Újra a mezőnyben!

Üdv mindenkinek. Bocsánat, hogy nem tegnap jelentkeztem, csak sokáig elhúzódott a próba, és még ma is az lesz, szóval jó kis estém lesz megint! :D De mint ígértem, újra nekiálltam blogolni. Ez teljesen más mint amit eddig olvastatok tőlem! Remélem tetszeni fog mindenkinek, és kommenteket is fogok rá kapni! Itt lenne a link.

KILLING ME... PLEASE...

Sziasztok

Újra jelentkezem. Kicsit a nyár közepén, de itt lennék. Amit ígértem blogot, már úton van, és kérdezem, még mindig érdekelne valakit? Mert ha senkit akkor nem fogok vele vesződni! A másik dolog pedig, hogy kicsit azért is vagyok ennyire inaktív mert jövőre érettségizem, és egy csomó anyag itt hever előttem amit tanulni kéne, plusz napok óta iszonyatos fájdalmaim vannak a derekamban a térdemben, és a bokámban. Imádom... :/ Nah, de nem fogok többet nyafogni. Várom a válaszokat, hogy kit érdekelne a következő blog!

Sziasztok.

Azt hiszem itt végleg pontot teszek a dolgokra. Egy ideje már nagyon nem  foglalkozom evvel a bloggal. Tulajdonképpen semmi ihletem sincsen ehhez.... Szóval ennyi volt... Amúgy is olyan egyértelmű az egész!
DE azért vannak jó hírek is nálam! 1. A könyvemet elkezdték lebétázni, és hamarosan megvan, aztán pedig nyomás vele kiadókhoz. Drukkoljatok!!! 2. Van egy másik történet amit félve őrzök gépen, és azon gondolkodom, lehet netre is feltenném. One Dorectionról szól, csak... One Direction nélkül! *hát ez meg értelmes lett!* Zayn Malik a főszereplője! Lenne olyan emberke akit érdekelne?

22. fejezet

Ezt a blogot befejezem és utána valószínű nem fog több lenni! Remélem így mindenkinek megfelel! 

MÉG EGY KÉRÉS!!!!!!!! Esetleg nincs itt kiváló nyelvtan tudással rendelkező emberke???? A könyvem átjavításához kellene egy vállalkozó szellemű valaki! Könyörgöm, nagyon fontos lenne!! 

Előre is köszönöm! Elizabeth xx

Ajánlat! 

Az ablakon át beszűrődő napfény keltett fel mesés álmomból. Mozdulni akartam, de kér kéz hirtelen erősen kezdett magához szorítani. Szemeim azonnal kipattantak, és a mellkasomon fekvő göndör fürtöket tudtam csak beazonosítani. Azonnal beugrottak a tegnap este képei, arcomra mosoly húzódott. Fejem visszadöntöttem a párnára, és Harry fürtjeivel kezdtem el játszadozni. Ő egyenletesen szuszogott, és olyan jó érzés volt, hogy a kezeivel szorosan ölel magához. Mocorogni kezdett, s egyből elengedtem a haját.

- Folytasd... - nyöszörögte.

Kezeim újra hajába szántottak. Halkan morgott, majd felsóhajtott és mellém feküdt le, szorosan ölelve magához.

- Jó reggel Bébi. - nyöszörögte rekedtes hangjával.

- Neked is. - vigyorogtam.

Keze hajamba túrt, és szemeimbe nézett. Egy apró csókot lehelt a számra.

- Fáj nagyon? - duruzsolta a fülembe, miközben magához ölelt.

- Nem. Őszintén rosszabbra vártam. - vallottam be. - Köszönöm!

Nyomtam egy puszit a nyakára. Egy férfias morgás hagyta el a száját amitől mosolyogni tudtam csak. Hátrébb toltam magam, hogy szemébe tudjak nézni. Mosolyogva figyelt engemet és én is őt.

- Keljünk fel. Suliba is kellene menned. - motyogta kicsit lehangoltan.

- Dani nem fog haragudni ha ma itt leszek veled! - bújtam oda hozzá.

Ő hangosan felnevetett, majd pedig magához ölelt. Ahogy fejem a mellkasához ért a csengő éles hangja szakított félbe minket. Harry morogva bújt ki mellőlem és húzta fel az alsóját. Kilépett az ajtón, én pedig mosolyogva bújtam ki a meleg takaró alól.

Kivettem a táskámból tiszta fehérneműt amit gyorsan magamra aggódtam.

- Bébi öltözz. Danielle van itt. - kiabálta fel Harry.

Azonnal befutottam a fürdőbe és gőzerővel nekiláttam felöltözni, majd pedig elpakoltam a táskámat, a hajamat felkötöttem.

Sietősen futottam le a lépcsőn.

- Mehetünk? - nézett rám vidáman Danielle.

Bólintottam, ő pedig kiment, én pedig egyenesen Harryhez sétáltam. Kezeimet mellkasára tettem, egy kicsit felnyújtózkodtam és ajkaimat az övére nyomtam, és csak édesen falták egymást. Harry átkarolta a derekamat s közel ölelt magához.

- Ne menj el. - nyögte bele a csókba.

- Sietek vissza. - mosolyogtam.

Elengedett és a nyakán lévő nyaklánccal ügyetlenkedett. Amikor meglett a csatja, leemelte magáról a papírrepülős nyakláncát, és felém nyújtotta. Mosolyogtam és megfordultam. A nyakláncot rám helyezte és becsatolta majd pedig ujjaim közé fogtam a kis repülőt és csak néztem. Átölelt hátulról, majd megcsókolt, én pedig csak vigyorogtam.

- Köszönöm! - suttogtam a repülőt nézve.

- Mindig veled leszek. - mondta a nyakam csókolgatása közben.

Ettől csak felkuncogtam és vártam, hogy engedjen el.

- Lizzy. - kiabálta Danielle.

- Pillanatromboló. - morogta Harry.

Ettől még inkább nevettem, majd adtam neki egy csókot, a nyakláncot elrejtettem és már mentem is kifelé. Kiérve Daniellere vigyorogtam, aki csak felhúzott szemöldökkel nézett, de indultunk is. Sietősen szedtük a lábainkat.

Hamar beértünk a munkahelyemre. Danielle közölni akar velem dolgokat, és gőzöm sincs, hogy miket. Leültünk az asztalhoz, kértünk két kávét majd pedig elővett egy borítékot.

- Gőzöd sincs miért ugrottam át olyan hamar? - vigyorgott rám.

- Nem! - mormoltam.

Amikor lekerültek elénk a kávék én beleittam majd vártam, hogy mondjon valamit.

- Felvételt indítanak a tánciskolában, modern táncot. És először rád gondoltam. Nem balett, modern tánc. - mondta.

- Nem, kizárt. - mondtam határozottan. - Semmi érzékem nincs a tánchoz. Van munkám, ami pénzt is hoz, így Niallnek be tudok segíteni, hogy ne ő fizessen mindnet. H  suliba járnék ő neki kellene mindent fizetni, ezt nem fogom megengedni.

Danielle felsóhajtott és áttolta hozzám a borítékot.

- Gondold át. Én számítok rád!

Megitta a maradék kávéját, majd letette a pénzt és ment is. Én csak ott ültem és a borítékot néztem. Most mi legyen? Tánc vagy munka? hagyjam másod dolgozzanak miattam? Nem! Munka az első! nem járhatok most egyenlőre még iskolába! 

Döntés

Sziasztok.

Eldöntöttem mi is lesz a blog sorsa. A bezárás! Egy hát alatt két ember döntött komment mellett, és most sem csalódtam bennük, mert ők mindig is írtak! Még pár napig elérhető lesz a blogom, de ha továbbra sem fog változni a helyzet végleg bezárom a blogot. Sajnálom de nem tudok mást tenni, ugyanis nincs már választásom. Másrészről pedig nem fogom azért írni a blogot, hogy két ember kommentel, és akik még olvassák lopják a történetemet. Erre végképpen nincs szükségem.

Elizabeth xx

21. fejezet

Sziasztok. Megint késtem tudom. Úgy hiszem magyarázattal kell szolgálnom amit meg is teszek nektek. Azért jönnek ilyen ritkán a részek mert gőzerővel dolgozok a könyvemen és elég kevés időm van bármi másra. Ezt a hírt később akartam közölni, de mivel a blogra is kihat a késés ezért úgy érzem ezt közölni kell veletek. Úgy hiszem mostantól minden vasárnap lesznek részek, de lehet ha időm adatik rá, a hét közben is bele-bele dobok párat. Remélem meg tudok nekem bocsátani. í

Kellemes olvasást! ♥ 

Do: Nagyon szépen köszönöm! ♥ 

Dorinaa: Hihih, köszönöm! :D 

Stefii: Majd ki fog derülni minden! ;) 

Izii: Több mint rendben! :P

Egy este vele! *+18*

Harry mosolyogva dobta le magát a kanapéra én pedig vigyorogva ültem le mellé. Átkarolta a nyakamat és odahúzott magához.

- És mik a hátsószándékaid? - néztem fel rá.

Arcán még nagyobb vigyor ült ki.

- Nem lehetek együtt a csajommal? - mondta. - Több mint egy hónapig nélküled kellett elboldogulnom. Eddig bírtam.

Ettől nevetnem kellett.

- Nem ér kinevetni! - duzzogott, és lenyomott a kanapéra.

A levegő is bennem maradt mikor fölén nehezedett. Szemi éhesen néztek a szemeimbe. Kezeivel könnyen támasztotta meg magát mellettem. Arcával közelített enyém felé, majd finoman rá nyomta az ajkait az enyémre. Kezeim az arcára simultak, majd a tarkójára. Harry egyre vadabbul kezdett el csókolni, én pedig finoman beletúrtam rakoncátlan göndör fürtjeibe. Egy férfias morgás hagyta el az ajkait, amitől én is belenyögtem a csókba. Ő hirtelen  felült, de magával rántott engem is. Az ölébe helyezett, majd felállt. A fenekemnél fogott, és folyamatosan csókolt. Éreztem ahogy elindul velem, a lépcsőn, de nem volt ez ellen ellenvetésem.

Hirtelen puhát éreztem a hátam alatt. Harry egy pillanatra elvált az ajkaimtól, míg jobban feltett az ágyra, de én végig szorosan kapaszkodtam bele.

- Akarlak. - morogta a fülembe.

Finoman beleharapott amitől nyögnöm kellett. Egyik keze becsúszott a pólóm alá, a másikkal pedig a fejemnél támaszkodott. Lábaimmal átkulcsoltam a derekát, ő pedig nyögve nyomta hozzám az ágyékát. Azonnal megéreztem a dudorát. Kezei gyorsan siklottak felfelé az oldalamon, majd egy gyors mozdulattal le is kapta rólam a felsőmet. Kezeim előre nyúltak, és levettem róla a felsőjét, amit ő egy mosollyal díjazott.

- Biztos vagy benne? - hajolt oda hozzám.

- Teljesen! - duruzsoltam a fülébe.

Nem mondott semmit csak a nadrágom gombjához nyúlt, és lassan kezdte el rólam lehámozni a ruhát. Nem tudom mennyire van tisztában a dolgokkal, hogy nekem ő lesz az első, de nem fogom neki elmondani, nem érdekel. Nem akarom, hogy csak ez miatt más legyen. Felkelt rólam, majd lehúzta a nadrágot, és szépen visszamászott rám. Kezeimet arcára simítottam, mire ő szinte úgy bújt bele kezeimbe. Elmosolyodtam.

- Nagyon rossz volt nélküled... - motyogta a fülemhez hajolva.

- Tudom mit éreztél. - motyogtam.

Sok minden történt mikor nem volt velem. Tudatában voltam mindennek.

- Miért akartál meghalni kicsim? Miért? - harapott bele a fülcimpámba.

Felnyögtem, és erőt gyűjtöttem ahhoz, hogy beszélni tudjak.

- Anyám miatt, miattad. - nyögtem ki.

Félretolta a melltartópántomat, majd óvatosan csókokkal lepte el a helyét.

- Miattam? - dörmögte.

- Egyedül voltam, nem volt erőm visszajönni... - nyögtem ki.

Lehámozta rólam a melltartómat, majd ajkaimra tapadt. Vadul csókolt, és közben kezeivel elkalandozott a testemen. Ahol kezei érintettek, szinte felforrt a bőröm.

Percek múlva már mind a ketten meztelenek voltunk, és Harry csodálattal nézett végig rajtam, amitől elpirultam.

- Biztos vagy benne? - kérdezte.

Bólintással jeleztem akaratomat, ő pedig elvigyorodott, majd pedig az éjjeliszekrényhez nyúlt, és egy ezüst csomagolást vett elő. Egyből tudtam mi is, majd fogaival feltépte. Feltérdelt, én pedig csak lehunytam a szememet. Arra lettem csak figyelmes, hogy újra felettem van, és egyik lábamat finoman a csípőjére simítja.

- Ez lehet fájni fog... - duruzsolta a fülembe.

Átkaroltam őt, és hamar éreztem is a kíméletlen fájdalmat. Karima felszántották a hátat amitől felnyögött, és csak a nyakamat csókolta. Belőlem sikoly szaladt ki, és még inkább vert a szívem. Nem mozdult, bennem maradt, kicsit várt, hogy megszokjam őt, majd lassan megint rákezdett a tempójára. Lassan mozgott, miközben hol a nyakamat, hol pedig ajkaimat csókolta. A fájdalom elég sokáig megmaradt, de egy idő után fokozatosan minden gyönyörré alakult át. Folyamatosan nyögtem alatta, ő pedig néha egy- egy morgást hallatott magáról.

***

Reggel arra ébredtem fel, hogy valaki a hajamat babrálja. Hirtelen villantak be a tegnap este mozzanatai, és csak mosolyogtam ezektől. Óvatosan nyitottam ki a szememet. Harry mosollyal az arcán nézett engem, haja kócos volt, szemei csillogtak.

- Jó reggelt. - mosolygott, és egy puszit nyomott a homlokomra.

- Jó reggelt. - ásítottam, és közelebb bújtam hozzá.

Lábaimmal átkaroltam az ő csípőjét. Nadrág van rajta, tehát nem aludt végig velem.

- Mennyi az idő? - kérdeztem miközben mellkasán kuporodtam össze.

- Kilenc, méghozzá reggel.

- Végig aludtam a tegnap délutánt? - néztem fel rá.

Mosolyogva bólintott.

- Basszus. - nyakába fúrtam a fejemet.

- Nem baj. Én örülök neki. Legalább most kipihented magadat! - simított végig hátamon.

Elmosolyodtam, de a fejemet nem húztam el a nyakától.

- Amúgy csináltam kávét, meg lent vár a reggelid is. - csókolt bele a hajamba.

- Köszönöm. - duruzsoltam.

Persze semmi kedvem sem volt kikászálódni mellőle. Fájt minden porcikám, és megnyugtatóan hatott rám, a tudat, hogy tegnap este ő volt az akivel megosztottam a pillanatot. 

20. fejezet

Sűrű bocsánatkérésekkel jövök megint. A rész azért késett, mert a hétvégén hulla voltam, mert a péntekem koncerttel ment el, és vasárnap mire hazaestem a netem is befuccsolt, és tegnap is szüntet mondott, ma végre van, amiért hálával tartozom neki. Remélem nem haragszotok rám! ♥Kellemes olvasást!♥

Stefii: Hamarosan majd változni fog minden, csak idők kérdése! 
Soós Zsófia: Köszönöm, de a díjakat márt nem fogadom el mert mg sem érdemlem őket! Még egyszer köszi! 
Izii: Hihih, köszönöm, és lesz még pár ilyen fordulata majd Harrynek, de az majd odébb lesz! 




Út a javulás felé.

*Aileen szemszöge, már Londonban*

Egy hete jöhettem vissza Londonba. Maura szerencsére megengedte, hogy Niallnél lakjam mint eredetileg. Mikor kijöttem a kórházból Bobby és Niall meg Maura már átpakoltak a házukba, én pedig annyira hálás voltam ezért. Harry alig akar magamra hagyni. Lassan kezdem visszanyerni mindazt amit eddig eldobáltam. Kezd visszaszállni a bátorságom, és miegyéb. Bár nem nagyon akarom elhagyni a házat, részben a rajongók miatt akik eléggé rám vannak szállva.

- Minden rendben van húgi? - ölelt át Niall.

Éppen a reggelimmel babráltam. Amióta csak tudja hogy már a fogadott tesója vagyok, a húgi lett a nevem.

- Persze. - motyogtam.

- Mind aggódunk érted. - fogta meg az arcomat, hogy a szemébe tudjak nézni. - Tudom, hogy nagyon szarul érzed most magadat...

- Ezt eltaláltátok. - motyogtam. - Niall én nem tudom meddig bírom.

Hirtelen kitört belőlem a sírás ő pedig szorosan átölelt.

- Sokáig. - suttogta a fülembe.

- Hiányzik... - szipogtam.

- Ha ennyire rosszul vagy, hazamehetsz ám. Anyu biztos örülne neked. - nézett újra rám és letörölte a könnyeimet.

- Nem. Maradok. Egyenlőre itt a helyem úgy érzem. Kicsit most jobb ha távol vagyok Írországtól. - sóhajtottam.

- Akkor pedig egyél, aztán meló! - puszilt bele a hajamba.

Tettem is amire kér. Két szelet nutellás kenyeret megettem majd pedig felöltöztem, és visszatértem a munkába. Szerencsére a főnököm megértette amin átmentem, és azt is engedte, hogy folytassam a melót Amelia mellett. Amikor leértem a barátnőm egyből a nyakamba ugrott és sírni kezdett. Egyszer volt bent nálam a kórházban még kint, és azóta nem is láttam. Szorosan ölettük egymást.

- istenem, de jó, hogy jobban vagy! - nyomot két puszit az arcomra.

- Evvel én is egyet értek. - mosolygott a főnöknő rám.

Megköszöntem, majd gyorsan rendet tettünk, és már nyitottunk is. Elég lassan telt el a délelőtt, de a déli ebédszünetben eléggé megrohamoztak minket, így időm sem volt figyelni a gondolataimra. Kettőkor már mindenki elment, csak néhány fiatal volt, aki alaposan megnézett, és amikor rájuk néztem pirulva fordították el a fejüket. Egy újságot bújtam.

"Úgy tűnik Harry Styles és a volt barátnője Aileen között újra fellángolt valami. Úgy tudjuk igazából nem is szakítottak mint ahogy pletykálták, hanem a lány édesanyja kórházban tartozódása miatt utazott haza, majd az édesanyja halála után a lány idegileg összeroppant. Harry a lány távolléte alatt teljesen összetört. Nem figyelt oda a munkájára, sokkal több volt a feszültség, és a verekedés is. Úgy tudjuk Harry amikor megtudta mik történtek Aileen és a menedzsere között összekaptak, és ez majdnem a srác távozását jelentette. Evvel kapcsolatban Harry pár napja nyilatkozott is, már hatalmas mosollyal az arcán.

- Ami történt megtörtént. Ezt nem lehet visszafordítani. A menedzserünket kicsit lehűtöttem, ahogy kellett, és Aileen is már újra itthon van. Nekem most ez a fontos, és a csapat. Mindig is ők lesznek a családom.

Úgy tűnik Harry Styles szíve végleg foglalt. Reméljük hamarosan újra együtt lehet majd őket látni, és Aileen is nyilatkozni fog kettejükről."

Morogva dobtam arrébb magamtól az újságot, és nem érdekelt semmi sem. Kezeim közé rejtettem el a fejemet, és nem is akartam tovább ezt olvasni. Nyugalmat akarok most már, és nem hülye cikkeket.

Ahogy eljárt a munkaidőm, nehezen kaptam össze magamat. Nagyon fáradtnak éreztem magamat, amiért ilyen hirtelen este vissza a melóba. Ahogy kiléptem Harry édes mosollyal az arcán, a kocsijának dőlve várt rám. Arcorma azonnal hatalmas mosoly kúszott fel, és odasiettem hozzá. Átöleltem a derekát, és ő is az enyémet, majd csak álltunk és öleltük egymást.

- Hiányoztál. - suttogtam a fülébe.

- Te is nekem édesem. - rám nézett majd száját az enyémre nyomta.

Hirtelen egy vaku dörrent el, én pedig ijedten rezzentem össze. Harry azonnal nyitotta az ajtót, én pedig beülte. Hihetetlen, hogy ezek mindig képesek elcseszni egy jó pillanatot. Harry idegesen ült be a kocsiba, elindította majd elhajtottunk.

- Ma nálam alszol. - vigyorgott rám.

- Tessék? - néztem rá.

- Ma nálam leszel egész nap és holnap. - mondta.

- Niall nem tud róla...

- De tud. Elkértelek tőle, és hoztam pár ruhát is. Kérlek... - rám nézett egy pillanatra majd újra az utat nézte.

- Rendben. - sóhajtottam fel.

- Haragszol rám mi? - hallottam a hangján a csalódást.

Kezemet a válton pihenő kezére helyeztem.

- Egyáltalán nem. Inkább örülök. Olyan rég voltunk kettesben. - motyogtam.

Csibész mosoly jelent meg arcán, majd csak újra kifelé bámultam vigyorogva. Hamar megérkeztünk a lakására. Ahogy kiszálltunk a garázsban, ő még hátranyúlt ahonnan a fekete táskámat vette elő, gondolom a ruháimat hozta el benne. Belépve a házba jóleső érzés lepte el a testemet. Megint ott vagyok ahol minden kezdődött. Első randi, a kicsi Lux és a többi szép emlékem. Arcomra mosoly kúszott, majd letettem a cuccaimat a helyére. 

19. fejezet

Ezer bocsi miért nem volt tegnap fejezet, csak a gépem úgy döntött behal, és egész nap nem volt hajlandó netre felengedni. Remélem elnézitek nekem ezt a kis csúszást! Tényleg nagyon sajnálom!!! 
♥Kellemes olvasást mindenkinek!♥ 

Dorina: Hát igen... Kis csavart akartam, és azt hiszem talán kicsit sok is lett... :/
Dorka B.: Nagyon köszönöm, és nem fog meghalni! Boldog véget akarok majd a blognak! :D 
Stefii: Köszönöm!
Izii: Hát nem kell sajnálnod... Tudtam, hogy ez lesz majd! :) Harryn min döbbentél le???? Köszönöm! :) 



Út a gyógyuláshoz

*Harry Styles szemszöge*

Egész éjjel alig aludtam valamit. Úgy éreztem mikor felkelek nem lesz itt velem. Gőzöm sincs még most sem mit művel velem ez a lány ennyi idő alatt, de nagyon is beleszerettem, és ezt nem fogom tudni visszafordítani. Nem engedtem el a kezét, és nem is fogom. Nagy nehezen sikerült lehunyom a szemeimet.

Arra lettem reggel figyelmes, hogy a kezeim között fogott kéz ki akarja magát húzni az enyémből. Villámgyorsan nyitottam ki a szemeimet és egy félős lány nézett rám. Fejét lehajtotta amint rá néztem. Kellett pár perc mire felfogtam mi is történik. Aileen ott volt, élt, és éppen fülig pirult. Felpattantam, és azonnal kezeim közé zártam őt.

- Pisilnem kell. - suttogta.

Elnevettem magamat.

- Segítsek, vagy fel tudsz állni? - gyorsan fogtam meg őt.

Kezeivel belém kapaszkodott, és lassan felsegítettem őt a magas ágyról. Végig fogtam mikor elértünk a mosdóhoz. Megkapaszkodott az ajtóban majd bemente és kattant a zár. Ott álltam és vártam rá. Vajon mikor kelt fel, és mennyi az idő? Nem érdekelt, jobban örültem, hogy ő él. 

Amikor nyílt az ajtó, megint megfogtam őt, és visszafektettem az ágyra. Felült, én pedig közel ültem le hozzá. Mosolyogtam mint egy idióta.

- Mikor keltél fel? - kérdeztem.

- Úgy két órája. Téged láttalak először ahogy alszol. Fel akartak ébreszteni de nem engedtem. - mondta.

- Olyan más vagy... - simítottam meg az arcát.

Lehajtotta a kezét, és kezét a kezemre tette.

- London óta minden más. - motyogta. - Anyukám meghalt aznap este, apámat lecsukták.

Rázkódott a teste. Odabújtam, ő pedig azonnal karjaimba omlott, és csak sírt. Átöleltem őt, és ringatni kezdtem őt. Nem zavart semmi sem, csak ő érdekelt.

- Most már rendben lesz, itt vagyok veled, és a többiek is.

Szorosan magamhoz öleltem őt. Ő két kezeivel átölelte a derekamat, fejet a mellkasomra hajtotta, s csak sírt. Én a hátát simogattam, s vártam, hogy mikor nyugszik majd meg.

- Nem lesz baj. - suttogtam a fülébe.

Percek múlva kezdett csak nyugodni. Én végig ott voltam, s a hátát simogattam, s az ölelésem cseppet sem lazult. Amikor sikerült megnyugodnia, kicsit elengedett majd letörölte a szemeit és rám nézett.

- Megbocsájtasz nekem? - kérdezte.

- Ez egyértelmű, de ígérd meg, hogy mindig velem maradsz. - mosolyogtam.

- Meg kell szoknom, hogy itt van valaki mellettem. - mondta lehajtott fejjel.

Elmosolyodtam és egy puszit nyomtam a fejére. Kicsit felkuncogott, majd csak eltűrte a haját.

- Húgi! - rontott be Niall.

Aileen ijedten kapta fel a fejét, majd megdöbbent mikor Niall hirtelen letámadt. Egy pillanatig megdermedt, majd mosolyogva visszaölelte őt. Maura és a srácok jöttek be. Sorba mindenki megölelte őt, én pedig végig őt néztem. Szemei alatt kis karikák jelentkezték, hogy már egy ideje nem aludt rendesen. Amikor megvolt a szeretgetés, újra a kezeit fogtam meg, és végig a szemébe néztem.

- Valamit mutatok. - szólalt meg Maura.

Odajött és egy lapot nyomott a kezébe. Aileen arca folyamatosan letisztult, majd egy mosoly jelent meg rajta.

- Köszönöm! - mondta. - Megnézed?

Odanyújtotta hozzám, elvettem és olvasni kezdtem. Egy gyámos papír volt, ami az ő nevére szólt. Ahogy olvastam kezdett minden letisztulni, főleg a tegnapi nap után. Maura felvette mint nevelő Aileent.

- Ez igazán kedves. - mondtam.

- A húgom. - vigyorgott Niall.

Ő elmosolyodott és kicsit lehajtotta a fejét. Annyira furcsa volt nekem.

- Olyan ááá... megszokom. - nevettem.

- Adj időt. Vissza kell rázódnom. - mondta.

- Csak mond, hogy nem teszed ezt többet.

Simogattam meg az arát.

- Egyszer már megígértem, megszegtem. - motyogta.

Kicsit felnevettem.

- Az mondjuk úgy... elveszett. Két fontos embert vesztettél el. Ez olyan érthető, hogy ezt teszed.

- Megígérem. Soha többet nem fogom ezt csinálni. - mosolygott.

Odahajoltam és egy puszit nyomtam a fejére. Ő még mindig a kezeiben szorongatta a lapot. Valamin nagyon is gondolkodott. látszott rajta, de inkább rá sem mertem kérdezni. Majd ha a többiek nem lesznek itt.

Louis egész reggel ontotta magából a vicceket, és szinte már sírva röhögtünk. Volt, hogy mi is beszálltunk, bár én inkább Aileenel feküdtem az ágyon, ő pedig rám dőlt. Lassan kettő volt, mikor Aileen már csak halkan szuszogott, én pedig a hajával babráltam.

- Mi lépünk. - suttogta Niall.

Odajött és óvatosan buszit nyomott Aileen fejére. Mosolygott, és ez engem is boldoggá tett. Niall mindig is mondogatta, hogy szeretett volna egy kishúgot, de ez neki nem adatott meg. Szerintem most a legboldogabb. Én is egy kicsit elbóbiskoltam. Arra lettem csak figyelmes, hogy valaki zörög mellettem.

- Bocsi... - pirult el Amelia.

- Semmi baj. - suttogtam. - Mit keresel itt? Várj ne. Niall.

Kaptam a fejemhez.

- Is, meg Aileen. Aggódtam miatta. - ült le a székre.

- Mindenki. de már jól van. Louis mára kicsinálta őt.

- Miért? - nézett rám.

- Legyen elég annyi, hogy sírtunk a nevetéstől. - mosolyogtam.

Kis csend lett, majd Aileen is lassacskán felébredt. 

18. fejezet

Sziasztok. Itt is lennék. Erre a reakcióra számítottam tőletek! :D Elég sokan kitaláltátok már mi is fog történni, de nem mondom el. Olvassátok és megtudjátok! :D ♥ Kellemes olvasást! ♥ 

Lena: Hihih, majd mond el, hogy a tipped jó lett-e! :P 
Dorinaa: Azt hiszem tudom mire is számítottál, és nem mondom el. Olvasd el és mindent megtudsz!
Stefii: Kasözönöm, és igen mond el mi volt!!!!!!
Dorka B.:  Drága Borka! :P Semmi baj nincsen! :D Örülök, hogy írsz és nem feleded el a blogot. Amúgy nem mondom el olvasd és megtudod! 
Izii: A tippjeid jók, de olvad el! :P Köszi, a kirándulás szar volt, de mindegy.... Nem ez a fontos most! :D 



A halál után!

*Harry Styles szemszöge*

 Azt hiszem már értem miért bánkódnak annyira a nagy csöpögős filmekben annyit, mikor a csaj dobja őket. Most is valami ilyesmit érzek. Aileen elmenetele óta összezuhantam. Itt hagyott... Elment és gőzöm sincs miért. Mikor rákérdeztem, ordibált velem, és megállíthatatlan volt. összepakolt, és elment. Niall és a többiek is megpróbáltuk visszahozni a cuccokat amiket már eltett, de egyszerűen csak... Nem lehetett. Azóta szüntelen zaklatom őt, bár a telefonszámát megszüntette. De én minden nap azzal kezdek, hogy felhívom őt. Lassan elment már egy hete. Az első napok borzalmasak voltak nélküle. Soha sem gondoltam volna, hogy egy csaj miatt fogok olyan mélypontra jutni mint most. A kezemet felvágtam, napokig nem ettem, egyszerűen ami lement kijött. Mélypontra kerültem teljesen. Niall beszélt az anyjával is. Ő tud mindent, de semmit sem mond el, mert nem teheti meg, nem engedi neki Aileen. Kimenni sem engedi meg, mert nem akarja, hogy most jelenjünk meg. Mi a franc történt akkor este? Mit mondtak neki ami ennyire kiborította. A mai napig ezen gondolkodom. Soha sem felejtem el azt az arcom amit produkált amikor a telefonból beszéltek neki. Az arcából az összes vér eltűnt, szemei könnyel teltek meg. Akkor tudtam, vele kell lennem, de mégsem voltam. Gyűlölöm magamat amiért nem voltam ott neki mikor kellett volna.

A csengő éles hangja rázott fel a kanapéról. A franc már megint itt aludtam... Ugyan az a pokróc mint mikor utoljára itt járt ő. Felsóhajtottam, és már mentem is.

- Mit akarsz? - dühösen nyitottam ki az ajtót.

- Nyugi haver csak mi vagyunk. - mosolygott Liam.

Félreálltam, a haverjaink pedig bejöttek. Én visszaültem a kanapéra.

- Anyu idejön egy kicsit. - mondta Niall komoran. - Azt mondta, hogy ő is teljesen kikészült már, és Aileen is kezd...

- Mit kezd? - kiabáltam.

- Harry.... Azt akarja. Azt! - hangsúlyozta.

Szemeim kitágultak.

- Anyu szerint, egyre inkább elveszíti az önkontrollt. - mondta.

- Nem... - kezeimmel a fejemet fogtam.

*Egy hónappal később*

- Bárcsak tudnád, hogy itt vagyok, hogy fogom a kezed. Szeretlek bassza meg. - suttogtam zokogva a kórházi ágya felett.

Ott feküdt teljesen élettelenül. Teste jéghideg, és olyan erőtlen. Sírtam, és nem is érdekelt ki tud erről. Nem érdekelt, hogy Maura az miatt aggódott, hogy Aileen kiakad ha felébred. Nem érdekelt, hogy Zayn el akart vinni mellőle.

- Harry... - érintette meg a vállamat Louis.

- Rendbe jön? - néztem a legjobb haveromra. - Ugye vissza fog jönni?

- Igen!

Megölelt, én pedig a vállára hajtottam a fejemet és sírtam. Itt akart hagyni, pedig megígérte. Azt mondta velem marad. Túladagolás miatt hozták ide, minket pedig Bobby értesítet, és azonnal repültünk is. A srác aki hívta a mentőket, annyira megijedt mikor a falhoz préselve fenyegettem, annyira remegett. Elmondta, hogy Aileent nem ismerte, csak megkérte adjon neki anyagot. Azt mondta amikor beadta neki elsírta magát. Valamit mondott Bryanról meg ilyenek. De ő sem tudott többet. Louis a hátamat simogatta, mintha meg tudott volna vele nyugtatni. Elengedtem Lout majd leültem az ágy szélére. Aileentől lógtak a csövek a hülye műszerek csipogtak körülöttünk, amivel próbáltam nem igazán foglalkozni. A kezét fogtam csak.

- Hiányzol nekem. - sóhajtottam.

- Te is neki. - mondta Maura. - Tudom nem kellene beleavatkoznom, de nagyon sokat voltam vele. És mindig mesélt valamit rólatok, és... Egyszerűen belesajdult a szívem mikor folyamatosan láttam elfogyni őt, de szó szerint. Az elején még volt benne élet, majd mintha szépen lassan mindent elvennének tőle. Borzalmas.

Niall nevelőapja átölelte őt, majd Niall is odament és megölelte az anyukáját. Én még mindig csak őt néztem.

- Valaki elmondja mi történt? - kérdezte Louis.

- Ezt nem nekem kell elmondanom.

- Anyu kérlek. - kérlelte Niall.

- Tudnom kell miért akart az öccse után menni. - motyogtam.

- Te tudsz erről? - döbbent le Greg.

- A barátnőm. - mosolyogtam.

- A bátya után ment az anyja is.

Sokkolva hullt ki a kezeim közül Aileen keze. Nem akartam elhinni amit mondott Maura.

- Az apja halálra verte. - odafordultam felé.

Niall szemeiből már folytak a könnyek.

- Brutális gyilkosság miatt életfogytiglanra is ítélték őt. Aileen az anyja temetése után sírva könyörgött, hogy ne engedjem őt el, mert inkább hal meg mintsem, hogy otthonba kerüljön. Meg akart lepni evvel Niall... - borult a fia nyakaiba.

- Nem haragszom anyu. - mondta Niall.

Hangjában most is ott volt a vidámság.

- Mond tovább kérlek. - motyogtam.

- Hát én belementem, és azóta az idegeire mentek a sok hivatali dolgok, és mi-egyebek. Az iskolából kiiratkozott, mert máshová akar majd menni.

Felsóhajtottam.

- Ébredj fel... - nyöszörögtem.

Finoman fölé hajoltam majd egy puszit nyomtam a fejére. Nem akartam elmenni tőle. Csak ott ültem és nem tudtam mit kellene tennem. Hibásnak éreztem magamat. 

17. fejezet

Sziasztok. Holnap utazom... Édes istenem, hogy erre rávettek, pedig én nyertem. De most őszintén. Inkább megyek Balatonra mintsem bent dekkoljak a suliban. Elég durva lenne. xDD Na a lényeg. Mivel elutazom, ma hoztam a részt, és remélem vasárnapra hazaérek, és akkor teszem is ki a frisst! :D 
U.I.: Meg fogtok ölni... xDD

Stefii: Hát... Majd a következőkben ki fog derülni! :) Köszönöm.
Dorinaa: Sajnos elég komoly lesz, de az idő mindent meggyógyít! ♥ Ksözönöm! 
Izii: Kikészülsz az biztos. xDD Köszönöm! :D 


Fordulópont!

Amikor Harry leparkolt a drága kinézetű étterem elé kicsit megrémültem. Oké, hogy megteheti, de én erre nem vágyom.

- Harry... - nyafogtam.

- Na gyere már. Nyugi nem fogod megbánni. - mosolygott.

Felsóhajtottam majd pedig kiszálltam én is. Ő odajött mellém, majd pedig összekulcsolta az ujjainkat. Mosolyogva ment, én pedig követtem őt. Kinyitotta az ajtót és előre engedett. Amint beléptünk elég sokan felfigyeltek , de Harry ezzel nem éppen törődött. Harry odalépett a pincérhez, aki már igazított is el minket. Egy eléggé eldugott, gyéren megvilágított helyre ültünk be. Velem szembe ült le és csak mosolygott.

- Mit hozhatok? - jött oda a pincér.

- Nekem egy teát.

- Nekem is.

Elment mi pedig néztünk is az étlapot. Salátát választottam, mert az valahogy most olyan jól hangzott. Amint visszajött a srác, letette elénk a teát, majd felvette a rendelést, és megint eltűnt. Harry nagy unalmában csinált egy képet rólam, és megkuksoltam mit is tett fel.

"Ebéd vele.... Nagyon nagyon szeretem! @AileenElizabeth!"

- Köszi. - mosolyogtam.

Egy gyors csókot nyomtam a szájára, és beleittam a teába. Isteni finom volt, és azt hiszem ide máskor is el kell jönnöm, bár a salátát is meg kell kóstoljam még, hogy eldöntsem mennyire finom.

- Hamarosan lesz egy fellépésünk. Lenne kedved eljönni? - kérdezte.

- Jól hangzik, de...

- Nincs de. Miattam meg Niall miatt gyere el, és ne miatta mert tudom kiakad de szarom le. - morogta.

- Én is. - nevettem.

Ő is elmosolyodott. Én is csak mosolyogtam. Alig pár perc múlva már hozták is ki nekünk az ebédünket. Amikor letették, enni kezdtem belőle. A villámmal felvettem egy adagot belőle majd a számhoz emeltem. Nagyon finom volt az el kell ismerni, de anyu salátájának a nyomába sem érnek.

- Tetszik a hely? - kérdezte Harry.

- Igen. - mosolyogtam.

- Akkor többet hozlak majd ide! - vigyorgott.

- Tetszik az ötlet. - vigyorogtam.

csendben megettük az ebédet, néha egy-egy szót váltottunk, de csak élveztük egymás társaságát. Amikor észrevettük, hogy kezdenek kint gyülekezni, jobbnak láttuk a távozást. Kifizette az ebédet, majd átölelt.

- Bármit tesznek mondanak, maradj mellettem. - mondta.

Finom csókot nyomtam ajkaira.

- Így lesz. - mosolyogtam.

Ő is elmosolyodott, majd kimentünk a tömegbe. A telefonom hirtelen szüntelenül pittyegett, üzenetek. A fenébe, minek kell ennyi? És ki az? Nem foglalkoztam evvel. Harry szorosan ölelt a rajongóik megrohamoztak. Láttam amint a hólyag a távolban beszél a biztonságiakkal, akik karöltve figyeltek, majd amint a hólyag elment, ők ott maradtak. Ideges lettem ettől. Miért teszi ezt? Ezzel nem csak nekem árt hanem Harrynek is. Amikor végre sikerült beülnünk a kocsiba, és elhajtani felsóhajtottam. Kivettem a telefont, és belenéztem a rengetek SMSbe ami szüntelen jött. Tele volt gyűlölködő SMSekkel. Tudtam ki teszi ezt. Hirtelen idegesített fel azaz idióta.

- Ez mind annak a hibája! - fakadtam ki.

- Nem olyan biztos. - védekezett Harry.

- Nem láttál semmit sem? - kérdeztem.

- Mit kellett volna? - kérdezte.

- A biztonságiak jöttek volna, de a hólyag mondott nekik valamit. Aztán a két melák csak álltak és figyeltek, a telefonszámomat meg valahová feltette, mert folyamatosan jönnek az utálatos SMSek. - morogtam.

- Először is... - sóhajtott fel. - Kinyírom a férget, másodszor kérlek nyugodj meg, harmadszorra pedig veszek egy új kártyát, hogy ne zaklassanak. - mondta.

- Nem kell. Kibírom. - mondtam.

Kezét az enyémre tette, én pedig egy mély levegőt vettem és kifújtam. Teljesen megnyugtatott már avval is ahogy hozzámért. Nem is tudom mit volt velem eddig. Ilyen hatással még senki sem volt rám. Lehunyt szemmel vetettem hátra a fejemet a támlának, és próbáltam kizárni mindent, csak annak a tudatnak élni, hogy vele vagyok és ez így is fog maradni.

- Minden oké bébi? - kérdezte.

Kicsit megszorította a kezemet. Én mosolyogva néztem rá.

- Persze.

Ő is egy kis mosolyt mutatott nekem, de tudtam, hogy azért aggódik, amit meg is értek. Amikor leparkolt a háza elé, nem lepett meg. Volt egy érzésem, hogy ma itt fogunk kikötni. Mosolyogva mentünk be a házba. Hirtelen elfogott egy furcsa érzés, de gőzöm sem volt, hogy hova tegyem. idegesség lett úrrá rajtam, amit próbáltam leplezni Harry előtt. Bent leültünk a nappaliba, ahol betett valamilyen filmet. Levettem a cipőmet, és mire visszajött, ő is zokniban volt, és egy pokróc volt a kezében. Leült majd alaposan betakart minket. A telefont a takaró alatt a kezemben fogtam. Olyan érzésem volt, hogy itt nincs minden rendben. Gyomoridegem egyre csak fokozódott.

- Elmondod mi van? - állította le a filmet. - Folyton a telefonodat birizgálod, és nem is figyelsz.

- Nem tudom, olyan... Rossz érzésem van. - suttogtam.

Átölelt és a fejemre nyomott egy puszit. Hirtelen felvisította a telefonom. Harry közel maradt hozzám. Én megnéztem, de nem volt szám, gyorsan felvettem.

- Igen tessék? - kérdeztem.

- Aileen Elizabth Wilkonsonnal beszélek? - kérdezte egy ismeretlen hang.

- Igen én vagyok. Miben segíthetek? - tettem fel a kérdés.

- A Mullingari kórházból hívom önt. Nagyon sajnálom, de rossz hírt kell közölnöm.

16. fejezet

Sziasztok. Elsőnek annyit, hogy lehet csütörtökön hozom a kövit, mert pénteken kirándulni megyek. Fonyódra akit érdekelne. Amúgy pedig fogadásból áll az egész. Szóval ha a barátnőm nyer mennem kell, és ma este lesz meg az eredmény. Szóval erről ennyit. A következő pedig, hogy nagyon de nagyon szeretlek titeket! ♥♥♥ Köszönöm a kommeneteket nagyon jól este! ♥ Kellemes olvasást! ♥ 
U.I.: A köviben *17. fejezet* izgalmas lesz a vége, és utálni is fogtok miatta, vagyis így tippelem! :P 

Stefii: Háháhá, köszönöm! :D És nem fog menni sehová egy kis darabig! :) 
Dorinaa: Köszönöm, és maradni marad, de nem mondok semmit sem inkább, legyen minden meglepi! :D 
Csajszeee: Köszönöm! :D 
Henikee: Köszönöm! :D 
Henriette: Jaj köszönöm szépen! Nagyon aranyos vagy! ♥ 
Izii: Akkor garantálom a következő pár fejezetben kiakadsz és tépni fogod a hajadat, mert annyira ki leszel borulva! ;) ♥ 



Egy fenyegetés!

Harryvel sokat barangoltunk, de végül a jó időnek köszönhetően a St. James Park egyik kicsit elhagyatottabb részén dőltünk le a fűben. Vagyis én ültem, ő meg rám. Leültem, ő a fejét pedig az ölembe hajtotta, és kényelmesen elhelyezkedett. Engem nézett, én pedig csak göndör fürtjeibe túrtam belel. Féloldalas mosollyal nézett engem, én pedig mint egy megbabonázott kis tini lány pislákoltam az ő zöldeskék szemeibe, teljesen elvarázsolódva.

- Remélem tudod, hogy még aggódom. - mondta halkan.

- Mi miatt aggódsz? - kérdeztem.

- A Byran ügy miatt. - sóhajtott. - Nem szeretném, hogy itt hagyj!

Elmosolyodtam, és kicsit zavarba jöttem. Kezét tarkómra csúsztatta és odahúzott közel magához.

- Nem hagylak itt. - suttogtam.

Alig pár centire volt tőle az arcom.

- Ajánlom is.

Kicsit elmosolyodott, majd felemelkedett, és ajkait finoman az enyémre nyomta. A kezét nem vette le tarkómról, lágyan simogatta, míg a másikkal megtámaszkodott. Átengedtem magam az érzésnek, és alig pár pillanaton belül pillangók ezreit éreztem a gyomromban. Egy kicsit elmosolyodtam, ő pedig mosolyogva engedett el, és a szemembe nézett. Ő is mosolygott.

- Mi lenne ha ma együtt ebédelnénk? - mosolygott.

- Benne vagyok.

- Az jó. Most hazaviszlek. - mosolygott. - Nekem még el kell addig intéznem pár dolgot.

 pizzázni.

- Nyugi!

Mosolyogva felállt majd engem is felhúzott. Átölelte a derekamat, én is az övét, majd mosolyogva hazakísért. A ház előtt kicsit nehéz volt elválni, Ő a derekamat ölelte én pedig a nyakát, de valahogy sehogy sem tudtam őt elengedni. Egy hosszas csók után azért csak sikerült leindulnia, én pedig bementem, és mosolyogva felmentem a szobámba. Benyomtam a laptopomat, majd skypra mentem fel. Anyu fent volt és gyorsan hívtam is. Ő elfogadta és már mosolyogva integetett nekem, és én is neki.

- Hogy vagy bogárka? - kérdezte mosolyogva.

- Nagyon jól. - vigyorogtam.

- Hát azt látom. Az a fiú tette ezt veled?

- Nem olyan régen ment el. - mosolyogtam. - Együtt fogunk ma ebédelni.

- Ezt örömmel hallom. De vigyázz magadra kérlek.

- Vigyázok is.

- Sok rosszat írtak róla, remélem tudod.

- Tudom. - felsóhajtottam. - De nem foglalkozom evvel, sem amit rólam mondanak. Megpróbálok csak rá figyelni, és nem a múltjával. Tudom az is az élete része, de most nem érdekel.

- El sem hiszem, hogy ennyire okos kislányom van. - mosolygott.

Még jó félórán keresztül beszélgettünk. Jól esett, végre megint közel voltam hozzá. A beszélgetést azért fejeztük be mert neki mennie kellett, én pedig nem akartam rabolni az idejét. Ahogy végeztünk, egy gyors pillantást vettem twitterre. Egyből a sok levélen akadt meg a szemem. Némelyiket elolvastam, de ez tele volt mindenféle gyűlölettel, és semmi kedvem nem volt evvel. Előkészítettem a ruháimat, és gyorsan letusoltam, majd átöltöztem. Kényelmes ruhát húztam magamra, a hajamat pedig az egyik oldalamra tűztem át. Kellemesen éreztem magamat, s mosolyogva néztem a tükörbe. A telefonomat lenémítottam és a zsebembe tettem, majd már mentem is le. Lent megint az a barom volt, és Niallel beszélgetett meg Amelievel de nevetgéltek. Most akkor őt bírja engem nem? Oké ez azért kicsit durva. Amint észrevett engem is arcáról lefagyott a vigyor és komoran figyelt rám.

- Most megyek. - morogta.

Felém jött, majd a fülemhez hajolt.

- Bármit megteszek, hogy eltűnj, hamarosan meglátod.

Majd felegyenesedett és ment is. Kirázott a hideg tőle, és egy pillanatig behunytam a szememet, majd vettem egy mély levegőt és kinyitottam.

- Mit mondott? - kérdezte Niall.

- Nem lényeg. - fordultam hátat.

Mondott volna valamit mikor megint vágódott az ajtó.

- Csövi, egy a hólyag már megint mit akart? - morogta Harry.

- Amelievel barátkozott... - motyogta Niall.

- Nyugi, téged azért bír mer látja rajtad, hogy mennyire cuki vagy, és hogy Niallt boldoggá teszed. - mondta Harry a barátnőmnek. - Téged meg azért nem mert én szeretlek, viszont ez a hólyag azt hiszi csak felkurlak és...

- Oké értem. - intettem, hogy maradjon csöndben.

Bocsánatot kért tőlem, hogy ilyet mondott, majd pedig már indultunk is. A kocsijába ültünk, majd már indultunk is. Az út csendben telt el és a hólyag mondata keringett a fejemben. Vajon mikre képes? Tényleg képes lenne elküldeni? Egy nagyot nyeltem, féltem, hogy anyuval fog művelni valamit, vagy az isten se tudja mit fog majd csinálni. Kezem izzadt, és remegett egy kicsit.

- Mi történt? Olyan nyugis vagy, nem szoktál ilyen lenni. - mondta Harry néha 1-1 pillantást vetve rám.

- Semmi. Kicsit ideges vagyok. Aggódom anyu miatt, ennyi.

- Biztos? Ha van valami, tudod nekem elmondhatod. - mondta.

- Igen tudom, és köszönöm! - mosolyogtam rá kedvesen.

Bármennyire is el akartam neki mondani mik történtek, tudtam, hogy nem lesz szabad, ha nem akarom, hogy a banda szétszéledjen csak miattam. 

15. fejezet

Sziasztok. Hozzáfűznivalóm nincs a fejezethez. A kommenteken nem csodálkozom. Kellemes olvasást! 

Stefii: Hihih... :D Köszönöm! :D 
Henikee: Köszönöm szépen! :D 
Izii: Sokáig fogja bírni azért az eddigiekhez képest! Hát igen, a rajongók már csak ilyenek. Köszönöm! :D 



A menedzser.

Másnap reggel kicsit kómásan de sikerült felkelnem. Harryvel sokáig voltunk együtt, és elég kevésnek éreztem azt az alvást amit produkáltam. A telefonom megnéztem az időt, de csak egy csomó nem fogadott hívás fogadott anyutól. Gyorsan megkerestem a számot, a készüléket a fülemhez tettem, visszadőltem és lehunytam a szememet.

- Kicsim aggódtam. - mormolta anyu megkönnyebbültem.

- Bocsi, csak későn értem haza, és eléggé fáradt vagyok. - morogtam.

- Gondolom. De mesélj nekem egy kicsit. Ki is ez a Harry?

A szemeim azonnal kipattantak.

- Hát te ezt honnan tudod? - ültem fel.

- Internet, és nem egy újság fogadott reggel.

- Baszki. - morogtam. - hát Niall bandatársa, és nagyon jó fej.

- Boldog vagy vele? - tette fel a kérdést.

- Igen. - válaszoltam mosolyogva.

- Akkor nem bánom, de ha erre jártok, hozd haza! - kuncogott.

- Anyu. Most megyek. Szia.

- Vigyázz magadra. Szia.

Letettük, én pedig mosolyogva huppantam vissza. Kimásztam az ágyból, és csak nagyot nyújtózkodtam. bementem a fürdőbe ahol felvettem a cicanadrágot, és egy ruhát, majd a hajamat kifésültem. A telefonommal a kezemben indultam meg lefelé. Lent hangos kiabálás fogadott. Összeráncolt homlokkal léptem be a nappaliba, ahol éppen Harry ordítozott valakivel.

- Ne akard megszabni mit teszek. - kiabálta.

Én csak pislogtam.

- Csak hogy megjöttél. - morogta felém a pasas.

- Őt hagyd ki ebből. - morogta Niall.

Én még mindig nem tudtam mit mondjak.

- Jobb ha hazamész. - morogta rám az idegen.

- Maga meg ki? - nyögtem ki.

- Az aki most azonnal haza fog téged küldeni. - morogta rám.

- Mondom fogjad be. - Harry ökölbe szorította a kezét. - Ő nem megy sehová sem.

- Valaki elmondaná mi ez az egész? - kérdeztem egyre ingerültebben.

Az a valaki hozzám vágott egy újságot, én pedig fogtam és kinyitottam. A címlapon ott virított a képünk, mikor a munkahelyemen volt, és megcsókolt. Elmosolyodtam. Elolvastam a többit is amit írtak.

"Harry Styles becsajozott, és a választása egy meglehetősen furcsa lányra esett."

- Furcsa? - néztem fel.

- Ez a baja ennek a hólyagnak. - morogta Harry, de nem nézett rám. - Az a baja, hogy nem vagy elég idős, és nincs elég hírneved.

- A banda az első, és ha még többet akartok akkor fel kell csípned valakit aki menő. - mutatott rám.

- Neki van neve is. Aileen. - kiabált Niall.

Meglepődtem, hogy ilyen erőszakos, de jól esett, hogy miattam ilyenek.

- Nem megy el. - morogta Harry. - Nem fogom miattad elcseszni magam. Anyám már így is pikkel rám. Nem kell, hogy még te tedd tönkre amit eddig felépítettem. És Aileen nem megy el.

Egyre jobban dudorodott ki Harry ütőere. Megtorpantam. Az a valaki csak pufogott majd trappolva elhagyta a házat, és csak úgy csattan mögötte az ajtó, én pedig összerezzentem. Döbbenten figyeltem a srácokra.

- Oké... - mondtam. - Most szépen leülünk és elmeséltek nekem mindent töviről hegyire.

Végig higgadt voltam. Leültem a fotelbe a srácok pedig a kanapéra.

- Ez a hólyag azért jött ide, mert meglátta az újságokat, és azt akarta, hogy szakítsak vele, mert árt a csapat imidzsének. - macskakörmözött a levegőben Harry. - Mert Danielle táncos, Eleanor pedig modelkedik, de a picsát érdekel ez? És nem...

- Oké nyugi. - mosolyogtam. - Köszi, hogy megvédtetek.

- Mi lenne ha húznánk az agyát? - kacérkodott Harry.

- Akkor azt fogja csinálni mint velem. - sóhajtott Niall.

- Mit tett veled? - döbbentem le.

- Ki akart tenni a bandából, mert nem tudok énekelni, meg miegyéb. De a rajongók megvédtek, mert a srácok is beolvastak neki, hogy ha kitesz, a többiek is kilépnek. Elég vicces volt, ez a rész, de a többi nem. Olyanokat tett mint pl lehalkította a mikrofonom, de ekkor Louis odaadta az övét.

- És ugyan ezt megtenné veled is? - néztem Harryre.

- A szart tetszi meg. - morogta. - Akkor be fogom koszolni a kis vasalt öltönyseggét.

Ezen csak nevetnem kellett, de ők is nevettek.

- Én most lépek... - pirult kicsit el Niall.

Egyből tudtam miért, ezért csak intettem. Harry rám mosolygott, és a mellette lévő helyre ütögetett kezével, én pedig gyorsan odakúsztam, rátérdeltem a kanapéra, hogy pont vele legyek szemben. Ő a kezét a kanapér támlájára támasztotta, az egyik lábát felhúzta és odafordult felém.

- Köszönöm, hogy kiálltál mellettem.

Odahajoltam hozzá, és nagyon finoman megcsókoltam.

- Figyi. - kicsit elhúzódott. - Megígéred, hogy nem fogsz kiakadni?

- Min? - kérdeztem.

Elvette a telefonomat, és valamit ügyködött vele, majd felém fordította. A twitterem volt, de egy kicsit sokkolt. Átvettem tőle. Csomó mindenhol ott szerepelt a nevem, a követőm szinte triplázódtak, üzenetekből is volt bőven.

- Mi a szar? - döbbentem le.

- A csajom vagy. - sóhajtott. - Annyira...

- ha bocsánatot akarsz kérni megpofozlak. - kuncogtam.

Ő is felnevetett.

- Mi lenne ha elmennék valamerre? Idegelni akarom a hólyagot! - vigyorgott.

- Átöltözöm.

Gyorsan adtam neki egy csókot, és felsiettem a szobámba. Egy kicsit még mindig sokkolt ami történt, és amit akartak tőlem. Vajon ugyan ezt ette Amelievel is. Idegesen fogtam a telefont. Lehet nem jó ötlet, ott van Niall. Remélem őt megkímélte ez a hólyag, akárki is legyen, de van egy olyan érzésem, hogy menedzserféle. Felkaptam egy kopott farmert, és egy laza felsőt, majd a hajamat átfésültem, és a telefont a zsebembe tettem. 

14. fejezet

Sziasztok. Nem mondok sokat, nem volt jó napom, de inkább ezért csináltam egy kis új desinget. Remélem tetszik majd! Kellemes olvasást! ♥

Dorina: Köszönöm! :$ 
Stefii: Köszönöm! :D 
Dorka B.: Köszönöm! :D 
Izii: Remélem elég gyors voltam! :P Köszönöm! :D 



Munka és vélemény!

Reggel mosolyogva ébredtem fel. Egész este a tegnapi járt a fejemben. Harry végig olyan jó fej volt, és tényleg kezdem már elhinni, hogy tetszem neki, mert ha nem lenne így nem lett volna a tegnapi ilyen hihetetlenül jó. Mosolyogva szálltam ki az ágyból, s mentem be a fürdőbe, ahol egy gyors tusolás után magamra vettem egy fekete cicanadrágot, meg a pántos starbuckos felsőmet. A hajamat kifésültem, és az egyik oldalamon fogtam össze. Direkt arra az oldalra ahol Harry kiszívta. Eléggé nyomot hagyott maga után, de nagyon is tetszett, bár fájt ha hozzáérek, de most nem nagyon zavart. A kis táskámba dobáltam a cuccaimat, majd miközben lefelé igyekeztem a lépcsőn írtam egy SMSt anyunak, hogy minden oké, meg most megyek dolgozni, meg, hogy imádok itt lenni. Ahogy leértem meglepődtem, mert Ameleie már ott ült a bárszéken, Niall pedig a konyhapult mögött volt, és egy gőzölgő valamit tett le elé.

- Jó reggelt. - mosolyogtam.

- Neked is.

- Minden oké? - nézett Niall aggódva.

- Minden. - vigyorogtam.

- Nem történt semmi? - kérdezte Amelie.

- Vigyáztunk Luxra, ukuleztem, mulattam, röhögtem, lelkiztem, és imádtam a tegnapot. - mondtam végig egy szuszra.

- Láttam a képeket. - nevetett Niall. - Mi van a nyakadon?

- Ennyire látszik? Nem baj.

Legyintettem. és Niall megvizsgálta, de csak a szemét forgatta. Én ittam egy kávét, levettem a topánkámat, majd Amelievel karöltve elindultunk dolgozni, bár a menetel kicsit nehezen indult, mert Niall nem nagyon akarta őt leengedni, de ennek örültem, mert ezek szerint semmi baj nem volt tegnap. Amikor sikerült elindulni, pár perc alatt lent is voltunk. Gyorsan elpakoltunk, majd már nyitottunk is. Hamarosan már majdnem tele is volt a helyiség, mi pedig ide-oda forgolódtunk, Adammel és Marievel, akik szintén pincérekként voltak itt, de alig csak pár napja. Jó fejek, viszont nem nagyon beszélgetünk velük, csak néha egy-két szót. Ahogy dél felé kezdett elmenni a népek, már készültünk hogy egykor megint egy futam lesz, az ebédidők miatt, de akkor általában elviszik a sütiket. Délkor minekünk is volt pár percünk, én pedig kifújtam magam, majd csak leültem, mert alig voltak. Ahogy jöttek be felálltam rendelést vettem fel, majd hátra adtam, Amelie pedig a pénztárnál ücsörgött, és valami újságot olvasott. Ahogy megindultak újra az emberek, egy srác jött be. Arcomra hatalmas mosoly kúszott. Még így napszemüvegben és sapkában is képes voltam őt felismerni, főleg a kilógó fürtjei miatt.

- Amelie négy kávé lesz elvitelre, meg valami sütiket tegyél még el Niallnek.

Amelie csak bólintott majd pedig már tette is amit kell. ég sok lány hirtelen megugrott ettől, de én végig csak higgadt volt. Odalépett hozzám.

- Miben segíthetek? - kérdeztem nevetve.

Ő levette a napszemüveget.

- Mondjuk adsz egy csókot. - kacsintott rám.

Felhúztam magamat, ő pedig odahajolt, majd egy csókot nyomtam a szájára. Nagyon nem érdekelt ki mit szól ehhez.

- Milyen a nyakad? - pillantott oda rá, ahogy elfordítottam a nyakamat. - Hmm, tetszik

- Nekem meg fáj, na ezt kapd ki. - nevettem.

Ezen ő is csak nevetett, majd Amelie letette a kis kartont a négy dobozkával rajta meg a zacskóval. Harry kivette a tárcáját, majd kifizette.

- Jah amúgy szükség van majd rád is a stúdióban. Mikor végzel? - kérdezte.

- Egy óra múlva. - mondtam kicsit elhúzva a számat.

- Akkor egy óra múlva várunk. Csörgess meg mert nem biztos beengednek.

- Rendben! Ezt megtartom.

Nevetve kivettem a pólójára tűzött napszemüveget, és felvettem.

- Cuki. - kacsintott. - De most megyek mert szöszi megöl.

Odahajoltunk egymáshoz, és egy hosszas csókot váltottunk, majd ment is, a napszemüveget nálam hagyva. Ahogy kilépett sietve beült a kocsiba, és már ment is. Nem csodálom ,hogy kocsival jött, nem tudom hogy jutott volna el épségben a stúdióba ennyi lánnyal az oldalán.

- Olyan jól kezeled. Látnod kellett volna, hányan akartak megfojtani. - kuncogott Amelie.

- Nem nagyon zavar. Éltem mg ennél nagyobb traumákat is. - mosolyogtam.

Gyorsan még lehúztuk a műszakot, és igaza volt. A lányok olyan lenézőek voltak, de szartam le őket. Egyszer észről nem érdekelt, mert boldog vagyok és nem hagyom, hogy ők elrontsák, míg másrészről kicsit bántott, de próbáltam nem evvel törődni. Amint végeztünk Amelie sietett haza, én pedig a stúdió felé vettem az irányt. A stúdió elé érve már elég sok lány állt a kerítés előtt. Kicsit nézegettem hogy jutott itt át, majd csak azt láttam az egyik biztonságis int nekem, én pedig átvergődtem oda magamat.

- Gyere Aileen. - mondta.

- Köszönöm. - mondtam.

Ő besegített, majd csak elindult, én pedig mentem vele. A másodikra mentünk, ahol már hallottam is a zenét.

- Srácok. - nyitott be.

- Kösz Paul. - vigyorgott Harry.

Átölelt, majd Paul kiment, én pedig bejöttem hozzájuk. Leültem, Harry pedig mellém ült le. Csak mi voltunk bent, meg még valaki de őt nem ismertem.

- Amúgy Johs. - mosolygott. - A srácok dobosa.

- Aileen. - mondtam. - De minek is kellettem?

- Kellene a vélemény.

Elindítottak egy számot, ami nagyon is jól szólt. A szám végén csak ott ültem.

- Ez a szám... Gyönyörű. - mosolyogtam.

Láttam rajtuk, hogy tetszik a dicséretem. Tényleg iszonyatosan jól szól a szám, a lassúsága, és a mondanivaló fájdalmának ellenére is. Harry kezét a kezembe tett,e és ujjaink finoman összefonódtak.

- Te nem akarsz egyet énekelni? - kérdezte Liam.

- Isten mentsz. - kuncogtam.

- Kérlek. - motyogta Harry rám nézve.

- Nem. Ennyire szörnyű hangot még ti sem hallottatok. - mondtam.

- Nem hinném, hogy szörnyű. Szintem csodás. - nyomott egy puszit az arcomra Harry

Mosolyogtam csak ettől.

- Amelie? - húzta fel a szemöldökét Niall.

- Hazament. Valami dolga van.

Ő felállt, és láttam telefonját nyomogatja. 

13. fejezet

Sziasztok. Őszintén mondom, még ti is okoztok nekem meglepetést. Tegnap estéhez közeledve úgy mentem el innen, hogy nem reménykedtem semmiben sem. Most meg leülök gép elé, és látom mennyien írtatok. Nagyon szépen köszönöm nektek! Imádlak titeket! ♥ Kellemes olvasást! ♥ 

Dorinaa: Sajnálom ha nagyon hasonlít, őszintén mondom nem direkt van ez, ez a blog már rég meg volt írva. Ha esetleg baj lenne szólj!!!!!! 
Stefii: Hihihi köszönöm! ♥ 
Dorka B.: Nagyon köszönöm! :D 
Eszkii S.: Nem te vagy az egyetlen aki így gondolta! :P De remélem azért tetszik! :D 
Henikee: Köszönöm nagyon! :D 
Henrietta J.: De az túl egyértelmű lenne, így egy kis csavarral tuningoltam! :P 
Izii: Ohh.. Hát úgy látszik még egy rejtélyes képességem van a sok közül. xDD Köszönöm! :) 



Randi egy kicsit kettesben!

Lux csak késő délután ébredt fel. Amikor pedig Lux aludt, mi csak beszélgettünk kint a teraszon. Elég sok mindent elmondtam magamról, még a bátyámmal történt dolgokat, és azt is mit is tettünk volna mind a ketten. Nagyon megrázta őt, látszott rajta. Azután azt kellett vele folyton elhitetnem, hogy semmi baj sincsen, mert ő folyton miattam aggódott. Jól esik, hogy ennyire törődik velem, mert evvel csak azt mutatja, hogy tényleg akar engem, és nem csak egy lányt a sok közül.
Ahogy Lux felkelt megint csak pörögtünk, mert ez a lány nem bírt elmaradni a seggén, de nem is volt baj, mert nagyon élveztem. Harry leült a kőpadlóra Lux pedig a lábánál járkált, de én csak egy képet csináltam, és már tettem is fel.

"Bébiszitterkedés @Harry_Style Jó kis nap! :D"
Elküldtem majd megnéztem mik jöttek, és láttam egy képet feltett Harry amit gyorsan meg is néztem.
"@AileenElizabeth Nagyon csinos! :P Lux pedig olyan édesen figyeli!"
Bár a képen nem volt rajta Lux, az arca előttem volt, hogy is nézhetett. A többivel nem nagyon törődtem. A telefont visszatettem a zsebembe s leültem hozzájuk. Hirtelen csengettek, és Harry már pattan is. Ahogy felkelt Lux odatotyogott hozzám, és pedig felálltam, és a kezeimbe vettem a kislányt. Belém kapaszkodott majd követtük őt. Kintről már hangok szűrődtek be. Kiérve alig nálam egy kicsivel magasabb nő állt és kedvesen mosolygott. Lux már mosolygott.
- Ana, ana...
Ezt már én is értettem, és óvatosan átnyújtottam Lounak.
- Elizabeth. - mosolyogtam kedvesen.
- Lou. Már annyi mindent hallottam rólad. Örülök, hogy végre találkozhattunk.
Fél kézzel is de átölelt, és kedvesen én is megöleltem őt.
- Bocsi, hogy így elrontottam a napotokat. - motyogta.
- Én élveztem nagyon. - mosolyogtam.
- És én is! - mondta Harry.
Lou alig pár perc alatt elpakolt, majd már ment is. Amint elhagyta a házat, a nappaliba mentem, ahol a kis bunki még mindig állt.
- El kéne pakolni. - mondtam.
- Szerintem meg nem! - mondta hatalmas mosollyal az arcán.
Betuszkolt, majd pedig, megint csak bent ültünk, és nevettünk.
- Kérlek mesélj még. - kért meg Harry.
- Mit tudnék? Elmondtam mindent, rád jobban kíváncsi vagyok! - mosolyogtam rá.
- A szüleim elváltak, nevelőapámmal és az anyukámmal laktam, amíg Londonba nem költöztem.
- Sajnálom, hogy elváltak. - mondtam.
- Imádom nevelőapámat. Apámmal nagyon ritkán találkozom, de nem is baj.
Ahogy rám mosolygott én is megnyugodtam. Én is kedvesen rámosolyogtam.
- Nem mondtad el miért kellett pszichológushoz menned. - mondta kicsit halkan Harry.
- Végig kellett néznem apám, hogy veri anyámat, Bryan is itthagyott, és egyszerűen nem bírtam, de a fenének sem jártam el. Inkább mindig vonatra ültem és lementem a tengerpartra. Anyu mindig kiakadt rám. - kicsit elmosolyodtam. - De engem ez nyugtatott meg.
Harry odaült mellém, és finoman magához húzott. Kezei átkaroltam, és szinte átáradt rám a nyugalmasság. Felsóhajtottam és odasimultam hozzá.
- Egyszer majd mi is lemehetnénk, megmutathatod, hol szoktál lenni. - mondta majd egy puszit nyomott a fejemre.
Ettől elmosolyodtam.
- Örömmel. - mondtam.
Még inkább ölelt magához, én meg kellemesen elhelyezkedtem. Óvatosan ránéztem. Ő kicsit elmosolyodott, majd óvatosan ajkait az enyémre helyezte. Sokkal finomabb volt velem. Kellemesen jól esett. Percekig csak ültünk ott és csókolóztunk. Hirtelen megragadott, és maga alá gyűrt, ő fölém tornyosult, de mind a ketten csak nevettünk.
- Lehet egy kérdésem? - nézett rám.
Finoman bólintottam, és csodás zöldeskék szemébe néztem.
- Lennél a barátnőm? - mosolygott rám.
Kicsit megilletődtem, de csak hatalmas mosoly futott az arcomra, és bólogattam.
- Mond ki kérlek. - simította meg egyik kezével az arcomat.
- Igen leszek a barátnőd. - mondtam kicsit nevetve.
Az ő arcára is kis mosoly kúszott, majd csak megint megcsókolt, de most kicsit vadabbul, de ezt még engedtem neki. Hirtelen megcsörrent a telefonom, majd Harry morogva elengedett, és felültünk mind a ketten. Bocsánatkérőn néztem rá, majd csak kivettem a zsebemből, és Amelie neve villogott rajta. Azonnal fel is vettem.
- Szia. - köszöntem kedvesen.
- Szia, öhhm izé, nem zavarok? - kérdezte kicsit megszeppenve.
- Mondjad csak. - mondtam.
Törökülésbe ültem, és Harry velem szemben ült le, és csak figyelt rám.
- Otthon vagy már? - kérdezte.
- Nem még Harrynél vagyok.
- Akkor...
 - Amelie fejezd be és mond. - nevettem.
- Csak izé... Ez kényes.
Valamiért elképzeltem, hogy most fülig pirult.
- Mond, nyugi nem hall semmit sem. - mosolyogtam Harryre.
- Hát Niall azt akarja, hogy menjünk el mindenfele, mert meg akar mutatni mindenkinek... de..
- Te nem akarod mert félsz...
- Igen... - mondta kicsit halkan.
- Szerintem mond el neki is mi az amitől félsz. Meg fog érteni, ő nem olyan aki ott fog hagyni. Szeret téged csajszi. De mond el neki is amit nekem.
- Mi lesz ha kiakad.
- Egy tábla csokiba fogadok, hogy nem akad ki, és itt lezárom. Kérem majd a csokit. Sziaaa.
Letettem. Most biztos mérges, de nem érdekel. Nem értem miért hiszi azt amit hisz, Niall megérti, nem olyan hülye. Visszatettem a telefonomat. Harry az ölébe húzott, én pedig csak átkaroltam a nyakát. Ő a nyakamhoz hajolt, és azonnal éreztem, ahol ajkai lecsapnak, és erősen harapja és szívni kezdi. Felszisszentem, de ő nem hajolt el. Amikor felhajolt tőlem, eltűrte a hajamat, és csak féloldalas mosollyal nézte a nyakamat.
- Enyém. - mosolygott rám.
Én csak kuncogtam, mert volt egy olyan érzésem, ennek a nyoma nem egy nap alatt múlik majd el.
- Harry nekem lassan indulnom kellene vissza.
- Elviszlek. - mosolygott.
Mind a ketten felálltunk, majd kijöttünk a kis bunkiból. Harry az asztalról felvette a mobilját, amit a zsebébe tett, a slusszkulcsot a kezébe fogta majd pedig már mentünk is kifelé.  Az ajtót bezárta, én pedig megvártam őt. A kocsihoz lépve kinyitotta nekem az ajtót, én beültem és vártam, hogy csatlakozzon, és hazavigyen.

12. fejezet

Üdv minden olvasónak! :D Ki lakik Pécsen? :P Holnap Pécsen leszek csak ezért + akit érdeklem azzal össze is futhatunk. Bővebb infóért itt keressetek: https://www.facebook.com/dora.fekete.14?ref=tn_tnmn xDD Amúgy skypos csoportos beszélgetésen is gondolkodtam már, aki faggatna engemet, meg ilyenek miatt. Írjatok tényleg, hogy ha tetszik az ötlet. Mindenre vevő vagyok! ♥ Kellemes olvasást! ♥ 

Dorka B.: Köszönööööm! ♥ 
Dorinaa: Niallös dolgok inkább csak csavarok voltak a történetben. Köszönöm!  ♥
Destiny Bonnie P.: Semmi gond, a blogodat pedig még ma este szemügyre veszem! ;) Azért ilyen lett a stílus, mert az előzőekben mindig csak a kétbalkezes csajok voltak, de most vadócot akartam! :) Örülök, hogy tetszik, köszönöm! ♥  
Stefii: Ksözönöm, és semmi baj! ♥ 
Izii: Én megmondtam! :P És hidd el még lesz egy pár ilyen édes része! :P Elég sokáig bírják, már ha nem azt vesszük, hogy egy harmadik ember matat köztük... Hoppá ezt nem kellett volna... :P 



Randi kicsit máshogy!

Közeledett az idő én pedig egyre bizonytalanabb lettem. Amelie is átjött, mert Niall megkérte, és így én is tudtam vele beszegetni. Ő sem tartotta ezt jó ötletnek, de már késő volt, hogy megfutamodjak, bele kell mennem ebbe az egészbe, ha akarom ha nem. Nagy nehezen nekiláttam felöltözni. Semmiről sem volt fogalmam ezért inkább kényelmes ruha mellett döntöttem. Egy farmernadrág, és egy kicsit szabdalt New Yorkos felső. hajamat kivasaltam, majd csak egy kevés sminket tettem fel. A telefonomat elővettem és felhívtam anyut.

- Szia kincsem. Minden rendben? - kérdezte.

- Peresze. Csak gondoltam felhívlak. Otthon minden rendben? - kérdeztem.

- Igen. Rengeteg a munka, szóval nem unatkozom. És Anglia?

- Ennél szebb hely nincs. - nevettem. - Már van munkám, össze is barátkoztam már egy emberkével, vagyis többel de hát gyorsan alkalmazkodom.

Sajnos nem tudtam vele annyit beszélni amennyit kellett, mert nemem indulnom kellett, és neki is voltak még elintézni valói. A telefont a zsebembe csúsztattam, majd egy kardigánt vettem magamra, és lementem. Amelie és Niall a konyhában voltak, és beszélgettek. Niall a lány derekát karolta át, és mintha már ezer éve minden estét így töltöttek volna el, iszonyatosan illenek egymáshoz. Mosolyogtam csak ezen.

- Bocsi, hogy zavarok, csak inni szeretnék. - osontam be.

Rám mosolyogtak, én pedig öntöttem magamnak vizet.

- Még mindig aggódom, hogy elmenj. - mondta Niall.

Amiele pedig csak bólogatott.

- Én is egy kicsit. De nem fogok meghátrálni, én nem vagyok olyan.

Megittam a vizet, majd a poharat félre tettem. Csengettek.

- Akkor majd valamikor. - motyogtam.

Gyorsan belebújtam a topánkámba, majd már nyitottam is az ajtót. Harry teljes életnagyságban állt előttem. Most láttam csak, hogy mennyivel is nagyobb nálam, szinte már nyakamat kicsavarva figyeltem őt. Kicsit nyúzott feje volt. Egy kopott farmert, fekete felsőt, és egy inget visel.

- Mehetünk? - kérdezte mosolyogva.

Bólintottam. Figyelmesen kinyitotta nekem a nagy fekete Rand Rower ajtaját, ahová beültem, és hamar ő is beült. Alig, hogy elindultunk, már kezdett is beszélni.

- A terv kicsit változott. - mosolygott. - A délelőtt váratlan programom volt. Vigyáznom kellett Baby Luxra, és hát...

- Baby Lux? - néztem rá zavartan.

- A stylisztunk kislánya. - mondta hatalmas mosollyal. - És hát a kicsi lány bunkit akart, és mi építettünk egyet. És mivel nagyon állat lett, ezért gondoltam hozzánk mennénk.

- Én benne vagyok. - mosolyogtam.

- És még kellene egy kicsit vigyázni is rá. - mosolygott. - De ha baj akkor...

- Nem dehogy.

Oké, ez most végleg ledöngölt. Harry kicsi babákra vigyáz, és még el is van velük? Talán ez a nőcsábász nem is annyira faszívű mint hittem.  Jó pár percet utaztunk mikor aztán leparkolt egy hatalmas ház előtt. Én nem mondtam semmit sem. Kipattant majd mire ki szállhattam volna, ő már nyitotta is az ajtót és kisegített.

Belépve a házba egy srác éppen egy nagyon de nagyon édes kisbabával az oldalán jött oda hozzánk.

- Kösz haver. - mondta Harry és átvette a kicsit.

- Semmiség. De most rohanok. Jó babázást!

Nem nagyon tudtam róla semmit sem, mert már futott is kifelé.

- Erre mondják azt, hogy gyorsan jött, gyorsan ment. - nevettem.

- Lux ő itt Aileen. - mosolygott a kicsire.

- Ai... - dadogta Lux.

Mosolyogtam és átvettem Harrytől. A kislány megkapaszkodott a nyakamban, majd egy hatalmas cuppanós puszit nyomott az arcomra.

 - Oh köszönöm. - mosolyogtam.

Én is adtam neki egy puszit, mire ő csak felnevetett.

- Gyere megmutatom a remekművet.

Elindultunk a nappaliba, de hát... Kicsit megdöbbentem mikro a hatalmas sátort láttam. Mármint, csak az alapja volt meg, a többi pedig annyiból állt, hogy rajta volt egy vagy több lepedő. Elnevettem magamat. A nappali többi része televolt Lux játékaival.

- Hölgyek befelé. - mondta Harry.

Letettem  Luxot aki azonnal beszaladt. Én is bebújtam és leültem, majd csak Luxot néztem aki a plüssével szórakozott. Harry is beült hozzánk.

- Tényleg bocsi, nem így terveztem. - mondta kicsit halkan.

- Semmi baj. Úgy is rég vigyáztam már kicsikre. - mosolyogtam rá. - Engem nem zavar.

- Akkor jó. Amúgy meg. Nem szoktam ezt a tündért visszautasítani. Lényegében a bácsikája vagyok, és a csapatból velem van a legtöbbet, Lou meg mindig rám bízza.

- Valamit biztos jól csinálsz ha így rád hagyja. - mosolyogtam.

Elnevettük magunkat.

- Ai, Ai, Ai. - csapdosott Lux.

- Mondjad. - mosolyogtam rá.

Kezembe adott egy kis plüsst. Megköszöntem neki. Kifelé pislogtam és egy kis ukulelet pillantottam meg.

- Az a tied? - kérdeztem.

- Mi? - nézett. - Nem, Niall itt hagyta.

Kimásztam és gyorsan megfogtam majd bevittem, és csak játszottam rajta. Láttam amint Harry lefényképez, majd pötyög valamit, de nem igazán foglalkoztam evvel. Kicsit játszottam még.

- Lux gyere eszünk egy kicsit. - mosolygott Harry. - És te is. - kacsintott rám.  

Mind kimásztunk, Lux pedig csak szaporánk szedte a lábait. Csináltunk pár szendvicset. Mind leültünk az asztalhoz, Harry az ölébe emelte a kicsit, és a bébi étellel kezdte etetni. Én elkezdtem ennyi egy szendvicset. Közben végig néztem ahogy eteti, és azt hiszem eléggé édesek voltak. Mosolyogtam ahogy Harry nyitotta a száját, és vele együtt Lux is csinálta, majd csak beletömte a kicsibe a kaját.

- Harry finoman. - mosolyogtam.

Ő csak kidugta rám a nyelvét amin nevettem, és etette tovább Luxot. Evés után Harry letette Luxot aludni, én pedig kicsit rendbetettem a konyhát.

- Most fejezd be. - jött be halkan. - Nem kell takarítani, majd megcsinálom.

Kikapta a kezemből a poharat, majd a mosogatóba tette bele. Elnevettem magam. Pedig örömmel megcsináltam volna. Ő csak a pulthoz szorított engem. Féloldalas mosolyt vetett rám, és mozdulni sem tudtam.

- Unatkozol? - néztem rá.

- Csak egy kicsit. - mosolygott.

Átöleltem a nyakát, és a fejemet a nyakába vájtam. Ő is átölet. Mosolyogtam, és éreztem ahogy ő egy puszit nyom a fejemre. Kirázott a hideg, viszont nagyon jól esett.