48. fejezet

Sziasztok. Tegnap azért nem hoztam részt, mert alig komizatok hárman! Nekik pedig nagyon köszönöm! Azt hittem ha várok egy napot valaki írni fog de senki sem írt. Nah mindegy. Dolgozom már a következő blogon, de az nem biztos netre fel fog kerülni, de még ebből sok van vissza nem kell aggódni! Kellemes olvasást!

Stefii: Hihihi köszönöm, és még ez a rész és talán ennyi is lesz a szomorkás rész! :) 
Dorinaa: Köszönöm, és én is nagyon sokat nevettem a végén! :D
Izii: Igen, elég borzalmas ez az egész! :/ Köszönöm, és a gyűrű azért odébb van! :)


Újra otthon!

Ahogy hazaértünk, nekem olyan sok szabad percem nem volt. A gépen kipihentünk magunkat, és délelőtt már otthon is voltunk, mind  a ketten lepakoltunk, én pedig már mentem is a suliba, hiszen annak ellenére, hogy kicsit fáradt voltam, muszáj mennem. A harmadik órámra beértem. Befutottam, majd leültem Bella mellé. Eléggé fáztam, hiszen csak egy pántos felső, és egy vékony pulcsi volt rajtam, meg a kabátom, amit beérve levetettem.

- Nem fázol? - kérdezte.

- Egy kicsit. - mondtam. - De most értünk haza, és nem volt időm átöltözni.

- Milyen volt Ghana? - kérdezte az egyik csaj.

- Engem rendesen megviselt, a srácokat is, de azt hiszem én szenvedtem ebben az időben  a legtöbbet.

- A kislány miatt? - kérdezte egy másik.

Picit bólintottam. Szemeimet újra ellepték a könnyek, majd egy végigfolyt az arcomon.

- Jaj... - Bella azonnal megölelt.

Amint a tanárnőnk is bejött mindenki a helyén ült majd már kezdte is.

- Várjunk... Miss Miller, maga nem csak holnap ért volna haza? - kérdezte.

- Korábban jöttünk meg...

- Ez kedves, mármint az, hogy tegnap megjött és ma már itt van.

- Nem. Most olyan fél órája landolt a gép! - nevettem.

- Ez meg még inkább! - mosolygott. - Meséljen milyen volt kint!

- Borzalmas. Ha az ember beszél róla, semmi hatalma nincsen annak. Azt látni kell. A nyomornegyedekben élő emberek, azt kell mondjam, hogy már a látványtól könnybe lábadt a szemem. De az még inkább mikor a beteg gyerekekkel találkoztunk. Nincs oltás ami megmentené őket, egyszerűen minden olyan borzalmas ott. A fiúk sok videót csináltak ott, és... Még ők maguk is sírtak amit ott láttak. Azt hiszem ez egy örök élmény lesz számomra. - mondtam.

- Milyenek voltak az emberek, mikor odaértetek? - kérdezte a tanárnő.

- Amilyen szegények, olyan nagy a szívük. Hihetetlen szeretettel fogadtak minket. A kicsik folyton ott voltak körülöttünk, az emberek barátságosak, és nem zavarta őket, hogy mi nem voltunk olyanok mint ők. bekapcsolódhattunk, az eseményekbe, olyan ételt kaptunk amit ők ettek. Hihetetlen összetartás van bennük.

Többet nem igen kérdezett a tanárnő inkább csak folytattuk az órát. Kicsengetéskor a telefonom is rezegni kezdett, Zayn neve világított rajta.

- Szia Zayn! - szóltam bele, mire a teremben csend ült ki. 

- Szia. Csak annyit, hogy suli után érted megyünk, mert lenne egy kis rádiós szereplés, és téged is hívtak, kifaggatnak minket az utazásról.

- De én... Én csak.. Mármint én... - vakartam a fejemet.

- Ne félj. Itt az ideje, hogy megismerjen az egész világ! - nevetett.

- De nem akarom... Én nem vagyok One Direction. - motyogtam.

- Velünk voltál. Kérlek gyere el. Hidd el jó móka lesz! - kérlelt.

Felsóhajtottam.

- Rendben.

Elmondott mindent, majd letettük.

- Utálom a médiát! - mormoltam. - Csajok amúgy ma háromtól HitsRádióban lesznek a srácok.

- Köszi! - mondták egyszerre.

Olyan unalmasan mentek el az óráim, és egyre csak fáradtabb lettem. folyton a nyakamban lógó nyakláncot piszkáltam. Abana nyaklánca... És még le sem vettem magamról. Nem tudom mi lesz délután vagy, hogy mit kell mondanom, de azért félek ez miatt, de biztosan jó lesz majd.

Iskola után nem beszéltem senkivel sem, hanem egyenesen kimentem, ahol már Zayn várt rám. Mosolyogva mentem oda, és szorosan megöleltem őt.

- Jól vagy? - simított végig arcomon.

- Sokat gondolok rá, de már jobban!

Adott egy csókot, majd beültünk a kocsiba, és már mentünk is. Én út közben kitettem egy képet amin Abanaval vagyunk együtt rajta.

"Nagyon hiányzol... R.I.P Abana! Soha nem feledlek el kicsi lány!"

Elküldtem és a telefont lenémítva a zsebembe tettem el. Ahogy megérkeztünk a rajongók tömegével találkoztam, de Paul is ott volt meg még páran, és segítettek nekünk bejutni.

Sikeres beérkezés után ledobtuk a kabátinkat, és felmentünk az emeletre. Ahol Liam és a többiek is ott voltam és Gemmaval beszélgettek, az egyik rádióssal, akit nagyon szeretek.

- Lizzy, annyira örülök, hogy elvállaltad! - ölelt meg Gemma.

- Köszönöm, hogy meghívtak! - mosolyogtam.

Váltottunk bár szót, majd beültünk. Én Zayn egyik lábára ültem le, és a fülest feltettem.

- Jó délutánt kívánok mindenkinek itt Gemma, és a One Direction, és egy vendég aki nem más mint Elizabeth Miller. Gondolom nem kell elmondanom ki ő, manapság egyre felkapottabb a neve.

Egy kis csend lett.

- Srácok. Délelőtt érkeztetek haza Ghanamből. Sokat twitteltetek evvel kacsoltban de meséljetek, milyen volt.

Harry kezdett el mesélni, majd csak Zayn kezét éreztem az oldalamon, és kicsit hátrább csúsztam hozzá.

- De ezeket leszámítva a legjobban Elizabethet sújtotta ez az út. - rám nézett.

- Mi történt? - kérdezte döbbenten Gemma.

- Volt ott egy kislány Abana, és egy nap alatt olyan szinten belopta magát a szívembe mintha csak a lányom lett volna. Egész nap együtt voltunk, elmesélt magáról mindent, a betegségét... - nyeltem egy nagyot, mert könnyeimmel küszködtem. - Az volt a vágya, hogy táncolhasson velem, és én ezt telejésítettem neki. Az édesanyja már előtt elmondta, hogy bármelyik pillanatban meghalhat. Másnap mikor mentünk a kicsiket megnézni a kórházban... Ő is ott volt, a kezeim között hallt meg...

Könnyek folytak végig arcomon.

- Ez szörnyű... - nyögte ki Gemma.

Letettem a fülest, és csak felkeltem, és halkan távoztam a folyosóra. Nem sokkal ez után a többiek is kijöttek, és Zayn már jött is oda hozzám és megölelt.

- Olyan hihetetlen ez az élet...  - mondta Gemma és ő is megölelt engem. - Ez a nyaklánc is az övé volt?

Bólintottam, és végig azt szorongattam.

- Ne szomorkodj. Minden rendben lesz! - mosolygott rám.

Zayn hamar lenyugtatott, majd én megmostam az arcomat, és visszamentünk. Elfoglaltuk a helyünket és folytatódott is minden.

- Hamarosan Tokió felé veszitek az irányt, izgultok.

- Nagyon, de hihetetlenül várjuk már! - mondta Liam.

- Elizabeth, úgy tudom te is velük tartasz majd, és az iskola?

- Igen velük megyek, és folyamatosan tanulok. Készülök az érettségire, és az év végi vizsgáimra, meg persze a szalagavatóra is.

- Szalagavató, táncolsz majd? - kérdezte Gemma.

- Természetesen igen. - mosolyogtam.

- Mit köztudott balett iskolába jársz, itt mik a vizsgák?

- A végzősök rendezik az év végi műsort, ami annyiból áll, hogy mindenki a maga balett tánctudását adja vissza, és egy külön választható dolgot még hozzátesz, és ez a év végi vizsga!

- Húha. Elég nehéznek hangzik. - mondta Gemma.

- Szerintem nagyon könnyű!  - mosolyogtam.

Még beszélgetett a többiekkel, majd csak már mentünk is, és pont időbe, hogy Zaynnel visszaérjünk a próbára. Kéz a kézben mentünk a suli folyosóján, egészen le a tornaterembe. Beérve, letettük a kabátunkat a padra, majd Luce is odajött hozzánk, és Bella is. Mind a négyen remekül elbeszélgettünk, és Zayn folyamatosan a derekamat karolta át. Hamarosan az öcsém is befutott, aki természetesen Bellával fog majd táncolni. Megölet mindenkit, majd Bella mellé állt. A tanárnő is megérkezett majd mindenki a helyére ment. A múltkori próbán nem ő volt, mert nem volt éppen az iskolában, és most úgy igazán veszik kezdetét a készülődés.

- Maga mit keres itt? - döbbent le a tanárnő mikor meglátta Zaynt.

- A barátnőm partnere vagyok... - mondta kicsit döbbenten Zayn.

- Ohh...

Rám nézett Zayn, én pedig azt hittem mindjárt elnevetem magamat. De nem volt sok időnk erre mert nekiláttunk a próbának. Azt hittem keményebb lesz, mert Zayn mindig azt mondja, hogy nem tud táncolni, de iszonyatosan jól ment neki. Sokkal, de sokkal jobb volt mint hittem, de ennek nagyon örültem. 

47. fejezet

Sziasztok. Itt is lenne a friss! Erről csak annyit, hogy talán egyik legszomorúbb rész lesz ez, meg a következők... Én sírtam ahogy írtam..... Szóval... Kellemes olvasást! ♥

Stefii: Igen, de ez még szomorúbb lesz! 
Henrietta: Köszönöm! :D♥
Szimonszii: Köszönöm!!! ♥♥
Henikee: Köcönöööm! :D 
Izii: Ha azon majdnem, ezen tuti bőgni fogsz! Eléggé.... :/


Az élet útja kifürkészhetetlen!

Reggel egy rövidnadrágot vettem fel, és egy pántos felsőt, a hajamat pedig a tegnapi módon fogtam fel. Reggelit, már az egész bandával együtt fogyasztottuk el. De nekem valahogy egy falat sem ment le a torkomon. Mi itt falatozunk ők kint meg éheznek, ez így nem normális dolog.

- Miért nem eszel? - kérdezte Liam.

- Csak menni akarok már... - mondtam halkan.

- Tegnap összebarátkozott egy kislánnyal, aki... Hát nem éppen a legegészségesebb.

- Bármikor meghallhat, de meg nem mondanád róla. - mondtam.

Hamarosan már útnak is eredtünk a srácokkal nyomornegyedbe, vagyis inkább az ottani beteg gyerekeket meglátogatni. A kocsiban ülve felmentem twitterre még gyorsan.

"Azt hiszem félek.... Könyörgöm ne legyen semmi baja. Ghana... Amilyen szegénye sitt az élet, olyannyira van tele vidámsággal, és élettel!"

Gyorsan kinyomtam, és eltettem, majd pedig már mentünk is. Belépve a gyomrom görcsbe szorult. Beszéltek nekünk, de én csak a sok gyereken néztem keresztül, akik súlyos betegek, és alig fogtam fel ezt az egészet, mert a könnyeim hamar utat törtek maguknak. Zayn ölelt magához, de éreztem ő is sír. Közelebb mentünk, és oda is mehettünk a kicsikhez. Én mosolyogva meg-meg simogattam a picik fejét, és csak szörnyülködtem. A srácok mind sokkolva voltak, és útjaink hamar különváltak. Én egyedül meneteltem, mert nekik videót kellett forgatniuk. Elég sokáig mászkáltam a kicsik körül egyedül, könnyimet potyogtatva. De belül egy kis megkönnyebbülés is úrrá lett rajtam mert nem láttam Abanat. Tegnap sokáig kint voltam vele, és beszélgettünk, elmondta, hogy milyen élete volt eddig, miket csinál szabadidejében, mi  a kedvenc sportja, és azt a fiút is láttam akibe szerelmes. Mondjuk egy hét évesnél ez nagyon is elnézhető. Azonnal beleszerettem a kislányba, és nagyon is jól elvoltunk együtt, és és ki is harcolta, hogy a telefonommal szórakozzon, amit nem is bántam, még képeket is csináltunk, amit meg aztán pláne nem bántam.

- Elizabeth. - hallottam  a nevemet.

Megfordultam és Abana anyukájával találtam szembe magamat.

Tudtam, hogy mi van, egyből odasiettem hozzá, és az ágyon ott feküdt Abana. Testéből csövek lógtak ki, és csak úgy ott volt, nem mozgott, csak feküdt.

- Mi történt? - most már tényleg sírtam.

- Miután eljöttek, Abanat lefektettem, de csak arra lettem figyelmes, hogy a szokásos ide-oda forgolódás helyett nem mozdul, egyből ide futottam vele.

Hangján hallható bolt a bánat, de könnyek nélkül sírt. Láttam rajta, hogy már belenyugodott ebbe, hiszen erre számítani lehetett, tegnap is elmondta, ő már belenyugodott. Hiszen neki is jobb ha a szenvedés helyett végre fájdalmak helyett nyugodhat meg. Leültem az ágya szélére, és a kezét fogtam. Könnyeim folytak az arcomon, és rólam is készültek felvételek, amiért most mérges is lehetnék, de csak Abana érdekel most. Egy nap alatt úgy belopta magát a szívembe, és ilyen nem éppen szokott velem előfordulni. Zayn jött oda hozzám.

- Sajnálom... - suttogta a fülembe.

Én csak bólintottam, de nem mozdultam el onnan. Átölelt, majd sípolást hallottam. Még inkább sírni kezdtem, és Zayn erősen fogott, és húzott el onnan. Nem akartam, de tudtam, hogy most jobb ha megyünk innen. Kihúzott, majd zokogva borultam a vállára, ő pedig szorosan ölelt magához. De én szüntelen sírtam.

- Nyugodj meg picim... - suttogta, és ölelt magához, megpuszilta a fejemet.

- Annyira megbízott bennem.... - szipogtam.

- Te teljesítetted amire kért, táncoltál vele, ott voltál neki. - mondta a szemembe nézve, és kezével letörölte az arcomat.

Elmosolyodtam mert a tegnapi nap jutott az eszembe, közben láttam, hogy a fiúk is odajönnek hozzánk.

- Köszönök mindent! - hallottam meg Abana anyukájának a hangját.

- Mindent örömmel tettem. Annyira de annyira aranyos lány volt, és nagyon bízott magában.

Megöleltem őt, és ő is engem, majd elköszönt, és visszasétált, én pedig Zaynhez bújtam.

***

A délutánunk elég hamar elröppent, és próbáltam keveset gondolni Abanra, hiszen a srácok erről tettek. Forgattak, és olyan vicces volt az egész. A kicsik folyamatosan velünk voltak, nevettek, és  vidámak voltak. volt, hogy én vettem a srácokat, volt, hogy én csak megfigyeltem őket, de az egész nap nagyon gyorsan ment el. hamarosan megint megyünk haza, és ott is forgatnak a fiúk, az új dalhoz, amit már előre tudok, hogy eléggé készen lesznek. Főleg, amit már itt műveltek... El sem hinné az emberek, hogy ők már felnőtt emberek. Majdnem besötétedett mikor visszaértünk a szállodába, és én fáradtan dőltem le az ágyba. A hátamon feküdtem, és hamarosan Zayn is mellém feküdt, de ő az oldalára, és csak engem figyelt.

- Biztos, hogy jól vagy? - aggódott értem.

- Igen... - sóhajtottam. - Furcsa. Nem tudom miért lettünk ennyire jóban, fogalmam sincs miért, és miért kellett meghalni, hiszen ő egy olyan életvidám kislány volt. - sóhajtottam megint.

Megfordultam, és odabújtam Zaynhez. Ő a hátára fordult majd lassan dúdolt nekem, én pedig int aki elaludt úgy tettem, pedig nem éppen jött álom a szememre.

- Zavarok? - jött be Louis, de a többiek lépteit is hallottam.

- De halkan. - suttogta Zayn.

Hallottam a sok léptet a szobában, és belemarkoltam szerelmem felsőjébe. - Hogy viseli? - kérdezte halkan Liam.

- Rosszul. Azt mondja, hogy jól van de hallom hogy nem. Megviselte.

- Mindegyünket megviselné. Hiszen előző nap még vidáman táncoltak, és el nem szakadtak egymástól, másnap pedig a kezeiben hal meg... - hallottam Harry szomorú hangját.

- Az biztos... - suttogta Zayn, és adott a fejemre egy puszit.

- Amúgy ti most... - mondta Louis.

- Nem... Mármint a gyűrűt azt.... Ez hosszú eléggé... De még nem jegyeztem el. - mondta Zayn.

A hajamat simogatta, amint megérkezésünk idejében bontottam ki.

- De el akarod igaz? - mondta mosolyogva Niall.

- Mindennél jobban haver, de még csak 17 éves... Ezzel még várok egy kicsit.

Hirtelen ellepett a fáradság, és lassan tényleg álomra hajtottam a fejemet.

Reggel az erős napfény ébresztett fel. Nyöszörögtem, majd csak Zayn vállába fúrtam a fejemet.

- Kicsim ideje felkelni, lassan indulnunk kell. - mondta.

Nyöszörögte, de Zayn hirtelen a felsőm alá csúsztatta a kezemet amitől kirázott a hideg, majd csak a hátamra fordított és fölém tornyosult.

- Köszönöm. - motyogtam a gyönyörű szemeibe nézve.

- Mit köszönsz? - értetlenkedett.

- Azt hogy tegnap velem voltál, hogy vagy nekem, és mindnet! - mondtam.

- Ez csak természetes, a szerelmemnek mindent!

Arcán hatalmas mosoly volt, amitől én is csak mosolyogtam, majd csak egy hatalmas csókcsatába keveredtünk.

- Srácok készülődjetek, mindjárt indulunk! - püfölte az ajtót Paul.

Zayn felsóhajtott és felkelt rólam, majd a fürdőbe ment, én addig előkészítettem a ruhámat, és elpakoltam, majd az ő cuccait is nekiláttam elpakolni.

Amint kijött én mentem be, majd hirtelen bekiabált nekem.

- Baszki de szeretlek kicsim! - röhögött, és én is mert tudtam mire mondta.

Mosolyogva öltöztem fel, majd amint kijöttem felhívtam anyut, hogy hamarosan indulunk haza. 

46. fejezet

Sziasztok! Először is köszönöm a komikat, és bocsi, hogy ilyenkor, de hulla vagyok, a tegnapi nap kicsit lefárasztott.... Trixikém imádlak, hogy elrángattál, és ügyi voltál amúgy meg...Lacival álmodtam... :/ xDDDD Kellemes olvasást mindenkinek! ♥

Stefii: Köszönöm, és az a jó ha bolond vagy! :P 

Csajszeee: Köszönöm! :D 

Szimonszii: Köszönöm, és én is beleszerettem! :)

Henkiee: Hihih, köszi! :) 

Henrietta: Köszönöm! :D 

Izii: Ha ez megható, akkor innentől, már a sivárság jön, még olyan 2-3 fejezeten keresztül! xDD És Tay már végre eltűnik innen! 

Utazás, és egy új barát! 

/Január 13/

Túl vagyunk már a szilveszteren is és már rettentő sok minden dolog történt errefelé. Harry szakított Taylorral, amitől mindenki fellélegzett, és még örültünk is neki, és így utólag még jót is nevetünk ezen. Harry a szakítás utáni napon már jött is oda hozzám, hogy bocsánatot kérjen, és nem is akár hogy. Kaptam tőle egy nagy csokit, meg egy pici macit, hogy tényleg nagyon sajnálja, ahogy viselkedett velem, meg a srácokkal is, de leginkább tőlem. Azóta már nagyon jóban vagyunk, és rettenetesen örülök, hogy már minden rendben van. A szalagavatóra is készülünk már, és az első próba is megvolt a múlt héten. Meg a srácok is gőzerővel próbálnak már, és ami az egészben olyan nagyon jó, hogy megengedték, hogy velük tartsak még Tokióba is, a szüleim az elején tiltakoztak, de sikerült őket rábeszélni, hogy értesítem őket mindenről.

A szilveszter csodás volt. Együtt szilvesztereztünk, és még befogadtunk egy kiskutyát is akit hazafele menet, Zayn háza előtt találtunk, és már azonnal be is illeszkedett hozzánk, és Hachi lett a neve a picikének. Viszont ami nagyon jól sikerült az Zayn szülinapi bulija volt. Én inkább azt mondtam otthon leszek anyuékkal, mert semmi áron nem akarok bulizni, de csak rávettek, hogy menjek el velük, mert, hogy Zayn szülinapja, és akkor esz a legboldogabb, ha engem is ott lát velük. Hát, nem bántam meg az biztos. Liamtől, kapott még egy kiskutyát, és olyan édes feje van neki, az már biztos. Sok olyan ember volt akit nem ismertem a bulin, de Zayn nem tágított mellőlem, végig fogta a kezemet, vagy a derekamat, és alig akart elengedni.

Zayn, Harry és én ma utazunk Ghánámba, és kicsit már izgatott vagyok. A fiúk elmondták, hogy mit is fogunk csinálni, és olyan jól hangzik ez az egész, és alig várom, hogy ott találkozzam a kicsikkel, meg az emberekkel. A többiek majd vasárnap jönnek. Aztán megint London és Tokió. Iszonyatosan várom már. Életemben először ülök majd repülőre, és azt hiszem ez igazán merész lesz. De ezért megéri. Segíteni azoknak akik megérdemlik.

Csendben pakoltam otthon a cuccaimat, és már kezdett úrrá lenni rajtam a félelem. Egy bőröndbe belepakoltam, majd pedig felhúztam a farmeromat, egy pántos felsőt, fölé pedig egy pulcsit. AQ hajamat kifésültem, majd a fésűt visszatettem a cuccaimhoz.

- Kicsit Zayn megjött. - jött be hozzám apu.

- Köszönöm.

Megfogta a bőröndömet, majd lementünk.

- Amint ott vagytok értesítsetek... - aggódva fogta az arcomat anyu.

Közben Zayn felvette az útlevelemet, és egybefogta az övével, és Harryt is megpillantottam, amint az öcsémmel beszélget, és Bellával.

- Lehet nem hívok majd, de twittelni biztos fogok... Adilnak, szólj, hogy legyen fent, mert írni fogok. - mosolyogtam. - Kérlek anyu ne aggódj már, minden rendben lesz. A srácok már rengeteget utaznak lés még semmi bajuk sincsen!

- Vigyázz magadra! - ölelt meg.

Én is megöleltem őt, és elmondtam neki, hogy feleslegesen aggódik, majd elköszöntem a többiektől is, és Bellától is egy nagy öleléssel, és nevetéssel.

***

Ahogy leszállt a gép gyorsan küldtem egy üzenetet anyuéknak. Amint kiléptünk, a döbbenet határát súroltam, vagy inkább már át is léptem rajta. A szegénység hihetetlen mennyiségben volt jelen, és én azt sem tudtam mit tegyek. Elszomorított ez az egész, de nem volt nagyon időm nézelődni, mert már várt minket a kocsi, és elvitt minket a szállásunkra. Út közben végig csak az ablakon néztem kifelé, és a könnyeimmel küszködtem. Olyan mértékben lesújt a látvány, hogy az már tényleg hihetetlen.

A szállásra érve, bepakoltunk, és Zaynnel el is foglaltuk a szobánkat, majd nekiálltunk kipakolni, meg átöltözni. Fogtam a könnyed ruháimat, és bementem a fürdőbe, majd neki is láttam átöltözni. A farmeromat, egy bokáig érő karamella színű szoknyát vettem fel, és hozzá egy vajszínű spagetti pántos felsőt. A hajamat a bal oldalamra fogtam fel, és befontam, és a végét összegumiztam. Megmostam az arcomat, aztán pedig már mentem is kifelé. Kint már Harry és Zayn vártak rám.

- Csinos! - mondták egyszerre, majd csak nevettünk.

- Köszönöm. Nem megyünk egy kicsit sétálni... Látni akarok mindent! - mondtam.

Felhúztam egy sarút, majd indultunk is. Kint hétágra tűzött a nap, és most annyira jól esett. Zaynen is egy rövidnadrág, fehér felső és a kedvenc sapkája. Harry is ilyesmiben, csak neki a haja el volt tűrve. Zaynnel összekulcsoltuk az ujjainkat, és így haladtunk az utcákon. Ő Harryvel beszélgetett, de szorosan magánál tartott, én pedig csak nézelődtem, és egy másik nővel beszélgettem aki a repülőtér óta velünk van, és beszél a helyről.

- Rengeteg ember éhezik itt... - mondta.

- Sajnos az látszik. - mondtam könnyes szemekkel.

Hirtelen egy nagyon pici kislány jött oda hozzám, és a szoknyába markolt, majd kezét felém nyújtogatta, és kérlelte, hogy emeljem fel. Elég sok ember van körülöttünk amióta csak itt vagyunk, de nem tiltakoztam a lánynak. Mosolyogva nyúltam a hóna alá, és emeltem az oldalamra. Zayn csodálkozott, hogy mér engedtem el a kezét, de amint meglátta mit csinálok már nem tiltakozott. A lány arcán hatalmas mosoly lett, de annyira szívszorító volt látni, milyen kis vékony teste van, és mennyire féltőn kapaszkodik a nyakamba. Az anyukáját is láttam, aki először félt, majd csak látta mennyire mosolygott, ő is mosolygott.

- Mi a neved? - kérdeztem tőle.

- Abana - mondta hatalmas büszkeséggel.

- Gyönyörű neved van! - mosolyogtam rá.

Közben a srácok is a kicsik kezét fogták, és csak haladtunk a nyomornegyedben.

- Tudod, én beteg vagyok, nézd....

Amint felhúzta a pólóját, és a hasán láttam a sebet, azt hittem itt bőgőm el magam.

- Anyu szerint ha hiszek az álmaimban meg fogok gyógyulni.

- És mik az álmaid? - kérdeztem remegő hangon.

- Szeretek táncolni. Anyukám is, és szerinte ha hiszek ebben, minden rendben lesz.

- El mondok egy titkot, én táncos vagyok. - mosolyogtam rá.

Letettem őt, majd karon ragadott, és húzni kezdett, majd mind a ketten csak futottunk, és egy házhoz értünk el.

- Anyu. - kiabálta a kicsi lány. 

- Jól vagy? - futott ki az anya. - Ohh jó napot, maga biztosan Elizabeth!

Én csak kedvesen bólogattam neki.

- Kicsim menj most egy kicsit játszani. - küldte el az anya tőlem Abanat.

Amint a pici elment, a nő felsóhajtott, majd elmondtam mindent amit a kislány mondott, és a nő is elmesélte nekem a kislány kórtörténetét. Azt mondta, hogy akár már ma este bemehet vele a kórházba úgy, hogy onnan a lány nem jön ki. Az élete lányegében a levegőben repked, ami bármikor leeshet onnan, előjelek nélkül. A könnyeim folyni kezdtek és ő csak megölelt engem.

- Annyira rossz, hogy nem tudok segíteni, pedig én annyira akarok! - mondtam.

- Te tud. Kérem táncoljon vele... Lehet nem tudod, de itthon mindenki ismer téged, hiszen a One Direction is nagy sikernek örvend nálunk.

Bólintottam, majd megtöröltem az arcomat, és Abana csak táncikált kint, én pedig csatlakoztam hozzá. Zayn és Harry énekelni kezdtek, és mi csak táncoltunk, majd egyre többen álltak be hozzánk, és az egyik velünk érkező emberke fényképezett és volt aki videózott is, de nem bántam. Végig Abana arcát néztem és mosolyogtam. 

45. fejezet

Üdv mindenkinek. Először is egy olyan megjegyzésem lenne, hogy a jövő héttől kicsit megborul a rend nálam. Hétfőnként, délután lesznek a frissek, péntekenként pedig előreláthatólag este, és a hét többi napján pedig nem tudom, mert hamarosan a barátnőmmel együtt nekiállunk a szokásos futásoknak, és lehet este ér csak ez véget, és akkor leseznek frissek. De a szokott napirendben mindig lesznek!!!!! Kellemes olvasást! ♥ 

Dorinaa: Hamarosan édesem, hamarosan! ;) 

Trixi: Én is várom már nagyon! :D Köszönöm! :D És hasonló magas sarkúban leszek majd jövőre a szalagavatón! :P 

Stefii: Csak nyugalom! Liam képzeld el Liamet-.... :D ♥ 

Henikee: Hihihi, köszönöm! :D 

Szimonszii és Henrietta: Köszönöm csajok! :D 

Izii: Hihihihi....Köszönöm! :D 

Karácsony! 

Reggel arra ébredtem, hogy valaki finoman ébrezget. Zayn hangjától elmosolyodtam, majd óvatosan nyitottam  ki a szemet. Ő csak mosolyogva simította meg az arcomat.

- Megjöttek a szüleid, és az enyémek is éppen az előbb jöttek meg. - mondta.

- Basszus... - ültem fel gyorsan az ágyban.

Amilyen gyorsan felöltem, olyan gyorsan húztam magamra a takarót, mert rá kellett jöjjek, semmi sincsen rajtam.

- Szeretlek... - suttogta, majd egy csókot adott, és már ment is.

Felsóhajtottam, majd az este eseményei villantak, de és csak mosolyogtam. Felültem újra, majd a ruháik után néztem, és hamar egy pólót vettem fel, és egy kötött felsőt, majd egy melegítőnadrágot. Leérve már tényleg ott volt mindenki, és én csak mosolyogva köszöntem nekik, de Safaa már futott is oda hozzám és megölelte a derekamat, és én is megöleltem őt, majd a fejére adtam egy puszit.

- Csak nem hiányoztam? - kérdeztem nevetve.

- De nagyon! - mosolyog rám.

- Akkor... kakaó? - kérdeztem.

Tudom mennyire szereti, és ez hamar meg is mutatkozott. Hevesen bólogatott, majd megfogtam  a kezét és kimentünk a konyhába, ő felült a bárszékre én pedig nekiláttam megmelegíti a tejet, majd én magamnak öntöttem kávét, közben pedig a kakaót megcsináltam, és odaadtam Saffanak, majd mind a ketten bementünk. Csak ekkor vettem észre mennyi csomag felgyűlt a fa alatt, amin csak mosolyogtam. Waliyhat és Doniyat is megöleltem, és a szülőket is üdvözöltem, és a sajátjaimat is, az öcsém haját pedig összeborzoltam.

-  Na már! - nyafogott.

Ezen csak nevettem, és leültem Zayn mellé.

- Azért látom nagyon jól megvagytok itt ketten. - mondta Zayn anyukája Trisha.

- Az már biztos. - mosolygott Zayn.

Minden olyan tökéletesen alakul most. Csak mi vagyunk itt, a szüleink rettentő jól elbeszélgetnek, és az öcsém a három csajszival is jól kijön, és azt hiszem minden lassan rendbe fog majd jönni.

Egy idő után mindenki az ajándékaira vetette magát, és eléggé vicces volt az egész. A lányok nagyon örültek az ajándékaiknak, amit tőlem és Zayntől kaptak. Én is csak mosolyogva nyitogattam az ajándékokat, és az arcomon hatalmas mosoly volt.

Zayntől egy karórát kaptam, amin a kettőnk neve van, és a megismerkedési dátumunk, és annyira nagyon tetszik. Kaptam még ruhákat, meg még parfümöt, kiegészítőket, és még sok mást. Zayn fényképezőt kapott, amit hamar meg is szeretett, és tudtam, hogy így fog az ajándékomra reagálni.

Ebéd után a család egyik fele kint dekkolt, én és Zayn a nappaliban ültünk. A lábaim Zayn lábain hevertek, és csak őt figyeltem, ő pedig engem.

- Ez életem legszebb karácsonya. - suttogom, és a nyakához hajolok.

- Örülök, hogy ezt velem osztod meg, és innentől minden rendben lesz hidd el nekem. - motyogja, a hajamba.

Elmosolyodtam, és csak egy puszit adtam neki a nyakára.

- Várj... Valamit még adni szeretnék! - mondta.

Eltávolodtam tőle, majd a zsebében kezdett el kutakodni, és hamar elő is vett, egy régebbi gyűrűt, amin egy nagy piros kő volt.

- Ezt lényegében tőlem, és anyukámtól kapod. Ő szerette volna ha ezt odaadom neked, mert számára ez nagyon fontos. Apukám adta még neki, amolyan szeretlek, és mindig is szeretni foglak, és az eljegyzésül előtt egy hónappal kapta ezt. - láttam arcán, hogy mosolyog.

- Ez nagyon nagy megtiszteltetés, hogy nekem szánod. - pirultam el.

- Elizabeth... - mondta. - Nálad jobban soha senkit sem fogok szeretni.

Suttogta a fülembe miközben a gyűrűt óvatosan a jobb kezemre felhúzta. Elmosolyodtam, majd megcsókoltam. Finoman karolta a derekamat, én kezem pedig arcára csúszott.

- Szeretlek. - motyogtam.

- Én is téged! - mosolygott rám.

A többiek is bejöttek a hidegről, de én egy pillanatra sem engedtem el Zayn ölelő karjait.

- Odaadtad? - jött oda Trisha.

- Öhöm... - durmoltuk egyszerre.

- Szerelmesek... - jött be nevetve apu.

Elmosolyodtunk, majd csak a vállára hajtottam a fejem, és ujjainkat figyeltem, amik finoman egymásba fonódtak. A csendet, a tv hangja zavarta, meg de nem is annyira bántam. Éreztem, hogy Zayn ajakai a hajamon vannak, amitől még jobban mosolyogtam.

- Úgy tűnik a One Direction sztárjai hamarosan megtalálják a maguk kis szerelmét, s ebben való életet. Jelenleg Harry Styles és az énekesnő Taylor Swiftel van együtt, és New York városában tartozódnak. Louis Tomlinson Eleanor Calder társaságában ünnepli ezeket a napokat, csak úgy mint Liam Payne és táncos barátnője Danielle Peazer. Zayn Malik a fiatal táncosnő Elizabeth Miller és a két fél családjával tölti az ünnepeket...

Safaa elkapcsolta, de nem is bántam.

- Soha nem hagyják az embert... - mondtuk egyszerre Zaynnel, amitől nevetésbe törtünk ki.

- Pont int ti. - mosolygott a szüleimre Yassar. - Ha a fiamra és a lányotokra nézek, mintha csak titeket látnálak... - mosolygott továbbra is a szüleim felé, akik csak egymás kezét fogták.

- Mesélj még. - kértem meg Yassart.

- Pont olyan önfeledtek voltak mint ti. Nem érdekelte, hogy mindjárt elkapják őket, mindig is a pillanatnak éltek. - nevetett fel Yassar.

- Emlékszem. Nálunk voltak, és éppen őket keresték mindenhol, mi aggódtunk, de nagyon, de ők mintha nem is érezték volna azt a terhet ami rájuk nehezedik. - folytatta Trisha.

Mosolyogtam, és figyeltem miket mondanak még.

- Az régen volt, most két teljesen egészséges gyermekkel vagyunk boldogabbak, és mind  a ketten olyan gyorsan el fognak menni. - nézett rám anyu.

- Én soha nem megyek le.

Felkeltem, és odamentem megölelni síró anyukámat.

- Egyszer te is elmeész, Zaynnel akarsz majd lenni, mondta.

- De... Anyu. Én mindig is a lányod leszek.

- Olyan sok mindent kihagytam. - szipogva nézett rám.

- Semmit nem hagytál ki. - mosolyogtam.

Ő is elmosolyodott, majd lefagyott ez a mosoly.

- Nem fogtam  a kezed mikor iskolába mentél, mikor elballagtál, mikor a tánc lett a mindened, nem támogattalak... Olyan sok dolog... - mondta.

- Ha tudni akarod... - sóhajtottam egyet. - Senki sem fogta a kezemet mikor iskolába mentem, senki sem volt ott mikor elballagtam, senki sem bátorított mikor táncoltam, de elestem. Magam voltam, és ez nem is baj. A lényeg, most itt vagyok nektek, és Adil is!

Szorosan megöleltem anyut, és aput is. Lehet, hogy Zayn az akit mindig is szeretni fogok, de a szüleim azok akiket most nagyobb szeretetben kell részesítenem.

Adil is odajött hozzánk. Mindenki megölelt mindenkit.

- Ez szép nagycsalád vagyunk, és ez örökké ilyen is marad! - suttogtam.

- Örökre! - értett velem együtt Adil, apu, és anyu is!

Mosolyogtunk, és bátran néztem már előre! 

44. fejezet

Sziasztok. Nagyon de nagyom nagyon meg szeretném köszönni a komikat, mert most majdnem egy hátast dobtam tőletek! Imádlak titeket! ♥♥♥ Kellemes olvasást! ♥♥♥

Stefii: Hihih, köszönöm! :) 
Dorinaa: Tudom! :P Köszönöm! 
Trixi: Ohh.... Köszönöm ezt a megtiszteltetést! :P Én is imádlak! Köszönöm! ♥ 
Szimonszii: Köszönöm, és mindig a készülődés legjobb, nah meg az ajándékok! :P 
Henikee: Hihihi! Köszönöm! :D 
Henrietta: Köszönöm! :D ♥
Izii: Húúhh, akkor megnyugodtam! :D Kevesebb mint egy év! :P 
*Amúgy itt a link Luce és Lizzy videójáról!!!! LINK!!!!*



Karácsony barátokkal!

Visszaérve, bepakoltunk a konyhába, majd ki a zacskókból. Zaynnel együtt elpakoltunk, majd kaptam egy elég vaskos szakácskönyvet, amit az anyja adott neki, én pedig csak mosolyogva nyitottam ki, és láttam benne a sok írást, amit az anyja másolhatott. Átnyálaztam az egészet, majd pár receptnél meg is maradtam, és már neki is láttam ezeknek. Hallottam, hogy Zayn benyomja a hifit, és csak nevettem, de ő is. Táncikálva, néha énekelve dolgoztam, de nagyon is élveztem.

- Kicsim, hogy haladsz? - jött ki.         

- Jól. És te? - néztem rá.

- Remekül! - kacsintott nevetve.

Adott egy puszit majd visszament, én pedig folytattam mindent. Feltettem a levest is, de csak takarékba tettem.

Dél lehetett mikor csengettek.

- Zayn... - kiabáltam, és ő már ment is, miközben én a tésztával foglalkoztam.

Hallottam, hogy beszélget valakivel, és a hangok egyre jobban közeledtek, de valahogy nem zavart, hogy ki is jött, vagy éppen kik.

- Szia kicsim. - hallottam apu hangját.

Felpillantottam, és anyu meg apu mosolyogtak rám.

- Sziasztok. - köszöntem.

- Segítsek? - jött oda anyu.

- Nem kell! - mosolyogtam. - Esetleg kávé? - kérdeztem.

Mind  a ketten bólogatatok. Zayn egyből jött is, kivett két kis csészét.

- Kicsim, friss a kávé? - kérdezte.

- Igen, pár perce főtt le. - mondtam, és a tésztából szaggattam a mintákat.

A szüleim felültem a bár székekre, és csak minket figyeltek, és láttam, hogy Zayn egy kis idő múlva már le is teszi eléjük a csészét. Én is hamar befejeztem, majd csak nekidőltem a pultnak, és néztem a szüleimet.

- A srácok mikor jönnek? - néztem Zaynre.

- Szerintem olyan három felé.

- Lesz esélyem akkor kaját főzni? - nevettem.

- Szerintem nem. Niall kifosztja a készletet. 

Anyuéknak is elmeséltem milyenek is a srácok, és megkértem őket, hogy maradjanak. Bő fél óra múlva a kisöcsém is befutott, és nagyon is örültem neki. Mindenki a konyhában volt, én pedig csak dolgoztam tovább, és volt, hogy Zayn is besegített nekem, vagyis megkértem, mert most türtőztetnie kell magát, hiszen itt vannak a szüleim.

- Amúgy Liz. - szólalt meg Zayn.

Rá néztem.

- Januárba megyünk Afrikába, segítünk az ottani beteg gyerekeknek, és... Esetleg nem lenne kedved velünk jönni?  

- Örömmel, de... - a szüleimre néztem.

- Vigyázz rá! - mondta apu Zaynre nézve.

- Mindennél jobban.

Afrikába megyek... Ez olyan nagyon jó, és remélem, hogy még élvezni is fogom. Hirtelen ellepett az izgalom, és a vágyakozás is. De az biztos, hogy ott is táncolni fogok, és a kicsikkel együtt. Ötleteimet hatalmas mosoly koronázta, de csak a főzéssel foglalkoztam.

Időközben anyuk is áthozták nekem a cuccaimat, meg a már fönt becsomagolt ajándékokat amit a srácok kapnak tőlem. Betettem őket a  fa alá, majd a nekem kikészített díszeket tettem fel a fára.  Boldogság járta át az egész testemet, és alig  vártam,hogy a srácok is végre átjöjjenek.

***

Anyuék négy körül léptek le, de az öcsém úgy döntött, még velünk marad egy kicsikét. A fiúk is a fa alá tették az ajándékokat, amitől eléggé sok minden gyűlt össze. Mindenki a kanapén ült, és csak beszélgettünk. Louis és Niall éppen a földön ültek, és a csomagokkal szemeztek. Mint  a kisgyerekek de komolyan. Én Danival és Ellel beszélgettem.

Nem telt el kis idő mire valakik bejöttek a szobába, én pedig majdnem szívrohamot kaptam.

- Remélem nem késtünk el. - mosolygott Harry.

Mellette ott állt az akivel a leginkább nem akartam találkozni. Taylor karolta a kezét, én pedig nem akartam ezt elhinni. Borzongás futott át rajtam, majd visszakaptam a tekintetemet, és nem voltam hajlandó többet beszélni. Zayn ezt látta rajtam mert egyből mellém ült, majd mondta, hogy kezdjük el odaadogatni az ajándékokat. Én és Zayn csak holnap ajándékozunk, de nem is baj! Mindenki odament a fához, majd a fiúknak adtam az ajándékokat, ők pedig nekem. Felkaptam egy kisebb dobozt, majd Harry felé nyújtottam, és ő is nyújtott felém mosolyogva egy dobozt, de én valahogy nem tudtam rá mosolyogni. Morogtam egy köszönömöt, és leültem a földe Niall mellé, aki már örült módjára tépkedte a csomagolópapírt.

Először Dani ajándéka került a kezembe, és nyitottam is ki. Amint megláttam a benne lapuló gyönyörűséget alig akartam hinni a szememnek.

- Ez gyönyörű, köszönöm! - mosolyogtam.

Egy pár gyönyör virágos magas sarkút rejtett a doboz és eszeletlenül gyönyörű. Eleanor ajándéka is egy magas sarkút rejtett, de az csak szimplán zöld színű volt. Ez is nagyon szépen mutatott, és alig vártam már, hogy a többi ajándékomat is lássam. Niall és Liam közösen adott nekem egy aranyos bögrét, amin mi hárman vagyunk rajta, meg csokit, és smink cuccot adtak. Louistól, egy nyakba akasztható órát kaptam, ami azonnal a szívembe lopta magát. Harrytől pedig egy Angliás amulettes karkötőt kaptam, és ez is nagyon megtetszett.

Taylor egész idő alatt rosszallón bámult rám, majd amikor meglátta mit kap tőlem Harry, csak gúnyosan felnevetett. Harry viszont mosolyogva vettem fel a karkötőjét.

- Ugye nem akarod ezt hordani? - finnyáskodott.

- Mi a fasz bajod van velem? - förmedtem rá.

- Elég sok... - mondta undorodva.

- Hallgatom.

Mondtam felé fordulva.

- Kezdjük ott, hogy neked semmi keresnivalód nincs itt. Rajtad semmi... - mutogatott végig rajtam. - Gyönyörű nincs, nem is értelek Zayn. - forgatta a szemét.

Kezeim ökölbe szorítottam.

- Na meg, hogy te sem vagy kevesebb egy kis muszlim hülyénél, akik azt hiszi, csak ide dughatja a fejét. A szüleid is megszöktek onnan... Röhej az egész...

Elszakadt a cérna. Azt még eltűröm, hogy rólam így beszél, de hogy sértse a vallásomat, evvel a szüleimet, és Zaynt is, azt már nem. Felálltam, és egy bazi nagyot lekevertem neki.

- Ne sértegesd a szüleimet, sem Zaynt, sem a muszlim közösséget, ehhez semmi jogod nincsen. Kurva.... - dühösen felfutottam a szobába, majd bevágtam az ajtót, és csak sírtam.

Leültem az ágyra, majd csak összekuporodtam. Könnyeim szüntelen folytak, majd csak kiabálást hallottam lentől, és ajtó csapódást.

- Picur... - szólt hozzám Zayn.

Még inkább összekuporodtam, de ő odajött, és magához vont.

- Ez tényleg egy kurva, ügyes voltál. - dicsért meg Niall.

Zayn szorosan magához vont, majd ajkait éreztem meg a fejemen, és egy hosszas puszit nyomott rá.

- Rám azt mondta, hogy egy kövér disznó vagyok, mert mindig eszem... - motyogta Niall.

- A mi kis disznónk. - röhögött Liam.

Ezen mindenki csak nevetett.

- Köszönöm az ajándékaitokat, nagyon tetszenek! - mondtam.

- Nekünk is amit te adtál! - vigyorgott Eleanor.

Elmosolyodtam, és csak Zaynt öleltem magamhoz szorosan, és próbáltam mindent elfelejteni. 

43. fejezet

Sziasztok. Először is elnézést, hogy ilyen későn, de most annyi minden közbejött, hogy azt sem tudom hol vagyok...A lényeg ami lényeg, megjöttem, és olvassátok sok szeretettel a blogot! :D 

Dorinaa és Lena: Köszönöm, és azért mert most már sokkal bátrabb mint volt. Hála a mi kis Zayn Malikunknak! ;) Zayn biztatta őt, és bízik is benne és támogatja. Remélem így érhető már! :) 

Stefii: Köszönöm! :D 

Izii: Háháháh.... Köszönöm, és a bonyodalom.... Szerintem még odébb van, de lesz! :D 

Trixi: Kérlek szépen a JW felsőt kaptam, és majdnem szívrohamot kaptam maikor megláttam! xDD Raj vagyok? jehh de a kis Rajok is tudnak így írni mint én! :) 

/Karácsony előtt/

Holnap karácsony, de már most mindenki teljesen be van zsongva. Én már kevésbé. Taylorral még inkább összevesztem, és még Harryvel is. Nagyon de nagyon kiosztottam Harryt, mert láttam, hogy bánik a csaja a srácokkal, de Harry csak koslat utána. Nem akartam összeveszni vele, de egyszerűen nem bírtam nézni, amit csinál, meg amiket mondd, és ezért a sarkamra álltam, és megtettem amit megtettem. Most meg persze valamerre New York felé tanyáznak, amit nem is bánok.

Luce és én felvettük a karácsonyi videónkat, és ma este vagy holnap reggel fel is teszem netre. Mind a ketten nagyon örültünk , hogy felvettük, nah meg a forgatás... Azt hiszem az vitte a pálmát a legjobban. Egész végig nevettünk, és késő estig forgattunk, ennek hatására, de mindenki nagyon élvezte. Persze páran kijelentették, hogy nem vagyunk komplettek, de megérte.

Reggel korán keltem fel, mert ma hosszú nap lesz. Zaynnél leszek, és segítek neki a karácsonyi készülődésben, amit nagyon várok. Anyuék is megengedték, meg mondták délután átjönnek majd, hogy megnézzék minden rendben megy-e.

Felvettem egy melegítő nadrágot, egy pántos felsőt, és Zayn egyik pulcsiját, amit pár napja hagyott itt. Ez olyan vicces. Szinte mindegyikünknél van valami a másiktól. Szóval ha csak oda tévedek, és ott ragadok, van miben lennem, mert van mindenkinél valami ruha. Hajamat kifésültem, és kiengedve hagytam, mert Zayn így sokkal jobban szereti. Egy pici táskába belenyomtam pár dolgot, majd lementem. Lent elköszöntem, majd fogtam  a kulcsokat, és már mentem is át. Zayn azt mondta, mire megyek márt bent lesz a fa, és neki is lehet esni, amire kíváncsi is vagyok, főleg amennyire nehezen tud reggelente felkelni.

Amikor beértem a házba, kellemes meglepetés ért. A fa már teljes életnagyságba bent állt, és Zayn egy hatalmas dobozt hozott le, majd mosolyogva jött oda hozzám.

- Ez a fa hatalmas. - mondtam.

- Tetszik? - karolta át a derekamat.

- Nagyon. Soha nem volt még ilyen nagy fa karácsonykor! - gyönyörű szemibe néztem.

- Ezt örömmel hallom.

Szorosan magához húzott, és egyből ajkaimra tapadt. Kiéhezve csókolt, de nem bántam. Kezei a fenekemre csúsztak, majd belemarkolt, amitől egy picit megugrottam.

- Inkább azzal foglalkozzunk, hogy van itthon minden, hogy én most nekikezdjek főzni? - szakadtam el tőle.

- Összeírtam... - nagyot nyelt.

Éreztem a dudorát, és láttam rajta, nagyon bánta, hogy itt befejeztük.

- Este kapsz. - duruzsolta a fülembe.

Felnevettem, majd a konyhában lévő cetlit felkaptam, s együtt indultunk el. Láttam, hogy fogja a slusszkulcsokat, majd rám kacsint.

- Gratula, de miért nem szóltál, hogy vezetni tanulsz? - kérdeztem tőle.

- Csak, gondoltam megleplek.

- Hát sikerült. - adtam egy puszit az arcára.

Elmosolyodott, majd beültünk a kocsijába, és elindultunk bevásárolni. Az út csendben telt, el, de nem is bántam, kellemes csend volt. Alig indultunk el mikor megszólalt a telefonom, mait azonnal fel is vettem.

- Szia Luce! - mosolyogtam.

- Szia édes, csak annyit, hogy feltettem a vidót mert nem bírtam ki. - röhögött a telefonba.

- Semmi baj! Remélem azért nézni fogja valaki. - kuncogtam.

- Sokan is!

- Ha te mondod. Na de most leteszem!

- Rendben, holnap még beszélünk remélem! Szia.

- Szia! 

Nevetve letettük.

- Luce feltette a vidót! - mosolyogtam Zayn felé.

- Biztos nagy sikere lesz! - mosolygott rám, majd újra az utat nézte.

Én is csak mosolyogtam, és kifelé bámultam az ablakon. Kint is érezhető volt a december, de az egyetlen dolog ami hiányzott az a hó volt, de majd egyszer úgy is lesz.

Amikor megérkeztünk, Zayn finoman leparkolt, majd mind a ketten kiszálltunk, de ő egyből a kezem után kapott, s kezünk finoman kulcsolódott össze. Fogott egy kosarat, aztán nekivágtunk. Elég hamar megtaláltunk mindent, aminek roppant mód örültem, de nem úsztuk meg a rajongókat. Elég sokan megállítottak minket, de én addig elmentem egy-két dologért. Nem volt értelme ott maradnom, mert úgy sem velem voltak elfoglalva. Beledobtam a kosárba pár pudingport, majd láttam, hogy Zayn is odaér.

- Nagyon sajnálom... - motyogta.

- Semmi baj, ez ezzel járt! - mosolyogtam.

- De baj.... - egyik kezével átölelt, majd átvette a kosarat.

Odahajolt, és megcsókolt, míg én a szabad kezemmel, az arcát simítottam meg.

- Na induljunk! - mosolygott.

Én is csak mosolyogtam, de haladtunk tovább. Elég púpos kosárral mentünk a pénztár felé, mert közben még másfelé is elkalandoztunk, de nem is bántam. A pénztárnál állva, egymást karoltunk, és csak nevettünk egymás hülyeségén. Láttam, hogy mögöttünk egy csapat lány remegő kézzel teszi le a földre a kosarukat, amin elmosolyodtam.

- És akkor otthon mi lesz a program? - kérdeztem.

- Te főzöl valami finomat, én addig rendezem a fát, de szerintem délután a srácok átjönnek.

- Pár díszt azért hagy meg nekem. - kuncogtam.

- Akkor segítek a konyhában.

- Azt nem, mert abból nem főzés lesz! - nevettem.

- Az mondjuk igaz! - nevetett ő is.

Közelebb húzott magához, és egy puszit nyomott a fejemre, mire én csak a pulcsijába markoltam.

- Holnap újságban leszünk, annyian fotóznak mint a fene. - kuncogott a fülembe.

-  A lényeg, hogy mi leszünk! - mosolyogtam.

- A világ legszebb barátnője! - kacsintott, majd egy kis puszit nyomott a számra.

- Lizzy! - hallottam meg a nevemet, és csak azt vettem észre, hogy valaki egyenesen a nyakamba borult.

- Bazd meg Luce... - motyogtam.

- Inkább nem, ő a tied! - kacsintott Zayre.

- Te egy hülye vagy! - röhögött Zayn, és megölelte ő is Lucet.

Elég hamar véget ért a beszélgetésünk, mert mennie kellet,t majd mi is pakoltunk fel, és alig vártam, hogy végre otthon legyünk, és nyugi legyen. A rádióban felcsendült a Live While We're Yong, én pedig csak dúdoltam.

 - Ne... - röhögött Zayn. 

Erre én is csak nevettem, de annyira jó volt. Miután fizettünk, nagy szatyrokkal mentünk a kocsihoz, betettük a csomagtartóba, aztán pedig már mentünk is haza. Én közben azon gondolkodtam, hogy mit is kéne ma megcsinálnom, hogy holnap már ne kelljen. Javában a sütiket az biztos. Meg még pár dolgot. 

42. fejezet

Sziasztok. Nagyon sajnálom, hogy tegnap nem hoztam rész, de történtek dolgok, amiket nem is részletezek. A lényeg, hogy itt van! Kellemes olvasást! ♥
Nézzétek mit kaptam a barátnőmtől, és a nővérétől!!!! ♥♥♥♥ *Jack Wills póló* ♥♥♥♥

Dorinaa: Köszönöm, és.... Őszinte leszek... Gőzöm sincs.... xDD
Stefii: Hihihi, ez aranyos köszönöm! És igyekszem csak sajnos kevés időm van írni, de én mindent megteszek! 
Izii: Agyon röhögtem magam a dalon, mert ez iszonyat köcsög tőle, és már képzeletben jól megvertem őt! :) És örülök, hogy érdekel a könyv, csak be is tudjam fejezni! :D 




Felvéteeeeel!

Már rettentően izgatott vagyok, hogy mi is lesz ma. Remélem minden jól fog menni, és egy nap alatt mindent le tudunk rendezni. Elég korán keltem fel, majd gyorsan felöltöztem. Egy farmert, és egy kinyúlt felsőt választottam, mert ez olyan nagyon kényelmes. A hajam egy részt elkötöttem, majd pedig egy kis szalagot tettem bele. Feltettem egy kis smineket, pár kiegészítőt, és már indulásnak is eredtem.

Ahogy léptem a stúdióba, már nagyban készülődtek, én pedig kicsit megszeppenve léptem be.

- Sziasztok. - köszöntem félénken.

Ők rám mosolyogtak, majd egyből belevetettük magunkat a munkába. Be kellett énekelnem, amivel olyan nagy baj nem is volt. Közben egy macska is befutott, amivel hamar összebarátkoztam, és csak jókat nevettünk a lányokkal.

- Akkor ugorjunk neki... - mondta Matt.

Ő volt itt az amolyan főnök, és nagyon kedves, azért hozzáteszem. ZA én kedvemért, meg lettek gyújtva a nagy gyertyák, majd beálltam ahová kellett, feltettem a füles, és indult is a felvétel. Egész jól ment minden, még kint is vettünk fel pár jelenetet, meg mikor elkezdtünk verekedni Mattel. Meg a macskával szórakoztam, szóval az idő csak úgy elrepült. Arra lettem csak figyelmes, hogy legalább már hat óra van, és hogy a videó már majdnem összeállt. A lányok még maradtak velem, hogy megvárjam míg végeznek vele, én pedig csak örömmel maradtam bent. Matt iszonyatosan gyorsan haladt vele, amin csodálkozom, de azt hiszem nem lenne szabad, mivel ez a munkája. Kimentem, hogy telefonáljak egyet.

- Lizzy minden oké? - kérdezte aggódva Zayn.

- Persze! Otthon vagy? - kérdeztem.

- Igen! Baj van?

- Jaj dehogy, csak mindjárt végzek, és szeretném ha te látnád először amiért ma megdolgoztam! - mosolyogtam.

- Amint tudsz gyere, epekedve várom. - kuncogott.

Pár szót még beszéltünk, majd visszasétáltam. Matt átadta nekem a DVD-t majd megköszöntem és megöleltem mindenkit, majd elindultam Zayn felé. Út közben még Matt felhívott, hogy a következő adagot mikro vegyük föl, hiszen a duett még visszavan. Két hét múltán időpontot beszéltük meg, de már alig várom azt is.

Lassan battyogtam a háza felé. És egy kicsit fáradt voltam, de azt hiszem ez annyira nem is érdekes. Ahogy odaértem, benyitottam a házba, lepakoltam, majd csak annyit éreztem, hogy valaki átölelt, és a nyakamat csókolja. Arcomra hatalmas mosoly kúszott.

- Hiányoztál. - mormolta a nyakamba.

- Te is nekem. - mosolyogtam. - De had mutassam meg!

Ő csak bólintott, majd bementünk a nappaliba, és én gyorsan betettem a DVD-t a helyére, és leültem Zayn mellé. Elindítottam a videót, majd figyeltem, hogy milyen is lett valójában. Ő szorosan ölelt magához, én pedig csak mosolyogva néztem, hogy mit is alkottam valójában.

- Ez nagyon jó... - mosolygott a végén. - Nagyon ügyes!

Odahajoltam, hogy megcsókoljam őt.

- Azt hiszem én megyek is, mert nagyon fáradt vagyok.

- Aludj itt velem... - kérlelt Zayn.

Kicsit hezitáltam.

- Rendben. - mosolyogtam.

Felmentünk, majd kaptam tőle egy felsőt, és bebújtunk az ágyba. Elkezdte énekelni a Little Thingset, én pedig pillanatok alatt álomra is hajtottam a fejemet.

Reggel hatalmas puffanásra keltem fel, és iszonyatosan meg is ijedtem, főleg amikor nem találtam mellettem Zaynt. Felpattantam az ágyból, és egyből lerohantam.

- Zayn... - kiabáltam.

- Konyha... - szólt ki.

Én egyből befutottam, és nagyot sóhajtottam mikor épségben találtam ott, csak éppen az edények szana-szét hevertek a padlón.

- Megijesztettél... - léptem oda hozzá.

- Nem akartam, csak reggelit akartam, és annyira nem járt itt a fejem, hogy egyszerűen jött minden...

Odahúzott magához, és a hátamat simogatta.

- Min gondolkodtál ennyire? - néztem azokba a gyönyörbarna szemeibe.

- Csak a szalagavatón. - mosolygott. - Ha úgy vesszük ez lesz életemben az első.

- Akkor ez tök jó! - nevettem. - De nem fogsz meghátrálni?

- Nem mert, tudom, hogy ez neked nagyon fontos! - adott egy puszit a homlokomra.

Elmosolyodtam, majd segítettem neki rendet tenni, aztán pedig leültem, ő pedig csinált nekünk reggelit.

- És vannak ötleteid, hogyan akarod a táncpróbákat, és az én időmet egyeztetni? - kérdezte, mikor letette elém a tálat, ő pedig velem szembe leült.

- Gőzöm sincs... Ezen nem is agyaltam még... - felsóhajtottam.

- Megoldunk mindnet! - mosolygott.

Ezen én is csak elmosolyodtam, majd eszembe jutott, hogy pár hét és karácsony, még lesz egy fellépés a lányokkal, aminek az összegét ajándékokra fogom fordítani, de már nagyon várom. És azt hiszem már tudom mivel is fogom meglepi Zaynt! 

41. fejezet

Sziasztok. Először is. A következő fejezet csütörtökre várható ugyebár... Viszont nekem versenyem lesz akkor, szóval nem tudom hogyan végzem, és mennyire fog padlóra küldeni az egész, de este mindenképpen fent lesz a friss. Na szóval... Mit is akartam evvel? Estére várjátok a frisst! :D Kellemes olvasást! ♥ 

*Amúgy van itt még olyan valaki Stefin kívül akit érdekel a könyvem? Még nagyon messze állok a kiadástól, csak érdeklődöm, hogy érdekelne-e valakit*

Trixi: Való életben is pöcs volt velük, na én itt ezt tükrözöm! ;) 

Lena: Köszönöm! :) 

Csajszeee: Nem szándékozom, mert annyira bunkó még nem vagyok! :) Köszönöm! :) 

Dorinaa: Köszi! :) 

Stefii: Egy picikét fog! :) Én is szeretem őt, csak mivel mikor még Harryvel volt bunkó volt asrácokkal, így én is követem ezt a példát! Köszönöm! :) 

Izii: Végre egy ember aki úgy vélekedik mint én! ♥ Mi a szám címe??? Mert én még nem hallottam de érdekelne nagyon. xDD Köszönöm! :) 

/December első hete/

Annyi minden történt ebben a pár hónapban. Adil és Bella azóta is együtt vannak, és iszonyatosan édesek együtt. Lucel azóta is nagyon jó barátok vagyunk, pont úgy mint Bellával. Daniellevel és a tánccsapattal már sok fellépésen túl is vagyunk, és ennek roppant mód örülök, mert gyűlik a pénz a karácsonyi ajándékokra. Az iskolával most egy karácsonyi produkcióval készülünk, de engem nem vettek ebbe bele. Ami annyiból nem baj, hogy aznap pont a csapattal lesz egy fellépés, és így minden nagyon jó lesz. Perrievel rengeteget beszélünk, és rá kell jöjjek, hogy nagyon kedves lány, bár még nem bocsátottam meg neki, és nem is fogok. Szerencsére vannak ötletek, hogy milyen dalt fogunk felvenni, és ami még jobb, hogy Luce is beszállt, szóval egy duett is lesz ebből. Egy karácsonyi kis számot fogunk felvenni, amit meg egyedül az pedig egy Marieh Carey szám lesz. Egy olyan szám lesz, amit elég kockázatos énekelni, de ezzel is meg akarom mutatni, hogy képes vagyok rá. Részben az osztálytársaimnak, részben pedig magam miatt is. A számot amit én írtam az is már kész van, a zenét Niall segítségével össze is rajtuk, és nagyon jó lett. Igaz, még messze van az előadás de azért jobb hogy most már minden megvan hozzá.

És mi van velem meg Zaynel? Ennél jobban már meg sem lehetnénk. Minden hétvégén vele vagyok, mivel hát közben annyira nincs sok időm, viszont hétvégén nem lehet minket elválasztani. Van, hogy ő alszik nálunk, vagy én nála. Soha egy rossz vagy egy hangos szót nem szólunk a másikra. Én megértem, hogy mostanság neki egyre több dolga van, a próbák és minden más, és ő is megérti, hogy tanulnom kell, mivel ez az utolsó évem. Jah ezt mg nem is mondtam. Ez az iskola csak két éves, és engem a végződök osztályába tettek, ezért kell év végén azt a produkciót csinálni. Meg hát a vizsgákra is készülni kell, szóval most minden olyan vészes.

Mivel én nem szerepelek a műsorban, egy hét pihim van, aminek rettenően örülök, mert így legalább valamennyi időm lesz, hogy tanuljak, és Zaynnel legyek, meg az öcsémmel járkáljak.

Hétfő reggel van, és elég későn is keltem fel, de ezt nem bánom. Senki nincs itthon, ami viszont egy picit jó is. Így bőven van időm elkészülni, és elmenni Zaynhez. Kikászálódtam az ágyból, majd fogtam a ruháimat, és bementem a fürdőbe. Gyorsan letusoltam, majd felhúztam a nadrágot, pulcsimat, majd csak a hajamat megfésültem, és egy sapka alá rejtettem. Kiérve megsimogattam a macskámat, majd egy sálat tekertem magamra, felhúztam a cipőmet, és már indultam is.

Kiérve a házból, elég hideg fogadott, de hát már december van, szóval ez annyira nem is meglepő. Átbaktattam Zayn házához, majd finoman lenyomtam a kilincset és beléptem a házba.

- Zayn... - kiabáltam, de nem éppen jött válasz.

Gyorsan leszedtem magamról a fölösleges darabokat, majd elindultam befelé. Zaynt a kanapén feküdve találtam meg és éppen az igazak álmát aludta. Lassan odamentem, majd letérdeltem a kanapéhoz, és az arcát simogattam.

- Édesem kelj fel... - suttogtam, és arcát nyomkodtam tele puszival.

Láttam, hogy egy kicsit elmosolyodik.

- Reggeli picúr. - motyogta a rekedtes hangján.

- Lassan inkább delet! - kuncogtam.

Ő egyből felhúzott, s magára fektetett, amin csak nevettünk.

- Nem vagy éhes? - kérdezte.

- Egy picit! - mosolyogtam. - Te?

- Én is...

Fölé hajoltam, és megcsókoltam őt. Ő azonnal kapcsolt, majd csak csókoltuk egymást.

- Menjünk, elmegyünk egyet ebédelni! - mosolygott.

Leszálltam róla, majd ő felment az emeletre. Én az ablakhoz léptem, majd egy kicsit kinéztem rajta. A hátsó udvarra láttam, és eléggé szép látványt nyújtott. Eszembe jutott, hogy Zayn is meg kéne kérnem arra, hogy táncoljon velem a szalagavatón. Nem tudom mit fog rá mondani, főleg, hogy táncról is szó van.

Hirtelen csak azt éreztem, hogy két kéz ölelt át engem.

- Mind gondolkozol? - kérdezte.

Felé fordultam.

- Tudod... Esetleg lenne kedved engem elkísérni a szalagavatóra, és táncolni velem? - kérdeztem.

A szívem kalapált ezerrel, de hát nem is tudtam mit tenni ez ellen. Féltem, hogy nemet fog majd mondani.

- Örömmel! - mondta hatalmas mosollyal az arcán.

- Tényleg? - lepődtem meg.

- Ha senki sem fog kiakadni, hogy nem tudok táncolni. - kuncogott.

- Tudsz te táncolni! - öleltem meg.

Ő is megölelt, majd már indultunk is. Ő végig a derekamat ölelte, én is az övét, és beszélgettünk. Próbálta belőlem kiszedni, mire is készülők Perrievel, meg azt is elmondta, hogy nem nagyon örül, hogy vele barátkozom. Ezzel egyet kellett értenem vele, de egyben tiltakoztam is, mert azért elég kedves is velem. Beültünk egy kis étterembe, majd csak rendeltünk.

- De végre elmondod mi va? Mert engem nagyon aggaszt! - mondta.

- Holnap egész végig vele leszek, és szerintem pár nap múlva már te is megtudhatod. Csak szeretném ha meglepetés lenne!

- Rendben. - felsóhajtott. - De nyugtass meg, hogy minden rendben van.

- Minden rendben van, és örülni fogsz neki az biztos! - mosolyogtam. - De legalábbis én örülök ennek nagyon!

- Ha te örülsz akkor én is! - mosolygott.

Amint kihozták az ebédünket, mind a ketten csendben maradtunk, és nyugodtan fogyasztottuk el.