32. fejezet

Sziasztok. Most nem mondanék semmit mert egy picit csalódott vagyok... Ezért inkább csak annyit mondok, hogy Kellemes Olvasást! 
*amúgy ha valakit érdekel, kezdek összeomlani, ami lényegében annyit jelent, hogy tényleg összeomlok úgy érzem. Szóval ha egyszer eltűnök ne csodálkozzatok kérlek, de mait lehet jövök*

Dorinaa: Hihih, köszönöm! :) És igen nagyon szerencsések. 
Stefii: Köszönöm szépen!
Lena: Köszi! :) 
Izii: Köszönöm! :) 



Minden halad szépen előre!

Kerek egy hét telt el azóta. Már itthon vagyok, suliba járok, és készülünk a fellépésre, amiből én most kimaradok. És miért? Mert most úgy döntöttem, hogy nekem van elég dolgom a sulival, és szeretnék belezáródni a dolgokba, és majd utána minden jöhet a maga dolgában. Bella folyamatosan segít nekem, és van amikor még külön foglalkozik velem, mert itt már egy csomó olyat vettek amiről én még nem is hallottam. A suliban még mindig úgy kezelnek mintha leprás lennénk. Kivéve Bella, meg ma ott ült egy csaj is táncon, akit még életemben nem láttam, de a stílusa az ott volt. Bella ismeri, és barátok is, viszont a csaj zongorázott nekünk, mármint... Itt az a módi, hogy valaki zongorázik, és lényegében mi meg arra táncolunk. Elég érdekes, amit még meg is kell szokjak. Persze a tanárnő már agyon dicsért, hogy mennyire ügyes is vagyok, amit én csak mosolyogva fogadtam, persze mások csak pufogtak ettől magukban. Ma szerencsére csak négy óránk lesz, mivel az utolsó három tánc elmarad. Ennek annyira nem örültem mert ez azt jelentette, hogy apu jön értem, és hazafuvaroz. Vagyis elméletileg ő ezt mondta.

És mi a helyzet velem meg Zaynnel? Két napja nem találkoztunk, mert a srácok gőzerővel dolgoznak, de a média már találgatja, megint együtt vagyunk, amit még nem éppen vállaltunk fel. Ennek megint én vagyok az oka, mert eléggé félek. Perrie nem nagyon ad felénk jelent és félek, hogy akkor akar valamit amikor mi már együtt leszünk, úgy tényleg. Zayn persze stabilan állítja, hogy nem fog már nekünk ártani, de én fogalmam sincsen mit higgyek erről. Anyuéknak erről egy szót nem mondtam, mert anyu már most annyira aggódik értem amikor már semmi bajom sincsen. A fejemből bambultam ki egész angolon. Alig vártam, hogy megszólaljon a csengő s végre elmehessek innen. Hirtelen csak annyit éreztem ,hogy rezeg a telefonom, majd csak gyorsan kivettem a zsebemből és Zayn neve villogott rajta. Bella is lepillantott majd csak hallottam, hogy felkuncog. Egyből meg is nyitottam az üzenetet.

"Hamarosan látjuk egymást. Már hiányzol, jah és siess majd kifelé!"

Nem értettem miért kell siessek amikor ő csak késő este fog szabadulni. Kicsit elmosolyodtam majd visszacsúsztattam a telefont a zsebembe. Az órára figyeltem, és csak sebesen írtam amit kell.

- Akkor bent maradunk? - nézett rám Bella.

- Most nem lehet. De ha gondolod holnap gyere át és akkor segíthetsz nekem. - mosolyogtam.

Ő csendben bólogatott, majd a csengő is megszólalt. Egy pillanat alatt mindent elpakoltam majd már pattantam is. Ahogy kiléptem a többiek is megindultak kifelé. Ahogy kiléptem teljesen ledöbbentem mikor megláttam Zaynt a kocsinak dőlve, majd Harryt is megláttam. Amint meglátott elmosolyodott, és ellökte magát a kocsitól. Én egyből futásnak eredtem, és a nyakába ugrottam, ő pedig a derekamnál fogva szorosan ölelt magához. Mind a ketten csak nevettünk, de éreztem ,hogy mindenki minket néz. Egymásra néztünk, majd megcsókoltuk egymást. Annyira jól esett.

- Gerlék... El fogunk késni. - nyafogott Harry.

- Kussolj. - szólt rá Zayn.

Hallottam ,hogy többen felnevetnek, majd Zayn újra csak ajkaimra tapad. Szorosan tartott magához, én pedig egy pillanatra belemosolyogtam a csókba.

- Van egy meglepetésünk neked! - mosolygott rám.

- Mi? - kérdeztem mosolyogva.

- Meglepetés, de húzzunk már! - morogta Harry.

Felnevettem, majd beszálltunk a kocsijába. Zayn végig ölelt magához, én pedig csak mosolyogva bújtam oda. nem tudtam hová megyünk, de nem is kérdeztem, mert tudtam, hogy nekem semmit sem fog elmondani. Amikor Harry leparkolt a táskámat Zayn a csomagtartóba dobta, majd bementünk a stúdióba, bár nagyon nem értettem mit akar. Amikor felértünk, meg láttam a Little Mix tagjait, és finoman Zayn mögé húzódtam el. Kicsit féltem... Perrie csak kedvesen rám mosolygott, és fogalmam sincs mit is akarhat. Zayn bátorítóan megszorította a kezemet.

- Nyugi nem fogok senkit sem bántani. - mondta Perrie.

Én még akkor sem mentem előrébb, csak amikor Zayn a derekamat átkarolva húzott magával egy vonalba.

- A srácok említették mennyire jó énekes vagy... - kezdett bele az egyik lány.

- És gondoltuk ha van kedved felvehetünk valami anyagot. - fejezte be Perrie mosolyogva.

Én egy picit hezitáltam.

- Én nem... - mondtam halkan. - Táncosnőnek készülök nem énekesnek, és így is van elég bajom a suliban...

- Mi? - aggódott megint Zayn.

- Fel kell zárkóznom, és miattatok is kapok eleget... - mutattam a srácokra. - Nem akarok még ennél jobban kiközösített lenni. Egy barátom van, had ne keljen őt is elveszítenem.

Hirtelen beállt a csend.

- Ezt... - dadogta Zayn.

- Nem nagy baj. - nevettem.

Átkaroltam Zaynt.

- De igen. - mondta.

- Hidd el nem. - mosolyogtam rá.

Felsóhajtott, és magához szorított. Közben Harry felvilágosított, hogy apám kérte, hogy amint lehet vigyen haza. Perrie az elköszönés előtt elhívott a többiektől. Kicsit megijedtem ettől. Csendesen elvonultunk, majd betette mögöttem az ajtót.

- Figyelj... - kezdett bele. - Sajnálom amit tettem. Tényleg nem volt szándékos. Csak azt hittem miattad dobott, és egyszerűen csak jött minden, de nem akarlak titeket elválasztani. Zayntől már bocsánatot kértem, és szeretnék tőled is. Nem akarom, hogy egyből a nyakamba ugorj és barátok legyünk...

- Ne kérj tőlem olyat amit nem tudok megtenni. T miattad kórházba kerültem... Nem fogok neked megbocsátani. - mondtam halkan.

Kiérve a fiúkra mosolyogtam, majd Louis elfuvarozott haza, aminek nagyon is örültem. A kocsiban egész végig csend volt. Ő sem mondott semmit így én sem.

- Milyen a suli? - kérdezte végül.

- Hát... Nagyon jó, csak fel kell zárkóznom. Elég sok a tanulnivalóm, amit nagyon nem akarok. - mondtam.

- Pedig az jó, okosodsz! - mosolygott.

- Tudom, és nincs bajom a tanulással csak... Inkább lennék Zaynnel és veletek.

Láttam, hogy elmosolyodik ezen.

- Mi is így vagyunk ezzel főleg Zayn. Látnod kellene néha. - kuncogott.

- Miért milyen? - kérdeztem elpirulva.

- Rólad mesél, meg hogy már mennyire várja, hogy vele legyél.

Elpirulva ültem a széken, és csak Zaynen kattogott a fejem. Tényleg ennyire szeretne engemet? Mivel érdemeltem én ezt ki? Annyira nagyon szeretem őt. Louis leparkolt a házunk elé,majd egy köszönöm után, betettem a kocsi ajtaját, és elindultam be a lakásba.

Bent elég nyugis volt a helyzet. Anyu a konyhában mosogatott, apu és Adil pedig a nappaliban valamilyen meccset néznek.

- Sziasztok. - köszöntem hangosan.

Mindenki köszönt nekem is. Letettem a kabátomat, a cipőmet lehúztam és belebújtam a papucsomba. Felmentem a szobámba, majd nekiláttam megcsinálni a házikat. 

31. fejezet

Sziasztok! :D Nagyon de nagyon köszönöm a kommenteket! Bocsássatok meg, hogy az utóbbi időben ennyire este hozom a részeket, csak most eléggé elleptek a tanulnivalók is... Holnap pl pszichológiából írunk majd, meg úgy néz ki a bizniszem is beindul, mert tegnap könyvet fűztem, és ma a barátnőm megrohamozott, hogy neki is kell, mert rohadt jó lett, és szerintem is! :D na de nem beszélek már! Kellemes olvasást! :D ♥

Dorinaa: Hihih, jól gondolod, csak a jókra egy picit még várni kell! 
Csajszee: Húú... akkor jó! Örülök, hogy ennyire tetszik! :) ♥
Tamara Golyák: Hát... felébred, és hamar minden oké lesz újra! :) 
Stefii: Hihihi! helyre fog jönni! :) 
Trixi: Naaa, szépen beszélj! :P Köszönöm, és minden rendben lesz, csak idők kérdése! :) 
Izii: Hát nem áll szándékomban kinyírni! :D 



Lassan javul minden!

Két napja itt dekkolunk a kórházban, de én még otthon sem jártam. Egy napot sem hagytam magára őt. Mindig figyeltem őt. Tegnap felkeltették a kómából, ami annyit jelent, hogy le tudták szedni a gépekről, de most már csak azt várjuk, hogy végre felébredjen. Reggel a srácok is bejöttek hozzá, és Louis folyamatosan mesélt neki, ami elég vicces volt. Dél lehetett mikor egy lány lépett be a kórterembe.

- Bocsánat... - mondta. - Elizabethhez jöttem.

Nem mondtunk semmit sem.

- Szia Bella. - szólt Danielle.

A két lány megölelte egymást, majd egy kis csokit tett az asztalra. Rám nézett, majd egy kicsit elmosolyodott.

- Ha tudnád mennyire rajong érted. - mondta.

- Ha tudnád mennyire rajongok ért.... - mondtam Lizzyre nézve.

Bella is rá nézett, majd csak megsimogatta a karját, és már elindult kifelé. Elmosolyodtam, és csak annyit éreztem, hogy a kezemben pihenő keze hirtelen mozogni kezd.

- Lizzy.... - pattantam fel és arcát simogattam.

Arcával mozgolódni kezdett.

- Ohh Allah köszönöm... - sírt Sashaa.

- Zayn... - mormolta.

Én csak felnevettem, egy hatalmas kő esett le a szívemről.

- Itt vagyok... - suttogtam halkan.

- Sajnálom... - hangja érces volt, de még így is imádtam.

- Miért sajnálkozol? - kérdeztem ,de arcát végig simogattam. - Nyisd ki a szemedet...

Éppen kinyitotta mikor egy csapat orvos jött be, és azonnal eltoltak tőle.

***

Már órák óta fent van, és csak beszélgettünk. Mindenkinek volt mindenhez valami hozzászólása, és persze Sashaa folyamatosan tömte bele a kaját, ami elég vicces is volt.

- Anyu ha még egy falatot belém akarsz nyomni, én komolyan kidobom a taccsot... - fintorodott.

- Sashaa tényleg hagyjad... Szerintem most evett eleget, majd később még eszik. - mondtam.

Ő csak felsóhajtott majd letette a tálat. Pár óra múlva pedig már csak ketten voltunk. Ő törökülésben ült az ágyon, és örült annak, hogy már semmilyen csőt nem dugtak bele. Amint belenéztem a szemébe teljesen elvarázsolt, és hihetetlen mennyi mindent ki tud belőlem váltani. Percekig ültünk és néztünk egymásra. Erre ő hirtelen lehajtotta a fejét.

- Sajnálom amiért nem hallgattam rád, hogy baj lesz...

- Egyikünk sem tudhatta, hogy ez lesz. - csúsztam oda hozzá.

Éreztem amit hirtelen gyorsabban veszi a levegőt.

- Szeretném ha megpróbálnánk megint. Újra azt akarom, hogy velem légy, hogy együtt legyünk. Nem tudom... - nagyot nyeltem, majd folytatni akartam ,de ő félbeszakított.

- Szeretném, én nem bírom nélküled. Nézd meg hova jutottam ez miatt.

Ahogy rám nézett láttam szemeiben a könnyeket, majd magamhoz öleltem és puszikat nyomtam a fejére. Ő is átölelt, és csak így ültünk. Majd hirtelen valaki megköszörülte a tokát, és amikor oda néztünk az orvos volt az.

- Elnézést, csak szólni akartam, hogy ha tudnak tegyenek valamit a fotósok meg a riporterek ellen, mert ezek egyre többen vannak. - mondta és kiment.

/Elizabeth Morgen szemszöge/

Ahogy az orvos kiment újra Zayn derekán fontam össze a kezemet és a fejemet a nyakára hajtottam. Nem érdekelt mi van most éppen. Visszajöttem a halálból, és vele lehetek. Megbocsátottam neki, és ő is nekem, és most ez a fontos. Végre azzal lehetek amivel mindig is akarok.

- Gyere.... - mondta. - Látniuk kell, hogy jól vagy...

Felsegített az ágyról, majd szorosan magához ölelt, és együtt elsétáltunk az ablakig. Finoman kinyitotta, majd csak megölelt és közelebb léptünk hozzá. Kipillantottunk és tényleg elég sokan voltak kint. Zayn intett majd csak páran sikoltoztak, egyszóval teljesen feleslegesnek éreztem magamat. Majd elkezdtek kattogni a kamerák, és engem eléggé zavartak a vakuk így Zayn vállába temettem a fejemet.

- Ez nem jó... Zavar... Fúj vaku... - morogtam.

Ő felkuncogott, majd hátraléptünk, betette az ajtót, és elhúzta a függönyöket. Felkapott a karjaiba, amit csak nevettem majd letett az ágyra és betakart. Éppen elment volna, mikor megfogtam a csuklóját év visszahúztam.

- Nem akarok egyedül aludni... - motyogtam, és éreztem ,hogy elvörösödök.

Elmosolyodott, majd lehúzta a pulcsiját, és bemászott hozzám. Finoman magához húzott, és jól betakart minket. Kezemet finoman mellkasára tettem és apró köröket rajzoltam a pólójára, ő pedig a hátamat simogatta, és ki tudja mikor sikerült is elbóbiskolnom.

Arra keltem fel, hogy valaki elég bénán elejt valamit.

- Niall.... - morogta Zayn.

- Gondolhattam volna... - motyogtam és nyújtózkodtam.

- Bocsi. - nevetett.

Én is nevettem majd megöleltem őt, és visszadőltem Zayn mellkasára. Felsóhajtottam, majd csak a fejemet a nyakába temettem, el ő pedig szorosan ölelt magához. Elmosolyodtam és lehunytam a szememet.

- Ideje enned valamit... - mondta Zayn. 

Felültem majd ő is felült, és az asztalról a kezembe nyomta anyu főztjét. Láttam, hogy megint azt főzte amit múltkor annyira megdicsértem. Elmosolyodtam és lassan enni kezdtem. 

30. fejezet

Good Night! :D Őszinte egyek? Egy hátast ledobtam mikor megláttam a 11 kommentet. Ugrálok örömömben, és remélem meg is maradtok nekem.na de akkor nem is regélek mert szerintem sokan vártátok már a részt. Kellemes olvasást! :) 

Emma Waldorf: HÚÚÚHAAA.... Köszönöm, és azt hiszem a fülemben még mindig zengnek eme szavak!:D ♥ 
Reni Lakatos: Hihihih, ez nagyon aranyos de sajnos egy nap csak egy rész! :P 
Dorinaa: Köszönöm! :) 
Julcsii: Itt is lenne. ;) 
Eszkii: Köszikee! :D 
Csajszeee: Köszönöm. De a körmeid egybe maradtak igaz? :P
Tamara Golyák, Lena: Nagyon szépen köszönöm! :) 
Trixi: Az fasza....S azt hiszem van okod bántalomra, de várd ki csajszi a végét! :D 
Stefii: Bekövettelek twitteren *dora_lizzy* Még kínozni fogják egymást, de hamar minden rendben lesz!!!!
Izii: Ja értem! Köszönöm! :) 



Az érzések!

/Zayn Malik szemszöge/
A kezemben idegesen jártattam a telefont, és szinte percenként a telefonra pillantottam. Fogalmam sincs miért éreztem ezt, de valami azt súgta, hogy valami nagy baj lesz. Éppen a stúdióban voltunk, de engem rohadtul nem érdekelt miről is van szó.
- Ide figyelnél már egy kicsit? - szólt rám Liam.
- Bocsi... - mormoltam el.
- Tudom, hogy szakítottatok, és nem tudom mit csináltatok ma, de le kell nyugodnod. - mondta.
- Nem megy. Érzem ,hogy baj lesz. Aggódom miatt, bár ő állítja semmi baj, de tudom, hogy baj lesz... - kezdtem el járkálni.
Mindenki engem nézett. Szerintem még ők sem értik mire is akarok pontosan kilyukadni. Csak rá bírtam gondolni és arra, hogy mennyire is ramatyul nézett ki mikor átjött. Idegesen járkáltam, s már nem bírtam tovább. Gyorsan megkerestem a számát és már hívtam is.
Kicseng... Kicseng... S megint kicsengett. Vagy már hatodára csengett i és én egyre idegesebb lettem.
- Vedd fel... Kérlek Lizzy vedd fel! - morogtam.
- Nem veszi fel? - kérdezte Niall.
Letettem.
- Mi van ha... - akartam mondani valamit, akkor egy lány rontott be hozzánk.
- Sziasztok... - lihegett. - Danielle küldött.
Tekintete egyből rám szegeződött.
- Mond hogy nem... - aggódtam.
- Elizabethet eszméletlenül szállították kórházba... - mondta.
Bennem minden megállt, majd nem érdekelt semmi sem, mert eszeveszett futásba eredtem a kórház felé. Kint aki az utamba jött, csak arrébb lökődtem, és nem érdekelt semmi sem. Oda kell érnem, látnom kell őt, mi lehet vele, nem veszthetem őt el. Futottam, és az sem érdekelt, hogy szúr az oldalam, és a bőrömet csípi a szeptember végi idő. Az agyamban ezer s ezer dolog átfutott, de próbáltam a legrosszabbakat jó messzire elzárni. Azt akartam mire ott leszek mosolygós arcával találom szembe magamat, és csak azt mondja, hogy semmi baja sincsen, csak túl aggódják a dolgokat. Ezt akartam semmi mást... Megígértem neki, hogy vigyázok rá és nem engedem el...Ezt be kell tartsam.
Amint beértem egyből idegesen a pulthoz siettem.
- Miben segíthetek.
- Elizabeth Morgen... - lihegtem.
- Most hozták be. A sürgősségin van...
Nem kellett több, rohantam a sürgősségit jelző iránytábla irányába. Futottam, mintha az életemen múlt volna. Amikor beléptem, Dani idegesen járkált, majd mikor megpillantott egyszerűen arca televolt könnyekkel. Közelebb mentem hozzá.
- Mi történt? - hangom hirtelen megcsuklott.
- Egyszer csak... - szipogtak. - A karjaimba omlott össze... - zokogta.
Nem tudtam mit reagálni, de nem is kellett mert a srácok is beértek, és Liam egyből Daniellet ölelte meg. Hallottam ahogy ott szipog, de n csak földbe gyökereztem, és ott álltam. Ekkor egy orvos lépett ki, én pedig egyből letámadtam őt.
- Hogy van? - kérdeztem azonnal, ő pedig felsóhajtott.
- Stabilizáltuk, de kómába esett. - ekkor teljesen összetörtem én is.
- De... Mi történt, vagy miért vagy... Basszus... - kezeimmel az arcomat dörzsöltem.
- Kérem nyugodjon meg.
Terelt hátrébb az orvos és leültem a fiúkhoz.
- Elizabeth súlyosan kiszáradt, és túl nagy súlyvesztesége volt ebben a pár napban. Túl sok megterhelésnek esett alá, és ez kihatott a szervezete is. Lényegében összeomlott az egész szervezete.
Kezeimmel eltakartam az arcomat, és utat engedtem a könnyeimnek. Éreztem egy kezet a vállamon, majd megcsapott a kaja szaga, és tudtam, hogy Niall az, de nem érdekelt.
- Én azt javaslom menjenek be hozzá, mert nem sok esélye van, hogy túléli...
Úgy éreztem magamat mint akinek a szívébe egy kést döftek volna. Felálltam, és egyenesen bementem azon az ajtón, amin az orvos kijött. Amint beléptem, még inkább meghalni akartam. Mindenféle cső lógott ki belőle, és lélegeztető gépre volt kötve. Megtöröltem a szemem, és odaléptem az ágyához. Nagyon finoman megfogtam a kezét, és felöltem az ágyra. A többiek is bejöttek, Niall is odajött, és már ő is szipogott.
- Kicsi lány... - simogatta meg a kezét Niall.
Mindig is tudtam, hogy Niall számára valamit jelent, de amint megtudtam ,hogy húgaként félti igazán meglepett a dolog. Amint gondolataimban meredtem hamarosan berohantak Lizzy szülei és testvére is. Anyukája azonnal zokogni kezdett majd csak odaborult Lizzy üres felére, és megfogta a kezét és mormolni kezdett valamit. Egyből tudtam, hogy Allahhoz imádkozik. Apu is mindig ezt tette mikro én vagy a tesóim kórházba kerültünk. Én nem mondtam semmit sem. Az apja is odajött, majd csak felhúzta Sashaat és megölelte. Adil csak ott állt és azt sem tudta mit tegyen. Én csak fölé hajoltam.
- Most kaptalak vissza... Megígértem, hogy soha nem engedlek el. Ne merészelj itt hagyni... - sírtam.
Adtam egy puszit a homlokára, majd csak visszaültem. A kezét fogtam, és el sem engedtem. Csak az arcát néztem, és az orvos szavai zengtek a fejemben. Lehet nem éli túl... Miért érdemelte ki ezt? Hiszen ő a világ leg emberségesebb embere. Mindenkit előnyben részesít, még ha neki valamiben előrébb lenne a helye.
Végig bent voltam. Meg sem moccantam mellőle. Adillal beszélgettem, vagy a többiekkel. A srácok már el-el szivárogtak csak Dani és Niall maradtak még bent. A szülei is itt dekkoltak az anyukája pedig folyamatosan csak imádkozott.
- Mrs. Morgen, szerintem a lánya már így is elég védelemben van... - mondta halkan Niall.
- Ezt te nem érted. - förmedtem rá. - Ez a vallás már mint a tied... Teljesen már. - néztem Lizzyre.
Én is milliónyi imát elmondtam ami eszembe jutott régről... Fogalmam sincs miért tettem de megtettem. Csak ott ültem... Egy pillanatra sem tudtam másfelé nézni. Attól féltem ha elpillantok, nem lesz már itt többé. A gép halkan csipogott, olyan kis gyenge, de én tudom ő roppant erős lány. Nem adja fel ilyen könnyen. Nem adhatja fel ilyen könnyen.

29. fejezet

Sziasztok, nem nagyon akarok bunkó lenni, de ha... Ha ezze a fejezethez nem lesz meg a hat komment akkor csak két nap múlva hozok frisst. Amúgy a videót ne várjátok, mert mindent kidobáltunk, mert egy borzalom az egész. Kellemes olvasást mindenkinek, és köszönöm a komikat! ♥ 

Lena: Köszönöm, és... hidd el mi is élveztük de baszottul! xDDD
Stefii: Lehet egy kicsit bunkó? Nemsokára újra minden rossz lesz, de utána meg minden 100W mosoly! ♥ 
Dorinaa: NEm akarom vele összehozni, mert Niall az enyém Muhaaaa *gonoszkacaj* :D ♥ 
Izii: Igen mivel az előzőekben hallotta Perriet és Zayn veszekedni ott a nagy kis stúdiónál. 



A rossz előérzet!

Sokáig voltam nála. Kicsit sokkal feszélyezettebb volt a hangulat. Az kanapén ültünk, és magamhoz húztam a lábaimat, és felé fordultam. Végig Perrieről faggattam őt, ő pedig készségesen felelt minden kérdésemre. Láttam rajta, hogy változni akar, és azt is, hogy maga mögött akarja őt hagyni. Amíg ő beszélt, én csak arcát vizslattam, és szinte nem is hallottam amit mond. Enyhén borostás arca, a hajam kócosan a szeme elé hullott, amit folyamatosan türögetett el. Ajkaimba haraptam, és lehajtottam a fejemet. Nem szabad látnia, hogy teljesen belezúgtam, már a látványtól is.

- Minden rendben van? - kérdezte csodás mély hangján.

- Igen... - eresztettem meg felé egy kis mosolyt. 

- Biztos?  Mert hanem vagy jól szólj! - kúszott oda közel hozzám.

Szívem egy hatalmasat dobbant.

- Zayn, semmi bajom, teljesen jól vagyok. - mondtam.

Mosolyogtam rá, és csak egy kicsit megsimítottam az arcát. Egymás szemébe néztünk, és én teljesen elvesztem mogyoróbarna szemeiben. Kezeim végig arcát simogatták, és nem is állt szándékomban elengedni őt. Egymás tekintetét figyeltük csak.

- Bocsáss meg nekem mait tettem. Egy bunkó paraszt voltam. - nézett rám.

- Igen az voltál... - erre ő csak lehajtotta fejét. - De... Minden ember kap második lehetőséged az életben. - mondtam.

Erre ő felkapta a fejét, és szemei teljességgel csillogtak.

- Zayn... - kiabálta valaki.

A hanghoz hamarosan arcok is csatlakoztak. Niall, Louis, Liam és Harry. Zayn egy hatalmasat sóhajtott, majd hátravetette magát. Én lehajtottam a fejemet és összekuporodtam.

- Rosszkor? - kérdezte Niall.

- Nem. Én megyek, mer táncolni is kell valamikor...

Felkeltem. Egy utolsó pillantást vetettem Zaynre, aki kezeit az arcába temettem. Elköszöntem a fiúktól, majd már mentem is. Haza érve még mindig nem volt itthon senki sem. Összepakoltam a holmiijaimat, majd elindultam a Danielle felé. Út közben elég sok mindenen kattogott az agyam, de ezt a mobilom rezgése zavarta meg. megnéztem, s amikor Zayn nevét láttam meg arcomra mosoly húzódott.

- Szia. - köszöntem bele mosolyogva.

- Hali. Jól vagy? - aggódott.

- Nyugi... Mi bajom lenne? - kérdeztem.

- Olyan furcsa érzésem volt... Vagyis van. - mondta.

- Hívd fel a szüleidet. Lehet otthon van valami. - mondtam halkan.

Hallottam, hogy felsóhajt, majd csak elköszöntünk és letettük. A telefont a kezemben fogtam, és csak haladtam tovább az utcán. Elég sokan néztek, meg a gépek is kattogtak, de inkább nem törődtem vele. Megdörzsöltem a szememet és csak mentem tovább.

Amikor odaértem a házhoz, finoman bekopogtam.

- Szia... - nyitott ajtót Dani. - Jesszusom Lizzy...

Behúzott a házba.

- Ettél te már valamit? - aggodalmaskodott.

- Most ez komoly? Mindenki ezzel nyúz. Anyuék, Zayn...Ettem igen. - mosolyogtam.

- Zayn? - kerekedett ki a szeme.

Én egy szót nem szóltam, csak bemenetem a nappaliba és letettem a táskámat.

- Ha gondolod mehetünk. - mondta s végig furcsán méregetett.

Egy bólogatással jeleztem, hogy benne vagyok, majd ő már el is tűnt az emeleten.

/Danielle Peazer szemszöge/

Kicsit sem értettem most akkor mi is van. De egyet tudtam... Lizzy rettentően megviselt. Jó pár kilót ledobott magáról, a szemei karikásak, és olyan elveszetnek tűnt. Miközben felöltöztem, csak a gondolataim cikáztak, de inkább csak rajta, meg Zaynnen. Nagyon összeillenek de Zayn elcseszte, azóta nem is igazán beszéltem vele, meg az a kijelentése is.

Amikor lementem Lizzy már indulásra kész volt. Mosolyogtam rá, majd mentünk is. Út közben folyamatosan rezgett a telefonja, de SMS-ekkel lerendezte mindig.

- Ki zaklat ennyiszer? - kérdezte mikor már vagy huszadjára hívták.

- Nem zaklat, csak aggódik. - húzódott mosolyra a szája amikor beértünk.

A többiek is bent voltak már.

- Telefonálhatok? - nézett rám.

Én csak a szemem forgattam ezen. Ő lepakolt a szokásos kis helyére, majd kinézett az ablakon, és már telefonált is. Én csak lepakoltam, majd az egyik tanítványomhoz mentem, és ő már minta is a dolgokat, de fél füllel figyeltem a beszélgetést is.

- Szia... Nem dehogy... Zayn nyugodj meg! - kuncogott.

Zayn névre szinte mindenki odafigyelt, és ahogy reagált rá. Nem értem... Most megint együtt vannak vagy mi.

- Csak azért hívtalak, hogy táncon vagyok, és nem éppen tudom majd reagálni a jelzéseidre.

Még beszélgettek egy kicsit, de láttam, hogy a többiek is valamin beszélgettek, és fél szemmel őt nézték.  Letette, majd csatlakozott hozzánk. Ránk nézett majd várta, hogy mi is lesz. Én csak megköszörültem a torkomat, és elmondtam, hogy lesz egy fesztivál nemsokára,és arra kéne táncokat betanulni. Ők csak bólogattak, majd múltkor tanult mozdulatokkal kezdtünk el. Én előre álltam a tükrökhöz, majd indítottam a zenét, és figyeltem őket. Mindenki nagyon jól csinált mindnet, de Lizzy meglepett. Alig pár perc után teljesen leizzadt, és kapkodta a levegőt. Egy idő után már teljesen elvesztette a fonalat. Megállt, majd egyik kezét a csípőjére tette és kapkodta a levegőt.

Azonnal megállítottam a zenét, és odamentem hozzá, a többiek pedig minket néztek.

- Minden oké? - kérdeztem.

- Nem tudom... - kapkodta a levegőt.

Éppen átöleltem mikro hirtelen összeomlott a karjaimba, és finoman a földre fektettem őt.

- Basszus hívjátok a mentőket! - kiabáltam. 

28. fejezet

Sziasztok. Na a mai próba kb. annyiból állt, hogy énekeltünk, és az egészből egy paródiát csinálunk majd! Szóval... Elég jól elvoltunk. Majd hasikerül megvágom akkor majd hozom! Remélem várjátok már! :) 

Kellemes olvasást! :) 

Lena: Köszönöm, és majd mindjárt kiderül minden! 

Trixi: Köszönöm, és a mai napot is! :D 

Dorinaa: Hát... majd ki fog derülni! :) 

Stefii: Meg fognak, és semmi baj! :) Majd máskor! 

Izii: Eddig még marad... :) 

Emi: Ha adsz egy címet amire le tudom írni neked akkor leírom.

Egy kicsit lágyabb! 

Reggel elég későn keltem fel. Nagyon sokat gondolkodtam...Leginkább Zaynre gondoltam. Felsóhajtottam, majd megtöröltem a szemeimet, amint láttam, hogy csupa könny az egész. Viszont ami meglepett, hogy Bella nem volt sehol, csak egy cetlit amint ez állt.

"Adillal elmentünk parkba...Szerintem már nem jövök vissza. Remélem jól vagy, nagyon sokat sírtál este!"

A lapot összegyűrtem majd kidobtam. Felálltam, és kicsit megszédültem ezét visszahuppantam az ágyra. Szokott ilyen elfordulni, de most a kelleténél is hosszabb ideig tartott, mire újra jól lettem. Amint újra jól lettem bementem a fürdőbe. A szemeim megint csak eléggé vörösek voltak, és a szemem alatt is hatalmas karikák utaltak arra, hogy nem alszok jól. Kifésültem a hajamat és visszabotorkáltam az ágyamba. Bekapcsoltam a laptopomat, és csak felnézegettem erre-arra. Twitteren egy hatalmas koppanás ért. Mindenki rólam, Zaynről és Perrieről beszélt. Az egyik kis komment eléggé tetszett.

"Én láttam őket már élőben együtt. Szerintem Layn sokkal édesebb együtt mint Zerrie. Remélem hamarosan minden oké lesz!!"

Elmosolyodtam, mert igazán kedves volt tőle. A trendek között megláttam a Layn szócskát, és alig akartam elhinni. Eddig szidtak most meg mellettem állnak? Érdekesek. De olvasgattam tovább.

"A szakítás tanúja voltam. A szemközi utcán voltam mikro Lizzy zokogva jött ki. Zayn utána rohant de nem ment semmire vele, Perrie pedig mosolyogva figyelte őket. Azt hiszem kezdem megutálni Perriet!!!"

Majd Zayn kiírásával is találkoztam.

"Megérdemeltem... Köszönöm aki aggódik. Ő kijátszott velem, és az a személy sínylődte meg akinek semmit sem akartam ártani. De ha ő nem lehet az enyém, inkább senki. Az első szerelem felejthetetlen..."

Az utolsó mondatát teljesen tisztában voltam, hogy nekem küldi! De úgy döntöttem válaszolok rá.

"@zaynmalik1D Az első szerelem felejthetetlen, az első csalódás életre szóló."

Elküldtem, de hamar jött is rá a válasz.

"@elizabeth_jade Az első csalódás életre szóló. Azt a fájdalmat amit okoztam, soha nem felejtem el. Tudom nem bocsátasz meg nekem..."

Egy kicsit elmosolyogtam a szemeim könnybe lábadtak.

"zaynmalik1D Ebben a pár napban többet szenvedtem mint kellett volna. Te voltál ki igazán beengedtem az életembe. Hiányzol ezt nem tagadhatom de...."

Nem tudtam már mit írni inkább elküldtem.

"@elizabeth_jade @zaynmalik1D Olyannyira hihetetlenek vagyok, mert én már itt sírok ezeken."

Elmosolyodtam Eleanor írásán. Inkább lecsuktam a gépet, és lementem, lent megint csak egy cetli fogadott.

"Kicsim el kellett vinni a nagyit haza. Adil és Bella elmentek. Szerintem későn érünk haza, és ők is. A sütiket vidd át Zaynnek, tegnap elfelejtettem."

Megdobbant a szívem, hogy át kell vigyem neki, de egy kicsit azért rosszul is esett. Felmentem, hogy felvegyek egy melegítőt, majd egy vastag pulcsit vettem fel, és fogtam a kikészített dobozt. Vettem egy nagy levegőt, majd kiléptem a házból, és bezártam magam mögött az ajtót, és Zayn lakása felé igyekeztem. Félve kopogtam be az ajtón. Egy kis repedést féltem felfedezni az ajtón, amit csak kémleltem és vártam, majd újra kopogtam.

- Igen? - nagy lendülettel nyitotta fel az ajtót.

A tekintetünk azonnal találkozott, majd az arcát figyeltem. Nyúzott volt, és úgy nézett ki mint aki már egy jó ideje nem is borotválkozott. Fáradtnak láttam, a szemei alatt pedig karikák tátongtak. Kezében lógott a füstölgő cigi... Kivettem a kezéből és gyorsan eltiportam.

- Ne dohányozz ennyit! - mondtam halkan.

- Rendben! - mondta határozottan.

- Anyu küldi. - mondtam.

Odaadtam neki, majd pedig menni akartam, de ő megragadta a kezemet és behúzott a házába.  Megijedtem, de talán még örültem is ennek. A szobából érezhető volt a cigi füst.

- Mennyit szívtál? - néztem rá aggodalmasan.

- Túl sokat! - kezeivel a hajába túrt majd elindult befelé.

Elindultam utána, és a nappaliban egy kisebb kupi fogadott. Beljebb léptem és az asztalon megláttam a sok üres cigi dobozt. Kisebb szívroham kapott el. Nem zavart, hogy cigizik, de ez kicsit nekem is sok volt. Bejött, majd egy teli dobozt fogott meg, és a kukába dobta amit a többi üres követett.

Nem mertem semmit sem mondani... Csak figyeltem amit csinál. Rám sem nézett, csak dobálta a cuccokat, majd csak hirtelen rám nézett. Egy melegítőt visel, és egy fehér pólót.

- Fogytál. - mondta.

Én csak lehajtottam a fejemet.

- Meddig akarjuk ezt csinálni, én egyszerűen már nem bírom.

Hangja tele volt bánattal, s mikor rá emeltem a tekintetemet, könnyeket láttam végig folyni az arcán. Még soha nem láttam fiút sírni, ezért kicsit ledöbbentem. Közelebb mentem hozzá, kezemet az arcára tettem, és letöröltem róla a könnycseppet.

- Miért csináltad? - kérdeztem.

- Ki fogsz nevetni... - mondta halkan.

- Nem foglak.

Vett egy mély levegőt majd elkezdte.

- Perrie megfenyegetett hogy mind a kettőnket bemocskol ha nem fekszem le vele. Amikor nyálasan kezdett el csevegni, akkor is tudtam, hogy azt kell mondanom amit hallani akar különben valamelyikünk rábaszik de nagyon! De nem feküdtem le vele... A többit meg már hallottad te is... - végig nagyon halk volt.

Én elmosolyodtam, majd a nyakai köré fontam a kezeimet és megöleltem őt. Talán tényleg túl hamar ítéltem el őt. Rosszul tettem, hiszen csak védelmezte magát és engem is. Ő is megölelt, de sokkal erősebben karolt át, mind eddig szokott.

- Soha, de soha nem fogok ekkora hülyeséget csinálni... Nem engedlek el többet! - suttogta, és szemeimet ellepték a könnyek.

Elengedtük egymást, majd csak megtöröltem a szemeimet.

- Egyél valamit, mert tényleg rettentően lefogytál. - hangja tele volt aggodalommal.

Szipogtam majd csak bólogattam. Kimentünk a konyhába, majd leültünk és anyu sütijét kezdtük el majszolni. Csendben ültünk, de láttam, hogy Zayn le sem veszi rólam a szemét. Ez egy cseppet zavart de inkább nem is figyeltem oda. Egy sütit betoltam.

- Az hiszem én jóllaktam. - mondtam.

- Alig ettél... Ne csináld ezt velem...

Ezen csak mosolyogtam, de tényleg nem ment le több a számon. 

27. fejezet

Sziasztok, Ma este lesz egy twitcam, FÉL NYOLCKOR!!!!!!! http://twitcam.livestream.com/dlcw1 itt tudtok minket nézni, én leszek és a legjobb barátnőm leszünk benne!!! Kérlek nézzetek minket!!! Amúgy meg hanem lesz 4-5 kommentelőnél több akkor meg megint két naponta lesznek frissek! 

Dorinaa: Köszönöm, s ki fognak, de ez még egy picit eléggé odébb lesz! 

Stefii: Köszönöm! :) 

Izii: Köszönöm! :) És én is így voltam evvel. Amúgy Zerrie fan vagyok... De hát itt nem! :D 

Csak egy nap

/Zayn Malik szemszöge/

Enyhén szólva elcsesztem az életemet. Perrie tényleg azért jött fel, hogy visszacsaljon, amit be is vettem, de nem direkt volt. Volt okom mindenre. Perrie megfenyegetett, hogyha nem fektetem meg őt, akkor komolyan be fog sározni mint engem mint Lizzyt. Amikor pedig hirtelen nyálasan kezdett el beszélgetni velem, nem értettem semmit csak mentem a fejem után. Előbb túl akartam lenni rajta, hogy aztán kilépjen az életemből. Amint megláttam, hogy ő is ott van, átkoztam Perriet. Rájöhettem volna, hogy csak azért kezdett el nyálasan beszélgetni mert ő itt van.

Reggel teljesen szétesetten keltem fel.  Sörösüvegek mindenfele, a szemeim alatt karikák, és kisírt szemek. Nem szégyellem. Sírtam miatta. Őt akartam és senki mást. Elhatároztam, hogy ma nem fogok elmenni egyik próbánkra sem, mert senkit sem akarok most látni. Felszedtem a rengeteg üveget, egy zacskóba tettem majd kint kidobtam. Lizzy ott állt a kapunál, és sírt, amint meglátott elfutott. Rohadt szarul éreztem magamat. Idegesen kidobtam a sok dolgot, majd visszamentem a házba és eszméletlen erősséggel csaptam be az ajtót. Könnyim szüntelen folytak, de egyben magamra is rettentően dühös voltam.

Felöltöztem, majd csak mentem a stúdió felé. Tudtam, hogy Perriek is ott vannak. Siettem a stúdióba. Amint beértem a srácok is ott voltak. Oda menetem hozzájuk, Niall pedig szinte szikrákat szór a szemeivel. Hamarosan a lányok is jöttek le Perrie pedig már rohant is oda hozzám. Amint odaértek, én egy kicsit meglöktem, hogy ne öleljen meg. A srácok csak furcsán néztek rám.

- Mi van? - kérdezte.

- Egy mocskos kurva vagy az van. - morogtam.

- Zayn. - mondta Jesy.

- Nem! - mondtam. - Engem fenyegethetsz bármennyire is, de Lizzyt nem. Rájöhettem volna a mocskos kis tervedre! Bemocskolhatsz, nem érdekel, de ha egy rossz szót is mondasz Elizabethről... Soha a büdös életbe ne várd el tőlem, hogy valamikor is kedves leszek veled! - morogtam rá.

Láttam, hogy megszeppent. Ezt akartam... Ezt... Kimondani amit gondolok, és azt, hogy végre belássa nem erősebb nálam. Megijedt, és elmentek a lányokkal, én pedig megkönnyebbülten sóhajtottam fel.

- Ez meg mi volt? - kérdezte Liam.

- Egy bunkó seggfej vagyok, csak az! - morogtam, majd hátra fordultam.

Megállt bennem minden ami csak tudott. Csodás barna szemeivel az enyémbe nézett. Arca pont olyan nyúzott volt mint az enyém. Csak néztük egymást, majd egy lánykarolt belé, és elhúzta onnan. Mi a franc? Miért viszi el? É ki volt az a csaj?

- Miért... - motyogtam..

- A barátnője. - jött oda Danielle. - Te meg szedd össze magadat, mert mindnet hallottunk.

- Mit mondott... - aggódtam.

- Vele beszélj...

- De...

- Zayn... - mondta Niall.

Én elhallgattam majd csak csináltuk amit kell...

/Elizabeth Morgen szemszöge/

Alig akartam elhinni amit kiabált Perrievel. A csaj pedig úgy jött ki mint akit éppen lehordtak volna valamiért. Egy kis szikra felpattant bennem, de még akkor is az bennem volt, hogy azt mondta, hogy szereti. Bellával egyenesen hozzánk tartottunk, és alig vártam, hogy végre haza érjünk.

A szobámban ülve megdicsérte, hogy mennyire gyönyörű szobám van. Én bezártam a szobámat, majd letelepedtem az ágyra. Bella ölében már ott volt a kiscica,és csak figyelt.

- A szüleid... Hogy is mondjam.. Izé.. - dadogott.

- Igen, anyukám muszlim. - mondtam.

Ő csak finoman bólogatott.

- Kiskoromban árvaházba dugtak, mert ott biztonságban voltam, mint egy ottani nevelőiskolában. Bár így is nehéz volt elviselnem az életemet. Aztán felvettek az Anubisba, és Danielle is rengeteg mindenben segített nekem. Aztán énekórán kiderült hogy amikor feleltük az a jegy az év végi jegybe is beleszámít, több mint a fele vagy mi. Én nem énekeltem, így alapjában megbuktam, ezért ott hagytam a sulit. Majd bekerültem hozzátok. - mondtam.

- Mi van Zaynnel? Olvastam a tegnapi kiírásodat.

- Én sem tudom. Amit hallottunk most az bezavart de teljesen. - sóhajtottam.

- Akkor mi volt a kirobbanó ok? - kérdezte.

- Hallottam őket, és éppen szerelmet vallottak egymásnak, majd egymásnak estek.

- Hoppá... Akkor.. Oké most engem is megzavart ez meg amit ott mondott. - nézett Bella.

Én felsóhajtottam. Majd kopogtak.

- Hozam egy kis ennivalót. - hallottam meg anyut.

Felkeltem és kinyitottam az ajtót. Ő bejött.

- Köszönjük. - mondtam egy kis mosollyal az arcomon.

- Ne búslakodj kincsem, minden rendben lesz! - mosolygott anyu.

Megöleltem őt, majd csak adott egy puszit és ment is.

- Aranyos az anyukád.

- Nagyon is szeretem. - mondtam.

Még beszélgettünk majd a cicámmal kezdtünk el játszani. Nagyokat nevettünk, mikor a cicum néha megbotlott, vagy csak dobott egy hátast. Gyorsan csináltam róla egy képet, amit fel is töltöttem.

"És akkor a cicám így szólt: nem menekülsz, megvaaagy! Aztán pedig elesett! Szeretlek kiscicám!"

Elég sokáig beszélgettünk és csak úgy voltunk. Bella nagyon kedves velem, és ő is rengeteget mesélt magról, és a végén már úgy éreztük magunkat, mint akit ezer éve ismerek. Nagyon jól esett, főleg, hogy teljesen kizártam minden rosszat magamból. Bellát megkértem ,hogy maradjon, majd miután telefonált, örömmel maradt nálunk, és ennek a szüleim is örültek.

A vacsora alatt Bella és Adil remekül elbeszélgettek, és láttam rajta, hogy azért valamit elkezdenek egymás iránt érezni. Én csak a kajámba turkáltam, teljesen nem itt jártak gondolataim.

- Egyél már kincsem... Az utóbbi napokban egy falatot sem ettél... - aggódott anyu.

- Nem vagyok éhes. - mondtam.

- Kicsim...

Én inkább felálltam, és a szobámba mentem be. 

26. fejezet

Sziasztok. Ma annyi mindenre rájöttem... Olyan sok mindent csinálok egyszerre és ez kész őrület  hogy egyszerűen nem tudok leállni..... Meg még hétvégén felvesszük az első videót is. Eszméletlenül be vagyok zsongva, aminek a végeredménye két új dal lett amit gitáron betanultam. na de nem rabolom az időtöket. 
Kellemes olvasást! ♥

Dorinaa: Mindegyik a kedvencem... De azért az első volt az amikor minden beindult. Szóval... Mindegyiket imádom! xDD
Trixi: Ez igaz.. xDD Köszönöm! :) 
Lena: igen ő lesz, és köszönöm! :)
Stefii: Hamarosan kiderül, köszönöm! :)
Izii: Eltaláltad! És köszönöm! :) 


Indulás lefelé!

Ott álltak, ketten... A lány keze Zayn derekán, és Zayn is a lány derekát fogta. A lánynak lilás haja volt, és egyből tudtam ki ő. Ő Perrie a volt barátnője. Szemeim könnybe lábadtak.

- Zayn sajnálom amit tettem. Én még mindig szeretlek. - bújt hozzá Zaynhez.

Annyira odamentem volna, és lekevertem volna a csajnak, de nem tettem. Túlságosan is félénk vagyok én ehhez.

- Én is szeretlek Perrie. De...

- Lizzy... - sóhajtott fel.

- Igen, szeretem őt...

- Zayn...Én ismerem az ilyenfajta lányokat akik a süllyesztőből jöttek. Nem érdekli őket semmi más csak az, hogy felcsináld őket, és majd továbbállnak, és elveszik a pénzedet...

- Ő nem ilyen. Ő nem akar velem lefeküdni.

Nagyot nyeltem. Erre Perrie felnevetett.

- Akkor had tegyem meg amire ő nem képes!

Erre lesmárolta Zaynt, aki nem is tiltakozott, inkább csak azonnal lehúzta a lány felsőjét. Kitört belőlem minden és zokogásba kezdtem. Mind a ketten egyből oda néztek, az én szemeimből meg folytak a könnyek. Teljesen homályosan kezdtem el látni, majd a macskámat megláttam, felkaptam őt, majd rohantam haza. Hallottam, ahogy kiabál utánam, de nem érdekelt. Vele csókolózott, bevallotta neki, hogy szereti...

Sírva rontottam be a házba, majd egyenesen felrohantam a szobámba, ahol becsaptam az ajtót és bezártam. Letettem a cicámat, és a táskámat ledobtam, majd az ajtómnak dőlve zokogtam. Összekuporodtam, de hamarosan hangos lépteket hallottam.

- Lizzy nyisd ki! - püfölte az ajtót Zayn.

- Takarodj innen! - zokogva ordítottam.

- Kérlek Lizzy... - dörömbölt tovább.

- Apuuu!

 Kiabáltam.

- Most menj el Zayn... - hallottam meg apu nyugodt hangját.

Én csak sírtam és kivettem a telefont a zsebemből.

"Én és Zayn nem járunk. Perrievel jár, hiszen szeretik egymást. Senki se ítéljen el, mert nincs mire. Nem járunk!!!"

Percekig ültem ott és csak sírtam. A macskám hozzám dörgölőzött és dorombolni kezdett, én pedig csak simogattam őt.  Megcsalt... Azaz ember tette ezt velem amiben a legjobban megbízok, akire az életemet is rábíznám. Ilyen lenne a szerelem? Mikor fent vagy a fellegekben, hirtelen egy kisördög lelök onnan, és a kemény betonon végzed. Perrie volt a kisördög, én pedig a fellegekből letaszított ember. Hamarosan a csendet a telefonom hangja zavarta meg. Meg sem néztem ki volt az csak kinyomtam, és a telefonomat is kikapcsoltam.

Egy kis idő múlva már megnyugodtam, és a cicámat az ölembe kaptam majd kinyitottam az ajtót, és átbarangoltam anyuék szobájába. Kikerestem az ajándékot amit az öcsémnek akarok adni, majd elindultam lefelé. Amikor leértem lent teljes csend lett.

- Boldog születésnapot! - vettem fel egy erőltetett mosolyt.

- Köszönöm! - Adil arcán láttam hogy aggódik de nem kérdezett semmit.

Letettem a cicát, majd pedig vártam, hogy Adil kinyissa a dobozt. Amint kinyitotta, mosolyogva megköszönte, és egyből fel is tépte a dobozt, majd mosolyogva vette birtokba a laptopját. 

- Kicsim mi történt? - kérdezte anyu.

Odasétált és az arcomat simogatta. Én meghátráltam.

- Semmi... Megyek táncra. - mondtam.

Felmentem a szobámba. Átöltöztem egy melegítőruhába, a hajamat felkötöttem. A tükörbe nézve, egy kisírt szemű lány köszönt vissza rám, de nem törődtem vele. Fogtam a cuccomat, a hátamra kaptam, és már mentem is. Lent nem mondtam semmit sem csak lementem. Az út hosszabbak bizonyult mint eddig, ezzel pedig több időt tudtam gondolkodni, ami nagyon nem volt jó. Szemeimet könnyek lepték el amikor eszembe jutott az amikor Zayn és Perrie egymásnak estek. Zayn nekem azt mondta, hogy Már nem szereti őt, erre bevallotta neki, hogy szereti. Amikor beértem már szipogtam a sírás miatt. Letettem a táskámat, és kivettem belőle egy zsepit, majd kifújtam az orromat. Átcseréltem a cipőmet, és a többiektől csak egy kis susogást hallottam.

Nekiláttam bemelegíteni közben Dnaielle is befutott, és egy kis sóhaj hagyta el az ajkait mikor meglátott. Én nem csináltam semmit, csak nyújtottam tovább.

- Minden rendben? - jött oda hozzám.

- Kezdhetünk? - kérdeztem.

Elszomorodott majd pedig bólintott, és mindenki nekiállt valaminek. Danielle végig engem figyelt, én pedig úgy tettem mintha nem venném észre. A táncpróba s szokottnál is hosszabbak tűnt. Én fejben máshol jártam, és észre is vettem, hogy kicsit lassabb voltam mint eddig.

Az egyik csaj ötlete volt, hogy mivel nagy Vámpírnaplók fan ezért az egyik csajnak a dalait dolgozzuk fel, és engem akart hogy én legyek megint az a csaj. Gőzöm sincs ki ő, de nem mondtam se igen sem nemet.

A táncpróba végén úgy éreztem, teljesen elkeveredtem. Nem találtam ma helyemet, és kellemetlenül is éreztem magamat. Átvettem a cipőmet, és felhúztam a felsőmet, a többiek elmentek, és csak ott ültem és bámultam kifelé. Mi a fenéért kell ezt éreznem? Szemeimet újra ellepték a könnyek.

- Lizzy... - hallottam meg a hangot.

 Oda fordítottam a fejemet és Niall aggódva figyelt rám. Egy picit elmosolyodtam, de ő tudta, hogy ez nem igazi mosoly. Megölelt, és nem tudom miért, de belőlem kitört a zokogás.

- Ssssh.... - nyugtatott.

Érezem, hogy valaki még átölel minket. Amint megcsapott a parfümje tudtam, hogy Dani az.

- Azt mondta nem szereti őt... - szipogva mondtam. - Meg akarom lepni őt... Erre éppen bevallotta neki, hogy szereti, meg egymásnak estek...

- Perrie? - nézett rám Niall.

Én csak bólogattam.

- Az a.... - éreztem ,hogy Niall telítődik dühvel.

- Miért vigyázol rám ennyire? - csúszott ki a számon a kérdés.

- Mert a húgom vagy! - húzta ki magát büszkén.

Ettől elmosolyodtam, majd csak Niall megölelt. Elmentem a mosdóba, és megmostam az ajtómat, majd vissza a terembe. Felvettem a táskámat, és Niall erőszakosan kiharcolta, hogy hazavisz engemet.

Amikor a kocsi leparkolt a ház előtt, idegesen láttam meg Zaynt amint felénk igyekszik. Én megijedtem. Gyorsan megköszöntem, majd egyenesen berohantam a házba. Betettem az ajtót majd bezártam. Vettem egy mély levegőt, és ellöktem magam az ajtótól.

- Van torta, és isteni! - dugta az orrom alá a sütit az öcsém.

- Nem kérek... - toltam el, majd felmentem a szobámba, ahová a cicám is követett.

Bezártam az ajtót, majd letettem a cuccomat. A picike cica egyből megtalálta az ágyamat amin csak mosolyogtam. Bementem a fürdőbe, és nekikezdtem zuhanyozni. Csak álltam és hagytam ,hogy a forró víz feloldja a határtalan bánatot, és elfelejtsek mindent, akár csak egy kis időre is. 

25. fejezet

Sziasztok. Na Köszönöm nagyon a komikat! ♥♥♥ Egy kicsit szar napjaim vannak, lehet az idő... nah mindegy! :D Remélem tinektek sokkal jobban telnek a napjaitok! ♥ Kellemes olvasást mindenkinek  és várom a találgatásokat ehhez a részhez! :) 

Dorinaa: OMG... Tudod nehéz választani, hiszen mindegyik történet hozzám nőt! De talán az első... hiszen mindenki azt szokta feleleveníteni, és az Elizabeth név is így ragadt rám. 

Stefii: Köszönöm! :) 

Trixi: Jaj akkor ennek örülök! :) Persze, szomorú lesz! *húh ez annyira köcsögül hangzott a fejemben* 

Lena: Nagyon köszönöm! :)
Izii: Köszönöm, és hidd el az is lesz. *ez már megint olyan köcsögül jön ki 

Az új suli!

A sulihoz érve a szívem a torkomban dobogott az idegességtől. Dani biztatón rám mosolygott, előre ment, én pedig szorosan a nyomában voltam. Amint beléptünk, csak nézelődtem. Teljesen átlagos sulinak tűnt kivéve azt, hogy itt mind táncosok rohangáltak, és valami elképesztően jól néztek ki. Idegesen harapdáltam a számat. Nem tudtam merre megyünk, de amikor egyre több tanárt láttak szemeim volt egy sejtésem.

Az igazgatónál ültünk, és várjuk, hogy beérjen. Azt mondták, hogy órája van.

- Zayn tegnap nagyon nem volt toppon. - mondta Danielle. - Miután elmentél, teljesen elveszett.

- Zavarban voltam, és a szobámat tényleg el kellett rendeznem. De... Ma tuti vele leszek egész délután!

- Pedig isteni hangod van de tényleg!

Mire megköszöntem volna, bejöttek, és a nő leült a helyére, gondoltam ő az igazgatónő.

- Örülök, hogy itt vagy Elizabeth.

Nekiállt beszélni, én pedig csak figyeltem rá. Elmondta a véleményt rólam, a táncaimról, majd azt is elmondta miért tett a harmadik csoportba. Elméletileg azért mert már megvan a kellő tudásom arra, hogy az utolsó előtti évesekhez csatlakozzak be, csak ezen mg finomítani kell, amit ebben a két évben hajtanak végre. Én végig bólogattam és igeneztem. Kiküldött egy nőhöz, aki odaadott nekem pár lapot, a könyveimet, aztán pedig az órarendemet is odaadta. Bemondott egy nevet a hangosban, majd megkért, hogy várjak pár percet, közben pedig Dani el is ment. Én kicsit idegeskedtem, majd egy nagyon aranyosnak tűnő lány lépett be. haja majdnem a derekáig leért, a jobb oldalára volt tűrve, s egészen göndör volt. Beszélt pár szót a nővel, majd odajött hozzám.

- Szia Bella vagyok. - mosolygott.

- Elizabeth!

Felkeltem, és már mondta is, hogy kövessem.

- Osztályfőnökink van, szóval pont jókor jöttél. - mondta.

- Hát... Én csak reggel tudtam meg, hogy jövök. - mondtam.

- Figyelj... az is már teljesítmény.

Ezen mind a ketten csak nevettünk, és tudtam, hogy vele jóban leszek elég hamar. Amikor az ajtóhoz értünk egy pillanatra megállt Bella.

- Tudom kivagy, az osztályban sokan beszélnek rólad és... Én ki fogok állni melletted mert kedves vagy. És kérlek... Nézd el amit mondani fognak neked! - mondta halkan.

Én egy leheletnyit bólintottam aztán beléptünk a terembe. Minden szempár rám szegeződött, és pár lány el is fintorodott. Alig voltak 10-14-én.

- Köszönöm Bella. - mosolygott a tanár.

Bella helyet foglalt én pedig csak közelebb léptem a tanár felé. Egy kicsit remegetem.

- Mutatkozz be az osztálynak. - mosolygott kedvesen.

- Elizabeth jade Morgen vagyok...

Erre az egyik lány felpattant.

- Senki földjéről jöttem, és a One Direction pénzén élek... - rázta magát nagyon hülyén.

- Kussoljál! - ordította Bella.

Én csak lehajtottam a fejemet.

- Mindenki maradjon csöndben. - csapott az asztalra a tanár, én pedig inkább leültem Bella mellé és összekuporodtam.

Bellára néztem aki odakúszott hozzám, és bátorítóan rám mosolygott. Én is egy kis mosolyt küldtem feléje, majd pedig folytatódott minden. A tanár azt mondta, hogy semmi különösebb megbeszélni valónk nincs, ezért én inkább Bella segítségét kértem ,hogy mutassa meg hol is tartanak, és mit vesznek miből. Nagyon jól elvoltunk, és végig csak mosolyogtam, mert mesélt ő is pár dolgot a tanárokról. Amikor kicsengettek, együtt mentünk át a következő órára. A folyosón folyamatosan kaptam a beszólásokat, de inkább nem födődtem vele, majd befejezik.

Amikor az utolsó órámról is kicsengettek, Bellával egy kicsit még bent maradtunk a terembe.

- Lehetne egy kérdésem? - kérdezte a tanári asztalon ülve.

Én csak bólogattam.

- Úgy tudtam az Anubiszba jársz.

Ettől csak elmosolyodtam.

- Ez elég macerás egy törtnet, amit majd egyszer el is fogok mesélni, és te miért nem barátkozol senkivel? Egész nap velem foglalkoztál.

- Én ebben az osztályban senkit sem szeretek. A pénz az úr itt. Ha egy márkásabb cuccban jelensz már, akkor már azt hiszik loptad, csak mert belőlük dől a lé. Vagyis ebben az osztályban ez a divat.

- Apuci pénze... - sóhajtottam.

- Talált!

- De... Sokat olvastam már rólad erre-arra. Bocsáss meg de én még mindig nem értem ezt az egész történet ami körülötted van... - hajtotta le a fejét.

- Holnap átjössz hozzánk? Akkor elmesélek mindnet, de itt nem nagyon akarok... - mondtam.

- Rendben, s köszönöm!

- Mit? - kérdeztem nevetve.

- Azt hogy elmondod!

Felvettük a táskánkat, majd már indultunk is. Kiérve, mondta, hogy az apja már ott várja, ezért magamra maradtam, és gyalog eredtem haza. Nem siettem. Út közben egy kisboltba is beugrottam inni venni, majd felhívtam Daniellet is, hogy még egyszer megköszönjem neki, ő pedig mondta, hogy ma háromkor próba lesz, én pedig igent mondtam, vagyis ma este még táncolni is fogok jó sokáig, amit nem is bántam.

Mielőtt hazaértem, megpillantottam Zayn házát is, és gondoltam egy kicsit meglepem őt. Mosolyogva igyekeztem a házhoz. Csendben nyitottam ki az ajtót majd tettem be magam mögött. hangokat hallottam, ezért nagyon csendben indultam a nappaliba. Majd a hangok egyre jobban egy női hangra hasonlítottak, és a beszélgetésük is kirajzolódott.  Amin picit bedugtam a fejemet, a szám elé kaptam a kezemet, hogy ne sikítsak.

24. fejezet

Sziasztok. Kérek mindenkit, hogy komizzon, mert... Kicsit elfogytatok, viszont nagyon örülök, hogy akik eddig rendszeresen írt már a kezdetektől fogva, azok a mai napig kitartanak mellettem. :) ♥ Ez a rész egy kicsit nyugis lett, de azt mondhatom, hogy a 25-től lesz egy leejtő és... Egy darabig lesz is... Amúgy meg pedig nem tudom mennyire fogtok neki örülni... de ez a blog nem 40-50 fejezetből fog állni, hanem többől, vagyis előreláthatólag erre tippelek, mert már a 30-at írom és még korán sem a legvége. xDD 

Dorinaa: Hát ebben még nem fog kiderülni mit vett csak a következőben. 
Trixi: Hihihi, mivel te fogod felvenni ezért.... inkább csak arra legyél kíváncsi  hogyan fogom összevágni a dolgokat! xDD 
Stefii: Sajnos de... :/ Igen olvastam! :) 
Lena: Köszönöm! :) ♥
Izii: Hát majd ha minden jól megy, akkor esetleg vasárnap vagy hétfőn feltudom tölteni, persze ha minden oké lesz és fel tudjuk majd venni. Főleg ilyen időbe. xDD Már a 25-ben találgatni lehet, de a 26-ban kész lesz mindenki. *szarhangulat* 



Meglepetééés!

Lizzy szobája

Amint hazaértem anyut megértem, dugja el a csomagot, de még neki sem mondtam meg mit takar a csomagolás. Átöltöztem, majd az öcsémmel újra nekiláttunk a szobámnak. Én akartam baldachint amit Adil örömmel szerkesztett nekem össze. Több függönyt hoztak nekik mint kellett, ezért fogtam a két vékonyabbikat, és feltettük a baldachinra, és annyira boldog voltam amint megláttam a végeredményét. Behoztam a hatalmas anyagot, és nekiláttam a létra segítségével a plafonra rögzíteni őket, és annyira de annyira nagyon tetszett.

- Én szerelek, te meg leszel a látványtervező. Szerintem ez remek csapat! - nevetett az öcsém.

- Inkább hozd ide a táskámból az égősort.

Szerencsére maradt még pénzem az ajándéka megvétele után, amit arra használtam fel, hogy a szobámba vegyek egy-két apróságot, és köz tartozott az égő is. Amikor odaadta, nagy nehezen feldobáltam az anyag mögé, és az ágyamnál levezettem a konnektorhoz. Még nem kapcsolom be, mert közel sem vagyunk még késszen.

- Apuuuu! - kiabálta Adil, majd apu hamarosan fel is ért.

Nekiálltak átpakolni az ágyamat. Anyu idegesen nézte mik történnek, de nem mondott semmit sem. Amint megmondtam hová tegyék az ágyamat, ők csak letették,s már mentek is ki. Bejöttek a szekrényeim, és szépen minden körvonalazódott a szobámban. Az ágyamhoz felkerült egy kis tükör is, amire a képeimet kezdtem kirakni, az íróasztalomra is sorban kerülgettek fel a képek. A matracom közben átkerült egy másik szobába, ahol Adil alszik, így ma már egyedül lehetek. Késő este még mindig ügyködtem valamin, de inkább már csak a ruháim bepakolásán. A laptopom be volt bekapcsolva és twitteren voltam csak fent. Kicsit leültem, hogy megnézzem mik vannak kint. Televolt minden velem Zaynnel, amitől nagyon ledöbbentem. gyorsan az egyik linkre rámente, hogy elolvassam a cikket, mait írtak.

"Úgy tűnik Zayn Malik újra boldog. Nem sok idő telt el a szakítás óta, ugyanis Zayn dobta egykori barátnőjét a Little Mix énekesét Perrie Edwardsot. A fiú erről csak annyit nyilatkozott, hogy Perrie már nagyon régóta csalta őt, és rájuk nyitott, és ezért történt meg a szakítás. Tegnap este nem egy ember látta őket együtt egy étterembe. Egyesek szerint csak úgy izzott körülöttük a levegő, és le sem vették egymásról a szemüket. Így nyilatkoztak erről:

- Zayn nagyon vidám volt egész végig. Bár volt egy pillanat amikor rajongók zavarták a hölgyet, csúnyán beszéltek róla...

Erről annyit lehet tudni, hogy míg a lánykiment Zayn beszélt a rajongókkal, hogy ezt fejezzék be. A lányról már elég sok mindent lehetni tudni. Ő nem más mint Elizabeth Morgen, akit Danielle Peazer karolt fel, és még a csaptában is táncol, nem olyan rég Olly Murs koncerten volt látható a fiatal lány."

Volt még pár kp rajta amin együtt vagyunk,de annyira tetszettek a képek amiket csináltak. Visszamentem, láttam minden féle kommentet. Valakinek tetszettünk együtt, valakinek nem. Láttam, hogy valaki írt ezért gyorsan meg is néztem, és Zayn volt az.

"A cikk... Izé... Sajnálom amit mondanak, mert... Imádlak tényleg, de kérlek ne hallgass rájuk!!!"

"Zayn. Ne aggódj, semmi baj. Nem zavar a cikk!"

Elküldtem de már annyira fáradt voltam, hogy inkább úgy döntöttem, hogy elfekszem az új pihe puha

ágyamba.

Reggel a napsütés fogadott. Elmosolyodtam, majd kimásztam az ágyból, gyorsan letusoltam, és egy melegítőnadrágot, meg egy toppot kaptam magamra, a hajamat pedig összefogtam. Leérve meglepetten tapasztaltam, hogy anyu valamitől nagyon fel van dobva.

- Ez neked jött kicsim. - nyújtott felém egy levelet.

Csak néztem a fehér borítékot, majd amikor megláttam, hogy ki küldte egy kisebb szívroham kapott el. A legnevesebb londoni balettiskola küldte nekem, amiről Dani már mesélt nekem, és ahová ő is járt.  Egyből tudtam, hogy ez az ő műve, de most inkább az érdekelt, hogy mi áll benne. Gyorsan nyitottam fel a borítékot, amit le is ejtettem , és csak a levelet olvastam.

- Hangosan! - mondta Adil.

- Kedves Elizabeth Jade Morgen. Danielle Peazer nyújtotta be az ön felvételi csomagját amiben, egy videó, és egy jellemezés volt megtalálható, mindezek mellett a fellépésen nyújtott teljesítményei. Egy tanács megvitatta a maga jelentkezését, és úgy döntöttünk, hogy beléphet a harmadik osztályosokhoz. - a végét már sikítva mondtam örömömbe, és mint egy hülye ugrálni kezdtem.

- Kicsim gratulálok! - ölelt magához anyu.

- Köszönöm.

Mindek örült nekem, én pedig azt sem tudtam mit kezdjek magammal. Mindenki gratulált majd felrohantam az emeletre, és felkaptam telefonomat. Remegő kézzel kerestem meg Danielle számát, és azonnal hívtam is. Remegtem mindenütt, és fogalmam sincs miért.

- Szia..- köszönt bele.

- Dani... Köszönöm, köszönöm, köszönöm! - a sírás kerülgetett.

- A sulit? Semmiség! - mondta, hallottam a hangján, hogy mosolyog.

- Mit csináljak most? nem tudom... - aggódtam.

- Először is nyugodj meg! - nevetett. - Öltözz fel. Hamarosan ott leszek, és elmegyünk a sulihoz!

Letettük én pedig gőzerővel nekiláttam felöltözni. Gyorsan felnyitottam a szekrényemet, majd egy fekete farmert húztam magamra, majd egy trikót végül egy make loveos felsőt, majd zokni, és cipő. A hajamat kiengedtem és kifésültem, aztán pedig felkaptam egy táskát. A telefont lenémítva a zsebembe tettem. Leviharoztam, és elmondtam a szüleimnek, hogy Daniellevel elmegyünk a suliba, bár fogalmam sincs mit is akarhat.

Amikor megjött azonnal indultunk is, és én már alig bírtam magammal, fogalmam sem volt mi a fenét is csináljak. Ideges voltam egész úton, és csak az ujjaimmal babráltam.

- Nyugodj meg! - nevetett rajtam Dani.

Elég sokan figyeltek minket de ezzel inkább nem törődtem.

- Így is annyival jövök már neked és most.... Köszönöm! - mosolyogtam.

- Inkább ne köszönd meg. Örülök, hogy segíthetek! - mondta.

Mind a ketten mosolyogtunk majd csak beszélgetni kezdtünk, és én kezdtem lenyugodni. 

23. fejezet

Sziasztok. Remélem mindenki jól van, mert alig jönnek a komik. Gondolom sok a vizsgázó.. Vagy nem tudom nah... Amúgy Trixi felvetett egy ötletet... Neki kétszer el kellett játszanom egy dalt.. Gitáron... nah az ötlet az volt, hogy vegyem fel és mutassam meg nektek... Ebben ki lenne benne? Amúgy pedig elméletileg pénteken, fel lesz vége az együttesünknek egyik száma, bár feldolgozás lesz, de fel lesz vége... Elméletileg. Ki akarja majd megnézni? Mert ha benne vagytok, és megcsináljuk akkor nektek is meg fogom mutatni!! Kellemes Olvasást! :) ♥ *Amúgy furcsa volt ezt a rész visszaolvasni mert.. én már a 27-et írom és annak teljesen más a hangulata*

Dorinaa: Erősnek kell... Hidd el erős csaj ő! :D
Sophie: Sajnos ilyen ez a mai világ. 
Stefii: Sajnos.... Innentől már csak minden rosszabb lesz. :/
Trixi: Csak nyugalom. És azt hiszem a gitározás érdekében már teszek is elég sokat!xDD És.. Neeee.. én meg a tehetség? Két külön fogalom! xDD 
Izii: Aham.. De az még jóóóócskán odább van az az egyszer! :P 



Az ének hatalom!

Reggel nagyon korán keltem fel, hogy neki tudjak látni a szobámnak. Adil is velem együtt ébredt fel, és elmeséltem neki mindent ami tegnap volt, és ő is nagyon örült Zaynnek, aminek pluszban örültem. Mondtam, hogy ma is vele megyek meg a csapattal a stúdióba, ő pedig felajánlotta, hogy segít a szobám elrendezésében. Csendben kezdtünk el a ruháimat elpakolni, majd az egyik üres szobába átpakoltuk, de elég csendben csináltunk mindent, hogy anyuékat fel ne keltsük. Mind a ketten átöltöztünk, egy kényelmes ruhába, és felkötöttük a hajunkat, majd lementünk, hogy azért együnk is valamit. Betoltunk mind a ketten egy szendvicset, majd vittünk fel, két palackolt vizet, és áthoztuk a festéket, meg az ecsetet és nekiálltunk kifesteni a szobát. telefonomról kapcsoltam zenét, és elég hangosan szólt, mi pedig mint az örültek elvoltunk, de közben pingáltuk a szobát.

- Ti meg mit csináltok? - jött be anyu, és éppen a fejkendőt kötötte magára.

- Öhhmm... felkeltettünk? - kérdeztük egyszerre Adillal.

- Nem de...

Közben apu is beért.

- Mondtam, hogy majd ezt én elintézem. - nézett körbe apu.

- Had csináljuk már mi meg. - vigyorgott Adil.

- Biztos? - kérdezte apu.

- Naná! Legalább most együtt lehetek a kisöcsémmel! - vigyorogtam. - Amúgy hová mentek? - kérdeztem.

- Holnap van Adil 15. szülinapja és ígértünk neki egy telefont.

- Zsír! - mondtam.

Adtam a szüleimnek egy puszit majd folytatódott tovább a szobám dekorálása. 

- Amúgy van ám egy kiscicám! - mondtam hirtelen.

- És mégis hol? - kérdezte Adil.

- Zaynnél. Tőle kaptam, és csak valamikor mostanában tudom hazahozni őt.

- Anyuék tudják?

- Igen! - mondtam.

Elég hamar végeztünk a szobával, mármint a festéssel, de egy csomó mindennel vissza vagyok még. Hamar rájöttem, hogy Adil remekül ért ezekhez, mert pillanatok alatt felszerelte a függönyöket. Délben inkább úgy döntöttünk, hogy rendelünk pizzát. Amíg vártunk rá, én hoztam pár nagyon nagy anyagot, amit csak találtam, pár zsákban, amit anyu mondta, hogy ki fog dobni. Csengettek, és a pénzel már mentem is.

- Hali... - köszönt a srác.

- Helo. - mondtam, majd átvettem a pizzákat, és Adilnak nyújtottam át.

- És amúgy mi a neved? - kérdezte a srác.

Felhúztam a szemöldökömet, majd a kezébe nyomtam a pénzt és rácsaptam az ajtót. Megforgattam a szemeimet, majd nekiláttunk a konyhában enni. Hirtelen megszólalt a telefonom, s Zayn neve villogott rajta, amit mosolyogva fel is vettem.

- Szia. - mosolyogtam.

- Szia kicsim. Egy óra múlva kéne indulnunk. Neked rendben? - kérdezte.

- Izé...Adil is itt van, és anyuék sehol. Nem akarom őt itt hagyni...

- Nem lesz baj ha ő is jön! - mondta.

- Lenne kedved eljönni? - néztem az öcsémre.

Ő csak bólogatott, majd Zaynnek is szóltam, és letettük. Odaadtam az öcsémnek a telefont, hogy hívja fel anyuékat és beszélje meg velük, addig én felmentem és gyorsan rendbetettem magamat.

***

Egy óra múlva már csengettek is, mi pedig mentünk is. Adilon bő gatya és egy laza felső, meg a kabátja, a haját pedig összefogta. Rajtamegy farmer, cipő, és egy rövid ujjú majd rá a kabátom. Amint kimentünk anyuék is jöttek haza, és Adil inkább a maradás mellett döntött, aminek annyira nem örültem, de hát ő tudja. Beültem a kocsiba ahol már Zayn is bent ült. Mosolyogtunk egymásra, majd egyenesen a stúdió felé igyekeztünk.

Amint bent voltunk, már a többiek is ott voltak, és csak megöleltük egymást. Danielle is itt volt aminek még jobban örültem.

- Mikor jössz táncra, már hiányolunk. - mondta.

- Nem tudom. Talján jövő héten, de most sulit kell találnom.

Zayn átölelte a derekamat, és a fejét a vállamra hajtotta. Elmosolyodtam, de nem tartott ez sokáig mert bejött egy srác. Nem nagyon mondott semmit sem.

- Amúgy te ígértél nekem valamit... - mondta Zayn.

- Igen tudom, de... Sokan vagyunk...

- Na gyerünk! - mondta. - Lizzyt rávettem ,hogy énekeljen!

Vettem egy mély levegőt.

- Molly Sandent tudod? - kérdeztem Nialltől.

Ő megrázta a fejét, hogy nem.

- Gyere.

Intett felém az egyik srác, én pedig kicsit félénken de odamentem hozzá. Ő csak mutatott pár számot tőle, én pedig egyből This Partyra mutattam. Ő elmosolyodott, majd hamarosan indította is a számot, én pedig remegő kézzel de nekiálltam ennek az egésznek. A srácokkal szemben fordultam. Nekiálltam énekelni, és a szememet lehunytam. Nem éppen akartam velük szembesülni. Amikor a refrén jött, kinyitottam, és a hajamba túrtam de csak énekeltem tovább. A srácok arán halvány mosoly jelent meg, amit nem tudtam miért tesznek, vagy azért mert annyira szar, vagy mert jó. Fogalmam sincsen, de énekeltem tovább. Amint a számnak vége lett a srácok semmit sem mondtak, én pedig lehajtottam a fejemet és a sírás kerülgetett.

- Ez nagyon állat volt. - kapott a fejéhez Niall.

- Hihetetlen... - mondta Zayn.

- Nagyon jó hangod van! - mondta Liam.

- Köszönöm! - mosolyogtam. - Izé... Én inkább most... Megyek...

- Nem mész sehová.

Kapott Zayn a kezemhez, és magéhoz ölelt.

- Ha azt akarod, hogy a következő napokat egyedül tölts akkor maradok.

Láttam amint nagyon furcsán figyel rám.

- Be kellene pakolni a szobámat. - mondtam.

- Most ez egyszer oké... - kuncogott, majd egy csókot váltottunk amire a többiek csak húúúzni tudtak.

Ahogy kiléptem a stúdióból azon gondolkodtam, hogy mit is kéne a bátyámnak venni. Az egyik bolt kirakatát kémleltem, és meg is láttam a tökéletes ajándékot neki, amire pont az eddigi spórolt pénzemből ki fog jönni. Bementem, és már mondtam is mit kérek!