61. fejezet

Sziasztok! Remélem mindenkinek jól telik a szünete, mert nekem igen. Jelenleg ezen a blogon kívül gépen még 6 külön-külön álló történetet írok... Húha, ez tényleg furán hangzik. Annyit mesélnék ezekről, de nem lehet, mert nem akarok untatni senkit sem! :D Lényeg, hogy én nekem nagyon kamatosan telik a szünet! :D 
Kellemes olvasást! Kellemes ünnepeket mindenkinek!!! ♥ 

Dorinaa: Hihih köszönöm! Kellemes nyuszikát! ♥ 
Stefii: Köszönöm! Kellemes nyuszikát! ♥ 
Izii: Lesz benne szó :P Kellemes nyuszikát! ♥ 





Pozitív vagy negatív? Az idő hatalma!

/Majdnem két évvel később/

Nagyon sok idő telt el. S rengeteg minden történt. Már 19 vagyok, és élem az életemet egyetemistaként. Zayn már 21 éves, és a srácokkal híresebbek mint eddig, amit képtelenség felfogni, pedig eddig sem egy kis csoport rajongott értük. Most lassan fél éve itthon vannak, aminek én nagyon is örülök. Egy hónapja úgy döntöttünk, hogy átköltözöm hozzá, persze ez elég nagy port kavart az újságoknál, de nem zavart. Egy hónapja, hogy egy gyönyörű félisten mellett ébredek, s kelek fel. Ami a többieket illeti, Danielle és Eleanor is összeházasodtak, és... Kicsit irigyelem is őket. Olyan boldogok együtt, és tökéletes párok mind a négyen. De nekem sem kellene panaszkodnom, hiszen soha nem voltam ennyire boldog Zayn mellett.

Az egyetem... Hát nagyon rossz volt az elején. Teljesen ki voltam rekesztve, elveszetnek éreztem magamat. De most, hogy már a többieknek sikerült megismerni, minden sokkal jobb. Mindig a teljeset nyújtom, ha táncról, vagy pedig a félévi vizsgákról van szó. Még egy félévem van vissza, és végre taníthatok is, bár ez az utolsó félévem már a gyakorlatról szól. persze ez sok tanulással jár, de amire kell, arra mindig tudok időt szakítani.

Reggel a finom rántotta szagra ébredtem fel, meg hogy valaki az arcomat simogatja. Elmosolyodtam.

- Gyönyörűm ébresztő. - mormolta angyali hangján Zayn.

Kinyitottam  a szemeimet, és már ültem is fel. Kezembe adott egy felsőt. Amióta itt vagyok, elég nehezen állja ki, hogy ne támadjon le. Felvettem. Egyik este - úgy két hete vagy három - annyira hirtelen jött minden, hogy mind a ketten megfeledkeztünk a védekezésről, és én most azon agyalok, hogy történt-e valami.

- Minden oké? Nem vagy rosszul? - aggódott értem.

- Minden oké! - mosolyogtam rá.

Elmosolyodott, majd a tálcát letette és leült elém. Megfogtam a villát, és enni kezdtem. Meg kell hagyni Zayn istenien tud főzni.

- Ezen a héten bemész suliba? - érdeklődött.

- Nem tudom. Szerintem nem. - mondtam.

- Akkor jó, mert szeretném ha  a jövő hetet együtt töltenénk! - mosolygott rám.

Bólintottam, és tovább ettem.

- Daniék átjönnek ma, valamit mondani szeretnének. - mondta Zayn.

Ekkor hirtelen csengettek. Ő elmosolyodott, majd az üres tálcát levitte, én pedig gyorsan felöltöztem. Felvettem egy melegítőnadrágot, és egy pólót, majd a hajam kifésültem, és siettem is le. Lent Danielle már mosolygott rám, és Liam is. Jah amit még nem mondtam. Útban az első Direction baba. Dani már lassan a kilencedig hónap végén jár, és elképesztően boldog.

- Sziasztok! - öleltem meg őket. - Szia picuri! - mondtam és egy puszit nyomtam Dani hasára.

Erre ő csak felnyögött.

- Jaj bocsánat! - léptem egyet hátra.

- Nem te hanem ő. Bizonyos emberektől úgy el kezd rugdosni. - nevetett.

Elmosolyodtam, majd bementünk a nappaliba, leültünk.

- Igazából hozzád jöttünk Lizzy. - mondta mosolyogva Dani. - Liammel úgy beszéltük meg, hogy nem szeretnék egy párt kiválasztani keresztszülőknek. Liam Niallt választotta keresztapának. Én viszont téged szeretnélek megkérni, hogy legyél a keresztanyja.

- Úristen! - kaptam a szám elé a kezemet. - Örömmel!

Mind a kettejüket megöleltem. Visszaültem, és csak mosolyogtam. Zayn aggódva pillantott rám.

- Minden oké? - kérdezte Liam. - Olyan furcsák vagytok.

Egymásra néztünk de csak mosolyogtunk.

- Esetleg van valami ennivaló? - kérdezte Dani.

Zayn már pattan is, hogy hozza. Mosolyogtam.

- Biztos minden oké? - suttogta Dani.

Erre csak bólintottam. Hamarosan Zayn hozta is be a kaját, de amilyen szagot húzott maga után szinte öklendeztem tőle.

- Mi a szar ez? Romlott hal? - fogtam be az orrom.

- nem a tegnapi vacsora, csirke... - a végére lefagyott Zayn.

A kezében lévő tál kiesett és a földön landolt. Én nekem is kikerekedtek a szemeim, mert tudtam hogy ez mit is jelent. Liam és Danielle megijedtek, de egyszerűen nem érdekelt. Éreztem, hogy a reggeli jön fel belőlem. Felálltam, és azonnal a fürdőbe rohantam. Felnyitottam a wc fedelét, és csak hánytam.

Amikor kicsit jobban lettem ,azonnal becsaptam az ajtót, és kulcsra zártam. Zayn egyből püfölni kezdte, de a háttérből hallottam Liam faggatózását is. Én lehúztam a wct, majd kivettem egy tesztet a szekrényből. Megcsináltam, és hallottam, ahogy Zayn halkan énekelni kezd.

- Mindig tudod mire van szükségem. - mondtam mosolyogva.

Kis csend lett, majd a testre néztem. sokkolt az eredmény de valahogy tudtam. A kezembe fogtam, majd kinyitottam az ajtót. Kikerültem őket és a nappaliba mentem, leültem Dani mellé, és a tesztet az asztalra tettem. Dani a kezébe fogta.

- Azt a kurva... - döbbent le.

- Pozitív... - suttogta Zayn.

A következő pillanatban már ott guggolt előttem. Szemei tele voltak bánattal, az én könnyeim pedig folytak.

- Annyira sajnálom, tudom hülye voltam, én csak...

Nem engedtem, hogy befejezze mert megcsókoltam őt.

- Nem érdekel. - mondtam.

Könnyeim szüntelen folytak. Kezeivel finoman letörölte őket.

- Látom... - sóhajtott.

- Csak gondolj bele... Kérlek! - suttogtam.

Homlokunk összeért. Percekig csend volt.

- Srácok... Én Lizzyt el akarom vinni orvoshoz. - mondta Dani. - Úgy is mára van időpontom.

- Apa leszek. - röhögött Zayn.

Elmosolyodtam.

- Még semmi sem biztos. - motyogta Liam.

- Szeretek álmodozni. - kacsintott rá Zayn. - De a jövőhát áll, bármi is lesz igaz? - nézett rám.

- Bármi is lesz! - mondtam.

Úgy döntöttünk mind a négyen menni fogunk, bár nem tudom mi is lesz. Amikor idő volt, mindenki Liam kocsijához ment, beültünk, és már mentünk is a kórház felé.

***

Idegesen vártam kint a váróban, Zayn már legalább három szál cigit elszívott idegességében. De most itt van velem ,a kezeink összekulcsolva, és várjuk mi is lesz. Ahogy nyílt az ajtó mind a ketten felkaptunk a fejünket.

- Fáradjak be!

Mind bementünk.

- Maga oda feküdjön fel.

Odamentem és Zayn követett. Liammékkel közben megbeszélték az időpontot, mikor már Daniellenek bent kell maradnia. Én ott feküdtem, Zayn pedig  a kezemet fogta. Alig vártam már, hogy mi is lesz ebből. Mindenki odajött, majd az orvos a műszereket babrálta.

- Most mutatok valamit maguknak.

Kicsit feltűrte a felsőmet, majd már kente is a hideg trutyit rám, majd a műszerek körözni kezdett a hasamon.

- Ott van. - mutatott egy kis pontra. - Gratulálok, maga négy hetes terhes!

Sokkolva voltam, de egyben nagyon is örültem. Letörölte azt a valamit, majd a könnyek végigfolytak az arcomon. Zayn megölelt, majd csak megcsókolt. Megbeszéltek velem egy időpontot, kaptam pár lapot, majd mehettünk is. Kint kellett egy kis idő.

- Gratula. - nevetett Liam.

Megölelt minket majd Danielle is.

- Apa leszek... - mondta Zayn!

Erre csak felkapott és megpörgetett a levegőben, majd csak nevetettünk és megcsókoltam őt. Szerintem én még életemben nem láttam őt ennyire boldognak. 

60.fejezet

Sziasztok. Meghoztam a frisst, és remélem tetszeni is fog majd. Nem nagyon mondnék már semmit sem. Köszönöm aki párszóval is, de kommentelt!Imádlak titeket!♥ Kellemes olvasást! ♥♥

Stefii: Hihihihi, rég volt az biztos! :P Köszönöm! :)

Dorinaa: Köszönöm! :D 

Izii: Igen, ebben már benne van, és még más is! :P :D 

Fellépés, és egy igazgató! 

Alig pár perc és nekem kell a színpadra lépnem. Én lettem az utolsó, mert a Royalosok elkéstek. De nem is bánom, csak az a bajom, hogy ettől még inkább izgultam. Levettem a harisnyámat, a ruhámat, és a balett cipőmet, amit még Danielle adott. Nem nagyon érdekelt, hogy virítani fog a piros cipő, inkább örültem neki.

Amint felkonferáltak, hallottam a tapsot. Kimentem, meghajoltam, és beálltam a helyemre. Luce elkezdett zongorázni, én pedig nekiálltam táncolni.

 Ez egyetlen mait meg akartam ezzel mutatni, vagyis inkább hangsúlyozni, azaz ember, vámpír kapcsolat. Remélem átjön ebből. Odafigyeltem Danielle tanácsaira. Mindenre odafigyeltem. A szám végére, tapsvihar kaptam, én pedig meghajoltam és lejöttem. Luce és a többiek nekiálltak kipakolni a cuccokat, nekem pedig segítettek ruhát váltani. A hajamat kiengedtem, és pár csattal az elejét eltűztem. Felhúzták a cipzárt, a cipőmbe léptem bele, egy kis kiegészítő, majd már nyomták is a kezembe a mikrofont. Zayn még nem tudja, hogy az általa adott ruhában fogok fellépni, de kíváncsian várom a véleményét erről. Remélem az előadás a Royal igazgatót is meg fogja majd győzni. Egy újabb felkonferálás, majd már mehettem is.

Kiérve már rákezdtek, én pedig énekeltem. Kényelmesen mozogtam, és táncoltam ahogy csak tudtam. Láttam közben elég sok kamerásokat is, de nem foglalkoztam vele, csak jól éreztem magamat a bőrömben.

A szám végén megvártam míg a többiek odajönnek hozzám, majd közösen meghajoltunk és mindenki lejött. leérve leültem egy székre, és próbáltam megnyugodni. Most jönni fog pár perc amíg  tantestület gondolkodik, majd pedig aki sikeresen letett minden az, már kapja is kézbe az érettségijét, és mehet amerre lát. Mindenki visszavette a ruháját. Én a fekete farmeromat, és a fehér felsőmet, majd összepakoltam, és kimentem a többiekhez. Az előtérben és az udvaron volt mindenki. Én az udvaron találtam meg a többieket. megöleltem őket, de nem voltam valami boldog.

- Ezt betehetném a kocsiba? - kérdeztem Zayntől.

Bólintott és a a kocsihoz mentünk. segített bepakolni, majd mielőtt elmehettem volna, megragadta a csuklómén, a kocsinak lökött, majd szorosan ott tartott testével.

- Mi a baj? - kérdezte.

- Aggódom az ösztöndíj miatt. - mondtam.

- Sikerült, megtetted, és eszméletlen voltál. Jobb mint a próbán, és a ruha...

Megpillantottam a huncut molyt az arcán. Elmosolyodtam, s ajkaink azonnal egymást tépték. Most csak erre volt szükségem. Alig pár percig voltunk ott, de már szóltak, hogy menjünk. Beérve ők leültek.  Bellával megfogtuk egymás kezét és oldalt vártunk, hogy mi is lesz. Fent volt a mi igazgatónk és a Royal igazgatója is, meg még pár emberke. Remegtem de nagyon is. Nem látszottak túl boldognak. Egyesével hívták az embereket, pont úgy ahogy felléptünk, és mindenkinek sikerült.

- Az utolsó emberről, mint eddig mindenkiről meséljünk egy-két szót. Nem az osztállyal kezdte az évet, de beleivódott a környezetünkbe, a rossz dolgok ellenére is. A második legjobb tanuló az iskolában, ami szerintem nagy tapsot érdemel. Elizabeth Jade Morgen!

Óvatosan felmentem a színpadra.

- Gratulálok! - kezet fogtak velem, majd kaptam is apapírjaimat, aminek rettentően örültem.

Mielőtt mehettem volna a mikrofont a Royal igazgatója vette át.

- Figyeljük ezt a tanítványt amióta először a nyilvánosság elé lépett. Azt hittük a többiekhez képest ő sem akar majd továbbtanulni, de meglepett minket a jelentkezési lapjával. - felém fordult. - A ma esti produkció nagyon színvonalas volt, és a tánc minden egyes lépése átjött felénk. Olyan lépéseket is beletettél, amit néha egy profi sem mer megtenni, mai külön érdem. Teljes mértékig kiérdemelted az Royal ösztöndíjat! - mosolygott.

Lefagytam, és azt hittem ott fogok elájulni.

- Köszönöm! - mondtam, majd mindenki tapsolni kezdett.

Hirtelen felindulásból, megöleltem az igazgatót aki csak felnevetett de megölelt engem. Átadták nekem a lapjaimat, majd lejöttem, de csak sírtam. Nem tudtam mit csináljak örömömben. Zayn már futott is oda, és szorosan megöleltem. Én is megöleltem őt, majd egy puszit nyomott a számra. A szüleim is csatlakoztak hozzánk. Anyu az örömkönnyektől átitatva ölelt magához. Apu is, és gratuláltak, majd a srácok is. Remegtem. A Royal igazgatója jött oda hozzánk, és elém lépett.

- Azt hiszem az iskolánk nagy értékkel fog bővülni. Nagyon örülök, hogy jelentkezett hozzánk.

- Köszönöm, hogy felvettek. - mondtam boldogan.

- Egy ilyen értékes embert nem szoktunk elhanyagolni.

Egy másik nő lépett oda hozzám, és egy vaskos borítékot adott oda, amin a tudnivalók meg mi egyéb szerepelt rajta. Megköszöntem újra, majd már mentek is. Kiérve a suliból, csak ugrálni tudtam örömömben. Zany kocsijába ültünk be. Nem sokan voltunk. Én, Zayn, anyu és apu. Én előre ültem be.

- Basszus felvettek. - ujjongtam.

- Ügyes vagy nagyon! - fogta a kezemet Zayn.

Beindítottam a rádiót, Zayn pedig nyugodtan vezetett. Elővettem a telefonomat, és twitteltem is, meg egy képet tettem hozzá!

"Szeptemberben megyek a Royalra. Istenem el sem hiszem, pedig igaz, itt a boríték, az ösztöndíj ,az érettségim. Basszus....ÁÁÁÁÁÁÁ"

Elküldtem, és csak a zenére hülyéskedtem. Persze mindenki nevetett rajtam a kocsiban, de én rohadtul jól éreztem magamat.

hazaérve bepakoltunk, majd az ebédlőben ültünk le, és kiterítettem a lapokat. A többiek az érettségi eredményeimet nézték, én pedig már nyitottam is fel a borítékot. Kivettem a lapokat. Az álltam választott szak tudnivalói voltak rajta. Megnéztem az alap tantárgyakat, és meg kell mondjam elég kevésnek találtam, tök sok szabadidőm lesz. Megnéztem még a  felvehető tantárgyak, és alig egy- kettőnek tetszett a neve. Elég sokáig fent voltunk, de nem bántam. Anyuék korán lefeküdtek, mi pedig átmentünk Zaynnhez. Nem is kell mondanom, hogy jó kis este volt. 

59. fejezet

Sziasztok. Meghoztam a fejezetet. Jelenleg a gépemen 62 fejezet van kész, de még nem fejeztem be. Úgy néz ki durván 65. fejezet lesz! Nah de nem húzom az időtöket... Kellemes olvasást mindenkinek! ♥ 

Dorinaa: Hihihih, valami hasonló lesz! :D köszönöm! 
Lena: Most ez egyszer semmi rossz nem lesz! :D 
Stefii: Egy nagyon szép ajándékot! :P
Izii: Majd kiderül! :P Köszönöm! :D 



Interjú és aggódás!

Hazaérve Zayn hátizsákkal, és egy nagy szatyorral jött be hozzánk. Anyuékat is sokkolta a sok cucc,de inkább nem mondtak semmit sem. Adil is itthon volt,akit azonnal meg is öleltem. Mindenki a nappaliban ült le. Mi is csatlakoztunk hozzájuk. Leültünk, és Zayn már nyitotta is a táskát. Három kisebb doboz nyugodott benne. Felállt, majd a szüleim irányába ment, és odaadta nekik az ajándékot, majd egyet az öcsémnek.

- Zayn ezt nem fogadhatjuk el! - mondta a bontatlan dobozra anyu.

- De igen! Hiszen azért hoztam. - huppant le mellém Zayn. - Neked pedig...

Elővette a szatyorban nyugvó virágos kis, vagyis inkább nagy dobozt és odarakta az ölembe.

- Mennyit költekeztél te hülye! - nevettem.

- Annyit amennyit megérdemelsz, de még így is kevés. - nyomott egy csókot a számra.

Anyu, és a többiek arcán is láttam a döbbenet, és a boldogságot az ajándékok miatt. Óvatosan kezdtem el leszedni a kis masnit a dobozról. A tetejét finoman leemeltem, és egy rózsaszín ruha tárult a szemem elé.

- Atyám... - ennyit bírtam kinyögni.

Óvatosan kiemeltem a pánt nélküli darabot, és csak csodálkoztam rajta. nem tudtam semmi mást sem tenni.

***

Eljött a fellépés napja, és én úgy döntöttem, hogy a csodás új ruhámban fogok fellépni, amit Zayn hozott nekem. Egyre jobban kezdek félni. Reggel óta le sem lehet lőni. Az ének folyamatosan megy a fejemben, de ha ezt elfelejtem egy időre, akkor pedig a mozdulatokon agyalok. Ahogy Megreggeliztem, ezután szinte minden ki is jött belőlem.

- Biztos jól vagy? - kérdezte anyu.

- Jah... - sóhajtottam. - Csak le kéne nyugodnom végre.

Nem nagyon volt időm vele beszélgetni mert jött Luce. Felmentünk, s segített nekem összepakolni. Fogtam a már jól becsomagolt ruháimat, és a táskámat, majd már mentem is le. Lent elköszöntem anyuéktól, akik jól megöleltek, és sok sikert kívántak, majd már mentem is. Betettem a cuccaimat a hátsó ülésre, majd láttam, hogy a srácok is éppen akkor jönnek ki, mert valami interjúra mennek.

- Luce egy pillanat.

Gyorsan odafutottam a srácokhoz. Mindenkit jól megölelgettem.

- Minden oké? - kérdezte Zayn. - Tudnál enni?

- Nem. Nem marad meg bennem semmi. - mondtam.

- Tessék a csokim, ezt edd meg! - nyomott a kezembe Niall egy csokit.

- Köszönöm! - mosolyogtam.

- Siessetek már! - mondta Paul.

- Ott leszünk ma este! - mondta Zayn.

Gyorsan adott egy csókot, majd mind a ketten mentünk a magunk útjára. Gyorsan beültem Luce mellé. Kinyitottam a csokit és enni kezdtem. Szerencsémre, ez már nem jött ki belőlem, aminek nagyon is örültem. A suli elé érve, egy nagyot sóhajtottam, majd bementünk. Az első utunk a termünkbe vezetett. Még van jó sok idő kezdésig, és addig meg szeretném nézni a srácokat. Ahogy beléptünk, a lánycsapat már ott volt, de még nem mindenki. Köszöntünk nekik, majd láttam, hogy a tv már be volt kapcsolva. Kicsit felnevettem, mert láttam, hogy ők is azt akarják nézni amit én. Felültünk Lucel a szabad padra. Alig pár perc múlva már kezdődött is az adás. A lányok csak tapsoltak, amin csak nevettem.

- Köszöntök mindenkit. - kezdett bele a pasas. - A mai vendégeink nem mások mint a One Direction!

megvárták míg ott is kiőrjöngik magunkat.

- Srácok. hamarosan vége lesz a turnénak. Mit a tervek utána?

- Pihenek... - mondta azonnal Niall.

- Meg kajálsz nem? - mondta Louis.

- Azt hittem az egyértelmű!

Ezen mindenki csak röhögött.

-  A részemről család és Elizabeth, többet nem tervezek. - mosolygott Zayn.

Ezen én is csak mosolyogtam.

- Ha már Elizabeth. Úgy tudom ma egy fontos este áll előtte. Miről is van szó?

- Ma este van az utolsó vizsgája. Egy fellépés az egész, tánc és egy másik produkció. - mondta Zayn.

- Szeretne tovább menni?

- Igen nagyon. És ez is szerepe a ma estének. De tudom, hogy tökéletes lesz majd!

Ettől elpirultam és a többiek is csak ooo-zni tudtak. A többieket kezdte el faggatni. Én mosolyogva néztem végig az interjút. Elég sok mindenről volt szó. Néha egy-egy osztálytársam befutott, és ők is csatlakoztak hozzánk.

- Zayn. Te és Elizabeth elég keveset vagytok média központban, így elég keveset is tudni rólatok.

- Nem is baj. - kuncogott Zayn.

- Pedig mások bolondulnak a figyelemért.

- Ő nem ilyen. Sok dologban más mint a többiek, és talán ezért olyan különleges! - ettől csak mosolyogni tudtam.

- Legyél őszinte. Mit gondoltál róla mikor először találkoztatok?

Erre Louis felröhögött.

- Én egyből a répákról kérdeztem. - röhögött. 

Ezen én is elnevettem mert eszembe jutottak az emlékek.

- Hát az elején nagyon rossz volt, mert Niallel volt mindig. A kis manóval hamar kijöttek. Emlékszem a kirohanásaimra, mert egyszerűen dühített az egész. Emlékszem az első fellépésén...

Eszembe jutott az a pillanat. Ő volt aki segítette a fűzőmet feltenni. Soha nem felejtem el.

- Na mesélj! - nyafogott Louis. - Ezt még mi sem hallottuk.

- A lényeg annyi, hogy azon a napon döntöttem el, hogy bármit is tenni fogok az miatta lesz.

- Ez nagyon aranyos. - mondta a pasas.

Én még mindig ott ültem és mosolyogtam, az emlékek peregtek le előttem.

- De mi volt a löket ami összehozott titeket? - kérdezte a pasas.

- Az hogy a családját kutattuk.

Még volt pár perc, majd vége lett az egésznek.

- Ha elmondta volna mi volt, én kitekerem a nyakát! - kuncogtam.

Nem kérdeztek a többiek semmit sem, majd mindenki leözönlött a nagyterembe. Hátul elfoglalta mindenki a maga helyét. A gyomrom kezdett összeszorulni. Fogtam a kis vizes palackomat, de valamiért semmit sem tudtam vele kezdeni. 

58.fejezet

Sziasztok. Nem fogok itt mentegetőzni, hogy miért nem volt friss. Aki nézte a blogot, az tudni fogja ennek az okát. De mindegy is. Kellemes olvasást! ♥

Stefii: Köszönöm! :D
Dorinaa: Én elképzeltem, és sztem brutál jóóó! :D 
Izii: Köszönöm! :D Amúgy lesz ezután is új történet! 



Hazajöttek!

/Június leje/

Most a leges legnehezén már túl vagyok. A vizsgákat letettem, s mind jelesre sikeredtek. Már csak az előadás van vissza, amit már iszonyatosan várok. Lucel és a bandájával próbálok, míg Danielle és a csapat segítenek nekem a háttértáncot kialakítani. Vagyis inkább teszik amit kérek, mert tudják ez lesz most a legfontosabb. Az osztályfőnököm beszervezte a Royal igazgatóját, és még pár embert, hogy jöjjenek el megnézni az előadást. A végzősök közül én vagyok az egyetlen aki tovább fog tanulni, ami egy kicsit rossza, de egyben nagyon is jó. Sokan valami táncegyesülethez fognak menni, valaki nekiáll már dolgozni, vagy valamelyik csatornánál segédkezik. A jelentkezésem már rég fel lett adva, és ez lesz a végleges választás. Ha itt maximumot teljesítek ösztöndíjas lehetek.

Az utolsó két hetet nem kell mennünk, mert már a fellépésre koncentrálunk teljes erőnkből. Reggel ahogy felkeltem, egyből felöltöztem. Kint elég jó idő volt. Felvettem a melegítőnadrágomat, és a sportmelltartómat. A fülesemet a fülembe tettem ,a telefonomat a kezembe fogtam. Leérve ittam egy korty vizet, szóltam, hogy elmegyek, és már mentem is. Rá pillantottam Zayn házára. Iszonyatosan hiányzik már. Lassan két hónapja, hogy nem járt itthon. Mind a ketten nagyon nehezen bírjuk ki, de tudjuk, hogy ez nm fog közénk állni. Az annál jobb mikor itthon van. Akkor elmegyünk vacsorázni, sétálni, és csak kettesben vagyunk, senki nem zavar minket. Zayn megígérte, hogy a fellépésen itthon lesz, és ha tud még előbb is haza fog jönni. Ami jó lenne mert alig pár nap és itt a nagy nap.

Az utcán futva, nem sok ember lézengett, hiszen a legtöbben suliban ülnek. Alig pár ember volt a parkban, de én most inkább a csarnok felé igyekeztem, ahol egy elég nagy pálya van kialakítva. Az olimpia után nem bontottak le semmit, inkább a sportolni kívánóknak hagyták meg. Beérve, gyorsan a pályához mentem, majd nekiláttam lefutni pár kört. Alig volt pár ember, meg a lelátón is. Volt pár lány is akik mosolyogva figyeltek, gondoltam ők is Directionerek. A zene szólt a fülembe és róttam  a köröket. Olyan hat kör lefutása után úgy döntöttem, hogy most elmegyek haza, mert még tusolnom is kell, meg még próba is. Lejöttem majd a csaphoz mentem és ittam belőle egy kicsit. Amint ezzel megvoltam, már mentem is hazafelé.

Otthon egy gyors tusolás után, ettem, majd már mehettem is a próbaterem felé. Odaérve, nem egy ember állt kint, és gőzöm nem volt, hogy miért is. Beérve Danielle már mosolyogva jött oda hozzám.

- Lenne egy meglepetésem.

- Mi? - kérdeztem kicsit zavartan.

- Csak csukd be a szemed és ne leskelődj.

Tettem is amire kért. Felmentünk nagy nehezen a lépcsőn, majd valahol megálltunk, ajtó nyitódást hallottam, aztán pedig megint elindultunk, és ajtó csukódás mögöttem. Hirtelen több lélegzést hallottam, de nem értettem most mi is van. Hamarosan a kellemes mentol szag és a cigi füst csapott meg, és egy kéz simított végig az arcomon. Nem nyitottam ki a szemem, mert fölösleges volt.

- Zayn! - borultam a nyakába.

Szemeimet még jobban összecsuktam, és ő csak a derekamnál fogott. Könnyek folytak végig arcomon. Kicsit lazított a szorításomon, én pedig elengedtem őt, és a szemeibe néztem. Elmosolyodott, majd letörölte a kifolyt könnyeimet.

- Hiányoztál. - suttogtam.

- Te is nekem! - mosolygott rám.

Ajkait az enyémre nyomtam s hosszas csókot váltottunk. Ahogy elengedett, csak akkor jöttem rá, hogy nem lehetünk egyedül. A srácok it itt voltak, meg a táncosok is. Letöröltem a könnyeimet.

- Na akkor próbáljunk! - mosolygott Dani.

Zayn nyomott egy puszit a fejemre, majd arrébb állt. Én gyorsan felkaptam a cuccomat, és kimentem a mosdóba. Felvettem a magas sarkút, és a szoknyát. közben nekiálltam egy kicsit melegíteni a hangomat.

Visszaérve, mindenki felállt a helyére. Én megfogtam a mikrofont, bekapcsoltam. A srácok ott ületek és figyeltek. Luce indította a zenét, majd a srácok is kapcsolódtak, én pedig már énekeltem is. Végig mosolyogtam, egyszerűen nem bírtam abbahagyni. Szerencsére, hamar vége is lett a számnak. Mindenki szerint tökéletesen sikerült, ezért áttérhettem a tánc részre. Ettől már egy kicsit jobban féltem, mert olyan mozdulatot is tettem bele amiket eddig még soha nem csináltam. Ledobtam a magas sarkút és nekiálltam bemelegíteni. Danielle már jött is oda hozzám. Segített,és még tanácsokat is adott. A többiek leléptek már. A srácok, Luce és Dani meg én maradtunk már itt. A fiúk már látni akarták a táncot, és nem bírtak várni sem.

- Biztos nem maradsz a fekete hattyúnál? - kérdezte Dani.

- Ha le akarom nyűgözni a Royal igazgatóját,nem megyek semmire sem egy unalomig ismételt darabbal. - mondtam.

Ő csak felsóhajtott, majd intett Lucenek. Mivel rajongója vagyok a Twilight filmeknek, ezért a zeném természetesen erre esett. Luce elkezdett játszani, én pedig tettem amit kellett. A mozdulatok követték egymást. Nagyon is jól ment minden. Úgy éreztem semmit sem rontottam el.

A szám végén tapsvihart kaptam ami nagyon is jólesett. Elmosolyodtam.

- Most már az igazi fellépés érdekel de nagyon. - mondta Niall.

- Én csak attól félek, hogy baj lesz. - sóhajtotta Dani.

- Nem rontom el,nyugi! - mosolyogtam.

Ő is mosolygott. Danival mi úgy döntöttünk még egy kicsit bent maradunk, hogy gyakoroljak. Liam és Zayn is bent maradtak, de a többiek inkább leléptek.

- Van az a mozdulat a vége felé... - kezdett bele Dani.

Egyből tudtam mire gondol. Elmondott pár tanácsot, én pedig amennyire csak tudtam meg is próbáltam ezen csiszolni. Alig egy órán keresztül voltunk bent,de a kintről jövő visítások a próbánkat sajnos berekesztették. Én átöltöztem, majd visszaérve Zaynnel átkaroltunk egymást, s már indultunk is kifelé.

- Hoztam neked amúgy valamit. - mosolygott.

- Szerintem imádni fogod! - nevetett Liam mögöttünk.

- Már várom! - nyomtam egy puszit Zayn arcára.

Láttam, hogy elmosolyodik. Kiérve nem nagyon foglalkozott a rajongókkal,csak odamentünk a kocsijához, beültünk,majd már indultunk is. Alig vártam, hogy otthon legyünk már. Hátranéztem a kocsiban ahol elég nagy csomagok voltak.

- Még nem is voltál otthon?- kérdeztem.

- Nem! Előbb téged akartalak látni. - mosolygott.

Ezen én is csak mosolyogtam. Újra csak előre figyeltem,és egy kicsit nagyon hamar otthon akartam lenni, hogy lássam mit is akar adni.

57. fejezet

Sziasztok. itt is vagyok. :D Remélem vártátok már ezt a részt! Közeleg már a vég, de szerintem lehet túllépjük a Hatvanas számot, bár ebben biztos még nem vagyok. Sok ötletem van, de félek, hogy azzal már csak húznám a dolgokat. Nem nem gond! Lesz ami lesz! kellemes olvasást! ♥ 

Dorinaa: Hihihih, köszönöm! :D 

Lena: Köszönöm! :D 

Stefii: Szerintem jó kis meglepi. Nem fáztam meg, nem vagyok beteg, csak énekléshez nincs tehetségem! 

Saciika: Én is! :D Köszönöm! 

Izzi: Igen itt már bent lesz! Köszönöm! :D 

Meglepetés! 

Pár perc s kezdődik minden. A srácok is megérkeztek már, de ők semmit sem sejtenek, csak értetlenül állnak az egész előtt. A színfalak mögött derült ki, hogy több számot kell majd elénekelem, és ettől még inkább megijedtem, de próbáltam nem kifelé mutatni a dolgokat. Kikukucskáltam, és a srácok ott ültek a második sor közepén. A mögöttük és az előttük lévő sor üres, de direkt így lett megbeszélve. A többiek ezek mögött helyezkedtek el, és elég sokan lettünk. Szinte mindenkit felismertem. Hátra pillantottam. Danielle bólogatott. Kezembe nyomtak egy mikrofont, aminek az állványa ott állt a színpad közepén, leges legelöl.

Ahogy kiléptem a fények is elaludtak, és a színpad lett megvilágítva. Kiléptem, és a mikrofont felhelyeztem az állványra.

- Köszöntök mindenkit. Tudom nagyjából senki sem tudja miért lett idehívva nagyjából a srácok családja. - mosolyogtam. - Srácok. - a fiúkra néztem. - Danielle felvetett nekem egy ötlete, aminek a kivitelezését most fogjátok meglátni. Ez az előadás most csak rólatok fog szólni.

Befejeztem, és egy kicsit tapsvihar keveredett ki. Zaynre néztem, aki csak hatalmas mosollyal az arcán figyelt rám. Pár lány kijött, majd már indult is a zene. Vettem egy mély levegőt, és már énekeltem is a Trudly Madly Deeply számot. Amikor lekezdtem tapsot kaptam, és egy kicsit elmosolyodtam. Kicsit remegtem, de ez tűrhető volt. A refrént végig Zayn szemébe nézve énekeltem, és rajta is láttam, hogy nagyon meghatja a dolog, de csak mosolygott rám. A szám végén tapsot kaptunk, majd lementünk. Én gyorsan ittam egy kortyot. Jöhetett a második szám, ami a fiúk legelső klipjéből lett megcsinálva. Öten voltunk, és mindenkinek megvolt a maga szerepe. Volt aki Liam, volt aki Harry, Niall, Louis, én pedig Zayn. Az én részemnél kicsit próbáltam tényleg olyan lenni mint Zayn a klipben, csak hát táncolva. Persze videók is készültek erre az alkalomra. Nagyon gyorsan ment minden, de ennek nagyon is örült mindenki. Harry szólójánál mindenki a nagy képet nézte amit a klipből vágtunk ki, és csak ámuldoztunk, majd ment minden tovább.

Már a vége felé jártunk. Egy csomó szám lement. A kedvencem jött a Live While We're Young. Rávettem Daniellet, és Eleanor is, hogy énekeljenek. Dani Liam, Eleanor pedig Louis részét. Iszonyat jól szól az egész. Szeretünk még két lányt akik Niall, és Harry részét éneklik. És tényleg brutál jól szól az egész. Mi hárman el tudtuk hozni azt a felsőt, amiben a srácok forgatták a klippet. Én Zayn kockás ingét, Danielle Liam szürke felsőjét, Eleanor pedig az inget. Szerencsére a másik csajok sem maradtak ilyen ereklye nélkül. Elloptunk Niall piros felsőjét, és Harry fehér felsőjét. Elég vicces volt ez az akció, de hát ez van. Először én léptem ki, megint nekem kellett beszélni.

- Az egész közül ez a kedvenc számom. Az egészért nagyon de nagyon nagy taps jár Eleanornak és Daniellenek, hogy belementek az én elképesztően merész ötletembe. - időközben ők is kijöttek, a többiekkel együtt. - Srácok, jobban kéne vigyázni a ruhákra, túl könnyű feladat volt.

Láttam rajtuk, hogy ledöbbennek, majd Niall elképesztő röhögése szakított meg a csendet. Elindult a szám, és Niall csak hangosan ujjongott. Elnevettem magam ettől, de Danielle már kezdte is. Hátul a többiek táncoltak, de elképesztő volt a hangulat. Szerintem én voltam az egyetlen aki élvezte ezt az egészet, és nyugtattam a többieket. Ugráltam, énekeltem, és elvoltam. A szám végére elképesztő tapsvihart kaptunk, majd lementünk, és jöhetett az utolsó szám. OneWay Or Another. Ezt végig én éneklem majd, és a videó is menni fog hozzá. Az egészet Londonban csináltunk, és mint az elmebetegek el voltunk. amikor a srácok körbe-körbe forognak kamerával  a kezükben akkor mi éppen egy hatalmas körhintán vagyunk, és onnan videózunk, vagy a London Eyeon tombolunk, az utca közepén táncolunk. Egyszóval rohadt jó az egész.

A szám végére meghajoltunk és mind lejöttünk. A színpad mögött ugráltunk örömünkben. Ivott mindenki, majd mind kijöttünk, és lementünk. Zayn éppen háttal volt nekem, a szüleinkkel beszélgetett. Odasiettem és felugrottam a hátára. Gyorsan elkapta a lábamat én pedig a nyakába kapaszkodtam.

- Meglepiii! - mondtam nevetve.

Majdnem egy hónapja nem is láttam őt. Elképesztően hiányzott már. Letett, majd egymással szembe fordultunk. Átölelt és megpörgetett, majd csak nevettünk mind a ketten. Szorosan ölelt magához, majd csak egy csókot adott nekem. Átkaroltam a nyakát, majd szorosan hozzá bújtam, és csak öleltük egymást. Túl hosszú volt ez az egy hónap nélküle. Percekig állhattunk úgy ott ketten, de semmi sem érdekelt.

- Hiányoztál. - mormolta a fülembe.

- Te is nekem.  - mosolyogva néztem a szemébe.

Elmosolyodtunk.

- Ugye eljössz hozzánk? - kérdeztem. - Az egész család itt van.

- Ki nem hagynám.

***

Otthon folytatódott minden tovább. halk zene, mindenki megdicsért, és gratulált. Én persze egy pillanatra sem tudtam elszakadni Zayn mellől. Kimentünk a kertbe mert cigizni akart. Rágyújtott. Leültünk a hintaágyra. Én az ölébe ültem le.

- Suli? - kérdezte.

- Minden oké. Eddig nagyon is esélyes vagyok az ösztöndíjra. - mosolyogtam.

- Úgy is megkapod! - mosolygott. - Eldöntötted, hogy hogyan tovább?

- Igen, a Royalra megyek.

- Hmm, a csajom a Royalra fog járni. - mondta, és egy csókot nyomott a számra.

- Az én pasim meg a világot járja... - mosolyogtam.

Hozzá bújtam.

- És a szüleid már megbékéltek a dolgokkal? - kérdezte és beleszívott a cigijébe.

- Nagyon is. Anyu szülei, alig akarták elhinni, hogy az unokájuk vagyok. - kuncogtam.

Ezen ő is csak nevetett. Elnyomta a cigijét.

- Bocsi, hogy zavarok. - jött ki az egyik unokabátyám.

- Semmi gond haver. - mondta Zayn.

Felkeltünk.

- Emir. - nyújtotta a kezét.

- Zayn.

Kezet ráztak.

- Vigyázz ám rá! - kacsintott.

- Az életemnél is jobban. - mosolygott Zayn.

Ezen csak nevettem. Megfogtuk egymás kezét majd bementünk a többiekhez. Nem nagyon beszélgettek senkivel sem. Zaynnel voltam végig, és nem nagyon akartam tőle elmozdulni. Mosolyogtunk végig, és egyszerűen tökéletes minden!  

56. fejezet

Sziasztook! :D Annyi mindent mondanék most, de olyan keveset tudok. xDD Először is nagyon de nagyon örülök annak, hogy ennyi embert érdekel mit is írtam. De evvel csak az a baj, hogy nincs hangom, hogy felvegyem... De ha valakit megnyugtat a barátnőm szerint slágergyanús. xDD Most értem haza egy pár perce és pörgök ezerrel. *ami annyit tesz fáradt vagyok és ilyenkor jobb nem beszélni velem mert az fáj. xDD* Kellemes olvasást mindenkineeeeek! ♥♥♥

Lena: Háháh, tudom, hogy én egy manó vagyok! :D Köszönöm! 
Dorina: Köszönöm! :D 
Stefii: Köszönöm! :D 
Csajszeee: Semmi baj! :) Köszönöm! :D
Izii: Nincs para! :D Köszönöm! 


A család...

/Április/

Zayn és a többiek már nagyon rég elmentek, és így n is nagyon egyedül érzem magamat. persze Zaynnel mindig beszélünk telefonon, skype, de ez mégsem olyan. Már borzasztóan hiányzik. Sok ember kezdte el megint mondani, hogy fogytam, és egyre zárkózottabb leszek, de én ezt nem érzem magamon. Persze az már lehet benne van, hogy soha nem szoktam eljárni itthonról, max futni. De hogyan legyen időm? Készülök az érettségire, a fellépésre, és még a tánccsapatban is teljesítenem kell. Kicsit sok ez egyszerre, de eddig mindent megoldottam, úgyhogy ez is menni fog.  A továbbtanulásban eldöntöttem, hogy megpróbálkozom az egyetemmel, és lesz ami lesz. Ösztöndíjra hajtok, és eddig nagyon is jól megy. Már a tanáraim is mondták, hogy meg kell próbálni a Royal egyetemet, és én csak bólogatok erre, mert meg fogom tenni.

A fellépésemet az iskolában már nagyjából tudom, hogy hogyan is lesz. Luce segít nekem, mert tud szerezni embereket, és akkor már élő zene lesz. Ennek pedig nagyon örülök. A táncot már megcsináltam, mármint megvan a zene, a koreográfia, már csak finomítok a mozdulatokon. Nagyon izgulok, de szerintem minden menni fog a rendje szerint.

Időközben a családban is történtek váratlan fordulatok. Megtudtam, hogy van két unokabátyám, és három unokanővérem, s két unokahúgom. Tudtam, hogy az ilyen családok hatalmasak, de hogy ennyire, azért azt nem gondoltam. Anyu és apu szülei megbékéltek a tudattal, hogy nem lehet a szüleimet elválasztani, és azt hiszem, hogy hamarosan el is jönnek hozzánk. Jelenleg annyit tudok erről, hogy az egész bagázs el fog jönni, és pont akkor amikor a fellépés lesz. A srácok hazajönnek egy hétre, de még mindig semmit sem sejtenek az egészből.

Pár napja Daniellevel felszereltük magunkat One Directionos dolgokkal. Pólók, karkötők. Elég vicces volt fizetni, de a csajszi nem szólt semmit sem. Én egy fehér pólót választottam, amint a 1D felirat volt, csodás virágos mintával, meg a fekete fehér karkötőket.

Reggel korán keltem fel. ma lesz a nagy nap. Zayn tegnap este jött haza, vagyis úgy tudom. Nem fogom most zavarni, had pihenjen. Nekem annyi minden dolgom van amúgy is. Felkeltem, majd gyorsan felvettem egy hosszú melegítőt, és egy pántos felsőt. Hajamat kifésültem és felkötöttem. Lementem a nappaliba, de hatalmas meglepetés fogadott. Zayn szülei és tesói már itt voltak, és éppen rendezkedni próbáltak valahogy.

- A szomszédok tuti feljelentenek majd. - sóhajtottam, majd csak röhögni kezdtem.

A rádióban egy Ed Sheeran szám szólt meg hirtelen, én pedig halkan énekeltem, és táncikálva kimentem a konyhába. Öntöttem magamnak a még gőzölgő teából, s visszamentem a nappaliba.

- Amúgy ha már itt vagytok, akkor ma délután mindenki eljön az itteni kis színházba. - mosolyogtam.

- Minket? - kérdezte Yassar.

- Csak. Meglepetés! - mondtam hatalmas mosollyal.

Amikor megittam a teát nekiláttam segíteni, mert alig pár óra és itt lesznek a rokonok. Daniellevel megbeszéltük, hogy énekelek is egy számot, rögtön az elején, a Trudy Madly Deeply számot, amit egy picit átírtam. Pár embert hívtunk csak meg. A rokonokat anyu hívta meg az én nevemben akik boldogan jönnek el, aminek pedig én még jobban örültem. Amikor kihűztük az asztalokat, már csengettek is. Anyu nyitott ajtót. Hallottam, hogy mennyire örülnek egymásnak, de gőzöm nem volt róla, hogy most ki is fog jönni. Az öcsém meglepően nincs itthon mert Bellával tölti az idejét. De szerintem csak a rokonok elől akart meglépni.

Beljebb jöttek, és egy rakás ember jelent meg. Apu is üdvözölte őket. Én csak pislogtam, gőzöm sem volt semmiről sem. Egyedül a nagyit ismertem csak fel az egész tömegből. Ő barátságosan mosolygott rám.

- Kicsim ők itt a szüleim. - mondta anyu. - Ő itt Elizabeth.

Sok emberen láttam a döbbenetet, amitől még inkább megijedtem, és nem tudtam mit mondani, csak lehajtottam a fejemet.

- Jesszusom de nagy lány már... - mondta anyunak az anyukája.

Odajött és hirtelen megölelt.

- Mennyi idős vagy kincsem? - simította el a hajamat.

- 17. - válaszoltam halkan.

- Már nő! - mondta valaki más.

- Én Marie vagyok, ő pedig David. - mosolygott anyunak az anyukája.

Kedvesen mosolyogtam rájuk, de gőzöm nem volt mit is kéne mondanom nekik. Ezek után az egész családfa be lett nekem mutatva, és rá kellett jönnöm, hogy mindenki olyan kedves. Persze hirtelen elég sok volt ez a muszlim néváradat, de idővel mindent meg fogom jegyezni.

A rádióból folyamatosan ömlött a zene, és mindenki beszélgetett mindenkivel. Nem nagyon volt szívem itt hagyni őket, de sajnos mennem kellett. Felmentem a szobámba, ahol felvettem egy vékony pulcsit, majd a cuccaimat egy hátizsákba gyömöszöltem bele. Felvettem majd már mentem is le. Anyuhoz mentem oda.

- Akkor gyerek majd! - adtam neki egy puszit.

- Vigyázz magadra! - mondta.

Elmosolyodtam, majd már mentem is.

- Én is akarok menni! - mondta az egyik unokahúgom, aki alig volt még csak három éves, Inaya.

- Hamarosan látjuk egymást. - guggoltam le hozzá.

- Én most megyek. - kapaszkodott bele a nyakamba.

- Kicsim... - jött ki hozzánk az anyukája.

- Eljöhet velem? - kérdeztem, és felemeltem őt.

- Biztos? Nem lesz útban?

- Nem! - mosolyogtam.

Bólintott. Elindultunk, majd csak az oldalamra fogtam őt, é pedig fogta egyik kezemmel a nyakamat, a másikkal a pulcsimba kapaszkodott. Út közben elég sok paparazzi volt körülöttünk, de szerencsére csak távolból figyeltek minket. Busszal mentünk, és nagyon élveztük az utat. Mesélt nekem nagyon sok mindent, és én csak hallgattam őt.

Amikor megérkeztünk, a többiek már vártak rám.

- Bocsi a késésért, csak a kisasszony nem maradt otthon! - kuncogtam.

- Semmi baj! - mosolygott Dani.

Belépve, Eleanorral is találkoztunk. Leültünk legelőre.

- Inaya most itt kell maradnod a barátnőmmel.

- Rendben.

- Okos legyél. - mondtam.

Ő csal bólogatott. Eleanor mosolyogva ültette az ölébe az unokahúgomat. Mi felmentünk, majd csak nekiálltunk próbálni.

55. fejezet

Sziasztok! :D Olyan nagyon boldog vagyok. Írtam két dalt, és az egyik a Fiúkhoz készült, vagyis inkább nekik! És teljesen a mi magyarok helyzetét írtam le, hogy nem láthatjuk őket meg ilyenek, és szerintem nagyon jó lett! Na de inkább a fejezet! :D Kellemes olvasást mindenkinek!! ♥♥ 
U.I.: Boldog Szent Patrik Napot!!!! ♥♥

Dorinaa: Nyáháháááá, Mindjárt kiderül! :D A suli pedig egy kicsit később! :) 
Stefii: Köszönöm! :D 
Lena: Nyugi nekem is káosz minden! :D Semmi baj! ♥ Köszönöm  :)  
Izii: Az időjárás erről nem nyitok vitát! xDD Amúgy köszönöm! :D 



Kis muszlim öltözet, meg egy felkérés!

Nagy szerencsémre Ed végig kedves volt velem, és egy csomót beszélgettünk. Jó hangulatban telt el az egész. Hamar készen lett a két tetoválásom is, ami nagyon de nagyon tetszett. Egy love felirat a lábamon és egy kicsikét díszes Z betű a csuklómon. nagyon de nagyon tetszett.  Tudom, hogy sokan ki fognak ettől borulni, hogy Zayn nevének kezdőbetűjét csináltam meg, de én nem akarok mást magamnak csak őt. Semmi sem zavar. Elmosolyodtam a két műn, és megköszöntem Ednek. Az öcsémmel fizettünk, majd már mentünk is. Ő egy kis halálfejet csináltatott a lapockájára Jól nézett ki. Hazafelé végig beszélgettünk. Időközben Zayn is üzent, ha kész vagyok hozzá menjek át.

Zayn lakása előtt egy kicsit megtorpantam, majd egy nagy levegővétel után, már mentem is be. Ledobtam a fölösleges cuccaimat, aztán elindultam befelé. 

- Szia. - köszöntem a kanapén ülő Zaynnek.

- Végre... Na mutasd miről is van szó!

Mosolyogva odamentem hozzá. Leültem mellé, majd levettem a bal lábamról a zoknimat.

- Hát erről... - mutattam meg neki.

Végighúzta rajt az ujját mosolyogva.

- És erről. - mondtam

A csuklómat odanyújtottam hozzá. megfogta, és arcán döbbenet ült ki, majd egy mosoly.

- Lizzy... - rám nézett.

- Szeretlek! - mondtam teljesen elfojtott hangon.

- Én is!

Fölém hajolt és finoman ledöntött a kanapéra, majd ajkaimra tapadt.

- Mindennél jobban! - motyogta.

Nem mondtam semmit sem, csak átkarolta a derekamat és magamhoz húztam, majd kezeimmel átkaroltam a nyakát. Finoman rám nehezedett, és mind a ketten csak mosolyogtunk egymásra. Újra ajkaimat falta, és én csak engedtem neki. Keze finoman felsőm alá csúszott be, és egyre feljebb kezdte elhúzni.

 - Haver jö... - hallottuk meg Niall hangját.

Mi azonnal szétváltunk.

- Bocsi... - láttuk rajta, hogy kicsit elvörösödik, de időközben a többiek is felértek.

- Semmi baj. - mondtam.

Felvettem a zoknimat.

- Nekem amúgy is mennem kell.

Egy hosszas csókot váltottunk Zaynnel, majd elindultam kifelé. Felvettem a cuccaimat, majd mosolyogva hazasétáltam.

Hazaérve anyu már kíváncsi volt az alkotásra. Mind a kettőt megmutattam a szüleimnek, és megnyugodva hallottam, hogy tetszik is nekik. Anyuék el akartak menni vásárolni,. és anyu már felöltözve volt, s a konyhában írogatta mit is kell venni. Annyira tetszett anyu ruhája. Teljes mértékig indiai stílusban volt, és olyan jól állt neki. Haja kiengedve volt, és nem takarta el, ami talán még így jobb is. Hirtelen ötlettől vezérelve én is el akartam menni, de úgy ahogy anyu is kinéz. Ő ennek nagyon örült, amitől pedig nekem is csak jobb kedvem lett. Felmentünk, ahol megengedte, hogy válasszak magamnak nyugodtan ruhát. Egy sötétes színűre esett a választásom, ami gyöngyökkel és keleti mintákkal volt tele, és azonnal elragadta a tetszésemet. Felöltöztem, az ő segítségével, majd adott még pár kiegészítőt is. A hajamat kifésültem, ami teljesen egyenesen omlott a hátamra. Nagyon is jól éreztem magamat a bőrömben.

Leérve apu is megdicsérte a kinézetem, felhúztam egy topánkát és már útra készen voltam. Egyáltalán nem éreztem magam kellemetlenül, inkább nagyon is jól éreztem magam. Beültünk a kocsiba, és már mentünk is bevásárolni.

A hipermarket elé érve apu hozta a kocsit, mi pedig anyuval már mentünk is előre. Anyu kezében ott volt a kis cetlit, és hol ő, hol én mentünk hozni amit kell. Volt pár ember akik megnéztek minket, de nem foglalkoztam velük. Anyuék mellett haladtam, mikor hirtelen páran megállítottak minket.

- Lizzy esetleg csinálhatunk egy képet? - kérdezte az egyik lány.

- Persze! - mondtam mosolyogva.

Odaálltam hozzájuk, és már kattogott a telefon fényképezője. Jól esett, hogy azért van valaki akik szeretnek, és nem elítélnek azért mert Zaynnel vagyok. Amint végeztünk, mentünk is tovább, majd hamarosan már a pénztárnál pakolásztunk. Kicsit sokat kellett várni, de azt hiszem ez nem volt baj. Időközben arra is felfigyeltem, hogy nem egy ember fényképez, és tudtam is, hogy ez hamarosan már neten lesz fent.

Amint bepakoltunk a kocsiba, már mentünk is haza. Alig vártam, hogy otthon legyünk. El akartam mesélni Zaynnek, hogy milyen is volt ez a nap. Mosolyogva parkoltunk le otthon. Fogtuk a szatyrokat és már mentünk is befelé. Anyu ment elől, és beérve hallottuk, hogy mások is érkeztek hozzánk.

- Várjatok segítek! - pattant oda hozzánk Yassar.

Én annyira megijedtem ettől, hogy a szatyrok majdnem a földön landoltak. Erre csak nevetni tudtak, és én is. Bepakoltunk, és a többieket is megláttam a nappaliban. Anyu és apu már mentek is nekik köszönni én addig nekiláttam kipakolni. hamarosan valaki átkarolta a derekamat, és a kellemes mentolos cigi illata is megcsapott, amin csak mosolyogtam.

- Jól áll neked ez a ruha. - mondta.

- Anyué. - mondtam.

Adtam neki egy puszit, majd csak segített nekem pakolni. Miközben pakoltunk elmondtam neki, hogy mi is volt a hipermarketben, és ő is csak mosolygott ezen, meg elmondta, hogy ez természetes, mert engem csak szeretni lehet. Ezen persze jót nevettem. Egy idő után Safaa is kijött, és egyből megölelt, és én is őt.

- Kérsz valamit? - néztem rá.

- Van inni? - kérdezte.

- Persze!

Elővettem egy poharat én öntöttem neki teát, majd pedig tovább rendezgettük a cuccainkat. Nem kellett sok idő mikor valaki csengetett, és már mentem is. Amint kinyitottam az ajtót Dani mosolyogva nézett rám.

- Gyere ki egy kicsit.

- Egy pillanat és jövök! - kiabáltam be.

Kiléptem és betettem magam után az ajtót. Kijjebb léptünk, és Danielle már mondta is.

- Szeretném a srácokat meglepni. Arra gondoltam, hogy a számaikból csinálhatnánk egy kis táncos fellépést. - mondta. - De ha nincs rá időd...

- Szerintem bele fog férni, és nagyon jó ötlet. Hányan lennénk?

Tényleg nagyon de nagyon jó ötletnek tartottam ezt, és remélem össze is fog jönni.

- Hát mi ketten meg még pár emberke. nem az egész csapat, de leszünk páran az biztos! - mosolygott.

- Rendben! - mosolyogtam.

- Amúgy szeretném ha te is agyalnál a mozdulatokon, mert tudom, hogy nagyon is meg tudod csinálni, és szeretném is.

Belementem, majd egy kicsit még beszéltünk, aztán mentünk a magunk dolgára. Amikor beléptem, már nagyban agyaltam, hogy mit is kéne csinálni, és hogyan. 

54. fejezet

Üdv mindenkinek. Bocsássatok meg maiért nem tegnap volt friss, de tegnap nem voltam itthon, és kb. alig pár perce értem csak haza, lefagyott mindenem... Szép tavaszi idő van nem? Utálom .. :'( Na... De remélem hamarosan szebb lesz minden. Nah de itt is a friss fejezet. Kellemes olvasást! ♥ 

Stefii: Nyáháháááá... Én elképzeltem és tiszte libabőr voltam! :D Köszönöm! :) 
Dorinaa: Köszönöm! :D 
Trixi: Köcönöööööm! :D 
Izii: Köszönöm! :D 



Egy este, és a reggel!

Már az előadóteremben vagyunk, és alig pár perc múlva már táncolunk is. hazudnék ha azt mondanám, hogy nem félek, ugyanis nagyon félek. Zayn fogja a kezemet, és azért érzem ő is fél egy kicsit. Beharangozták a mi osztályunkat, majd pedig egy gyors pillantást váltottunk Zaynnel. A zene elindult, és mi is indultunk már kifelé. Beálltunk, és neki is álltunk táncolni. Nem figyeltem senkire sem csak Zaynra, és a külvilágot megpróbáltam kizárni több, kevesebb sikerrel. Zayn végig remekül táncolt. Elmosolyodtam, és ő is csak mosolygott rám, de nagyon ügyes volt. Viszont eléggé kivirított a többiek közül. Csak rajta volt fekete ing, és szinte csak én voltam az akinek szög egyenes a szoknyája.

Ahogy vége lett a táncnak, szinte megkönnyebbülve jöttünk le  a színpadról, és mentem oda a szüleimhez. Niall volt felelős a vidóért ugyanis egy videó kamerával a kezében mosolygott ránk, míg anyuék fényképeztek. Az öcsémék is odajöttek, és ők is nagyon örültek. hamar észrevettem Pault is aki odajött hozzánk. Kicsit furcsán figyeltem őt.

- Te? - kérdeztem.

- A srácok kértek meg rá. - mosolygott.

Egy nőnek a kezét fogta, akire én csak kedvesen mosolyogtam.

- Coldag ő itt a barátnőm Lizzy, Lizzy ő itt Paul felesége Coldag. - mutatott be neki Zayn.

- Nagyon örülök. - mosolyogva kezet fogtunk.

- Én is örülök Lizzy, amúgy gratulálok a szalagavatóhoz is. - mosolygott rám.

időközben a nagyit is megláttam akinek bemutattam Zaynt, és a nagyim azonnal elmondta mennyire sármos srác, és nagyon is tetszett neki, akit választottam. Örültem, ennek, és annak is, hogy Zayn szüleit is láttam, és kezdett egyre inkább olyan érzésem lenni, hogy egy hihetetlen buli lesz majd otthon. A szülei is odajöttek és gratuláltak nekem, majd pedig már indultunk is kifelé. Adil bűnbánóan elnézést kért tőlem, és már majdnem sírt, hogy bocsánatot kérjen amiért nem velünk lesz. Én nem bántam, bár anyuék nagyon is mérgesek lettek ezért, de nem akartak veszekedni vele mindenki előtt, így elengedték őt, majd már ment is. Elég sok kocsi indult útnak hozzánk.

Otthon elég hamar mindenki nagyon jól érezte magát, a zene bömbölt, éppen Safaaval táncoltunk és csak egyszerűen minden jó volt. A nappaliból el lett pakolva a kanapé a falhoz, és minden más is. A srácok ittak, és a barátnőikkel táncoltak, vagy éppen a szüleimmel beszéltek. Zaynt kerestem a szememmel aki éppen kint a cigijét szívta.

- Safaa most egy kicsit kimegyek Zaynhez! - adtam egy puszit neki, majd felvettem egy kardigánk és kimentem hozzá.

Amint meglátott Zayn egy kicsit elmosolyodott, majd beleszívott a cigijébe.

- Bocsi... - mondta mikor kifújta a füstöt.

- Ne kérj bocsánatot. Engem nem zavar. - mosolyogtam.

Elé léptem.

- Kérlek mond el. Mond el mit akarsz tovább tanulni, tudni szeretném. - bújt ki belőle hirtelen.

- Szeretnék tánctanár lenni,  de ebben még nem vagyok biztos. - mondtam halkan.

- Féltelek... - nyomta el a csikket, és magához ölelt.

- Miért? - kérdeztem.

- Dani elmesélte mennyi minden sérülése volt már, és hogy mennyire veszélyes ez az egész, és féltelek, hogy valami baj lesz.

Ebben igaza volt, de mindig is figyeltem magamra. Amit nem tudtam nem csináltam meg.

- Én is félek néha mikor úgy van... De már nem. Nem kell félned! - mondtam.

- De miért nem tudod?

- Nagyon drága az egyetem.

- Simán ösztöndíjas lehetsz, és én is besegítek! - mondta.

Fejemet a vállára hajtottam.

- Ezt nem szeretem... - mondtam.

- Mit?

Felnéztem rá.

- Azt ha valaki pénzel akar támogatni, és olyan akit nagyon szeretek. Olyan rézésem van mintha semmi nem lennék... - hajtottam le a fejemet. - Ezért nem akarom elfogni az ajándékokat sem, mert... Tudom, hogy megteheted, hogy költekezz.

- Én ezt... - láttam rajta, hogy váratlanul érte. - Nem tudtam, és sajnálom.

Egy csókot adtam neki.

- Szeretnék majd csinálni valamit, és... - mondtam. - Ez magamon lenne, de miattad lesz. És szeretném ha erről tudnál.

- Aggódnom kéne? - kérdezte.

- Nem. - mosolyogtam. - Szerintem még tetszeni is fog.

Elég sok tervem volt. Már elég régóta gyűjtök egy tetoválásra, amit vele kapcsolatban tervezek. Lényegében kettő kicsi lesz. Holnap megyek el megcsináltatni, és az öcsémmel együtt. Remélem nem felejtette el, mert ha igen akkor megverem. Na jó nem ,de azért remélem itthon lesz addigra.

***

A bulizás eléggé elhúzódott, majdnem hajnali háromig mindenki talpon volt. Mi Zaynnel majdnem kettőkor elvonultunk, a szobánkba, hogy kettesben legyünk. De azért azt meg kell mondjam, hogy talán a második legszebb estém volt. Az első amikor elvette a szüzességmert, és a mostani, ugyanis most is csak én voltam a főhangsúly, és olyan finom, és lassú szex volt, és egyszerűen minden tökéletesen sikerült.

Majdnem dél volt mikor felkeltem, de Zayn már nem feküdt mellettem. Pont akkor lépett be a szobába, egy tállal a kezében, és isteni rántotta szag kíséretében. Felültem, és a kezembe adtam a felsőjét. Én gyorsan magamra kaptam ,majd leült elém, közelebb húzott, és letette közénk a tálcát.

- Te csináltad? - kérdezte.

 - Igen. A szüleid már felkeltek, és takarítanak. - mondta.

Bólogattam, majd adott egy villát, és a hatalmas adag rántottát kezdtük el enni ketten.

- Amúgy mikor mész? - kérdezte.

- Kettőre kell mennem. Adil hazajött?

- Igeeen! - kiabált hirtelen.

- Bejöhetsz ám. - röhögte Zayn.

Az öcsém be is jött, majd betette az ajtót, és leült mellém. Felvettem egy adagot, és az öcsém felé mutattam, ami már ette is le róla.

- Már csak egy etetőké kéne eléd! - röhögött Zayn.

- Kösz haver. - nevetett vele együtt az öcsém is. - Amúgy úgy gondoltam egybe fizetjük ki azt a dolgot.

- Rendben. Ott van az alsó fiókban a részem.

Zayn csak nagyokat pislogott de nem szólt semmit sem. Amint megreggeliztünk Adil is kiment, én pedig nekiálltam felöltözni. Egy farmert vettem fel hozzá, pedig egy rövid ujjút majd a kardigánt. Zaynnek adtam egy csókot, megköszöntem neki a reggelit, és mentünk is. Kicsit féltem, de valamiért nyugodt is voltam egyben. Féltem ,hiszen ez az első tetoválásom, de nyugodt voltam mert tudtam, hogy olyat csinálok amit soha nem fogok megbánni.

Amikor megérkeztünk, és láttam Edet aki kedvesen int felénk, kicsit megijedtem. Közelebb mentünk, majd mind a kettőnket üdvözölt, míg az öcsém egy másik tetkóshoz került át, és Edel maradtam. 

53. fejezet

Sziasztok. Itt is lenne a friss, ami remélem mindenkinek tetszeni fog majd. Eléggé közel a vég, de igyekezem nagyon de nagyon jól megírni. A következő blogról csak annyit, hogy egy kicsit másabb lesz mint eddig, vagyis legalább a kezdése, mert engem is meglepett mennyire máshogy írtam mint eddig, de remélem majd tetszeni fog mindenkinek. Kellemes olvasást! 

Stefii: Köszönöm szpen, és Nem Niallös! :P 
Dorinaa: Remélem elég gyors voltam! :D 
Saciika: Persze mutatok képet! :D És csak is csodásakat fog szólni! :P 
Izii: Az vicces mert én szarom le a szalagavatót, mert csak az érettségin kattog az agyam meg a továbbtanuláson... A francba jövőre lesz és kurvára tojok tőle! xDD Köszönööm! :D 



Szalagavató!

Ma van a szalagavató napja. A suliban a végzősök ezen a napon semmit sem tanulnak, sőt egy percnyi szabadidejük sincsen. Most is csak rohangálunk, mert a tablóképek készülnek, s az egyéb más képek is. Mindenki csinosban mászkál, mert időnk nem lenne átöltözni sem. Bella és én egész végig együtt lófrálunk, és minden olyan jó. Ő is izgul már az este miatt, és én is. Háromkor kezdődik a szalagtűzés, és a többi is.

Éppen a nagyteremben ültünk, mert a színpadon csinálják a képeket, s közben a rádió is szól, hogy azért kicsit jobb legyen a hangulat. Luce, én és Bella egy kicsit eltávolodva a többiektől ültünk a székekben, és röhögtünk. Hirtelen egy már jól ismert szám csendült fel, a lányok ujjongtak, mi pedig csak fapofát kezdtünk el vágni a Kiss you hallatán, majd röhögni kezdtünk, és ide-oda dülöngélve, örültködtünk. Lucel énekeltünk, és majd megszakadtunk a röhögéstől.

- Elizabeth te jössz! - szóltak.

- Folyt köv. - mondtam nevetve.

Kimásztam mellőlük, és elindultam a színpad felé.  Felmentem, majd csináltak pár képet, és már mehettem is. Elég gyorsan ment minden, majd amikor Bella is megvolt, mind mehettünk a dolgunkra. Ennek nagyon is tudtam örülni, mert most siethetek haza. Elméletileg Niall jön majd értem és megyünk el hozzám. Befutottam a cuccomért, és már futottam is kifelé.

Kint nem egy fotós volt, de Niall it láttam és már siettem is oda hozzá. Megöleltük egymást, beültem és indult is. Út közben nem beszéltünk sokat. Nem kérdezett, így én sem tudtam mit mondjak neki. A házunkhoz érve megköszöntem a fuvart, ő pedig sok sikert kívánt, majd csak bementem a házba.

Bent anyukám már a konyhában sürgött forgott, apu pedig a nagyival telefonált. Egyszer láttam csak őt, amikor ide jött az öcsémmel együtt. Szerintem kicsit furcsa lesz megint látni őt, de végül is a nagyim. Megöleltem a szüleimet, majd felmentem a szobámba. Ahogy felértem és az ágyon megláttam a ruhámat, egyre idegesebb kezdtem lenni. Beljebb lépve a fürdőre pillantottam, ahol még mindig egy kicsit kupi volt a tegnapi hajfestés után, de nem érdekelt. ledobtam a cuccaimat, majd a fürdőben egy kicsit rendet tettem, és előpakoltam a sminkes cuccokat, és pár kiegészítőt.

Ledobtam a ruháimat, és egyenesen a zuhany alá léptem. Nem siettem, inkább nagyon is lassú voltam. De nem érdekelt. Percekkel később léptem ki a zuhany alól, és egy köntösbe bugyoláltam magamat, a hajamat pedig kiengedve hagytam. Belebújtam a papucsba, és lementem. Eléggé korgott a hasam, és enni akartam. Bementem a konyhába, és gyorsan csináltam egy szendvicset.

- Kicsim... Nem akarnál mondjuk már készülődni? - kérdezte apu.

- Üres hassal? Nem! - vágtam rá.

Apu csak nevetett és a többiek is. Szendvicsemmel a kezemben mentem vissza a szobámba, ahol magamra zártam az ajtót. Danielle akart nekem segíteni a készülődésben viszont én nem engedtem meg neki. Inkább egyedül készülök fel.

Gyorsan megtörölköztem, majd Zayn egyik felsőjét kaptam magamra. Meg a fehérneműemet, és a fürdőbe vonszoltam magam. Kapcsoltam egy kis zenét, és nekiláttam a hajam szárításának. Kezd rajtam a félelem úrrá lenni, de egyben rettentően örülök is.

A hajammal is kezdtem valamit. Oldalra tűrtem el, és egy nagyon kicsit be is göndörítettem, majd a sminknek is nekiálltam. Elég szolid lett, de nekem nagyon is tetszik. Ékszerbe úgy döntöttem, hogy a tegnap kapott fülbevalómat veszem fel.

A tegnapot Zaynnel töltöttem, és egy szívecskés fülbevalót adott nekem elő szalagavatós ajándéknak, amit egyáltalán nem akartam elfogadni de ő nem volt hajlandó nemet elfogadni. Végül amint megláttam beleszerettem, és elhatároztam, hogy a mai napomnak szerves része lesz. Több ékszert nem is aggattam magamra, mert a ruhám így is gyöngyös darab. Kimentem érte, levettem a felsőt, majd lassan belebújtam. Olyan jó volt érezni, hogy a könnyű anyag végigsiklik rajtam, majd gyorsan felhúztam a cipzárt rajta, és megigazítottam. A hozzá passzoló magas sarkúmba bújtam bele, aztán a nagy tükörben megnéztem magamat. Elmosolyodtam, és a hajamat igazgattam még egy kicsit. Furcsa volt ennyire kiöltözve látni magamat. És miért? Mert soha nem szerettem, és meghívni sem hívtak olyan eseményre amire ki kellett volna öltöznöm. Nem vonultam végig vörös szőnyegen, és semmi hasonlón sem, de ezt a nap amikor most mindet élvezni fogok. Gyorsan csináltam egy képet magamról, amit ki is tettem.

"Hamarosan indulás... Izgulok..."

A cuccaimat, egy kistáskába pakoltam bele, ami úgy is anyunál lesz majd, de nem baj.

- Kicsim megjött Zayn! - kiabálta fel anyu.

Az órára pillantottam. Pont időben jött meg. Elmosolyodtam, majd kijöttem a szobámból, és már mentem is lefelé. Úgy éreztem magamat mint a filmben. Zayn és a szüleim ott voltak a lépcső alján és rám vártak. Én mosolyogva lementem, és láttam, Zayn jó alaposan végignéz rajtam, és egy kicsit le is van döbbenve, de arcán hatalmas mosoly mutatja, hogy tetszik neki. Leérve ő már ölelt is magához, és váltottunk egy csókot, majd pedig anyuék már kattogtatták is a gépet, amin csak nevettünk. Összekulcsoltuk az ujjainkat, majd Zayn odahajolt a fülemhez.

- Olyan gyönyörű vagy... - suttogta.

Egy kicsit elpirultam ettől. De hiszen ő sem panaszkodhat. A fekete nadrág, fekete ing, és a kabát. iszonyatosan dögösen néz ki, főleg hogy a haját most nem olyan rég kicsit még le is vágatta, és nem nyalta fel, hanem hagyta előre lógva. Ettől még inkább jól nézett ki.

- Induljunk, mert szerintem az öcsédék már ott lesznek. - nézett az órájára apu.

Igaza lehetett. Zayn felsegítette a kabátomat, majd pedig elindultunk kifelé. Kint már nem egy fotós leskelődött, de nem igazán törődtem velük. Beültünk a kocsiba, és az iskola irányába siettünk.

Ahogy ott voltunk, már a parkoló szinte tele volt. A lányok csinosan habos babos ruhákban, a fiúk szmokingban. Eléggé érdekes volt az egész. Hamar láttam már Bellát és az öcsémet is, meg Luce és a barátját is. Luce hűn magához egy fekete ruhába, míg Bella egy halványkékes darabban virított. Ahogy leparkoltunk, már szálltunk is ki, és a családdal együtt a barátinkhoz mentünk. PErsze sok lány visongott amikor meglátták Zaynt.

- És milyenek lesznek mikor majd veled fogok táncolni, csókolni, érinteni... - búgta a fülembe Zayn.

- Szerintem fejezd be. - mondtam lehajtott, vörös fejjel.

Amikor odaértünk mindenki csak beszélgetésbe elegyedett, és Zayn hirtelen arrébb állt mellőlem.

- Mi van? - kérdeztem.

Erre midnenki mosolygott, majd csak annyit éreztem ,hogy valaki hirtelen megragadja a nyakamat.

- Megvagy! - mondtam Niall.

Én annyira megijedtem ettől, hogy torokszakadtából visítani kezdtem. Hirtelen mindenki minket nézett.

- Te idióta! - csapkodtam Niall aki nevetett amennyire csak tudott.

Csak ekkor láttam, hogy a srácok mind eljöttek, még Eleanor és Danielle is.

- Nem kapsz kaját! - mondtam.

- Oké, bocsi nem akartam. - ölelt magához szorosan.

- Még meggondolom. - mondtam.

- Nyugi Niall. Majd a maradékot megkapod! - röhögött Liam, és lepacsizott Louisal.

Ezen én is csak nevettem, majd bementünk az iskolába, mindenki minket követett. Én Bella és Luce mentünk előle. A hangosban halk zene szólt, és csak viccelődtünk rá. Először mindenkinek a saját termébe kellett mennie, mert valami hülyeség lesz, és ott kell lenni. Ahogy beléptünk a terembe Luce is jött velünk, de Bella inkább az öcsémmel leültek, és beszélgettek, meg Bella az osztályban lévő barátaival beszélgetett. Én és Luce hátra mentünk, és a többiek is jöttek. A szüleim leültek, mi pedig csak egy kis körben álltunk és társalogtunk.

- Amúgy nálatok most a továbbtanulást nyomatják nem? - kérdezte Luce.

- Jah... - mondtam.

Lehajtottam a fejemet, mert nem éppen akartam erről beszélni. Voltak elképzeléseim, de ezeket még senkivel sem beszéltem meg. Mert még magammal sem tárgyaltam le, hogy mi is legyen. Megkértem őket, hogy inkább váltsunk témát.