4. fejezet

WOW! I Love Ya! Szeretlek titeket de nagyon, újabb 7 komment! ♥♥♥♥ Nem is tudjátok mekkora örömöt szeretetek most mára nekem! ♥♥ 

Amúgy meg szeretném nektek mutatni amin majdnem két órát ültem, s közben Ed Sheeran mérgezést kaptam megint. xDD Nagyon de nagyon megérte a bele fektetett idő, és munka *fáj a hátam* Lehet képről nem tűnik annyira jónak, de élőbe nagyon de nagyon beleszerettem! :3

De még vannak terveim a szünetben mit kéne csinálnom, s az nem más mint egy felső amit szerintem hamarosan el is kezdek. *remélem* Ha arra is kíváncsiak vagytok akkor írjatok és amint kész hozok képet róla! :D 

U.I.: BOLDOG ÚJÉVEEET!!!!!!!! ♥♥♥♥♥

Trixi: Te egy hülye Pista vagy én nem retardált fóka! ♥ xDD Hidd el én is, és köszönöm! 

Lena: Hihih köszönöm Baba! ♥ 

Szimonszii: Köszönöm! igen az, de mit nevettem mikor először láttam a videót! jaj... xDD ♥

Henikee: Nagyon ksözönöööm! ♥ 

Dorinaa: Tudom, de elég rég olvasol, hogy tudd, ilyen vagyok :P Amúgy mindig elkezdem írni, hogy Dodó mire rájövök, hogy Dorinaa! xDD 

Lana: Hihihi. Csak nem Zayn fan vagy? :P Köszönöm, és itt már lesz, hidd innentől nem kevés 1D! :D ű

Izii: Öhhm... Mikor derül ki? Hát... pontosan a 7-9 fejezet felé, de az 5-ben aki figyel rájön! :D 

Akkor kik is ők? De kedvesek....

A vásárlás elég jól ment. Liam vitt minket a plázához, majd ment is. Amúgy a kocsiban közölte velem, hogy mi is a neve, de örültem, hogy megtudtam. Viszont nem egy meglepetéssel találtam szembe magamat a vásárlás alatt. Egy könyvesbolt előtt mentünk el mikor hirtelen Niall és Liam arca is feltűnt nekem három másik fiúval együtt egy plakáton. Furcsálltam, de mikor rákérdeztem Daninál erről, egy kávézóban elmesélte, hogy ők és a három másik srác egy banda tagjai a One Directioné. Meg hogy mennyire híresek, meg turné meg minden félt mesélt nekem és én csak pislogtam rá mint egy hülye. Ez annyira hihetetlennek tűnt nekem. Így már lassan kezdtem megérteni miért is figyelnek annyira minket, de ezek után kellett még idő mire teljességgel felfogtam mit is mondott, és hogy mennyi csak irigyelne meg ha megtudná, hogy mennyi akcióm volt már Niallel, és hogy Liam mennyire édes. Amikor tényleg sikerült feldolgoznom, mentünk tovább vásárolni, és próbáltam mindenben Dani ötleteire hagyatkozni. Nyolckor értem vissza az Anubisz házba, elég nagy pakkokkal. A szobámba pakoltam, le ahol Amber és Patricia voltak bent.

- Te aztán bevásároltál.

- Nem én voltam. - mondtam mosolyogva.

Az egyik dobozt vettem ki amit Dani nyomott a kezembe, hogy csak a szobámba nyissam ki.

- Júj ajándék, mit kaptál? - topogott oda Amber.

Elmosolyogtam majd elkezdtem kibontani. Amikor megláttam a tartalmát a szám tátva maradt. A dobozban egy iphone 5 pihent. Rajta meg egy levél amit egyből ki is bontottam.

"Szia... Dani vagyok és először is nem várom, hogy visszaadd mert megérdemled. Ezt csak a fellépés után akartam neked odaadni, de úgy gondoltam, hogy jobb ha most kapod meg, mert szükséged lesz rá.

Hy itt Niall... A szöszi akibe belerohantál. Daninak javasoltam, hogy előbb kapd meg. A telefonodat én már meg Dani is kezelésbe vettük, hogy legyen rajta pár dolog, amiért remélem nem is haragszol.

Csók Niall és Dani!"

Amber hangosan olvasta fel a levelet, és én csak mosolyogtam. Nem kérdezősködtek, én pedig egyből kinyitottam a dobozt, majd bekapcsoltam a telefont, és kezelésbe vettem. De nem ügyködtem vele sokáig mert, el kellett pakolnom a szatyrokat az ágyamról.

Amikor már a felével szépen megvoltam. Patricia is besegített nekem, aminek nagyon de nagyon örültem. Végig beszélgettünk, és nagyon sok mindent megtudtam róla, és ő is rólam. Amikor végeztünk, megköszöntem neki, aztán pedig az ágyamba dőltem és a telefonom felfedezésével foglalkoztam.

"Eszméletlenül köszönöm, és imádlak és Niallnek is köszönöm... Örültek vagytok, de nagyon imádlak titeket!!!" Elküldtem Daninak, és pá perc múlva már jött is a válasz.

"Örülök, hogy tetszik. Használd csak. Amúgy Niall itt pattog, hogy kéne neki a twitter címed."

Gyorsan írtam is neki.

"Nekem nincs olyanom...."

Elküldtem majd nem éppen jött válasz. Majd hirtelen Niall neve villogott.

- Te aztán forgalma emberke vagy. - nevetett Patricia majd kiment.

Egyből meg is nyitottam.

"Holnap megtámadlak, csinálunk neked egyet, mert KELL!"

Elnevettem magamat, de már nem írtam neki vissza. Eltettem a telefont a zsebembe, majd mentem is le vacsorázni. Lent leültem a helyemre, majd hamarosan Jerome is befutott, és mindenki leült. Közben a nappaliból a tvt hallgattuk, de szerencsére nekem pont úgy volt a helyem, hogy ráláttam rá.

- Úgy tűnik Danielle Peazer a barátja nélkül vágott neki vásárlásának. - egyből a tvre kaptam a fejemet. - A mai napot egyik táncos társnőjével láttak, amint bevásárolnak, és úgy tűnt minden holmit Dani vett a lánynak.

- Basszus az te vagy... - mondta Jerome.

Mindenki oda nézett.

- Akik látták őket elmondták, hogy Danielle barátnője eléggé szakadt, rongyos ruhákban volt, amit a képek is igazolnak. Vajon a puszta jóindulat vezérelte a fiatal táncosnőt, hogy kisegítse a barátnőjét?

Trudy fogta s kinyomta a tvt. Én próbáltam oda sem figyelni, és egy picit haraptam a muffinomba.

- Ez mégis mi volt? - kérdezte Fabien.

- Ismered akkor a One Directiont is? Hiszen a levélben Niall állt. - örült meg Amber.

- Ez cseppet sem ilyen egyszerű.

Hajtottam le a fejemet.

- Akkor magyarázd el. - Mondta Mara.

- Mi lenne ha megírnám a bloghoz. Aztán azt csináltok vele amit akartok, de nem szóban akarom elmondani.

Mara csak bólogatott, majd felálltam, és felmentem a szobámba. Átöltöztem, és egyből az ágyamba bújta be, s próbáltam elfeledkezni mindenről. Nem sokára valaki bejött, de én csak úgy tettem mintha aludtam volna. Kis zörgés után pedig már mentek is.

Reggel nyúzottan keltem fel, de örültem, hogy legalább más bajon nincsen. Kikászálódtam, és neki is álltam felöltözni. Felvettem az egyenruhát. A hajamat kifésültem és most kivételesen befontam, majd eltettem a cuccaimat. De a cuccokhoz még beletette a balett cipőmet, és a ruhámat is,majd felhúztam a  cipőmet, és már mentem is lefelé. Nem volt kedvem a többiekkel reggelizni, így felkaptam egy narancsot s almát, majd mentem is az iskolába.

Amikor beértem leültem, kinyitottam a füzetet és már írtam is ami belőlem jött. Ha azt akarják tudni, hogy ki vagyok, meg is kapják. Bár remélem a titkom kicsit tovább fog majd tartani, de hát egy titok sem marad titokban örökké! 

3. fejezet

Ohh yeeeh! I'm Gentlemeeeeeen! *bocsi a barátnőmmel ez a mániánk* 7 komment, kb egy hidat levágtam és táncoltam mint Zayn Malik. Hihih. Ez rímel. Wow remélem tartjátok ezt a szintet, mert akkor napi frissek lesznek! És wááá! Oké lenyugszom. Amúgy köszöntöm, az úgy rendszereseimet!!!! ♥♥♥ I Loye Ya everyone!!!! Na csak annyit még, hogy nagyon de nagyon köszönöm mindnekinek aki komizott, és hihetetlenül de tényleg hihetetlenül boldog vagyok ettől, és nagyon de nagyon IMÁDLAK titeket! ♥

U.i: Kinek ki a kedvence az Anubisz házból és kit miért utál?

Lena: Ebben már változni fog Danielle, ígérem! És köszönöm! ♥

Dorinaa: Írtam amúgy a blogodba! :P  Ez lesz a legizgalmasabb? Hát talán, de az eleje annyira nem, majd később mikor... Na ezt nem árulom el! :P Köszönöm! ♥

Stefii: Nem fogom abbahagyni! ♥

Trixi: Poppy hívja Zserbónak, és ez rám is átragadt nah. xDD Nem láttam még retardált fókát.... de ha te mondod! xDD Köszönöm, és én is nagyon bírom Ambert... ♥

Eszkii: Wiiii! ♥ Köszönömööööööööm! Remélem elég gyors voltam! :D ♥

Izii: Semmi baj, örülök, hogy írtál, és ilyen hosszút. húha. xDD El is felejtettem, mit akartam befejezni? :P Hihihih. Hát a választásom remélem tetszeni fog, és örülök, hogy tetszett! ♥

Lana: Még egy Sibuna haver.A célzás átjött. hihihi! Nem buta, csak okos! :D Amúgy kapizsgálod, már a dolgokat! hihihih! ♥ Sibuna ♥

Változás szele!

Egész este csak annak a srácnak a szemei jutottak az eszembe. Vajon ki volt ő, esetleg Dani pasija, mivel Dani szólt utána. Biztos a pasija, hiszen a srác nem semmi egy srác. Felsóhajtottam, majd nem tudom mikor de elaludtam.

Reggel Patrica ébresztett fel.

- Itt van az egyenruhád!

Megköszöntem neki. Kimásztam az ágyból, bementem a fürdőbe, és gyorsan felöltöztem. A hajamat kifésültem és lófarokba felkötöttem.

- Ez a maximum amit ki lehet hozni magamból.

Felsóhajtottam, s visszasétáltam a szobámba. Megnéztem az órarendemet, eltettem pár füzetet, a tolltartómat, aztán pedig elindultam lefelé. Lent már mindenki az asztalnál ült. Én is leültem, majd ettem egy szelet kenyeret. Senki sem szólt egy szót sem, én meg pláne nem. Csendben haraptam bele a szendvicsemet, és csak ültem ott.

- És Elizabeth, mind csak honnan is jöttél ide? - kérdezte Patricia.  

- Öhhm, London egyik külvárosából, kb. fél órányira innen. - mondtam majd ittam egy kortyot a narancslevemből.

Nem mondtam többet.

- Nah akkor menjünk. - mondta Alfie.

Mindenki nekiindult majd, így én is felkeltem, fogtam egy almát, majd a táskámba tettem. A többiek elindultak előre, én pedig csak ott kullogtam mögöttük. Nagyon nem volt kedvem senkivel sem beszélgetni, meg amúgy is csak azon a srácon járt a fejem. Niall... Valamiért kicsit érdekesen csengett a neve. vajon miért? És miért pont most feledkezek meg ilyen fontos dolgokról? Magamban tűnődtem mire megérkeztünk az iskolához.

- Merre találom az igazgatót? - kérdeztem Eddietől.

- Megmutatom.

A többiektől elváltunk, Eddie mellé léptem, és közösen indultunk el Mr. Sweet irodájához.

***

Az első napomat teljességgel kipipálhatom, Senki sem tudta meg, hogy milyen rossz sorsból jöttem, egyedül Mr. Sweetnek kellett elmesélnem mindent, de ő csak bátorított engemet. Az osztály is tök jó volt, és egyből Alfie mellé ültettek le aminek örültem ,hiszen ahogy ebben az egy napban megismertem elég bohókás. Az óráim többségében mellette ültem, amelyikben nem akkor pedig Amber mellett. Szerencsémre a bemutatkozásom nem telt sokba, csak pár mondatba, aminek nagyon de nagyon is örültem.

Amikor vége lett az óráimnak, siettem vissza a szobámba, átöltöztem, majd eltettem a cuccaimat. Lesiettem, amikor a többiek jöttek be, felkaptam megint egy almát, és már siettem is a próbára. Elég sokat futottam, de ez egy jó kis bemelegítés, az biztos.

Ahogy beértem, időben voltam, mert volt pár egy-egy ember aki még be sem ért. Letettem a táskámat, és csak kifelé néztem megint az ablakon.

- Milyen az új suli?

Megijedtem amikor hozzám szólt, de amikor megláttam Danit, csak mosolyogtam.

- Eddig nagyon jó. Mindenki kedves, és a szobatársam is, szóval nagyon jó! - mosolyogtam.

- Ez hülyén fog hangozni, de szeretnék neked segíteni.

Megdöbbenten néztem rá, de nem kezdett bele, mert kezdetét vette a próba. de vajon mit akarhat nekem segíteni? hiszen ő engem nagyon nem szeret. Tudtommal gyűlöl engemet, vagyis most már nem tudom.

A szokásosnál is többet rontottam mint szoktam, mert egész végig csak azon a hülye segítséges bigyón járt a fejem. hamarabb befejeztük a próbát majd csak ketten maradtunk fent.

- Sokat rontottál... - mondta a szokottnál is barátságosabban.

- Gondolkodtam, mit akarsz tőlem. - mondtam és a vállamra vettem a táskámat.

- Csak tudod... Tudom mennyire szarban vagy. Mármint pénzileg.

Felsóhajtottam.

- És ha szeretnéd ha nem, elmegyünk szépen bevásárolni! - mosolygott.

- Miért vagy ilyen? - kérdeztem.

- Tegnap sokat beszélgettem a barátommal, s meséltem neki rólad... - felsóhajtott.

Ááá a szöszike... magamban kuncogtam, és hallgattam ahogy folytatja.

- És elmondtam neki mennyire rossz körülmények vannak magad mögött meg, hogy most felvettek ebbe az új suliba és, hogy mennyire örülsz ennek. Ő csak lehordott, hogy eddig miért voltam veled olyan kegyetlen, és rá kellett jöjjek, hogy tényleg nagyon bunkó voltam mindig is veled.

- Tudod... Igen az voltál velem, de azt hittem van okod rá, azt hittem azért mert lenézel amiért milyen kis szegény csaj vagyok, meg minden.

- Jaj dehogy is.

Felsóhajtott, majd megint rákezdett.

- Inkább az miatt, hogy mennyire ügyes vagy.

Hirtelen úgy éreztem mintha fejbe ütöttek volna. Ezt most komolyan nekem mondta? Ő aki már akkor táncolt amikor én meg sem születtem? Ez most komolyan durván érintett.

- Oké ez meglepett.

- Engem tudod mi? Az hogy ennyit még soha nem beszélgettünk.

Ettől mind a ketten csak nevettünk, majd valaki bejött. Mind a ketten odanéztünk. Megdöbbenten láttam, hogy az a srác is köztük van akibe tegnap belerohantam. Nagyot nyeltem, majd a másik srácra pillantottam. Ő magasabb volt, haja egészen barnás, és égnek állítva. Dani egyből ennek a srácnak a karjaiba rohant, és megcsókolta. Hupsz. Ezek szerint tévedtem, de ahogy őket néztem egy picit elmosolyodtam. Olyan aranyosak együtt, és valami hihetetlen, hogyan is nézhettem ennyire mellé a dogokat. Lehajtottam a fejemet, majd a táskám másik pántját is a vállamra kaptam, de mire mentem volna, Niall jött oda hozzám.

- Még egyszer bocsi a múltkori miatt, a telefonomat nyomkodtam. - mondta.

- Semmiség. - mondtam halkan.

- Niall. - nyújtotta felém a kezét.

- Elizabeth. - mondtam könnyeden.

Kezet fogtam vele, majd Dani és a barátja is csatlakoztak hozzánk.

- Örülök, hogy találkozunk. Dani sokat mesélt rólad. És nagyon is sajnálom a helyzetedet.

- Milyen helyzet? - kérdezte Niall.

- Semmi. - vágtam rá azonnal. - Azt hiszem nekem most mennem kell.

- Nem, mert eljössz velünk vásárolni, megígérted! - mosolygott Dani.

A szememet forgattam csak ezen, de sajnos semmit sem tehettem most másképpen. Muszáj volt ebbe belemennem. 

2. fejezet

Sziasztok. Először is nagyon köszönöm, hogy írtatok másodszor pedig. Gondolkodom azon, hogy befejezem a blogolást, mert bár van 24 rendszeresem *amit rettentően köszönöm* csak 4-5 komment jön, míg másoknál 10-13 jön ennyi rendszeressel amennyi nekem van. Szóval kérlek titeket kommizzatok, mert engem nagyon de nagyon érdekel a véleményetek. Főleg, most, hogy új blogba kezdtem bele! 

Trixi: Patricia... hát inkább meghagytam Patriciának. Háháh, a tied jobb, jobban megy a sorsa mint az enyémnek! ♥ Én is szeretlek, és a célzás átjött, de nem ígérek semmit sem! :P 
Stefii: Remélem nem szomorítalak el, de nem Niall lesz, pár pár feji erre fog utalni még de nem ő lesz! :) A fejik szerintem két naponta, bár ez a kommentektől is függ. 
Izii: Miért más? :/ Köszönöm! :) 
Lena: Wááá van egy Sibuna haverom! ♥ 




Beilleszkedés....

Az igazgató utamra engedett, én pedig hihetetlenül örültem ennek. Adott egy kevés pénzt a taxira, amiből szerintem még maradni is fog egy kevés. Visszamentem a szobámba, ahol már a szobatársam bent volt. Kedvesen rá mosolyogtam, majd elővettem a táskámat, meg a nagy bőröndömet, amibe már neki is láttam bepakolni. A szobatársam egy szót nem szólt, én pedig csak pakoltam a holmijaiamt. Alig volt valami cuccom, ezért elég hamar megvoltam mindennel, és hamarosan már csak egy üres kis szobának az egyik része látszott meg. Fogtam a nagy bőröndöt, és a táskámat, majd elindultam lefelé.

- Itt a taxi. - kiabálta az egyik nevelőnő.

Én megöleltem őt, majd pedig  bepakoltam, és beültem a taxiba. Elmondtam, hogy hová is megyek, majd ő gázt adott és mentünk is. Nem szóltam hozzá egy szót sem, csak bámultam kifelé az ablakon és azt vártam, hogy végre odaérjünk, és láthassam milyen is az iskola, vagyis inkább a kollégiumi része. Bő fél óra utazás során meg is érkeztünk, egy hatalmas kastélyszerű ház elé. Csodálkozva álltam, ott kifizettem a taxit, kivettem a cuccaimat, aztán pedig csak ott álltam a bejárattól jó pár méterre, és vártam, hogy legyen valami. Csak néztem a házat, s azt sem tudtam, hogy most mi is legyen. Közelebb mentem, majd benyitottam, és egy kellemes kis környezet fogadott engem. Minden olyan nagyon barátságosan nézett ki. Hirtelen a lépcső tetején megjelent egy magas mogorva pasas. Picit megijedtem tőle, főleg amikor elindult lefelé.

- Maga kicsoda? - jött oda hozzám.

Én átnyújtottam neki a papírt amit kaptam.

- Jöjjön. - mondta.

És fogtam a cuccaimat, és láttam, hogy pár ember engem figyel, de én elkaptam róluk a fejemet, és egyenesen mentem a férfi után aki gondolom Viktor lehet. Amint felértünk, balra fordultunk ahol egy kisebb ajtó fogadott, amin belépve egy kisebb rendetlenség fogadott, de ő nem is zavartatta magát. Az asztalához lépett, majd rendezgetni kezdte a papírokat. Én csak ott álltam az ajtóban, és vártam, hogy mi is lesz.

- Gyere beljebb... - szólt rám.

A cuccaimat ott hagytam, majd beljebb mentem, és leültem az asztala előtt lévő székre. Ő is leült, majd az egyik fiókban valamit matatni kezdett. majd pár lapot nyújtott át felém.

- Az órarendet, a szobádnak a száma, és a szobatársad neve, akkor még pár információ amit jobb ha tudsz. És érezd jól magad! A lányok hálótermei egyenesen! - mutatott kifelé.

Én csak bólintottam, majd megköszöntem és a cuccaimat megfogtam, majd egyenesen az adott irányba igyekeztem. Csendben mentem, és próbáltam rájönni, hogy most merre is kell menjek.

- Segíthetek?

Egy sötétbarna rövid hajú lány jött oda hozzám.

- Partica Williamsont keresem.

- Én vagyok. - mondta.

- A szobatársad vagyok... - mondtam nem túl hangosan.

- Akkor biztos te vagy Elizabeth. - mosolygott, majd átvette tőle ma bőröndömet. - Gyere csak!

Én követtem, őt majd az egyik szobába bementünk. Amikor megláttam kicsit meglepődtem mennyire otthonos az egész, és hogy mennyire kellemes érzés.

- A te ágyad ott van. - mosolyogva mutatta meg a helyet.

Mosolyogtam majd kinyitottam a bőröndömet és a táskámat, majd nekiláttam kipakolni. Elég gyorsan meg is voltam, hiszen amennyi cuccot hoztam, elég hamar végzek vele az biztos. Csendesen pakolgattam a kevés cuccomat. Az íróasztalra kitettem pár füzetet, a tolltartómat, és a papírokat amit Viktor adott nekem. Patricia az ágyán ült, majd pár perc múlva el is ment, és egyedül maradtam. Folytattam a kipakolást. Senki sem jött be, aminek nagyon örültem, ezek szerint itt végre nyugodtabb lesz minden mint az árvaházban. Bő egy órán belül végeztem a pakolódással, majd fogtam magamat és elindultam lefelé. Amikor leértem a lépcsőn, egy helyről beszélgetéseket hallottam és elindultam a hang irányában. Egy tágas kis ebédlőbe értem, melyből jobbra a konyha, balra egy nappali vezetett. Amint beléptem minden szempár rám szegeződött.

- Sziasztok. - mondtam halkan, majd egy szőkés hajú nő lépett oda hozzám.

- Szia én Vera vagyok.

- Elizabeth. - mondtam.

- Srácok ő itt az új diákunk, Elizabeth, lehetőleg kíméljétek őt. - morogta Viktor.

kicsit megijedtem amikor meghallottam a hangját, majd el is ment.

- És Trudy vagyok. - jött oda egy alacsony nő.

Én csak mosolyogva fogtam vele kezet. Majd a többieken néztem végig. Mindegyikükön nagyon csinos ruha van, és a srácok sem panaszkodhatnak. Mindegyik nagyon jós jól néz ki.

- Gyere csak... - intett felém Patrica.

Én félénken oda mentem mellé.

- Akkor ő itt a barátom Eddie, ők pedig Alfie, Amber, Nina, Fabien, Jerome, Mara és Joy.

- Elizabeth Jade Morgen. - mondtam könnyedén.

- Remélem tudod, hogy a hajad eléggé borzalmas, nem is foglalkozol vele? - kérdezte egyből Amber. - A feléről már lenőzz a vörös hajfestéked...

Lehajtottam a fejemet, és csak tűrtem amit mond.

- Tudom... - mondtam halkan.

- de miért nem festeted be megint? - kérdezte.

- Öhhm.. - gyerünk Elizabeth. - Nem tudom.

Oké, hát ezt nagyon jól megmondtam. Mert azért mégsem mondhatom azt, hogy azért nem festetem be mert nincs rá pénzem. Azért ez kicsit nem lett volna jó. Szerencsémre, Trudy közbeszólt, hogy kész a vacsora, így mindenki leült, én pedig a maradék szabad helyre ültem le, egyenesen Jerome mellé. Kicsit feszülten ültem le, az ujjaimmal babráltam, majd amikor mindenki mert, én is mertem magamnak.

- Hé nyugodtan vegyél ám, nem hiszem ennyivel jól laksz. - nézte a tálamat Jerome.

- De jól lakok... - mondtam halkan.

- Nem hiszem! - erősködött tovább, majd megvajazott ég egy pirítóst és a tányéromra tette.

- Ne erőszakold belé a kaját... - mondta Alfie és elvette az a pirítóst amit oda tett nekem Jerome.

Ettől csak elmosolyodtam, és nekiláttam a vacsinak. Elég hamar végeztem vele, és meg kell mondjam istenien finom.

- Trudy ez nagyon finom volt! - mondtam.

- Köszönöm.

- Ez még semmi. A sütijei rabja leszel. - mondta Alfie.

Ettől elnevette magamat, és a többiek is csak mosolyogtam, majd hirtelen megcsörrent a telefonom a zsebembe. Kivettem, Danielle neve villogott rajta. Felkeltem és a nappali szerűségbe mentem, egyenesen az ablakhoz. felvettem, és tudtam, hogy a többiek ebből mindent hallani fognak.

-  Szia. - szóltam bele.

- Mégis merre vagy? Itt jártam az árvaházban ,de azt mondták már nem laksz itt.

- Igen, mert eljöttem onnan.

- Mégis merre vagy?

- Mondtam neked, hogy felvételiztem egy suliba... Felvettek.

- Az Anubisz?

- Igen.

- Először is gratulálok, legközelebb  pedig szólj. Holnap háromkor próba. Ugye ott leszel.

- Persze, eszem ágában sincsen kihagyni.

- Nem is ajánlom.

- Dani ne mond ezt...

- De mondom. Szia.

Majd egyszerűen lecsapta. Felsóhajtottam a telefont pedig visszatettem a zsebembe.

- Jó éjt!

Mondtam és felsiettem az emeletre, egyenesen a szobámba. Betettem az ajtót az ágyamhoz mentem, aztán elővettem a piszimet. Hamarosan Patricia is feljött. gyorsan felöltöztem, aztán pedig  bebújtam az ágyikómba, és egy ütött kopott könyvet kezdtem el olvasgatni. 

1. fejezet

Halihóóó! Bocsássatok meg, hogy tegnap nem hoztam, de későn kezdtem neki a fejlécnek meg a mindennek és este tíz körül végeztem -oké este nyolckor álltam neki - Remélem nem haragszotok. 

Az új blogról pedig ejtenék néhány szót ami FONTOS. Anubisz ház rajongója vagyok  mai ebben meg is fog majd mutatkozni, de továbbra is a One Direction lesz előtérben. De ők csak olyan harmadik max ötödik fejezet felén fognak nagyobb jenvetőséget kapni, maiért remélem nem esztek meg, és remélem tetszeni fog majd. Kellemes olvasást

U.I.: Az Karácsonyi feji, lurkók előtt volt! ♥ 

Pokoli élet, de vajon sikerül? 

Akik olyan sorsba születtek mint én, mindenhol lennének csak nem az én helyemben. Az életem lefelé való hanyatlása már csecsemő koromban elkezdődött.  Amikor megszülettem, egyenesen árvaházba kerültem. Elméletileg édesanyám kint hagyott a semmi közepén, és egy arra járókelő nő talált rám. Kb. nyolc éves koromig egy árvaházban voltam, majd 13 éves koromig egy családnál voltam, majd csak két hónapra visszaküldtek, arra  borzadályra ahonnan eljöttem. Utálom az árvaházat. Soha sem voltam bátor lány, de amikor eljöttem innen felbátorodtam, amikor visszajutottam ide, újra csak egy szótlan lány lettem, és azóta sem beszélek semmit, csak 1-2 szót néha napján.  Nincs sok kedvem az itteniekkel beszélgetni, mert az itteniek, vagyon vadak. Nekik a hétvége a féktelen bulizásról, piálásról, és drogozásról szól. Az ittenieknek több mint a háromnegyede már ült sitten és én nagyon nem szeretnék ilyen körökben végezni.

Ezért is intézkedem abban, hogy minél előbb elkerüljek innen. jelentkeztem egy iskolába, aminek a kollégiumára is pályáztam, és ha minden jól megy, ingyért sikerült bejutnom, aminek nagyon is örülnék. Amivel nagyon bajom nem is lenne, mivel mindenből teljesen ötös vagyok, és soha semmilyen problémám nem adódott, a sulival, vagy a tanáraimmal.

Reggel korán keltem. A tervem a szokásos volt. Felkelni, felöltözni, enni egy-két falatot, majd menni a táncpróbára. El is kezdtem a tervek megvalósítását. Felkeltem az eléggé kényelmetlen ágyból, majd fogtam a ruháimat, és nekiláttam felöltözni. Egy ütött, kopott melegítőnadrág, és egy szakadt felső. Sajnos evvel kell beérnem, mert nem éppen holnap fogok új ruhákat kapni. Kifésültem a hajamat, majd pedig, fogtam a kopott kis hátizsákomat, amibe már tegnap elpakoltam majd már mentem is lefelé. Lent az ebédlőbe akartam menni, de már nagyon hamar megtorpantam. Két rendőr nézett velem szemben,  a konyhában pedig kiabálás hallottam.

- Egy bizonyos Miranda Millert keresünk. te lennél az? - kérdezték.

Én csak megráztam a fejemet.

- És merre van.

A konyha felé mutattam ahonnan a kiabálás jött.

- Megvan! - kiabálta valaki, majd a két rendőr a hang irányába kezdett el futni.

Én inkább úgy döntöttem, hogy kihagyom a reggelit, majd pedig el is indultam kifelé, ahol a földön heverő posta fogadott, a tetején egy levél mely az én nevemre volt címezve. Felkaptam aztán egyenesen a próbaterem felé igyekeztem.

Gyorsan fordultam be az utcákon, és csak néztem, az ide-oda mászkáló embereket. Kicsit idegennek tűntem, kiríttam közülük. Mindenki olyan csinosan van felöltözve, ruhájukon alig pár volt, mindenki makulátlan, és egyszer csak beléptem én, a ruhám szakadt, és rég látott már mosást. A hajam volt talán az egyetlen ami normálisan állt rajtam. Nem siettem sehová sem, mert úgy is nagyon hamar fogok beérni.

Amikor beértem, ledobtam a cuccaimat. Alig voltunk egy páran, én pedig a sarokban kuporodtam le, és figyeltem a kinti világot. Vajon milyen lenne ha mindenem meglenne amit csak akarok? Milyen lenne nem kilógni a sorból, divatos ruhákban járni, és ha lennének barátaim. olyan igazi barátaim, akikre mindig is számíthatok.

- Örülök Elizabeth, hogy időben beértél. - morgott rám az oktató Danielle.

Felsóhajtottam, majd hagytam az álmodozásomat.

Danielle soha sem értette meg az én helyzetemet. Soha semmit sem ért meg ami velem kapcsolatos. Mindig szekál az miatt ahogy öltözködöm, az miatt, hogy lassan megtiltja mindenkinek, hogy segítsenek nekem, ruhát beszerezni a fellépésre, vagy valami. Egyszóval nagyon nem bír elviselni.

Beálltam a helyemre és nekiláttunk próbálni. Mindenki a megfelelő lépésekkel csinált mindent így sok nehézségünk nem is nagyon volt, de azért belém Danielle folyamatosan belém kötött. Én csendesen tűrtem, hogy mindig belém köt. Nem akartam vele vitatkozni, főleg azért sem mert tudom, hogy ebből csak ő jönne i jól, és tutira kitenne engem a csapatból amit nem szeretnék.

Próba után felvettem a táskámat, majd indultam volna kifelé, mikor Danielle visszahúzott.

- Figyu, tudom, hogy sokat szekállak, de...

Én csak megráztam a fejemet.

- Tényleg ne haragudj.

Megráztam a fejemet, majd elindultam kifelé. Nem akartam semmit sem beszélni. Elég gyorsan haladtam kifelé. Amikor leértem, egy pillanatra hátra néztem, hogy lássam amint az egyik csaj a másik srác nyakába ugrik. Megforgattam a szememet, majd csak sietősebbre fogtam, de hirtelen valaki beleütköztem, és hátra is estem, annyira váratlanul ért.

- Jesszusom annyira sajnálom... - hallottam meg valakinek  a hangját.

Amikor oda néztem, egyenesen egy kék szempár köszönt vissza rám.

- Minden rendben van? - kérdezte, miközben felsegített a földről. Én csak néztem őt, de nem mertem semmit sem mondani.

- Niall...

Ő felnézett én pedig kaptam a lehetőségen és elfutottam.

- Várj már! - hallottam ahogy utánam kiabál, de nem érdekelt.

Kifutottam az épületből, egyenesen az árvaházba. A hasam már rázendített, amit meg is értek, hiszen vacsorát is alig ettem, és most a reggelit is kihagytam.

Amint visszaértem, a konyhába mentem, csináltam egy szendvicset, majd egyenesen fel az emeletre, és leültem az ágyamra. Ledobtam magam elé a táskámat, majd kivettem belőle a borítékomat. Beleharaptam a szendvicsbe, majd félretettem, és a levelet kezdtem el kibontani. Eléggé izgultam, hogy mi is lehet ez, de amit kihúztam a borítékot tartalmazó kis levelet, és megláttam rajta az iskola logóját ahová jelentkeztem egy fokkal megkönnyebbültem. Kinyitottam, majd eddig olvasni kezdtem a sorsokat. Annyira nagyon nem érdekelt ami benne van inkább az, hogy felvettek-e vagy sem.

"Sikeresen jelentjük be, hogy felvették ön az Anubisz Bentlakásos Iskolába"

Arcomra hatalmas mosoly kúszott fel, és csak olvastam, hogy mit írnak még.

"Kérjük holnap reggel jelentkezzen Mr. Eric Sweet igazgatónál, és még ha teheti akkor ma estik jelentkezzen Rufus Zeno Bentlakásos szállás vetőjénél."

Ennek nagyon de nagyon megörültem, azonnal rohantam a vezetőhöz, hogy elmondjam neki a jó hírt, és végre elmehessek innen örökre. Mosolyogva futottam az árvaházban, és alig vártam, hogy elmehessek, és egy sokkal jobb élet várjon rám. Ha elmegyek, végre megváltozik minden. Talán lesznek új barátaim is, keresek munkát is, és végre olyan leszek mint a többi normális tini. 

Karácsony

Először is mindenkinek Kellemes karácsonyi Ünnepeket kívánok! Remélem a fát már lassan mindenki feldíszítgeti, ami pedig engem illet, ezt én már kipipáltam! Elég szépre sikeredett. Bár nincs itt nálunk nincs hó, azért elég jól elvoltam. Díszítettem a fát, közben a karácsonyi dalok bömböltek, szóval... Elvoltam. :D
Hát... ha nagyon pontos akarok lenni, akkor ez a végső fejezet, és hamarosan jön a következő is. Amit még nem tudok mikor lesz, mert... hát fogalmam sincs. Ti mikor akarjátok, hogy feltegyem az újat  December 26-27 körül vagy már csak az újévben? 
KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK!!!!!!!

Dorinaa: Hehehe! Nagyon szépen köszönöm! :) Persze, hogy érdekel, de komiztam is! :D ♥♥
Stefii: Köszönöm, és itt is van! ♥♥
Trixi: Hidd el, ebben is lesz elég karácsonyi hangulat! Itt is köszönöm szépen! :P ♥♥
Izii: Hihih, köszönöm! Örülök, hogy csak mosolyogtál rajta! Én örülök, hogy elolvastad, és hogy tetszik! ♥♥




Olyan régi új leány! Karácsoooony! ♥

*Sarah Valery Panye szemszöge*

Amikor felkeltem nagyot nyújtózkodtam, majd a mellettem fekvő sráchoz fordultam.

- Jó reggelt gyönyörűm! - mosolygott rám kedvesen Niall.

- Jó reggelt! - mosolyogtam. - Ma van szenteste!

Mosolyogtam nagyon. Ez csodálatos, hiszen ma fogjuk feldíszíteni a fenyőfát a srácokkal közös házukban, és az ünnepeket is együtt fogjuk tölteni. Ami talán még szebbé teszi az ünnepeket, hogy Zayn ma áthozza a barátnőjét akit már a többiek ismernek csak én nem, s ezért már nagyon is várom.

- Zayn és a barátnője mikor jönnek? - kérdeztem.

- Csak nyugalom. - nevetett rajtam Niall.

Hirtelen kicsapódott az ajtó, és mind a ketten oda néztünk, és Louis jött be egy száll melegítőnadrágban kezdett el felénk rohanni, majd egyenesen az ágyunkra ugrott, és ugrálni kezdett.

- Louis de nehéz vagy... - nyöszörögtem.

Niall fogta magát és lelökte rólunk, majd csak mind nevettünk.

- Karácsoony vaaan! nyomás öltözködni, majd karácsonyfát díszíteni, sütit sütni, főzni!

Majd fogta magát és kirohant, majd becsapta az ajtónkat.

- Ez a gyerek nem komplett... 

Én csak elkezdtem nevetni, majd pedig nekiálltunk készülődni. Egy farmer nadrágot húztam fel, majd egy pántos felsőt, s egy kötött felsőt. A hajamat kifésültem és összefogtam. Niall is bejött a fürdőbe, majd csak átölelt engem. Elmosolyodtam, de ő is csak mosolygott, majd elengedett, adott egy puszit, majd én lementem a többiekhez.

Lent Danielle már a konyhában sürgött, Eleanor pedig éppen reggelizett.

- Fiúk? - kérdeztem.

- Kint! - mondta Eleanor.

Elnevettem magamat, majd hamarosan be is jöttek, és Niall is leért. Én egyenesen Daninak kezdtem el segíteni, viszont az egyből feltűnt, hogy Zayn nincs itt még.

- Hol van Zayn? - kérdeztem.

- Elméletileg délre itt lesznek. - mondta Liam.

Megöleltem a bátyámat, aztán pedig ittam egy pohár kávét, aztán pedig csak a konyhában segédkeztem. Danielle közben a rádiót is bekapcsolta, és végül is táncolva, énekelve főzőcskéztünk, és nevettünk. nagyon de nagyon jó volt, és meg volt az a tipikus karácsonyi hangulat is. Eleanor, és a srácok a házban kezdtek el díszíteni mindenfélét, és néha én is rájuk pillantottam, majd csak mosolyogtam amikor a nappaliban megláttam, hogy Liam és Niall éppen a fenyőt helyezik el. Niall a fenyőfa lábát mozgatta, és csak a lábait láttam, Liam pedig csak prédikált neki, hogy mit csináljon.

Visszaérve a konyhába, folytattuk a főzőcskézést.

/Danielle Elizabeth Momsen szemszöge/

Hamarosan itt a karácsony és én már eléggé félek ez miatt. Zayn bejelentette, hogy elvisz a fiúkhoz, hogy bemutasson a barátnőiknek, én pedig már nagyon is félek ez miatt. Daniellet és Eleanor már ismerem, viszont Niall barátnőjét Valeryt még nem, és egyik részem már nagyon meg akarja ismerni, míg a másik inkább elmenekülne. Az utóbbi két napot Bradfordban töltöttem Zayn családjával.

- Zayn... Én félek... - bújtam oda szerelmemhez.

- Jaj kicsim nem kell. - mosolyogva szorított magához. - Valery igazán kedves lány, és szerintem olyanok lennétek mint a két testvér.

- Tényleg ezt gondolod? - néztem a barna szemeibe.

- Teljesen!

Adott egy csókot, majd pedig folytattuk a pakolódást. Elég korán keltünk fel, hogy legyen időnk mindenre. Amikor elpakoltam a bőröndömet, csak felsóhajtottam, és próbáltam nyugodt maradni. Kinéztem az ablakon, és még jobban elfogott az idegesség.

- Zayn... Ugye nem akarsz kocsiba ülni? - aggódtam.

- Eszem ágában sincsen...

Ettől fellélegeztem. A hó megállás nélkül szakad, és egy finom hóréteg lepte el az utakat. A számat rágtam, és próbáltam rájönni, hogyan tudnék jobban lenyugodni. Hirtelen Zayn magához húzott.

- Próbáld meg ne harapdálni a szádat.

Megnyalta a száját, és tudtam, hogy teljesen beindult, aminek nagyon is örültem. Egyből ajkaira tapadtam, és csak csókoltuk egymást.

- Jesszusom ne itt essetek egymásnak... - nevetett Zayn anyukája.

- Nyugi anyu, amúgy vonattal megyünk. - mondta Zayn. 

- Rendben de előtte gyertek reggelizni-4

Mi csak fogtuk a cuccunkat, majd lementünk, ahol neki is álltunk a családi körben reggelizni. Amint ezzel megvoltunk egyenesen a vasútállomás felé igyekeztünk, bár az odavezető út nem ment zökkenőmentesen, hiszen egy csomó rajongó megállított minket.

Amikor odaértünk a házhoz kicsit megtorpantam, de Zayn bátorítón megszorította a kezemet, majd csak bementünk.

- Megjöttünk! - mondta Zayn.

- Nappali! - hallottuk meg az egyik srác hangját.

Mi lepakoltunk, majd egyenesen a nappaliba mentünk, ahol Niall nyakán egy feketés hosszú hajú lány csüngött, és a karácsonyfa legtetejére egy díszt tettek fel. Hamarosan le is került onnan, majd egyenesen odafutott hozzám.

- Jaj Elizabeth annyira örülök neked! - mosolyogva ölelt magához.

- Gondolom Valery... - nevettem.

- Hmm, talált süllyedt! - nevettem.

Mind a ketten csak nevettünk, majd csak elengedtük egymást.

- És hogy utaztatok-? - kérdezte egyből.

- Engem már nem is üdvözölsz? - kérdezte nevetve Zayn.

- Bocsáss meg, de te itt nem vagy új számomra... - dugta ki a nyelvét.

- Lányok készülődni, hamarosan ajándékozás! - kuncogott Dani.

Odamentem a bőröndömhöz, majd kivettem belőle az ajándékokat, aztán pedig mire visszamenetem, már egy pá ajándék már ott volt, és csak több került oda. Letettem a csomagokat, aztán pedig Valery mellé keveredtem.

- Gyere menjünk öltözni! - mosolygott rám.

Fogtam a cuccomat, majd ketten egyenesen felmentünk.

- Ez kinek a szobája? - kérdeztem mikor beértünk.

- Az enyém és Niallé! - mosolygott.

Letusoltunk, majd a födőbe zárkóztunk be.

- S mióta vagytok együtt Zaynnel? - kérdezte.

- Pár hónapja, de előtte már majdnem két éve együtt voltunk!

- Jaj ez olyan aranyos! - mosolygott.

- És ti Niallel? - kérdeztem.

- Fél éve! - mondta.

Előkerültek a ruhák és csak nevettünk, hogy mennyire is hasonlítunk egymásra. Megállás nélkül csak beszélgettünk és annyira örültem, hogy Zaynnek lett igaza.

/Sarah Valery Payne/

Elizabeth nagyon de nagyon aranyos lány, és egyre jobban kezdem megérteni Zayn miért is szeretett bele annyira. Kedves, aranyos, de egyben magabiztos is. Ahogy öltözködtünk, egyre inkább kezdtük megismerni egymást, egyre jobban oldódott fel, és ennek nagyon is örültem. Mind a kedden farmert választottunk magas sarkúval, csak ő inget húzott fel én pedig egy könnyed pántos felsőt. Mind a ketten egy kicsit sminkeltünk, ő begöndörítette a haját, én pedig csak kifésültem, és kiengedve hagytam. Amikor begöndörítette Lizzy a haját, egyből támadt egy remek ötletem.

- Megengeded? - kérdeztem.

Ő csak bólogatott. Az egyik fiókból elővettem egy virágos csatot, majd egy nagyobb tinccsel együtt eltűrtem, és megigazítottam a haját.

- Ez tetszik, köszönöm! - mosolygott.

- Semmiség!

Mind a ketten kimentünk, majd amikor kinéztem, csak annyit láttam, hogy mindent alaposan ellepett a hó, de ez nem is zavart, mert legalább fehér karácsonyunk van. Elizabethel mosolyogva menetünk le, ahol már a terített asztal várt minket. Ettünk, ittunk, majd mindenki a fához gyűlt, és nekiláttunk az ajándékok bontásának. Az volt a legfurcsább, hogy mindenki mindenkitől kapott ajándékot. Lizzy nyújtott át nekem egy kis csomagot, majd én is neki.

- Ha drága megy a feladóhoz.

Ezt teljesen egyszerre mondtuk amin csak nevettünk majd kibontottuk az ajándékunkat. én egy fülbevalót kaptam tőle, amibe azonnal beleszerettem. Nialltól, egy csodás plüsst, meg egy ruhát amit pont pár napja néztem ki magamnak de nem vettem meg, mert nem volt nálam elég pénz. Nagyon boldogan öleltem őt magamhoz és csókoltam meg. El sem tudom képzelni, hogy valaha is lett volna szebb karácsonyom. Itt van mindenki aki számomra fontos, ma megismerkedtem egy új lánnyal, aki tényleg a szívembe lopta magát, és az ajándékok tele voltak meglepetésekkel, de az még boldogabbá tett, hogy akinek én adtam, annak az arcán határtalan mosolyt láttam, az ajándékom kinyitása után, és ez szerintem a világon  legjobb érzés!

/Eliazbeth és Valery gondolata/

Mert a világon bármi is van, jobb adni mint kapni! Kellemes karácsonyi Ünnepeket kívánok! 

49-50. fejezet

Sziasztok! itt is az utolsó két fejezet és... nekem nem éppen tetszik de remélem a ti tetszéseteket elnyeri majd. Ma egy elég tevékeny napom volt. Sütisütés, fenyőfa hozás, majd koszorúdíszítés és a szobámba egy kicsike karácsonyfa készítés, és díszítés. Szóval eléggé jó kis nap volt a mai... Remélem nektek is jól telt el! Holnap kapjátok a Karácsonyi részt, amihez csak annyit fűznék, hogy régi-új szereplők lesznek benne, és tudok 1-2 embert akik nagyon örülni fognak majd nekik. Szóval... Aki csak tudja majd olvassa el!

Kellemes Olvasást! ♥

KÖSZÖNÖM MINDENKINEK AKI A LIVE WHILE WE'RE YOUNGOT OLVASTA, KOMMENTETL, VAGY BÁRMILYEN FORMÁBAN HOSSZÁ SZOLT A TÖRTÉNETHEZ!!!!!!!!!IMÁDLAK TITEKET!! ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Dorinaa:  Hihihi! De hordok, csak én olyan ember vagyok, akit soha sem keresnek telefonon, de mindig a zsebemben kell hogy legyen, mert a táska nem olyan jó hely amikor keresnek, mert állandóan szól a zene a fülembe... és a telefon rezgőn van, és zsebemben jobban érzem ha rezeg! :D

Stefii: Jó elírtam bocsánat... :$ Júúúj. Köszönöm! :D ♥♥♥ De azért a holnapi részt imádni fogod, vagyis erre tippelek... :$ 

Izii: Hát sztem nem olyan nagy dunszt... :/ Akkor örülök, hogy így látod! :D ♥

Pici Mary!!!!

Lassan eltelt egy év. Niall és én együtt élünk, és minden a lehető legtökéletesebb. Boldogok vagyunk együtt, és egy percre sem változtatnék ezen. Az esküvőt még egyáltalán nem tervezzük, mert szerintünk nem is lenne olyan fontos. Rajta ott a gyűrű és rajtam is, ez nekünk már bőven elég. Az utóbbi egy év elég mozgalmasan telik. Megszületett az egyetlenünk Mary Elizabeth, és a lehető legjobban van. Egészségesen fejlődik, és egy nagyon de nagyon boldog kislány. Szerintem nagyon is okos kislány és Luxxal nagyon el szoktak lenni, általában Lux agyonpuszilgatja, és nagyon is édesek együtt. Az elején furcsa volt megszokni, hogy van egy kislány, aki nagyon törékeny, akire vigyázni kell, akiért érdemes reggelente felkelni, akire vigyázni kell nap mint nap. Niall egy pillanatra sem akarta elengedni őt amikor hazahoztuk, de még a kórházban sem. Teljesen beleszeretett a lányunkba, csak úgy mint az anyukája, és a szüleim is. Liam és Danielle remek keresztszülők, és a többiek is remekül foglalkoznak a kislánnyal. Amikor hazajöttem, pár napot itthon voltam majd kimentünk Mullingarba a szüleihez, hogy ők is együtt lehessenek egy kicsit a lányunkkal.

A rajongók eléggé lenyugodtak, és már imádják a lányunkat, aminek én nagyon is örülök. Ma is egy hasonló nap fogja kezdetét venni. Reggel korán keltem, Maryt rendbe tettem, majd ketten voltunk lent, és reggelit csináltam, majd mire végeztem Niall is leért. Kaptam egy csókot, majd egyből a lányért nyúlt. Gyorsan lefényképeztem amint  a levegőben tarja őt, Mary csak nevet rá és Niall is csak mosolyog, majd fel is töltöttem.

"Apa lánya. Ezt a kapcsolt látni kéne, elválaszthatatlanok! Szeretem őket, de nagyon!"

Elküldtem majd félre tettem a telefont, és Niallnek egy tálra készítettem a reggelit, ő pedig csendben leült, majd enni kezdett.

- Ugye, nem rosszalkodott az este? - kérdezte Niall.

- Nyugodt este volt, egyszer kelt csak fel! - mosolyogtam, és a kávémat ittam.

- Nem vagy fáradt? - aggódott miattam.

- Egy picit de nem nagy baj, és te? - kérdeztem.

A kávéba kortyoltam, a másik kezemben pedig a kicsi Mary pihent, aki a bögrémet tapogatta.

- Én nem vagyok fáradt... - sóhajtott fel.

- Ne érezd magad rosszul ez miatt! - mondtam.

Elmosolyodtam, és ő is, majd megittam a maradék kávét, és a bögrét a mosogatóba dobtam. Amíg Niall befejezte a reggelit, én addig megetettem Maryt, és mikor Niall bejött a nappaliba átvette tőlem a picit, én pedig rendbe tettem a konyhát.

Amint megvoltam evvel, rendbe tettem Maryt, felöltöztünk, majd a picit is felöltöztettük és már neki is álltunk indulni a városba. Mary a babakocsiban ült, Niall pedig örömmel tolta, és az arcán egy hatalmas mosoly. Látszott rajta, hogy imádja ezt csinálni, és ahogy az emberek megnéztek minket, még inkább örült.

***

Ma ünnepeljük Mary második szülinapját, és nagyon vidám kislány, és egyre inkább az apjára hasonlít. Gyomra egy feneketlen verem, egész nap pörög és nem bír megállni, és a nevetése igazán édes. Mary és Lux teljesen elválaszthatatlanok lettek. Ha megyünk valamerre általában Lux kezét fogja, és csak mászkálnak. Lux szinte már kishúgként bánik a lányommal ami szerintem nagyon is jó. A mai nap itt lesz az egész csapat, Niall szülei és az én szüleim is. Tegnap jól kifárasztottuk Mary, hogy ma sokáig aludjon. Elég nyűgös volt mikor letettem, de utána úgy aludt mint a bunda. Korán keltünk Niallel. Elpakoltunk lent mindent, majd pedig csak a kanapén pihentünk.

- Ezt nézd. - mosolyogva mutattam neki a képet.

- Ez de aranyos... - kuncogott.

A képen Mary volt, tegnap amikor a hasamon feküdt. Hát igen, nagyon szeret a hasamon aludni, mait nem értek miért, de hát ha szereti, akkor nem tilthatom meg tőle.

Magára húzott, és csak csókolt, én pedig csak engedtem neki. De nem tartott semmi sem olyan sokáig, mert csengettek.

- Megölöm... - morogta Niall.

Én csak nevettem, majd ajtót nyitottam, és Marura köszönt vissza rám, amitől még jobban nevetnem kellett.

- Niall anyukád az! - engedtem be őt, d csak nevettem.

- Oké talán mégsem! - nevetett ő is.

- Mi a baj? - kérdezte Bobby.

Mi csak legyintettünk erre.

Hamarosan mindenki megjött és Mary is felébredt. Én mentem fel hozzá addig a többiek kikészítették a tortát. Fent Mary már a szemét dörzsölgette.

- Anyu... - nyújtotta a két kezét felém.

- Jó reggelt bogárkám. Jól aludtál? - emeltem fel.

Ő csak bólintott.

- Tudod milyen nap van ma? - kérdeztem tőle.

Ő csak megrázta a fejét, hogy nem tudja.

- Ma van a szülinapod kincsem, és eljöttek a nagyiék Liam, Danielle s a többiek is.

- Menjünk!

Tapsikolt a kezeivel.

- Előbb felöltözünk! - mosolyogtam.

Ő már ment is, hogy a ruháját kiválassza, majd a kezembe nyomta őket.

Amikor felöltöztettem, már mentünk is lefelé a többiekhez. Lent mindenki mosolyogva köszöntötte a Maryt, majd a tortát is megkapta, amit önfeledten kezdett el a kezeivel ízlelgetni.

***

Mary már öt éves, és a december is beköszöntött. Éppen öltözködünk, mert Mary már alig bír magával, és ki akar menni szánkózni.

amint kimentünk, és fogta a kis szánkóját amibe beleültette a maciját, majd tolni kezdte, mi pedig Niallel csak mögötte haladtunk. Niallel azt gondoltunk, mikor Mary nyolc éves lesz, talán megpróbálkozunk neki egy kist testvérrel is. Bár már most azt hajtogatja, hogy szeretne, de mi még egy kicsit várni akarunk ezzel.

- Kicsim állj meg... - mondtam neki, de mintha meg sem hallotta volna.

- Mary hallgass anyádra!

Ettől egyből megállt. Annyira szeretem mikor csak az apja szavaira képes bármit is megcsinálni amit mondok. Ez nem zavar vagy valami, inkább jó nézni, hogy ennyire szereti az apját. Megfogtam a kezét, majd átmentünk a zebrán.

- Niall kaphatok egy autogramot? - jött oda hozzánk egy csapat lány.

- Persze.

Elkezdett aláírni, majd láttam Maryn, hogy nagyon menni akar.

- Mi elindultunk.

- Lányok bocsássatok meg de mennem kell.

Megfogta a kezemet, majd elindultunk, amin csak nevetni tudtam. Viccesen nézhetett ki, hogy mi elindulunk, ő meg otthagyja a rajongókat és jön velünk. Hát... Ő Niall, azt hiszem nem is kell őt részletezni. Amikor odaértünk a domboldalhoz, Mary a maciját nekem adta, majd az apjával kezdett el szánkózni. Maryn egyre jobban meglátszik az , hogy kire is hasonlít igazán. A haját és a természetét tőlem örökölte. Barna fürtjei göndörek. A szemei olyan szép kékek mint az apjáé, csak úgy mint a pocakja. Egyszerűen tünemény egy lány, és imádom őt, meg olyan jó nézni ahogy szánkóznak...

50. fejezet

*Mary Elizabeth Horan szemszöge*

Élet a fényűzés után! 

A nevem Mary Elizabeth Horan és 16 éves vagyok. A szüleim Sarah Valery Horan és Niall James Horan. Kicsi korom óta tudom, hogy nem egy mindennapi gyermek vagyok. Igaz a szüleim soha sem terveztek be ilyen korán, de amikor kiderült, hogy már úton vagyok nem váltak meg tőlem. És miért is a szüleim számomra a példaképeim? Azt hiszem nem sok emberben van annyi erő mint az én szüleimben. Anyukám táncosnő, és énekesnő egyben és alig volt 18 éves mikor terhes lett velem, apukám pedig 19, és egy turné előtt állt. Turné? persze hiszen apu a One Direction tagja amire roppantul büszke, és én is. De miért is tartom őket példaképeimnek? Nem hiszem, hogy sok 18-19 éves sztár képes lett volna arra amire ők. Megszülettem, és attól a pillanattól fogva megadtak nekem mindent amit csak tudtak. Nyaralni mentünk, karácsonyra mesés ajándékok, minden nap szeretgetnek, beszélgetnek velem, és tudom, hogy előttük semmilyen rossz dolgot nem kell titkolnom, mert mindent megbocsátanak nekem, segítenek bármi is legyen amiben baj van...

- Mary, azt hiszem ennyi elég is lesz. - szólt rám a tanárom. - Figyelemre méltó azt hiszem.

Mosolyogva elvette tőlem a fogalmazásomat, majd leültünk ás ő csendben folytatta tovább, magában az olvasást. Nem is tudom miért különbözött az enyém a többiekétől. Talán abban, hogy én nem hírségekről írtam a Példaképemről szóló dolgozatot, hanem a szüleimről, akik nekem a példaképeim. Nem tudom vannak-e hozzám hasonló emberek akik ennyire jóban lennének a szüleivel mint én. Lehet azért mert anyu is volt ennyi idős mikor megismerte aput, vagy mert nagyon fiatalon szült és átérzi azt a helyzetet amiben most én vagyok. Azt a tényt leszámítva, hogy híresek a szüleim, az én életem elég nyugisan telik. Persze van, hogy követnek, vagy a fotósok az orrom alá dugják a gépüket de ezt leszámítva a suli és minden más is tökéletes. A keresztapukám, anyu bátya és a keresztanyukám pedig Danielle, akinek a társulatában a mai napig táncolok. Ez az első évem ebben a suliban, a Balett iskolában Londonban ahová ők is jártak. Nekem jelenleg azaz álom, hogy táncosnő lehessek, és ezért most mindent meg is teszek.

A nagybátyáim, és apu, meg keresztapu még mindig ugyan abban a bandában zenélnek, és mai napig őrjöngenék értük a csajok, és szerintem ők is ugyan úgy szeretik ezt csinálni mint anno. Anyu ebben a suliban tanít táncot, és mellesleg engem is tanít, meg még a helyi leghíresebb színházban szokott szerepelni, de ott nem mindig mert nem nagyon hódítja a színjátszás. Inkább táncol, vagy énekel, de legszívesebben otthon van velem, a kistesómmal, és apuval. Igen, van egy kistestvérem Greg akit a világon mindennél jobban szeretek. Ő most nyolc éves, és egy kis des. Nagyon szeretem őt, és ő is engem. Szóval egy nyugodt, kiegyensúlyozott harmónia van a családban amint mások nagyon is szoktak néha irigyelni.

Az óráim eléggé lassan teltek el, már legszívesebben otthon lennék, hiszen apu ma jön haza a turnéról, és az a pár hónap nélküle nagyon is rossz volt. Amikor megszólalt a kicsengetés, én pakoltam, és egyenesen hazafelé vettem az irányt.

Amint a házunkat megláttam, elég sokan álltak ott, de én csak átverekedtem magamat és bementem, majd ledobtam a cuccomat.

- Anyu, apu? - kiabáltam.

- Kicsikém... - láttam meg azonnal aput.

- Apu!

Odarohantam hozzá, és szorosan átkaroltam a nyakát. Ő is átölelt engemet.

- Hiányoztál. - mosolyogtam.

- Te is nekem kicsikém! - mondta majd elengedett.

Bementünk a nappaliba ahol a kisöcsém Greg már játszott valamivel. Leültem a fotelba, majd apu jött oda hozzám.

- Ezt neked hoztam. - mosolygott majd nyomott egy puszit a fejemre.

Átvettem tőle, majd pedig csendesen nyitni kezdtem a nagy dobozta amit kaptam tőle. Mindig szokott nekem valamit hozni, és ez miatt annyira szeretem őt. Volt, hogy már kedvenc táncosomtól hozott valamit, meg ilyenek is amik nekem hatalmas kincsnek számítanak.

Ahogy kinyitottam a dobozt egyből a ruhákat láttam meg. Kivettem és egyesével néztem meg őket, és nagyon örültem mindnek. Apu nagyon jókat szokott hozni, bár azt sem tagadom, hogy anyu keze is benne van ebben néha. A doboz alján egy pici kis fémdobozzal találkoztam.

- Ez mi? - kérdeztem.

- Csak nyiss bele, és megtudod. - mondta kuncogva anyu.

Kivettem majd kicsit félve de belenyitottam, majd tátott szájjal néztem a dobozka tartalmát. A kedvenc táncosnőm aláírása hevert benne, majd amint jobban turkáltam benne egy csomó minden előkerült belőle. A régi balettcipője, amiben állandóan táncolt, pár holmija, és még egy levél is.

- Ezt hogyan sikerült? - kérdeztem.

- Hidd el ők is eléggé ismernek minket. Amúgy meg ismer téged annyira, hogy tudja mennyire szereted őt! - mosolygott apu.

megöleltem, őt, majd pedig a dobozt nézegettem, de fél szemmel azért még anyuékat is néztem. Ők csak mosolyogtak és minket néztek. Apu anyu derekát ölelte át, anyu pedig apunak a lábát fogta. Olyan aranyosan néztek ki együtt. Apu egy puszit nyomott anyu arcára, aki ettől elmosolyodott, és csak aput nézte.

Kicsi koromban is gyakran csinálták ezt, csak egymás tekintetébe bámulnak, de mintha ezzel beszélnének egymással. Ezt mindig irigyelni fogom tőlük. A másik amit nagyon irigylek azaz, hogy soha sem veszekednek.

Egy kis csókot váltottak, majd csak ránk figyeltek újra.

- Gyere Greg...

Fogtam meg a kisöcsém kezét és elindultunk felfelé. Bement a szobájába, én pedig visszalopóztam, hogy meghallgassam mit is beszélgetnek.

- Most egy életre boldoggá tetted... - nevetett anyu.

- Megérdemli. - mondta apu. - Kitűnő tanuló, rossz társaságot kerülni, s tudja, hogy mi itt vagyunk neki.

Kis csend állt be.

- Amúgy képzeld felhívott Elizabeth magyartanárnője.

- És? - aggódott apu.

- Az volt a házijuk, hogy egy fogalmazást kellet írniuk a példaképeikről.  És ő rólunk írt.

Anyu hangján érezte ma mosolygást.

- Ez komoly? Én... - hitetlenkedett apu.

- Jó szülők vagyunk, és... Övé lett a legjobb dolgozat.

Hirtelen apu felnevetett. Én csak mosolyogtam majd felmentem a kisöcsémhez. Behajtottam az ajtót, majd csak az ágyára ültem le. Hamarosan apu jött be.

- Anyu hív le. - mosolygott rám.

Felkeltem majd odamentem hozzá és megöleltem.

- Szeretlek apu! - mondtam.

- És is! - puszilt bele a hajamba.

Elengedtem, majd lementem, hogy anyuval beszélgessek, vagyis amiért ő akar velem beszélni.

- Tessék! - nyújtott nekem át egy bögre teát mikor leértem.

Megköszöntem, és elvettem tőle, majd a kanapéra ültünk le.

- Felhívott a magyartanárod, és elmondta a fogalmazásod mekkora sikert aratott.

- Csak neki... - mondtam és beleittam a teába.

- Kicsim... - csatlakozott apu is hozzánk.

- Mi csak azt akarjuk, hogy... - anyu egy nagyot nyelt. - Nagyon de nagyon köszönjük, hogy így vélekedsz rólunk, s ez nagyon sokat jelent...

- Jaj nehogy sírj. - mosolyogtam, majd odamentem hozzá és megöleltem őt.

- Szeretlek kincsem! - suttogta a fülembe.

- Én is titeket! - mondtam.

Azt hiszem én az életben mindent megkaptam amit kívánni tudhattam. Szülők, akik mindenüket arra teszik, hogy nekem és az öcsémnek jó legyen, hogy szeretnek és becsben tartanak minket. Én pedig csak annyit tudok tenni, hogy szeretem őket, és soha nem okozom csalódást, mert ők megérdemlik!!!!

48. fejezet

Sziasztok. Már csak két fejezet van vissza, amit holnap teszek ki, mind a kettőt egyszerre, de 49-50. fejezet címkén. Csak azért így oldom meg, mert szeretném a karácsonyi részt hétfőn kitenni, szóval holnap dupla feji lesz, aminek remélem örülni fogtok majd, és lesz ki el fogja olvasni majd. holnap szerintem csak este lesz rész, mert a délelőttöm és délutánom sütéssel telik majd el. Hmm alig várom már! ♥ Kellemes olvasást mindenkinek! ♥

Dorinaa: Nem csak te hidd el! :P Hát én is irigylem őt rendesen! :D 
Stefii: Köszönöm, és ez velem is szokott így lenni, elég gyakran! :/
Hope: Köszönöm, és a csere mehet, a komment pedig hamarosan menni fog! :) 
Izii: Én is imádom őket! :D Igen, de a karácsonyi részt szerintem imádni fogod! :D 




Terhesség, és a koncert!

Már a nyolcadik hónapot taposom, és elég jól is vagyok. Bár az elején eléggé rosszul viseltem mindent. Amikor közöltük, hogy terhes vagyok, csak a rosszat tudtam kapni. Fenyegető üzeneteket kaptam, az egyik rajongó meg is ütött, és azóta nagyon ki sem teszem a lábamat a házba, főleg amióta kikerekedtem, csak a hátsókertet láttam. Niall és a csapat persze azóta jól kiosztotta a rajongókat, és azóta persze nem kapok már ilyeneket, de azért még mindig akad egy-két ilyen emberke.
A szüleim gyakran jönnek el hozzánk, mert aggódnak értem, és még Niall szülei is elég gyakran jönnek át. Nem zavar ez vagy valami, csak szimplán néha kicsit aggaszt,hogy ennyire aggódnak miattam, amikor minden teljesen rendben van.
A srácok... Hát ők csak viccelődnek evvel, de azért ők is nagyon várják már, hogy megszülessen a pici, főleg Harry, mert lesz megint kit babusgatnia, Luxal együtt. Liam és Danielle lesznek a keresztszülei, a picinek, Niallel ezt nagyon jól megbeszéltünk, a többiek meg csak a nagybátyai, vagyis ők ezt kijelentették.
És van itt még valami ami szerintem nagyon is aranyos. Alig voltam a harmadik hónapban amikor februárban Valentin napkor elvitt Párizsba. Valentin nap volt amikor elmentünk sétálni, és csak élveztünk mindent, s amikor megkérte a kezemet. Hihetetlenül boldogok vagyunk most is, és akkor is, és egyáltalán nem bántam meg, hogy minden ilyen korán jött össze az életemben. Nagyon boldog vagyok és csak ez a fontos.
A kicsink kislány lesz, és ennek mind a ketten nagyon is örülünk. Niall annyira boldog, hogy amikor kaptunk ultrahangos képeket, egyből a hűtőn kötöttek ki, és még pár most is ott van. Pár hete fejeztük be a gyerekszobának a berendezését. Szerintem csodálatos lett, és hihetetlenül gyönyörű. A szoba teljesen rózsaszín és a kiságy felett egy faág van rajzolva amiről virágok hullnak, és még pillangók is vannak rajta. Mellette egy kis fotel, és ez a kedvenc részem a szobában. Úgy nagyon is tetszik nekem, az egész.
Szokás szerint a gyerekszobában voltam, a hintaszékben ültem, és csak a hasamat simogattam. Az időm nagy részét itt töltöm mert Niallék sokat koncerteznek én meg egyedül vagyok itthon.
- Szívem megjöttem. - hallottam meg szerelmem hangját.
Felkeltem a hintaszékből, majd már mentem is lefelé. Vagy három hónapja nem is láttam őt, és már nagyon de nagyon hiányzott nekem. Mosolyogva karoltam át nyakát és öleltem magamhoz amint leértem.
- Annyira hiányoztál. - ölelt magéhoz Niall.
Az ajtó nyitva maradt, a táskáit pedig csak azonnal eldobta amint meglátott.
- Te is nekem! - öleltem őt.
Éreztem a leheletét a nyakamon majd, hogy a lábával becsapja az ajtót.
- Most már ugye semmilyen koncert nem lesz? - néztem a szemeibe.
- Holnap lesz az utolsó! - mosolygott rám, és ajkait azonnal az enyémekre nyomta.
Finom volt és óvatos. Nem vadult el, csak finoman ízlelgette az én ajkaimat, pont ahogy szeretem, és pont olyan volt mintha ez lett volna az első csókunk.
- A kicsi lány szépen gyarapodik... - simogatta a hasamat.
- Hiányolt ő is! - mosolyogtam.
Felnevetett, majd csak a tovább simogatta a pocimat.
- Na akkor nyomás mosni. - kuncogtam, majd felvettem az egyik táskáját.
- jaj nehogy. Majd én...
Gyorsan felkapta a cuccait, kivéve az egyik nagy bőröndöt, majd pedig egyenesen a mosógéphez igyekeztünk.  Bedobáltuk a cuccait, majd pedig elindítottuk és már mentünk is vissza. Engem leültetett a fotelba, ő pedig behozta a másik bőröndöt. Kinyitotta, majd elkezdte kipakolni a dolgokat.
- Ez Marynek hoztam.
ÉS hogy ki az a Mary? Hát a kislányunk. A Mary nevet igazából Niall akarta, és én meg az Elizabethet, szóval, elég könnyen összehoztuk a dolgokat. Egy csomó kis ruhát, meg játékot vett elő.
- Ez a kislánynak de jó sorsa van. - mosolyogtam.
- Ezt neked, mert panaszkodtál, hogy a tied már nem jó!
Mikor átvettem a dobozt, csak a telefont láttam meg, és azt hittem mindjárt megcsapkodom őt. Jól esik meg minden, de azért ezt nem kellett volna.
- Köszönöm.
Majd még egy csomó mindet hozott, és megmutatta mit vett a szüleinek.  Mindegyik nagyon tetszett, és szerintem ez a srác nagyon nem komplett. Amikor visszapakolt, fogtam a kicsinek szánt holmikat és felmentem vele az emeletre.
***
Másnap úgy döntöttem ,hogy én is elmegyek a srácokkal a koncertre. Már amúgy is régen láttam a bátyámat, és a srácokat is, mert azért három hónap hosszú idő. Elmentem tusolni, majd egy farmert, és egy rövid ujjút vettem fel, aztán a cipőmet, és végül megfésülködtem. A hajamat kiengedve hagytam, majd csak az új telefonomat a zsebembe téve, lementem, ahol Niall már várt rám.
- Hol találkoztunk a többiekkel? - kérdeztem.
- A stadionnál! - mosolygott.
Fogta a kocsi kulcsokat, majd már indultunk is. Az út elég csendesen telt el, de odaérve, már elég sokan voltak, ezért máshol kellett bemennünk.
Amikor bementünk, mindenki nagyon örült nekem. A bátyám egyből kérdezgetett mindenfélét, Harry a hasamat piszkálta, szóval azért megvolt az összhang rendesen.
- Szia... - köszönt Eleanor.
- Szia! - megöleltem őt, majd Danit és Perriet is.
- Látom remekül vagy, amúgy nagyon jól nézel ki. - mosolygott Perrie.
Én csak mosolyogtam.
- Mikorra vagy kiírva? - kérdezte Dani.
- Három hónap múlva kéne szülnöm, de eléggé félek.
- Mind ott leszünk, és drukkolunk! - szólt közbe Louis.
- Az kelleni is fog! - mosolyogtam.
hamarosan félbeszakítottak minket, mert a srácoknak menni kellett próbálniuk. Mi leültünk, és csak hallgattuk őket. Ami viszont meglepett, hogy a pici nem rugdalózott, hanem végig csendesen volt. Kezdtem egyre jobban aggódni ez miatt.
- Az normális, hogy nem rugdalózik? - kérdeztem Danitól aggódva.
- Tudja mi a jó zene.
Elkezdtek énekelni egy sokkal pörgősebb számot, amitől Mary iszonyatos rugdalózásba kezdett.
- Áááá... - mondtam, majd a hasamat fogtam.
- Minden oké...
- Ki akarok menni... - mondtam.
Ő azonnal felsegített, majd már mentünk is kifelé nagy nehezen. Amikor kiértünk leültetett, majd láttam, hogy többen odanéznek felénk. Nem akartam, hogy lássanak, vagy fújongásba törjenek ki de nem tehettünk semmit sem. Dani elindult valamiért. De hallottam ,hogy a lányok megállítják őt.
- Mi a baja?
- A kisbaba. - mondta Dani.
Láttam ahogy kikerüli őket, majd ők odajönnek hozzám. Velem egyidősek lehettek vagy fiatalabbak.
- Ugye minden rendben? - kérdezte az egyik én pedig csak rájuk néztem.
- Igen... - mondtam.
- Bocsi lányok.
Fészkelődött oda Dani majd egy vizesüveget nyújtott oda. Niall azonnal kirontott, és mit sem törődve a rajongókon odaverekedte magát hozzám, és teljesen aggódott értem.
Pár perc múlva már semmi bajom sem volt, így hátramentünk, és ott vártunk a koncertet.