34. fejezet

Sziasztok. Ma nem voltam suliba, így mindenre volt időm. Új desingra, fejezet írásra, és olyan boldog vagyok, mert szerintem sokkal jobb lett, és remélem ti tetszéseteket is elnyeri! Ez a fejezet annyira nem lett izgalmas, na jó de, de ígérem ezek után már csak pörögni fog minden. Jah és ha tartjátok magatokat az öt kommenteket napi frissek jönnek ,de ha csak négy lesz akkor két naponta. Na de kellemes olvasást, és komizást mindenkinek! ♥

Dorinaa: Hát... Egyenlőre úgy néz ki nagyon, s ehhez egyenlőre mg tartom magamat! :D 

Trixi: ebből megtudod, hogy összejött-e neki vagy sem! :) A szamárt nem kell kitalálnom honnan jött... xDD

Stefii: Ez is szép kihalásvolt, vagyis részemről elég nagy, jókat nevettem! :D nehéz lesz az biztos... :/

Szilvi: Nagyon szépen köszönöm! :) ♥

Izii: Köszi, amúgy meg azért nem mert úgy pár hónapja tanulok angolt! xDD És 2014-ben végzem, és kétlem, hogy meg tudnék tanulni ilyen rövid idő alatt profin angolul, másrészt pedig, tuti nem vennének fel!

Felvételis meglepetés! Szeretem!!!!!!!!

/Egy héttel később/

Hát a harmadik napomat töltöm itt New Yorkban. Elméletileg Niall ma kijön hozzám, de nem hiszem, hogy ez össze fog jönni, mert a stúdiózás elveszi minden idejét, aminek és nagyon de nagyon nem örülök. Két napja egy szállodában vagyok, és járok a Juilliardra. Ez a harmadik napom, és ma jön az utolsó felvételi tantárgyam ,aztán pedig vissza megyek Londonba és gőzerővel az augusztusi fesztiválra, és az előtte lévő fellépésekre koncentrálok majd. Amikor felkeltem, nyújtózkodtam, és a telefonomra néztem ami hét órát mutatott. Még van egy kis időm elkészülni. Gyorsan megnéztem mennyi lehet otthon, majd hívni kezdtem Niallet. Pár csengetés után fel is vette.

- Szia édes! - szólt bele mosolyogva.

- Szia, bocsi, hogy zavarlak, csak akkor jössz? - kérdeztem.

- Jesszusom, teljesen kiment a fejemből...

- Ezek szerint nem... - sóhajtottam fel.

- Sajnálom.

- Mindegy. Szia.

Nem vártam választ, csak egyből letettem a telefont. Letettem az asztalra és a szemeim könnybe lábadtak. Tudtam, hogy ennyire nehéz lesz, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Rezegni kezdett a telefonom, és amikor megláttam, hogy Niall az egyből kinyomtam, majd pedig ki is kapcsoltam a kis készüléket. Elvonultam a fürdőbe, gyorsan letusoltam, és engedtem a könnycseppimet végig folyni arcomon.

Amikor sikerült megnyugodnom és lefürdenem, gyorsan felöltöztem. Egy egyszerű farmer, topánka, és egy ujjatlan felső. A táskámba eltettem a kikapcsolt telefonomat, majd a fejhallgatót a nyakamra akasztottam, és eltettem pár lapot, meg fontosabb iratot, és dolgokat is. Bezártam az ajtót, és ahogy a liftbe szálltam, bekapcsoltam a telefonomat.

Leérve a fejhallgatót feltettem, s indítottam egy kis zenét, majd a suli felé vettem az irányt. Lassan ebben a három napban megszokom, hogy fotósok lépkednek utánam. Most is ugyan így van ez. Az elején idegesített, de már annyit járkáltam városban, hogy nem tud érdekelni.

Amikor beértem a suliba, egyből a nagyterembe kellett mennünk mai inkább egy színház terem mint sem nagyterem. Leültem az első sorba, és még páran leültek mellém. Amióta itt vagyok, össze is barátkoztam egy lánnyal, Lisaval, aki ugyan úgy két szakra jelentkezett, és nagyon jóban lettünk ebben a pár napban. Igazán olyan mint, és imádunk örültködni. Ő is mellém ült le és azonnal beszélgetni kezdtünk. Nem sokáig tudtunk, mert jött is a tanárnő aki elmondta, hogy mi lesz a feladatunk. Párokat alkottunk, ami nekem annyit jelentett, hogy Lisaval leszek. Kaptunk lapokat amiken a monológ volt.

- Nem kell megtanulni most kívülről, csak olvasgassátok el, és amelyik csapat késszen áll, az jöjjön fel és elkezdhetik! - mondta.

Kiderítettük, hogy mindenkinek más a szerepe, amit annak tituláltam be, hogy ne egymást utánozzuk le. Elolvastam jó párszor, majd Lisara néztem.

- Mi szeretnénk kezdeni! - mondtuk egyszerre.

- Biztos? Még olvashatjátok.

- Biztos! - mondtam.

Felkeltünk és felmentünk a színpadra. Elkezdtünk eljátszani a szerepünket, és mindent beleadtunk amit csak tudtunk. Amikor végeztünk a tanár és még pár ott lévő valaki irkáltak valamit, majd megköszönték a részvételt, és már mehettünk is. Lisaval csak össze viszsa nevetgltünk, majd a fülesemet visszatettem a nyakamra, a telefonomat pedig elővettem, s már hívtam is Liamet.

- Szia húgi, annyira... - nem engedtem, hogy elmondja mert közbevágtam.

- Hali, csak annyit akarok, hogy kettőkor megy innen  a képem haza. Örülnék ha valaki ki jönne elém...

- Rendben, Paul ott lesz.

- Köszi, Szia

- Szia, de...

Letettem és visszatettem a zsebembe a telefont. Kint leköszöntem Lisatól, akivel azonnal számot is cseréltünk, és már mentem is vissza a szállodába. Amikor visszaértem, gyorsan megrendeltem a jegyet. Még több órám is van, ezért nagyon lassan nekiláttam pakolni, és az itt vett ajándékokat is elcsomagoltam. Még gyorsan át is öltöztem, ugyanis eléggé aggódtam, hogy otthon hideg lesz. Egy zöld nadrág, fekete felső, szürke zakó, majd egy szemüveg. A magas sarkum, és egy táskába a legfontosabb dolgokat tettem bele.

Amikor idő volt, fogtam a cuccaimat, lent fizettem, majd pedig kint fogtam egy taxit, és egyenesen a reptér felé igyekeztem.

Amikor odaértem, kifizettem a jegyet, majd pedig fel is mehettem a gépre.

***

Amikor leszálltam fogtam az összes cuccomat, és csak keresgettem Pault a szemeimmel. hamar meg is találtam.

- Szia. - köszöntem neki mosolyogva.

- Szia. na milyen volt? - kérdezgetett, miközben kifelé haladtunk.

- Hát nagyon jó. Remélem fel is vesznek!

Kiérve, betettük a cuccaimat, majd beültem előre, és már mentünk is. Nem szóltunk egymáshoz, csak mentünk. Akkor figyeltem csak fel, mikor nem a megfelelő utcán fordult le, hanem egy másikon.

- Paul.. mégis hová viszel? - néztem rá.

 - Csak nyugodj meg és bízz bennem! - mondta, de nem nézett rám.

Idegesen piszkáltam az ujjaimat, ugyanis fogalmam sincs mégis hová visz engem. Egyre idegesebb lettem, de amikor megláttam, hogy egy étterem elé parkol le, tudtam, hogy Niall keze van az egészben. Elmosolyodtam, a szemüvegemet gyorsan levettem és a kocsiba tettem csak le, majd éreztem ,hogy valaki nyitja nekem az ajtót. Az ajtó irányába néztem és láttam, hogy egy elég szépen kiöltözött Zayn Malikkal van dolgom. Kicsit furcsán néztem rá, de ő a kezét nyújtotta amibe bekaroltam. Az ajtóban megláttam bátyámat, Harryt és Louist akik mind ki voltak öltözve. Oké, mi a fene folyik itt?

- Elmondaná valaki mi van itt? - kérdeztem tőlük.

- Csak gyere be. - mosolygott Niall.

Zayn odavezetett hozzá, majd megöleltük egymást, és azt vettem észre, hogy csak mi vagyunk itt.

- Most viccelsz igaz? - néztem körbe.

- Inkább örülj! - adott egy puszit a homlokomra.

- Megbeszéltük, hogy nincs több ajándék... - mondtam.

Ehhez képest az amit tőlem kap semmit sem ér. Elengedett, majd pedig felugrott a kis színpadra. A gitárját felvette, majd csak annyit láttam, hogy Louis a zongorák mögött ül. Kicsit furcsán néztem, majd Harry jött oda és kezdett el a fülembe suttogni.

- Új számunk, és hát...Nagyon rád lett kitalálva!

Elmosolyodtam, majd Niall nekilátott gitározni, és hamarosan Louis is becsatlakozott, majd felcsendült a dal is. Végig csak Niall énekelt, és a szemeim teljesen könnybe lábadtak, és végig is folytak arcomon. Ezek határozottan örömkönnyek. A dal pedig a kedvencem, és olyannyira illik rám. Sok helyen felismertem magamat, és olyan jól esik. Könnyeim patakokban folytak, és alig akartam elhinni, hogy ez most velem történik meg. Amikor vége lett a számnak, Niall letette a gitárt majd egyenesen odajött hozzám, és maghoz ölelt.

- Köszönöm... - szipogtam. - hihetetlenek vagytok... - mondtam a többieknek is.

Ők is megöleltek majd elvonultak hátra, Niallel pedig továbbra is csak ott álltuk és öleltük egymást.

- Gyere üljünk, le és együüünk! - nevetett Niall, amin én is csak nevettem.

Leültünk, de egyszerűen nem tudtunk betelni egymás tekintetével. Nem kellett szavak, csak egymásra néztünk és megbabonázott csodás kék szeme. hamarosan a bátyám tálalta a vacsorát, és csak mosolyogtam ezen. Nem hiszem el, hogy Niallért és értem bevállalták ezt. Hihetetlen egy csapat, de azt hiszem nagyon imádom mindegyiküket.

Vacsora közben folyamatosan beszéltem vele, elmeséltem a New Yorki kis utamat, a kalandokat, a suli, felvételit, és Lisaról is beszéltem neki.

- És mikor fognak értesíteni? - kérdezte a vacsora végén.

- Azt mondták napokon belül. És remélem minél hamarabb! - mosolyogtam.

Amikor befejeztük a vacsorát, csak a dal járt a fejemben, s hihetetlenül vidám és boldog vagyok. Majd én is odaadtam neki az ajándékomat, ami egy nyakláncból, parfümből és felsőből állt. Nagyon is örült ennek, de én tudtam ,hogy ez még közel sem olyan szép és jó ajándék mint amivel ő lep el engemet. 

33. fejezet

Sziasztok. Itt is lenne a friss! Szóval mindenkinek kellemes olvasást, és várom a kommenteken! Amúgy pedig iszonyat egy napom volt de egyszerűen imádtam, kivéve a matekot, meg úgy nagyjából az egészet, de sztem mindegy is! :D Amúgy a Juilliard onnan jött, hogy én is oda szeretnék menni, dráma szakra *de persze ez csak egy álom mert soha nem fogok oda kijutni-!* Jó olvasááást! Pusszyyyy Lizzy! ♥

Dorinaa: Hihihiii, nem kapod meg! :P Hamarosan ez is ki fog derülni ígérem, hiszen még messze a vég! :P 

Stefii: Majd idővel mondani fogják, és örülök, hogy elmesélted, mert ez azt jelenti bízol bennem, pont int én benned! ♥

Trixi: Ősözi, ezt most sértésnek vettem.....Hamarosan ki is fog derülni a döntéseee! :D ♥

Izii: Profi, miért? :O Mindjárt kiderül, amint elkezded olvasni! :P 

Döntés, és próba! 

Otthon csak a szobámban ültem és gondolkodtam, meg a Juilliard honlapját nézegettem. Az ajánlatok igazán csábítóak s persze örömmel is mennék, ha nem lenne ennyi dolog ami ide kötne. A barátom, a családom, a haverjaim, és egyszerűen az egész élet. A Juilliard pedig egy álom, amelybe ha mennék valóra válna minden féltve őrzött gyermekkori álmom, és táncosnő lehetnék. De fogalmam sincs mi legyen. Felléptem facebookra ahol már szinte mindenki rólam csámcsogott, vagyis inkább az emberek többsége. Pár linket is láttam, amit megnyitva újságcikkek jöttek elő, és eléggé furcsa volt, de azt hiszem ez már csak ilyen, de bele is olvastam.

"Tegnap este Valery Payne az osztályával teljesen elsöprő sikert arattak az esti évzáró fellépésen. Az igazgató egy ügyben nyilatkozatot is tett ami kicsit megnyugtató és egyben igazmondó is volt: ,Eléggé féltem a fellépést illetően, hiszen ők az első nem végzés osztály akik nem balettel léptek fel. Azt hiszem jogosan féltem. De nem okoztak csalódást, és el kell ismerjem csodás produkció volt...' Úgy tűnik Valery még egy sikert elzsákolhat magának hiszen az estén a Juilliard igazgatja, és tánctanára is ott voltak, akik ha jól tudjuk ösztöndíjjal jutalmazták a lányt aki még nem jelzett vissza az iskola számára. Úgy tudjuk Valery nagyon is fél... Ami jogos hiszen itt a családja, és a barátja Niall Horan is, s azért New York nem öt perc. Reméljük hamar döntésre jut a fiatal lány...

Képnek pedig az egyik tegnap este készült kép virított. Csak mosolyogtam rajta. Jobb lesz ha erre még rákérdezek, vagyis legalábbis valamit teszek ennek érdekében. Megkerestem az igazgató telefonszámát. Pár csengés után fel is vette.

- Jó napot, Valery Payne vagyok. - mondtam elég bizonytalanul.

- Oh, jó hallani a hangját. Az ösztöndíj miatt keres ha jól gondolom.

- Igen, és még egy kéréssel is, vagyis lehet többel. - mondtam.

- Csak bátran, állok elébe!

- Elfogadnám az ösztöndíjat, és még azt szeretném megkérdezni, hogy esetleg ezzel együtt drámára nem jelentkezhetek?

- Azt hiszem ez megoldható. A tanári meséltek nekem a kimagasló tudásról amit maga produkál az órákon. A nyár folyamán bejötten írni egy tesztet, és már szeptembertől itt kezdhetne!

Sokkolva ültem az ágyamon.

- Ez most komoly? - döbbentem le.

- Teljesen. Maga rendkívüli tehetség. Viszont ha két szak, akkor két felvételit kell tennie, hogy lássuk mire is képes valójában, szóval táncos cuccokat, s a legjobb színpadi teljesítményét hozza elő.

- A tánccal semmi kérdésem nincs, viszont a drámával igen. Szituáció lesz, mármint én kapok valamit, vagy valakivel kell eljátszanom valamit.

- Valakivel kell eljátszania valamit, és amolyan úgy jön ahogy jön. Szóval csak adja önmagát! És számítson éneklésre is, bár ezt nem minden évbe kérjük! - mondta.

- És mikor kell menjek? - kérdeztem.

- A jövő héten már jöhet.

Megköszöntem, majd megbeszéltünk egy napot, viszont sok választásom nem volt, mert a felvételik a jövő hétre esedékesek. az időd is megadta, majd mondta, hogy küldeni fog nekem pár lapot amit kinyomtatva, kitöltve kell visszavinnem. Amint letettük, kicsit fellélegeztem. Egyből anyukat hívtam, és elújságoltam nekik a hírt, de még semmi biztosat nem tudtam neki mondani. De a táncra már biztos hogy felvettek. Liammel és Niallel is beszéltem akik nagyon örültek nekem, majd csak twitterre mentem fel, hogy valamivel oltsam a jókedvemet.

"Jövő héten felvételi. Felvételi vizsgadolgozat, dráma felvételi, a táncon automatikusan benne vagyok. Hát én sem vagyok teljesen normális, de ááá Juilliard...!"

Elküldtem, majd még fent maradtam egy kicsit, s pár embernek válaszoltam akik nekem írogattak, meg olvastam amit rólam írtak. Volt minden, jó rossz, s elviselhető is. Úgy határoztam, hogy inkább kipróbálom a fülesemet. Bedugtam a helyére, majd indítottam zenét, és a füles tökéletesen működik.

Délután első dolgom, bolt hogy elbattyogok az évzáróra, de ehhez túl sok kedvem azért nem volt. Maya, Tyler és Adam majd megörültek mikor megtudták ,hogy a Juilliardra kaptam ösztöndíjat, és az ő jókedvük engem is feldobott, főleg a színötös bizim, de nem meglepő. Olyan vagyok aki pár olvasás után mindnet megjegyez és ezt nagyon is szeretem, mert így sokkal könnyebben tanulok mint mások. Majd egyenesen táncolni mentem.

Amint beértem, átöltöztem, a cipőmet megkötöttem, majd indítottam egy zenét, ami az egyik nagy kedvencem, és nagy valószínűséggel ez lesz az amit majd a suliban is elő fogok adni, ha lehetőségem lesz rá. Amikor a zene elindult én is nekiláttam a táncnak. Nem szoktam el a nehéz mozzanatoktól, aminek most nagyon is örülök. Csak mozogtam a zenére, és élveztem amit csinálok. Gyorsan ügyködtem egy képet is magamról, amit fel is tettem.

"Vissza szoktatom magamat a dressre. Olyan jó egyedül lenni, és csak táncolni..."

Elküldtem és folytattam a mozdulatokat, ott ahol abbahagytam. 

Fogalmam sincs mikor hagytam abba, de csak mosolyogva ültem le a földre.

- Szia... - jött be mosolyogva Liam.

- Szia! - felpattantam és megöleltük egymást.

- Gyere, mert ma este egy átadóra vagyunk hivatalosak, és neked is el kell jönnöd velünk! - mosolygott.

Én csak bólogattam. Nem akartam ezt tovább firtatni inkább csak menyünk, és éljük túl az eseményeket.

****

Niallel kéz a kézben mentünk, be egyenesen, mit sem törődve a fotósokkal, csak be akartunk jutni. Amikor bementünk fellélegeztünk, és csak egymást ölelve beszélgettünk. Elmesélte, hogy mennyire jó napja volt, majd Louis is csatlakozott, hogy ő is elmesélje mit ökörködtek. Én csak nevettem rajtuk.

- Mikor kell menned New Yorkba? - tette fel a kérdést Niall.

- Hát a jövő héten, mert lesz egy pár vizsga amit le kell tennem. - sóhajtottam.

- Milyen vizsga? - kérdezte Liam.

- Hát egy elméleti amit ha jól megírok szeptemberben már kezdhetek is oda járni, meg a dráma felvételi.

- Ezek szerint felveheted mind a kettőt! - mondta Niall.

Én csak bólogattam, majd kezdődött a show ezért nekem s a csajoknak ki kellett mennünk, s elfoglaltuk a nekünk kijelölt helyeket. Mosolyogva beszélgettem Danival és néha Eleanor is beleszólt pár dolgot. Amint elkezdődött, mi csak figyeltünk, és én mosolyogva néztem Niallt, aki néha-néha felpillantott és csak kacsintott. 

32. fejezet

Sziasztok. Újra itt a friss. Kellemes olvasást mindenkinek, jah s a jövő heten egy kis desing frissítés várható mert nekem ez a mostani nagyon nem tetszik, de ha ügyes vagyok akkor lehet még ma. Tehát... Kellemes olvasást mindenikek. Sziasztok! ♥♥♥♥♥

Trixi: Ezzel nem mondasz ujjat. :P Köszönöm mind a két kommentet Baba! ♥

Stefii: Nyugi nem lesz rossz, de egy elég kemény fordulat, és vagy örül neki az ember vagy nem! 

Dorinaa: Köszönöm! :) ♥

Izii: Hidd el lenne csak annyira profi még nem vagyok, hogy tudjak csinálni de rajta vagyok... Animáción nagyon sokat tanulok! :D Amúgy köszönöm! :D 

Fergeteges ajánlat.... Vagy nem? 

Amikor hazaértünk, vagyis egyenesen a srácok közös házához, kicsit fellélegeztem, de még mindig egy hatalmas gombóc volt a torkomban. Belépve a ház ki volt csinosítva, kaja az asztalon amin csak mosolyogtam.

- Mit mondtak? - kérdezte anyu.

Nagyot nyeltem.

- Egy kicsit mindenki.

Mindenki rám figyelt.

- Akik ott voltak ők, a Juilliard egyetemről jöttek. Ösztöndíjat ajánlottak fel... - mondtam nem éppen boldogan.

- De hisz ez csodás! - ujjongott Elenor.

- Nem! - vágtam oda mérgesen.

Szemeimet ellepték a könnyek. Miért nem értik meg, hogy ez nem jó.

- Erről álmodtál mindig is, táncról... - mondta Liam.

- Igen, de nem így. - folyt végig egy könnycsepp az arcomon.

- Miért olyan rossz ez? - kérdezte Maura.

- Azért mert... Eddig is rossz volt a szüleim nélkül, pedig csak pár órányira voltak tőlem. És most utazza a világ másik felére, csak azért, hogy olyan oktatásban legyen részem mait itt is megkapok? És hagyjam itt Liamet, Niall, a szüleimet... Nem... - mondtam könnyes szemekkel.

- Jaj kicsim! - ölelt magához anyu.

Egy kicsit pityeregtem, majd apu is megölelt. Liam ellátott még pár atyai tanáccsal, majd pedig kicsit jobb kedvem lett. Ettem pár falatot, majd a gőzölgő teámmal egyenesen kimentem a hátsó udvarra. Leültem a hintaszékbe, és csak bámultam az eget. Most mi lesz velem? Előttem ál életem lehetősége, a Juilliard de nem tudom mi legyen. Nagyon szeretnék menni, hiszen álmom, hogy táncosnő legyek, de nem tudom... Talán aki a legjobban hiányozna az Niall és Liam.

Halk lépteket hallottam, és amint az irányába fordítottam, Niall ült le mellém.

- Minden rendben édesem? - kérdezte.

Egy elégedett fejrázással válaszoltam, ő pedig átkarolta a vállamat és magához húzott. Egy pillanatra sem szakad el a tekintetem a csillagokról.

- Az egyetemen aggódsz? - kérdezte

Bólintottam.

- Valery... - fordította a fejemet az övvel szembe.

- Túl régóta ismerlek, a bárnőm vagy, mindennél jobban szeretlek! - szavai a teljes igazságról árulkodtak. - Tudom, hogy neked a tánc a mindened, hiszen mindig is táncoltál, és táncolni is fogsz. És miattam ne aggódj. Soha sem cserélnélek le, ez miatt ne merj aggódni. Én itthon leszek, és várni foglak, én csakis a tied vagyok... - mosolygott.

Szavai teljesen meghatottam, és finoman egy csókot leheltem ajkaira. Beˇlesimította a hajamba, és éreztem ahogy elmosolyodik.

- Fogalmam sincs, hogy fogom neked ezt a sok kedvességet meghálálni... - suttogtam.

- Szeretsz, mész a főiskolára, jó tanuló leszel, és harcolsz az álmodért!

Elmosolyodtam, és a fejemet a vállára hajtottam. Óvatosan belekortyoltam a teámba. Niall ajkait a hajamban éreztem, és elég hosszú időig időztek is, majd mind a ketten bementünk. Beszélgettem mindenkivel, de anyuk hamar elmentek, csak úgy mint Niall családja, kivéve Greg. Amint elmentek, én leültem és enni kezdtem pár falatot.

- Akkor mi lesz húgi? - jött oda Liam.

Elmondtam, hogy egy próbát megér, de még átgondolom. Én volt az első aki benyomta a szunyát, amin meg sem lepődök. Holnap évzáró.

Reggel arra keltem, hogy valaki mellettem szuszog. Óvatosan megfordultam, és Niall édesen szuszókáló arcával találtam szembe magamat. Elmosolyodtam, majd a kezemmel finoman végig simítottam az arcát, mire ő nagyon finoman felnyitotta a szemét. Egyből elmosolyodott. Én egy picit zavarba jöttem, de nagyon is jól esett.

- Este sokat forgolódtál, ugye minden oké? - kérdezte aggódva.

- Csak a sulin járt a fejem... - sóhajtottam és szorosan hozzá bújtam.

Ő csak a hátára dőlt, és átölelt.

- Nem kell félned. - simogatta a hátamat. - El kell fogadnod, hiszen nagyszerű tehetség vagy. És amikor csak tudok ott leszek veled!

Kicsit elgondolkodtam.

- Amúgy... - mondtam halkan. - Arra is gondoltam, hogy esetleg dráma tagozatra is bemerészkedem.

- Ez még jobb édesem! Olyan jó lenne ha te lennél ott az aki mindig mindenkinél jobb! - kuncogott. - De tényleg. A szüleid már így is olyan büszkék rád a bátyáddal együtt, ha felvennének mind a két szakra, szerintem kicsattannának örömükben. Max elájulnak. - röhögött.

- Niall... - morogtam rá. - Ez cseppet sem ilyen egyszerű....

- Jaj ne idegeskedj már ennyit.

Fölém nehezedett.

- Tegnap adni akartam valamit...

Mosolyogva felkelt rólam, majd kiszállt, én pedig felültem az ágyból, és én is kibotorkáltam. Amikor megfordult, egy halvány rózsaszínes dobozt nyújtott át nekem.

- A fellépésed és az ösztöndíj örömre! - mosolygott.

Átvettem tőle, s amikor kinyitottam azt hittem ott ájulok el. Egy csodás fejhallgató lapult benne aminek a füles része teljesen kövekkel volt telerakva.

- Ezt nem fogadhatom el, ez egy vagyon volt.

- Nem is, rád örömmel költök.

Karolt át hátulról.

- De nem... Én még semmit sem vettem neked, ez így nem... Te meg már annyi mindent!

Potyogtak a könnyeim.

- Ne mert sírni mert akkor mérges leszek rád. És nekem nem kell semmi, Itt vagy és ez elég. De most menjünk mert neked hamarosan évzáród lesz.

Gyorsan lekaptam a fülesemet és feltöltöttem twitterre.

"Reggeli ajándék.  Most komolyan... Én ezt mivel érdemeltem ki? Szeretlek életem @NiallOffical!"

majd csak lementünk, ahol a srácok a tv előtt voltak és valami rajzfilmet néztek. Niall is csatlakozott hozzájuk, n pedig a konyhába mentem ahol Eleanor s Danielle egy bögre kávé mellett beszélgettek.

- Jó reggelt. - köszöntem nekik.

Ők is üdvötöltek, majd a még gőzölgő teára vetettem magamat. Öntöttem egy bögrébe, ami szerintem Niallé lehetett hiszen zöld volt s egy lóhere díszelgett rajta. Leültem eléggé távol a lányoktól.

- Tudod már mit fogsz csinálni? - kérdezte Dani.

- Elfogadom, és drámára is jelentkezem. - mondtam.

- Ez komoly? - hitetlenkedett Eleanor. - Egyszerre két szak? te aztán merész vagy.

- Nem tudom még... - halkabb lettem, kicsit megijesztett Eleanor reakciója.

- Szerintem menni fog! - mosolygott Dani.

nem akartam tovább beszélgetni, mert kicsit megijesztett Eleanor. Gyorsan megittam a teát, felmentem és fogtam az ajándékot majd lent felhúztam a cipőmet.

- Hazamegyek egy kicsit... - mondtam.

- Megyünk mi is. - mondta Niall, Liamre nézve.

- Most ne, egyedül akarok lenni, át akarok gondolni pár dolgot.

Mielőtt még kimehettem volna Niall egy hosszas csókot adott, aztán meg kellett nyugtatnom, hogy semmi bajom, míg végül elengedett, és egyenesen hazafelé vettem az irányt. 

31. fejezet

Sziasztok. itt is lenne a friss. A kommenekről nem beszélek, inkább csak köszönöm aki írt nekem! :) nagyon sokat jelent nekem. Szerdán képzeljétek el fotózás volt, amire öten mentünk el, és ebből hárman velem együtt, olyan szinten elvoltunk, hogy az kész! Röhögtünk, meg minden. Ma egész nap agyon dicsérgettek  szóval egész jó napom volt! Na de... Kellemes olvasást mindenkinek! :D 

Dorinaa: Őszintén nekem mis az a rész tetszett a legjobban a 30. fejezetből! :D Köszönöm! :) 

Stefii: Ezt megbeszéltük, és még egyszer semmi baj és gyógyulj meg! Köszönöm! :) 

Izii: Akkor ennek örülök! :D xDD Annak örülök... xDDD ♥

Fellépés, de kik voltak azok? 

Ahogy reggel felkeltem a nap haloványan sütött be. Elmosolyodtam egy kicsit, viszont a mellettem lévő hely eléggé üres volt. Ettől elszomorodtam, de örültem, hogy nem álom volt a tegnapi. Kikászálódtam majd fogtam pár ruhát, és a fürdőbe mentem be. Letusoltam, és a farmeromat, s Niall felsőjét vettem fel. Kijöttem és az asztalán egy cetlit találtam a egy kulcsot is, cetlit a kezembe fogtam.

"Olyan édesen aludtál, hogy nem akartalak felkelteni, és remélem nem haragszol. Az este isteni volt, és... Nagyon szeretlek! Millió csók, a kulcsot pedig tedd el, a tied! Szeretlek, Niall!"

Arcomon hatalmas mosoly, lett, majd a kulcsot az én kulcscsomómra tettem majd egyenesen lementem. A tegnapi vacsorából ettem pár falatot, majd felhúztam a cipőmet és mosolyogva mentem is. A fejhallgatómat feltettem és kapcsoltam egy Rebecca Ferguson számot, és kis mosollyal az arcomon mentem az iskola felé. Út közben beugrottam egy Starbucksba is. Amikor kértem egy kicsit várnom kellett. Ahogy megkaptam mosolyogva megköszöntem és mentem is tovább a suli felé. Amikor beértem a megbeszélt helyre mentem. Már elég nagy nyüzsgés fogadott bent. 

/A fellépés napja/

Egy nagy hátizsákkal a hátamon indultam el a suliba, ahol már a másik végzős osztály is készülődött. Amikor beléptem egyből az engem szabályosan gyűlölő csajt vettem észre. Felemelt fejjel haladtam el mellette. Egyenesen a nekünk kijelölt terembe mentem, majd a csajokkal már üdvözöltük is egymást. Mindenki nekikezdett felöltözni. Nekünk bőven van időnk, hiszen mi a végzősök után fogunk jönni. Az első számunk a Sweet Dreams lesz. Egy fekete hosszú ruhám van amit viselni fogok, és az öve egy fehér szalag lesz. Hozzá pedig magas sarkú. Ez a szám az amit a legtöbbször gyakoroltunk el, hiszen elég magasból fogok leesni, vagyis inkább ugrani. A fejemben folyamatosan énekeltem, és egy kicsit járkáltam is a folyosón. Nem voltak sokan, akik járkáltak. Úgy döntöttem egy kicsit belenézek a produkcióba, ezért bementem. A sorok tele voltak, hamar meg is pillantottam azt a sor ahol ott ültek azok akik nekem mindent jelentettek. Liam, és a csapat, a szüleim, Niall szülei és a bátya, az én tesóim, Eleanor, Perrie, és Danielle, még Lou is eljött, ami mg jobb volt. A másik sorban Pault láttam meg még két melákot, amin csak mosolyogtam. Hamar visszamentem.

Amikor lejöttek a végzősök, már mehettünk is fel pakolni, és én voltam az aki bemondta az osztályt.

- Jó estét mindenkinek! - mentem fel mosolyogva és álltam a közönséggel szemben.

Niall arcán mosolyt láttam, és intett a szüleinek is, akik csak mosolyogtak.

- Az idei évben egy kicsit belezavartuk az iskolát. A mi osztályunk még nem végzős, de esélyt kaptunk arra, hogy megmutattuk mit tudunk. Gondolom vannak itt olyanok is akik a szeptembert itt fogják kezdeni... Nekik akarjuk megmutatni, hogy ez az iskola nem csak a balettról szól. Itt mindennel megismerkedhetsz ami csak tánc, de még ezer másban is kipróbálhatod magadat. Szóval most egy kicsit elszakadunk a balettól, és fogadjanak minket sok szeretettel... - mondtam mosolyogva.

megtapsoltak minket, feltették a mikrofonomat, felültem a nekem kikészített helyre, majd pedig a magasba húztak. Elindulta zene, én pedig tettem amit kell. A sikítós résznél egyenesen a földre zuhantam, majd felálltam, a többiek is feljöttek és kezdett vette a műsor. Táncoltunk, majd énekelni kezdtem, és minden ment a maga ütemében. Egyszerűen élveztem nagyon, és ahogy láttam mások is. Sokak arcán mosolyt is láttam, de ezt annyira biztosra nem tudnám venni. A szám végén a balett része jött mindennek, elkezdődött a Halo szám és rajtam már cipő sem volt, mezítláb járkáltam és csináltam a mozdulatokat a táncpárommal Tylerrel. Nagyon élveztük, és minden rendben is ment, senki semmit sem rontott el. Jött egy kis rész amikor lerohantam és gyors ruhacsere, majd vissza a színpadra. Egy kendőt tettek a hajamba meg össze is fogták. Egy mini nadrág, magas sarkú, laza póló, és már indult is a Countdown. Ennél sok is volt a tánc, s csak a hátérrel mókáztunk. A közönség mosolygott, és mindenki nagyon élvezte. Egy kicsit előre is félek a következő számtól, mert ott lesznek eléggé szép kis mozdulatok, amit Harry biztosan félre fog érteni amilyen kis perverz.

Az utolsó számunk következett a Love on top, amire egész műsor alatt vártam. Csipkés harisnya, fekete cipő, mini nadrág, és egy kivágott fekete felső. Amikor a színpadra léptem, indult a zene és már kezdődött is az utolsó számunk. Mosolyogva táncoltam, s énekeltem végig. Amint véget ért annyira nem akartam, mert olyan jól éreztem magamat. Egymás mellé beállt az osztály és majdnem mindenki állva tapsoltak minket. Mosolyogva jöttünk le. Mindenki a saját öltözőjébe ment, de nálunk csajoknál valami eszméletlen jó hangulat kerekedett ki. Az egyik csaj elindított egy számot, és mindenki csak táncolt. Nagyon boldogok vagyunk, és ezt senki sem tudja elrontani. Amikor felöltöztem, gyorsan összetettem a cuccomat, majd elmentem a másik terembe ahol ledobtam a cuccaimat. Hamar az egész kis bagázsom begyűlt és anyu és apu már szorosan öleltek magukhoz.

- Jaj kicsikém, olyan ügyes voltál, annyira büszkék vagyunk rád! - pityergett anyu.

Még kaptam pár ilyen nagyon kedves kis kommentet. Majd csak Niall lépett oda hozzám.

- Gyönyörűek voltatok! - mosolygott és egy apró csókot nyomott a számra.

Mosolyogtam rá kedvesen majd a szülei felé forgatott.

- Ők itt a szüleim, és a bátyám Greg! - mondta.

- Nagyon örvendek! - fogtam velük kezet.

- Tegezz csak minket, Maura, Bobby... - mosolygott Bobby.

Halványan mosolyogtam.

- Valery zseni... - lépett be Tyler. - Hoppá... Bocsika.

- Gyere csak. Mond mi az a zseniális dolog. - mosolyogtam.

- Az van Baba, hogy kitaláltuk, hogy mi lenne ha... - mosolygott. - Újra összeállnánk a gyárra, a V fesztiválon fellépnénk. Csupa pörgős, számokkal, és te énekelnél, mi zenélnénk, a többiek táncolnának... - magyarázta.

- Még meglátom... - mosolyogtam.

- Ha nem mész bele, mind szomorúak leszünk! - kiabálta kintről Maya.

- Majd holnap megbeszéljük, most menj mert a csajod vár!

Megölelt majd már ment is. Mondjuk annyira nem is rossz ötlet, ugyan is ez a fesztivál nagyon is új még, és jó esély lenne ezen fellépni,de nem tudom a többiek mennyire lenének benne ebben, és hogy ki merre megy el nyaralni, meg hogy Niallel mik lesznek a terveink meg a családdal.

- Bocsánat... - néztem kicsit zavartan a többiekre.

- Mióta hív babának? - kérdezte Niall.

- Húha... - zavarba jöttem. - Amióta Mayának ott a kishúga, és egyszer olyan fáradt volt, hogy lebabázott, azóta babáznak. - mosolyogtam.

- Baba... - kuncogott Niall, és a többiek is.

elég sokáig beszélgettünk, majd Liam megfogta a cuccaimat, és anyuék mellett indultam el kifelé.

/Greg Horan szemszöge/

Valery, az öcsikém csaja, valami hihetetlen tehetség. Olyan showt nyomott le az osztályával, hogy tátva maradt a szám is. És elég csinos is ami azt illeti, félénk, amit az öcsikém annyira szert. Már értem miért is szeretett bele. Okos, tehetséges, félénk, nagyon barátságos. s ahogy elnézem eléggé olyan is aki inkább az öcsémet szereti mintsem Niall Horant! Ahogy kifelé igyekeztünk az iskolából, Valery a szülei mellett jött, és Niall végig csak őt nézte, alig vette le róla a szemét. Ahogy kiértünk, egy nő jött oda hozzánk, és elhívta Valeryt, aki mosolyogva ment is. Egy csapat jól öltözött társasághoz vitte, mi pedig beültünk a kocsikba. Amikor a mi kocsinkba beült Valery, teljesen más volt az arca. Nem tudnám megmondani milyen volt, csak annyit, hogy valamin nagyon erősen gondolkozott....

30. fejezet

Először is rohadtul nem vagyok boldog. Őszintn szólva az is megfordult már a fejemben, hogy egy bizonyos komment után hozok fejit mert az eddigi 5-6 komment helyett ennek a felét kapom mostanában. Ennyire szarul írok? Mert ha igen mondjátok meg, nem fogok megölni senkit sem! 

A másik, ez a rész erőősen +18-as rész. Remélem tetszeni fog majd nektek, és kommenteljetek!!!!

Dorinaa: Viszsa is ment! :D persze rakok fel! :D Csak neme akartam hogy ott legyen inkább ott legyen kép mikor átadja! Nem Niall az enyém! :P 

Trixi: Szeretgesd de azért ne öld meg! :P Amúgy a ribanc igen, de csak pár mondat erejéig, vagyis eddig... xDD De sztem már sok szerepe nem lesz nyugi! :D 

Izii: Megbeszélve, mottó az mottó! Love Forever! Jaj édeském! :( örülök, hogy jobb kedvre tudtalak deríteni, de most egy kicsit Hazza leszek "Ez a rész után olyan.. bizsergés leszel!" A végén megérted miért! ha nem akkor... xDDD 

Csodálatos nap szerelmemmel.... Egyszerűen imádlak! ♥

/Valery szemszöge, június eleje/

A srácok tegnap jöttek haza, de én úgy aludtam mint a bunda ezért sajnos nem tudtam őket megvárni. Korán keltem fel, hogy csináljak valami reggelit. Liam van csak itthon meg Danielle. Nekiláttam rántottát csinálni, ami lég hamar meg is volt, és hamarosan Liam és Danielle is felöltözve jöttek le.

- Liaaaam!

Kiabáltam és a bátyám nyakába ugrottam. Ő felnevetett majd szorosan a karjai közé zárt és csak öleltük egymást.

- Hiányoztál. - suttogtam.

- Te is nekem... - mondta, s egy nagy puszit kaptam a fejemre.

majd csak leültünk az asztalhoz s enni kezdtünk.

- Izgulsz a fellépés miatt? - kérdezte Liam.

- Nem annyira, igaz, hogy pár nap múlva lesz... - kuncogtam. - De nem annyira.

- Nagyon de nagyon profi egy osztály. Ha idén ez, nem tudom jövőre milyen műsort csinálnak.

Végig beszélgettünk, és Liam is rengeteget mesélt nekem, majd Danielle megint csak nekilátott elpakolni a mosogatógépbe, amint megvolt vele, leült a kanapéra, én pedig a fotelba. Liam felment, majd egy szatyorral jött le.

- Ez a tied húgi! - mosolygott s felém adta.

Kicsit furcsán néztem.

- Nekem már odaadta tegnap a cuccot! - nevetett Dani.

A szememet forgattam elvettem ,majd lassan kezdtem el kipakolni a pici dobozokat. Amint nyitogattam ki őket, a szemim tátva maradtak a számmal együtt. Kaptam egy csodás hajpántot amit azonnal fel is tettem mert annyira beleszerettem, nyakláncot, meg pólókat, gatyát és egy gyönyörű magas sarkút is.

- Ez... te nem vagy normális! - öleltem meg a bátyámat.

- Csak szeretlek! - nevetett.

A cuccaimmal együtt felmentem a szobámba, és Liam utánam kiabált, hogy öltözzek mert Niall jönni fog értem. Mosolyogtam ,és fel is öltöztem elég gyorsan. Elég egyszerű ruhákat kaptam magamra. Egyszerű farmer, póló és egy kötött kardigán. A cuccokat az ágyra tettem le, a hajamat kifésültem, kér oldalra befontam és a csodás hajpántot a hajamba tettem. A Liamtől kapott parfümből egy keveset fújtam magamra, a telefonomat zsebre tettem ,a tárcámmal együtt, majd lementem. Felhúztam a cipőmet, és csengettek. Dani nyitott ajtót, és Niall mosolygós arca köszönt vissza rám. Felálltam, és megöleltem őt. Amint a karjai közé zárt egyből felsóhajtottam. Egymásra néztünk és egyből meg is csókoltuk egymást, majd elköszöntünk, és kézen fogva el is indultunk, de  amint az utcára léptünk, s egyből elengedte a kezemet, és átkarolta a derekamat.

- Mi lesz a mai program? - kérdeztem mosolyogva.

- Nálam leszünk egész nap! Ma csak veled akarok lenni. - nyomott egy puszit a fejemre.

Arcomon hatalmas mosoly volt, és az oda vezető utat végig beszélgettük, és roppant jól esett. Amikor odaértünk hozzájuk, egyenesen bementünk, mert rengetegen gyűltek oda, majd bezárta az ajtót, és ledobtuk a pulcsinkat és a cipőnket is levettük. leültünk a kanapéra, és Niall egyből az ajkaimra támadt. Finom és gyengés volt egyszerre. Egyszerűen imádom mikor így csókol. Majd csak egymás mellett ültünk, és törökülésben vele szemben.

- Tudom kicsit későn, de... - az asztalról a kis dobozt a kezébe fogta s rám nézett. - Boldog három hónapot! - mosolygott rám.

- Niall... - mondtam.

- Csak nézd meg... - mosolygott.

Amikor kinyitottam a dobozt azt hittem káprázik a szemem. A doboztan egy arany színű karkötő pihent ami televolt gyöngyökkel, és egy rózsaszín masnival is amin egy medál lógott el, egy szív. Láttam, hogy ki lehet nyitni ezért egyből ki is nyitottam. Egy közös képünk pihent benne Niallel. Az arcomra hatalmas mosoly húzódott, és egy csókot adtam neki, majd csak csodáltam.

- De... Én nem vettem semmit. - hajtottam le a fejemet.

- Nekem bőven elég az, hogy velem vagy! - simogatta az arcomat.

Zavarba jöttem, s ős egy puszit nyomott a számra.

- Amúgy a fellépésre eljönnek a szüleim is... - mondta.

- Ohh... Már várom. - mosolyogtam. - Remélem tetszeni fog nekik.

Mondtam miközben ő a kezemre tette a karkötőt.

- Amúgy azért is akartam, hogy itt legyél, mert holnap egy kicsit haza megyek... És szerintem a fellépésed napján vagy előtte egy nap jönnék meg.

- Menj csak, és ráérsz, most otthon a helyed. A szüleid biztos már nagyon várnak! - mosolyogtam.

Igaz belül ez kicsit fáj. Hiszen most jött me,g és holnap már megint távol lesz tőlem. megához ölelt én pedig csak lehelyezkedtem, hogy neki is és nekem is kényelmes legyen.

Nem tudom mikor, de sikerült bealudnom a karjaiban. Amikor felkeltem a szobájában voltam betakarva. Óvatosan felkeltem, és megdörzsöltem a szememet, a telefonomat kerestem amit a kis asztalon meg is találtam. Megnéztem mennyi az idő. 13:08. Kikászálódtam, és kicsit jobban körbenéztem. A szobában félhomály van az elhúzott függönyök miatt. Nyújtózkodtam, majd kinyitottam az ajtón, és lementem a földszintre. Lent Niall éppen forgolódott a konyhában, egy szál farmerban. Én csak mosolyogva mentem oda és ültem le a pulthoz.

- Jó reggelt! - kuncogott, és csak csinálta a kaját.

- Bocsi, hogy bealudtam de tényleg... - mondtam.

- Örülök neki, legalább pihentél, és nem leszel fáradt.

Ezen csak mosolyogtam, majd hagytam őt főzni. Az asztalon lévő tablettel kezdtem el szórakozni. Elég hamarrájöttem hogy is működik. Felléptem twitterre.

"Niall és Valey ma egész napot együtt töltik. Olyan jóóóó!"

Írta az egyik csaj és pedig csak mosolyogtam ezen. Kedvenceztem és csak olvasgattam tovább. Az egyik igazán megtetszett nekem.

- Kedves Directionerek! Azt valljátok magatokról, hogy imádjátok a srácokat és ezen semmi sem fog változtatni. Akkor most mi van veletek? Szeretitek Niallt, de gyűlölőiket Valeryt /tisztelet a kivétel/,csak az nem jut el az agyatokig, hogy ez Niallnek fáj, és ezért mérges rátok... De csak csináljátok, had utáljon titeket! - olvastam fel hangosan.

- Ez de aranyos! karolt át hátulról Niall.

- Nagyon is.

Bekövettem a csajt, majd az üzenetekre mentem. Maya írt csak nekem, a fellépéssel kapcsolatban, hogy nála van a ruhám, és amikor tudok menjek. Írtam is neki, majd kiléptem, és neki láttunk ebédelni. Egymással szemben ültünk, és végtelenül boldog vagyok vele.

Ebéd után Niallel felmentünk, én az ágyra ültem le, ő pedig a cuccait pakolászta. Felléptem megint csak twitterre.

"Csak ma jött, de már megy is. Itt pakol de máris olyan rossz... Szeretlek!"

Írtam majd pedig letettem a telefont, és figyeltem ahogy pakolt. Szinte minden mozzanatnál felén nézett, és csak mosolyogtunk egymásra. Ő hamar arrébb dobta a cuccait, majd pedig ledőlt mellém.

- Nem pakolsz.

- Nem!  - röhögött.

Magához húzott és azonnal csókolni kezdett. Lassan felém tornyosult és finoman csókolt. Majd a nyakamat kezdte el kényeztetni, amitől fel kellett sóhajtanom. Kezei a felsőm aljához siklott, és egyre feljebb kezdte el húzni. Egy pillanatra felemelte a fejét, és a szemembe nézett, mosolyogtam rá, ő is rám és lehúzta a felsőmet. Én is a felsőjét piszkáltam majd ő is besegített nekem. Ettől zavarba jöttem de nagyon is örültem neki. Kezem végigsiklott fedetlen felsőtestén és semmi másra sem vágytam csak arra, hogy végre egymáséi legyünk. Az nadrágom gombját kapcsolta ki mikor egy kicsit felnézett rám.

- Akarod? - kérdezte.

- Igen!

Válaszomat azonnal megadtam, ő pedig egy kis mosollyal az arcán folytatta amit elkezdett. Amikor mind a kettőnkről lekerült a farmer, a hasamat csókolgattam majd egyre feljebb tévedt. Rám nézett, majd csak ajkaimra tapadt, és most már teljesen szenvedélyes csókokkal bombázott, míg kezével megemelt és kicsatolta a melltartómat, majd lassan elhúzta rólam és valamerre eldobta. Végignézett rajtam mire én nagyon is zavarba jöttem, majd jakit újra a nyakamra csúsztatta, majd a melleimre. Nagyokat sóhajtottam, de próbáltam elfojtani ezeket. Vágytam rá, mindennél jobban akartam őt. Hamar a maradék ruhák is lekerültek rólunk, s az óvszer is előkerült. Amikor belém hatolt halkan felsikítottam és a fejemet Niall nyakához hajtottam, és éreztem ahogy könnyim folynak végig arcomon. Nagyon fájt.

- Sajnálom... - nyöszörögte.

El akartam terelni a fájdalmamat ezért a nyakát kezdtem el csókolgatni, és éreztem, hogy egy pillanatra megremeg, majd lassan mozogni kezd, és a fájdalom lassan szűnni kezdett. Lábaimat a derekán fontam össze s gyorsítani kezdett. A nyakát szívogattam, s egy picit karmoltam is  a hátát, de próbáltam nyugodt maradni. Halk nyöszörgések, és szuszogások lepték el a szobát.

A csúcsra érve testünk megremegett és halkan nyögtünk az érzés hatására. Még lökött egy-kettőt, majd mellém dőlt le. Én odabújtam hozzá, a mellkasára hajtottam a fejemet, ő is átölelt engemet. 

29. fejezet

Újra itt vagyok! Kicsit szét vagyok esve mostanság, a sok tanulni való miatt, de rátok és a blogra mindig van időm. Na de röviden és tömören. Új twitterem van szóval bárki kövessen aki csak tud, és aki eddig is követett! Ennek az új twitternek van egy elég sokat mondó jelentse, de hát akit érdekel kérdezzen facen vagy twitteren! De ha érdekel akkor Weheatitom is van! Szóval örömmel kövessetek, kérdezzetek és mindenkinek a számára készen állok, még itt is! :D 

https://twitter.com/elizabeth_givem

http://weheartit.com/elizabeth_givemelove

Két-három olvasóm teljesen eltűnt, de azért remélem olvastok, és a nem komizás azt jelenti, hogy attól mg jól írok, és tetszik nektek! :) 

Stefii: Ajaj.... Félek tőled! xD Amúgy semmi baj, ilyen reakciókat vártam! :P 

Trixi: Ez a kirohanás meg sem lep, de azért csak finoman a szereplőkkel, drága a fizetésük. xDD

Dorinaa: Teljesen igazad is van! Hiszen a mai világban ez már természetes...

Izii: amúgy én is rühellem az ilyeneket. Köszönöm! :) ♥ Love forever! ♥

Az élet jó oldala, eljöttök? 

/ Valery szemszöge/

Niallel való beszélgetés után, nekiláttam valami ennivalót csinálni. Maradtam a spagettinél, amit a konyhába érve el is kezdtem csinálni. Danielle a pultnál ült és egy újságot lapozgatott.

- Mi jót csinálsz vacsira? - kérdezte mosolyogva.

- Spagettit. - válaszoltam elég halkan.

Nem beszéltünk többet, csak csináltam amit kell. Amikor kész lettem a vacsival, egyszerűen csak megterítettem majd kipakoltam mindent. Megkajáltam, és Dani vállalta, hogy elmosogat, én pedig felmentem  és bezárkóztam. Semmi kedvem nem volt semmihez sem. Bekapcsoltam a tvt s arra lettem figyelmes, hogy mindenki teletett mindnet linkekkel, hogy a srácok élőben vannak meg minden. egyből rá is menetem, és már javában tartott az adás.

- Niall elég feldúltan jöttél, minden rendben? - kérdezték tőle.

- Igen. - válaszolta.

- Valeryvel vagy amint te ezt pár napja megerősítetted. Liam és te is meséljetek mi van vele, Ed Sheeran koncert után egy kicsit keveset hallani errefelé róla.

- Jól van, a koncert óta, az év végi koncertre készül amin ők lesznek az első nem végzős osztály, és az egész koreográfiát ő és az osztály találja ki. Mind nagyon büszkék vagyunk rá! - mondta Liam.

- 16 évesen nagyon sokra képes...

Miközben hallgattam miket mondanak, a kommenteket is olvastam s csak jót láttam magamról, ami nagyon is feldobott. Nem nagyon néztem tovább, kiléptem majd egy képet tettem fel és már írtam is hozzá.

"Kedves kommentek... Imádlak titeket!"

Elküldtem és hallottam, hogy valaki jött, hallgatóztam, és hamar Perrie nevetését hallottam meg. Elmentem letusolni, majd az ágyamba dőltem le.

Reggel kicsit nyúzottan, de kipihentem ébredtem. Amikor kiszálltam az ágyból, egyből a fürdőbe mentem, ahol gyorsan letusoltam. Felhúztam egy fekete harisnyát, egy virágos kis szoknyát, fekete felsőt, a fehér sálamat, és egy kék felsőt. Egy kistáskába beletettem pár holmit, a hajamat kifésültem, a fejhallgatómat feltettem, a telefonomhoz csatlakoztattam fogtam  a kulcsot és már mentem is. Bezártam magam után az ajtót, majd kapcsoltam egy kis Nirvanát és lassan haladtam a suli felé. Volt egy pár fotós akik jöttek velem együtt, de nem nagyon érdekelt.

A suliba érve, a szekrényemhez mentem amiből egyből a balett cuccomat vettem ki. Fogtam és egyenesen a tánctermek felé mentem. Átöltöztem, és bementem egy üres terembe. A többieknek még óráik vannak, majd akkor jönnek amikor végeztek. Nyomtam egy kis zenét, és hagytam, hogy a ritmus vezessen. Elég sokáig ezt csináltam.

/Niall szemszöge/

Arcomon határtalan mosoly. Valery csak áradozott a telefonba, és teljességgel megnyugodtam, hogy minden rendben van vele. Arról mesélt, hogy mennyire jól megy nekik a fellépés amire minket is meghívott, és mi teljesen biztos, hogy ott leszünk vele. Annyira sokat jelent ez neki, és nekem is. Hiszen ez neki egy esély, hogy igazi táncosnő legyen, és felfigyeljen rá valaki, aki értékelni tudja azt a tehetséget amilyen tehetség ő.

Mosolyogva mentünk a folyosón, éppen kifelé... Vissza a szállodába.

Amikor visszaértünk, már egy riporter csoport készen állt az interjúzára. Mind beálltunk, majd forogtak a kamerák, és a csajszi már bele is vágott a közepébe.

- Srácok... Hamarosan vége az Up All Night turnénak. Mi lesz utána, a további munkálatokon kívül.

- Hazamegyek, Perrievel leszek és sokat pihenek! - nevetett Zayn.

- Hát én azért haza még nem, mert először is a húgom előadására megyek, aztán Daniellevel leszek nagyon sokat és a családommal rengeteget! - mondta Liam.

s a többiek is így mondták majd jöttem én.

- Én is ott leszek Valery előadásán, és utána vele is leszek, meg haza is megyek, hiányoznak már az otthoniak! - mosolyogtam.

- Mind menni fogtok az előadásra. Miben reménykedtek?

- Iszonyú tehetséges... - mondtam azonnal. - igazi táncosnő pont mint Danielle, csak az a baj, hogy vannak olyan emberek akik lenézik őt azért mert... Mert Liam a bátya, és jóban van velünk, és ez szerintem szánalmas. - vágtam rá.

- ezek szerint ő is kapja a leveleket.

- Igen, és elég rosszakat. De ha Niall nem lenne most vele... Nem tudna kimászni ebből. - mondta Liam. - Rengeteget beszélnek ,többet mint amennyit a húgom velem szokott! - nevetett. - De nem bánom. Niall mellett igazán jó helye van!

Ezek után le nem lehetett törölni a vigyort az arcomról. Bement mindenki a szobájába, de én nem tudtam elülni a seggemen. Fogtam a tárcámat, zsebre vágtam, mint a telefonomat, és már mentem is. Paul velem tartott, és végig a nyomomban volt. Elég nyugis volt az ékszerboltig vezető út. Elég sötét is volt, és csak remélni tudom, hogy senki sem vett észre. Belépve, egyből nézelődni kezdtem.

- Miben segíthetek? - jött oda az eladó.

- Egy karkötőt szeretnék venni, egy lánynak. - mondtam, és az ajánlatokat nézegettem.

- Milyen alkalomra?

- Hónapfordulóra lenne. - mondtam és felnéztem rá.

- Egy pillanat. - mosolygott rám a férfi.

Tovább nézegetődtem, és nem mindegyik tetszett annyira, meg szerintem Valerynek sem tetszene. Hamarosan a férfi is kijött egy rózsaszín csíkos dobozzal a kezében. Letette majd kinyitotta, és az arcomra hatalmas mosoly kúszott. Egyszerűen tökéletes ajándék lesz neki. Még egy picit gyönyörködtem benne, majd megkérdtem, hogy csomagolja el, és arra is hogy ha esetleg kérdeznék rólam, semmit se mondjon el. Ő kedvesen egyetértett velem, de azért arra megkért, hogy a lányának adjak egy autogramot amit ötömmel meg is tettem. Amint a kis szatyorral a kezemben mentem vissza azon járt a fejem, hogy a fellépésre is kéne neki vennem valamit, hiszen mégis csak egy nagy jelents az letében.

- Szerinted Paul a fellépésre is kapjon valamit? - kérdeztem.

- A tenyereden hordod azt a lányt... - kuncogott.

- Nagyon szeretem őt! - mondtam.

- Ha úgy érzed, hogy igen, megérdemli és akarok neki venni mert nem sajnálom rá a pénzt akkor természetesen igen.

A visszaút csendben telt el. Az agyam kattogott, hogy mit is kéne neki vennem.

Visszaérve a szobába mentem ahol benyomtam a gépet, hogy tudjak beszélni egy kicsit anyuval is.

- Szia anyu! - köszöntem neki mosolyogva.

- Szia kincsem. Nem aludnod kéne? - kérdezte.

- De igen, csak... voltam egy kicsit lent a városa vettem valamit, aztán gondoltam feljövök egy kicsit.

- Na és mi az a valami? Csak nem a barátnődnek? - mosolygott.

Anyu mindig tudja mi jár a fejemben, le sem tagadhatnám őt. Nagyon szeretem.

- Igen neki. - mosolyogtam.

- Mutasd meg! - kérte.

Kinyitottam a dobozt, és a kamerába mutattam.

- Ez gyönyörű fiam. - mondta ámulkodva.

- Szerinted neki is tetszeni fog?

- Imádni fogja. - nevetett.

Visszatettem a dobozba, majd a szatyorba.

- Azon gondolkodom, hogy esetleg a évzárójára is veszek valamit.

- Miért? - kérdezte.

- tudod mondtam, hogy a balett iskolába jár... - ő csak bólogatott. - És ők a suli első nem végzős osztálya aki fellép és ráadásul nem is nagyon balettozni fognak.

- Akkor mindenképpen. - mosolygott. - biztos nagyon ügyesek lesznek.

- Gyertek el ti is. Be tudtok jönni ti is. Eljöttök? - kérdeztem mosolyogva.

- Ti?

- Te, apu és Greg. - mondtam.

- Szerintem igen. De ezt velük is beszéld meg.

Még egy kevés ideig beszélgettünk, majd letettük és aput hívtam fel, hogy eljönnek-e a bátyámmal együtt. Ők belementek, n pedig hatalmas mosollyal az arcomon aludtam el. 

28. fejezet

Halihóóó... Nem rég estem haza és olyan vagyok mint a mosott sza** de tényleg, na mindegy. Csak annyit, hogy remélem tetszeni fog ez a fejezet is, és több komment jön majd... A rendszereseknek pedig nagyon de nagyon köszönöm szépeen! ♥ Jó olvasást! :D 

Dorinaa: Mit tartogatok? Sok-sok meglepetést- mert én vagyok a mikulás, de sssst! xDDD
Stefii: Nem lesz olyan nagyon durva... csak egy sztárvilági napi szisztéma! xDD
Trixi: Gyóóóvan na.... amúgy most olyan vagyok, vagyis amikor jöttem haza mint egy angliai túrista, nagyon durva volt. xDD
Izii: Hááháháháh Őrölük, hogy tetszett! Nem kell félni! :D ♥♥3



Utálok suliba járni, de a pasimat imádom! ♥

A srácok pár napja utaztak vissza Amerikába, én pedig hát... itt maradtam egyedül. A menedzserük nem engedte, hogy én is menjek, mert szerinte a rajongók nem örülnének ennek. Hát Niall és Liam is kiakadtak, én pedig csak belül tomboltam. Eleanor megy a koncertjükre, hívott engem is de én itt jobbnak láttam ha nem megyek. Viszont egyre több időt töltök együtt Zayn barátnőjével Perrie Edwardsal. Az indulásuk előtt mutatott be neki, és azóta nagyon jóban vagyunk. A csaj hihetetlen, olyan mint én vagy Louis. Pörög, mindenbe beleszól, és jár a szája mindig. A csapata a Little Mix is iszonyatosan jó fej, de Perrie az akivel a legjobban elvagyok.

Amikor a koncert volt, másnap velünk volt tele a tv és az újságok. Mi nem nyilatkozunk semmit sem de nem is akarunk. ezek után, tegnap voltam először suliba, a próba miatt. Hát elég vegyesen ítélek meg a dolgokat, de talán többen eléggé rosszul, viszont az osztályom nagyon is jól.

Korán reggel értem be a próbaterembe, felöltöztem és nekiláttam bemelegíteni. Ma ha minden oké, akkor mehetünk felmérni a terepet ahol a fellépés lesz. Szép lassan mindenki beért.

- Elhoztam a zenét! - jött oda Tyler az mp4-ével.

- Köszi! - mosolyogtam rá.

- Jöjjenek... - jött be a tanárnő.

Mi mind fogtuk a cuccunkat, és elindultunk utána. A fejemben a szöveg ment, és haladtunk a suli folyosóján.

- Ott van... Én mondtam ide jár Niall barátnője... Nagyon szép...

Ettől egy kicsit elmosolyodtam.

- Szerintem is... - helyeselte a másik csaj.

Amikor elértünk az úti célunkat a végzős osztály éppen akkor végzett a próbával. Láttam rajtuk, hogy egy kicsit lenézőn kezelnek minket.

- Na megjöttek a hülyék. Csak ugrálnak a művészetet nem figyelembe véve.

- Ti így művészkedtek, mi így! - mondtam.

- Megszólalt a főkolompos. - nevetett az egyik csaj. - Attól mert elismert vagy ne ugassál nekem. Nem is vagy ismert, csak mert felkuratod magad a bátyád haverjával még nem leszel nagymenő.

Kezeimet ökölbe szorítottam.

- Még az előtt ismertek mielőtt még bármivel is kitűntem volna, vagyis szerinted. - mondtam. - Veled ellentétben én 16 évesen saját koreográfiával álltam elő, adtam elő fellépést, és most az osztály programján ügyködünk együtt! - mondtam neki.

- Jaj oda ne rohanjak. Semmi sem vagy. A mi műsorunk sokkal jobb lesz...

Lejött a színpadról, majd nekem jött, és egyenesen a kis bagázsával elhagyták a helyiséget. Ledobtam a cuccomat, és felmentem a színpadra. Nem szóltam senkihez sem, csak kitettük amire szükségünk van. Danielle a zenével ügyködött mi pedig addig a Love on top számra gyakoroltunk. Akik majd a háttérhangok lesznek, azok is beálltak, a többiek pedig a cipőjüket húzták fel. Még egyenlőre ruha nélküli próba, meg amúgy sem tudjuk még, hogy milyen ruháink lesznek. A zene elindult mi pedig neki is kezdtünk a táncnak. Úgy döntöttünk, hogy ami a klipp elején van kis lábas táncmutatvány azt megtartjuk, meg még néhány mozzanatot, a többivel pedig mi mind beledolgoztunk.

A többi számot is elpróbáltuk, és mindenki szerint nagyon is jó lett.

/Niall Szemszöge/

Legszívesebben most otthon lennék, nem Mullingarban hanem Londonban. Hiányzik Valery, nem is kicsit. hamarosan vége a turnénak, már az utolsó állomásokon vagyunk, és én ennek örülök. Bár... Semmi rosszat nem mondhatok rajongókra, csak szimplán Valery miatt. biztos vannak akik piszkálják azért mert velem van, és én vele akarok lenni, de nem lehetek, ami engem nagyon de nagyon idegesít. A telefonom háttérképét nézegettem, és a turnébuszban feküdtem.

- Niall gyere... - szólt Louis.

- Megyek... - sóhajtottam fel.

Kiszálltam, a kezemet zsebre tettem, majd kijöttünk a buszból. A rajongók visítása tényleg elég borzalmas volt, de hát nem tehettünk semmit sem. Készült 1-2 kép, pár aláírás de Paul szó szerint bezavart minket. bent Liam vette fel a telefonját.

- Nyugi, mond el szépen lassan mi van... - újra csak csend volt. - Jesszusom.. Oké. Amint tudom felhívom őt, meg mondom neki is. Mond neki, hogy szeretem, és hogy tartson ki...  - letette.

Rá néztem.

- Ha itt végzünk hívd fel Valeryt. - mondta. - Egy csak nagyon durvát mondott neki, és csak sír.

Liam arcáról szikrázott a fájdalom, és legszívesebben most azonnal felhívnám, de be kellett menünk. Vajon mit mondhattak neki? És Sír? Utálom, ha egy lány sír, főleg ha az a lány tudatosan a barátnőm. beültünk a füleseket is megkaptuk, de nekem valamiért nem itt járt az agyam. A kérdések jöttek de nem éppen figyeltem.

- Niall... - böködött Louis.

- Tessék? - kérdeztem.

- Mit gondolsz, lehet még ennél is feljebb érnie a csapatnak? - tette fel a pasas a kérdést, gondolom másodszor.

- Persze, hiszen ez még csak a turné vége lesz, a nyárra csomó meglepetésünk van! - mosolyogtam.

Még volt pár kérdés, de próbáltam oda figyelni mindenre.

- Niall, te ma nagyon nem vagy itt. Minden oké? - tette fel a kérdést a nő.

- Azt még nem tudnám pontosan elmondani....

Mondtak valamit, majd újra rátértek rám.

- És melykőtök az aki még szingli.

- Azt hiszem csak én! - nevetett Harry.

- Nyugi öcskös, itt vagyok neked! - mondta Louis.

Ettől mindenki nevetni kezdett. Zayn kezdték el faggatni Perriről, majd Liamet és Louist, és utolsónak én jöttem.

- Ezek szerint igazak a hírek, hogy te és Valery Payne együtt vagyok.

- Tejes mértékig. - mosolyogtam.

- Mégis mióta tart a kapcsolatotok?

- Március vége óta, szóval hamarosan három hónapja. - mondtam.

- Hűha. Elég régóta. Jól tudtátok titkolni. És mi volt az oka, hogy felvállaltátok egymást?

- Nem akartam úgy tenni, hogy igen ő Liam húga és haverok vagyunk, mert ezt nem akartam. Eszméletlen csaj és imádom őt! - mosolyogtam. - Nem tudok úgy lenni, hogy ne legyek mellette, ne érjek hozzá.

- Mindig azt mondja, hogy soha sem randizik... - kezdett bele Zayn. - Mert, hogy a hercegnőjét várja, s most megtalálta! - mosolygott.

- Ez de cuki. - mosolygott a nő.

Még nekünk vágtak pár kérdést, majd mehettünk. Amint kiléptünk onnan, egyből a telefonomat vettem elő, és Valeryt hívtam. Egy ideig csend volt, majd kisípolt.

- Ki van kapcsolva... - fordultam idegesen Liam felé.

Beszálltunk a buszba, majd Leültünk hátra Liammel, és a srácok csak figyeltek.

- Szia édesem... - szólt Liam. - Húgi? - kihangosította.

- Bent kuksol a szobájában s sír. Liam ott voltam maikor beszóltak neki... - hallottam Dani hangján a bántalmat.

- Ki vagy hangosítva. meséld el mi volt. - kérleltem azonnal.

- Hát... Azt mondják, hogy egy nagy senki, meg felkuratja magát veled...

Kezeim ökölbe szorultak.

- A francba már, haza akarok menni. - morogtam.

Hirtelen rezegni kezdett a telefonom, amint megláttam édesem nevét egyből fel is vettem.

- Jesszusom édesem, minden oké?

Liam a füléhez emelete a saját telefonját.

- Azt hiszem... - suttogta.

- Mesélj már mi van.... - idegeskedtem.

- Majd személyesen.....