem.
- Miért is? - kérdezte a tanárnő!
- Na de tanárnő! - mondta Miriam.
Az osztályból nevetés tört ki.
- A bulival kapcsolatban.
A tanárnő mosolyogva bólintott, Paul pedig értetlenül nézett rám. Szóltam neki, hogy siessen. Ó összecuccolt majd már jött is. Nevetve ragadtam meg a csuklóját és futni kezdtem. Éreztem, hogy majdnem orra bukott de azért csak futott ő is. Elég sokáig futottunk mire kiértünk. Kint szinte ugráltam örömömben. Paul értetlenül nézett, és csak lihegett.
- One Direction jön... - ujjongtam. - És szeretnék veled fellépni.
- Mi van? Velem? - arcára döbbenet ült ki.
- Igen veled nagyokos! Kérleeek! - könyörögtem.
- De miért én?
- Mert már hallottalak énekelni és nagyon tetszik.
- Rendben! - felsóhajtott.
Ujjongva öleltem meg. Hozta a biciklijét, én pedig levettem David kocsijáról. Felültünk és csak tekertünk. Annyira felszabadultnak és vidámnak éreztem magam, hogy alig bírtam magammal. Egész úton csak mosolyogtam, és dudorásztam. A házhoz érve leszálltam majd bevártam Pault is. Átsiettünk a házamhoz, ajtót nyitottam és bementünk. Mindegyikünk a konyhát rohamozta meg először. Ittunk valamit, majd lehoztam a laptopom és valami szám után keztünk el keresgélni.
- Mit szólnál a  Cee Lo Greentől a Forget You-hoz? - kérdezte Paul.
- Na azt tök jó!
Elindítottam a számot, majd egy füzetet hoztam le. A gépet Paul elé toltam. Én a zenét hallgattam, a ritmust figyeltem, majd írni kezdtem.Eléggé kellő a dal számomra. Könnyű a részeket felosztani, felénekelni. Pont jó a dal.
Pár óra alatt elkészültem- Felosztottam, átírtam pár részt, és minden teljesen jól meg lett csinálva.Megmutattam Paulnak, aki mosolyogva olvasta.
-Ez tök jó! - mondta.
Azonnal fogtam is a gitáromat, majd elkezdtünk próbálni. Ahogy telt az idő egyre jobban belerázódtunk az egészbe. A gitár mellé más hangzást is felvettünk, amivel jobban fog csengeni majd minden. Olyan háromra járhatott az idő, mire kimondhattuk, hogy igenis jók vagyunk, összehoztuk.
Úgy döntöttem egy kis szüntet tartunk, ami nekem annyit jelentett, hogy felnéztem twitterre, Paul pedig figyelt. Amint felnéztem újabb döbbenet fogadott, Zayn kíséretében.
"@danielle,lizzy A fájdalom mulandó. Azt akkor a jövőre nézve mondtam, de már hiányzol!"
Magamba fojtva sikítottam, Paul pedig csak röhögött rajtam.
"@zaynmalik Te is nekem. De csak annyit tudok mondani, várd a holnapot!"
Elküldtem és a többiek is befutottak. Én csak ültem ott mint valami délibáb, és nem tudtam mit mondani. Paul elújságolta nekik, hogy hogyan is állunk a dallal. De előadni nem akarjuk még nekik, majd holnap. Felkeltem a székről, ittam egy pohár vizet. Kezdtem felfogni mit is írt nekem pontosan, olyan jól esett.
- Miriam, Zora egy kérésem lenne hozzátok. - fordultam a két lány felé.
- Mond! - mondták egyszerre.
- Mivel holnap jönnek a srácok, szeretném ha ti fogadnátok őket, és az ebédlőbe kísérnétek. És akkor ott elő tudjuk adni a számot. Megtennétek ezt nekem?
- Persze. De csak remélni tudom, hogy emlékszik még ránk! - nevetett Zora.
- Szerintem igen! - mosolyogtam rájuk.
Ők megöleltek és előre is sok sok siket kívántak. Hamar leléptek, mi pedig Paullal tovább gyakoroltunk. Egyre jobban kezdtem elfáradni. Olyan hét felé végszót fújtam. Megkértem Pault, hogy akkor fejezzük be. Ő is egyetértett evvel. Elköszönt majd elindult haza. Nem mentem át anyuékhoz, csak felcsoszogtam és kidőltem az ágyba. Hátamra fordultam, a plafont néztem. Ekkor eszembe jutottak a régi emlékek, lehunytam a szememet.
Egy virágokkal teli réten találtam magamat. Nem messze tőlem két nevető szerelmes pár. Én és Zayn voltunk azok. Ez volt az a nap mikor megalakult a One Direction és én voltam az aki tudott mindent erről az egészről, és részesülhettem ebben az örömben. Zayn csak mosolygott. Annyira boldog volt, hogy csak magához ölelt és puszilt össze vissza. Annyira szép nap volt. Szemem könnybe lábadt.A merengésemből a telefonom csörgése rázott ki. Amint a kijelzőre néztem a szívem is megállt, Zayn neve villogott. Kezem iszonyatosan remegett. Azt sem tudtam most mit tegyek. Felvegyem? És ha nem ő az? Egyáltalán még ki sem töröltem a számát:?Remegő kézzel nyomtam meg a zöld kis gombot.
- Haló? - hangom remegett.
- Ohhm, Daniellle?- szólt bele egy felettébb ismerős hang.
- Igen... - mondtam remegő hangon.
- Zayn vagyok! - amint kimondta a nevet arcomon könnyek folytak végig. - Jól vagy?
- Nem! - sírtam.
- Annyira... Én... Baszki, látni akarlak Lizzy! - hallottam hangján a bánatot.
- Én is! - szipogtam.
- Fél óra múlva a háznál! - mondta majd eltette.

1. fejezet

Sziasztok itt is az első fejezet. Jó olvasást mindenkinek és remélem komikat is kapok majd! 

Azt itt az elején leszöögezem, hogy Danielle énekhangja Megan Nicole lesz! 

Szép napot, Sziasztok! *.*
A kommentekre a következő fejezet elején fogok válaszolni. 
Pusszy Lizzy! ♥

Ez lenne életem! 

Sziasztok, a nevem Danielle Elizabeth Momsen és 16 éves vagyok. Egy kisvárosban élek Angliában, Bradfordban. Szüleimmel és bátyámmal élek együtt, egy családi nagy kertes házban. Szüleimmel nem éppen felhőtlen a kapcsolatunk. Ez olyan 14 éves korom óta ilyen, azóta amióta megismertem az első szerelmemet. 14 éves voltam, és ők nem akarták, hogy ilyen fiatalon kapcsolatom legyen egy sráccal. Zayn Malik volt a neve, és ő akkor volt 16 éves, és egy nagyon laza srác. Pontosan 9 hónapot voltunk együtt, de aztán vége lett, mert a bandával megnyerték az X-faktort és a zenére akart koncentrálni, így én nem fértem bele a képbe.

Viszont a bátyámmal - Dylannel - roppant jó a kapcsolatunk. Egy évvel idősebb nálam, de végül is osztálytársak is vagyunk, mert ő év vesztes. Kicsi korunk óta elválaszthatatlanok vagyunk. Amit csak tudunk együtt csinálunk. Bár az utóbbi pár hónapban elég nehéz mert becsajozott, és kicsit fontosabb most neki a csaja mint én.

Dylan és én, hobbi szinten teljesen egyet értünk. Mind a ketten zenélünk, ő énekel, gitározik, míg én éneklem, gitározom és zongorázom is. Ebben találtam meg azt az életet amire vágytam, és amíg tudom ezt is fogom csinálni. Dylannel közösen zenélünk, és lépünk is fel minden iskolai eseményen. Az iskola meglepően sok dologban támogat minket, és segít, hogy sikeresek legyünk. Ennek okén, a suli alaksorában kaptunk egy részt ahol próbálhatunk is, és ez senkit sem zavar.

A suliban eléggé népszerűnek mondanám magam, hiszen úgy nem tudok elmenni a folyosón, hogy ne köszönnek rám, pedig azt sem tudom kik, vagy ki ő. De ezt leszámítva vannak barátaim akikkel remek a viszonyom. A barátaim: Miriam, Zora, Steven, Paul és David. Miriam és Zora olyan vadak és örültek mint én, úgyhogy nem volt kérdéses, az első pillanattól nagyon jóban lettünk. Steven később csapódott hozzánk, egy kémia kísérletezés folyamán, de velünk is maradt. Mondjuk úgy kicsit nagyon elcsesztünk mindnet és végig nevettük az egész napot. Paul és David a bátyám által csapódott hozzánk. Gördeszkások és amúgy is jó társaság. Mondjuk kicsit beégettük őket mikor elkísérte a csapat őket deszkázni. A lányokkal a rámpa tetején álltunk, énekeltünk és pom-pon csajok módjára szurkoltunk nekik. Jó móka volt, bár nekik nem igazán.

Zaynre visszakanyarodva... Ő volt az első pasi az életemben, és akármennyire is haragszom rá, életem legszebb hónapjait töltöttem vele. A kapcsolatunk egyszerre volt, baráti és szerelmi is. Hiszen ha bármi gondom volt sulival, tanulással ő ott volt és segített amiben csak tehette. Nagyon is szerettük egymást, és én még fel is néztem rá. Hiszen ő azt tette amit a szíve diktált, amire én soha nem voltam képes. De amikor szakítottunk rádöbbentem, hogy én is képes vagyok erre. És azóta két éve telt el, és már tudom mit akarok kezdeni magammal, az élettel.

Otthon van egy külön kis ház a kert leghátsó végében ahol zenélni szoktunk. Ezt a kis házikót anyuék építették ide, hogyha Dylan megszületik apu tudjon pihenni, de végül is nem használták, és mivel én voltam az aki mindig használta így nekem adták. Két szintes, és van bent minden. Szobák, fürdők, konyha, nappali, ebédlő, és minden más. Dylannel viszont fogtuk magunkat és teljesen átrendeztünk mindnet. A nappaliból zenés sarkot csináltunk, a konyhát kibővítettük, hogy egy kisebb asztal beférjen, hol tudjunk majd enni meg minden. A szobákat nem bolygattuk, csak szinte az enyémet. Ugyanis én elhatároztam, hogy itt mint fogok lakni. A szoba az egyéniségemet tükrözi, és valami hihetetlenül jól meg lett csinálna. Persze azért nem itt élem az életem mert végül is bent vagyok a többiekkel, csak jobb itt kint aludni, tanulni meg minden.

Hát akkor most magamról is néhány szót ejtek.

***

Reggel korán ébredtem fel. Kikászálódtam az ágyból, és egyből a fürdőbe vettem az irányt. Letusoltam, majd egy törölközőbe csavartam magam és visszamentem a szobámba. Szokásomhoz híven öltöztem fel, farmer póló és fölé egy laza kardigán. Mivel pár nap múlva egy hatalmas buli lesz a suliban így nagyon senkit sem érdekel a tanulás, mindenki a bulit szervezi. Így nekem a próba az első.

Hajamat kifésültem, és egy kis sminket tettem fel, majd felhúztam a kedvenc tornacipőmet. A gitáromat a tokjába tettem és már mentem is. Úgy döntöttem, hogy ma a kedvenc biciklimmel megyek. Kivettem a helyéről, ami egy fekete BMX volt. Dylané volt még mielőtt a deszkázásra tért. De mivel el akarta adni, így inkább elkértem tőle.

Felpattantam és már tekertem is a suliba. Pár perc alatt ott voltam. Kint már voltak páran. Körbe sem kellett néznem, annyira hangoskodott az én kis baráti társaságom. A hang után, mentem, és hamar David kocsiját láttam meg. A kocsi platóján pedig Zora és Miarm ült, a srácok pedig körülöttük, és láttam, hogy majd meg szakadnak a röhögéstől. Odamentem hozzájuk.

- Sziasztok! - mondtam mosolyogva.

Amint megláttak lefagyott a mosoly az arcukról.

- Mi van? - kérdeztem.

- Dylan beszélni akar veled! - mondta Miriam.

Én is megijedtem. Ha beszélni akar velem az soha nem jelent jót. David-t megkértem, hogy tegye fel a biciklit a kocsijára, amit megengedett, én pedig Dylan után eredtem. Hamar meg is találtam a barátnője Ashley társaságában.

- Beszélni akartál! - mentem oda hozzájuk.

- Igen... - elengedte a lányt és arrébb mentünk. - Én kiszállok, mármint az előadásból. Nem akarok zenélni!

Ledermedtem. De mégis mit jelent az, hogy nem akar zenélni? Véglet abba fogja hagyni? De... Hát persze, Ashely. Ő az oka ennek... Emlékszem már többször kifejtette mennyire utálja, hogy zenél és inkább deszkázzon. Azt hiszem miatta kezdett bele a deszkázásba. Erre megint elcsesz mindnet.

- Most viccelsz? - idegeskedtem.

- Sajnálom húgi, de már nincs benne olyan örömöm mint régen. - meg akart ölelni.

- Ne érj hozzám! Mindent elrontottál!

Szemeim könnybe lábadtak. Minden dal amit éneklünk, az közös dal, csak együtt tudjuk megcsinálni. Mi éneklünk, ő gitározik, én zongorázom. Ez így van rendjén. De miért? Miért engem kell mindig dobálnia? Pár napja is ezt tette. Úgy volt együtt vacsorázunk, az egyik étteremben, de csúnyán pofára ejtett. Ezt elnéztem neki, de ezt már nem.

Könnyek folytak végig az arcomon, elrohantam, egyenesen be a mosdóba. Nekitámaszkodtam a csapnak, lehajtottam a fejem. Most mi lesz velem? Folytassam, vagy ennyi volt? Hirtelen Zayn ugrott, be és amit mondott nekem, akkor mikor majdnem kiejtette magát.

"Bármit dönt eléd az élet édesem, soha ne add meg magad"

A tükörbe néztem. Picit elmosolyodtam. Ekkor Miriam és Zora tűntek fel mögöttem.

- Minden oké? - kérdezték.

- Egyszer el bölcs ember azt mondta nekem: Bármit dönt eléd az élet édesem, soha ne add meg magad!

- Ezt Zayn mondta neked! - mondta Miriam.

- Nem adom fel, ennél több vagyok! - mondtam.

Megtöröltem az arcom és már mentünk is. Az első órám pont ének volt, és éppen Dylannel kéne énekeljek, de nem fogok. Itt az idő, hogy újonnan kezdett életre tegyek szert, és nem Momsen duo hanem Elizabeth néven. A terembe érve, megkértem Pault hogy had üljek mellé, aki boldogan meg is engedte. Hamarosan Dylan is bejött a barátnőjével. Én oda sem néztem csak nevettem a többiekkel. Elővettem a telefonom és twitteltem gyorsan.

"Momsen duonak vége, Elizabeth újraéledt! Köszönöm annak a srácnak aki régen a lelket öntötte belém!"

Majd visszatettem a zsebembe a telefonomat. Steven kezdett el beszélni a One Directionról, vagyis inkább, hogy mennyire idegesíti, hogy a húga ezt nyomatja mindig.

- De Liz képzeld, mutatott egy képet, és a csaj totál olyan mint te. valamilyen Z betűs a csávóka neve...

- Zayn, az exem! - mondtam mosolyogva.

- Nane! - majd ledőlt a székről Paul.

- Srácok hagyjátok már! Vége van ennek az életnek már rá! - mondtam.

- Egy segg a gyerek! - csapott az asztalra Paul.

Én oldalba böktem őt, aki megugrott és leesett a székről. Mindenkiből kitört a nevetés, ő meg csak felvakarta magát és visszaült, majd ő is csak röhögött.

Percek múlva már csengettek is. Mi egy csoportban gyűltünk össze. Miriam és Zora ismerték Zaynt.

- És mi lenne ha most azt a számot énekelném amit Zaynnel írtam? - kérdeztem.

- De... Megígérted, hogy elfelejted őt!

- Tudom, de a számot imádom! - mosolyogtam.

Ők csak felsóhajtottak. A tanár is bejött. Elmondta, hogy a mai órán nem nagyon fog tanítani, csak az a kérdése, hogy maradjunk csendben. Így is tettünk. A z én csapatom azt próbálta kitalálni mit is énekeljek majd. Ami engem nagyon idegesített. Elővettem a telefonom és twittert nézegettem. Amint felléptem majd elájultam a döbbenettől. 

Sziasztok.

Először is bemutatkoznék. Lizzyke vagyok, 16 éves és roppant életvidám és energikus csaj. Ha zenét hallok akaratlanul is énekelem és táncolom. Ez a mindenem.

De most a blog. Nem mondom, tehetséges vagyok, nem mondom, azt hogy nem tudod abbahagyni, csak azt, hogy remélem tetszeni fog és megtisztelsz majd pár szóval!